OLÁH SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gondolataimat azzal szeretném indítani, amivel Gerzsa doktor - igen tisztelt barátom és képviselőtársam - is foglalkozott délelőtti felszólalásában; itt az önkormányzati törvény kapcsán ne csak jogászkodjunk, hanem elkerülhetetlenül, politikai érzékkel és tartalommal hozzunk döntéseket is. Ebben a gondolatmenetben szeretnék eljutni oda, amit Horn Gyula képviselőtársunk fogalmazott meg javaslatként. A kisgazda frakció erről nem tárgyalt, tehát hadd hangsúlyozzam, hogy most a magam nevében beszélek. Szeretnék eljutni gondolataimban eddig a javaslatig, részben csatlakozva hozzá, sőt továbbfejlesztve azt. Az elmúlt viták során világossá vált előttünk, hogy a nagypártok közötti megegyezés kellőképpen már nem hat ezeknek a törvényeknek a hatékony tárgyalására, elkészítésére. Saját pártfrakcióm szakértőivel és a Belügyminisztérium illetékeseivel is tárgyaltunk a múlt héten. Majdnem azt mondhatnám, kölcsönösen bizonyos patthelyzetnek ítéltük azt, amibe az Országgyűlés az önkormányzati törvény meghozatalánál jutott. Mik lehetnek ennél az okok - ugye, megértik, hogy ezt nem lehet áttekinteni. Csak jelzésszerűen egy-két kis sandaságra hívnám föl a figyelmet, amelyek gyanút ébresztenek egyik vagy másik pártban a másikkal szemben. Kinek előnyös gyorsítani az önkormányzati választást? Kinek előnyös egy meghatározott államigazgatási irányítási vonalat beállítani? Kinek előnyös vagy miért előnyös a megye jellegét így vagy úgy meghatározni és deklarálni? Szerintem ezek a kis sandaságok igazán nem döntőek ebben a kérdésben. Miért nem? Mert azt, hogy az önkormányzati választásig milyen lesz a közvélemény hangulata és állapota, ma senki nem tudja reálisan megítélni. Ha egy párt, amely most keményebben képvisel egy ellentétes álláspontot, el tudott jutni odáig - ezt kedvesen mondom, nem rosszindulattal -, akkor megállapítja, hogy választási eredményében a nyakkendő hiánya hány százalékig játszott közre, annak a pártnak azt is fel kell becsülnie, hogy egy ilyen kérdésben, mint az önkormányzás lehetővététele, egy nagyon kemény ellenzéki magatartás és álláspont a közvélemény állapotában mit fog eredményezni. (Taps a jobb oldalon.) Én nagyon remélem, hogy ha a patkót végignézem, kik azok, akik már nagyon szeretnénk az önkormányzást emberi, igazságos formájában megvalósítani, kik azok, akik ide közelítenek; konstruktívan értékelem Horn Gyula úr javaslatát, s engedjék meg, hogy értékeljem a konstruktív módosítást és a bölcs tartózkodást a FIDESZ részéről, akkor uraim, a Szabad Demokrata Szervezet tagjai Önökre korlátozódik a felelősség, hogy az önkormányzás mikor, milyen formában válik a magyar társadalom számára lehetővé! (Nagy taps a jobb oldalon és középen.) Az én koromban megengedhető az idealizmus, és én tényleg nagy-nagy idealizmussal hittem azt, hogy amikor a jogalkotás elérkezik a kormányprogramnak ehhez a részéhez, akkor itt a nemzeti egység legalább úgy meg fog nyilvánulni, mint ahogy megnyilvánult az első szabad magyar Országgyűlés megválasztása törvényének kialakításában, legalább ugyanannyi jószándék és a másik álláspontjának megértése fogja kísérni ezt a törekvést. Nem ezt tapasztaljuk. Nem tudom, miért. Nagyon szeretném hinni és remélni, hogy meg fog változni a pártok, különösen egy párt magatartása, tőle eddig is megszokott bölcsességgel és megértéssel. Miért? Alapvetően két lényeges témakör van, amelyik a javaslatok megkülönböztetője. Az egyik az, amelyik abból indul ki, hogy ez a kerettörvény a csatlakozó törvények hiányában egy váz, amiből nem ítélhető meg majd az a test, az önkormányzat lényege, valósága, amire mi törvényt akarunk alkotni. És ebben van igaza az ellenzéknek. Miért? Azért nem látható ez, mert nem látjuk az önkormányzás anyagi, gazdasági feltételeit. Nagyon értékes nyilatkozatot adott a Beszélőnek a Magyar Demokrata Fórum egyik ismert személyisége, aki a nyilatkozata végén oda jutott el gondolataival, hogy addig az önkormányzatok gazdasági, anyagi önkormányzó jellege nem valósulhat meg, ameddig az ország jelentős külföldi adósságától nem tud megszabadulni. Szomorúan hosszú perspektíva ez az idősíkban. Mert ha ez igaz, akkor jogos a másik aggály is, hogy az államigazgatási rendszer, amelyikben most hadd idézzem, ami van, hogy egy nagy hatáskörű miniszterelnök, alárendelt, majdnem személyi szolgálattal alárendelt belügyminiszter (derültség jobbról) , annak megyei önigazgató szerve, hivatala és főispánja és egy polgármester amelyik ebben a gazdasági, még hosszú éveken át gazdasági függőségben működő önkormányzatot testesíti meg, bizonyos fokig aggályos, hogy ebben az anyagi függőségben nem a demokratikus-centralizmus elve fog jellemző lenni, ebben a nagyon betonkemény államigazgatási vonalban. Engedjék meg, hogy itt egy gyerekkori személyes élményemet mondjam el. Öreg, nem jól látó szomszéd néninek gyerekkoromban az újságot esténként én olvastam fel. És amikor olvastam, hogy mit mondott Horthy, akkor mondta a szomszéd néni: jaj, csak az én dobozgyáros unokaöcsém ne ugyanilyeneket mondjon. Ha olvastam, hogy mit mondott Kállay: jaj, csak az én dobozgyártó unokaöcsém ne ugyanezt mondja. És minden hírre ez volt a válasza. S mondtam, Kanongisser néni, miért fél maga annyira a dobozgyártó unokaöccsének a véleményétől? Édes Sanyukám, mert ő adja nekem a pénzt, és az igazi úr az, aki a pénzt adja. Körülbelül ugyanez az igazság az államigazgatásban és irányításban is. Deklarálhatjuk törvényben akárhogy a megyei hivatal, a főispáni hivatal, a főispán jogát, hatáskörét, elhatárolhatjuk ezt bárhogy. Beszéljünk őszintén! Aki a pénzt adja; és abban a perspektívában, hogy az önkormányzat nem lesz önkormányzó anyagilag, amíg az ország államadósságaitól meg nem szabadul, ebben a perspektívában még nagyon sokáig annak lesz igaza, aki a pénzt adja. Tehát ez a félelem is indokolt, de énszerintem a jogászkodók itt már bebizonyították, hogy föl tudják puhítani azokat a feltételeket, amiket ma keménynek érzünk. Ezt az egyenes, miniszterelnöktől polgármesterig ható államigazgatási vonalat meg lehet szaggatni egy kicsit a törvényes előírásokkal. És szerintem, ha ez megtörténik, akkor mindenki számára elfogadható koncepciójúvá válik az önkormányzati törvény. Ezek után végig kell gondolni, hogy milyen jogalkotási gyakorlatban tudnánk ezt talán leginkább elkövetni. Én inkább hangos gondolatként mondom el a joghoz és jogalkotáshoz nálam sokkal jobban értő képviselőtársaknak. Szeretném javasolni, hogy ezt az önkormányzati törvényt és a hozzá csatlakozó alkotmánymódosítást vagy adja vissza a tárcának az Országgyűlés, vagy a tárca vegye vissza; válasszanak, melyik az elegánsabb gesztus. (Taps a bal oldalon.) Itt csatlakoznék ahhoz, amit Horn Gyula úr mondott, hogy keresse meg a hat párt és a függetlenek a demokráciát itt, ebben a Házban a megtestesítő szervezetek azt a formát, azt az összetételt, amelyben az államért, a népért, a demokráciáért viselt felelősséggel tud mindenki konszenzust keresni. És hogy ne legyen üresjáratban az Országgyűlés, expozéval terjessze elő a miniszter a választási törvényt, alkossa meg a választási törvényt az Országgyűlés azzal a szükséges kiegészítéssel is, ami a választási törvény értelmezéséhez kell még önkormányzati törvény híján. (Taps a bal oldalon.) Miért fontos ez? Az önkormányzat választási törvénye öt-hat határidőzött feladatot tartalmaz. A választás napja előtt ötvenöt nappal jelentkezik az első feladat. Ez azt jelenti, hogy reálisan a választás napja előtt hatvan nappal meg kell hozzuk ezt a törvényt. Ha nem akarjuk dezavuálni ismételten közjogi méltóságainkat, akik már szeptember 30-ára kitűzték ezt a választást, akkor tessék hatékony, gyors munkavégzéssel a választási törvényt, ennek első feltételét megteremteni, és a választások időszaka alatt ezt a bizonyos konszenzust kereső, az önkormányzat kérdését helyre tevő, sőt a kerettörvényt kiegészítő törvények sarokkérdéseiben is állást foglaló testületet hozzák létre a Parlament pártjai. Köszönöm türelmüket. (Általános nagy taps.)