SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről nem szeretném elvitatni, hogy a beterjesztett önkormányzati törvényjavaslatnak vannak vitathatatlan érdemei. Elfogadom, hogy a törvény határozott lépéseket tesz a politikai intézményrendszerben a rendszerváltásra a bürokratikus, centralizált államgépezet lebontására. Elfogadom, hogy megszünteti az önkormányzatok alá- és fölérendeltségét, az egyes települések kiemeltségét. Elfogadom, hogy megszünteti a helyi közösségek képviselőtestületének, illetve azok vezetőinek ma is létező személyi és jogi alárendeltségét, ezt a fajta feudális függőségét. Mindezt előrebocsátva sem szeretném azonban véka alá rejteni, hogy az önkormányzati törvényt áttanulmányozva mégis elsősorban a hiány és a csalódottság érzése kerekedett felül bennem, hasonlóan ahhoz a sok e területen dolgozó szakemberhez, akik figyelemmel kísérhették a szinte soha nem látottan hosszú törvény-előkészítő munkát. Ha el is fogadjuk, hogy ez most egy kerettörvény, azaz az önkormányzati jogoknak és kötelményeknek csak a csontváza készült el, akkor is tudnunk kell, hogy valamennyi érintett, a közvélemény is kifejezetten kíváncsi arra, hogy ennek a csontváznak lesznek-e izmai, képes lesz-e a koordinált mozgásra, milyen szervei lesznek - hogy a ruházatáról már ne is beszéljek, mert azt hiszem, kevés riasztóbb látvány van, mint egy pucér csontváz. Kérem tisztelettel, ne értsenek félre, most nem az egységes törvénycsomagot hiányolom, amelyet előttem többen megtettek, hanem arra szeretnék utalni, hogy egyszerűen arra a kérdésre sem tudunk ezen törvényjavaslat alapján választ kapni, hogy vajon az önkormányzatok működőképesek lesznek-e, illetve lesznek-e olyan helyzetben a települések, hogy önkormányozni tudják magukat. Mert ha most megkérdezi valamely település állampolgára, hogy ezekben az önkormányzatokban nem kerülünk-e olyan helyzetbe, hogy a most még éppen hogy működő intézményeinket be kell zárni, akkor erre nem lehetne egyértelmű választ adni. Vegyék figyelembe, hogy ez a kérdés nem pusztán hipotetikus, nem pusztán akadémikus. Egyedül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a jelenlegi, átmenetinek szánt tanácsi szabályozó rendszer keretei között több mint 50 településnek több százmillió forint egyedi kiegészítő állami támogatást kellett biztosítani ahhoz, hogy egyetlenegy megyei intézményét ne kelljen bezárni. Arról már nem is beszélek, hogy huzamosabb ideje - mondhatnám év eleje óta - nem indulnak tanácsi beruházások. Mondhatnánk, hogy ez jó lesz a költségvetésnek, mert kíméli a pénzt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy ez teljes egészében szétzilálja a helyi építőipart, és ha jövőre valaki mégiscsak valami beruházást vagy felújítást akar indítani, akkor annak semmi más hatása nem lesz, mint egy megnövekvő kereslet, és újabb inflatorikus hatásokkal fog járni. Igaz, a törvényjavaslatban van arról szó, hogy megilleti az önkormányzatokat, ha önhibájukon kívül kerülnek hátrányos helyzetbe, a működőképesség védelme érdekében egyfajta kiegészítő állami támogatás. Tehát én szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az, hogy önhibáján kívül? Például ha egy település - hála eddigi jó patrónusainak - olyan helyzetbe került, hogy lényegesen jobb az ellátottsága, mint mondjuk egy más hasonló nagyságrendűnek, tehát például mondjuk van tanuszodája, kultúrpalotája és sportcsarnoka és most ezeknek a fenntartása súlyos milliókba fog kerülni, akkor az vajon hátrányos pénzügyi helyzetnek tekinthető-e, veszélyeztetett-e a működőképessége? Megítélésem szerint természetesen igen, hiszen a törvény ezekre a helyzetekre utal. Vagy pedig értsem úgy ezt a törvényjavaslatot, hogy az említett intézmények nem tartoznak a működőképességhez, a szorosan vett működőképességhez? Tehát akkor mi tartozik oda? Mindezt azért említem, mert a törvényjavaslat ilyen alapkérdést, hogy mi az, hogy működőképesség, nem tisztáz, ugyanakkor viszont ezen nem tisztázott gumi-feltételhez kiegészítő állami támogatást rendel hozzá. Arra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ha el akarjuk kerülni a későbbi végeláthatatlan vitákat, törvényértelmezéseket, uram bocsá' az Alkotmánybíróságnak a mozgósítását, akkor nem engedhető meg, hogy ilyen pongyolaságok kerüljenek bele a törvényjavaslatba. Igen komoly hiányossága - talán még az előbbinél is súlyosabbnak tartom, hogy a törvénytervezet semmit nem mond tulajdonképpen az úgynevezett súlyos elmaradottsággal, ellátási hiányokkal küzdő települések, térségek felzárkóztatása érdekében. Még csak azt is mondhatnám, hogy nem is tesz egy halvány ígéretet sem, mert kérem, az, hogy valaki hátrányos pénzügyi helyzetbe kerül - ezt ugyan megtaláljuk a törvényjavaslatban -, az nem azonos kategória az elmaradottsággal, mert egy multimilliomos is kerülhet hátrányos pénzügyi helyzetbe, ha rosszul játszik a tőzsdén, persze ettől még nem kell feltétlenül a szívünknek megszakadni, mint ahogy attól sem kell lelkendezni, hogy ha a szegény embernek majd néhanapján a kenyér mellé még szalonna is jut. Kérem, ez a felvázolt gazdasági trend éppenséggel szükséges, és elfogadom, hogy jószándékú normativitása mellett is, miután erről nem rendelkezik, igenis előidézheti, ha úgy tetszik, talán be is építi azt, hogy a gazdagabb települések és térségek méginkább előrejuthatnak esetleges, de a szegények végképp leszakadnak, és az ország szegényházává válhatnak. Ennek megakadályozása megítélésem szerint csak akkor lehetséges, ha a törvény teljesen egyértelmű garanciát ad arra, akár olyan formában hogy mondjuk a kiemelt céltámogatásokat ebben a településkörben kell jórészt elosztani, akár úgy, hogy a kiegészítő állami támogatások meghatározott formában való idejuttatását célozza meg, csak akkor lehet elkerülni, hogy ez ne következzen be. Azt hiszem, ha ilyen garanciák ebbe a törvénybe nem kerülnek bele, akkor talán pártállástól függetlenül az elmaradott,hátrányos vidékekről származó képviselők igencsak nehezen tudnák megszavazni ezt az alaptörvényt. Azt pedig - tisztelt képviselőtársaim - egyszerűen nem is értem, hogy a törvényjavaslat miért kívánja az aprófalvakat, a kistelepüléseket újabb hátránnyal sújtani. Mert kérem, ha a közös intézmények fenntartásához tulajdonképpen lakosság-arányosan kell hozzájárulni az egyes településeknek, akkor tessék belegondolni, hogy mondjuk az iskolával nem rendelkező kistelepülés és felnőttlakosság-arányosan kell majd a mostani székhely ... iskoláinak fenntartásához hozzájárulni, holott ezen a kistelepülésen - mindenki tudja - a konstruktúra egészen más, elöregedett a népesség, sokkal kisebb a lakosság. Ezt csak úgy lehet megítélésem szerint feloldani, ha ennek megfelelően történik a szabályozás. Én nagyon tartok attól is, hogy ezek az úgynevezett kötelező feladatok, amelyek a törvény szerint elsőbbséget élveznek, ezek is ismételten, megint a mostani hátrányos helyzetet fogják tovább konzerválni. Ugyanis az a dodonai megfogalmazás, amely benne van a törvényben, hogy ha gyakorlatilag majd ehhez az Országgyűlés, amikor előírja a kötelező feladatot, majd megítéli ahozzájárulás mértékét is, meg módját is, ebből ki lehet következtetni, hogy bizony ezekhez vastagon hozzá kell járulni a leendő önkormányzatoknak is. Márpedig ha így van, akkor nem kell matematikai tudás ahhoz, hogy miután ezeknek a költsége többnyire azonos nagyságrendű településeknél standard kiadást jelent, hogy ez bizony megint csak a szegényebb településnek önként vállalt vállalat feladataira fordítható forrásait fogja jelentős mértékben beszűkíteni. Szerintem ezt csak akkor lehet kikerülni, ha a törvény teljes egyértelműséggel megfogalmazza, hogy a kötelezően előírt feladatok teljes forrását az államháztartásnak kell biztosítani, sőt én tovább is mennék, tudniillik ha ezt tudomásul vennénk, akkor én azt is fontosnak tartanám, hogy néhány, Alkotmányban is rögzített alapellátás kerüljön bele, mint kötelező feladat ebbe a törvénybe, mert ez esetben - gondolom, ezt nem kell külön magyarázni - igazából az államháztartásnak és nem az önkormányzatnak jelentene kötelmet. Végezetül - nem akarok visszaélni türelmükkel - már csak egy kérdést szeretnék megemlíteni. Roppant sajnálatosnak tartom, hogy különféle címeken járó, úgynevezett állami támogatások - hogy mondjam - önkormányzatokhoz való lejuttatásának a módjáról semmit nem mond a törvényjavaslat. Mondjuk, ki fogja például a jogosultság feltételeit megítélni? Mert kérem, ne áltassuk magunkat: mindenfajta újraelosztás kiépített mechanizmusokat igényel, és ha végiggondolom, az Állami Számvevőszéknek ilyen feladat teljesítése egyszerűen nem dolga, nem is képes rá, a minisztérium megint csak nem, mert távol van, hát akkor a megyei önkormányzatnak nem lehet dolga - amennyiben lesz megyei önkormányzat -, akkor a dolgok logikájánál fogva ez a feladat csakis a főispánhoz, illetve hivatalához kerülhet. Márpedig ha a címzetes államtitkárhoz fog kerülni, a helyi települések ellátottságát minősítő poziciójában, akkor kérem, itt igenis nagyon reális és komoly veszélye van egy erőteljes centralista, determinista visszarendeződésnek. Ezért megítélésem szerint ennek megakadályozására külön tiltó rendelkezések kellenek a főispánnal kapcsolatban. Tisztelt Országgyűlés! Azt szerettem volna teljesen félreérthetetlenül megfogalmazni, hogy az én aggodalmam nem abból táplálkozik, hogy a leendő helyi képviselők és polgármesterek nem lesznek abban a helyzetben, hogy nem fognak tudni igazából mit mondani a választóiknak, hogy mit is szeretnének csinálni, bár azért mondhatjuk, hogy ez sem lenne utolsó dolog. Pusztán arra két dologra szerettem volna irányítani a figyelmet, amelyek megszüntetése nélkül fogyatékosságokról van szó, - tulajdonképpen valós információk nem léteznek. Az egyik az, hadd hangsúlyozzam - hogy a működőképesség legelemibb garanciái sincsenek meg gazdasági oldalról a törvényjavaslatban, - a másik pedig az, hogy a felvázolt trend nem is valószínűsíti, hanem egyszerűen beépíti az elmaradottságnak az újratermelődését, fokozódását, és egész térségeknek súlyos leszakadását. Ha pedig ez bekövetkezik - ez a harmadik megjegyzésem - akkor olyan politikai feszültségek keletkeznek egyes térségekben, hogy ez szükségszerűen ki fogja váltani az úgynevezett kézi vezérléses módszereket, és innentől kezdve az önkormányzatnak az egész gondolata pusztán fikció marad, mert tessék elhinni, hiába a legjobb szándék, a legtisztább jogi deklaráció- üres konyhának bolond a gazdasszonya! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)