DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Nem a közigazgatási hatalom központosítása, hanem az államtagok érdekeinek az egysége tartja össze az államot" - mondta Eötvös József báró a XIX. század működő eszméiről értekezve. Ez az az alapvető tétel, amelyet a különböző színezetű, nemegyszer idegen hatalmak segítségével uralomra kerülő diktatúrák kétségbe vonnak, megfosztva ezzel a népet önmaga kormányzásának a lehetőségétől. A modern kor magyar történelmében az önkormányzatok teljes megsemmisítése két ízben következett be, éspedig 1848-ban a szabadságharc leverését, valamint a második világháborút követően. Most, amikor népünk visszanyerte önrendelkezését, az önkormányzati rendszer kiépítésével az európai szabadságeszme Magyarországra érkezését köszönthetjük. Az eddig az ellenzék részéről elhangzott, elmarasztaló kritikákkal ellentétben - álláspontom szerint - a törvénytervezet szerves folytatója a haladó magyar önkormányzati hagyományoknak, és messzemenően figyelembe veszi a legkorszerűbb európai elveket is. Melyek ezek a legfontosabb haladó magyar önkormányzati hagyományok, amelyeket a törvényjavaslat felhasznált és továbbfejlesztve a javaslat részévé tett? Először is maga az önkormányzati választási elv, miszerint a helyi lakosság képviselőit nem felülről nevezik ki, a megválaszthatók körét felülről nem korlátozzák, hanem a helyi önkormányzat lakossága a képviselőit szabadon választhatja, és a képviselők a mindenkori központi kormányzattól függetlenek. Magyarországon a választási rendszert mint állandó intézményt már igen korán, az 1290. évi dekrétum kodifikálta, amikor kimondta, hogy megyénként négy bírót kell választani. A későbbi fejlődés során a megye közössége már az alispánt is maga választotta. Az 1848-as törvényhozásban pedig az addigi jobbágy- és nemesi községeket is a korábban kialakult városi és megyei önkormányzat közjogi jogosítványokkal ruházta fel. Ettől kezdve a községek is önállóan választhatták tisztségviselőiket, akik mind anyagi, mind fegyelmi szempontból teljesen az önkormányzat közösségétől függtek. A törvényjavaslat következő sarkalatos elve az önkormányzatok gazdasági önállósága, mint az önkormányzatiság objektív ismérve. A törvényjavaslat az eddigi megfoghatatlan állami tulajdonnal szemben az önkormányzatoknak valódi tulajdont valódi tulajdonosként biztosít. A magyar hagyományoktól ez az elv sem idegen, hiszen már Hunyadi Mátyás a megyéknek az 1486. évi dekrétumban önadóztatási jogot biztosított, az 1848-as törvényhozás pedig ezt a községekre is kiterjesztette. Végül megemlítem - mint a magyar önkormányzati hagyományokban is gyökerező jogosultságot - az önkormányzatok széles körű jogszabályalkotási jogát, amelyet a javaslat a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény végrehajtására tesz lehetővé. Garanciális jelentőségű, hogy a hivatkozott három alapvető jogosultságot a törvényjavaslat már az I. fejezetében az önkormányzati alapjogok között is kimondja. A jogi intézmények időállóságát és korszerűségét bizonyítja, hogy mindezek a helyi önkormányzatok az Európai Chartában is megfogalmazást nyertek, mint az önkormányzatok önállósághoz való joga és mint a demokratikus hatalomgyakorlás joga. A törvénytervezet ugyanakkor magáévá teszi a már hivatkozott Európai Charta többi kritériumát is, így különösen a helyi önkormányzás elvének az alkotmányban való elismerését, az önkormányzati jogok és hatáskörök bírósági védelmének a jogát, a helyi szükségleteknek megfelelő igazgatási struktúra kialakításának a jogát, a területi határok védelmét, a helyi önigazgatási szervek egyesülési jogát közös érdekeltségű feladataik ellátására, és az önkormányzatok jogát a feladataik mértékével arányos saját és központi kiegyenlítő forrásokra, amelyek a már említett gazdasági önállóság alapjai. Nagyon fontos koncepcionális kérdés a centralizáció és a decentralizáció kérdése. Ez összefügg azzal, hogy hány önkormányzati szint legyen, legyen-e megye vagy sem, és ha legyen, milyen típusú megye legyen. A szabad demokraták álláspontját előadó Wekler Ferenc azt állította, hogy a törvényjavaslat koncepciója egy centralisztikus állami berendezkedést tükröz, és ennek legfőbb bizonyítéka, hogy az alkotmánymódosításról szóló javaslat a helyi önkormányzati jogokat nem az állampolgároktól, hanem a paternalista államtól származtatja. Mindezt azzal támasztotta alá, hogy a javaslat szóhasználata szerint a választópolgárok közösségeit megilleti a helyi önkormányzat joga, tehát a paternalista állam kegyként adja, statuálja a jogokat az önkormányzatok részére. Véleményem szerint ez csak akkor lenne igaz, ha a helyi önkormányzatokról, illetve az alkotmány módosításáról szóló törvényt egy abszolút uralkodó hozná, aki maga az állam egyszemélyben, egy kétszáz évvel ezelőtti király. A jelen esetben azonban nyilvánvalóan nem erről van szó, hanem arról, hogy egy szabadon, a népfelség elve alapján megválasztott Parlament, tehát magának a népnek a legfőbb döntést hozó szerve fogja megalkotni a törvényeket, és ezekben ugyancsak a népfelség alapján kívánja garantálni azt, hogy a helyi önkormányzás joga a helyi választpolgárok közösségét illesse. A megye kérdésében az az álláspontom, mint ami a nyugat-európai demokráciákban megvalósult. Nyugat-Európában, de talán az egész világon sincs egyetlen olyan demokratikus ország sem, ahol az országos szervek és a helyi önkormányzatok között ne lenne egy vagy több önkormányzati szint. A soklakosú országokban 3-4, az NSZK-ban például 5 önkormányzati szint van. A hozzánk hasonló lakosságú és területű országokban - mint pl. a skandináv országokban, Ausztriában, Svájcban, Görögországban vagy Portugáliában - két helyi önkormányzati szint van. Magyarország tehát nemcsak a történelmi tradíciók miatt helyes, ha megtartja a megyei önkormányzatokat. Éppen egy egyszintű önkormányzati rendszer - amely talán a világon sehol sincs - vezethetne a mintegy kétezer, ténylegesen létrejövő önkormányzat, azaz község és város esetleges egymás elleni kijátszásához és ezzel de facto centralista hajlamokhoz. Ha pedig szükség van megyei szintre, akkor szükség van választott megyei képviselőtestületre is, mert egy demokráciában nyilvánvaló, hogy minden hivatalt vagy szervet - így egy megyei hivatalt is - a választópolgárok által választott testület kell hogy irányítson és ellenőrizzen. Ezért egyetértek a javaslat önkormányzati megye-koncepciójával. A javaslat ugyanakkor az alá-fölé rendelések tilalmának kimondásával és az egyes önkormányzati szintek feladatainak világos elhatárolásával megfelelő garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy a megye ne nyomhassa el a települési önkormányzatokat. A másik fontos koncepcionális kérdés az önkormányzatok gazdasági alapjaival kapcsolatos. A problémakört bonyolítja az a tény, hogy az állami tulajdont kell visszaalakítanunk önkormányzati, illetőleg magántulajdonná, és e folyamatot tapasztalatok nélkül, elsőként kell megoldanunk. Véleményem szerint az önkormányzatok gazdasági alapjainak a megteremtése nem várható egy kizárólagos önkormányzati törvénytől, hiszen e kérdés szorosan kapcsolódik a gazdasági élet átalakítását célzó tulajdon- és földreformról, az államháztartásról és a vagyonról szóló törvényekhez. Tudom, hogy hálás dolog az ellenzék számára egy népszerű, ám lehetetlen követelést szegezni a kormány mellének, de úgy gondolom, hogy ez ellenzék sem gondolja komolyan, hogy a nagy jelentőségű törvények együttes előterjesztése ilyen rövid idő alatt felelősséggel lehetséges. A rendszerváltás mielőbbi teljessé tétele érdekében azonban a felsorolt törvények nem sokkal - hangsúlyozom: nem sokkal - későbbi benyújtása nem lehet akadálya az önkormányzatok létrejöttének. Az ellenzék is éppen úgy tudja, hogy a törvényeket már a szeptemberi üléseinken tárgyalni tudjuk. Természetesen nem állítom azt, hogy a törvényjavaslatban nincsenek vitatható részletek, így például a képviselői felelősség kérdése, vagy erősen megkérdőjelezhető a bizottságok döntési jogkörrel való felruházásának a lehetősége. Összegezve az elmondottakat, meggyőződésem, hogy a parlamenti vitában tökéletesedő önkormányzati törvény megalkotásával hatalmas lehetőség kapujában állunk, mert nem elég, hogy demokratikusan választott parlamentünk és kormányzatunk van, hiszen a nemzet belső átütő erejét és ellenálló képességét - az ismeretlen jövőre való tekintettel is - a szabad helyi önkormányzatok adják. Azok a szabad önkormányzatok, amelyek leginkább képesek és hivatottak is biztosítani azt, hogy a munka gyümölcsét valóban azok és ott élvezzék, akik és ahol azt előteremtették. Azok a szabad önkormányzatok, amelyek leginkább alkalmasak arra, hogy az emberek valóban otthon érezzék magukat a hazában, hogy boldoguljanak, hogy soha többé ne legyenek idegen földre kényszerülő politikai vagy gazdasági menekültjeink. Mindezek alapján a törvényjavaslat elfogadását javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Jobb oldalon taps.)