DR. VONA FERENC (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Meg kell hogy mondjam, tegnap és ma is keserű szájízzel jöttem be a Parlamentbe. Ennek oka nem más, mint az 1990-es évi pénzügyi egyensúly javítására tett intézkedések megvitatása és jóváhagyása. Ezt a keserű szájízt némileg enyhítette, vagy enyhíteni látszott az a néhány jó javaslat, melyet Békesi László úr tett, s amelyekre hiába vártam az elmúlt ciklus utolsó három évében. Amelyeket meg kellett volna tennie, de nem tett meg, azokat tegnap megtette. (Taps balról.) Úgy látszik, ellenzékiként sokkal több jó javaslata volt, mint olyan pozícióban, amelyben lényegesen nagyobb lehetősége lett volna arra, hogy most ne álljunk ilyen keserű szájízzel az újabb módosítás előtt. Megjegyzem még, hogy úgy is, mint a jelenlegi utódpárt képviselője, sokkal nagyobb visszafogottságot vártam tőle ebben a kérdésben. Amiért szót kértem, nem más, mint a szeszadókulccsal kapcsolatos döntés módosítása és ehhez kapcsolódó egyéb javaslatok. Tisztelt Ház! Országosan az eddigi borhiánnyal szemben - azt hiszem - komoly bortöbblet várható. A felesleg jelentős részét a szeszadóztatás némi módosításával is le lehetne vezetni. Ma ugyanis ilyen szempontból a brandyt, a borpárlatot egy csoportba sorolják a többi "hidegutas" szeszes italokkal, amelyeket szintetikus úton állítanak elő. A szesznek pedig csak elenyésző hányada; vagy az sem készül gyümölcsléből, borból, amiből pedig véli a fogyasztó, hanem ezeket hidegutas technológiával keverik össze, nem törődve e keverék fokozottabb egészségi ártalmaival. A bortörvény szerint viszont egyértelmű a szabályozás, miszerint ezzel ellentétben a brandyt, a borpárlatot is ugyanúgy készítik, egy-két termelő kivételével, tehát hidegutasan. Haszna ennek egyrészt egyéb szeszipari költségeket fedez, másrészt pedig adóként vonják le. A bortermelésben fontos európai országok gyakorlata szerint nálunk körülbelül 700.000 hektoliter bort kellene brandy és borpárlat készítésére lepárolni. Javaslom ezért, hogy a brandy és a borpárlat csak borból készülhessen és olyan adókulcsot kapjon, ami figyelembe veszi, hogy ennek mintegy 75 forint/liter önköltségi növekedése lesz. Ezt az adóbevétel-kiesést terheljék rá a hidegutas szeszes italokra és a sörök adókulcsaira - így fajlagosan csak kisebb mértékben emelnék azok árát -, valamint ezek importlistájára. Indokaim közül el kell mondjam, hogy amenynyiben a javasolt ésszerű adóátcsoportosítással a szeszipar jelenlegi árarányai nem változnak a brandyk árának rovására, úgy a termékkör gyártásának borigénye, amely körülbelül 700000 liter, kiteszi a jelenlegi NDK és szovjet borkiszállítás 40 százalékát, illetve a biztosnak tekinthető 1991-es évi felhasználhatón felüli, 1990-es évi bortermelés 25 százalékát, és most egy nagyon lényeges pont, amit mondok, ez több mint 6000 család megélhetését biztosítaná, szemben a hidegutas készítéssel, amelyet körülbelül 20 fő megold. Egészségvédelmi szempontból el kell mondanom, hogy '38-ban körülbelül 33 liter bor, 3 és fél liter sör és 2,8 liter pálinka fogyott egy főre vetítve. Ma 30 liter bor, 100 liter sör és 11 liter égetett szeszesital fogy egy főre vetítve. Az a súlyosabb még ebben, hogy a '38-ban elfogyasztott össz- alkoholnak 28 százalékát, ma pedig 70 százalékát tömény szeszben fogyasztjuk el, ennek pedig egészséget károsító hatásait nem szeretném ecsetelni, ezt mindenki tudja. Ebben a mai Parlament és Kormány már nem lehet - azt hiszem - cinkos, hogy ez így bekövetkezett. A küzdelem egyetlen sikeres útja a káros arányok átstrukturálása egészségesebb irányba. Éppen ezért kérem, hogy ártámogatáson és az adókulcson keresztül is - ha lehet, befolyásoljuk. A bortörvény tiszteletben tartása, európaiasítása egyébként kötelességünk. Valamennyi jelentős európai bortermelő államban szigorúan előírják, hogy a brandyket, borpárlatokat bor-alapanyagból kell készíteni. Ezzel mind a fogyasztókat, mind a foglalkoztatottságot védik. Nálunk a bortörvényben '70-ben történt elsősorban az akkori borhiány miatt és a szeszes lobby nyomására egy enyhébb, a látszatra még ügyelő lazítás, amit a következő évtizedek durva szabálymódosításai a hatóságilag támogatott és fedezett hamisítás és fogyasztó-megtévesztés szintjére züllesztettek. Ez a szeszes lobby szolgálatában állt és a termelők rovására történt. Ma már ez sem viselhető el. Tisztelt Ház! Végezetül azt mondom: ezt a törvénymódosítást a szívünkkel ne fogadjuk el, de az eszünkkel el kell fogadni, mert most a Valutaalap véleménye és követelése alighanem többet nyom a latban, mint a mi érzéseink. Szavazzunk meg egy kis bizalmat a Kormánynak és magunknak is, ránk fér! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobboldalon.)