SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségy bizottság kisebbségének előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság szabad demokrata és szocialista párti, kisebbségben maradt képviselői csatlakoznak Soós Károly Attila és Pál László indítványához, és a leghatározottabban ellenzik a törvényjavaslat 3. §-át, mely szerint ugye - mint elhangzott - a tanácsi Vállalatok a közüzemiek kivételével kerüljenek a Vagyonügynökség hatáskörébe. Megítélésünk szerint ez a lépés - amennyiben bekövetkezik - a leghatározottabban sérti a Parlament pártjai által már korábban elfogadott terveket, sőt az a megítélésünk, hogy hatályos jogszabályok szellemiségével is ellentétben áll. Így például sérti az Alkotmány 12. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely kimondja, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Tudjuk, nincsenek önkormányzatok még, és úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi tanácsok tulajdonát örökölni fogják az önkormányzatok, a kezelői jog pedig kvázi ma tulajdonosi jogként értelmezhető. Megítélésünk szerint sérti az önkormányzati törvénytervezet 105. §-át, amely kimondja, hogy a tanácsi kezelésű vállalatok részben vagy egészben a leendő önkormányzatok tulajdonába kerülnek. Tudjuk, még nincs önkormányzati törvény, de ezt a paszszusát a vitában egyetlenegy felszólaló sem vitatta, sőt hangsúlyozta. Sérti a leendő önkormányzatok gazdasági önállóságát és gazdálkodási szabadságát, ugyanis pontosan azokat a vállalatokat, azokat a vagyontárgyakat kívánja elvonni tőlük, amelyek jövedelemtermelésre képesek, és csak azokat hagyja meg számukra, amelyek eddig is dotációban kellett hogy részesüljenek, tehát a közüzemi vállalatokat. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat beterjesztőinek és támogatóinak az érvelése nem állja meg a helyét. Így például az államtitkár asszonynak az előterjesztése alkalmával tett megjegyzése és érvelése, miszerint tulajdonképpen csak egy technikai jellegű törvényről van szó, hiszen majd később fogunk dönteni a vagyonfelosztás mértékéről, azért nem állja meg a helyét, mert az Állami Vagyonügynökség - ahogy az indoklásban hallhattuk - igenis tulajdonosi jogosítványokkal felruházott szervezet, amelynek éppenséggel az a célja, hogy az állam érdekeit képviselje a privatizáció alkalmával. Az előterjesztők a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy az állami érdekek és az önkormányzati érdekek - és ez párthovatartozástól függetlenül jelenik meg - korántsem olyan érdekek, amelyeket az Állami Vagyonügynökség a tanácsi vállalatok privatizációja alkalmával nemhogy nem kellett volna, hogy figyelembe vegyen, hanem nem is képes rá, tudniillik ezek a vállalatok közszolgáltatásokat látnak el, fontos szerepet játszanak a helyi lakosság ellátásának a kielégítésében. Ezt a Vagyonügynökség nem képes mérlegelni az esetleges privatizáció alkalmával. Az a véleményünk, hogy nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a nemkívánatos privatizáció éppenséggel a tanácsi vállalati körben terjedt el, egyrészt azért nem, mert úgy véljük, hogy jórészt ezen a körön kívül voltak a legnagyobb botrányok, másrészt azért nem, mert arra is van éppenséggel példa, hogy az egyik legnagyobb szabású vagyonátjátszási kísérletet a tanácsi éberség akadályozza; harmadrészt pedig azért sem, mert azért hoztuk létre közös elhatározással az úgynevezett vagyonellenőrző bizottságot - amely ma már működik -, hogy megakadályozzuk az ilyesfajta tevékenységet. Nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a Vagyonügynökség hatáskörének a kiterjesztésére azért van szükség, mert a tanácsok nem rendelkeznek megfelelő szakértőkkel. Ha ez igaz is, az Állami Vagyonügynökség sem rendelkezik megfelelő szakértőkkel, így adott esetben csak úgy tud lefolytatni egy privatizációt, ha valamilyen mamutszervezetet kíván belőle létrehozni, vagy a másik lehetőség, hogy külső szakértőket von be. Szeretném aláhúzni, hogy ilyen szakértők bevonására a leendő önkormányzatok is képesek, sőt állítom, hogy rendelkeznek olyan szakértői gárdával, hogy egy megfelelő privatizációs törvény esetén igenis képesek tisztességes, korrekt és saját érdekeiknek megfelelő privatizáció lefolytatására. Különben is azt hiszem, hogy ideje lenne, ha felhagynánk azzal a minősítéssel és azzal az eleve sugallt állásponttal, hogy magasabb szinten eleve mindent jobban tudnak. Azzal az érvvel sem igen tudtunk mit kezdeni, hogy az érintett tanácsi vállalatok többnyire költségvetési támogatásban részesültek. Ha figyelembe veszszük azt, hogy éppenséggel egy olyan elosztási rendszert kívánunk most meghaladni, amelynek az volt a jellemzője, hogy a költségvetés jóformán minden egyes jövedelemforrást centralizált vagy újraelosztott, akkor ez az érv azért nem állja meg a helyét, mert ezen az alapon - mivel a tanácsoknak a múltban a jövedelmük szinte teljes egészében, 80-70-90ban, a ciklusoktól függően, a költségvetésből származott - minden egyes önkormányzati tulajdont meg lehetne kérdőjelezni. Érthetetlen az a hivatkozás is, hogy az érintett vállalatoknak a tevékenysége, miután nem kis részben megyei kezelésben vannak, több önkormányzatra kiterjed. Enyhén szólva furcsa ebből arra a következtetésre jutni, hogy akkor egyetlenegy önkormányzatnak se legyen a jövőben ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban rendelkezési joga. Én azt hiszem, hogy korrekt vagyonrészesedéshez ez mindenképpen fontos, de ezt is rá kellene és rá is lehetne bízni a leendő önkormányzatokra. Tisztelt Ház! Mindezeket figyelembe véve, az önkormányzati bizottság kisebbségben maradt tagjai a törvényjavaslat idevonatkozó passzusát veszélyes és indokolatlan centralizációs törekvésnek tartják, amely szögesen ellentétes a leendő önkormányzatok érdekeivel, és amelynek a rovására ezt nemigen lehet értelmezni másként, mint hogy a költségvetési hiány csökkentését kívánják az előterjesztők. Azt is igen elgondolkoztatónak tartjuk - kérem, hogy Önök is fontolják meg -, hogy a korábbi Parlament ezt a döntést nem hozta meg, hiszen éppenséggel külön passzus rendelkezett arról, hogy a tanácsi vállalatok nem kerülnek az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe. Az pedig tulajdonképpen - hogy egy igen jeles képviselőtársam kedvenc szófordulatát plagizáljam, utólagos jóváhagyását fogom majd kérni - igen-igen elszomorító, sőt sajnálatos, hogy az önkormányzati bizottság kormányhű tagjai ebben az esetben, legalábbis úgy tűnt számunkra, az állami kincstár szempontjait az önkormányzati érdekek elé helyezték. Azt szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaktól - párthovatartozástól függetlenül -, hogy ne használjuk ki most azt a sajátos helyzetet, hogy a tanácsok már nem, a leendő önkormányzatok meg magától értetődően még nem képesek érdekeik megjelenítésére. Tartok tőle, hogy ez a döntés később - akármilyen lesz majd az egyes önkormányzatok politikai összetétele - egyiküknek sem válnék dicséretére. Végül azt szeretném elmondani, hogy tulajdonképpen a Szalai-Tellér-Török- féle indítványt a kisebbség is megszavazta, hiszen nem volt más választása. Miután Soós Károly Attila és Pál László indítványát folyamatosan elvetette a bizottság említett többsége, utána elvetette azt is, hogy legalábbis a privatizáció alkalmával a tanácsi vállalatok vagyonának 50a visszautalásra kerüljön, kénytelenek voltunk belemenni abba, hogy legalább egy külön törvényben megfogalmazott százalék visszajusson azoknak, akik eleve jogosultak erre a vagyonra. Azt tenném hozzá zárómondatként, hogy abban a reményben, hogy ez a külön törvény azt a bizonyos arányt nem 1 vagy 0,5ban fogja meghatározni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)