ANNUS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a gombot megnyomtam, még sokkal több idő állt rendelkezésemre. Most azonban mentegetőzni vagyok kénytelen. Ilyen késői órában már nem illik szónokolni, a képviselőtársak már sietnének el az ülésteremből, de ha már rám került a sor, mégis mondok néhány mondatot. Mentségemre szolgál, hogy szeretnék rövid lenni, nemcsak azért, mert az idő valóban előrehaladott, de azért is, mert mi, szegedi tollforgatók Tömörkény Istvánt tartjuk egyik ősünknek. Ő azt mondta valamikor, hogy aki három oldalon írja meg azt, amit kettőn is lehet, az egyéb gazembörségre is képes. Igyekszem tehát rövidre fogni. Példabeszéddel kezdem magam is. Bolyai Jánost, az egyik legnagyobb magyar lángelmét szeretném ideidézni, aki nem csupán mérnök volt, és akiről hadmérnöki akadémiát lehet elnevezni. de aki jeles gondolkodó is. Sokat foglalkozott társadalmi kérdésekkel. Ő vetette papírra 1851-ben, hogy az uralmon levők nagyobb bűnt nem követhetnek el, min ha a szellem madarát kalitkába zárják. Jól tudjuk, hogy a szellem madara az ötvenes években kalitkában volt. Készséggel elismerjük, hogy nagyjából a hatvanas évek közepétől kinyílt a kalitka ajtaja. de akkor még zsinegeket kötöttek a madarak lábára, a zsineg hossza pedig soha nem a madár repülésének a szépségén vagy a tehetségen múlott, hanem mindig a protekción. Jó lenne ezt a zsineget is elfelejteni. Tudniillik ezek ma nem léteznek. Hogy ki és miként oldotta meg ezeket a zsinegeket, arra Beke Kata nagyon szépen válaszolt tegnap: majdnem minden frakcióban ülnek olyanok, akik megpróbálták kibogozni ezeket a zsinegeket, néha nem is csak az ujjuk hegyévei. Mindenesetre, maradva még a madzagoknál, azt mondanám azért, hogy megkérem Bod Péter Ákos miniszter urat, hogy tiltsa meg a zsinegek gyártását, és ha teheti, az importját is. Sok szemrehányás érte a magyar sajtót, pedig van egy jeles mondat, amelyhez igazodva sok minden kivédhető lenne. A mondat így hangzik: a hír szent, a vélemény szabad. Azt hiszem, az előbbivel van baj: a hír még nem szent. A múlt héten talán a miniszterelnök úr is példálózhatott azzal a régi újságíró-mondással, hogy nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, ha fordítva történik. Szerinte manapság az is hír lehet, ha a kutya harapja meg a postást. Kérdés, hogy a postás kinek a szórólapját vitte. Szóval a hír valóban legyen szent, mert úgy látszik, hogy olykor nem az. Ami a szóbanforgó törvénytervezetet illeti, igyekszem megtartani a szavamat, hogy ne legyek túl hosszú, és emlékeztetnék Kósa Ferenc képviselőtársam javaslatának egy elemére. Kérdés, hogy szükség van-e egyáltalában Pártatlan Tájékoztatás Bizottságára. Én egyetértek Diczig képviselőtársammal és Csurka Istvánnal is, akik szerint ebben a formában és ebben a pillanatban nem biztos, hogy szükség van rá. Ha viszont igen - ezt az újabb tárgyalások meg fogják erősíteni -, akkor ezt az elemet nem lenne szabad kifelejteni belőle, nevezetesen: pártok felett álló jeleseket választani a bizottságba a tudomány, a kultúra és a művészet területéről. Köszönöm figyelmüket. (Taps. )