DR. KULIN FERENC, a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Barátaim! Tökéletesen egyetértek - egyetértünk, hiszen a kulturális bizottság tagjai nevében mondom - Haraszti Miklós képviselőtársunkkal abban, hogy végképp meg kell szűnnie annak az állapotnak, amikor a tömegtájékoztatási eszközök intézményes politikai befolyás alatt állnak, pártok próbálják érvényesíteni a hatalmukat, a befolyásukat ezekben az intézményekben. Egyetértünk abban, hogy fel kell állnia egy olyan bizottságnak, amely biztosítékokat nyújt működésében a pártatlan tájékoztatásnak, vagyis az alapkérdésekben a bizottság többségi véleménye és Haraszti Miklós előterjesztése között nincsen különbség. Amikor mérlegeltük Haraszti Miklós előterjesztésének pontjait, akkor két alapelvet kellett érvényesítenünk, ugyanazt a két alapelvet, amelyet természetesen maga Haraszti Miklós is megpróbált egyensúlyba hozni az előterjesztésében. A sajtószabadság elvének és a pártatlanság elvének az érdekeiről van itt szó. Hogy néhány helyen az előterjesztés pontjait megváltoztattuk, annak az az oka, hogy mi nem láttuk biztosítva az előterjesztésben sem a sajtószabadság elvének, sem a pártatlanság elvének a kellő mértékű érvényesülését. Hogy miről van szó, azt pontról pontra ismertetném: Az előterjesztés 2. §-ának a szövegét olvasom: "A Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága a Kormány mellett működő testület, amely a közszolgálati média politikai pártatlanságát és objektivitását, valamint a közszolgálat médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal foglalkozik." Amint Önök a 257-es számú iraton látják, a módosításban elmarad a mondatnak a második fele, vagyis elmarad az, hogy a PTB-nek feladata volna a közszolgálati médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal foglalkozni. Miért hagytuk el? Azért, mert úgy ítéljük, hogy a - reméljük - közeljövőben meghozandó sajtótörvény kellő garanciákat fog adni a tekintetben, hogy egy intézményen belül, egy műhelyen belül érvényesüljenek a véleménynyilvánítást biztosító jogok, másfelől azért döntöttünk így, mert a pártatlan tájékoztatás gyakorlatát nem pusztán egy bizottság felállításával véljük elérhetőnek, megvalósíthatónak, hanem egy olyan elnök kinevezésével is, aki élvezi a parlamenti pártok bizalmát, a Kormány bizalmát, az ellenzék bizalmát, következésképpen ha mi egy Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának olyan hatáskört adnánk, amely nap mint nap beleszólhatna egy tájékoztatási intézmény belső életébe, vitathatná, bírálhatná az ott felmerülő panaszokat a munkatársaknak a szerkesztők iránt, a szerkesztőknek a főszerkesztők ellen benyújtott panaszait, akkor ezzel tulajdonképpen a sajtószabadság elve ellen vétenénk. Mi megelégszünk azzal, hogy ez a bizottság magukat a műsorokat ítélje meg, ezekről mondjon véleményt, és miután kialakította a véleményét, abban bízunk, hogy az időszakonként nyilvánosságra hozott vélemény megfelelő módon hatni fog a műhelyek vezetőire. Ők meg fogják hozni a megfelelő döntéseket, és ezeket természetesen tiszteletben fogjuk tartani. Vagyis hiszünk abban, hogy a most felálló új intézmények új vezetőkkel demokratikusan fogják igazgatni a saját intézményüket, nem kell a belső életük ellenőrzésére egy külön bizottságot működtetni. Ennek a 2. §-nak a következő mondata tartalmaz megint egy olyan mozzanatot, amelyet mi fölöslegesnek tartunk. Idézem Haraszti Miklós előterjesztését: "Vizsgálatát ajánlás jellegű állásfoglalás zárja le, amelyet a közszolgálati média köteles haladéktalanul nyilvánosságra hozni a hírekben és az érintett műsorokban." Ehelyett a mi módosító javaslatunk úgy szól: "Vizsgálatát negyedévenként állásfoglalással zárja le." Ki akarjuk zárni azt a lehetőséget, hogy egy bizottság - mint az imént utaltam már rá - bármikor, bármilyen gyakorisággal összeüljön, beleszóljon a műhelyek munkájába, hiszen ezáltal megzavarjuk ezeknek a műhelyeknek a természetes, nyugodt munkáját. Gondolom, hogy azért is fontos ezt a kitételt elhagyni, mert a pártatlanságról dönteni nem lehet egy- egy napnak, egy-egy műsornak, sőt még egy-egy hét műsorának az ismeretében sem. Természetes ugyanis, hogy valamilyen politikai szándék, valamilyen politikai elfogultság beszivároghat egy-egy műsorba, és pártatlanságról egy televízió esetében csak akkor beszélhetünk, ha ez az elfogultság valami folyamatosságot mutat, és akkor kell az adott vezetőnek a figyelmét felhívnia a bizottságnak, hogy valami nincs rendjén. Következésképpen amikor elhagyjuk ezt a nagyon szigorú beavatkozásra tett javaslatot, akkor ismét a műhelyek belső életének a nyugalmát szeretnénk biztosítani. A 3. § 3. pontját hadd idézzem az előterjesztés szövege szerint: "A közszolgálati média vezetői és munkatársai kötelesek a PTB felkérésére a bizottság ülésein megjelenni ..." stb., stb. Módosított szövegünkben azt javasoljuk, hogy ne a munkatársai legyenek kötelesek, hanem vezetői és felelős szerkesztői, vagyis ne legyen minden dolgozó kitéve annak, hogy bármikor berángathassák őket egy bizottságba, és ott egy esküdtszék előtt nekik vallaniuk kelljen arról, hogy mit milyen indítékkal tettek. Viselje a műsorokért a felelősséget a felelős szerkesztő. A 4. § pontjaiban történt változtatásokat ismertetném. A 4. § (1) bekezdése szerint: "A PTB-ba egy-egy küldöttet delegálhatnak az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Újságírók Szövetsége, a Film- és Televízióművészek Szövetsége, az Alkotmánybíróság és a Kormány." Ezt a következőképpen módosítottuk: "A PTB-be egy-egy tagot delegálhatnak az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok, az Alkotmánybíróság és a Kormány. Ugyancsak egy-egy tagot delegálhat a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Újságírók Szövetsége, a Film- és Televízió Művészek Szövetsége is. Ezek a küldöttek azonban nem lehetnek pártok tagjai." Itt van az a bizonyos másik szempont, aminek az érvényesítésére törekedtünk, arra tudniillik, hogy a sajtószabadság elvének érvényesülése mellett a pártatlanságot is - amennyire lehet - biztosítsuk. Nyilvánvaló, hogy nem lehet teljes mértékben kizárni, hogy bármilyen alapon beválasztott tagja ennek a bizottságnak elfogult legyen, de amennyire tőlünk telik, a szerkezetét úgy kell kialakítani ennek a bizottságnak, hogy ne legyen eleve predesztinálva ez a bizottság arra, hogy elfogult legyen. Következésképpen a parlamenti pártok által delegált egy-egy tagon túl lehetőleg rekesszük, zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy valamelyik pártfrakció vagy valamelyik párt képviselői többségbe kerüljenek, és ezáltal a pártatlanság elvét sérelem érje. A 4. § (2) pontjában ismét változtatás történt. Az előterjesztés 3-3 küldöttet javasol a Televízió, a Rádió és a Távirati Iroda részéről. Mi úgy gondoltuk, hogy ha már a Magyar Távirati Iroda is bekerül ebbe a bizottságba, akkor szerencsés megtartani valamiféle arányosságot. Legyen a 18 tagú küldöttségben vagy bizottságban hat a pártok képviselője, hat a különböző tudományos, illetve művészeti egyesületeknek, testületeknek a képviselője, hat pedig a szakma képviselője. Hogy hogyan kerül be a szakma részéről ez a hat képviselő, azt hiszem, ez az a kérdés, amellyel kapcsolatban a legtöbb és a legélesebb vita zajlott a kulturális bizottságban. Ezzel a 4. § (3) pontjára térek. Az előterjesztés szerint "A szavazásban az intézmények sajátos rendeltetésének megfelelő működést biztosító munkatársak vesznek részt. Az intézmény küldötte a három legtöbb szavazatot elnyert személy. Nem lehet a PTB küldötte az intézmények elnöke, alelnöke, vezérigazgatója, igazgatója. Az intézmények küldöttei nem vehetnek részt olyan híradásokkal és műsorokkal kapcsolatos panaszok megítélésében, amelyek elkészítésében közvetlen felelősséget viseltek". Ebben az előterjesztésben jól látható, hogy Haraszti Miklós törekszik arra, hogy az intézmények képviselői ebben a bizottságban lehetőleg elfogultan ne befolyásolják a bizottság döntéseit, ezért a személyesen őket érintő döntések esetén az ő szavazatukat kivonja a szavazásból. Mi ennél radikálisabb megoldást javaslunk a módosításban, azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök alkalmazottai ne lehessenek tagjai ennek a bizottságnak. Mi összeférhetetlenséget látunk abban, hogy valaki egy intézménynek a dolgozója, és ugyanannak az intézménynek a műsorait megítélő, méghozzá nemcsak szakmai, hanem hangsúlyozottan politikai szempontból is megítélő testületnek is a tagja. Összeférhetetlenséget látunk ebben azért, mert úgy ítéljük, hogy egy ilyen egybeesés, két szerepnek ilyen egybeesése óhatatlanul ahhoz vezetne, hogy a Televízió, a Rádió, a Távirati Iroda munkatársai közül azok, akik ennek a bizottságnak tagjai, olyan súlyt, olyan szerepet, olyan tekintélyt kapnának saját munkahelyükön, amellyel tulajdonképpen megzavarják a saját munkahelyükön a munkatársak közötti normális kapcsolatokat. Nem hihetjük azt, hogy egy ilyen lehetőséggel nem élnének, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a nevezett intézményekben az alá- fölérendeltségi viszonyok, az elmúlt hónapokban pedig az átmeneti állapotnak a nehézségei rendkívül kuszává, bonyolulttá tették az intézmények munkatársai közötti személyi kapcsolatokat. Szeretnénk ezeket a különböző szempontból motivált kapcsolatokat, ezeknek a hatását kiemelni, pontosan ezektől megmenteni ennek a bizottságnak a munkáját. Ezért nagyon hangsúlyozottan kérjük, javasoljuk, hogy az Országgyűlés ne fogadja el, hogy ebben a bizottságban a közszolgálati, tájékoztatási eszközök munkatársai is szerepeljenek. Végül az utolsó javaslatunk arra vonatkozik, hogy ezt a bizottságot, miután törvény iktatja be, ne nevezze ki a köztársasági elnök. Nem hisszük, hogy a törvény szerinti vagy a törvény általi beiktatása ennek a bizottságnak nem teremtené meg kellő mértékben a tekintélyét, a súlyát ahhoz, hogy hatása legyen a közvéleményre és az adott intézményekre, ezért egyszerűen fölöslegesnek tartjuk ezt a nagyon magas tisztségből származó megerősítését a bizottságnak. Összefoglalóan ismételten azt kell mondjam, hogy a kulturális bizottság többsége, amikor arra szavazott, hogy az Önök által ismert módosításokkal terjessze elő ezt a törvényjavaslatot, akkor semmi más nem vezérelte, mint az, hogy a lehető letökéletesebb egyensúllyal valósuljon meg a sajtószabadság és a pártatlanság elve. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)