DR. ILKEI CSABA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány tömegkommunikációs programjáról május 23-án a miniszterelnök úr expozéját követően már elmondtam véleményemet. Akkor egyebek között azt hangsúlyoztam, meg kell akadályozni, hogy a három állami tulajdonban lévő nemzeti médiumot - a Televíziót, a Rádiót és a Magyar Távirati Irodát - kisajátítsa valamelyik párt, szakmai vagy üzleti érdekcsoport, esetleg egy művészeti irányzat. Ezeknek a közszolgálati intézményeknek azokat kell szolgálniuk, akik eddig a legkevesebbett számítottak - a közönséget: a nézőt a hallgatót, az olvasót. Ők - most még inkább, mint korábban - gyors, pontos, hiteles tájékoztatást várnak tőlünk. A nemzet jólinformáltságának érdeke tehát megelőzi a pártok és a szakma belterjes érdekeit. A közönségnek sem ideje, sem kedve, hogy a pártérdekektől átszőtt sorok és képek között keresgéljék a mai valóságot, napjaink igazságát. A sajtószabadság korlátozhatatlan. Segítője a verseny lehet, hátráltatója mindenféle monopolhelyzet. Kiszolgáltatottsága bármilyen gazdasági erőfölénynek ugyanoda vezet mint korábbi politikai egyenirányítása, mely államhatalmi eszközként kezelte. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim nincs az a kormány, amely a nép bizalmából hatalomra kerülve, lemondhatna az ezeken a meghatározó nemzeti fórumokon való megnyilatkozás jogáról - uram bocsá' kiélezett válsághelyzetben a megnyilatkozás primér jogáról. (Taps középen.) Ez természetesen nem zárja ki az ellenzéki véleményt, és azt, hogy egyes műsorokban, amikor a pártok vitatkoznak, akkor teljes legyen az esélyegyenlőség. Tisztelt Országgyűlés! Véletlenül sem mentem azon bizottság közelébe, mely a pártatlan tájékoztatásról hosszan vitatkozott. Mert aki versenyző - igaza van Csengey Dénesnek -, az ne pontozzon és a vetélytárs zsűrizésében ne vegyen részt! Elvi alapon azonban legyen szabad megjegyeznem a következőket: a pártatlanság - megítélésem szerint, - nem más, mint a pártos vélemények egyensúlya, az ellentétes nézetek korrekt, harmonikus ütköztetése. A hír kötött - a kommentár szabad. Ám az utóbbi azt is jelenti, hogy a hittel és meggyőződéssel vállalt vélemény, az eszmei hovatartozás is szabad! Az álsemleges, az álobjektív, az áltárgyilagos erőlködéseken átlát a közönség, és az érett, felnőtt komoly nézőt, hallgatót olvasót nem lehet már megtéveszteni? A kilúgozott langyos, állásfoglalás nélküli műsorok nem hatnak, unalomba fulladtak eddig is és unalomba fognak fulladni a jövőben is. Ami pedig a sokszor emlegetett függetlenséget illeti, az pedig nem más - szintén saját megítélésem szerint -, mint az objektív függőségek felismerése és tisztes, a mai követelményeknek megfelelő pluralista_ kezelése. Ha a Televíziót tekintem, a pártatlanság a képernyőn dől el, és csak ott, és csak a produktum minősít, a műsor. Egyetlen bírálónk pedig csak közönség lehet, érte és általa vagyunk, nem öncélúan Ha úgy tetszik, a tegnap említett esküdtszék, esküdtbíróság tagjai csak a nézők lehetnek, laikus elemek és pártatlan szaktekintélyek. És ne feledjük: párttagsági könyv nélkül is lehet elfogult műsorokat készíteni egy párt szűk szellemiségét képviselni, és párttagsági könyvvel a zsebbe lehet objektív, tárgyilagos képet festeni! Csak a produktum minősíthet és nem az újságíró hovatartozása! Mondhatnám, az az abszolút tárgyilagos műsor melyből a közönség nem tudja kideríteni készítőjének politikai hovatartozását. A közszolgálati médiumnak köz ügyét kell szolgálnia beleértve azt is hogy a jogos magánérdek is közérdek és egyre inkább azzá válik. Egy, a bérből és fizetésből élők érdekeit védő műsornak például mindenkor a kisemberek érdekeit kell védeni a mindenkori kormánnyal szemben is, teljesen függetlenül attól, hogy a műsor készítője kormánypárti, ellenzéki vagy független. Tisztelt Országgyűlés! Egyik jeles kollegám, aki a tömegkommunikáció elméletében és gyakorlatában egyaránt jártas és nem vádolható azzal, hogy közel áll a MDF-hez, tegnap a következőket írta: "A Parlament elé került Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága működésképtelen találmány. Ebben a formájában alighanem el kellene felejteni" Lehet. És minél előbb sajtótörvényt médiatörvényt alkotni. Addig is a polgári és bűntető törvénykönyv érvényben van, az újságírók etikai kódexe folyamatosan alkalmazható. Ha azt nézzük, hogyan érvényesül a pártatlanság, a sajtószabadság Nyugaton, azt látjuk, hogy elvileg kitűnően. Ám a gyakorlatban befolyásolják a hatalmi, a tulajdon- és a piaci viszonyok. Angliában a rádiózás és televíziózás közvetett állami felügyelet alatt áll. A BBC kormányzó tanácsának elnökét és tagjait a kormány nevezi ki és a kormány szabályozza a tv-díjakból származó bevételeket. A kereskedelmi tv-hálózat anyagilag ugyan független, de felügyelő testületének elnökét és tagjait szintén a kormány nevezi ki. A tömegtájékoztatási eszközök Angliában ugyanazokat a szabadságjogokat élvezik és ugyanazokkal a tiltásokkal kerülnek szembe, mint az állampolgárok. Panaszával a néző bírósághoz fordulhat, vagy ahhoz a sajtótanácshoz, mely önkéntes alapon, hatáskör nélkül működik. Ez utóbbi azt juttatja eszembe, hogy a mai kiélezett pártharcok és némiképp elfogult szakmai érvek közepette tán mégis a nézők, a hallgatók, az olvasók és a független szaktekintélyek bizottságára, tanácsára, esküdtszékére kellene bízni mai pártatlanságaink megítélését. Legalábbis egyelőre. Amíg elfogultságaink csillapodnak, amíg kikristályosodnak közös nemzeti érdekeink a létező és a gyakorlatban érvényesülő sajtószabadság jegyében. Köszönöm szépen. (Taps.)