DR. BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Mátyás király nagy király, Nagy Lajos király még nagyobb király. Én a magam részéről Mátyás királyt nagy királyságában támogatom, az előterjesztést tehát szavazzuk meg. Egy. Kettő: ami a kiszélesedett vitát, a Nagy Lajos királyt illeti, ami akkorra lenne esedékes, amikor előállt a Kormány a javaslataival és kiderülne hogy ezek a szándékok, amelyeket Soós Károly Attila képviselőtársunk a kormányon számon kért, ezek a szándékok messzemenően megvannak - ezt az előbb Kis Gyula képviselőtársunktól már hallottuk is - a Kormányban, ezért ezzel most nem kívánok részletesen foglalkozni. Megkímélem Önöket egy idevágó hosszú és a tárgyhoz most per pillanat részleteiben nem tartozó előadással, csak néhány ponton szeretném az elmondottakat egy kicsit pontosbítani, mégpedig azért, tisztelt Képviselőtársaim, hogy nehogy abban a hitben legyünk, hogy a kormányzatban senki nem ért a kérdésekhez, tehát netán csak más helyütt koncentrálódnak az idevaló hozzáértés elemei. (Taps.) Nem akarok senkit megbántani, csak szeretném elmondani, amit erről én is tudok. Olyan országban, ahol a társadalombiztosítás kötelező - teljesen egyetértek Soós Károly Attilával -, ott van kapcsolat a költségvetéssel. Ő is ezt hangsúlyozta: ahol valami kötelező, ott természetesen kapcsolatba kell hozni a költségvetés intézkedéseit és a társadalombiztosítást. Így ha tetszik, magam ellen beszélek, de egyértelműen azt mondom, igen, ha előírok valamit, akkor az ezzel kapcsolatos beavatkozásoknál a kapcsolatot meg kell teremtenem. Viszont ez fordított is lehet: jobb helyeken a Kormány értékpapírokat, - arany szegélyű értékpapíroknak nevezik, mert olyan mint - as good as gold, olyan volt - mint az arany. Tehát ha egy kormányzati munkával kapcsolatos értékpapírt megvetetnek a költségvetéssel ez nem feltétlenül jelent egy tragédiát. Ez egy befektetési forma, amit egyébként szorgalmaznak a tisztelt képviselőtársak, és azt hiszem, hogy az adott helyzetben - különböző kényszerítő körülményeket is figyelembe véve - az ellen különösebb kifogás nem emelhető. A következő, amit még szeretnék megjegyezni: a társadalombiztosításnak a biztosítási jellege, hogy fizetek és mit kapok érte, nagyon helyesen megvilágította a problémát Kis Gyula, de azért felhívom a figyelmet arra, hogy a világ legtöbb országában a kapcsolat - úgy, ahogy mondta - hosszú idő alatt bontakozik ki, és amíg sok fiatal van a társadalombiztosítás beindulásakor - munkaképes fiatal -, szerény összeget fizet be, és kevés a társadalomban az öreg, akkor természetesen kisebb terhelés mellett is viszonylag nagyobb szolgáltatásokhoz lehet jutni. Sajnálatos módon - tisztelt Képviselőtársak - elöregedett a társadalom, a mienk is, az Amerikai Egyesült Államoké és még sok más nyugat-európai országé is. Ebben óhatatlanul az alakul ki, hogy az adott időszakban befizetett járulékok mellett teljesíteni az egyre elöregedő társadalomnak a szolgáltatásait, bizony nagyon nehézzé vált. Ez még akkor is nehézzé vált, ha vannak olyan fölöslegek, amelyeket nem használtak a szolgáltatások bővítésére, nálunk tényleg nem arra használták. Teljesen egyetértek ebben Soós Károly Attila képviselőtársammal, hogy az elmúlt negyven év alatt nem feltétlenül erre használták, bár a szolgáltatásban az igénybe vevők körét, és bizonyos szolgáltatásokat kétség kívül bővítettek. Azt szeretném hangsúlyozni, más országoknál is viszonylag kis arányt tesz ki az a hányad, amelyet be tudnak fektetni, és arra befektetések hozamaival egészítik ki a befizetéseket, amelyekből a kifizetések történnek. Ez igen elenyésző százalékarány, amennyire megnéztük az egyes nyugat-európai országok társadalombiztosításánál. Végül egy apró pontosítást szeretnék tenni, jó lenne, ha inflációarányosan tudnánk emelni a nyugdíjakat is, mivel bérarányos a befizetés; örülünk, ha az átlagbéremelés százalékarányában tudjuk emelni majd a nyugdíjakat is.