DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Előrebocsátom, hogy hozzászólásomat nem a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti csoportja nevében, hanem a Jászság, képviselői területem képviseletében mondom el. Megelégedésemre szolgál, hogy ebben a térségben több olyan parlamenti párt helyi szervezete támogatott felszólalásom elmondásában, akik közül a kormányzópártban is megtalálhatók Az előttünk fekvő törvénytervezet első mondata a bevezetésben az Országgyűlés nevében kinyilvánítja, hogy hazánk haladó önkormányzati hagyományait követi eme törvénykezési rendelet. Torgyán képviselő úr előző hozzászólásában már említette az 1886. évi XXI. törvénycikket, amelyhez képest ez nem jelent haladást. Mélyen egyetértek vele, tehát a kérdés; mihez képest haladás ez a törvénytervezet? Remélem, nem ahhoz, hogy a vármegyei önkormányzatban, az önkormányzati képviselőtestületben ülő atyáknak elrendeli esetleg a díszmagyar viseletét. De hogy komolyra fordítsam a szót - így az ülés befejezése előtt -, a vármegyerendszerrel párhuzamosan annak idején szabad területi rendszer is létezett. Ehhez tartozott a Jászság, a Nagykunság, a Kiskunság - itt soha nem ismerték el, így nem is alkalmazkodtak az akkori vármegyei önkormányzatokhoz, vagy belső, hierarchikusan kiépített kormányzati testületekhez. Sajnálatos módon, ez az egység önállóságát nem tudta fenntartani, 1876-ban elveszítette - jóllehet, 1745-ben még 225 ezer aranyforintért a jászok szabad függetlenségüket visszavásárolták Mária Teréziától. Azokat a családokat a Liber Fundi tartalmazza, akik hajlandók voltak pénz is áldozni szabadságukért. Személy szerint nekem négy felmenőm is ebben a sorban szerepelt. Amennyiben akceptálja a kormányzó párt a Kisgazdapárt igényét a 47-es föld iránt, mint apáik ősi jussához, úgy kérem, szíveskedjenek akceptálni azt is, hogy a Jászság függetlenségéért már nagyon sokat áldozott. Ez a függetlenség, sajnálatos módon, a mai napig nem valósulhatott meg - épp a megyerendszer ilyen hierarchikus felállása miatt. Most eljött az a pillanat, amikor végre az állampárt által ránk kényszerített - Roszik Gábor által helyesen említett - szovjet típusú rendszert le tudjuk bontani, az államigazgatásban valódi önkormányzatokat vezethetünk be, akkor talán illene olyan területekre is figyelemmel lenni, ahol a helyi adottságok, a helyi vonzáskörzet, a szabad önrendelkezés jogát biztosítja mindenféle vármegye vagy egyéb másodfokú testületek akármilyen korlátozott befolyása nélkül is. Nem szabad elfelejteni azt, hogy a törvénytervezet a megyei jogú városokat létszámhoz kötötten állapítja meg - 100 illetve 60 ezer lakossal próbálja meg elfogadtatni. Véleményem szerint nem a lakosok száma a meghatározó, hanem az a vonzáskörzet, amelyet egy-egy város vagy környéke a saját struktúrájával, lehetőségeivel befolyásolni tud - ez semmiképpen sem létszámhoz kötött. Lehet, hogy ebben a hozzászólásban kicsit a lokálpatriotizmus, a jövőtől való félelem - mert már olyan sok rosszat tapasztaltunk - motivál engem, de mindenképpen nyugodtabb lennék, ha a pártunk által előterjesztendő területi társulás formáját fogadná el a Parlament, biztosítva azt, hogy ezek a valódi önkormányzatok, ezek a valódi társulások szabadon rendelkezhessenek jogaikkal és szabadon vállalhassanak - természetesen - kötelezettségeket is. Remélem, hogy ez a struktúra, amely ebben a törvénytervezetben megjelenik, nem azonosítható a délelőtti fölszólalásban elhangzott kijelentéssel, miszerint netalán a törvény célja az volna: a kiskorú nép kezéből vegyük ki a demokrácia borotváját. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)