PALOTÁS JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban először szakmai elismerésemet kellene kifejeznem dr. Matyi László képviselőtársam által a költségvetés igen lényegi ellentmondásait felelevenítő mozzanataiért. Most ezt mégsem teszem, veszélyesnek tartottam, egy erős szakmai csúsztatással. Szeretném ezt megindokolni. Mi 1991-ben egy hasonló időpontban az 1990-es költségvetést fogjuk ugyanilyen módon tárgyalni. Ha ma, néhány héttel a kormányalakítás után, már a kormány elmulasztott lehetőségéről beszélünk vagy beszél a Szabad Demokraták Szövetsége, mit fog tenni 1991-ben, amikor a közvélemény előtt sokkal kevésbé lesz nyilvánvaló, hiszen már hosszú ideje a mai kormány lesz hatalmon, hogy nem volt lehetősége, csak legfeljebb a IV. negyedévben, és akkor sem érdemben, erős kényszerpályák alapján az 1990-es, a mai költségvetésbe beavatkozni. Én jelen voltam mind két évvel ezelőtt, mind a tavalyi év végén ezeknek a költségvetéseknek az előterjesztésén. Tudniillik itt egy lezárt, egy elmúlt év költségvetését tárgyaljuk, hogy azzal mit lehet tennünk, milyen tanulságunk van belőle. Akkor szakértőként vagy meghívott vendégként voltam itt, nem képviselőként, és nagyon rossz érzéssel. Ennek én a sajtóban, tévében és nagyon sok helyen adtam nyilvánosságot. Itt nem folyt kérem vita költségvetésről. Itt egy fekete doboz került előterjesztésre mind a két évben. De jobban emlékszenek az elmúlt év végére. Az egész kormány - volt, hogy a kormányfő annak idején itthon maradt a költségvetés elfogadása érdekében, nagyon fontos külföldi utak okán - bevetette magát, hogy a televízióban, a rádióban, sajtóban és minden más fórumon ezt mondja: Ez a költségvetés van, bűnözők szinte azok, akik ezeket a költségvetéseket nem fogadják el. Hiszen ebben az esetben egészen különleges dolgok fognak történni a Világbanktól, ebben az esetben az ország pénzügyi helyzete leül, az ország összeomlik. És minden alkalom úgy zárul, hogy "nem is kell elmondanom, hogy ez mivel jár a társadalomnak". Egy ilyen fenyegetettséggel egy fekete doboz volt az, ami ebben a költségvetésben megtestesült. Mind egy évvel korábban, mind az, amiben ma vagyunk. Nem örülnék annak, ha ez a Parlament - amikor igen komoly feladatai vannak, s ez is az - ilyen néhány hét után, mikor azt mondjuk: nem is tehettünk mást, mint hogy tudomásul vettük, hogy volt egy ilyen év, és legfeljebb a tanulságait elemezzük. Ezeket a tanulságokat a Parlament plénuma előtt próbáljuk elemezni, ami most megítélésem szerint felesleges. S ezeket a tanulságokat arra használjuk fel, hogy elmulasztott kormánylehetőségekről, elmulasztott szakmai munkákról beszéljünk. Azt hiszem, ha az 1990-es év végén a mai kormány egy ilyen szemléletű, egy, a valós költségvetési hatásokat be nem mutató, egy valóban a fekete dobozhoz hasonló, más alapokból képzett, ezért az alapokat már a költségvetésben meg nem jelenítő kiadásokkal lévő költségvetést próbál előterjeszteni, akkor már nem a folyosón leszek ideges. Hanem megígértem a teremben jelenlévőknek, hogy igen keményen itt fogom kifejteni, hogy nem engedheti meg magának ez a Parlament, hogy egy ilyen költségvetést elfogadjon. De ez nem vonatkozhat - és ezért ezt a stílust nem hiszem, hogy szabadna használni a mostani témánk tárgyalásánál. Mégis talán volt valami haszna az én megítélésem szerint is. Hiszen itt két olyan kérdés is felmerült, ami nem a jövő költségvetését fogja szolgálni, és valószínűleg a közeljövő gazdasági intézkedéseire befolyással lehetne. Ezért, hogy ilyen tartalma is legyen a felszólalásomnak, szeretném ezzel befejezni. Ebből az egyik: az Állami Számvevőszék elnöke - számomra nagy örömmel - elmondta, hogy a gazdaságban jelenleg a működésképtelenség döntő részét okozó mesterséges pénzhiány, és azt, amiért a vállalkozások - akiknek állítólag ezrével kellene alakulniuk - a gazdaságba kibocsátott kevesebb pénzből, és ezzel kellene működniük. Tehát ennek nem az az oka, hogy antiinflációs politikát folytatnak. Az az oka, hogy a költségvetés halmozottan - több mint ezer milliárddal - hitelezteti önmagát, és az így kibocsátott hitelmennyiség, ami a hitelképessége ennek a magyar gazdaságnak, a gazdaság részére már nem hagy további hitellehetőséget, tőkéhez jutási lehetőséget. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy év közben - lehetőségeink kapcsán - vegyük észre, hogy antiinflációt pénzszűkítéssel - bár újságcikkekben szerepel, most is olvastam, hogy így lehet megmenteni a következő hónapokat - csak ezen a területen, a költségvetés oldalán lehet elképzelni. S a gazdaságban pedig a gazdasági folyamathoz illeszkedő pénzkibocsátásra van szükség, a kint lévő pénzmennyiség növelésére, mert enélkül nem lesz több ezer vállalkozás. Mert ma már csak árucserével elég nehéz bekapcsolódni a gazdasági folyamatokba. S egy ilyen volt - amit talán nem kellene, de mindenképpen meg kell említenem - a személyi jövedelemadó. Matyi László kiemelte, hogy abból kemény többletbevétel lett. Én sajnos nagyon hallgattam azokat a személyi jövedelemadó törvény-előterjesztéseket, amelyek bizonyították, hogy nincs szükség az adókulcsok változtatására, nincs szükség az adóteher csökkentésére, ez nem teljesítmény-visszatartó hatású. Elégséges, ha éveken keresztül megőrizzük ugyanazt az adóterhelést vagy minimális mértékben változtatjuk. Nem, kérem. Az infláció hatására ez azt jelentheti, és csak azt jelentheti, hogy az adóterhelés évről évre 10-20-30 százalékkal növekedett, és a már korábban is teljesítményeket lehetetlenné tevő adóterhelés az idei évben még jobban visszafogja ezeket a teljesítményeket. Azt hiszem, egy évközi személyi jövedelemadó törvény kapcsán is elmondhattam volna, és nem biztos, hogy a költségvetésnek most bele kellene mennie, így, de főleg nem egy mai kormányzati munkára való rákenésére, hogy ott kelljen bizonygatni, hogy mikor, ki és hol a hibás. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)