DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is Józsa Fábián képviselőtársamhoz hasonlóan elnézést kérek, hogy még egyszer szót kérek az általános vitában. Ennek két oka van. Egyrészt azért szeretnék szólni, mert egy egyéni körzetben megválasztott képviselő vagyok, a Baranya megyei 5. számú választási körzetben, amelynek 56 település a része, és ez a településcsoport - egy többnemzetiségű településcsoport, több nemzetiségből álló települések vannak ezen a területen. Többnyire hátrányos helyzetű települések ezek. Ez az egyik oka a felszólalásomnak. A másik általánosabb jellegű, amelyben néhány gondolatot szeretnék elmondani a mai nap vitájával kapcsolatban. Előbb engedjék meg, hogy az előbb szólt Oláh Sándor képviselőtársam mondandójára reflektáljak. Megmondom őszintén, hogy mi nem mertünk ilyen messze elmenni, nem kértük a Kormányt, hogy vonja vissza beterjesztett javaslatát. Mi csak azt ajánlottuk, hogy próbáljunk meg kompromisszumra jutni, de erről mondandóm második részében talán többet tudok majd mondani. Tehát mint a mohácsi választási körzet országgyűlési képviselőjének, mint három kistelepülés közös tanácsa tanácselnökének engedjék meg, hogy egy szubjektív észrevétellel kezdjem mondanivalómat. A szubjektív észrevétel az, hogy a mai nap felszólalói közül a kormánypártból számomra legszimpatikusabban dr. Remport Katalin nyilatkozott, akinek mondandójával a magam részéről teljes mértékben egyetértek. Az ő mondanivalóját szeretném néhány ténnyel alátámasztani. Ezt szeretném kiegészíteni, és ehhez kapcsolódóan köztünk vita legfeljebb a végkövetkeztetést illetően lehet, amely szintén nem lesz lényegi vita, mert ha átlapozta a szabad demokrata frakció által benyújtott módosító indítványokat, akkor majdnem szó szerint egy hasonló indítvánnyal, mint amit ő maga benyújtott, mi is előálltunk. Remport Katalin két témáról beszélt: a hátrányos helyzetű települések és a nemzeti etnikai kisebbségek és általában a kisebbségek helyzetéről. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi itt ülünk Budapesten, az ország fővárosában, egy pompás, gyönyörű szép Parlamentben. Sokan közülünk azonban tudják, hogy ez a színvonal nem jellemző az ország egészére, sőt azt is mondhatnám, hogy csak erre a Házra jellemző, talán erre a fővárosra. A vidék, az ország többi települése - sajnos - nem ezen az infrastrukturális ellátottsági szinten mozog - sajnos -, nem büszkélkedhetik ilyen pompázatos létesítményekkel, és ha valaha is voltak ezeken a településeken gyönyörűszép épületek, azok az idők folyamán, az elmúlt 40 évben - sajnos - tönkrementek. Sokan vannak közülünk, és erre már a felszólalásuk kapcsán többen szólottak -, akik olyan területekről jöttek, ahol az elmúlt 40 év egyértelmű katasztrófát jelentett a települések számára. Ez elsősorban a kistelepüléseket, a falvakat érintette, de nemcsak azokat - városi peremkerületek is szóba jöhetnek, amelyeken ugyanúgy hiányzik az infrastruktúra, ugyanúgy hiányzik a telefon, az út, hiányzik az egészséges ivóvíz. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy pillanatnyilag Magyarországon a háromezer település közül közel ezerben nincs vezetékes ivóvíz, és talán még több az olyan települések száma, ahol egészséges ivóvíz nincs. Szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy abban a választókörzetben, ahonnan én jöttem, 57 település közül egyetlenegy településen van crossbar-telefon, az összes többiben nincs. Arra is szeretném felhívni a tisztelt Ház és az ország közvéleményének a figyelmét, hogy ezeknek a településeknek döntő többségében iskola sincs, ezeken a településeken leszakad a templomoknak a teteje, ezeken a településeken nincs értelmiség, ezeken a településeken nincs csatorna, nincs közlekedési lehetőség, nincs munkalehetőség, és sok minden más nincs ezeken a településeken. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezeknek a településeknek a leendő önkormányzati jogosítványokat nem kell megadni. Engem személy szerint éppen az motivál, hogy ezeknek a településeknek minél nagyobb lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az elmúlt 40 év hátrányait valamilyen úton-módon fel tudják számolni, de tudatában kell lenni annak, hogy ezeket a hátrányokat ezek a települések saját erőből nem fogják tudni felszámolni. Ezt akkor sem tudják megtenni, ha esetlegesen a tisztelt Ház elfogadja a szabad demokraták javaslatát és helyben hagyja a személyi jövedelemadót - nemcsak az 50 %-át, hanem a teljes személyi jövedelemadót. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ebben az évben a helyi tanácsok a helyben hagyott személyi jövedelemadóval gazdálkodhatnak, illetve a visszacsurgatott személyi jövedelemadóval. Arra is szeretném tisztelt Képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy vannak az országban olyan települések, ahol a személyi jövedelemadó 88-as szinten egy főre kivetítve 900 forint/főt jelent. Könnyű felszorozni, hogy ez mondjuk egy ezer lakosú településen mennyi pénzt, mennyi forrást jelent. A délelőtti vitában egyik képviselőtársam azt említette, hogy milyen nagy az a teher, amely az államot éri akkor, ha a személyi jövedelemadót az állam nem vonja el, és nem osztja újra. Én arra szeretnék rámutatni, hogy ha az állam helyben hagyja a személyi jövedelemadót, ez településeink jó részében nem jelent semmit. Ez ugyanannyi, mintha nem maradna ott semmi! A VÁNYÁ-ról - a vállalkozási nyereségadóról - már nem is beszélek, mert az a település, amelyről én most beszélek, nem rendelkezik ilyen forrásokkal. Ezeken a településeken nincs munkalehetőség, nincs üzem, - ha esetleg van egy rosszul menő tsz, az is a veszteséges tsz-ek közül való, amelyeket pillanatnyilag államilag dotálunk, tehát semmiféle nyereségadó nem képződik ezeken a területeken, nem lesz mód arra, hogy ezek a települések önmagukat felépítsék, önmagukat rehabilitálják. Teljes mértékben egyetértek a korábban előttem szólott szabad demokrata képviselőtársammal abban, hogy nem elegendő a jövőben az állami források igazságos elosztása, nem elegendő a céltámogatás - településrehabilitációra van szükség! Igenis szükség van arra, hogy ezeket a településeket központi eszközökkel, központi pénzekkel, ha úgy tetszik: országgyűlési pénzekkel segítsük egy szintre hozni. Az általam elképzelt módja ennek az, hogy a településeken meg kell oldani a minimális infrastrukturális alapellátottságot. Meg kell oldani a minimál infrastrukturális alapellátottsági szintet, amelyet központi pénzekből kell megteremteni, és erre rövid időn belül a Kormánynak, illetve az Országgyűlésnek valamilyen programot kell kidolgoznia. Ugyanis ennek hiányában ezek a települések soha nem lesznek versenyképesek a legfejlettebb településeinkkel. A másik kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék: a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete. Itt a vitában többen szóltak erről - Derdák képviselőtársam is -, de Remport Katalin is ugyanerről szólt. Én a nemzetiségi és etnikai jogok általános biztosításán kívül arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ezeknek a jogoknak az érvényesítéséhez, biztosításához pénz kell. A magam részéről teljes mértékben egyetértek Remport Katalinnal azzal, hogy az önkormányzati törvényben nem elegendő lefektetni azt, hogy érvényesíteni kell, illetve segíteni kell ezeknek a jogoknak az érvényesítését, hanem az önkormányzati szinten biztosítani kell ezeket a jogokat. Ez tény! De kérem szépen, ismét gondoljunk arra a településkategóriára, arra a körre, amelyről én beszéltem, amelyről ő is beszélt: hogy ezeken a településeken mit jelent a nemzetiségi-etnikai kisebbségi jogok érvényesítése. A nemzetiségi kisebbségi jogok érvényesítése ott kezdődik, hogy egy gyermeket az óvodában, az iskolában saját anyanyelvére kell tanítani. A tanításhoz iskolára, pedagógusra van szükség. Egy 2000 fős településen normál körülmények között elegendő egy nyolcosztályos iskola, amelyben megfelelő létszámú pedagógus tanít. Amennyiben ez a település, mondjuk, két nemzetiségű, mint a saját falum, Mecseknádasd, és a hozzá tartozó két kis település, abban az esetben a 300 gyermeknek nem elegendő a nyolc tantermes osztály, hanem tizenhat tantermes iskolát kell építeni azért, hogy a nemzetiségeknek biztosítani tudjuk azt, hogy anyanyelvükön megkapják az oktatást. Az anyanyelvi oktatásnak a feltételeit meg kell teremteni. Ez azt jelenti, hogy kétszer annyiba kerül egy ilyen település számára az alapoktatásnak a biztosítása, mint egy egynyelvű községben, mondjuk, egy magyar községben vagy egy egynyelvű német községben. Teljesen mindegy, hogy milyen példát mondok. Hogy miért mondtam el ezt ilyen részletességgel? Azért mondtam el, mert ezek a települések nem fogják tudni biztosítani a nemzetiségi és etnikai lakosságuk számára azt a feltételt, amellyel az egyébként nyilvánvalóan előbb- utóbb Alkotmányba kerülő kollektív jogok és egyéni jogok a nemzetiségeinket megilletik és biztosíthatók lesznek. Ezeknek a településeknek nem lesznek anyagi forrásaik arra, hogy biztosítsák ezeket. És én ismételten szeretném az Önök felelősségére felhívni a figyelmet, a Kormány felelősségére felhívni a figyelmet, hogy ezeken a településeken segíteni kell az önkormányzatokat, hogy biztosíthassák a jogokat a nemzetiségi és etnikai kisebbségek részére. Azt is mondhatnám, hogy ezeknek a leendő önkormányzatoknak állami forrásokhoz kell jutniuk ahhoz, hogy a nemzetiségek jogait biztosítani tudják, és ne csak deklarált legyen az a biztosítás. Ennyit szerettem volna elmondani - tisztelt képviselőtársaim - a két kérdéskörről, amely az önkormányzati témához úgy gondolom, szorosan kapcsolódik. Ezután engedjék meg, hogy általános megjegyzéseket fűzzek egyrészt a vitában elhangzottakhoz, másrészt néhány új szempontra is felhívjam a tisztelt figyelmüket! Az előbb Józsa Fábián képviselőtársam arra próbált rámutatni, hogy az általunk bírált centralisztikus törekvések mennyire nem jelennek meg ebben a törvénytervezetben. Ha megengedik, én most egyszerűbben megfogalmazva, mint a múltkor, arra próbálnék rámutatni, hogy hogyan jelennek meg ezek a törekvések, és milyen lehetőségek vannak arra, hogy a különböző szervek befolyást gyakoroljanak az önkormányzatokra abban az esetben, hogyha a Kormány által előterjesztett javaslatnál maradunk. Mielőtt erre rátérnék, egy általános jellegű megjegyzésem lenne, amelyet már hónapok óta próbálok hangsúlyozni a különböző fórumokon. Ez az általános megjegyzés úgy szól, hogy pillanatnyilag itt, Magyarországon nincsenek meg a feltételei egy önkormányzati törvény megalkotásának. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy most vegyük le, vonjuk vissza, és ne tárgyaljunk erről az önkormányzati törvényről. Ez azt jelenti, hogy ennek az ismeretében kell beszélnünk és tárgyalnunk. Többen rámutattunk itt a vita során is arra, hogy jobb lett volna ezt a törvénytervezetet később megalkotni, később a Ház elé bocsátani. Ezzel nem értett egyet a Kormány, nem értettek egyet a kormánypártok, de ettől még nem változnak a feltételek: a feltételek azok ugyanilyenek. Nem kívánom megismételni azt, amelyet itt az ellenzék részéről többen elmondtak, de most már elmondták a kormánypárt részéről is, hogy hiányoznak azok a csatlakozó törvények, amelyek nélkül nem lehet egy jó önkormányzati törvényt megalkotni. Hiányoznak az alapvető gazdasági feltételek, gazdasági garanciák, amelyek az önkormányzatok működését majdan lehetővé teszik. Ezek után az általunk igen kifogásolt centralisztikus törekvéseknek a megjelenésére szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaimnak a figyelmét. A mi véleményünk az, hogy a hatalmi ágaknak a szétválasztására van szükség, és a központi kormányzattal szemben az önkormányzatoknak egy erős ellensúlyt kell képezniük. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, ki kell küszöbölni azokat a lehetőségeket, hogy a Kormány akár kézi vezérléssel, akár jogszabályi keretekkel direkt módon beavatkozzon az önkormányzatok életébe. A délelőtti beszélgetés során, a délelőtti vita során felmerült, hogy nincsenek meg azok a lehetőségek, hogy a Kormány beavatkozzon az önkormányzatok életébe. Én fel szeretném sorolni azt a négy, illetve öt lehetőséget, amit szemmel láthatóan tartalmaz az önkormányzati törvényjavaslat, amelyet a Kormány beterjesztett. Hogy milyen lehetőség van arra, hogy a mindenkori Kormány - és hangsúlyozom, a mindenkori Kormány, nemcsak a mostani, hanem bármelyik másik, utána következő Kormány - befolyást gyakoroljon az önkormányzatokra. Az egyik csatorna magán a polgármester intézményén keresztül történhet. Abban az esetben, hogyha a törvény tartalmazza azt a Réti Miklós által felvetett problémát, hogy a polgármester legyen az államigazgatási hatásköröknek a címzettje. Ebben az esetben a törvényjavaslat alapján a Kormány jogszabályokkal, határozatokkal utasíthatja a települési önkormányzatok polgármesterét olyan tevékenységnek a végzésére, amely esetlegesen sérti, sértheti az önkormányzat érdekeit. Engedjék meg, hogy egy gyakorlati példát is mondjak erről az elmúlt évekből. A most is érvényben lévő rendelet Magyarországon a nem lakás céljára szolgáló helyiségek adóztatására vonatkozik. Ezt a mi vidékünkön és a borvidékeken présházadónak szokták nevezni. Ezt a korábbi kormányzat azzal a céllal vetette ki, hogy az üdülőket megadóztassa plusz 500 forinttal. Ez a rendelet úgy sikeredett, hogy a présházakban - régi vályogprésházakban - leválasztott kis szobákat, amelyeket az emberek azért építettek, hogy kapálás közben délben bemehessenek, pihenjenek és szerszámos raktárnak is használják, ugyanúgy megadóztatja, mint a Balaton-parti villákat. Kérem szépen, annak idején felemeltük szavunkat, felemeltem a szavamat ez ellen. Kérem szépen, én jogszabálysértést követtem el, és fegyelmit kaptam tanácselnökként, mert nem hajtottuk végre, nem vetettük ki ezt az adót saját településünkön. Ugyanez a helyzet fordulhat elő a polgármesterekkel, és nem képes, azért nem képes ellene fellépni, mert a saját sorsában függ a központi kormányzattól, mert ebben az esetben törvénysértést követ el. A másik csatorna, amelyet Józsa Fábián úr említett, a megye. A megye intézménye. Anélkül, hogy ebbe részletesen belebocsátkoznék, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a javaslat alapján a megyének lehetősége van a rendeletalkotásra. Egy önkormányzati megyének természetesen jogot kell adni arra, hogy rendeletet alkosson. A kérdésem csak az, hogy ezek a rendeletek kire vonatkoznak. Ha az önkormányzatok átfedik a megye egészét mind területileg, mind lakosságszámát, akkor nem tudom értelmezni azt, hogy rendeletet alkothat az önkormányzati megye. Hát kire érvényesek ezek a rendeletek, ha nem az önkormányzatokra? Másképp nem tudom ezt elképzelni. A másik ehhez kapcsolódó kérdés a megyehatárok kérdése. Ismét egy példa a mi megyénkből. Baranya megyének van egy területe, amelyet a Duna választ le a megye egészéből. Ezen a területen három település fekszik, nem köti őket híd össze Moháccsal, nem köti őket híd össze Baranya megyével, de nincs lehetőségük, hogy elszakadjanak, mert Baranya megyéhez tartoznak, a megyehatár körbezárja őket. A mi véleményünk az, hogy az ilyen településeknek és a hasonló helyzetben lévő településeknek automatikusan lehetőséget kell kapniuk arra, hogy elszakadjanak, hogy kiváljanak, hogy szabadon társulhassanak más településcsoportokhoz, más településekhez. A főispáni intézmény. Józsa Fábián úr említette, hogy a főispánnak milyen jogai, lehetőségei vannak. Ezek tények, ahogy a törvényjavaslat ezeket ilyen módon tartalmazza. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Lehetőséget nyújt a törvényjavaslat a főispánnak arra, hogy szakmai tanácsokat adjon, szakmai segítséget nyújtson a leendő önkormányzatoknak abban az esetben, ha azt igénylik. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, először is ki kell építeni egy olyan apparátust, amely képes minden felmerülő igényt kielégíteni. Ez körülbelül kétszer vagy háromszor akkora kell hogy legyen, mint a mostani szakapparátus, mert a mostani szakapparátus nem képes kielégíteni a felmerülő szakmai igényeket, még akkor sem, ha több száz fős apparátusról van szó. Ez pénzkérdés. Ha van rá pénzünk, akkor természetesen meg kell tenni. Ennél érdekesebb a dolgok összefüggése. Nagyon hasonló ez a helyzet a mostani megyei berendezkedéshez, amely azt tükrözi, hogy van egy megyei szakapparátus, amely szoros kapcsolatban áll egy másik intézménykörrel, az úgynevezett megyei tanácsi tervezővállalatok körével, amelyek kapcsolatban állnak a kivitelező vállalatokkal, és kialakult egy olyan szép kör, ahol gyakorlatilag önmagán belül forog minden, a pénzeket önmagukon keresztül mozgatják, osztják. Ha a főispánnak ugyanezt a lehetőséget megadjuk, ugyanez a kör fog kialakulni, ugyanúgy kialakulhatnak azok az informális kötődések, azok a protekcionista elosztáson alapuló jogosítványok, amelyek a tényleges piaci versenyhelyzetet korlátozzák. A negyedik ilyen befolyásolási lehetősége a Kormánynak a közvetlen rendeletalkotási lehetőség, amely úgy nyilvánul meg, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy jogszabályokkal befolyásolják az önkormányzatok életét. Ezeket azért tartottam szükségesnek most részletesen elmondani, mert a mai vitában többen azzal vádoltak bennünket, hogy csak támadunk és nem mondunk semmit. Nekem valahogy az volt az érzésem, ez után a heti vita után, hogy fordított a helyzet. Én úgy érzem, hogy elég konkrét szakmai érvek hangzottak el nemcsak az SZDSZ, hanem az ellenzék többi pártja részéről is, és ehhez igazán fűződő szakmai észrevételeket nem hallhattunk a kormánypárt részéről. A mai vitában Salamon úr előterjesztésében hangoztatta, hogy van több olyan kifejezés, megjegyzés, amelyre úgy vélem, hogy ma a nap vége felé ismételten reagálnom kell. Egyik az, hogy Salamon úr ellentörvénynek minősítette a szabad demokraták frakciója által beterjesztett módosító törvényjavaslatot. Szeretném ismételten nyomatékosan leszögezni, hogy ez egy módosító javaslat, erről lehet hosszas procedurát és vitát folytatni, de ez tény, hogy az. Arra is szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét - ezt szintén Salamon úr használta -, hogy obstrukció zajlik az ellenzék, konkrétan a szabad demokraták részéről. (Bekiabálások.) Tisztelt Képviselőtársaim! Én meghallgattam mindenkit. Aki úgy gondolja, hogy lejárt a nap, nyugodtan elmehet, én mondom a magamét addig, amíg be nem fejeztem. (Taps.) Tehát az obstrukciónál tartottunk. (Derültség és taps.) Szeretném felhívni a tisztelt kormánypártok figyelmét arra, hogy ma a Kormány egyik képviselője, Pálos Miklós úr jelentette be, hogy a Kormány által beterjesztett alkotmánymódosításhoz a Kormány részéről újabb módosító javaslatot kívánnak beterjeszteni. Szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy csak kívánják beterjeszteni, tehát még nincs beterjesztve, nem mi vagyunk az utolsók, akik beterjesztettük módosító javaslatainkat, módosító elképzeléseinket. Ugyanez megfigyelhető a Kormány részéről is. Ha obstrukció, akkor a Kormány obstruálja önmagát vagy az önkormányzati törvény elfogadását. A másik megjegyzésem a Salamon úr által elmondottakhoz, hogy többször hangsúlyoztuk, és ezt a déli sajtóértekezleten a Kormány képviselői is hangsúlyozták, hogy tárgyalásba kell bocsátkozni. Teljes mértékben egyetértünk ezekkel a megállapításokkal. Szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a múlt héten az önkormányzati bizottság ülésén ezt nagyon határozottan kinyilvánítottuk. Pontosan elmagyaráztuk, hogy mi a tárgyalási alap, mik a tárgyalási lehetőségek. Minden kormánypárt részéről itt voltak az illetékes szakemberek. Gondolom, hogy ezek az információk eljutottak a Kormányhoz. Nehogy úgy tünjék, hogy a kormánypártok mai javaslatai az elsők ebben a kérdésben. Salamon úr arra is hivatkozott, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését egy széles alapokon nyugvó, szakmai konszenzust mutató előkészítés előzte meg. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Magam is részese voltam annak a bizottságnak, amely valamikor az elmúlt év folyamán tárgyalt erről a témáról, dolgozott ezen a témán. Az is igaz, hogy a külföldi szakértők is véleményezték az elkészült koncepciókat. Az is igaz, hogy bizonyos pártközi egyeztetések is voltak. Az is igaz, hogy minden pártnak megvolt a lehetősége arra, hogy elmondja a koncepcióval kapcsolatos véleményét. Nagyon nyomatékosan szeretném leszögezni, hogy ez egy stádium volt. Hogy ez a törvényjavaslat, amely most az asztalunkon fekszik, a Kormánynak a törvényjavaslata. Ennek sajnos nem sok köze van a korábbi egyeztetésekhez, mert nem tartalmazza azokat a kompromisszumos lehetőségeket, azokat az alternatívákat, amelyek a parlamenti vitában felmerültek. Ez volt az oka annak, hogy egy önállónak nevezhető módosító javaslatot terjesztettünk be, amelyben arra szerettük volna felhívni a tisztelt képviselőtársaink figyelmét és az ország közvéleményét, hogy létezik más lehetőség is, nemcsak ez az egy, amelyet a Kormány beterjesztett. A szeptember 30-i választásokkal kapcsolatban szeretnék még néhány megjegyzést tenni. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy azt szeretném, hogy szeptember 30-án helyhatósági választások legyenek Magyarországon. Ezt még akkor is szeretnénk, ha esetleg nem a legjobb önkormányzati törvény kerülne addig elfogadásra. Ezért javasoltuk azt, hogy tekintsük a Kormány által beterjesztett javaslatot átmeneti rendelkezésnek, amely bizonyos átmeneti ideig, néhány évig szabályoz, és lehetőséget nyújt arra, hogy a mostani tanácsrendszer megkezdje átalakulását, és amikor ismertekké válnak azok a törvényi keretek, amelyek szükségesek az önkormányzatok felállításához, akkor kezdjünk konszenzus alapján egy új, egy véglegesnek tekinthető önkormányzati törvénynek az elfogadásához. Végezetül Oláh Sándor képviselőtársam megjegyzéseihez kívánok még egyszer visszatérni. Mint már hangsúlyoztam, mi nem mentünk el odáig, amit Oláh Sándor képviselőtársunk javasolt, hogy a Kormány vonja vissza előterjesztését, teljes mértékben egyetértek viszont én magam is, és egyetért a frakciónk is azzal, hogy nem elegendő az önkormányzati törvényt tárgyalni, hanem a választójogi törvényt is tárgyalni kell, ezért a magam részéről azt javaslom, hogy a következő ülésnapon a választójogi törvény tárgyalásához kezdjünk hozzá, hogy lehetőséget nyújtsunk azoknak a tárgyalásoknak az elkezdéséhez vagy folytatásához, amelyekről minden pártfrakció kinyilvánította a véleményét, hogy szükség van a tárgyalására, és ez alatt az idő alatt talán meg lehet állapodni azokban a koncepcionális kérdésekben, amelyek iránt mindenki hajlandóságot mutatott. Oláh képviselőtársam azt is elmondta az Országgyűlésnek, hogy az SZDSZ viselkedése nem igazán felelős, nem igazán konstruktív ebben a stádiumban. Reményének adott hangot, hogy ez a magatartás megváltozik. Én úgy gondolom, hogy nagyobb bizonyítékát nem lehet mutatni a konstruktivitásnak, mint azt, amit mi tettünk, hogy egyszerre három alternatívát kínáltunk fel a tárgyalásoknak a megkezdésére vagy folytatására, illetve arra, hogy megegyezés szülessék egy önkormányzati törvénynek az elfogadásához. (Taps az SZDSZ soraiban.)