DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az már nem kétséges, hogy a javaslat fő célja, hogy a Vagyonügynökség felépítése megváltozzék. Ezen keresztül a kormány szerepe erősödjön. Ezt el lehet fogadni. De természetesen ennek arányában a kormány felelősségének is növekednie kell. Nagyon nagy felelősségről van szó: a nemzet vagyonáról és jövőjéről. Két témával szeretnék foglalkozni. Először bizonyos személyi garanciális kérdésekkel. A másik kérdés pedig a tanácsi alapítású és felügyelet alatt álló vállalatok kérdése, bár ezzel már több képviselőtársam foglalkozott. Azonban néhány új szempontot szeretnék majd elmondani. A Kormány törvényjavaslatából egy nagyon nagyfokú bizalmatlanság sugárzik. Bizalmatlan az állami vállalatok vezetőivel szemben. Ezt én megértem, és ez teljesen jogos. Erről nem is érdemes beszélni. De a többi részről hadd ejtsek egy pár szót! Bizalmatlanság van a független bíróságok felé is. Ha arra gondolunk, hogy az Eörsi-féle módosító javaslatban meg kívánja szüntetni a törvényjavaslat a bírói út igénybevételét a kvázitulajdonos és a Vagyonügynökség között. Ennek a kormány által előterjesztett javaslatnak az indoklása - legalábbis a bizottsági üléseken kettős indokát hozta fel a Kormány képviselője -: az egyik, hogy azért nincs szükség, mert nincs megfelelő szakértelme ezeknek a bíróságoknak, a másik pedig az, hogy lassítja a privatizációs folyamatot. Az, hogy nincs megfelelő szakértelme a bíróságoknak, azért az egy bátor dolog. Hivatkozni szeretnék arra, hogy a törvény, a jelenlegi hatályos törvény az úgy fogalmaz, hogy akkor van helye a bírói útnak, illetve akkor tiltja meg a Vagyonügynökség a privatizációt, hogyha ez nyilvánvalóan sérti a társadalom érdekeit. Én azt hiszem, hogy nagyon könnyen el lehet dönteni, hogy mikor sérti a társadalom érdekeit, és nem arról van szó, hogy jó üzletet vagy rossz üzletet csinálnak. Ez szubjektív megítélés, mint ahogy szubjektív megítélés volt például a legutóbb nagy botrányt kavart IBUSZ-privatizáció, amely nagyon széles körben jó manővernek minősült, egy kisebb, szűkebb körben rossznak. De nem erről van szó. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a társadalom érdekeit nyilvánvalóan ne sértse. Az sem igaz, hogy lassítja a privatizáció ütemét a bírói út igénybevételének a lehetősége. Ugyanis ha arra gondolunk, hogy nincs bírói út, a Vagyonügynökség megtiltja a privatizációt; ebben az esetben kezdődhet elölről minden, és újból kell foglalkozni a vállalatnak egy másik lehetőség keresésével. Ha arra gondolunk, hogy hány vállalatot érint ez, és minden vállalat, minden állami tulajdonban lévő ingatlan a Vagyonügynökség hatáskörébe kerül, akkor milyen mamutcégnek kell ennek lennie, hogy ez egyáltalán bonyolítható legyen. Tehát én azt hiszem, hogy a bírói út igénybevétele nemhogy lassítja, hanem gyorsítja - csak egyszerűen soron kívül kell tárgyalni - az ilyen jellegű ügyeket. A harmadik, ami ilyen bizalmatlanságot tükröz, tulajdonképpen önmagával szemben is a kormány, hiszen azt mondja, hogy a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója a módosítás szerint ne dolgozza ki az irányelveket, hanem most már a Kormány. A kormányjavaslat szerint a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját a Kormány nevezi ki. Tehát saját maga nevezi ki azt az embert, aki ezeket az irányelveket kidolgozhatná. Ezt a jogkörét egyetlenegy módosító indítvány sem vonta kétségbe a Kormánynak, hogy ő nevezze ki az ügyvezető igazgatót. Végül, illetve nem is végül, a választott önkormányzatok iránt is nagy a bizalmatlanság. Akkor, amikor a tanácsi vállalatok ellenőrzését, privatizációját is a Vagyonügynökség hatáskörébe kívánja vonni, de erre még visszatérek. Egy nagyfokú bizalmatlanság van a vagyonellenőrző bizottsággal szemben is. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat a Dornbach-féle törvényre, amikor az állami tulajdonban lévő ingatlanokra rendelt el moratóriumot, illetve ezeknek a privatizációját egy vagyonellenőrző bizottság hatáskörébe utalta. Ezt a vagyonellenőrző bizottságot a kormány tagjaként a belügyminiszter volt jogosult létrehozni és annak működését szabályozni. Tehát ebben az értelemben sincs szükség erre, hiszen egy kormányszerv szabályozta ezt a kérdést is. Végül bizalmatlan a Kormány az Országgyűlés felé is, mert mi más lenne az indoka annak, hogy mereven tiltakozik az ellen, hogy az igazgatótanács elnökének, tagjainak tekintetében a kinevezési jogkörét az Országgyűlés gyakorolja. Egy olyan Parlamentről van szó, ahol a kormánykoalíció jelenleg többségben van. Ezek után miért csodálkozik bárki is, ha az ellenzék is szeretne személyi kérdésekben némi garanciális morzsákat kiharcolni a nemzeti vagyon védelme érdekében? A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az igazgatótanács a kinevezési jogkör tekintetében, az igazgatótanács kinevezési jogkörében a kinevezés képviseleti alapon történik, az ügyvezető igazgatót az Országgyűlés nevezi ki. Az új szabályozás szerint pedig minden a Kormány, illetve a miniszterelnök kezébe kerül. Az igazgatótanács elnökségének tagjait, tehát a felügyeleti jogkört gyakorló tanács tagjait a miniszterelnök, míg az ügyvezető igazgatót a Kormány nevezi ki, de én azt hiszem, hogy a jelenlegi konstrukcióban ez ugyanazt a fogalmat takarja. Ugyanazt az operatív hatalmat és ugyanazt a felügyeleti jogkört. Megítélésem szerint azoknak van igazuk, akik ennél sokkal többet kívánnak. Sok variációs javaslat hangzott el, nem kívánok ezeknek a részleteibe belemenni. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik az Országgyűlésnek a kinevezési jogkörét kívánják fenntartani, legalább az igazgatótanács tagjai tekintetében. Én azt hiszem, hogy meg lehet elégedni kevesebbel is. És itt utalnék Soós Károly Attilának a javaslatára, amely azt mondja, hogy a köztársasági elnök nevezze ki az igazgatótanácsnak a tagjait, és mindezt a miniszterelnök javaslatára. Tehát a kormány befolyása ebben a körben is maradéktalanul érvényesülne. Én a magam részéről ezt a személyi garanciális kérdést mindenképpen ajánlom az Országgyűlésnek elfogadásra. A másik témakör a sokat vitatott 3. §-nak az elhagyása és az eredeti szabályozásnak a megtartása. E javaslat szerint a tanácsi vállalatokat az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe kell vonni. Ez véleményem szerint teljesen indokolatlan. S ezt több dologgal szeretném alátámasztani. A bizottsági tárgyalások során a kormány képviselői úgy nyilatkoztak, hogy néhány hét múlva elkészül a Vagyonügynökségről szóló új törvényjavaslat új koncepciója. Akkor minek részletkérdésekkel foglalkozni? Foglalkozni kell az első fejezettel, tehát azzal, hogy a kormány befolyása erősödjön. De nem kell foglalkozni ezekkel a részletkérdésekkel. Ugyancsak a bizottsági tárgyalások során hangzott el, hogy ez egy jogbizonytalanságot teremt. A Legfelsőbb Bíróság cégügyekkel foglalkozó képviselője szerint más követelmények betartása szükséges a cégügyekben most, más a módosítás után és más az új koncepció esetén. Tehát ez sem indokolja ennek a bizonyos 3. §-nak a megváltoztatását, illetve az eredeti jogszabály megváltoztatását. Az állampolgárok, illetve az érdekeltek számára követhetetlen lesz ez a változás. Nem indokolja az állami vagyon átmeneti védelme sem. Itt most megint már utaltam az eredeti Dornbach-féle törvényre, amelynek ez a feladata. A kormány hatása itt is érvényesül, mint ahogy ezt már korábban jeleztem. Végül én is hadd mondjak két mondatot az önkormányzati törvénnyel kapcsolatban. Ha mindenki úgy akarja, néhány hét múlva, 1990. szeptember 30-án létrejönne a helyi önkormányzatokról szóló törvény, és ha így van, a Kormány által előterjesztett, teljesen átgondolt önkormányzati törvény rendelkezéseivel kerül szembe. Az önkormányzati törvény 1. §-ának (6) bekezdése szerint az önkormányzat a tulajdonával önállóan rendelkezik. A 77. § egyértelműen leszögezi, hogy a helyi önkormányzatot megilletik a tulajdonosi jogok, és utaltak már képviselőtársaim a 105. §-ra, ahol tulajdonképpen egy vagyonátadó bizottság is fog működni, ennek is meglesz a maga szerepe, és ezt is a Kormány fogja létrehozni. Hivatkoztak már az Alkotmány 17. §-ára is, amely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Tudom az érvet: még nincsenek önkormányzatok, de hiszem, hogy rövidesen lesznek, és akkor kérdezem, hogyan fogja tiszteletben tartani az önkormányzati tulajdont a kormány néhány hét múlva? Lehet, hogy indítványozni fogja a most előterjesztett és a parlamenti többség által valószínűleg megszavazásra kerülő törvény módosítását, vagy ezeken az apróságokon át fog lépni? Biztos, hogy én indítványozni fogom a megfelelő módosítást. Persze ezt is le lehet majd szavazni, de akkor az, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzati tulajdont, teljesen fikcióvá válik. Ha pedig az alkotmányi rendelkezés érvényesülne, akkor minek most törvényt módosítani, hiszen a Dornbach-féle stop védelmet nyújt az állami tulajdon tekintetében, azt követően pedig a lakosság által demokratikusan választott önkormányzatok önrendelkezési jogait csorbítani nem szabad. Ezért javaslom én azt, hogy Soós Károly Attila és Pál László módosító javaslatát elfogadni szíveskedjenek és hatályában a 9. §-t fenntartani. Végezetül kérem elsődlegesen azoknak a képviselőtársaimnak ebben a körben való támogatását, akik egyéni választókörzetben kerültek megválasztásra. Úgy gondolom, nekünk képviselnünk kell azokat a választókat, őriznünk kell a jövőbeni önkormányzati vagyont, és nem érthetünk egyet azzal, hogy a kormány elvonja az ott képződött vagyont, hogy az önkormányzatokat vagyon hiányában működésképtelenné tegye. Úgy gondolom, hogy az állami tulajdon önkormányzatoknál képződött része nem a Kormány vagyona, mint ahogy mi, képviselők sem pártjaink vagy a kormánykoalíció tagjai nem a Kormánynak, hanem a választóink képviselői vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps.)