DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy törvényjavaslat ennyire hosszúra nyúlt vitájában óhatatlan az, hogy a vita vége felé - legalábbis remélem, vége felé közeledik lassan - szót kapott képviselő azzal találja magát szemben, hogy mondandójának nagy részét képviselőtársai már a tisztelt Ház elé tárták. Ezt előre bocsátva nagyon röviden csupán két kérdéssel szeretnék foglalkozni hozzászólásomban. Nekünk, a kormánypárt képviselőinek gyakran kell magunkat szemben találnunk olyan megnyilvánulásokkal, hogy a kormány által beterjesztett kormányjavaslat, vagy éppen bármilyen előterjesztés fogalmazványszintű, koncepciótlan, alkalmatlan annak a célnak az elérésére, amiért tulajdonképpen azt létrehozták. (Taps.) Eddig csupán olyan módosító javaslatokat kaptunk, kapott a kormány beterjesztéseihez, amelyekről előterjesztőik nyilván azt vélték, hogy elfogadásuk esetén alkalmassá teszik a törvényjavaslatot céljának elérésére. A mai nap ebben is változást hozott. Mint ahogy valamennyien hallgattuk: történt egy háromlépcsős javaslat az önkormányzati törvény elfogadása ügyében, és ebben az újdonság az, hogy elkészült egy ellenjavaslat. Meg kell, hogy mondjam, bár tisztában vagyok azzal, hogy az ellenjavaslat tartalmánál fogva bizonyára egy kitűnő munka, de félek tőle, hogy esetleg valakinek eszébe jut, és azt fogja mondani; döntsön a nép, bocsássuk népszavazásra, és majd eldöntik, hogy a két javaslat közül melyik lépjen hatályba. (Zaj.) Elhangzott még ugyancsak a mai napon két felszólaló részéről is, hogy annyira rossz ez az önkormányzati törvényről szóló javaslat, hogy egyáltlaán ne is foglalkozzunk vele, de miután képviselőink többsége, de legalábbis bízom benne, hogy többség - úgy véli, hogy valóban szükség van a mielőbbi helyi önkormányzati választásokra, ezért csak az önkormányzati választásokról szóló törvényt tartja tovább a Parlament napirendjén. Azt hiszem, hogy aki a két törvényjavaslatot figyelmesen elolvassa, láthatja, hogy ez mennyire megvalósíthatatlan megoldás lenne. Egyrészt azért, mivel teljesen egymásra épül a két törvényjavaslat, a másik pedig az, hogy magam nem tudok elképzelni egy eljárásjogi törvényt anyagi, jogi, törvényi háttere nélkül. Éppen ezért én továbbra is azt javaslom a tisztelt Háznak, képviselőtársaimnak, hogy igenis az önkormányzati törvényjavaslatot bocsássa majd részletes vitára, és bízom abban, hogy a beterjesztendő javaslatok, módosító javaslatok valóban alkalmassá teszik arra, hogy ez alapján majd a választási törvényről is rövidesen dönthessen a Parlament. Az érdemi részből egyetlenegy témát szeretnék még kiemelni, ez pedig a helyi önkormányzatok, ezen belül is a községek, kistelepülések önkormányzatai. Úgy érzem - és bízom benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel - hogy a jelen törvényjavaslat egyik legnagyobb pozitívuma, legjelentősebb tétele az, amikor elismeri, védi és támogatja minden település, minden község jogát az önkormányzathoz. S itt szeretnék utalni arra - mint néhány felszólaló véleményem szerint nem kellően alaposan felvetette -, hogy ez a törvényjavaslat nem alapít és nem adományoz önkormányzati jogot egyetlen egy településnek sem, csupán megállapítja, hogy ezzel éljenek is, és a működésük is zavartalan legyen. Úgy érezzük, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén történelmi igazságot szolgáltathat azoknak a magyar községeknek, amelyeket az elmúlt időszakban a legfontosabb joguktól, az önkormányzati joguktól fosztottak meg, lehetetlenné tették működésüket azzal, hogy társközségekké, sok esetben a korábbi meghatározás szerint úgynevezett szerepkör nélküli községekké minősítették őket. Ugyan a korábbi vezetés is felismerte ezt a hibát, próbált is tenni valamit kijavítása érdekében, de nem az igazi megoldást választotta, mert azzal, hogy a korábbi közigazgatási rendszerünkből visszaállított elöljáróság intézményét újra bevezette, tulajdonképpen hatáskört nem biztosítva ennek a testületnek, működési feltételeket ugyancsak nem biztosítva, a probléma lényegi részét nem tudta megoldani. Szeretnék még utalni arra, hogy a korábbi, a hetvenes években kialakított településhálózat-fejlesztési koncepció a kisközségek jó részét nagyon hátrányos helyzetbe hozta. Egy adatot szeretnék itt megemlíteni. Például az ötödik ötéves tanácsi tervben a tanácsi fejlesztési eszközök 92 százalékát 125 település kapta, zömmel természetesen városok, és mindössze 7-8 százalék maradt annak a 3000 községnek. Éppen ezért tartom helyesnek a Kormánynak azt a tervezett intézkedését, amelynek eredményeként a helyi településeken lévő állami vagyon privatizációja esetén nem azt célozta meg, hogy ennek az ellenértékét ott hagyja annál a helyi településnél, mivel ezzel csak tovább növelné azt a már jelenleg is meglévő aránytalanságot, amely a kisebb községek és a nagyobb települések között megvan. Befejezésül arról szeretnék szólni, hogy ez a törvényjavaslat az eddig feltárt - és bizonyára még ezután is lesz, aki hibáiról fog szólni - hibákkal együtt alkalmas lesz arra, hogy annak az ígéretünknek eleget tegyünk, hogy a magyar településnek az önkormányzatát visszaállítjuk, lehetőséget adjunk arra, hogy a településeken élők saját maguk döntsenek a saját sorsukról, és talán ha a feltételeket megfelelő módon biztosítja a Kormány, akkor a tekintetben is tehetünk előre lépéseket, hogy a sokat hangoztatott falu és város közötti különbség megszűnjön - no, ezt nem úgy kívánjuk elérni, hogy megszüntetjük a falut, hogy ne legyen falu és város közötti különbség! Köszönöm szépen. (Taps.)