VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több képviselőtársam szólt már az Országgyűlés részére beterjesztett előterjesztésről, annak több részletét is vizsgálva. A pénzügyi egyensúly javítására tett javaslatok közül én most csak egyetlen ponttal kívánok foglalkozni, ez pedig a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény módosításával kapcsolatos. Bár a javaslatoknak ez az a része, amely a legtöbb elhamarkodott kijelentésre adhat módot - hiszen ez foglalkozik a cigaretta, a szeszes italok és a benzin áremelésével -, mégis úgy gondolom, hogy a lehető legtárgyilagosabban, szigorúan szakmai szempontokból kell vizsgálnunk a törvénymódosító javaslatokat. Minden képviselőtársam megkapta 186-os szám alatt az Állami Számvevőszék jelentését. Ha fellapozzák a jelentés 3-as oldalát, kiderül, hogy a fogyasztói adó az állami költségvetés bevételi forrásainak 21át adja. Ez a 21 összehasonlítva a nyugat-európai gazdaságok hasonló adataival, példátlanul nagy arányt mutat. Mellékesen jegyzem meg, hogy a - lényegükből fakadóan a termékeknek csak egy szűk körére kivethető - fogyasztói adókat már nem is kellene nagymértékben emelni ahhoz, hogy a valamennyi termékre normatív módon kivetett általános forgalmi adó 300s mértékét elérjék. Számomra úgy tűnik, hogy a Kormány a fogyasztói adó mértékének újabb emelésével eljutott addig a határig, amelyen túl a fogyasztást terhelő extraadónak már nem igazolható a növelés. Itt nem térek ki most arra, hogy a fogyasztóiadó-rendszer milyen torz vonásokkal rendelkezik, és milyen hátrányosan érinti például a szeszipari vállalatokat. Ezt majd az adórendszer módosításakor teszem meg. Emlékeztetni kell azonban a Kormányt arra, hogy az adókivetőnek saját érdeke, hogy figyelembe vegye a fogyasztók adóviselő képességét. Fogyasztók azonban a közületi háztartások is, például az egészségügyi, az oktatási, a kultúrális, az igazgatási intézmények, amelyek egy részénél a költségvetés - az előterjesztés szerint - a többletkiadásokat nem téríti, más részénél a csökkenő költségvetés mellett kell ezt lenyelni. Ennek tükrében különösen érthetetlen az előterjesztésnek az az állítása, miszerint "a javasolt intézkedések elsődleges hatását sikerült pontosan felmérni". E pontos felmérésre álljon példának, hogy például a mentőkre háruló üzemanyag-többletköltség kimaradt az előterjesztésből. Nem derül ki továbbá az anyagból az sem, hogy az ezeknek az intézkedéseknek a közvetett hatásaként gerjesztett infláció következő évi költségvetési hatásával számol-e a Kormány. Kérdéses az is, hogy a fogyasztási adóval terhelt termékeknél milyen mértékben folynak be a tervezett bevételek, nem lesz-e rugalmatlan legalább átmenetileg - tehát erre az évre - e termékek kereslete. Az elszalasztott idő a hatékony közbelépésre itt is többszörösen üt vissza. A Gazdaságkutató Intézet - kezemben levő jelentése szerint - még áprilisban 20 milliárdos deficitet jósolt erre az évre; így érthetetlen, hogy miért kellett a beavatkozással júliusig várni, amikor már 27 milliárdra nőtt a hiány. Megjegyzem, hogy számítások nélkül teljesen megalapozatlan ez az adat is; csakúgy, mint az áremelések 1,7ra várt árszintnövelő hatása. Végezetül arra az intézkedést kísérő kommentárra utalnék, amely úgy szól, hogy az áremelés elsősorban a luxuscikkekre fog vonatkozni - tehát az alkoholra, a cigarettára -, mert ezek emelése nem a legszegényebb réteget érinti. Véleményem szerint az új Kormánynak nincs szüksége ilyen félremagyarázásokra. Nem lenne haszontalan megkérdezni ezt a régetet, hogy mennyire nem érinti az áremelés. (Taps.)