DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés egyensúlyát célzó előterjesztés szociális ellentételezésével kapcsolatban szeretnék röviden szólni. Mondanivalóm tartalmi lényegével az MDF-frakció egyetért. Előljáróban szeretném elmondani Rabár miniszter úrnak - pillanatnyilag ugyan nincs itt -, hogy mélyen átérezzük, egyetértünk és osztjuk azt a felelősséget - mint képviselők -, melyet ő az IMF-fel, a valutaalappal való folyamatos tárgyalásai során képvisel. Egy olyan kötelezettséget, melyet részben örökölt, részben vállalt az ország jövője érdekében. Ugyanakkor szeretném - és remélem -, hogy hasonló empátiával kísérje azt a mondanivalómat, hogy nekünk is van egy ilyen kötelező szerződésünk, ez pedig minket a választóinkhoz köt. És ebben a kettős kötésben bizony komoly dilemmáink vannak. Komoly dilemmáink vannak úgy is, mint MDF-képviselőknek, akik programunk alapján családcentrikus beállítódásúak vagyunk és családvédelmi elkötelezettségünk van. Ebből az alapállásból nehezen tudjuk megérteni és elfogadni - az előterjesztővel ugyan egyetértésben - a kompenzáció mértékét, de ezen túlmenően még nehezebben és kevésbé érthető a nyugdíjakra fordított 300 forintos kompenzáció és a családi pótlékokra fordított 100 forintos kompenzáció közötti differenciálás. Igaz ugyan, hogy a 100 forint az egy átlag 2400 forintos pótléknak ugyanolyan, körülbelül 4 százaléka, mint egy 6-7 ezer forintos nyugdíjnak a 300 forint ugyancsak körülbelül olyan százaléka, mégis ebben a körben már talán nem annyira a százalékok, mint az abszolút számok azok, amelyek meghatározók. A téli fűtéssel, a háztartási energiával kapcsolatos többletkiadások már itt abszolút számban jelentkeznek. Ezért nagyon kérem és remélem, hogy valami alku-tartalék van még az elképzelésekben. Találjon módot a miniszter úr és a Kormányzat arra, hogy ezt a nehéz dilemmát, lelkiismereti konfliktust feloldja bennünk, amikor majd szavazásra kerül a sor. Ennek kapcsán egy másik, ugyancsak súlyos szociálpolitikai helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, és ez a házastársi pótlékoknak az ügye. Tudvalévő ugyanis, hogy bizonyos nyugdíjhatárig lehetséges házastársi pótlékot folyósítani. Ezek együttes összege azonban messze alatta marad két személy létminimumának. Kérem ezért, hogy a közeljövőben - ha most nem ennek keretében is -, de a közeljövőben találjanak módot arra, hogy a házastársi pótlékkal növelt nyugdíj összege két személy minimális megélhetésének alapját fedezze. Mégegyszer egy mondattal visszatérve arra, amit a nyugdíjak és a családi pótlékok összefüggéséről mondtam, ahol mondtam, hogy százalékosan azonos, de abszolút összegben nem elfogadható. A nyugdíj - ha nagyon szerény mértékben is - mégiscsak egy megélhetési alap. A családi pótlék azonban a megélhetési alap, tehát a gyermek fenntartási költségeinek egy igen kis hányadát fedezi csak, és ezért indokolt, hogy a nyugdíjjal azonos mértékű emelés történjen a családi pótlék vonatkozásában is. Még egy dolog: hogy a bevételi források között az alkohol-áremelés is szerepel, amivel messzemenően egyetértek. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra - úgy is, mint 20 év óta alkohológiával foglalkozó orvos-, hogy a tapasztalatok szerint az alkohol-áremelés legalábbis az első hónapokban, vagy az első félesztendőben nem szokott bevételi többletet eredményezni. Vagy a fogyasztás mértéke csökken átmenetileg, vagy az alkoholfogyasztók a fogyasztás struktúráját változtatják meg, tehát eltolódik a fogyasztás olyan alkoholfajták irányába, amelyekben ugyanazt az alkoholmennyiséget olcsóbban magukhoz vehetik. Végezetül jogos a kérdés, amelyet már expozéjában is feltett a pénzügyminiszter úr: hogy bizonyára hangzanak majd el itt javaslatok, de nevezzünk meg hozzá forrást is. Én csatlakozom ahhoz a forráshoz, és nem azt gondolom, hogy az alkoholból ezt fedezni lehet, hanem a társadalombiztosítási kintlévőségekből javaslom fedezni azokat a forrásokat, ezek behajtásából, amelyekből az általam előadott és szükségesnek vélt szociális ellentételezéseket fedezni lehetne. Köszönöm szépen. (Taps.)