HORVÁTH BÉLA (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint Budapest XII. kerületének a képviselője, a Kormány által előterjesztett törvénytervezet fővárost érintő részéről kívánok hozzászólni az általános vitában. Az eddig felszólalók közül csak egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő szólt erről a témáról. A kormányjavaslatban a főváros önkormányzati rendszere speciális szabályozást kap, hiszen országunkban az egyetlen tulajdonképpeni nagyváros Budapest, a maga több mint kétmilliós lakosságával. A főváros helyhatósági önkormányzata a Kormány előterjesztése szerint kétszintű. A múlt héten felszólaló Tirts Tamás FIDESZ-es képviselő elfogadta ezt a kétszintű önkormányzatot, mint mondta: a városi koncepció elfogadható a FIDESZ számára. Az önkormányzati funkciók jog- és felelősségkörei a két szint között úgy oszlanak meg, hogy megvalósul egyrészt a város-igazgatás, másrészt pedig a lakosság alapfokú ellátásának és képviseletének a helyi szintű önkormányzatokhoz való telepítése, vagyis minél közelebb az állampolgárokhoz. Ez az új önkormányzat védettséget biztosít, ez a megteremtendő új emberi világ a biztonság érzetét nyújtja. Az ember ott van és így részt vehet az eseményekben. Mindehhez fővárosunknak önkormányzatra és önálló közjogi státusszal rendelkező kerületekre van szüksége. A most beterjesztett kétszintű önkormányzati rendszer a mai tanácsrendszertől - szerintünk, kormánypárti képviselők szerint - alapvetően különbözik. Egyrészt újszerűen értelmezi az önkormányzatot, hiszen nem lehet addig önkormányzatról beszélni, míg a polgárok nem tömörülnek egy csoportba, nem ülnek együtt, szinte egy testként, vagyis látni kell az embereket. Ahogy az elmúlt négy évtized során a tanácsi vezetők sorra hozták úgy döntéseiket, anélkül, hogy ismerték, látták volna az ott élő polgárokat. Az új önkormányzat úgy fog működni, mint a petróleumlámpa kanóca. Magába szívja az ott élők gondjait, bajait és az önkormányzati vezetés erkölcsi tisztasággal világít, utat mutat, mint a kanóc lángja. Akkor létrejön a közösség belső szellemi és erkölcsi egyensúlya, amire olyan nagy szüksége lesz a jövőben mindenkinek. Másrészt a mai tanácsi rendszertől különbözni fog abban is, hogy a fővároson belül a szerepkörök elhatárolása megváltozik. Nagyon helyeslem a törvénytervezetben, hogy a kerület a jövőben olyan önkormányzati egység lesz, amelynek alapvető feladat- és hatásköri minimumait törvény állapítja meg, s azt a főváros nem vonhatja el. Kérdezem ezek után a múlt héten felszólalt ellenzéki képviselőket: beszélhetünk itt centralizációról? Úgy érzem, nem. Tisztelt Ház! A háború előtt fővárosi kerületi önkormányzat az 1930. évi XVIII. törvénycikk és az 1934. évi XII. törvénycikk alapján e javaslathoz hasonlóan épült fel. Az önkormányzat ezen alapegységeire a főváros méretei miatt feltétlenül szükség van, hiszen a fővárosban 2 millió 114 ezer ember él, a főváros területe 53 ezer hektár. A Kormány által beterjesztett törvénytervezet szerint a fővárosi kerületi önkormányzati rendszer elsősorban az alapellátásért felelős: oktatási, szociális, egészségügyi és egyéb alapellátásért. A múlt héten dr. Szabó Erika SZDSZ-es képviselő azt mondta, hogy ez az egyenlet a leendő önkormányzatok számára nem megoldható. Én úgy vélem, bízni kell az ott lakó polgárokban, felnőttként kell kezelni az ország lakosságát. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót szeretnék szólni a törvényjavaslatnak a fővárosi kerületi önkormányzat működésére vonatkozó részeiről. A kerületi képviselőtestületek megalakítását elsősorban az elkülönült érdekeltségű területekhez kell kötni, oda, ahol a lakosság is igényli az önálló közjogi fórumot - hiszen a legtöbb tömörülés az együttlét öröméért jön létre: elvegyülni az emberek közé, embereket látni, hallanai, érezni. Ez már Babilonban és Athénban is megvolt - ma pedig mindnyájan érezzük ezt az érzést. Kérdezem az elmúlt héten az ellenzék oldalán felszólalt képviselőket: beszélhetünk itt centralizációról? Csorbát szenved a szabadság? Ugye nem? (Közbeszólások a bal oldalról: Nem!) Az előbb említett közjogifórum-csírákra kerületemben számos példa akad. Valószínű, hogy egyes budapesti körzetekben a mai kerületnél kisebb vagy nagyobb önkormányzati egységek képződnek. A kisebbekre példa lehet a külső kerületek történelmi városrésze, a nagyobbakra az új lakótelepek. Tisztelt Ház! A múlt héten dr. Kovács Pál MSZMP-s képviselő ...(Közbeszólások jobbról és balról is: MSZP-s!) ...bocsánat, elnézést kérek: MSZP-s - a következőket mondta: "A Kormány által előterjesztett törvénytervezet legsúlyosabb koncepcionális hibája a szabadság hiánya. Nem látható a kívánatos tendencia." Akkor most idézek egy másik ellenzéki véleményt, egy most megkapott írásos FIDESZ-es véleményt, a 200-as módosító indítványt - szó szerint: "A törvényjavaslat 1.§-ának (1) és (3) bekezdése, valamint a 8. § (1) bekezdése széles körű önállóságot biztosít az önkormányzatok számára a helyi közügyek szabályozásában és ellátásában." Talán a tisztelt képviselők is hallják a nem csekély ellentmondást ebben a két ellenzéki véleményben. Én az MSZP-s képviselővel szemben azt mondom, a törvényjavaslat - példamutatóan - abból az alapelvből indul ki, hogy az önkormányzati alapszintet közelíteni kell a lakossághoz. Éppen ezért számol a kerületeken belül kisebb egységekre, erre utal az 57. §. Ilyen egységeknek nem kell egybeesni az önkormányzati egységgel. A területbeosztás felülvizsgálatának eredményeképpen valószínűleg a maitól eltérő kerületi önkormányzati egységek alakulnak ki, mint például településföldrajzi elnevezéssel Gazdagrét, Káposztásmegyer; vagy Óbudán a Hetvenezres lakótelep, vagy XII. kerületi példát említve: Zugliget, Svábhegy. Tisztelt Ház! A most elmondottakhoz egy dologra nagyon nagy szükség van, s ebben itt mindannyian egyetértünk. Ez nem más, mint - Montecuccoli szavaival élve -: a pénz, pénz és a pénz - vagyis az önálló gazdálkodás feltételeit mindkét önkormányzati szinten meg kell teremtenünk. Ahogy a törvényjavaslat mondja: nagy figyelmet kell szentelni e két szint vagyonának elhatárolására. Tulajdonképpen részben egyet is értek Ungár Klárának az átadott 200-as számú módosító javaslatával, amelyben sok figyelemre méltó észrevétel van. Az alapfokú szolgáltatások ellátására a helyi önkormányzatnak nyújtott központi hozzájárulások a kerületeket illetik meg. Itt természetesen a kerületek fővárosi véleményezés nélkül igényelhetik a központi fejlesztési céltámogatást. Utoljára kérdezem: beszélhetünk itt centralizációról? (Gúnyos közbeszólások a bal oldalról: Nem!) A fővárosnak tehát csak szűk újraelosztási jogköre marad. A főváros önkormányzataira a törvényjavaslat általános szabályai vonatkoznak. Ezek elfogadása után kerülhet sor külön fővárosi szabályrendelet megalkotására. A beterjesztett fővárosi önkormányzati rendszer működik Bécsben, Stockholmban, Brüsszelben és Frankfurtban. Hallottuk délelőtt Juhász Pál képviselőtársunk felszólalását, amit a nyugati példákra vonatkoztatott. Én ezzel szemben azt mondom: úgy gondolom, hogy e polgári demokráciában lévő nagyvárosokban nem illeti senki ezen önkormányzati megoldást szabadságmentesnek. Mindegy. Ahogy a magyar szólásmondás tartja - csak a második felét idézem - "... a karaván halad." A nemzetközi példáknál azonban fontosabb a már említett magyar történelmi folyamatosság, illetve annak továbbfejlesztett változata, amit ezen törvényjavaslat tartalmaz. Végezetül Eötvös Józseftől szeretnék egy idézetet felolvasni. (Zaj.) Azt mondja: "Törvényhozó test, a nemzet polgáraiból állván, csak olyan törvényeket alkothat, melyeket az idő, s a nép szelleme kíván." Ezért javaslom e törvénytervezet elfogadását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról és középről.)