DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen nagyon röviden lezárhatnánk ezt a múlt évi költségvetést, hiszen a bizottságban minden párt megegyezett arról, hogy erről mi nem tehetünk, mi ezt úgy kaptuk, mint egy örökséget. Amiért hozzászólok mégis, az annak köszönhető, hogy Matyi László képviselőtársam egy kicsit megpróbálta olyan irányba vinni ezt a tárgyalást, hogy összemossa a felelősségét a jelenlegi kormánynak az elmúlt kormányéval. Én azt hiszem, hogy a legjobb indulat mellett sem vállalhatjuk el azt, hogy nekünk köszönhető a jamburgi gázvezeték pénzügyi következménye vagy a bős-nagymarosi beruházás gazdasági csődje. Természetesen igazat kell adni Matyi Lászlónak abban, hogy a jelenlegi Pénzügyminisztérium folytatja a költségvetést, hiszen ebben az országban lassan 1100 év óta van egy kontinuitás, amely természetesen a pénzügyi folyamatok kontinuitását is feltételezi. Tehát ilyen értelemben valóban nekünk kell ma beszámolni arról, hogy ki és miért követte el ezeket a gigantomániás beruházásokat. Azonben ez post festa beszéd, hiszen ezek megtörténtek, ma a kormány legfeljebb arról tud beszámolni, hogy mennyi pénzt költött az elmúlt kormány az elmúlt évben ezekre a beruházásokra. Kérem szépen, nincs okunk kételkedni abban, hogy a leírt számok megfelelnek a valóságnak. Ezek megtörténtek, kifizettük, és ezek mellett még óriási csődtömeget örökölt ez az ország, amelynek a részletes taglalásába azt hiszem, senkinek nincs érdeke belemenni. Másik téma, amit Matyi László fölvetett, a költségvetés hiányának finanszírozási módja. Ugye, fölvetette azt, proponálta inkább, hogy államkötvény- és kincstárjegy-kibocsátással lehetett volna a 33 milliárd forintos hiánynak egy részét fedezni. Hát kérem szépen, lehetett volna, de ezt föl se vetette a költségvetési beszámolót készítő bizottság, mert olyan rossz ötletnek találta, hogy nem érdemes erről tárgyalni. Tisztelt Ház! Ez tovább fokozta volna a jelenlegi inflációt. Egy ilyen kényszerállamkötvény-kibocsátásnak csak akkor van értelme, ha az legalább napi vagy a feletti kamatokat ad. Ezzel elvonta volna a lakossági és egyéb megtakarításokat az alacsonyabban kamatozó befektetésektől, tehát tovább szította volna azt az inflációt, amely ma az ország gazdaságának a legnagyobb problémáját jelenti. Én azt hiszem, hogy itt nem is lehetett szakmailag döntéshozatali helyzetbe hozni az Országgyűlést, mert csak egy rossz és egy elfogadható döntés között választhatott volna, és az elfogadható döntést szerepeltetné a költségvetésben. Ami pedig végezetül az én tisztem marad, hogy felhívjam a tisztelt ellenzéki képviselőknek a figyelmét arra, hogy 54 milliárdos deficittel vettük át a költségvetést. Említette Hagelmayer és Matyi László úr, hogy ez tulajdonképpen felhalmozott hiány, amely rajtunk maradt, mint szamáron a fül, és amelyet vinnünk kell. Nagyon kérem az ellenzéki képviselőket, hogy jövőre, amikor az Antall-kormány 1990. évi költségvetését fogják elemző módon, tárgyilagosan és nagyon élesen kritizálni, ne felejtsék el, hogy honnan indult el ez a kormány, ne felejtsék el, hogy milyen örökséget vett át, és ennek megfelelően vegyék elő akkor kritikai érzéküket! (Taps.)