DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önök előtt fekszik a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének a végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és egy olyan határozati javaslat, amely arra vonatkozik, hogy a költségvetés hiányának a végleges finanszírozását illetően a tisztelt Ház fogadja el azt a javaslatot, hogy kincstárjegy- és államkötvény-kibocsátás helyett ezt a hiányt a költségvetés hosszú lejáratú hitelekkel fedezze a jelenlegi, a Nemzeti Bank által nyújtott rövid lejáratú hitelek helyett. Először néhány szóval a költésgvetéssel kívánok foglalkozni, majd ezzel a határozati javaslattal. Az 1989. évi költségvetés teljesítésével kapcsolatban igen nehéz helyzetben érzi magát az új Kormány, hiszen egy olyan törvényjavaslatról van szó, amely az előző Kormány által készített költségvetés előző Kormány általi teljesítésével foglalkozik. Igyekeztünk ezt a teljesítést táblázatokkal és szövegben bemutatni a tisztelt Ház részére, mégis úgy érezzük, hogy mi ebben a tekintetben inkább postás szerepet töltünk be, az igazi magyarázatokat a részletekre vonatkozóan bár igyekszünk megadni, hiszen előttünk vannak az elemzések, de mélységben nyilván az előző Kormány sokkal jobban meg tudná ezt tenni. Úgy érezzük, számunkra ez a költségvetés inkább tanulságokkal szolgált, mutatta az elmúlt év gazdasági környezetét, amelyet tulajdonképpen egy ilyen költségvetés reflektál, mutatta azt az átmeneti időszakot, amelyre ez a költségvetés vonatkozott. A költségvetés struktúrájában és teljesítésében egyaránt a magyar gazdaságnak a tavalyi problémáit és torzulásait tükrözte vissza. Mutatta, hogy egy túlközpontosított gazdaságnak egy átmeneti időszakban elkészített költésgvetéséről és annak teljesítéséről van szó. Sok tekintetben ilyen szempontból azok a tanulságok, amelyek levonhatók lettek volna, szinte már el is évültek, hiszen a Kormány által tervezett változtatások és a jelenleg folyó államháztartási reform nagyon sok mindent meg fog változtatni azokból a körülményekből, amelyekben ez a költségvetés született. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy ennek a költségvetésnek az összeállítása hasznos volt, és tanulságul szolgált elméleti következtetések levonására éppen úgy, mint bizonyos gyakorlati tanulságokra. Nem szeretnék azonban a költségvetés részleteibe belemenni, valószínűleg az itteni hozzászólások ezt megteszik, és utána igyekszem ezeknek a hozzászólásoknak megfelelően a választ megadni. Ami a határozati javaslatra vonatkozik, arra, hogy a költségvetés hiányát ne a kincstárjegy növekedéséből és államkötvény kibocsátásából fedezzük - kérjük, hogy a Parlament fogadja el. Ez a jelenlegi Kormány égető problémája, elfogadására mindenképpen szükség van. Mint sok minden más esetben, itt is hivatkoznom kell arra, hogy a Kormány kényszerhelyzetben van. A kincstárjegyek és államkötvények eddig sem keltek el, így tehát tisztán elméleti alternatíva ezeknek a további kibocsátása. Jelenleg is probléma, hogy ezeket nem tudjuk értékesíteni, és ezen nagyon nehéz lenne segíteni, mert a segítség egyetlen útja a kamatok emelése volna, ami pedig lehetetlen helyzetbe hozná a jelenlegi monetáris szabályozási szférát, továbbá növelné az inflációt, ezért az elkerülését javasoljuk. Tulajdonképpen tehát nem alternatívákat terjesztek elő, hanem azt az egyetlen lehetőséget, hogy a jelenleg rövid távú hitelekkel finanszírozott hiányt hosszú távú nemzeti banki hitellel finanszírozhassuk meg. Bevezetésként ennyit tartottam szükségesnek elmondani, és kérem az Országgyűlés hozzájárulását a javasoltakhoz.