PINTÉR JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az okos, előrelátó háziasszony nekiáll főzni, előtte benéz az éléskamrába, hogy ott mit talál, hogy be tudja fejezni a főzést. Hát ez a Kormány is ezt tette. Mielőtt működését megkezdte, benézett az éléskamrába, hogy ott mit talál. Hát ezt találta, amiről itt szó van. A költségvetés hiányát találta. Miután előttem felszólaló igen tisztelt képviselőtársam, Békesi László volt pénzügyminiszter nagyszerűen elsorolta azokat a közgazdasági érveket, amelyekkel ő az ellenkezőjét vélte elérni, mint amit a Kormány tett; és főleg három közgazdasági teóriát, tényt állapított meg abban a vonatkozásban, ami előidézi a költségvetés hiányát; én még hadd tegyek hozzá azért valamennyit okulásul. Kezemben van az 1990-es évi állami költségvetés, amely a múlt évi Magyar Közlöny 98-as számában jelent meg, és a bevételi és a kiadási oldalak mellé, a fejezetek mellé beírtam az 1989-es évi tényszámokat. Azért tudniillik, hogy össze tudjuk hasonlítani, hogy 1989-hez viszonyítva hogy alakulnak a bevételi csoportok, és az 1989-es tényszámokhoz viszonyitva hogy alakulnak a kiadási csoportok. Hát a következő: Az első bevételi fejezet a gazdálkodó szervek befizetései. Volt 1989-ben tényszám 224 milliárd. Megterveztek 273 milliárdot, 50 milliárddal többet - és ez 120 százalék, az egész állami költségvetésnek, az 598 milliárdnak közel a 10 százaléka! A második a fogyasztáshoz kapcsolt adók. Tényszám volt 1989-ben 230 milliárd, most terveztek 252 milliárdot - 22 milliárddal többet, ami 9 százalékos felfutás. A többi kisebb összeg, nem mondanám, mert jellemző, nagy eltérés nincs. Mondom a kiadási oldalt. Az első kiadási tétel a gazdálkodó szervezetek támogatása. Volt 27 milliárd a vállalatok támogatására 1989-ben, lecsökkentették 19 milliárdra, 8 milliárddal kevesebbre: tudniillik nem történt semmi a gazdaságban, a papír elbírja. A következő a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok exporttámogatása: volt 22 milliárd, lecsökkentették 17 milliárdra. A többi hasonlóan kisebb jelentőségű csökkenés. Ugyanakkor a központi költségvetési szervek támogatására - államigazgatás, minisztériumok - a 134 milliárd tényszámmal szemben terveztek 182 milliárdot: 52 milliárddal többet, ami 130 százalék. A tanácsok támogatásánál csökkentettek 11 milliárdot. Tudjuk, hogy az előző évi, az 1989-es évi állami költségvetés 54 milliárd forint hiányt takart, mutatott. Azt jelentette, hogy a kiadási oldal ennyivel volt magasabb. Most 10 milliárd alá kellett szorítani ezt az állami költségvetést. Nekem nincsenek információim, csak a számviteli gyakorlatomból ismerően sejtem, hogy egyrészt a bevételek túlzott emelése, másrészt a kiadások vártnál alacsonyabb tervezése - ami egyébként sem valósul meg - idézte elő, hogy időarányosan félévkor nem négymilliárd hiányról van szó, hanem 20 milliárdról. A másik információ, ami az én "szemüvegem" szerint alapvetően befolyásolja az 1990-es évi költségvetésnek a végrehajtását. Én 160 mérlegbeszámolót csináltam az elmúlt 40 év alatt, kb. 4 ezer havi zárlatot a főkönyvelésben, és végigéltem a Pénzügyminisztériumnak kb. 15, négyévenként előforduló revízióját a vállalati gazdálkodásban, ahol ha télen mínusz 20 fok hideg volt, akkor is úgy izzadtunk - vállalati főkönyvelők, gazdasági igazgatók -, hogy a nyári verejték kutyafüle volt hozzá - bocsánatot kérek -, mert minden apró dolgot felnagyítva úgy néztek, vizsgáltak, mintha ellensége lenne a vállalat a Pénzügyminisztériumnak vagy a gazdaságnak. A legkisebb hibáról is igazolójelentések tömkelegét kellett csinálni. A bizonylati rendet és fegyelmet olyan mértékig kívánták az elmúlt 40 év alatt a vállalati gazdálkodásban fokozni, hogy ott véletlenül se lehessen hibát találni. Ennek tükrében - mert aggódom az 1990-es évi állami költségvetés végrehajtásáért - szabad legyen slágvortokban az Állami Számvevőszék részéről készített "Az 1989-es évi állami költségvetés gazdálkodásáról" szóló jelentéséből néhány gondolatot idézni. Az 1. oldalon: "A készpénzek szabályos, célszerű és hatékony felhasználása csaknem minden ellenőrzött esetben kívánnivalót hagyott maga után." A 8. oldalon: " A kedvezőtlen mezőgazdasági termelőhelyi adottságú szervezeteknek nyújtott árkiegészítés, támogatás formája tartósítja a veszteséges gazdálkodást, nem serkent a nyereségtermelésre." A 9. oldalon: " A honvédségi lakások építése 27 százalékkal haladja meg az állami lakásépítési költségeket. Nagyvonalú gazdálkodás látható, főleg abban, hogy egyedi tervezéssel készülnek drágábban a honvédségi lakások." A 10 oldalon: "A fegyveres testületek 59 milliárdos támogatását, a felhasználást nem lehet ellenőrizni a titkosság miatt. Belügyminisztérium: 25 milliárd, Honvédelmi Minisztérium: 35 milliárd. Az információs rendszer hiányosságai miatt sem a bevételek, sem a kiadások nem mutathatók ki megbízhatóan." Az Ipari Minisztérium területén történt vizsgálat, a 11. oldalon: "A népgazdasági és kincstári vagyon védelme nem biztosított, nagy értékű pénzösszegekről, vagyontárgyakról, követelésekről semmiféle számvitelt nem vezetnek." A 13. oldalon: "A tanácsok központi támogatása 123 milliárd forint volt. Év közben a kormány 600 millió forint támogatáscsökkentést hajtott végre takarékossági célból. A tanácsok többsége a csökkentést a pénzmaradvány terhére hajtotta végre, meg sem kísérelték valamely kiadási tétel elhagyásával a takarékosságot elérni." A 15. oldalon: "A közkiadások terén jelentkezik a szűkösség és pazarlás, az állami támogatás hatékony felhasználásának ellenőrzése a jelenlegi rendszerben nehezen teljesíthető. A költségvetés területén az intézményhálózat felduzzadt. A társadalombiztosítási alap felhasználásánál a szabályozás pontatlanságaiból adódóan átmenetileg vagy véglegesen a költségvetést terhelő feladatok finanszírozására vették igénybe a társadalombiztosítási alapot." Ezeknek a szabályozásoknak a Pézügyminisztériumban kellett volna megtörténni, azért, hogy az állami költségvetésben az a szigor, amelyet a vállalatoktól megkövetelnek, meglegyen. Tudom nagyon jól, hogy nemcsak a legutóbbi Kormánynak és pénzügyminiszternek volt a feladata ennek végrehajtása, örökölte ő is. De hogy 1990-ben ugyanilyen pénzpocsékolás, elkótyavetyélés történhessék meg, erre akartam felhívni az új Pénzügyminisztérium és a Kormány figyelmét, mert itt kényszerintézkedésekre van szükség. Igenis kérem, törvényt kell alkotni a közeljövőben és az állami támogatásokat nagyon meg kell vonni mindazoktól a szervektől, ahol ilyen busás pénzelfolyások vannak, mert ezzel nem lehet tovább birkózni, nem lehet tovább a költségvetést terhelni. Ha ez így marad - mélyen tisztelt képviselőtársaim - , ez a pénzszórás az állami költségvetés területén, amely - mondom összegszerűen, hogy mekkora - 600 milliárd forint, ez az állami költségvetésnek a kiadása, ebből a tanácsoknak és a központi igazgatási szerveknek a kiadása a fele, 300 milliárd forint. Igenis hozzá kell nyúlni ehhez a pénzhez, mert nem lehet felvállalni az új Kormánynak ezeknek a pénzpocsékolásoknak áremelésekkel való ellensúlyozását. Itt nem áremelési kérdésről van szó, itt egy költségvetési hiányról van szó, s a költségvetési hiányt azoktól kell elvenni, akik ezt létrehozták. Köszönöm. (Taps.)