MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A FIDESZ frakciójának nevében megszólaló dr. Kövér László felszólalásában azt említette, hogy gondot okoz számunkra több dolog is, ami a törvényjavaslatban szerepel; ugyanakkor aggaszt bennünket jó néhány kitétel, amelyet nem találunk a tervezetben. Felszólalásom két olyan probléma köré csoportosul, amelyik közül az egyik az említett hiányérzetből fakad, míg a másik a meglevőhöz kapcsolódó elégedetlenségemből. Lássuk először az első problémát, amely az önkormányzatok gazdasági, gazdálkodási alapjaihoz kapcsolódik. Nemhiába beszélnek arról a rossznyelvek, hogy ezen - gazdálkodásra vonatkozó - fejezetet a beterjesztők nem kívánták a törvényben szerepeltetni. Ezen mi nem is csodálkozunk, hiszen ez talán a legelnagyoltabb, a legtöbb kérdőjelet és hiányosságot tartalmazó passzus a törvénytervezetben. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok talpraállításában és egészséges fejlődésében nélkülözhetetlen táptalaj a gazdasági létalap. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű térségek esetében, ahol a szabadság órája könnyen az ellehetetlenülés pillanatával eshet egybe, hiszen ha pusztán helyi forrásaikra támaszkodhatnak, akkor szegénységük újratermelődik, nem tudnak kitérni a bűvös, eddig önmagába záródó körből. Ezen szegényebb térségek önkormányzatainak problémáival a tervezet mindössze a 85. §-ban foglalkozik, akkor is átutalja azt az költségvetési törvény hatáskörébe. Ezt két szempontból is aggályosnak tartom. Egyrészt, mert a költségvetési törvény elfogadására nem biztos, hogy ebben az évben sor kerül, így éppen a beinduláskor az alapjaiban veszélyezteti az önkormányzatok tervezését, gazdálkodását. Másrészt mivel az önkormányzatok talponmaradása a demokrácia sarkköve, így nem tartom célszerűnek ezt a témát az előreláthatólag igen szűk marokkal mérő költségvetési vita hatáskörébe utalni. Módosító javaslatom a hátrányokat kompenzáló normatív szabályozás fontosságát kívánja hangsúlyozni, s nem a 85., hanem a 82. § keretében. Milyen előnyök származhatnak abból, ha a fejlettségi eltéréseket a normatív költségvetési hozzájárulásban is figyelembe vesszük? Ezzel egyrészt biztosítható, hogy a kompenzálás normatív legyen, másrészt a fokozatosság elvét is érvényesíteni lehet, mert így a támogatás nemcsak a legrosszabb helyzetben levő önkormányzatok alsó kasztjára terjed ki - hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy ez a kategória bármikor szűkíthető. Továbbá az univerzális rendszer fenntartásában valamennyi önkormányzat érdekelt, így elkerülhető, hogy csak maradékelven részesüljenek kiegészítő támogatásban az amúgy is rossz érdekérvényesítő képviselettel rendelkező településeink. Az általam indítványozott normatív rendszer lehet indirekt - pl. az ingatlanérték alapján számított - vagy direkt ellátottságot az egyes területeken - pl. oktatást, egészégügyi mutatókat közvetlenül is - figyelembe vevő lehetőség. Célszerűnek tartanám ezen kompenzációs technikák mielőbbi kidolgozását, hogy ezek alapján a konkrét technikákban és a helyi és központi ellátások arányainak meghatározásában megalapozott döntést hozhassunk. A másik problémakör, amivel foglalkozni szeretnék, az ország kis költségvetésére, a társadalombiztosításra koncentrál. Egyrészt hiányolom a törvénytervezetből a társadalombiztosítási vagyon és az ehhez kapcsolódó intézményi háttér biztosításának deklarálását, ugyanakkor értetlenül állok a bevételi oldalon felsorolt, társadalombiztosításból származó bevételek megemlítése előtt. A társadalombiztosítási bevételeknek ilyen besorolását csak akkor tudnám elfogadni, ha egyértelműen deklarálva lenne az is, hogy mit vállal ezért az önkormányzat. Ha a társadalombiztosítás végre egyenrangú társként szerepelne a szerződésben. Annál is inkább elfogadhatatlan számomra a helyzet, mivel az egészségügyi és a családi pótlékhoz kapcsolódó kiadások forráscseréjét csak ideiglenesen, tehát erre az évre, 1990-re határozta meg a törvény. A törvénytervezetben szereplő megfogalmazást ebben a formájában egy bianco csekkhez lehetne hasonlítani, ahol a kifizetendő összeget az önkormányzat írja a társadalombiztosítás számlájára. Ez ebben a formájában, amikor folyamatosan a társadalombiztosítás önállóságának a fontosságáról beszélünk, számunkra elfogadhatatlan. Remélem, hogy a szakmai megfontolásokban mindenképpen méltánylást kapok a kormánypárti országgyűlési képviselőktől. A tárgysorozathoz kapcsolódó módosító indítványaimat a továbbiakban mellékelni fogom. Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps.)