1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja

Szabad György, Dr. Dornbach Alajos és Dr. Szűrös Mátyás elnöklete alatt

Jegyzők: Balogh Gábor, Glattfelder Béla, Tóth Sándor, Dr. Kóródi Mária, Dr. Horváth József, Trombitás Zoltán

Az ülésen jelen voltak:

GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke, DR. ANTALL JÓZSEF, a Minisztertanács elnöke, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN, művelődési és közoktatási miniszter DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter, DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter, DR. BOROSS PÉTER tárca nélküli miniszter, DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter, GERBOVITS JENŐ tárca nélküli miniszter DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR munkaügyi miniszter HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter, DR. JESZENSZKY GÉZA külügyiminiszter DR. KÁDÁR BÉLA nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi miniszter, DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter, DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter SIKLÓS CSABA közlekedési és hírközlési miniszter. DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter.

(Az ülés kezdete: 10.05 óra - Elnök: Szabad György)

Az ülésnap megnyitása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kérem tisztelt képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket! Tisztelt Országgyűlés! Nyári szünetünk leteltével köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának utolsó ülését megnyitom.

Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Balogh Gábor és Glattfelder Béla jegyzők lesznek a segítségemre. Kérem Balogh Gábort, ismertesse a távolmaradásukat bejelentő képviselők névsorát!

Napirend előtt

Távollevők ismertetése: Balogh Gábor jegyző

BALOGH GÁBOR jegyző:

BALOGH GÁBOR jegyző: dr. Békesi László, dr. Daróczy Zoltán, dr. Lakos László, Nagy Attila, Paszternák László, Pál László, dr. Ormos Mária, Petrenkó János a Magyar Szocialista Párt részéről. Lukáts Miklós, KDNP; Borz Miklós, Független Kisgazdapárt; Vörös Vince, Független Kisgazdapárt; Király Béla, független; Roszík Gábor, Magyar Demokrata Fórum; Takács János, Magyar Demokrata Fórum; dr. Sóvágó László, Magyar Demokrata Fórum; Póda Jenő, Magyar Demokrata Fórum; Bárdos Balázs, Független Kisgazdapárt; dr. Baranyai Miklós, Magyar Demokrata Fórum; Csengey Dénes, Magyar Demokrata Fórum; dr. Horváth László, Független Kisgazdapárt; dr. Andrásfalvy Bertalan, Magyar Demokrata Fórum; Solt Ottilia, Szabad Demokraták Szövetsége; Darvas Iván, Szabad Demokraták Szövetsége; dr. Kávássy Sándor, Független Kisgazdapárt; dr. Karcsay Sándor, Kereszténydemokrata Néppárt és a FIDESZ részéről dr. Kövér László, Mádi László, Németh Zsolt, dr. Szájer József és Deutsch Tamás.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek az "igen" gombot megnyomni! (Megtörténik. Jelenlévő 286, bejelentett távollévő: 27, be nem jelentett távollévő: 72.)

Megállapítom, hogy a jelenlévők száma 286, így az ülés határozatképes.

Új országgyűlési képviselő mandátumának igazolása: Dr. Schiffer János (MSZP)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Bejelentem, hogy a Fővárosi Választási Elnökség értesítése szerint Bokros Lajos képviselőtársunk megüresedett képviselői helyén a Magyar Szocialista Párt fővárosi listájáról dr. Schiffer János szerzett országgyűlési képviselői mandátumot.

Felkérem Nyers Rezsőt, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnökét, hogy szíveskedjék ismertetni a mandátumvizsgálat eredményét.

NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke:

NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mandátumvizsgáló bizottság megvizsgálta dr. Schiffer János mandátumát. Megállapította, hogy az a követelményeknek, előírásoknak megfelel, és igazolta a mandátumot.

Kérem ennek jóváhagyását!

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. A bizottság állásfoglalása alapján indítványozom, hogy Schiffer János képviselőtársunk mandátumát az Országgyűlés igazolja.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel. Kérem, szavazzanak! Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a jelzett államtitkári szavazatokkal együtt 286 szavazattal, 2 ellenében, 3 tartózkodás mellett igazolta Schiffer János képviselőtársunk mandátumát.

Megkérem Schiffer Jánost, ha jelen van, hogy foglalja el helyét. Ez már megtörtént, és valamennyiünk nevében eredményes képviselői tevékenységet kívánok neki. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy köztársasági elnökünk Göncz Árpád kíván szólni az Országgyűléshez, sőt az egész országhoz.

Napirend előtti felszólaló: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke

GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke:

GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke: Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Elnézést kérek, hogy egy-két percre igénybe veszem idejüket.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a nyári rendkívüli ülésszakon, az előző szakaszban tanúsított történelmi eredményekért. Meggyőződésem, hogy a Ház akkor végzett munkájával beleírja Magyarország történelmébe az emlékét. Meggyőződésem, hogy olyan kompromisszumkészségről és olyan elvi felkészültségről tett tanúságot, amelyik maradandó emlékű lesz.

Ugyanakkor szeretnék kérni valamit. Önök járják az országot, járják a vidéket, pontosan tisztában vannak vele, hogy az ország hangulata ideges. Ez az idegesség az előző ülésszakon is, ülésszakunk előző részén, szakaszán is visszatükröződött a Ház hangnemében, a viták hangnemében, ugyanez visszatükröződött a sajtó magatartásában is.

Mindez érthető. Korfordulón vagyunk, az ország hangulatát meg tudjuk magyarázni. Ami itt, ebben a teremben lezajlik és elhangzik, az - hála a televízió nyilvánosságának - az ország szinte valamennyi lakosához, sőt külföldre is eljut.

Én mindössze annyit szeretnék kérni Önöktől, hogy a viták során mind az ellenzék pártjai, mind a kormánykoalíció pártjai és azoknak tagjai tartózkodjanak egymás szándékának minősítésétől. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy a Ház tagjai, akik itt ülnek, kivétel nélkül az ország javát és a jövőt kívánják szolgálni. Azt szeretném kémi Önöktől, hogy a viták során lehetőség szerint elvet elvvel és érvet érvvel szembesítsenek, és ne személyesen minősítsék egymás felszólalását. Úgyszintén azt szeretném kémi, hogy vegyék figyelembe azt, hogy ami itt elhangzik, az külpolitikai érdekeinket is sértheti. Fel-felhangosul és fokozott jelentősége van minden szónak, ami jelen pillanatban itt elhangzik.

Meggyőződésem, hogy felelősségérzetük ezt lehetővé teszi, és előre is köszönöm ilyen irányú önmérsékletüket. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm köztársasági elnökünk megfontolt (moraj az SZDSZ soraiban) és nagyon szívhez szóló megnyilatkozásait. Úgy gondolom, egy köszönő megnyilatkozásban a minősítésnek is helye lehet.

Döntés országgyűlési határozati javaslat sürgősségi tárgyalásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Kormány benyújtotta

a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot,

az árak megállapításáról szóló törvényjavaslatot,

a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslatot,

továbbá - az utóbbit sürgősségi indítvánnyal az 1990. évi önkormányzati választások előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségletei biztosításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot.

Mivel az utóbbi tekintetében sürgős tárgyalást kért, az Országgyűlésnek ebben a kérdésben állást kell foglalnia, vita nélkül.

Felteszem tehát a tisztelt Országgyűlésnek a kérdést, egyetért-e az önkormányzati választások pénzügyi fedezetéről szóló határozati javaslat sürgős tárgyalásával. Most kérem állásfoglalásukat. Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 266 "igen" szavazattal 12 ellenében, 13 tartózkodás mellett egyetért azzal, hogy a Kormány által benyújtott, az önkormányzati választások pénzügyi fedezetére szolgáló országgyűlési határozati javaslatot sürgős tárgyalásba vegyük.

Ennek a határozatnak a nyomán felkérem az önkormányzati, valamint a költségvetési bizottságot, hogy legkésőbb szerda délután a kérdést megtárgyalva tegye lehetővé, hogy az Országgyűlés a szerda délutáni ülésnapon erről dönthessen. Köszönöm.

Döntés önálló képviselői indítványok napirendre tűzéséről

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Fodor András Attila képviselőtársunk korábban már önálló indítványt nyújtott be az Alkotmány módosítására. Eredeti száma: 116-os. Megkérdezem Fodor András Attila képviselőtársunkat, kíván-e szóbeli kiegészítést tenni a képviselőtársaim birtokában lévő alkotmánymódosító javaslatához. Tessék.

Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF)

FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)

FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Önök előtt fekvő önálló alkotmánymódosítási indítvány azért került Önök elé, mert amikor a Ház a kétharmados törvények kapcsán az alkotmánymódosítást tárgyalta, az alapvető emberi jogok között nem szerepelt ennek a tételnek a módosítása, hiszen ez a paragrafus már régóta így szerepel a magyar Alkotmányban.

Úgy gondolom, hogy minden alapvető emberi jog esetében megfelelő az, hogy veleszületett jogként megadják azt minden embernek. Ennél az egynél azonban nem érzem kielégítőnek azt, hogy minden embernek az élethez veleszületett joga van. Egyes magyar sajtóorgánumokban kiterjedt vita folyik az abortuszkérdésről. Szeretném ezáltal is itt leszögezni, hogy ez nem abortuszkérdés, hanem a legalapvetőbb emberi jognak a biztosítása, és ennek az Alkotmányban való deklarálása a legvédtelenebb és legkiszolgáltatottabb emberi lénynek.

Mit vitat a sajtó ennek kapcsán? Nem vitatja azt, hogy a magzat esetében emberről van szó. Azt vitatja, hogy az élet mikor kezdődik, illetve ezt egyesek már úgy közelítik meg, hogy az önálló emberi lét mikor kezdődik. Biológiailag egyértelmű, hogy az élet a fogamzással kezdődik. Bele lehetne menni olyan kérdések részletes elemzésébe - az, hogy a születés pillanata mikor következik be -, és tulajdonképpen úgy is fel lehetne ezt a kérdést lenni, hogy percekkel azelőtt ezt a kiszolgáltatott emberi élőlényt megilleti-e az élethez való jog; ha a törvényt betű szerint értelmezzük, akkor nem. Nem lehet tehát véleményem szerint - másként értelmezni, mint hogy a fogantatás pillanatától illesse meg a legkiszolgáltatottabb embert, a magzatot is az élethez való jog.

Kérem képviselőtársaimat, hogy tűzzék napirendre ezt a kérdést, és vitassuk meg együtt, és hozzunk olyan határozatot, amelyet tíz év múlva és húsz év múlva is vállalhatunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság állásfoglalásával összhangban javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az önálló indítványt tűzze napirendjére. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a javaslat napirendre tűzésével. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 168 "igen" szavazattal 71 ellenében, 46 tartózkodással foglalt állást az önálló képviselői indítvány napirendre tűzése mellett. Ennek nyomán felkérem az alkotmányügyi, a szociális, valamint az emberi jogi bizottságokat, szíveskedjenek az indítvánnyal foglalkozni, s azt megtárgyalva, állásfoglalásukat az Országgyűlés elé terjeszteni.

Tisztelt Országgyűlés! Önálló indítványt nyújtott be a postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény módosítására Palotás János képviselőtársunk. Minthogy Palotás János mai ülésünkről felmentést kért, megkérdezem jelen lévő tisztelt képviselőtársainkat, megbízott-e valakit is ennek az indítványnak az előterjesztésére. - Senki sem jelentkezik, így az indítvány napirendre tűzésének kérdésében a döntést elhalasztjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Csehák Judit képviselőtársunk önálló indítványt nyújtott be - 411-es számon eljutott képviselőtársaimhoz - a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénycikk módosítására. Gál Zoltán képviselőtársunk jelentkezik, átadom neki a szót.

Felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a Csehák Judit önálló indítványához fűzött indoklás önmagáért beszél, nem kívánnék ehhez képest többet mondani, javaslom, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre az indítványt.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Most megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e az önálló képviselői indítvány napirendre tűzésével. Kérem, szavazzunk! (Megtörténik.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 255 "igen" szavazattal, 118 ellenében, 16 tartózkodás mellett napirendjére tűzte az önálló képviselői indítványt. Felkérem tehát az alkotmányügyi és törvény-előkészítő, illetve a szociális és egészségügyi bizottságot, szíveskedjék az indítványt megtárgyalni és véleményezni.

Tisztelt Országgyűlés! Mádi László képviselőtársunk a FIDESZ parlamenti csoportja nevében -412-es számon - valamennyi képviselőtársamhoz eljutott önálló indítványt nyújtott be a kiemelt nyugdíjak rendszerének megszüntetésére. Megkérdezem Mádi Lászlót, kíván-e szóbeli indoklást is tenni. Orbán Viktor kért szót.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Mádi László külföldön tartózkodik, be is van jelentve az igazoltan hiányzók közé, ezért nekem a tisztem az, hogy három mondatban kifejtsem, miért tartja a FIDESZ parlamenti frakciója szükségesnek, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön.

Mindnyájan tudjuk, hogy a kormányzat a megítélésünkkel egyező módon és a mi kívánságainkkal egyező módon megszüntette azokat a rendeleteket, amelyeknek alapján kiemelt nyugdíjakat lehetne a jövőben odaítélni. A dolog egyik része ezzel megoldódott, azonban az a része a kérdésnek, amely az eddig már megítélt nyugdíjak további folyósítását érinti, nem oldódott meg!

Úgy gondoljuk, kívánatos volna, ha valamilyen módon ez az ügy is nyugvópontra jutna, a kormányzat állást foglalna abban az ügyben, hogy az eddig megítélt kiemelt nyugdíjakat továbbra is folyósítani kívánja, avagy nem. Na most, azt Önök észrevehették, hogy egy országgyűlési határozati javaslat formájában kívánjuk az Országgyűlés elé vinni ezt a kérdést, aminek az egyszerű oka az, hogy ezt a kérdést minisztertanácsi rendeletek szabályozzák. Tehát nem szükséges törvényt alkotni benne. A kormányzat saját hatáskörében a kérdést meg tudja oldani, de eddig csak a felét sikerült. Ezért határozati javaslatban terjesztettük ide a Ház elé, nem pedig törvényalkotási formában.

A másik oka, amiért ez nem törvényi formában került megfogalmazásra, az, hogy ez kormányzati feladatkörben megoldható ügy, és a 100 nap még nem telt le, még van 4-5 nap, és addig, amíg ez nem telt le, semmiképpen nem akarunk a kormányzat rendeletalkotási tevékenységébe belenyúlni. Úgy gondoljuk, hogy egy országgyűlési határozat megfelelően kifejezné az Országgyűlés kívánságát, amelyben megszabná, hogy milyen irányban gondolná el a szabályzat megvalósítását.

Tehát ilyen módon a határozati forma elegendő volna, és arra kérem az Országgyűlést, hogy egy ilyen határozatban mindenképpen fejezze ki azon álláspontját, hogy a kiemelt nyugdíjak rendszerét visszamenőleg is rendezni kell, azok mai folyósítására nézve is döntést kell hoznia a kormányzatnak. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm az Orbán Viktor által előterjesztett indoklást, és a házbizottság állásfoglalásával összhangban javaslom, hogy az önálló indítványt tűzze napirendre az Országgyűlés. Kérem állásfoglalásukat! A tábla egyelőre üres -, a határozathozatal következik. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Köszönöm.

Bejelentem, hogy a Mádi László által a FIDESZ parlamenti csoportja nevében benyújtott önálló indítványt az Országgyűlés 270 "igen" szavazattal 4 ellenében, 15 tartózkodás mellett napirendjére tűzte.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Molnár Péter, ugyancsak a FIDESZ-hez tartozó képviselőtársunk, önálló indítványt nyújtott be a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásainak kivizsgálására felállított vizsgálóbizottságról szóló 45/1990. számú, május 24-én hozott országgyűlési határozat módosítására. Megkérdezem Molnár Pétert, kíván-e szóbeli indoklást fűzni javaslatához.

Felszólaló: Dr. Molnár Péter (FIDESZ)

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)

MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretném indokolni a határozati javaslatomat.

Már több felszólalásomban kifejtettem, hogy megítélésem szerint a parlamenti vizsgálóbizottságok pártatlanságát, s így természetszerűleg működésének az eredményességét a vizsgálóbizottságok egyenlő pártképviselet alapján való összetétele biztosíthatja. És mivel a Parlamentünk működésének a legelején tehát, ha szabad azt mondani: a tanulóidőnk legelején - létrehozott vizsgálóbizottság összetétele messzemenően aránytalan, és a vizsgálóbizottság munkájáról való beszámolókban is elsoroltam példákat arra, hogy ez az aránytalan összetétel milyen furcsa szavazati arányokat eredményezett. Tehát, hogy sok esetben hiába mondta több parlamenti párt résztvevője az egyik álláspontot, akár egyetlen pártnak a más véleménye a jelenlévő túlsúlya miatt többségi véleménnyé válhatott.

Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy a vizsgálóbizottság további eredményes és pártatlan, garantáltan pártatlan munkája érdekében a vizsgálóbizottságot létrehozó határozati javaslatot ezen a ponton módosítsa oly módon, hogy az egyenlő pártképviselet alapján minden parlamenti frakció egy-egy vagy esetleg két-két képviselőt küldjön a vizsgálóbizottságba. Ehhez kérem tehát a tisztelt Ház hozzájárulását, hogy ez a kérdés a rendkívüli ülésszak napirendjére sürgősséggel felkerülhessen, hiszen a dolog sürgető, hogy a vizsgálóbizottság így folytathassa munkáját. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! A Házbizottság állásfoglalásával összhangban javaslom, hogy az önálló indítványt az Országgyűlés tűzze napirendjére. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e az önálló indítvány napirendre tűzésével. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Köszönöm. Kérem szépen az államtitkárok szavazatát! (2 "igen" szavazat, 2 tartózkodás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal együtt 140 "igen" szavazattal 137 "nem" ellenében és 20 tartózkodással megszavazta. (Felkiáltások: Nem!) Kérem szépen, az Országgyűlés a két államtitkári szavazattal együtt 140 "igen" szavazatot adott le. (Felkiáltások: Kevés!) Ez a 137 ellenében 20 tartózkodás mellett azt jelenti, hogy az Országgyűlés megszavazta. (Felkiáltások: Nem! Mozgás és zaj.)

Egy pillanat, türelmet kérnék szépen! (Az elnök konzultál a jegyzőkkel.)

Kérem szépen, konzultálva az elnökség további tagjaival, a Házszabály értelmezése arra mutat, hogy a jelenlévők fele plusz egy szavazat szükséges a napirendre tűzéshez, így az Országgyűlés nem szavazta meg a javaslatnak a napirendre tűzését.

Kérem szépen, újabb kérdés? Lakos László képviselő gépe nem működik. Jelen van, de a gépe nem működik. Kérem figyelembe venni. Egyébként meg kívánta szavazni - most jelzi -, de ez az egy szavazat sem billenti át az előbb említett mértéken az egymáshoz közel jutott szavazatszámot.

Ezzel az önálló indítványok számbavételének a végére értünk.

Szeretném bejelenteni, hogy az előterjesztések idején a Kormány egy további benyújtott törvényjavaslatáról kaptam tájékoztatást. A Kormány benyújtotta a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló kiegészítő jellegű törvényjavaslatát, és annak sürgős tárgyalását kérte. Ebben a kérdésben állást kell foglalnunk. Kérem szépen, eljutott a képviselőkhöz? (Felkiáltások: Nem.) Még nem jutott el a képviselőkhöz. Kérem, akkor ennek a ténynek a szíves tudomásulvételét azzal kérem, hogy holnap reggel egy, a programunkat kiegészítő javaslattal kell számolnia a tisztelt Országgyűlésnek.

Közben Morvay István államtitkár úr jelentkezik, most jelent meg a monitoron a jelentkezése. Megadom a szót.

MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:

MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: A benyújtott törvényjavaslat a délután folyamán kerül kiosztásra.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Az államtitkári bejelentés megerősíti, hogy a kérdésben holnap reggel teszünk javaslatot a Háznak állásfoglalás végett.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy több képviselőtársunk interpellációt nyújtott be. Megkérem Glattfelder jegyzőtársamat, hogy ismertesse a beérkezett interpellációk tárgysorozatát.

Interpellációk tárgyának ismertetése: Glattfelder Béla jegyző

GLATTFELDER BÉLA jegyző:

GLATTFELDER BÉLA jegyző: dr. Fazekas Zoltán a felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről szóló rendelet-tervezet véleményezése tárgyában a művelődési és közoktatási miniszterhez.

Magyar Bálint a földtulajdon rendezése tárgyában a földművelésügyi miniszterhez.

Pető Iván a vállalati tanácsok tervezett újraválasztása tárgyában a miniszterelnökhöz.

Az interpellációt benyújtó képviselők valamennyien a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciójához tartoznak.

Javaslat az ülés tárgysorozatára

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Tárgyalási rendünknek megfelelően az interpellációk előadására kedden, ebédszünet után kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Mindezek után javaslatot teszek a ma kezdődő, még háromnapos ülésezésünk tárgysorozatára. Azért hangsúlyozom ezt, mert szerdán ér véget rendkívüli ülésszakunk.

- Először a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot (lásd a 344-es számú előterjesztést)

- másodszor az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról, értékesítéséről, hasznosításáról szóló törvényjavaslatot (lásd a 283-as számú előterjesztést)

- harmadszor az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok, az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény és az államnak vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot (lásd a 193-as számú előterjesztést) továbbá

- a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot (lásd a 192-es számú előterjesztést, valamint a gazdasági bizottság 324-es számon előterjesztett jelentését és az alkotmányügyi bizottság 418-as számon előterjesztett állásfoglalását) továbbá - amennyiben a tisztelt Ház holnapi állásfoglalása ilyen értelmű lesz, akkor törvényjavaslat a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről című előterjesztést, majd

- az 1990. évi önkormányzati választások előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségletei biztosításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot (lásd a 391-es számú előterjesztést) majd

- a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot (lásd a 340-es számú előterjesztést) majd

"Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról" címet viselő törvényjavaslatot (lásd a 341-es számú előterjesztést) majd

- az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válaszról szóló országgyűlési állásfoglalást (lásd a 342-es számú előterjesztést) majd

- a jegyzőtársam által most ismertetett interpellációkat tárgyalja meg az Országgyűlés.

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az ismertetett tárgysorozatot. Most kérem szavazatukat! (265 "igen", 3 "nem", 5 tartózkodás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 265 szavazattal 3 ellenében és 5 tartózkodás mellett az ismertetett tárgysorozatot magáévá tette.

Köszönöm szépen.

A kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Ennek nyomán rátérünk első napirendi pontunk, a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A javaslatot a 344-es számon kapták kézhez a képviselők.

Átadom a szót Balsai István igazságügy-miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Balsai István igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Önök előtt ismeretes, hogy a most megvalósuló rendszerváltozás egyik fontos követelménye a kormányzati rendszerrel kapcsolatban is annak korszerűsítése, ami nyilvánvalóan és szükségszerűen együtt jár a közigazgatás központi szerveinek részleges átalakításával is. Ennek jegyében az Önök új Parlamentje már ez év május 9-én, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1990. évi XXX. törvényt megalkotta. Ez a törvény az új kormányzati rendszer átalakítása és az új központi államigazgatási munka kiépítése folyamatának első állomása volt csak, mivel csak az új kormányzat alapstruktúráját vázolta fel. Ugyanakkor ez a törvény felhatalmazta - egyúttal kötelezte is - a Kormányt arra, hogy a minisztériumok új feladat- és hatáskörének megállapításához szükséges és elkerülhetetlen törvénymódosításokat attól számított 120 napon belül terjessze a Ház elé.

A Kormány eleget tesz ennek a kötelezettségének, és e felhatalmazás alapján ebben a határidőben előterjeszti ezt a törvényjavaslatot. Az említett törvény hatályba lépése után ugyanis az újjászerveződő minisztériumok - egymással egyeztetve - kialakították álláspontjukat, és a kormányzati munkamegosztásnak megfelelően különítették el a feladat- és hatáskörüket. Az újonnan kialakított minisztériumi struktúra elkerülhetetlenné tette a hatályos jogszabályanyag néhány helyen történő törvényi módosítását. Ezeket a törvénymódosításokat látják maguk előtt, amikor a szóban forgó javaslatot előterjeszti a ' Kormány.

Tisztelt Országgyűlés!

Néhány mondattal arra szeretnék utalni, melyek azok a leglényegesebb feladat-átcsoportosítások, amelyek a javaslatban törvényi szinten is megjelennek, és törvényi módosítást igényelnek.

Lényeges elemként szeretném megemlíteni a környezetvédelmi és vízügyi feladatok központi irányításának szétválasztását annak szem előtt tartásával, hogy a környezetvédelmi szempontok a vízgazdálkodási tevékenység folytatása során is következetesen érvényesüljenek. A vízgazdálkodást és a vízügyi igazgatást a javaslat eszerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter hatáskörébe irányítja. Ugyanakkor a törvényjavaslat külön rögzíti azt a garanciális szabályt, hogy a környezetvédelmi irányítás alatt megállapított előírásokat a vízgazdálkodás, valamint a vízügyi igazgatás során is feltétlenül érvényesíteni kell.

Szintén a környezetvédelem - eddig indokolatlanul elhanyagolt - szerepének előtérbe kerülését jelzi a javaslat azon rendelkezése is, amely törvényi szinten írja elő, hogy az építésügyi igazgatás központi feladatai is a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladatkörébe kerülnek.

Az építőiparral kapcsolatban említést érdemel a törvényjavaslatnak az a szabálya, amely szerint az építőipari tevékenységgel kapcsolatos gazdasági ágazati irányítási és felügyeleti jogköröket a jövőben a Kormány által meghatározott módon és körben az ipari és kereskedelmi miniszter gyakorolja. Ennek nyomán az e téren tapasztalható összefonódások ellen igen erős kritikának hangot adó közvélemény megnyugvással fogja tapasztalni, hogy a hatósági és a kivitelezési tevékenység központi irányítási tevékenysége szétválik az építőipar területén.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék arra utalni, hogy a törvényjavaslat kifejezi azt a változást, amely a Munkaügyi Minisztérium ismételt megszületésével és az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás tekintetében bekövetkezett. A munkaügyi miniszter megújuló feladatai indokolttá teszik, hogy az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás központi ágazati felügyeletét és irányítását, ezzel összefüggésben a szakképzési alap kezelésével kapcsolatos jogköröket is a munkaügyi miniszter lássa el.

Tisztelt Országgyűlés !

Ezek azok a leglényegesebb változások, amelyeket a törvénymódosítási javaslat tartalmaz. Ez a törvényjavaslat - összhangban az egyes minisztériumok közben megállapított feladat- és hatáskörének megalapozott kialakításával - jelzi a Kormány azon törekvését, amely a hatékony és magasabb színvonalú kormányzati munka megteremtésére irányul. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatása után - emelje törvényerőre.

Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm igazságügy-miniszter úrnak a törvényjavaslat indoklását, és kérdezem Salamon Lászlót, az alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottság elnökét, állít-e előadót a bizottság.

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem állít a bizottság külön előadót. A bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta és annak elfogadását támogatja.

Határozathozatal a törvényjavaslat általános és részletes vitájának együttes lefolytatására

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványokat sem a bizottságok, sem képviselőtársaim nem nyújtottak be. Így módunk van rá - és indítványozom is -, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassa le. Ehhez azonban egyetértésük szükséges. Kérem szavazatukat! (Megtörténik. 238 "igen", 7 nem", 7 tartózkodás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 238 szavazattal 7 ellenében és 7 tartózkodás mellett az együttes tárgyalás mellett foglalt állást.

Köszönöm.

A törvényjavaslat vitája következik. Szót kért Papp Sándor képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Felszólaló: Dr. Papp Sándor (MDF)

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar környezetügy azóta, hogy 1987-ben hivatalszintű képviselet és lehetőségek után minisztériumi szintű képviselethez jutott, sajátos és különös házasságokba kényszerül, illetve sodródik. Az első házastárs - férj vagy feleség szerepében, nehéz lenne megmondani - a kereken 150 esztendős vízügy volt. Tisztesség ne essék szólván, az életkorral a bölcsességekre, az érdemekre és az anyagi lehetőségre kívánok utalni.

A létrehozók elképzelése szerint a maradékelven tengődött környezetügy ily módon jutott volna jobb anyagi lehetőségekhez, szolgálva ezzel a hazai környezetállapot javítása érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Ám ahogyan ez a házasságokban is lenni szokott, a gazdagabb, következésképpen erősebb fél mindig jobb érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkezik, és a tervezett folyamat ebben az esetben is az ellenkezőjére fordult. A pénz, az anyagi eszközök nem annyira a vízügytől csordogáltak a környezet- és természetvédelmi feladatok megoldására, hanem az "akinek van, annak adatik" bibliai elve szerint a közös lehetőségek - az érdekeltek és kívülállók egyként azt állítják - inkább a vízügy pozícióit erősítették, nem is beszélve arról, hogy az utóbbi jól kiépült azonban természetszerűleg egyoldalúan vízügyi szempontok szerinti - szervezeti formáit és gyakorlatát ezenközben a környezetügyre oktrojálta. Most rövid együttélés után eljött a válás ideje. Az érdekeltek, de független szakértők is, úgy vélekednek, hogy az osztozkodás ismételten a vízügy érdekeit és pozícióit látszik erősíteni. Félelem támadt abban a tekintetben is, hogy eközben mit tarthat meg magának a környezetügy, és ami megmarad, azzal hatékonyan tudja-e a feladatát ellátni, továbbá takarékossági, de egyéb szempontokból is az együttműködés bizonyos formái - ha időlegesen is - a két fél között megmaradnak, ki lesz az irányító és a felelős, konfliktusok kapcsán ki lesz abban a helyzetben, hogy érdekeit határozottabban képviselheti?

A miniszteri biztos jelentését olvasva a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok jövőjéről, a szétválasztás mikéntjéről, óhatatlanul is az az érzés támadhat bennünk, hogy az imént vázolt félelmek nem minden alap nélkül valók. A javaslat jórészt vízügyi oldalról boncolgatja a kérdést, azt a véleményt sugallva ezáltal, hogy a rendezőelv itt víz oldalról kell, hogy megszülessék, feledve és feledtetve azt, hogy a környezetügy sokkal általánosabb fogalom és feladatkör, és ily módon abban a vízügyi kérdések az egésznek csupán adott hányadát képviselik. A teljes készletben ugyanis ott van a talaj- és levegőszennyezés, a zaj és rezgésártalmak elleni védekezés, illetve megelőzés kérdésköre, nem is beszélve az épített környezet megoldásának a feladatairól.

A kérdés tehát, tisztelt Ház, némi nyersességgel úgy fogalmazható meg, hogy lesz-e erőnk az osztozkodásnál olyan befolyást érvényesíteni, ami az egész érdekében a rész nem megalapozott igényei érvényesítésének kellő határt fog szabni. Módunkban áll-e a rész önmegerősítő törekvéseit a kellő mértékre korlátozni?

Engedjék meg, hogy az elmondottak kapcsán néhány konkrét vonatkozást megemlítsek: a szétválasztás során az eddigi elképzelések szerint teljességgel természetesnek tűnt fel, hogy a területi szervezetek működési terrénumát a korábbi VIZIG és jelenlegi KÖVIZIG általában a vízgyűjtő területeken alakuló működési felségterületén alakítsák ki. A vízügy szempontjából ez természetes lehet, azonban a környezetvédelem különböző ágazatai részére meglehet jobban megfelelne a közigazgatási egységek határaihoz igazított feladat-meghatározás.

Az elmondottak illusztrálására legyen szabad felemlítenem képviselői körzetem példáját, abban a reményben, hogy amit mondok általános érvényű. Veszprém megye területén alakult ki - mint ismeretes, az ország harmadik legnagyobb ipari körzete. A megye területén környezetszennyező iparágak működnek, ennek kapcsán a hulladékgazdálkodás, a zajvédelem, a levegővédelem, a vízminőség-védelem kiemelt fontosságú feladat ebben a régióban. Az iparszerkezet következtében országos összehasonlításban is igen szennyezett területek alakultak ki: Ajka, Várpalota. Ugyanakkor a megye természetvédelmi értékekben rendkívül gazdag: Tihany, Badacsony, Káli-medence, Bakony, balatoni üdülőkörzet.

A kérdés mármost úgy tehető fel, hogy a jelenlegi igazgatóság három megyére: Veszprém, Fejér, Szolnok és a kapcsolódó kisebb körzetekre kiterjedő hatásköre folytán képes-e megbirkózni az itt sorjázó feladatokkal. A helyzetet bonyolítja, hogy az igazgatóság voltaképpen kétközpontú a gyakorlatban - Székesfehérvár, Veszprém -, hiszen a természetvédelmi osztály, továbbá a környezetvédelmi osztály egy része mintegy emlékeztetve a korábbi OKTH felügyelőségre, ma is Veszprémben működik. Az itt érintett gondok úgy vélem nem egyediek. Az 1987-es összevonás kapcsán az új szervezet a volt vízügyi hatóságoktól átvett szerkezetet képezte le, mint arról már a korábbiakban szó esett. Ez a modell a környezet- és természetvédelem egészére nem vált be. Fontos lenne tehát szem előtt tartanunk, hogy az új felállásban a korábbitól eltérő, rugalmasabb, gyorsabban reagáló szervezet kialakítása elkerülhetetlenül szükséges.

Tisztelt Ház! A vízügytől való válás feltételeinek tisztázásával egyidőben nem kevésbé izgató feladat az új házasság, az építésüggyel küszöbön álló frigy, körülményeinek a meghatározása. Persze közben az a gondolat is megfogalmazódhat, hogy a rossznak bizonyult házasság után miért olyan fontos és sürgős az új esküvő?

Kétségkívül igaz. hogy az épített környezet védelme, továbbá a területfejlesztés a környezetügy fontos része, azonban az több mint talányos, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium tervezett szervezeti felépítésében mi lesz a feladatköre az építésfejlesztési és szabályozási főosztálynak vagy az építésügyi igazgatóság és felügyeleti főosztálynak.

Sokféle találgatásra adhat okot az is, hogy az Országos Építésügyi Hivatal a Környezetvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségében műkódnék, mint azt az idevágó tervezet megfogalmazza. Ezekből a tényekből nem nehéz kihüvelyezni, hogy az építésügyi, igazgatási, hatósági központi feladatok felvállalásáról van szó.

A kérdés az, hogy a környezetügy önmagában véve is igen széles feladat- és hatáskörét ily mértékben megtoldani más, szintén nem csekély feladatokkal, a gyakorlati munkában milyen eredményekkel fog járni, illetve milyen következményekhez vezet.

Tisztelt Ház! Rosszmájú megjegyzések szerint a hazai környezetügy a vízüggyel való házasságában megélte Bős-Nagymarost, az építésüggyel az oldalán megélheti a világkiállítást. Ám félre a rosszízű tréfálkozással, mégis úgy vélem, ebben az esetben a fontolva haladás talán bölcsebb magatartás lenne az elsietett cselekvésnél. Azt hiszem a válás és az egybekelés körülményeinek jóval alaposabb és körültekintőbb vizsgálatára lenne szükség, az érdekeltek mellett tekintélyes külső szakértők bevonásával, nehogy a szóban forgó ügyekkel rövid idő múlva a tisztelt Ház újból szembetalálja magát.

Az elmondottak többszöri végiggondolása azt sugallja, a tervezet készítői, a felosztásról szóló tervezet készítői kapjanak lehetőséget javaslataik bővebb körben történő újbóli átvilágítására. A tisztázásra pótlólagosan ráfordítandó idő minden bizonnyal megtérül majd az ezt követően munkához látó szervezetek hatékony és minden igényt kielégítő működésében. Különben, úgy vélem, a vízügy és az építésügy között a környezetügy ismét a földre kerülhet. Ezzel együtt elszalasztjuk - nem túlzás állítania történelmi lehetőséget a Kormány stratégiai céljainak megfelelő, azt támogató, hatékony és kellő érdekérvényesítési lehetőséggel rendelkező környezetügyi kormányzat megteremtésére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Papp Sándor felszólalását. Szólásra jelentkezett Kiss Róbert, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

Felszólaló: Dr. Kiss Róbert (SZDSZ)

KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)

KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Papp Sándorral majdnem teljes egészében egyetértve néhány tényre szeretném felhívni a figyelmüket, szintén a környezetvédelem ügyével kapcsolatosan.

Az egyik az, hogy a környezetvédelmi bizottság első ülésén felmerült magának a jelenlegi miniszternek, Keresztes K. Sándor úrnak a javaslatára, hogy hogyan alakuljon a Környezetvédelmi Minisztérium, illetőleg maga a környezetvédelmi bizottság. Akkor a bizottság elvetette mind a vízüggyel, mind az építésüggyel való házasságát, illetőleg akkor létrehozott egy településfejlesztési albizottságot, amelyet időközben a környezetvédelmi bizottság már meg is szüntetett.

A másik dolog pedig, hogy a híres és még üléseink kezdetén folytatott vitában, amikor a Környezetvédelmi Minisztérium elnevezéséről vitatkoztunk, akkor ez a javaslat is felmerült és ezt a tisztelt Országgyűlés elvetette. Ennyi lett volna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm a felszólalást. Szólásra jelentkezett Orbán Viktor a FIDESZ részéről.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A magam részéről csak egy kérdést szeretnék feltenni, miután tartalmilag teljes egészében egyetértünk azzal, amit az előbb a kormányzó pártok padsoraiból hallottunk egy hozzászólás formájában, majd most az SZDSZ padsoraiból. Ezek az aggályok valóban megfontolandók. A kérdésem az, hogy nem egészen világos számunkra, hogy az elhangzottakat miképpen kell értelmeznünk. Azt jelenti-e ez, hogy néhány képviselő elmondta a kifogásait és az ellenvetéseit a tervvel szemben, vagy pedig azt jelenti, hogy a Parlament egyes képviselői fel kívánnak lépni ez ellen az intézkedéscsomag ellen és ezt módosító indítványnak vagy valami hasonlónak kell-e tekintenünk. Tehát nem világos a mi frakciónk számára, hogy miképpen értelmezzük azt, ami itt most történik. Ugyanis tartalomban teljesen egyetértünk, szerintünk is szükség volna arra, hogy ne történjen meg ez az összevonás, csak ennek a jogi kerete az, hogy ehhez módosító indítványt kellene beadni. Nem tudjuk, az előbbi hozzászólás szóban előterjesztett módosító indítvány-e vagy sem, és az elhangzott SZDSZ-es hozzászólás egy módosító indítvány megtámogatása-e vagy nem. Ha ez módosító indítvány volt, akkor ezt mi természetesen támogatjuk, de szeretnénk világos választ kapni erre a kérdésre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megadom a szót Papp Sándornak, ha válaszolni kíván.

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)

PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit elmondtam, vélemény kíván lenni, ahhoz a munkához csatlakozva, ami ezután következik még, a részletes feladatkörök meghatározását illetően, tehát nem módosító indítvány kíván lenni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra jelentkezett Várkonyi István a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Felszólaló: Várkonyi István (MDF)

VÁRKONYI ISTVÁN (MDF)

VÁRKONYI ISTVÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak!

Nagyon rövid módosító indítványt szeretnék előterjeszteni. A Kormány által az Országgyűléshez benyújtott 344-es számú törvényjavaslatának 3. §-a rendelkezik az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényre vonatkozó rendelkezéseiről. Itt, az oktatási törvény 20. §-ában a törvényjavaslat említi a középfokú szakoktatást. Nevezetesen ezt a kifejezetést szeretném, ha a törvényjavaslat pontosan definiálná. Ez irányú lenne az előterjesztésem.

A középfokú szakoktatás több területből tevődik össze. Javaslatom arra irányul, hogy konkrétan nevezzük meg ezeket a területeket név szerint: szakközépiskola, szakmunkásképző iskola és szakiskola; valamint ezen intézményekben a szakmai oktatáson kívül úgynevezett közismereti oktatás is folyik, tehát ennek a pontosítását is meg kell határozni.

Módosító javaslatom tehát, amelyet most szóban röviden előterjesztenék, az lenne, hogy a "középfokú szakoktatás" kifejezés helyett a "szakközépiskolában, a szakmunkásképző iskolában, valamint a szakiskolában folyó szakmai oktatás" szavak kerüljenek.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra jelentkezett Pap János a FIDESZ részéről.

Felszólaló: Dr. Papp János (FIDESZ

PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)

PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A minisztériumok átszervezéséről, illetve a miniszter feladat- és hatásköréről szóló anyagot, illetve a minisztertanácsi rendeletnek a példányát a bizottság tárgyalta és megkaptuk.

A bizottság ülésén a következő hangzott el. Ebben az anyagban, amit elém terjesztettek, többször felmerült olyan dolog, amire mi azt mondtuk, hogy az építésügy, ha ilyen formában szerepel benne, akkor a környezetvédelmi bizottság nem tudja elfogadni. Erre azt a választ kaptuk, hogy ez az anyag nem a végleges anyag, a végleges anyagot majd megkapjuk. Ez körülbelül háromszor előfordult, a harmadik után a környezetvédelmi bizottság azt a határozatot hozta - jegyzőkönyvben meg lehet keresni - hogy a környezetvédelmi miniszter feladat- és hatásköréről elénk terjesztett anyagot nem fogadjuk el és a bizottság csak akkor tudja tárgyalni, ha egy olyan anyag kerül elénk, amelyben nem arra hivatkoznak, hogy ez és ez másképp fog szerepelni benne, hanem konkrétan le van fektetve a miniszternek a feladata és hatásköre.

Az előttem szólókhoz kapcsolódva a következőkkel szeretném elmondani. Különösen aggályosnak érzem én is azt, hogy a vízügy leválasztása után az építésügy kerülne a környezetvédelem mellé, ez egy párhuzamra enged következtetni, legalábbis én erre gondolok. Korábban a vízügy odacsatolása a környezetvédelemhez nagyon hasznos tevékenység volt, tudjuk nagyon jól, a bős-nagymarosi vízlépcső építésénél a különböző bújtatott juttatások és támogatások a környezetvédelmi alapból megvalósíthatók voltak a környezetvédelem kárára.

Hasonló dolognak tűnik most az, hogy az építésügynek a környezetvédelemhez való csatolásával egyrészt elveszti a környezetvédelem a függetlenségét, másrészt, mert ugyanúgy egy lobbi - ha úgy tetszik - irányítása alá kerül a környezetvédelem. Ezt erősíti a világkiállítás, ahol tudjuk nagyon jól, hogy a világkiállítás kapcsán nagyon sok olyan környezetvédelmi probléma merül fel, amely - úgymond - házon belül megoldható lenne.

Végülis is mi úgy foglaltunk állást, hogy szerencsés volna, ha egy teljesen független és ilyen társ nélküli minisztérium állna fel, amely - úgymond szabályozó, szervezési és szankcionáló minisztérium lenne.

Aggályunkat az növeli még, hogy a minisztériumnak a szervezeti felépítésében gyakorlatilag a területfejlesztési és építészeti, illetőleg különböző főosztályok, műemléki főosztály, gyakorlatilag azonos arányban szerepelnek, mint a környezetvédelmi főosztályok. A bizottság ülésén elhangzott, hogy ez, ami szerepel, például a természetvédelmi főosztály, nagyon szűk kis rubrika, ez vajon azt jelenti-e, ahogy itt a rajzból átható, hogy ennyire vissza lesz vágva, ennyire le lesz korlátozva, tudniillik vannak olyan információk, hogy a természetvédelmi főosztálynak a szerepe csökken és gyakorlatilag a felépítésben is ez így jelenik meg.

A vízügynek a leválasztásánál mi úgy foglaltunk állást, hogy szerencsés volna, ha a vízminőségvédelem, illetőleg a vízkészlet-gazdálkodás mint természeti kincs védelme továbbra is megmaradna a Környezetvédelmi Minisztériumnál, az építésügyi irányítást pedig, véleményünk szerint, egy az egyben le kellene választani az elképzelésről. Mivel módosító indítványt az MDF részéről is hallottunk, én most szóban megtenném a módosító indítványomat, mivel bizottsági ülés elé kerül a módosító indítvány, mégpedig azt, hogy az építésügy ne szerepeljen a minisztériumnak a feladat- és hatáskörében. Miért mondom ezt? Mert az a rendelet - e szerint még nem kaptuk meg az újat - úgy fogalmaz az 1. §-ában, hogy a miniszter a természetes és épített környezet, valamint építésügyi politikájának a meghatározásában vesz részt. Ennek érdekében kidolgozza a környezetvédelem, a településfejlesztés, az építésügy országos programját. Azt gondolom, hogy a vízügy után nem szükséges, hogy a környezetvédelmi miniszter az építésügynek az országos programját is kidolgozza.

Ugyanígy lehetne tovább haladni az irányító és ágazatirányító jogkörében, a 2. §-ban azt írja az előterjesztés, hogy a környezetvédelem, a területfejlesztés, az építésügy központi irányítását látja el. A magam részéről azt gondolom, hogy ez az előterjesztés és ez a felsorolás, ahogy itt szerepel, nem elfogadható. Nem véletlen, hogy a környezetvédelmi bizottság tagjai szóltak a minisztériumnak ilyen formában való felállása ellen. Azt hiszem, nyugodtan azt is kijelenthetem, a FIDESZ parlamenti frakciója számára sem elfogadható az építésügy bevonása a környezetvédelem alá. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Pap János felszólalását. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter úr kért szót.

KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi miniszter:

KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Mielőtt hozzászólnék, szeretném tisztázni, hogy végül is most lesz-e szavazás ez ügyben, vagy pedig visszakerül bizottság elé, mert hogyha igen, ez utóbbi történik, akkor most nem kémék szót, csak a bizottsági vita során és utána fogom elmondani a véleményemet.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Az eddig elhangzott módosító javaslatok szükségessé teszik, hogy bizottsági tárgyalásra kerüljön sor, ezt csak közbevetőleg mondom. Gyurkó János Magyar Demokrata Fórum-párti képviselő kért szót.

Felszólaló: Dr. Gyurkó János (MDF)

GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)

GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kiss Róbert képviselőtársunknak dícséretesen rövid hozzászólásába becsúszott egy tévedés, azt szeretném kiigazítani. Ő azt mondta, a környezetvédelmi bizottság az első ülésén létrehozott egy területfejlesztési albizottságot. Ez tévedés, nem hozta létre, csak elhatározta, hogy alkot majd egy ilyen albizottságot. Később ezt a döntését megmásította, s az albizottság helyett egy munkacsoportot hozott létre, amelynek a névsorát minden képviselőtársunk megkapta a bizottsági listában.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Gyurkó János felszólalását. Horváth József, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kért szót.

HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)

HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF) Tévedés.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tévedés. Köszönöm szépen. Nincs több hozzászóló. Megkérdezem Balsai István igazságügy-miniszter urat, most kíván-e reflektálni az elhangzottakra.

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, egyrészt az én szerepem az expozén kívül ezzel kapcsolatban mintegy technikai szerep, nyilván az illetékes miniszterek fognak a tárcák feladatkörét illető hatáskörökre vonatkozó észrevételekre és módosításokra, a bizottsági tárgyalást követően, nyilatkozni.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy módosító javaslatok hangzottak el, én megkérem az alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottságot, szíveskedjék a beérkező módosító javaslatokat megvitatni, a velük kapcsolatos állásfoglalásukat az Országgyűlés elé terjeszteni. A tárgyalást ezt követően folytathatjuk.

Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a következő napirendi pontunk, "Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról, értékesítéséről, hasznosításáról" címet viselő törvényjavaslat megtárgyalására. Az előterjesztést a 283-as számon kapták meg képviselőtársaink.

Átadom a szót Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek, a napirendi pont előadójának.

Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter a napirendi pont előadója

BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:

BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gazdaságunk jelenlegi válságos helyzetéből - jól tudjuk - a kiutat a piacgazdaság megteremtése jelenti. Az itt képviselt pártok programjának ismeretében nyugodtan mondhatom - konszenzus van, egyetértünk abban, hogy a túlnyomórészt állami tulajdon nem vált be, és a cél a magántulajdon elterjesztése.

A most beterjesztett törvényjavaslat a nemzeti megújhodás programja végrehajtásának egyik fontos lépcsője, hiszen a kiskereskedelem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatások körében az állami tulajdon meghatározó szerepének rövid távon belüli magántulajdonnal való felváltását tűzi ki célul.

E kisvállalkozásokat, boltokat, hentesüzleteket annak idején államosították, amely lépés nem csupán politikai bűn és jogtalanság volt, de gazdaságilag ésszerűtlen lépés is, hiszen a kis üzleteknek nagyvállalati keretbe történő beerőltetése ellentétes e tevékenységek logikájával. Az eluralkodó érdektelenség, bürokrácia fékezte a kereskedelem fejlődését, s ez az egyik fontos tényezője annak, hogy mára a kereskedelem és a szolgáltatás elmaradt a kor követelményeitől és a peremkerületekben, kistelepüléseken az ellátás alacsony színvonalú. Kereskedelem helyett jó ideig áruelosztás folyt ebben az országban.

A korábbi kormányok intézkedései felemásak voltak. A nyolcvanas évek közepén ugyan új formákat vezettek be, a vállalaton belüli új vállalkozási formákat, ismeretesek a szerződéses bérleti üzemeltetésnek a tapasztalatai. Ezek pozitív változást hoztak, de nem elégséges a változás, hiszen a bérlő a haszonbérlet keretében nem tud hosszú távon gondolkozni, érdekeltsége eltér a tulajdonosi érdekeltségtől. Sőt, ez a konstrukció ahhoz is hozzájárult, hogy állami vállalatok élősködjenek a bérleti vállalkozókon, mert ezek a bérlők azért mégiscsak többé-kevésbé vállalkozóvá, majdnem magánvállalkozóvá váltak.

Miután a vállalatok egy részének a funkciói megszűntek, ezért azt gondolom, hogy ezt a visszás helyzetet fel kell számolni. A kiskereskedelem és a vendéglátóipar más okból is alkalmas a privatizáció megindítására, hiszen itt a vállalatok jogi egységet képeznek, de nem szükségszerűen gazdasági egységet. A gazdasági egység - a bolt, az üzlet, a karbantartó részleg, a műhely, ahol a munka folyik - kicsi egységek, áttekinthetőek, egy vállalkozó, egy kereskedő felelősséget tud vállalni, a vállalkozás sikere alapvetően a kereskedő munkáján múlik. Ezért - s miután családi vállalkozásra is alkalmas, tőkeigénye viszonylag kicsi - érthető, hogy a privatizációs program indításakor ez a szektor került az első helyre.

Mindezekre tekintettel a Kormány célja az, hogy a kisvállalkozásként ésszerűen működtethető üzletek, szolgáltatóhelyek most már valóban magántulajdonba kerüljenek, mégpedig szabályozható, ellenőrizhető módon. Ugyanis a privatizáció szándékairól értesülve nagyon sok vállalat már korábban ún. spontán privatizáció keretében a boltok egy részét gazdasági társaságokba vitte át, gyakran mélyen érték alatt, s vagyonmentésről is beszélhetünk.

A sajtóban nemrégen cikkeztek elég sokat a Budavár Rt-be menekített Dél-budai Vendéglátóipari Vállalatról, s ismeretes az ekörüli elég sok botrány, illetve botrányszagú eset.

Sok esetben a vállalatok a társaságba vitt vagyon értékét megtestesítő részvényeket is értékesítették, esetleg alacsony kamatozású kötvényekre cserélték. A törvényjavaslatnak kezelni kell ezt a kérdést, s a visszaélésekből adódó káros hátrányok mérséklése is a célja ennek a törvényjavaslatnak.

Ismeretes, hogy a kormányzat közzétette privatizációs téziseit. A most benyújtott törvényjavaslat ennek a tézisnek a szellemével összhangban áll, s az olt előirányzott lépéssorozatnak az első szakaszaként tekinthető.

A parlamenti bizottságokban élénk vita folyt, és az érdekképviseleti szervezetek is megismerték a törvényjavaslat egész koncepcióját. Én úgy értékelem, hogy fő céljait elfogadták. Részletkérdésekben nagyon sok vita volt, ezeknek egy része, azt gondolom, félreértésen alapszik. Azt olvastam pl., hogy azért nem jó a törvényjavaslat, mert a hentesboltokat majd az MDF-es polgármester fogja osztogatni kegyeltjeinek.

Az itt előirányzott megoldás, a legtisztább közgazdasági technika a versenytárgyalás. Ennél ellenőrizhetőbb, tisztább és ésszerűbb megoldást nem lehetett kitalálni.

Alaptalanul aggódtak azok is, akik azt gondolták, hogy majd a Vagyonügynökség újra államosít. Én azt gondolom, a törvényjavaslatból kiderül, hogy a privatizáció üzleti alapon megy végbe, s elég nagyfokú társadalmi nyilvánosság mellett.

A szakmai közvélemény megismerhette a koncepció fő irányelveit, az érintettek tájékozódtak erről, nem fogja tehát őket váratlanul érni a törvényjavaslat annak elfogadása esetén, és nem teremt igazából vadonatúj helyzetet a gazdaságban sem egyik napról a másikra.

Az államigazgatás felkészült arra, hogy a privatizációt programszerűen, jól előkészítve hajtsa végre. Lényeges kérdés, hogy a privatizációs bevételeket a Kormány az államadósság mérséklésére kívánja fordítani. Ez a bevétel tehát nem képezheti sem a folyó költségvetési kiadások fedezetét, s nem válik önkormányzati vagy nagyvállalati jövedelemmé.

Így lehetséges az, hogy a privatizáció még a mai, igen szigorú pénzpolitika mellett is jegybanki kedvezményes refinanszírozási hiteltámogatásban részesüljön.

Mindezek előrebocsátásával 9 pontra szeretném röviden felhívni a tisztelt Ház figyelmét.

Az első azzal kapcsolatos, hogy a törvényjavaslat - noha a kormányzat mélységesen elítéli az előző rendszer erőszakolt, emberi tragédiákat is okozó államosítási gyakorlatát - mégis nem reprivatizálásról beszél, hanem magánkézbe adásról, privatizálásról. Azt gondoljuk, hogy a korábbi helyzet igazából már nem állítható vissza. Az államosított üzletek egy jelentős része megszűnt, más részét átépítették, modernizálták, volt amelyen javítottak, volt amelyen - sajnos - rontottak. Ma már alig találni olyan üzletet, amely eredeti formájában ugyanúgy létezne, mint ahogy annak idején a tulajdonostól elvették. Ezért a Kormány foglalkozik a volt tulajdonosok széles körű kárpótlásának intézményével, de itt nem reprivatizációról van szó - amint kiderült a javaslatból -, noha a régi tulajdonosokat, kereskedőket, ha ismét vállalkozni akarnak, elsők között juttatja lehetőséghez ez a törvényjavaslat.

Másodszor, talán tízezer körüli egységre terjedhet ki ez a javaslat. Ennek elég jelentős része - 23000 - ma már szerződéses formában működik.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szerződéses bérlő, szerződéses üzemeltető lényegében már ma is vállalkozó. Természetszerű, hogy a potenciális vevők között elsősorban ez a réteg, ez a kör jön szóba. Azonban azt is garantálja a törvénytervezet, hogy a jelenlegi szerződéses üzletvezetők, bérlők lényegében változatlan feltételek mellett dolgozhatnak tovább szerződésük lejártáig.

Harmadszor: alapvető követelmény, hogy még átmenetileg se essen vissza az ellátás, ne romoljon. Azt gondolom, hogy az ellátás garantálása nem valamilyen megfoghatatlan ellátási felelősségi elvből vezethető le, hanem a versenyből, a magántulajdon hatékonyságából. Mégis, a törvénytervezet tartalmaz olyan előírásokat, hogy bizonyos körben - például az élelmiszerboltok esetében - egy ideig a korábbi profilt meg kell tartania a vállalkozónak, a kereskedőnek. Végül is a modern kereskedelem nem felelősségi viszonyok kimondásával, hanem azáltal működik jól, hogy az érintett vállalkozók versenyeznek, és saját üzleti felelősséggel működnek a kereskedelem területén is.

A negyedik kérdés az újságban merült fel: lesz-e munkanélküliség e törvény elfogadása esetén? Az kétségtelen, hogy az állami boltok magánkézbe adásával ott, ahol eddig nem volt szerződéses üzlet, nyilván csökken a foglalkoztatottság bizonyos fokig. Szakértői becslések 15-20%-ra teszik a létszámcsökkenést. Ahol a bolt szerződéses kézben van, ott eddig is lényegében többletmunkaerő nélkül dolgozott az üzlet. Nem tartok a tömeges munkanélküliségtől, mert azért azt tudni kell, hogy a vendéglátóiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatási hálózatban ma még mindig a munkaerőhiány a tipikus jelenség. Kétségtelen, hogy a vállalati központok egy része feleslegessé vált - már eddig is az volt -, és ha a boltok magánkézbe kerülnek. A vállalatok egy jelentős részénél ez gondot okoz. Azt hiszem, a kiürült funkciójú szervezetek megszűnése nem baj, hanem pontosan az a cél. Azonkívül a nagyobb boltok mégis megmaradnak állami vállalatok tulajdonában ettől a törvénytől függetlenül. Tehát bizonyos funkciók megmaradnak, továbbá a vállalati központok bizonyos részlegei, a könyvelés, a karbantartás vállalkozni tud. Igazából a vállalati dolgozók is indulhatnak a versenyben egy-egy boltért, ha meg akarják mutatni, hogy értenek a szakmájukhoz. Tehát nem tartok munkanélküliségtől.

Ötödik pontként kiemelném, hogy a törvénytervezet kizárólag természetes személyek, illetve ezek részvételével alakult gazdasági munkaközösség, kft részére teszi lehetővé az üzletek tulajdonjogának megszerzését. A javaslat ezen rendelkezése összhangban áll a kormányzat azon törekvésével, hogy fejlődőképes hazai vállalkozóréteg alakuljon ki. Ennél jobb, természetesebb talajt nem is lehetne találni. Ez a követelmény nem valósulna meg abban az esetben, ha más vállalatok, szövetkezetek, gazdasági társaságok is indulhatnának a versenyben, hiszen félő, hogy ilyen esetben a magántulajdonos nem tudna versenyezni, illetve nagyon gyakran csupán a cégtábla átfestésére kerülne sor.

Hatodik pontként a jogi rendezésről ejtenék pár szót. Igen fontos, hogy a privatizáció során a vagyon végre reális értéken cseréljen gazdát. Az üzletek értékesítése végre nyilvánosság előtt menjen végbe, a helyi közösség kontrollja alatt. A törvényjavaslat ezért megfelelően intézkedik minderről, amikor előírja, hogy az üzlet kikiáltási árát független vagyonértékelés alapján kell elvégezni. Az üzletek értékesítését nyilvánosan meg kell hirdetni. Versenytárgyalást kell lebonyolítani. A versenytárgyaláson kötelező a közjegyző jelenléte. Az üzletet az nyeri el, aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi. Azt gondolom, ezek kielégítő garanciák.

Hetedik: a törvényjavaslat nem terjed ki azokra a területekre, ahol a spontán privatizáció révén már vegyes tulajdonú társaságok jöttek létre. Az állami vállalatok tulajdonában álló érdekeltségek, részesedések elvonása viszont azt jelenti, hogy később lehetővé válik a korábban gazdasági társaságba vitt állami vagyon tényleges privatizálása, tehát magántulajdonosok kezébe juttatása. Ezt nem csupán a vagyonátmentés indokolja, hanem itt korrekciót lehet végrehajtani, és ki lehet a továbbiakban is szélesíteni a magántulajdonhoz jutók körét.

A nyolcadik pont: nagyon fontos kérdés, gyakran fölmerült, hogy lesz-e ehhez elég tőke, nem gátolja-e a folyamatot a tőkehiány. Ez komoly veszély, de van kereslet a boltokra, s eddig is volt. Ezért az kétségtelen, hogy ezt a törvényt állami pénzügyi konstrukciókkal is támogatni kell. A támogatás természetesen csak piackonform lehet, például kedvezményes hitel, amely visszterhessége (?) folytán nem nemzeti ajándékként adja oda a vagyontárgyat, hanem érdekeltté teszi a vevőt, a tulajdonost arra, hogy azt hatékonyan működtesse. A Magyar Nemzeti Bank olyan hitelkonstrukciót dolgozott ki, amely a kereskedelmi bankok számára lehetővé teszi, hogy a versenypályázaton induló pályázók számára a vételár legfeljebb háromnegyed részéig terjedő kedvezményes kamatozású, legfeljebb 10 évre szóló bankhitelt nyújtson kétéves kegyelmi időszakkal, türelmi idő mellett. Számottevő forrás lehet még a külföldi erőforrásokat mozgósító új vállalkozási finanszírozási alap is a közeljövőben. A befektetéshez adókedvezmény is kapcsolható lenne, ez azonban törvény kérdése. Azt gondolom, ez később kerül a Parlament elé egy nagyobb csomag részeként. Mindaddig azonban előrehaladhatunk a munkában, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz gátja a privatizációs folyamat megindulásának.

A kilencedik, egyben utolsó pont: ki a felelős, hogyan zajlik le ez a folyamat? A törvényjavaslat az állami feladatokat az Állami Vagyonügynökségre helyezi, mely tevékenységét az Ipari és a Kereskedelmi Minisztérium, valamint a többi érintett tárcák intézményes együttműködésével végzi. Az érintett kormányzati szervek felkészültek, kialakították a végrehajtás módját, készen állnak. Ha tehát a tisztelt Ház elfogadja a javaslatot, akkor elindulhat a folyamat, hiszen elkészültek a vagyonértékelési irányelvek, a vállalatok számára kimenő tájékoztatók. Hangsúlyozni kell, hogy a privatizációt üzleti alapon kívánjuk lefolytatni. Ebben tehát a Vagyonügynökség nem konkrét lebonyolító, hanem előkészítő, ellenőrző, koordináló és szervező szerepet tölt be. A vagyonértékelést - ami a kikiáltási ár alapja - szakosodott szervezet fogja majd kidolgozni, szakértők döntik ezt el. Az értékesítés megszervezésére üzleti megállapodások alapján vállalkozók - kis- és nagyvállalkozók is - jelentkezhetnek.

Összefoglalóan: a törvényjavaslat - úgy gondolom - egyértelműen jelzi, hogy a Kormány gazdaságpolitikájában a vállalkozásélénkítés, a privatizálás, a tulajdonreform központi elem. A javaslat elfogadásával megnyílik annak lehetősége, hogy a kialakuló piacgazdaság egyik fontos szektorában a mozgékony, a piaci hatásokra gyorsan reagáló kisvállalkozások visszanyerjék az őket megillető szerepet. A kiskereskedelem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatások területén - a törvény elfogadása esetén - a kívánt irányban alakul át a magyar gazdaság struktúrája.

Kérem ehhez a tisztelt Ház támogatását! (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Bod Péter Ákos miniszter úrnak az előterjesztést, és megkérdezem az alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottság elnökét, Salamon Lászlót, kíván-e bizottságuk előadót állítani.

Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi és igazságügyi törvény-előkészítő bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi és igazságügyi törvény-előkészítő bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez idő szerint a bizottság előadót nem kíván állítani még. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslat tárgyalását megkezdte, részleteiben a módosító javaslatokat tárgyalás alá vette, melyben kifejeződésre jut az is, hogy általánosságban a törvényjavaslat megtárgyalását lehetségesnek és indokoltnak tartja. A módosító javaslatok megtárgyalásának azonban még nem jutott végére. Terveink szerint a szerdai bizottsági ülésnapon fogjuk folyatni a további módosító javaslatok tárgyalását.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megadom a szót Mihály Zoltánnak, a gazdasági bizottság előadójának.

Dr. Mihály Zoltán, a gazdasági bizottság előadója

MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója:

MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a kérdéses törvényjavaslatot, azzal egyetért, és ezért az általános vitára javasolja. Azonban több módosító indítvány érkezett be, ezeknek a vitájára a mai napig még nem kerülhetett sor, valószínűnek tartom, hogy a hét vége felé, szerdán, csütörtökön kerül vitára a bizottság elé, ezért a részletes vitát csak a gazdasági bizottság ezen ülése és vitája után javaslom megtartani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm a tájékoztatást. Megadom a szót Horváth Bélának, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadójának.

Horváth Béla, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

HORVÁTH BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

HORVÁTH BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Ház! A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság megtárgyalta a Kormány által most beterjesztett törvényjavaslatot még a nyári szabadság ideje előtt. Akkor az addig benyújtott módosító indítványokat nem értékeltük, mert úgy ítéltük meg, hogy további módosító indítványok várhatóak. A bizottság jelenlévő tagjai közül 14 fő támogatja a Kormány törvényjavaslatát, 3 fő pedig úgy szavazott, hogy a törvényjavaslat céljával egyetért, de a lebonyolítás módjával, feltételeivel nem.

A bizottság tagjai szükségesnek tartják, hogy az állami kiskereskedelemben, a vendéglátásban és a fogyasztási szolgáltatások területén a privatizáció minél előbb megkezdődjék. Ugyanakkor a bizottság tagjai szükségesnek ítélik, hogy a Kormány figyelmét néhány részkérdésre felhívjuk.

A miniszter úr ugyanakkor kilenc pontban már válaszolt az azóta felmerült kérdésekre, így a bizottság néhány felvetésére is már választ kaptunk. Ezeken túl azonban a bizottság javasolja, hogy a Kormány vizsgálja meg: a privatizációs törvény koncepciója összhangban legyen a vagyonpolitikai irányelvekkel, az adópolitikai koncepcióval, a hitelpolitikai irányelvekkel, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogviszonyával és bérleti díjával kapcsolatos jogszabályokkal. Felkérjük a Kormányt, készítsen tájékoztatót hogy az előprivatizáció végrehajtása milyen hatást okozhat a vállalatok körében, vagyis milyen csődhelyzet állhat elő.

A bizottsági vitán fölmerült a kárpótlás, illetve a kártérítés kérdése. A bizottság tagjai úgy foglaltak állást, hogy ezzel a kérdéssel érdemben nem foglalkozunk, a 345-ös számú, Szalay Gábor módosító indítványát és Katona Kálmán kiegészítését átküldjük az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsághoz állásfoglalásra. A mi bizottságunk úgy látja, hogy nem ezen törvényjavaslat keretében kell a kárpótlás ügyéről rendelkezni.

Mindezek után megismétlem, hogy a felsorolt javaslatok mellett a költségvetési bizottság támogatja a Kormány előterjesztését. Köszönöm.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékozódásom szerint eddig a következő módosító javaslatok érkeztek el képviselőtársaimhoz:

Katona Kálmán a 334-es és a 352-es számon jelzett módosító indítványokat nyújtotta be.

Horváth Béla a 347-es számon, Kósa Lajos a 394-es számon, Eörsi Mátyás a 399-es számon, és tudomásom szerint szétosztás alatt áll Szabó Ivánnak számmal még nem jelzett módosító javaslata.

Továbbá említés történt most Horváth Béla előterjesztésében Szalay Gábor javaslatáról, de hozzám az a tájékoztatás érkezett, hogy ő ezt a javaslatot visszavonta volna.

SZALAY GÁBOR:

SZALAY GÁBOR: Igen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Úgyhogy kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a hozzájuk érkezett módosítványokat ennek a rendnek megfelelően kezeljék.

A módosító javaslatokra való tekintettel nyilvánvaló, hogy általános és részletes vitát külön kell tartanunk. Mivel a bizottságok még részben tárgyalták csak meg a módosító javaslatokat, és mint most is hallottuk, további üléseiken foglalkoznak velük, most csak az általános vitát kezdhetjük meg a mostani ülésünkön.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek megfelelően most megkezdjük a törvényjavaslat általános vitáját.

Első felszólalóként megadom a szót Csépe Bélának, a Kereszténydemokrata Néppárt előre jelentkezett felszólalójának.

Felszólaló: Csépe Béla (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat pontosan beilleszkedik a Kormány meghirdetett gazdasági programjába. Úgy véljük, hogy végre eljött az idő, hogy megfeleljünk a közvélemény várakozásának, amely szerint ennek a Parlamentnek a jogi keretek felépítése után végre azokkal a területekkel kell foglalkoznia, amelyek közvetlenül érintik a gazdasági életet, a lakosság életszínvonalát. Úgy vélem, hogy ez a terület, amelyet ez a törvényjavaslat érint, ennek az egész gazdasági programnak a közepébe vág.

Az elmúlt 40 évnek a gazdasági szerkezete, amelyet annyian ostoroztunk már és elítéltünk, lényegében egy monstre vállalatokon alapuló, centralizált, tervirányításos gazdasági rendszer volt, és a magánszektor egészen kis hányadot képezett. Azonban a mi országunk specialitása a környező országokhoz képest, hogy itt nálunk teljes mértékben a magánszektort nem tudták adminisztratív eszközökkel megsemmisíteni, és ez ad egy alapot arra, hogy nem kell teljesen a nulláról indulni.

Ez a kis magánszektor hatalmas küzdelmet vívott az elmúlt 40 évben a fennmaradásért, még ma sem élvez megfelelő gazdasági szabályozást, ez a következő törvényhozások munkája. Azonban amikor a gazdasági szerkezetnek az előbb vázolt jellegét meg kell változtatnunk, akkor a fő lépés arra kell hogy irányuljon, hogy ezek a kis magángazdaságok végre, a meglévők, megerősödjenek, illetőleg új jelentkezések alapján az óriási állami szektor lebontódjon.

Az a terület, amelyik legközvetlenebbül kapcsolatban áll a lakossággal, a lakossági ellátással, pontosan ez a terület, amelyet ez a törvényjavaslat érint.

A költségvetési bizottság vitájában a legfőbb aggály azzal kapcsolatban merült fel, hogy ennek a privatizációnak a megkezdése, esetleg erőltetett menete nem fogja-e veszélyeztetni a lakosság ellátását. Ott már ezzel kapcsolatban kaptunk megnyugtató válaszokat, én azonban úgy vélem, hogy az Állami Vagyonügynökség, amely a Parlamentnek majd tartozik beszámolni munkájáról, az egyik legfontosabb vizsgafeladatával áll szemben, mert akkor, amikor a Parlament számon fogja kérni a privatizáció végrehajtását, egy alapvető, vizsgálandó kérdés lesz, hogy a lakosság ellátását nem veszélyeztette-e ez a folyamat. Ezt szeretném hangsúlyozni ezzel kapcsolatban.

Ugyanakkor a bizottsági ülésen aggályok merültek fel a Vagyonügynökség tevékenységével kapcsolatban. Ismeretes, hogy a Kormány hatáskörébe került, és igen széles körű feladatokkal rendelkezik. De mindazok, akik ezzel kapcsolatban aggályoskodtak, azt hiszem, hogy megfelelő választ kaptak aggályaikra: hogy az egyedüli út az, hogy az állam mint tulajdonos - rendelkezhessen, és ezért a gazdasági élet átalakításának kulcskérdéseként fogtuk fel azt, hogy az Állami Vagyonügynökség irányítása alatt folyjon a privatizáció, de ugyanakkor, hogy az egyesek szerint teljhatalomnak minősített helyzet mégsem teljhatalom, ennek a biztosítéka az, hogy a Parlament előtt fog a Vagyonügynökség beszámolni, és külön az illetékes parlamenti bizottság előtt még ennél is többször.

Összefoglalásul: úgy vélem, és ezt pártunk nevében is mondhatom, hogy örömmel üdvözöljük annak a törvényhozási menetnek az elkezdését, amely végre megkezdi a gazdasági törvények megalkotását, és ezen belül pedig a privatizáció - mint kulcskérdés - végre megindul.

A módosító javaslatokkal - mint már hallottuk - a költségvetési bizottság sem tudott foglalkozni. Nyilván a módosító javaslatok még erősen befolyásolhatják ezt a törvényjavaslatot, de alapjában mindenképpen jó a szándék, beleilleszkedik a Kormány gazdasági célkitűzéseibe. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Eörsi Mátyás a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

Felszólaló: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)

EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)

EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták parlamenti csoportja nevében kívánom megtenni észrevételeimet a törvényjavaslattal kapcsolatban. Azzal kezdem, hogy valóban a Parlamentben helyet foglaló összes párt programjának részét képezi az, hogy a privatizáció egy kívánatos folyamat, sőt azt hiszem, hozzátehetjük, hogy a Parlamenten kívül szorult pártoknak is jelentős része egyetért ezzel az elképzeléssel.

Éppen ezért aligha túlzás, ha azt mondom, hogy az ország közvéleménye rendkívüli módon várta már, hogy a Kormány az úgynevezett előprivatizációs törvényjavaslatot a Parlament elé terjessze, a Parlament ezt megvitassa, és végül ez a törvény elfogadásra kerüljön. Így vagyunk ezzel mi is az SZDSZ részéről, akik köztudottan a privatizáció élharcosai vagyunk, egyik legkövetkezetesebb képviselője. Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy az előprivatizáció végre elfogadásra kerüljön.

Más kérdés természetesen, hogy a Kormány törvényjavaslatának áttanulmányozása alapján - azt kell, hogy mondjam - az egyik szemem sír, a másik azonban kifejezetten zokog akkor (derültség) , ha a törvényjavaslat létrejöttének körülményeit és a törvényjavaslat tartalmát a koncepcionális kérdések tekintetében is megvizsgáljuk.

A részletszabályokról a vita jelenlegi szakaszában nem kívánok szólni, ezt majd megtesszük a részletes vitában. Hadd kezdjem azzal: úsztában vagyunk azzal hogy a privatizáció nem egyszerű dolog, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország gazdaságának jelentős része állami tulajdonban van, és kívánatos az állami vagyon túlnyomó részének a privatizálása, tehát tisztában vagyunk azzal, hogy mind a koncepció elkészítésének, mind pedig a vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztésének legalább egy-két hónapot igénybe kell vennie, hogy ezt a Parlament megtárgyalhassa.

Állítólag - sajtónyilatkozatokból így vagyunk tájékoztatva - már lassan elkészül a Kormány koncepciója. Sajnos, a Parlament ezt még nem látta, és most már lassan én szégyenlem magam, hogy megint csak azt kell mondani, hogy helyesebb lett volna természetesen, hogyha a Parlament először a koncepcióval tud foglalkozni, s utána a koncepciót kifejtő, a koncepciót végrehajtó egyes törvényjavaslatokkal, márpedig jelen esetben megint a sorrend fordított.

Hangsúlyoznám azonban, hogy ha a Kormány most a nyár végén terjesztené elő a privatizáció egészére vonatkozó koncepcióját, és az alapvető törvényjavaslatokat, akkor ezzel az időbeli megoldással, hogy egy-két hónap elteltével terjeszti elő, ez ellen nem lenne kifogásunk. Úgy véljük azonban, hogy az előprivatizáció más dolog.

Az előprivatizáció főképpen abban különbözik a privatizáció egészétől, hogy lényegesen egyszerűbb annál, nem szükséges az egész koncepciónak alárendelni, másrészt pedig szinte kötelező az előprivatizációt végrehajtani abban az értelemben, hogy nem lehet azzal számolni, hogy az előprivatizáció során értékesítésre kerülő boltok milyen áron, milyen feltételekkel kelnek el. Kell ezzel természetesen számolni, ennél is fontosabb azonban, hogy ezek a boltok elkeljenek, ugyanis megengedhetetlen, hogy egy olyan országban, amely a piacgazdaságot vallja magáénak, néhányszemélyes boltok, kis üzletek állami tulajdonban maradjanak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a Kormány ezt a még nehezebb előprivatizációs törvényjavaslatot miért nem a megalakulását követő egy-két héten belül terjesztette elő, miért kellett ezzel az országnak közel negyedévet várnia, különös tekintettel arra a körülményre, hogy az úgynevezett előprivatizációs törvényjavaslat már 1989 augusztusában lényégében készen volt! Ezzel a törvényjavaslattal már csak annyit kellett tenni, amit a Kormány tett, hogy levette róla a "szocialista piacgazdaság" címkéjét, rátette "a nemzeti megújhodás programjának" címkéjét, néhány helyen még elrontotta, és beterjesztette egy negyedév elteltével! (Derültség és taps.)

Szeretnénk, ha a Kormány képviselője, a miniszter úr nyilatkozna arról, hogy mi történt ebben a negyedévben, hiszen anélkül, hogy a 100 nappal kapcsolatos vitát itt most megindítanánk, azért most látnunk kell azt, hogy a 100 nap alatt, az egyszeri áremelést kivéve, ez a Kormány első gazdasági intézkedése. Tehát tudni szeretnénk, hogy miért tartott ez negyedévig, és halkan jegyzem meg, és szeretném, ha a Kormány képviselője cáfolná azt az elképzelést, hogy esetleg ezt a sikerrel kecsegtető előprivatizációt azért csak most terjesztette elő, mert a helyhatósági kampány kezdődik, és ebből sikert kívánna magának kovácsolni. (Zaj, taps és fütty.) Ha ezt megcáfolja a Kormány, azt örömmel vesszük, de szeretnénk hallani a negyedéves mulasztás indokait.

Ha már a kérdésekről van szó, szeretném megkérdezni a miniszter urat, térjen majd ki válaszában arra, hogy elképzelésük szerint hány boltnak a privatizációjáról eshet szó. A miniszterelnök úr egy korábbi beszédében negyvenezer boltot említett, itt a miniszteri expozé során két-háromezer boltot hallottunk. Megítélésünk szerint ezek is eltúlzott számok, úgyhogy szeretnénk hallani, valójában milyen nagyságrendű privatizációról van szó.

Szeretnénk hallani, hogy mennyi idő alatt tervezi a Kormány végrehajtani és milyen költségekkel. Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szükséges ahhoz, hogy a Parlament kellő mérlegelés után tudja meghozni döntését.

Végezetül, ha már a kérdéseknél tartunk: a miniszter úr expozéjában kitért arra, hogy nem reprivatizálni kíván, hanem egy privatizációs eljárást kíván lefolytatni. Azért kívánatos lenne, ha a miniszter úr tájékoztatná az Országgyűlést a Kormány álláspontjáról a tekintetben, hogy milyen különbséget lát volt bolttulajdonosok és volt földtulajdonosok között a privatizációs vagy reprivatizációs program kidolgozása során.

A továbbiakban szeretnék rátérni magára a törvényjavaslatra. A miniszter úrhoz hasonlóan pontokba szeretném szedni azokat a koncepcionális kifogásainkat, amelyek bennünk felmerültek, azzal természetesen, hogy nem kívánunk minden kérdésre kitérni ebben az általános vitában, hanem kizárólag a koncepcionális kérdésekre.

Az első számú kifogás a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a Vagyonügynökség terhére - sajnos - semmiféle kötelezettséget nem állapít meg. A törvényjavaslat értelmében a Vagyonügynökség értékesítheti, hasznosíthatja ezeket a boltokat, ha azonban két vagy három év múlva valaki megkérdezi a Kormányt, hogy "Tessék mondani, hány boltot privatizáltak?", és az a válasz, hogy egyet sem - természetesen abszurd a kérdésfeltevés -, akkor semmifajta jogi következtetést ebből nem lehet levonni, hiszen a törvényjavaslat alapján a Kormányt semmi sem kötelezi arra, hogy valóban végre is hajtsa a privatizációt.

A másik probléma még az 1-es ponton belül ez a Vagyonügynökség szerepére vonatkozik - az, hogy a Vagyonügynökségnek egy teljes diszkrecionális jogkört állapít meg; és meglepetéssel hallgattam miniszter úr expozéjának azt a kitételét, hogy a privatizációs eljárásnak a lefolytatását vállalkozásba kívánja adni, hiszen a Kormány előterjesztése e tekintetben semmifajta rendelkezést nem tartalmaz, szemben az SZDSZ által benyújtott módosító javaslattal, amely valóban ebben a vonatkozásban tesz javaslatot, hogy privatizálni kell a privatizációt is. Tehát hogyha egyetértünk ezzel a gondolattal, azért legyen világos, hogy ez nem a Kormány előterjesztése volt, hanem az SZDSZ-é. (Mozgás.) Ha a képviselő hölgyek és urak ezt megnézik az előterjesztett iratokban, ezt meg fogják állapítani.

Áttérnék a 2. pontra, amelyet tulajdonképpen a legsúlyosabb pontjának tartjuk a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatnak; ez pedig az - és igen sajnálom, hogy a miniszter úr nem tért ki erre az expozéjában -, hogy itt valójában nem is történik privatizáció. A törvényjavaslat értelmében ugyanis itt a bérleti jognak egyfajta privatizációjáról esik szó, márpedig a privatizáció azt jelenti, hogy: magántulajdonba adás. Az adott törvényjavaslat értelmében erről szó sincsen, a törvényjavaslat értelmében kizárólag a bérleti jognak a privatizációjáról esik szó, ez pedig, tisztelt Országgyűlés, megítélésünk szerint értelmetlen.

Értelmetlen azért, mert ezeknek a boltoknak a jelentős része már ma is szerződéses üzemeltetésben áll, és ezeknek a szerződéses üzletvezetőknek a fő problémájuk az, hogy nem tulajdonosok, hanem csak bérlők, és énnek ki vannak szolgáltatva. Ezeknek a szerződéses üzemeltetőknek teljesen mindegy, hogy tanácstól, vagyonügynökségtől vagy kitől bérlik a boltjukat, ők tulajdonosok kívánnak lenni, és ezt a Kormány által beterjesztett javaslat egyszerűen nem oldja meg.

Értelmetlen azonban a bérleti jognak a privatizációja azért is, mert ha meggondoljuk, ezeknek a szerződéses üzemeltetésben álló boltoknak a berendezése, a boltoknak a goodwillje, a jó hírneve, a készlete már magántulajdonban van. Tulajdonképpen csak az ingatlan az, ami nem áll magántulajdonban. Tehát mit privatizál a Kormány? A boltban lévő levegőt privatizálja, adott esetben a kereskedelmi engedélyt? Azonban tessék észrevenni, hogy azok az üzletvezetők, akik már régóta sokat költöttek erre a boltra, és szeretnének valódi tulajdonosok lenni, becsapva érzik magukat, és joggal érzik magukat becsapva, hiszen a törvényjavaslat nem teszi lehetővé azt, hogy valódi tulajdonjogot szerezzenek a boltokon.

Ebben a körben egyébként szeretnék utalni arra, hogy támogatjuk Horváth Béla képviselőnek a nagyon okos előterjesztését, amely megítélésünk szerint pontosan erre a kérdésre nyújt megoldást, hogy a szerződéses üzlet vezetői ne legyenek becsapva a privatizációs eljárás során.

A 3. pont kifogásunk felsorolása során az, hogy szemben a miniszter úr expozéjában foglaltakkal, a Kormány előterjesztése értelmében itt maga az Állami Vagyonügynökség privatizál. Ez pedig megítélésünk szerint egyszerűen lehetetlen. Utalnék itt arra, hogy miniszterelnök úr negyvenezer boltról tett említést, itt kevesebbről esett szó, de ha csak pár ezer boltról esik említés, akkor egy államigazgatási szerv egyszerűen képtelen arra, hogy a privatizációs folyamatot kellő hatékonysággal levezényelje. Tartunk itt attól, hogy a Kormány komolyan gondolja azt, hogy a privatizációt az Állami Vagyonügynökségnek kell végrehajtania, akkor itt mindenfajta területi igazgatóságok, megyei igazgatóságok fognak kinőni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a régi OT, MNB, PM és ágazati minisztériumok bukott kádereinek az átmentését szolgálják. De nem lesz alkalmas arra, hogy valódi tulajdonosként megoldja a privatizációt.

4. pontként szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Kormány törvényjavaslata súlyosan önkormányzat-ellenes. Azzal, hogy az Állami Vagyonügynökséget fogja illetni a privatizáció során befolyó bevétel, hiszen azok a boltok, amelyeknek a privatizációjára itt sor kerül, ezek hozzávetőlegesen kilencven százalék erejéig olyan vállalatok tulajdonában állnak, amelyek tanácsi alapítású vállalatok, tehát amelyek a törvényjavaslat nélkül önkormányzati tulajdonba kerülnének át, és ettől a törvényjavaslat megfosztja az önkormányzatokat.

Utolsó pontban pedig arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslat nacionalista abban az értelemben (derültség és taps) örömmel hallom, hogy a kormányzati képviselők kezdenek egyetérteni az itt elhangzottakkal (derültség) tehát abban az értelemben, ahogy - mint miniszter úr is kifejtette - a külföldi tőkét távol kívánja tartani a privatizációs folyamatoktól, sőt ezen túlmenően olyan visszamenőleges szabályokat tartalmaz, amelyek meglehetősen súlyosan sértik a külföldi befektetők érdekeit. Tartunk attól, hogy az ilyen jellegű törvényjavaslatok egy olyanfajta üzenetet hordoznak magukban, hogy hölgyeim és uraim - külföldieknek ugye -, ne ruházzanak be ebbe az országba, itt a Kormány kapkod, visszamenőleges rendelkezéseket hoz, itt az Önök által befektetett tőke nincs biztonságban. Rendkívül óvnám a Kormányt attól, hogy magáról ilyen image-t terjesszen a világban.

Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy különös tekintettel arra a késedelemre, amelyet itt a Kormány okozott a törvényjavaslat beterjesztése során, nem érthető ez a fajta sok koncepcionális tévedés - alapvetően gondolok itt a bérleti jog privatizációjával kapcsolatos anomáliára, de a többiekre is -, amelyek, tartunk tőle, egyszerűen alkalmatlanná teszik a törvényjavaslatot arra, hogy annak alapján az előprivatizáció végbemenjen. Ha pedig ez az aggály igaz, akkor itt azzal a veszéllyel jár, hogy a privatizációs folyamat egésze szenved kudarcot, és szétrombolja azoknak az illúzióját, akik erre a törvényjavaslatra várva remélték, hogy eddigi megtakarításaik során, eddig eszközölt befektetéseik eredményeképpen valódi tulajdonosok tudnak lenni.

Ezért és különös tekintettel arra, hogy valójában egy-két hét alatt elkészíthető törvényjavaslatról van szó, azt javasoljuk, hogy a Kormány vonja vissza most a törvényjavaslatát (derültség jobbra) és egykét héten belül, igen rövid időn belül terjesszen a Parlament elé egy olyan törvényjavaslatot, amely legalább ezeket a rendkívül súlyos hiányosságokat amelyek a privatizáció egészét veszélyeztetik -, legalább azt megoldja.

Na most, abban az esetben, hogyha a Kormány erre nem hajlandó - amely sajnos elképzelhető (derültség) -, huszonöt pontból álló módosító indítványt terjesztettünk elő, amelyről szeretném hangsúlyozni, hogy nem alkalmas arra, hogy minden hibát kiküszöböljön, azonban a legfontosabb, legsúlyosabb koncepcionális gondokra választ kíván nyújtani.

Azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el ezeket az indítványokat, ha mást nem, akkor a módosító indítványainkat fogadja el, ellenkező esetben hangsúlyozom - a privatizáció veszélybe kerül, és ezért ebben az esetben a felelősség a Kormányt és a kormányzó pártokat fogja terhelni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm a felszólalást. Szólásra következik Szabó Iván a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Felszólaló: Dr. Szabó Iván (MDF)

SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)

SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csoóri Sándor Nomád naplójában feljegyzi, hogy egy alkalommal, még a létező szocializmus hőskorában, amikor az ország közhangulata felől érdeklődött, válaszul egy parasztembertől a következő, lényegre törő tömörítvényt kapta: "A nép kedve, uram, hatalmasan elment." Sajnos - és ezt én teszem hozzá - olyan hatalmasan elment, hogy úgy istenigazában a mai napig sem tért meg.

Előttünk egy törvényjavaslat áll a kiskereskedelem, vendéglátóipar, szolgáltatás magánkézbe adásáról. Én ezt az egészet abból a szempontból vizsgáltam, alkalmas-e ez a törvény arra, hogy a nép elment kedvét részben - ha nem is teljes egészében - meghozza. Egyértelmű és határozott a válaszom: igen. Arra alapozom ezt a megállapításomat, hogy amire ez a Kormány a Nemzeti megújhodás programjában vállalkozott, azoknak az elveknek gyakorlatilag ez a törvényjavaslat mindenben megfelel. Szeretném csak néhány tételben megemlíteni azokat az érintkezési pontokat, amelyek alátámasztják ezt.

Első tétel: szociális piacgazdaság. Ezt a kormányprogram első részének ötödik oldalán olvashatjuk, a következőkben: "Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaságé, amelyben a piac nyitottságát szociális és - tegyük hozzá környezetvédelmi szempontok a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásait elégítik ki."

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nagyon sok félreértés adódott és adódik még napjainkban is a szociális piacgazdaság tartalmi lényegét illetően. Talán akkor tudom legjobban elmondani, mi az, ha először azt mondom el, mi nem.

Nem teljesen szabad piacgazdaság, nem olyan szabad piacgazdaság, amely a legradikálisabb liberalizmus elve szerint, tisztán közgazdasági célokat követve, adott esetben a társadalom bomlását és leépülését is lehetővé teszi, utána pedig a vízbefúlóknak kidobja az úgynevezett szociális hálót. A szociális piacgazdaság már törvényalkotásában, szellemiségében magában foglalja azokat az intézkedéseket, amelyek nem okoznak a priori vízbefulladási koncepciókat.

Hol vannak ennek a törvényjavaslatnak erre vonatkozó pontjai? Az első az, ami egy teljesen liberalizált, szabad piacgazdaságban már feltűnő lehet, hogy bizonyos ellátási feladatokat fölvállal az átmenet időszakában ez a Kormány. Fölvállal ott, ahol élelmiszer-ellátási és kulturális igényről van szó, mert a könyvkereskedelem területén is vannak olyan ellátási feladatok, amelyek átmenetileg feltétlenül megtartandók. Ez igenis a szociális piacgazdaság egyik alapvető elemét képezi.

Ezt képezi a következő lépés is, amely az ott dolgozó kollektívának, az ott dolgozó üzletvezetőknek a vásárlási jogának a versenytárgyaláson való előresorolását jelenti.

A szociális piacgazdálkodási elv megvalósulását jelenti az az elv is, amit Eörsi Mátyás képviselőtársam az előbb olyan nagyon kifogásolt: ebben a fázisban és most nem teszi lehetővé, hogy a külföldi tőke - amely nem vitásan, sokkal erőteljesebben tudna behatolni az országba - fölvásárolja ezeket az üzleteket, és ellátási feladatok nélkül, a nagy üzleti vállalkozásoknak megfelelő könnyű tőkemegtérülésben és dollárkivitelben realizálja azt, amit meg akarunk éppen akadályozni. (Taps a jobb oldalról.)

Második tétel: inflációellenes program. Engedjék meg, hogy újra idézzek. A Nemzeti megújhodás programja harmadik részének b) pontjában a 25. oldalon a következőket találjuk: "A Kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaiként kezeli az infláció csökkenését, hosszabb távon a tulajdoni reform, a gazdasági szerkezet átállítása eredményeképpen kialakuló kínálati többlet, valamint a nemzetközi integráció és a piaci intézmények teljes körű kiépülése fogja eredményezni az infláció csökkenését, a program végére az egyszámjegyű áremelkedést."

Hol van a tételben és a jelenlegi törvényjavaslatban a találkozási pont ebben? Azt lehet mondani, szinte minden elemében. Maga a privatizáció ténye, az, hogy leépülnek azok a nagyvállalati központok, amelyek csak fölösleges áremésztők, amelyeknél a kereskedelmi árrés nem haszonként jelenik meg, hanem csak felélik. Kialakul egy olyan egészséges konkurenciaharc, ami már abban teszi érdekeltté a privatizált üzletek, szolgáltatások képviselőit, hogy egymással megküzdve a piacon, ne fölfelé srófolják az árakat, hanem lefelé. A korábbi struktúrában épp az volt a probléma, hogy nagyon szűk körűen engedélyeztek annak idején bizonyos értelmű magánpraxisokat. Emlékezünk a régi mendemondára, amely annak idején úgy rögzült bennünk, hogy "a lángossütő". Igen, mert egy fél Balaton-partra egyet engedélyeztek, teljes monopolhelyzetbe hozva őt - annyit kért, amennyit akart. De amikor mindenkinek módjában van, hogy a kiskereskedelmi körülmények között részt vegyen a piaci versenyben, ez igenis az inflációellenes küzdelem egyik igen lényeges eleme.

Közvetve és hatékonyan szolgálja az infláció elleni küzdelmet az, amit itt a miniszteri expozéban is hallottunk: ehhez a privatizációhoz megfelelő hitelkonstrukcióban a jelenleg kialakult kamatoknak igen lényeges csökkentésével lehet hozzájutni. Magyarul: a privatizációhoz fölvett hitelek alacsonyabb kamatai nyilvánvalóan nem teszik indokolttá-e olyan rész beépülését a kereskedelmi árakba, amelyet egy sokkal magasabb, a mai pénzpiacon kialakult harminc százalékos vagy a fölötti, meg nem téríthető kamatoknak a mértékét szolgálja.

Harmadik tétel: az állami és - nyugodtan hozzáteszem - önkormányzati tulajdon védelme. Ez a kormányprogram második részének 4. pontjában a 17. oldalon található. Nem olvasom fel az egész hosszú mondatot, csak egy részt belőle: "A Kormány kezdeményezi az eddigi vállalati, társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát."

Mielőtt itt rátérnék a találkozási pontra, utalni szeretnék az előbb elhangzott, az önkormányzatot védő, és ezzel szöges ellentétben álló azon megjegyzésre, amely szerint itt nem az ingatlan, hanem csak a kereskedelmi tevékenység mint tevékenység kerül privatizálásra. Épp az önkormányzati tulajdonok védelme időszakában hallottuk a túloldalról, hogy ezeknek a privatizációja akkor, amikor még nincsen tisztázva az önkormányzatokat megillető tulajdonrész, nagyon veszélyes, mert kihúzzuk a valós tulajdont az önkormányzatok alól. Most Eörsi Mátyás azt akarja, hogy ezt, a leendő önkormányzati tulajdon egy részét e törvény keretében adjuk a kereskedők magánkezébe. Hol van itt az önkormányzati tulajdon védelme akkor? (Taps a jobb oldalon.)

De van ennek a törvényjavaslatnak igenis a kormányprogrammal szó szerint megegyező része, amely a már megtörtént átalakulásoknál az állami érdeket, az állami tulajdont igyekszik megmenteni egy olyan spontán privatizáció eredményétől, amely magánkézbe játszotta vagy akarta játszani ezek egy részét. Ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy azokra az állami vállalati részvényekre, amelyekkel kft.-k alakultak - mint az állami tulajdon részére rátenyerel a Vagyonügynökség. De van ennek egy sajátos megnyilvánulása is, mégpedig az, amely a már kft.-k által kibocsátott részvényeket - mindegy, milyen formában - mint elkótyavetyélt állami vagyont megadóztatja, illetve kamattal terheli.

Kérem, azt tisztáztuk ebben a Parlamentben: nincs arra módunk, lehetőségünk - és szándékunk sem -, hogy több ezer éves jogelméleti kérdésekben visszamenőlegesen törvénykezzünk, s a kialakult tulajdonviszonyokat "visszacsináljuk". De arról már igenis szót kell ejteni, hogy a tavaly óta támadott átalakulási törvény adta kiskapuk által legalizált orgazdákat legalább megadóztassuk! (Nagy taps a jobb oldalon.)

És ez az a pont, ahol a Magyar Demokrata Fórum tavaly nyáron - magam is, amikor részt vettem az Ellenzéki Kerekasztal gazdasági munkabizottságában - elsőként emelte fel szavát a spontán privatizáció ellen. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor kipattant az ÁPISZ-botrány, az MDF elnöksége fenyegetett azzal, hogy kivonul minden Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásról, ha a Kormánytól nem kap olyan ígéretet, hogy az ilyen jellegű intézkedéseknek és folyamatoknak hatékonyan gátját veszi. És igenis ekkor hangzott el egyes, ma is ellenzékben maradt képviselők szájából az, hogy nem az a lényeg, hogy ki a tulajdonos, hanem az, hogy van tulajdonos. Kérem, ezt közgazdaságilag egy álló percig nem tudom vitatni, sterilen, laboratóriumban, gazdaságilag ez így igaz, de nem hiszem, hogy ez az elv alkalmas arra, hogy a nép hatalmasan elment kedvét újra visszahozza. (Szórványos taps.)

Sajátos módon és sajátos értelmezésben tessék tudomásul venni azt, akár tetszik nekünk, akár nem, akár egyetértünk vele, akár nem, akár megfelel-e bizonyos közgazdasági doktrináknak, akár nem, ebben az országban sajátos osztályharc folyik, osztályharc abban az értelemben, ahogy a hatalompártnak az embereit Milovan Gyilasz már ezelőtt 40 évvel új osztályként definiálta. (Szórványos taps.) Hozzá kell tennem, még ilyen messzire se, a szomszédos Jugoszláviába sem kellett mennünk. A két világháború közötti magyar szociáldemokrácia egyik vezéralakjától fiatal koromban saját szájából hallottam, amikor az éppen akkor kialakuló pártbürokráciára azt mondta - Peyer Károly volt -: alakulóban van Magyarországon egy új burzsoázia, amelyik csak abban különbözik a régitől, hogy butább és aljasabb. Kérem, Peyer Károly megállapítása ma már nem minden tételben igaz. Ez az új burzsoázia 40 év alatt nagyon is kiokosodott, arra nem volt alkalmas, hogy egy országot irányítson, de arra igen, hogy a saját zsebeit megtöltse. Ami változatlan maradt, az az aljassága volt, és itt a harc ma ez ellen folyik. (Taps a jobb oldalon.)

A negyedik tétel az eredeti tulajdonviszonyok helyreállításával kapcsolatos kérdéskör, amelyik a kormányprogram második része 4. pontjában a 16. oldalon olvasható. A tulajdonreform és a privatizálás során a korábbi rendszertől örökölt vagyonhelyzetből kell kiindulni. Az államosított vagyonrészekről- kivéve a mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket- nincs mód az eredeti tulajdonosi állapotok visszaállítására.

Erről szó szerint egy árva megjegyzés sincs ebben a törvényben, és épp ezt támasztja alá, hogy tökéletesen követi a kormányprogramot. Két különböző kérdésről van szó: a magánkézbe adásról és a privatizációról, a másik oldalon pedig a kártalanításról. A föld - nem kívánok elébe menni, mert nagyon sokan támadták azt a földprivatizációs törvényt, amit még senki nem olvasott, mert nincs beterjesztve, csak éppen a hárompárti megállapodás képezi bizonyos találgatások alapját-, szeretném világosan érzékeltetni, ugyanarról az elvről van szó, csak azzal az egy nagy különbséggel, hogy míg a föld esetében a kártalanítás és a privatizáció során van egy olyan naturália, a termőföld, ahol a kártalanítást a naturáliával meg lehet csinálni, a kiskereskedelemben nem lehet, mert a sarki fűszerüzletből már a sarok sincsen. Ott nincs ilyenre mód. Van mód olyanra, hogy igenis adok olyan állami kereskedelmi vagyonrészre szolgáló bont - vagy nevezzük akárminek - a volt kártalanítandó tulajdonos kezébe, amiből újra vásárolhat és egzisztenciát teremthet, ha akar. Persze itt is hallottuk, nem látja még a tisztelt ellenzék az egész privatizációs koncepciót. Nem látja azt a földtörvényt, a csatlakozó törvények egész halmazát, amelyikbe ez szépen, kereken beilleszthető lenne. Tökéletesen igaz - magam is szükségesnek tartom, hogy ezek valóban, a privatizációs koncepció és társai, megjelenjenek és tárgyalásra kerüljenek. Mégis azt kell mondanom, hogy őrült szerencséje volt annak idején Kopernikusznak és Galileinek, Newtonnak, Voltának, Ampernek, sőt a modernebb korból a koppenhágai fizikai idealistáknak, sőt még Einsteinnek is, hogy tudományos résztételeiket nem a tisztelt magyar ellenzék előtt kellett megvédeniük (derültség, a jobb oldalon taps) , mert akkor számon kérték volna tőlük az egész világegyetembe való beilleszkedést, és nem látták volna azt a nagy koncepciót, hogy az egész törvényszerűségbe hogy illeszkedik be. (Szórványos taps a jobb oldalon.)

Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az egyházi köntösbe bújtatva, de nagyon is világi hatalmi célokat szolgáló szent inkvizíció időnként megpróbált egy ilyen kérdést feltenni, de azért elgondolásra méltónak tartanám, hogy a szent inkvizíciónak ezek a próbálkozásai hosszú távon úgy istenigazából sohasem jártak sikerrel. A XX. század közepén jelent meg Werner Heisenberg, aki megalkotta a világegyenletet és csodálatos módon Heisenberg világegyenletébe azok a résztörvények a partikuláris feltételeknek eleget téve csodálatosan megfelelnek.

Tisztelt Ház! Itt ma nem a Kormány gazdaságpolitikájának és teljes privatizációs elképzeléseinek heisenbergi világegyenletéről van szó, hanem csak egy apró kis Kirchhoff-törvényről, amelyik a kiskereskedelemnek sorba vagy párhuzamos kapcsolását vizsgálja, hogy mi előnyösebb a fogyasztónak. (Jobb oldalon taps.)

Végül ötödik tételem az előprivatizáció maga, amelyik a kormányprogram III. részében a 25. oldalon jelenik meg és azt mondja: a Kormány előprivatizációt hirdet meg, amely a belkereskedelemben, vendéglátóiparban, fogyasztási és szolgáltatási körben és benzinkúthálózatnál magántulajdonba, illetőleg vállalkozásba adja az állami egységeket. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, mert konkrétan erről van szó. És mivel ez bent van a kormányprogramban, az ellenzék igen tisztelt képviselője sem mondta azt, hogy ezzel úgy koncepcionálisan nem értenek egyet. Csak úgy apró mellékkérdésként feltette, hogy miért éppen most, miért éppen ezt és miért éppen így, a többi részletkérdés az már nem is számít. Egyetlenegyre szeretnék: a "miért éppen most"-ra. Azt hiszem, Eörsi Mátyás nagyon jól tudja, hogy ezt az előprivatizációt azért nem lehetett meghirdetni, mert ebben a Parlamentben éppen öt hétig húzódott a vagyonkezelőség Kormány alá rendelésének a vitája, amit az igen tisztelt ellenzék igencsak elhúzott, de nem lehetett meghirdetni egy előprivatizációt addig, amíg a Vagyonügynökség hatékony működésének legalább a jogi előfeltételei nem voltak megteremtve.

Egy másik dolog: teljesen nyilvánvaló, hogy az országnak az értékelő folyamatok tekintetében igen komoly és nagy feladatokat kell még megoldania. Én tudatában vagyok annak, hogy a Dunai Vasmű és az Ózdi Kohászati Üzemek, a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát és a Tiszai Vegyi Kombinát problémái a szabolcsi almatermelők és az alföldi aszály kárvallottai, a tatabányai szén, a pécsi urán és az algyői olajbányászat problémái valóban nagyobbak és földrengetőbbek, mint ez.

Mégis azt kell mondanom, hogy szinte nincs az országnak egyetlenegy olyan lakosa sem, aki megadott időközönként nem megy be egy élelmiszerüzletbe vagy trafikba, nem szaladgál alkatrész után a kerékpárja, a darálógépe, vagy uramisten, az autója után, nem keres egy vízvezeték-szerelőt, aki megbőrözné a csöpögő csapját, nem megy be egy pohár sörre a sarki kocsmába, vagy nem megy el egy este egy kisvendéglőbe vacsorázni. Igenis a lakosság közhangulatát igen nagymértékben befolyásolja az, hogy - mindennapi életében találkozó problémában - milyen színvonalú a kereskedelmi ellátás, milyen udvariasak a kiszolgálók, milyen az az árszint, amelyet ott talált, és az egész életét befolyásoló környezeti hatásként ez nagyban lehelővé leheti, hogy a nagy feladatok, a nagy áldozatokkal járó feladatok megoldásához jobb közhangulattal közelítsünk.

Persze tisztában vagyok én azzal, hogy itt is meg lehet keseríteni e törvény végrehajtásával kapcsolatban az emberek szája ízét, de én azért azt hiszem, hogy a lakosság nagy része tisztában van azzal, hogy nem az az igazi jóbarát, aki vasárnapi ebedhez azért állít be, hogy a háziak figyelmét felhívja, hogy a hús, amelyet esznek az stikkes, a kenyér copákos és amit isznak hozzá, a bor pimpós vagy éppenséggel a sör hanzli. (Derültség.)

A magam részéről igenis hiszem azt, hogy az ország lakossága nagy részének, a társadalom egészének célját szolgálja ez a törvénytervezet, hogy itt elinduljon valami, megteremtődjék egy jó közhangulat, megjöjjön legalább részben a népnek a kedve, az a kedve, ami Csoóri Sándor feljegyzése szerint olyan hatalmasan elment. (Hosszan tartó taps a jobb oldalon és középen.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Szabó Iván felszólalását. Soron kívül szót kért Orbán Viktor frakcióvezető.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kétperces hozzászólásra kértem csak szót. Nagyon röviden csak három dologról szeretnék beszélni, arról nem szeretnék beszélni, hogy Heisenbergnek volt-e világegyenlete vagy nem, mi úgy tudjuk, hogy határozatlansági egyenlete volt, de ez nem tartozik ide. Arról sem akarunk beszélni, hogy a mi megítélésünk. (közbeszólások - mozgás) . lehet, hogy van. - úgy tudjuk, hogy az új baloldali elméletek közül az, amely az új osztályelméletre vonatkozik, annak Gyilasz csak közvetítője volt, Trockijhoz megy vissza, és egy olyan beszélgetés, amiről érdemes lenne elgondolkoznunk, hogy nem kellene valamikor sort keríteni erre., de most nem ezek a döntő kérdések azzal a hozzászólással kapcsolatban, amelyet az előttem szóló igen tisztelt MDF-es képviselő elmondott.

Három olyan dolog van azonban, amelyet fontosnak tartok két mondatban mindenképpen érinteni. Az első az, hogy mi a magunk részéről a Kormány földelképzeléseivel kapcsolatban nem vagyunk találgatásokra utalva, mert le van írva, itt van a kezemben a hárompárti megállapodás, tudjuk, hogy mit akar a Kormány, Önök aláírták, leírták ezt, pontosan tudjuk, miről beszélünk, úgyhogy szeretnénk, ha kritikáinkat nem azzal ütnék el, azok élét nem azzal vennék el, hogy nem tudjuk, miről beszélünk, mert a Kormány sem tudja még, hogy mi a program. Dehogynem tudja, itt írták alá.

A második: úgy gondoljuk, hogy nem szerencsés, ha ebben a Parlamentben a külföldi tőkével szemben bármiféle hangulatkeltés folyik. (Taps a bal oldalon.) Úgy gondoljuk, hogy valóban fontős, hogy szülessen valamifajta kormányzati koncepció, valamint miniszteriális részkoncepciók szülessenek arra nézve, hogy miképpen és hogyan kell a külföldi tőke részvételét a magyar gazdaság megújulásában megoldani. Erre mindenképpen szükség van. Amellett a külföldi tőke részvételének mértéke mellett érveket és ellenérveket felhozni, ebben szükséges konszenzus kialakítása. De az nem volna szerencsés, hogyha olyan érveket hoznánk fel a külföldi tőkével szemben, amelyek nem állják meg a helyüket. Az ellátási kötelezettségre való hivatkozás, amelyet a külföldi tőke nem fog majd figyelembe venni, az egyszerűen nem állja meg a helyét. Az ellátási kötelezettséget jogszabály írja elő, amely megmondja, hogy milyen tevékenységi kört kell végeznie annak, aki egy privatizált tulajdont használ. Nincs a nacionálénak, a származásnak semmi köze az ellátási kötelezettséghez, ha egy általános, generális jogszabály mondja ezt meg, és függetlenül attól, hogy milyen nációhoz tartozik a tulajdonos, annak köteles eleget tenni. Ennek semmi köze a külföldi tőke beengedéséhez vagy be nem engedéséhez. Érveket - úgy gondoljuk, hogy - kell felhozni ilyen kérdésekben mellette és ellene a javaslatoknak, de olyan érveket, amelyek csak hangulatkeltésre alkalmasak, és valójában tartalmi megfontolásra nem, azokat ne hozzuk elő a külföldi tőkével kapcsolatban, mert nagyon-nagyon rossz képet alakítunk ki magunkról mindenki előtt, önmagunk előtt is, azt gondolom, az ellenzék előtt is és a külföldi tőke előtt is.

Harmadrészt pedig el szeretném mondani végül azt, hogy ideje volna, azt gondolom, ha a korábbi spontán privatizáció és vagyonátmentések ügyében a kormánypártok padsoraiban ülők önvizsgálatot tartanának. Tisztelettel kérem ezt. Úgy gondolom, hogy igen dicséretes volt, amikor az MDF valóban megfenyegette az akkori állampárti pártállam képviselőit, hogy ki fog vonulni a kerekasztal-tárgyalásokról, ha az ÁPISZ-hoz hasonló jelenségeknek nem állják útját. Nagyon helyes volt. Mi is támogattuk akkor az MDF-nek ezt a határozott és kemény fellépését. Ugyanakkor kérjük az MDF-et, hogy ezt a kérdést ne hozza a Parlament elé. A mi tudomásunk szerint ugyanis az ÁPISZ-ügy lebonyolítását végző közgazdászok, szakértők első számú embere ma a Kormány államtitkára. Úgy gondoljuk, hogy ez az Önök problémája, belügy, oldják meg, hogy miképpen kerülhetett az Antall-kormány államtitkári székébe. Kérjük, ezzel bennünket ne terheljenek meg, oldják meg magukban, nem mi! Nem mi! (Élénk taps a bal oldalon- ellentmondások a jobb oldalon.) Úgy gondolom, hogy mi semmilyen javaslatot nem tettünk, Önök választották ki a munkatársaikat, ha Önöknek vagyonátmentő munkatársak megfelelnek (mozgás) akkor kérjük, hogy ilyen típusú vádakkal bennünket ne illessenek. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Az előre jelentkezettek közül még megadom a szót Juhász Péternek, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének.

Felszólaló: Juhász Péter (KDNP)

JUHÁSZ PÉTER (KDNP)

JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim !

Megpróbálok hozzászólásomban visszatérni azokhoz a javaslatokhoz, amelyekkel reggel kezdtük az ülést. A témában benyújtott törvényjavaslathoz, illetve a módosító indítványhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

A törvényjavaslatból és annak indoklásából sem tűnik ki, hogy a törvény hatálya alá tartozó egységek száma, illetve annak ágazaton belüli nagyságrendje mekkora.

A gazdasági bizottság ülésén elhangzott 750010 000 egység, és ugyanakkor három-négyezres nagyságrend is.

A Kereskedelmi Minisztérium által 1990. VI. hónapban kiadott információ szerint, amely "A kiskereskedelem üzlethálózata 1989-ben" címet viseli, 1989-ben 53 502 kiskereskedelmi egység volt, amelyből 25 375 tartozott állami vállalathoz, 28 12? pedig a szövetkezeti szektorba. Az 53 500 üzletnek összességében csak 26,2 százaléka volt a szoros elszámolású, a túlnyomó többség szabadkasszás, szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű rendszerben működött.

Ha az arány a két szektorban nagyjából azonos volt, akkor a törvény hatálya alá mintegy 18 000 üzlet tartozik.

A becslések ilyen nagyságrendű eltérésének azért van jelentősége, mivel a 3-4000 és a 18 000 üzlet értékesítésének, illetve hasznosításának kezelésében nagy különbség van a folyamat időigénye, tőkeigénye és a szervezeti feltételek, valamint a gazdaságra gyakorolt hatása, jelentősége tekintetében egyaránt.

Az időintervallumot figyelembe véve, amennyiben 10 000 fölötti számról van szó, az Eörsi Mátyás képviselőtársam 399-es számon beadott módosító indítványa - miszerint "a törvény hatálya alá tartozó üzleteket a Vagyonügynökség egy éven belül értékesíti" - a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mivel ez körülbelül napi 40 üzlet értékesítését jelentené, és ennek alapos végrehajtása erősen megkérdőjelezhető. Másrészt megfontolandó, hogy hosszú távra a kiskereskedelem ilyen nagy hányadában, amely nagyságrendje folytán a kisebb településeket érintené elsősorban, a törvény - kötöttségei révén - felfüggessze a fejlesztést, és az eddigi csekély érdekeltséget is megszüntesse.

A törvény az üzletek értékesítését a Vagyonügynökség hatáskörébe utalja azzal, hogy a forgalmi értéket is a Vagyonügynökség, illetve szervezetei állapítják meg. Ezzel kapcsolatban több probléma vetődik fel.

A forgalmi értéket befolyásoló számos olyan tényező van, amely nehezen számszerűsíthető (pl. vevőkör, jó hírnév, üzletmenet) amely hasonló adottságú üzletek értékében jelentős különbségeket okoz. Ennek ekvivalens meghatározása - amelyre Horváth Béla képviselőtársam 347-es számon beadott módosító indítványában tesz kísérletet - törvényi szinten nem lehetséges.

A valódi értékbecslés igen költséges, s a forgalmi érték meghatározásának akkor van jelentősége, ha a törvény a kedvezményezettek bizonyos körének - volt tulajdonosok, szerződéses üzemeltetők, dolgozók - ezen az értéken, verseny nélkül biztosítja az üzlet megvásárlásának előjogát, amire természetesen a törvényjavaslat szerint nincs mód.

A spontán privatizáció során az üzleteket igen gyakran értékük alatt adták el, illetve vitték társaságba. Az előttünk levő törvényjavaslatnak abban van a legnagyobb jelentősége, hogy a nyilvánosság és a versenyeztetés kötelezővé tételével valóságos piaci feltételeket teremt, amelyben az ár a valódi forgalmi értéket tükrözi.

Ezért az a véleményem, hogy elegendő biztosítékot nyújt a törvény 9. § (3) bekezdésének megfelelően az "értékesítés legkisebb ellenértékének" megállapítása, és a valóságos értéket a piaci viszonyok fogják kialakítani.

A törvény 8. §-a meghatározza azoknak a körét, akik a meghirdetett üzleteket megvásárolhatják. A hatékonyabb működés érdekében alapvető szempont volt az érdekeltség megteremtése, az üzletek magánkézbe juttatása reális értéken. A 399-es számú módosító indítvány a tulajdonosok ilyenfajta korlátozását elveti a versenysemlegesség elve alapján. Amennyiben a törvényből ezt a kitételt elhagyjuk, nem beszélhetünk privatizációról, hiszen gazdasági társaságot állami vállalat is alakíthat.

Az értékesítés lefolytatásáról szóló rendelkezés - a törvény 10. §-a - azonos feltételek esetén előnyben részesíti az üzlet vezetőjét és dolgozóit. Ezen túl a törvény végrehajtása során is indokolt a dolgozók és az adott területen már működő vállalkozói réteg támogatása, a privatizáció során igénybe vehető preferált hitelek révén.

A privatizáció sikeres végrehajtása érdekében a fentiek mellett - megfelelő hitelkeretet kell biztosítani a kiskereskedelemben sokszor a forgalmi értéket meghaladó forgóeszköz-szükséglet fedezésére. Ennek forrása lehetne az állami vállalattól az üzlet arányában elvont forgótőke.

A törvényjavaslatban kulcsfontosságú, hogy rendelkezik az elmúlt időszakban a spontán privatizáció során társaságba átmentett és az értékesített vagyon tekintetében.

Az államot a társasági résztulajdon elvonása mellett is - az értékesítés visszásságai folytán - jelentős veszteség éri, s mivel az értékesítés visszafordíthatatlan folyamat, a törvény visszamenőleges hatálya e tekintetben mindenképpen indokolt, és megfelel a társadalmi igazságosság szellemének.

A törvényjavaslatot elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Az ebédszünet elrendelése előtt még néhány jegyzői közleményt kérem, hallgassanak meg!

BALOGH GÁBOR jegyző:

BALOGH GÁBOR jegyző: Az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság az ebédszünetben a főemelet 37-38. sz. tanácsteremben tartja a megbeszélését.

A külügyi bizottság pedig az ebédszünet utáni első szünetben - olyan fél négy körül - a főemelet 55. sz. tanácstermében tartja ülését.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Ebédszünet után 13 óra 40 perckor folytatjuk az ülésezést.

(Szünet: 12.36 órától 13.54 óráig - Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el. A képviselők tapssal köszöntik dr. Dornbach Alajost aki először foglalja el az elnöki széket.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! (Taps.) Folytatjuk az ülést. Kóródi Mária jegyző képviselőtársunk ismerteti a következő öt hozzászóló nevét.

KÓRÓDI MÁRIA, DR. jegyző:

KÓRÓDI MÁRIA, DR. jegyző: Horváth Béla, Magyar Demokrata Fórum; Tardos Márton, Szabad Demokraták Szövetsége; Rott Nándor, Kereszténydemokrata Néppárt; Schamschula György, Magyar Demokrata Fórum; Kósa Lajos, FIDESZ.

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Kérjük Horváth Béla képviselő urat. Nincs bent. Tardos Márton képviselő úr?

Felszólaló: Tardos Márton (SZDSZ)

TARDOS MÁRTON (SZDSZ)

TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy öröm hozzászólni a Parlament megválasztása óta az első olyan lényeges törvényhez, amely közvetlenül a gazdasági átalakulást szolgálja. Azt gondolom, hogy ez a tény összhangban van Göncz Árpád köztársasági elnök azon kijelentésével, hogy aktív munkára van szükség ahhoz, hogy az országban jó hangulat uralkodjon, hogy a Parlament megfeleljen az emberek várakozásainak.

Örömmel hallottam ezt a gondolatot visszacsengeni Szabó Iván képviselőtársunk kijelentéseiben is. Úgy gondolom, hogy az előprivatizáció első feléről szóló előterjesztés ilyen szempontból érdekes és fontos. Gondolják meg azonban, hogy több mint három hónapos működésünk alatt még nagyon kevés olyan kérdéssel foglalkoztunk, amely ténylegesen a gazdasági alapok átalakulását fogja eredményezni. Az a kérdés, amit most napirendre tűztünk, a kormányprogram szerint az előprivatizációs program első fele, egy nagyon szerény lépés az átalakuláshoz. Ezért különös jelentősége van annak, hogy azt a kérdést, amit előterjesztünk, s itt megtárgyalunk, azt milyen módon tárgyaljuk meg, és ebben a vonatkozásban kérem képviselőtársaim egyetértését abban, hogy értsék meg, a privatizáció nehéz ügy, és nem a bizalmatlanság és az egymással szemben kialakult előítéletek alapján kell megítélni, hogy ki mit mond, hanem abból a szempontból, hogy milyen mértékben segíti elő, hogy hatékony privatizációra kerüljön sor.

A kérdés szakmai előkészítése és a törvény szakmai megalapozása nagyon lényeges. Ezért nem szabad rossz néven venni, ha valaki azt mondja, hogy ez a törvény már egy évvel ezelőtt előkészített állapotban volt, és bizonyos értelemben végre lehetett hajtani; a törvény létrehozását - ha azt mondják - a Vagyonügynökség Kormány alá rendelése előtti helyzet nem akadályozta, és ha biztosan azt gondolhatjuk, hogy az ellenzék nem szólalt fel a Vagyonügynökség Kormány alá rendelése ellen, hanem támogatta azt.

Miért gondolom, hogy az előprivatizáció ezen első fele szerény mértékű? Azért, mert az államosított vagyon szerény részét érinti. Másodsorban azért, mert ez az az álprivatizációs feladat, amit viszonylag könnyen úgy lehet megoldani, hogy egyszerre közvetlenül sok tulajdonos kezébe adjuk át az állami vagyont. Mindenki egyetért abban, hogy ezen a területen - amiről az előterjesztés szól - mód van arra, hogy magánkézbe adjuk az államosított vagyont, és egyszerre több ezer új tulajdonost teremtsünk ezáltal. Az államosítások fölszámolásának sokkal nagyobb részénél ez a lehetőség vagy nem áll fönn, vagy ha meg is valósítható, sokkal nehezebben valósítható meg.

Ez az a privatizálási akciósorozat, ami a legkönnyebben hozható össze azzal a kormányprogramban, MDF-programban szereplő elképzeléssel, hogy a középosztályt tömegesen hozzuk létre, új tulajdonosokat teremtsünk, ne hozzunk létre kiemelkedő nagy vagyonkoncentrációkat a privatizációval.

Tulajdonképpen egyetértek a miniszterelnök úr azon kijelentésével - az előprivatizációs programmal kapcsolatosan -, hogy ezen az úton nem 2-3000, hanem akár 40 000 önálló vállalatot is létre lehet hozni azokkal a módszerekkel, amelyek ennek az előterjesztésnek az alapját képezik.

Ez azonban nincs kidolgozva. Ha most hozzákezdünk ehhez a tevékenységhez, a legjobb esetben 3-4000 vállalathoz fogunk tudni eljutni. És ahhoz is csak nagyon nehezen.

Föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez a 3-4000 vállalat esetében végrehajtott privatizáció is milyen komoly nehézségeket fog okozni. Fölszámolunk nagy szervezeteket, és azokat a szervezeteket elemeire bontva magánkézbe adjuk. Ez azonban nem egy olyan egyszerű feladat. Azért nem egyszerű, mert ezek között a szervezetek között vannak nagyon nyereségesek, vannak közepesen nyereségesek, és veszteségesek. Nem is kis számban vannak veszteséges vállalatok. Aki ezt a feladatot vállalja, hogy létrehoz egy új szervezeti rendszert önálló kis vállalatokból a régi nagyvállalatok helyén, annak át kell tudnia tekinteni, hogy mi lesz azokkal a feladatokkal, amelyeket a nagyvállalat jól vagy rosszul ellátott. Én teljesen egyetértek, hogy például a kereskedelem területén nagy vízfejek voltak, amelyekre nincs szükség. Le lehet őket építeni. De ez nem azt jelenti, hogy egyszerre meg lehet szüntetni komoly előkészítő munka nélkül a tevékenységüket. Nem jelenti azt, hogy ezeket a kiskereskedelmi vállalatokat a nagykereskedelmi vállalatok monopolszervezetének, mai rendszerének át lehet adni. Rengeteg dolgot kell előkészíteni ahhoz, hogy az ellátás jó színvonalú legyen a privatizálás időszakában is, a privatizálás időszaka után is.

Egyetértek azzal, hogy az előterjesztés - ahogy Bod Péter Ákos miniszter úr itt kijelentette - egy fontos passzust tartalmaz arra vonatkozólag, hogy bizonyos esetekben ellátási kötelezettség feladatát el kell látnia az újonnan megjelenő magántulajdonosnak. Ez a problémáknak azonban ebben a vonatkozásban csak egy nagyon kis része. Mi lesz azokkal a vállalatokkal, amelyek ma veszteségesek, mint üzemi egységek, és ezért nem privatizálhatók közvetlenül? Mert nem lehet őket a mai körülmények között nyereségessé tenni közvetlenül. Mi lesz azzal, ahol ezen vállalatok - nem nagyon nyereséges, sőt veszteséges vállalatok - egy egész nagy piacterületen uralták eddig a helyzetet?

Ez a kérdés az előterjesztésben szereplő ellátási felelősség kimondásával nem megoldott.

Hasonló módon nehogy azt gondolják, hogy az a nyilvánosság, amivel teljesen egyetértek, megoldja ennek a 3 vagy 40 ezer vállalatnak az értéken történő eladását. Az érték a közgazdászok szerint a jövőbeni nyereség jelen értéke. Ezt senki nem ismeri, ezt vélni lehet, és akkor vélheti ezt jól a piac, ha egyszerre nagyon sok ember akarja megvásárolni ezt az üzletet, és véleménye van arról, hogy neki mennyit ér az, hogy ott befektethet. Ilyen helyzetet nem olyan könnyen lehet teremteni.

De ha meggondolják, amit az előbb mondtam, hogy vannak nyereséges, veszteséges és közepesen nyereséges vállalatok a privatizálásra kerülő vállalatok között, akkor a helyzet még sokkal zavarosabbá fog válni. Világos lehet mindnyájunk számára, és ebben egész biztosak lehetünk mindnyájan, akik itt ülünk, hogy a nagyon nyereséges vállalatok iránt nagy lesz a kereslet. És az összefonódások is ezzel kapcsolatosan nem lesznek jelentéktelenek. Azok az összefonódások, amelyek kapcsolatok révén próbálják majd ezeket megszerezni maguknak. És nincs az az ár-előrebecslés, nincs az a legjobb nyugati auditív vállalat, amely meghívható Magyarországra, amely olyan árat tud megállapítani, amelyet ne lehetne valahogy kijátszani, ami biztos, hogy igazságos. De nincs is olyan verseny, amiben a manipulálás lehetősége ne állna fenn. Nem volt még a világon olyan privatizáció, ahol az állam állt szemben magánosokkal az eladás és vétel ügyében, amelyet a társadalom egyértelműen elfogadott, ne kritizált volna. Mert a magánüzletek igazságosságáról sincs véleményünk, de akkor, amikor Kis és Nagy elad egymásnak valamit, valami jelentőset, akkor azt mondjuk, hogyha rosszul kötötték meg az üzletet, akkor vagy Kis járt jól, vagy Nagy járt jól, és ez a társadalom szempontjából nem igazán lényeges. Akkor azonban, hogyha tízmillió állampolgár van az egyik oldalon, aki érdekelt az állami üzletben, az állam eladásában, és egy ember van a másik oldalon, akkor ez az ügy, hogy jó-e az ár, vagy rossz az ár, egészen másképp vetődik föl. Holott ilyen helyzetben még kevésbé tudjuk megközelíteni a jó és igazságos árat, mint akkor, hogyha egy fejlett piaci körülmény van.

Ebből következik, amit eddig mondottam, hogy nagyon fontos kérdés az, amire az előterjesztés nem ad választ, hogy ki hajtja végre a privatizálást, és hogyan. Az előterjesztés azt mondja ki, hogy a Vagyonügynökség.

A Vagyonügynökségről tudjuk azt, hogy egy kis apparátus. Különböző előterjesztések és Bod Péter Ákos miniszter úr expozéja azt mondta, hogy mód van arra, hogy erre szakcégek alakuljanak, és azok a szakcégek megbízást kapjanak erre vonatkozóan. Nehogy azt higgyék, hogy ez egy lényegtelen kérdés, és ez a válasz, hogy mód van arra, az megnyugtató válasz. Privatizálni jelentős üzleti tevékenységet csak akkor lehet, ha a privatizálás privatizálva van, ha magáért ezért a privatizálási üzletért versenybe mennek vállalatok, és hogyha azok a vállalatok el kell hogy számoljanak az államnak, nemcsak abban, hogy menynyiért adták el, hanem hogy milyen vevőnek adták el, miért számítanak arra, hogy az az eladó jelentős nyereséget fog tudni produkálni, és ha számítanak arra is, hogy ez az eladó a tevékenységével szerzett nyereségét nem mindig fogja a népgazdaság fejlesztésére, fordítani esetleg a saját kénye-kedve szerint fogja felhasználni, ami időnként ellentétben is lehet a népgazdaság érdekeivel.

Ezeket a tényezőket ennek a privatizáló cégnek mind számításba kell venni, és közben számításba kell venni azt is, hogy azt, amit azelőtt állami kötelezettséggel próbáltunk szabályozni, hogy az általa létrehozott magánkereskedelem hogy fogja létrehozni azt a versenyt, amely ellátja - jó értelemben ellátja a piacot, kínálatot teremt, a vevők számára megteremti azt, hogy a pénzükért maguk dönthetnek arról, hogy mit, mennyit és hogyan vásárolnak.

Higgyék el, hogy az összes, privatizálási gyakorlattal rendelkező ország, így például Anglia, nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az ilyen privatizáló akciókat sikeresen hajtsa végre, és a nagy erőfeszítések ellenére is sok bírálat érte azokat, akik ezt irányították, és sok jogos bírálat.

Ezért higgyék el azt, amikor azt gondoljuk, hogy az Állami Vagyonügynökség fejlesztése, és ezzel kapcsolatosan annak az apparátusnak a fejlesztése, amely a privatizációt valójában végre tudja hajtani, még nem megoldott, és ezt ebben a törvényben szabályozni kéne, akkor nem butaságokról beszélünk, akkor nem a Kormány érdekei ellen beszélünk, hanem az ország érdekében akarunk valami jót csinálni.

Tulajdonképpen ez volt mondanivalóm lényege, és ezért azt kérem, hogy a részletes vitában komolyan gondolják meg, hogy azokat a részletekbe menő javaslatokat, amelyeket az SZDSZ az előterjesztéssel kapcsolatosan megtett, és amelyeket később fogunk vitatni, tegyék megfontolás tárgyává. Higgyék el, hogy a Ház mindkét oldalán vannak a Ház másik oldalával kapcsolatos előítéletek. Én sem vagyok előítélettől mentes, nem is akarom magamat ilyennek beállítani. De az, hogy ezeken az előítéleteken úrrá legyünk, és a privatizációt eredményesen hajtsuk végre, egy közös nemzeti cél. Ha ezt nem tudjuk sikeresen végrehajtani, megbukunk. Mindnyájan, akik itt ülünk, és tapsolhatunk egymásnak, meg egymás ellen; hogy ha valami olyasmit mondunk, amit nem szeretünk, amikor olyan szavakat használunk, amit a másik szeret, akkor fütyülhetünk, és amikor olyan szavakat hallunk, amiket mi szeretnénk, akkor tapsolhatunk, de ha a privatizálást, ennek ezt a kis részét nem tudjuk eredményesen végrehajtani, akkor a nagyobb részét még kevésbé tudjuk végrehajtani, és ehhez együttműködésre van szükség a Ház minden oldalán, minden párt, minden képviselő részéről. Ha ez az aktivitás nem fog létrejönni, akkor nem adhatunk pozitív választ arra, amit többek között Szabó Iván képviselőtársam megkérdezett: hogy mitől lesz a magyar állampolgárnak a következő évben, a következő években, a következő évtizedben jobb az országban. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Horváth Béla képviselő úr - a Magyar Demokrata Fórumtól - következik.

Felszólaló: Horváth Béla (MDF)

HORVÁTH BÉLA (MDF)

HORVÁTH BÉLA (MDF) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Elnézést kérek a késésért. Amikor felolvasta a felszólalókat, nem voltam jelen, de ha majd a vendéglátást is privatizálni fogjuk, akkor remélem, hogy a Kossuth tér sarkán lévő étteremből időben vissza fogok tudni érni. Márcsak ezért is javaslom a törvénytervezet elfogadását. (Derültség.)

Amikor a törvényjavaslat általános vitájához hozzászólok, akkor előre jelzem, hogy gondolataim két időszakot ívelnek át: 1990-et, napjainkat és a múlt századi reformkor. Bízom benne, hogy, felszólalásom végén senki nem fogja azt árvalányhajas, búsmagyar, esetleg nacionalista veszélynek minősíteni.

Vallom, hogy a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat döntő lépés a gazdaság átalakításához. Valóban igaz a miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde, amikor azt mondta: az Antall-kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni - többek között.

A Kormány nemzeti megújhodási programjában szerepel az a kitétel, hogy csak a magántulajdon és a magánvállalkozás elsődlegességére épülő gazdaságban teremthető meg a piac, a verseny és a kockázatvállalás. E mondatból most a jövőre utaló kitételt szeretném hangsúlyozni Önöknek. Abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg még nincs piacgazdaság, nincs piac, se verseny, se kockázatvállalás! Nem beszélhetünk széles magánvállalkozói rétegről, és tulajdonosi jogokkal rendelkező széles polgárságról. Éppen ezért, amikor ezen törvényjavaslathoz módosító indítványt adtam be, mottóul egy 1842-ből származó Széchenyi-idézetet választottam, amely így szól: "Vigyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene!", mert a dolgok ugyanúgy vannak, mint Széchenyi idején: alakulóban lévő polgárság, vérszegény ipar, bukdácsoló kereskedelem - akkor és most egyaránt.

Százötven évvel ezelőtt Kossuth egyik fő törekvése a társadalomban rejlő erő megmozdítása volt. Ezért kezdeményezte a Gyáralapító Társaság, az Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozása mellett a Védegylet megalakítását azzal a céllal, hogy elősegítse a hazai ipar fejlődését és felvegye a harcot a külföldi iparcikkek ellen. És most, 1990-ben a kiskereskedelem és a vendéglátás területén valami hasonlóra van szükség.

Helyesen állapítja meg a Kormány, hogy ezekre a területekre, a törvényjavaslat által érintett szférában, nem indokolt a külföldi tőke bevonása. Ismétlem: a kiskereskedelemről és a vendéglátásról van szó. Én is vallom a külföldi tőke bevonásának szükségességét, de nem erre a területre. A tőke menjen el például a Nyírségbe is, Békésbe is, teremtsen ott is ipart. (Zaj.) Sőt: én még ellene vagyok a minden esetben megtörténő szabadversenyes licitálási rendszernek is. Örülök, hogy Eörsi Mátyás támogat ebben engem, jóllehet olyat ad a számba, amit én sohasem mondtam, vagyis nem állítottam, hogy a törvénymódosító javaslatomat azért adom be, hogy a szerződéses üzletvezetők ne legyenek becsapva. Azért adtam be a módosító indítványt - amiről majd részletesen a részletes vitában fogok szólni - mert úgy érzem, ezeket a szerződéses üzletvezetőket nem lehet egyenlőtlen versenyre késztetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Népszabadság múlt csütörtöki számában olvastam egy hosszú ellenzéki elemzést az MDF piacgazdasági koncepciójáról, teletűzdelve nagyon érdekes, ám a tényektől elrugaszkodó megállapításokkal. Kérem Önöket, ezért ne vonjanak le olyan meredek következtetést az előbb elmondottaimból, mint a cikkíró szabaddemokrata szakértő, aki azzal riogatja önmagát - mint ahogy a miniszter úr is utalt rá -, hogy majd az MDF-es polgármester fogja kijelölni a falu hentesét. Megköszönöm, hogy megelőlegezi a cikkíró az MDF győzelmét a falu helyhatósági választásakor (taps) , de szegény hentesről mit fognak terjeszteni, ha netalántán ellenzéki lesz a polgármester? Vagy ez szóba sem jöhet?

Egyébként több érdekvédelmi szervezet hasonlóan vélekedik a versenytárgyalásról, mint én, mert egyrészt az alulfizetett kereskedelmi dolgozó nem egyenlő versenypartner, ezért hitelforrást kell biztosítani részére, ugyanakkor a korábbi években kialakult és hatékonyan működő, szakmailag és pénzügyileg bizonyított, ám szűk vállalkozói réteg - erre utalt Bod Péter Ákos miniszter úr is - nagyobb védelmet érdemel.

Az 1980-as évektől kezdődően közel 15 ezer kereskedelmi egység került szerződéses vagy bérleti üzemeltetési módba, tehát e két társadalmi réteget nem lehet az induláskor a mélyvízbe dobni. Több bizottsági vitán vettem részt, és ott nagyon szép külföldi példákat hoztak fel távolabbról és közelebbről, innen a szomszédból is, Ausztriából, hogy ezekben az országokban hogyan működik a piac, milyen a verseny, hogyan vállalkoznak.

Igen, valóban olyan a piacgazdaság, de Magyarországon, mint már említettem - vegyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene! S ha már e részterületről szóltam, akkor meg kell említenem röviden a kártérítés kérdését. A költségvetési bizottság egyértelműen állást foglalt, hogy nem ezen törvényjavaslat feladata a kárpótlás, kártérítés rendezése. Én sem tudom elfogadni azt az ellenzéki javaslatot, mely szerint a versenytárgyaláson előnyben kellene részesíteni a volt tulajdonost, vagy annak örököseit. A valós sérelmeket 40 év után megfelelően rendezni kell, de a most induló privatizációnál a már kialakulóban lévő vállalkozói réteg sem szenvedhet méltánytalanságot. Ne újabb jogsérelmekkel indítsuk el a gazdasági fordulatot!

Sokan ezen a törvényjavaslaton kérik számon a jogrendszer teljes átalakítását, a kapcsolódó területek jogi újraszabályozását. Iskolapéldája volt ennek az a tv-műsor, amelyet bizonyára sok képviselőtársam látott, amikor egy jogi végzettségű szakember visszatérően az örökösödési jogszabály, valamint az illeték újraszabályozását hiányolta ebből a törvénytervezetből. Nem, tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, nem ez a privatizáció elindításának az útja! Nem a tapétázáson kell gondolkodni, amikor még az alapozáshoz sem fogtunk hozzá!

Ezt a vállalkozásbarát törvényjavaslatot minél előbb életbe kell léptetni, mert az idő nem a magyar társadalomnak dolgozik. Az időhúzás betetőzi azokat a spontán vállalati privatizációkat, amelyek az elmúlt egy évben megkezdődtek, s amelyek során az állami vagyont gazdasági társaságokba menekítették - természetesen az állampárti vállalatvezetők irányításával. És ez nem Latin-Amerika? - kérdezem.

Tisztelt Ház! Ezek a kijelentések nem népszerűséget kereső, demagóg mondatok, mint ahogy az sem, hogy az előző MSZMP-kormány és a mostani ellenzéki politikusok cinkos mosollyal támogatták ezeket a hatalom- és vagyonátmentő átalakulásokat a belkereskedelem területén (zaj és közbekiabálások a baloldalról: "Hazudsz fiam!") miközben a külföldi tőke bevonásával a magyar polgárokat kizárták a tulajdonba jutástól.

Tehát teljesen igaza van - igaz, csak ebben az egyben - annak az SZDSZ-es tanácsadónak, aki az említett Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy az MDF koncepciója idegenkedik attól, hogy a régi menedzseri réteg átmentse hatalmát. Igen, a Magyar Demokrata Fórum valóban küzd a dollárhelytartók ellen - ez tiszta beszéd, úgy érzem -, mint ahogy az is látható, hogy az Országházban mi itt ülünk, ők pedig ott, egymás mellett.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat és a közvéleményt, (mozgás és zaj a baloldalon) hogy a Magyar Demokrata Fórum régóta vészkiáltásokkal figyelmeztetett a nemzeti vagyon kiárusítására, a társadalmi értékek elkótyavetyélésére. És most képviselőként az ellenzék oldalán ott ülnek velem szemben a Parlamentben azok, akik egy kézlegyintéssel elintézték a dolgot, mondván: az MDF rémeket lát. A rémek pedig megvannak. Ott ülnek a gazdasági társaságok bársonyszékeiben (mozgás) és CC-s rendszámú Mercedesekben furikáznak. No persze hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek. A rémmesék - sajnos - igaznak bizonyulnak. Nincsen olyan hét, hogy valamelyik botrányos vállalati átalakulásról ne hullana le a lepel. Van egy Autóker-ügy, van egy Vasedény-ügy, nincs még vége a Budavár Rt.-ügynek, és a következő hetek hozzák az újabb és újabb neveket. Ha több időm lenne, a hozzám eljuttatott további ügyekkel is tudnék foglalkozni.

Kérem, az ellenzék halogató magatartása a Vagyonügynökség Kormány alá helyezésekor nagyon káros volt. Sok cég kicsúszott a spontán privatizációba. Ezért nem tudott lépni a Kormány előbb - amikor megkérdezte Eörsi Mátyás a törvénytervezet bevezetésének az időpontját. Bizony, ezt a Parlamentet és ezt a Kormányt korábban kellett volna megválasztani, mert akkor nem lenne hivatkozási alap arra, hogy ezek a törvénysértő átalakulások nyolc-tíz hónapja megtörténtek, pont akkor, amikor a Magyar Demokrata Fórum skandallumot kiáltott.

Tisztelt Ház! A zsíros falatokat szétosztották, de a kondér körül ott sertepertélt egy nagyon fontos intézmény. Nem választási kampánybeszéd, amikor azt mondom, ez a volt állampárt (mozgás és zaj) , mondom, ez a volt állampárt - nem értem az SZDSZ tiltakozását (derültség baloldalt) -, ez a volt állampárt ittmaradt kövülete. Hogy kiről beszélek? A Cégbíróságról. Megismétlem: tehát a cégbíróságokról, no meg a földhivatalról, de az utóbbiról majd egy másik felszólalásomban szólok.

Költői a kérdésem: mi lesz a spontán átalakulást elősegítő törvénysértő cégbejegyzést elkövetőkkel? Nem kellene - talán az ellenzék ezzel egyetért - a szakmai munkát átvilágítani és a személyi következtetéseket levonni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a kereskedelem, a kiskereskedelem privatizációjára, világosan látható, nem az MDF, nem a Kormány, nem a frissen megválasztott legfőbb ügyész vagy a legfőbb bíró az oka annak, hogy ilyen előzmények után indulunk meg a piacgazdaság felé a Kormány által most beterjesztett törvényjavaslattal. Éppen a jelen körülmények is követelik, hogy képviselőtársaim támogassák a Kormány vállalkozásserkentő elképzelését. Ennek szellemében - ahogy Kossuth és társai a Védegylet útján tudatosították - a nemzet csak a népen keresztül erősödhet meg, azért, hogy az ország ne váljon gazdasági tartománnyá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon. Bekiabálás az SZDSZ soraiból: "a karaván halad")

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm a hozzászólást. Pető Iván kér kétperces hozzászólást.

Felszólaló: Dr. Pető Iván (SZDSZ)

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnt, Tardos Márton hozzászólása sikert aratott a Ház mindkét oldalán; úgy tűnt, hogy az előttem szóló képviselő úr nem hallotta Tardos Márton beszédét, és nemcsak étkezés miatt késett el, hanem talán más miatt sem volt jelen, amikor a szavak elhangzottak. (Taps baloldalt.)

Nem szeretnék mindenre visszatérni, amiről Horváth Béla beszélt, nincs is rá időm, nem is tartom szükségesnek, hiszen nem arról beszélt, ami most napirenden van, nem erről a törvénytervezetről. A két veretes idézet között elmondottaknak azt hiszem, nem sok közük van a konkrétumokhoz, nem sok közük van ahhoz, amiről most szó esik. Nem tudom, a Cégbíróság esetleges felelősségre vonásának napirendre tűzése hogyan kerül a mostani előprivatizációs törvénytervezet általános vitájához.

Én azt gondolom, hogy jó lenne valóban Tardos Márton javaslatát, észrevételeit megfontolni, és jó lenne - a helyhatósági választási törvény közeledtére való tekintettel - megfontolni mindannyiunknak, hogy ne választási kampánybeszédeket mondjunk itt, hanem valóban a tárgyhoz szóljunk. (Mozgás a jobboldalon.)

Nem hiszem, hogy Horváth Béla képviselőtársam érdemben ahhoz szólt, amiről itt szó van; nem hiszem, hogy mondanivalójának döntő többsége ehhez a törvénytervezethez kapcsolódott. Mondanivalójának döntő többsége olyasmiről szólt, ami nem tartozik a tárgyhoz, és ráadásul nem is felel meg a valóságnak. Köszönöm. (Taps baloldalt.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Rott Nándor képviselő úr következik a Kereszténydemokrata Néppártból.

Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)

ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tardos Márton hozzászólásával igen nagy mértékben egyetértettem. Ennek a törvénynek az a jelentősége, hogy ezzel indulhat meg az a gazdasági átalakulási folyamat, amelynek a sikerétől függ - nem ami jelentős, a mi sorsunk, hanem ami valójában jelentős - az ország sorsa, az ország gazdaságának a kibontakozása. És azt hiszem, ezt kell követnünk a Parlament mindkét oldalán, amikor azon fogunk igyekezni, hogy ezek a privatizációs törvények megfeleljenek egyfelől a jogállamiság, másfelől a gazdasági racionalitás követelményeinek.

Úgy hiszem, a Kormány helyesen döntött, amikor az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról szóló törvényjavaslatot terjesztette elő elsőként. Mert ez viszonylag kisebb értékű gazdasági egységekről, de tömegesen fog példát statuálni a mi számunkra is a reánk váró privatizációs folyamat nehezebb, bonyolultabb ügyeihez.

Magával az egész törvénnyel nagyjában-egészében, és az időzítésével is tulajdonképpen teljesen egyetértek, és ajánlom a tisztelt Háznak, hogy fogadja el. Nem tudom azonban elhallgatni néhány - legalábbis általam - súlyosnak vélt aggályomat. Igyekeztem ismételten átolvasni a törvényjavaslatot, és két jogi kifejezést nem találtam benne: a tulajdont és az adásvételt. A törvény olyan körmönfont módon kerüli az adásvétel kifejezését, amikor tudniillik a Vagyonügynökség el fogja adni végül is az új tulajdonosnak az ingatlant, illetve az üzletet.

Kérem szépen, ilyeneket használ a törvényjavaslat; "értékesítés illetve hasznosítás" - ez a 9. §-ban volt -, vagy a 11. §-ban; "Ha a szerződéses üzletet nem az üzlet vezetője nyeri el, számára az ebben és ebben a bekezdésben meghatározott összeget a szerződés megkötésével egyidejűleg az üzletet elnyert vállalkozó köteles megtéríteni."

Én kereszténydemokrata vagyok, talán megengedik azt a kifejezést: úgy kerüli, mint ördög a tömjénfüstöt, azt a tényt, hogy itt adásvételről és tulajdon átruházásáról van szó. (Pető Iván közbeszólása Nem véletlen! Mert nem arról van szó! Orbán Viktor közbeszólása: Nem kerüli ! Nem arról beszél!)

A másik ilyen aggályom, hogy a törvényhez fűzött magyarázat ilyeneket mond: "Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társasági törvényben biztosított lehetőségekkel visszaélve, a 14. §-ban meghatározott társaságok létrehozásának célja számos esetben a vállalati vagyon kimentése volt a tényleges, az állami érdekeket is szolgáló privatizáció alól. " Megszegték az állami vállalatokról szóló törvénynek egy sor rendelkezését. Értéken alul adtak el, juttattak más tulajdonába üzleteket.

Kérem szépen, én áttanulmányoztam a polgári törvénykönyvet, és arra a megállapításra kellett jutnom, hogy ha valóban ez történt, amit a törvényjavaslat indokolása tartalmaz, akkor azok a korábbi ügyletek egyszerűen semmisek. A polgári törvénykönyv, tudniillik, a 202. §-ában azt mondja ki, hogy ha az egyik szerződő fél - nem idézem szó szerint, csak a lényeges szöveget - feltűnően aránytalan előnyt köt ki, a szerződés semmis. Hát, ezekben az inkriminált esetekben az egyik szerződő fél feltűnően aránytalan előnyökhöz jutott. Következésképp ezek a szerződések, tehát az úgynevezett spontán privatizációs folyamatban született szerződések, nem felelnek meg az akkor érvényben lévő polgári törvénykönyv előírásainak, ezért az így kötött ügyletek egyszerűen semmisek. A semmisségről pedig azt mondja a polgári törvénykönyv, hogy erre minden külön eljárás nélkül lehet hivatkozni, és a semmisség nem évül el. Tehát a korábbi, az úgynevezett spontán privatizációs folyamatban létrejött, az egyik felet aránytalan előnyökhöz juttató szerződések egyszerűen semmisek. Ehhez képest ez a törvényjavaslat rendkívül bonyolultan kezeli az egész kérdést, úgy kezeli, mintha érvényes szerződésekkel kellene valamilyen módon szembeszállnia.

A harmadik ilyen általános észrevételem, hogy ez a törvényjavaslat nagyon szűkszavúan szól az értékelésről. Tardos Márton, igen tisztelt képviselőtársam említette, roppant nehéz ezeknek az objektumoknak, ezeknek az üzleti egységeknek a reális értékét meghatározni. De azzal úsztában kell lennünk, hogy pillanatnyilag az állami vagyon értékelésére vonatkozó jogszabály olyan slendrián munka, teljesen szakszerűtlen, hogy a nulla és száz közötti értékelést egyaránt lehetővé teszi - következésképp hiányzik az a jogi bázis, amely legalább egy minimális támpontot jelentene az állami vagyon értékelésében.

Én azt hiszem, hogy ha valóban jogállami alapon kívánjuk megindítani a privatizációt, akkor teljesen világossá kell azt tenni jogi terminológiájában is, és nem a körülbelül egy vagy másfél évvel ezelőtt még igen tisztelt képviselőtársunk, Németh Miklós idejében - elkészült hasonló privatizációs törvény nyomait kell követni. Ma már nem kell megkerülnünk azokat a fogalmakat, hogy "tulajdon" vagy "adásvétel", és azt sem, hogy a korábbi, jogellenesen létrehozott szerződések semmisek.

Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm a képviselő úrnak. Következik Schamschula György képviselő úr a Demokrata Fórumtól.

Felszólaló: Dr. Schamschula György (MDF)

SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF)

SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek a közgazdaságtan racionális érvrendszerére, mellőzve minden szenvedélyt és felindultságot. Azt hiszem, van egy pont, ahol kormánypárti képviselő létemre egyet kell értenem azzal a fölvetéssel, amelyet Eörsi Mátyás az SZDSZ nevében nagyon részletesen megfogalmazott. A 18. pontjában fölvetett gondolatsor szerint az üzletek privatizációjánál össze kell kapcsolni az elméleti jogoknak és a mobil vagyonnak a privatizációját az immobiliával, tehát azzal az ingatlanrésszel, ahol ez a tevékenység lezajlik.

Mindenki tudja azt, hogy Magyarországon idáig a vállalkozókat, akik szerződéses vagy bérleti formában vettek ki egy üzletet vagy vendéglátóipari egységet, az úgynevezett vállalati központok fejték, mint afejőstehenet, nyomorgatták, sanyargatták őket. Ezt akarja tulajdonképpen ez a törvénytervezet megszüntetni. Ezekre a felesleges szervezetekre ma már nincs szükség, tehát ne vonjanak el pénzt azoktól a vállalkozóktól, akiknek a munkája során létrejön az az eredmény és vagyon, amelyből a nyereségük képződik.

Ha ezt elhalasztjuk, akkor az a furcsa helyzet fog előállni, hogy nem egy bizonyos vállalati központ fogja elvinni a nyereséget, hanem az IKV-k, hiszen ezeknek a kezelésében van ma, Budapesten legalábbis, ezeknek az üzleteknek a zöme. A fejőstehént fogják látni ebben a vállalkozói rétegben, ok fogják lecsapolni azt a nyereséget, ami másutt realizálódik, és gyakorlatilag tudjuk jól, hogy egy bérleti díj felső határa a bérlő bérfizető képessége.

Ha el tudjuk képzelni, hogy ezen túlmenően az IKV, esetleg más állami vállalatok által birtokolt és tulajdonolt üzletekből a pénzt nem a vállalkozó fogja megkapni, hanem helyette az, akié az üzlet, akkor odáig fog eljutni a dolog, hogy tulajdonképpen egy újabb inflációt gerjesztő tényező lép elő. Hiszen a vállalkozó állandóan emelni fogja a szolgáltatásának a díját, hogy a bérleti díjat ki tudja fizetni - a bérleti díjat pedig annak arányában fogják tovább emelni, hogy a vállalkozó hogyan emelte meg a díjait. Ördögi kör egy óriási spirál fog előállni, amit nekünk meg kell szakítani.

Ezért, amikor a törvénytervezetben az áll, hogy a Vagyonügynökség magához vonja az üzletet a vállalattól, akkor kérem ezt úgy érteni, hogy az üzletet mint immobiliát, tehát mint egy ingatlant, és az üzletet úgy is, mint egy tevékenységet gyakorló helyet vonja magához a Vagyonügynökség. Hogy ezeknek az üzleteknek az árát ne az IKV, hanem természetesen a helyhatóság kapja meg, és ezáltal tudjon valami tőkét akkumulálni, az véleményem szerint teljesen természetes és magától értetődő. Még egyszer hadd utaljak arra, ha tényleg azt akarjuk, hogy egy vállalkozói réteg jöjjön létre, amelyik anyagilag megalapozott és nemcsak azt, hogy kicsit több mézet kenünk a vállalkozók madzagjára, akkor tessék összekapcsolni az üzletek privatizációját azoknak az ingatlanoknak a privatizációjával, ahol ez az üzleti tevékenység lezajlik. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Kósa Lajos képviselő úr következik a FIDESZ-től.

Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ)

KÓSA LAJOS (FIDESZ)

KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előprivatizációs törvényjavaslat régóta várt törvényjavaslat a Parlament napirendjén. Hangsúlyozom, hogy régóta várt és nem régóta készülő, mert ezt a törvényjavaslatot eredeti formájában már 1989 augusztusában elkészítette a Németh-kormány, és ez nem a javaslatnak valamiféle politikai minősítése akar lenni, hanem pusztán annak az egyszerű ténynek az elismerése, hogy mind az akkor vezető közgazdászok, mind a maiak rendkívül fontosnak tartják a gazdaság reformálása tekintetében a privatizációt. Azonban, mint erre a kormánypárti képviselőtársaim is utaltak, a privatizációnak nemcsak közgazdasági jelentősége van, hanem politikai szempontból is óriási jelentőségű kérdés. Nem szeretném azt elemezni, hogy vajon az előprivatizáció ilyen formája és ilyenfajta kivitelezése, ami a törvényjavaslatban megfogalmazódik, derítené Magyarországon jobb kedélyre az embereket, ez nyugtatná meg őket politikai szempontból vagy valami más. Én akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájához hozzászólok, akkor néhány közgazdasági gondolatot szeretnék elmondani, ha úgy tetszik, néhány száraz tényt, hogy ennek a kérdésnek a fajsúlyát egy kicsit jobban meg tudjuk ítélni. Kezdeném azzal, hogy az előprivatizáció által érintett egységek számát rendkívül különbözőképpen szokták meghatározni. A különböző újságnyilatkozatokból 3000-től 140000 darabig terjednek ezek a számok. Az egyiket az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára mondta, a másikat maga a miniszterelnök. Ez jól jelzi azt, hogy nagyfokú bizonytalanság érezhető a tekintetben, hogy vajon mekkora is az az ügymennyiség és mekkora az az üzletmennyiség, amit ez a törvény érint.

Az 1989. évi akkori kereskedelmi minisztériumi információk szerint néhány adat jól látható: az egyik az, hogy az akkori adatok szerint - és itt hozzá kell tennem, ez természetesen azóta változott, de nem olyan mértékben, hogy ezekből az adatokból a tendenciákat, illetve az arányokat ne tudnánk megítélni az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő üzlethelyiségek az össz-üzlethelyiségeknek az 57 százalékát képviselték, míg a magán-üzlethelyiségek a 42,5 százalékát. Ha megpróbálom kiszámolni, hogy a tervezet által érintett üzlethelyiségek ezt az arányt hogyan módosítják, arra a következtetésre jutok, hogy az állami és szövetkezeti tulajdon a privatizáció után 53,7 százalék, illetőleg 46,7 százalék körül, míg a magán üzletek aránya 46,3 és 53,3 százalék körül fog alakulni. Ezekből pusztán csak annyi olvasható ki, hogy igazából, bár valóban nagyon nagy jelentőségű ez a törvényjavaslat, maga a szektor privatizáció tekintetében nem hoz létre alapvető változásokat, hiszen nem arról van szó, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után a magántulajdonban lévő üzletek száma eluralná ezt az ágazatot. Arról van szó, ha ezt megcsináljuk, akkor esetleg túl fogja lépni kevéssel - az 50 százalékát a magántulajdonban levő üzletegységek száma az összes üzletegységek számának.

A másik, ami nagyon fontos adat: ha megnézzük, hogy ugyanezek az üzletek a forgalomból milyen arányban részesednek, akkor még elkeserítőbb következtetésre kell jussunk, hiszen például a kiskereskedelmi forgalmon belül a magántulajdonban lévő egységek az összforgalomnak mindössze a 13 százalékát bonyolították le. A privatizáció után esélyünk van arra, hogy ez az arány még 15-16 százalékra is felmehet. Ez megint azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után valóban a kiskereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyes szolgáltatásokban a magántulajdon aránya lesz a döntő meghatározó, és végre ráköszönt, legalább ebben a szektorban a piacgazdaság. E tekintetben ebben az ágazatban - a vendéglátás a legkedvezőbb - esélyünk van arra, hogy a privatizáció végrehajtása után a 35 százalékos forgalmi részesedésből a magánvendéglátás 50 százalékkal fog részesedni.

A másik nagyon fontos gondolat ezen adatok elsorolása után: ha valaki végigolvassa a törvényjavaslatot, látnia kell, hogy a miatt a koncepció miatt, miszerint ezeknek a privatizációknak a végrehajtása során gyakorlatilag majdnem minden egységben konkrét feladattal érintett a Vagyonügynökség. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkor a Vagyonügynökséget elképesztő méretű operatív munkával terheljük meg. Ha próbáljuk modellezni ezt a megterhelést, akkor arról van szó, hogy körülbelül egy 30 fős vagyonügynökségi apparátussal számolva, akik csak ezzel foglalkoznak, napi 3-11 ügy regisztrálása és bonyolítása kellene, hogy végbemenjen, hogy a privatizáció rendben menjen. Ha ezt a két dolgot összevetjük:

- az első: igazából hogyan is érinti a tulajdonszerkezetet és a forgalmi részesedést ez a privatizációs törvény,

- a második: ennek a törvényjavaslatnak a centralizációs gondolata miatt milyen mennyiségű munkával terheli meg a Vagyonügynökséget és a bürokráciát, akkor félő, hogy itt egy parkinsoni tanmeséhez hasonló helyzettel állunk szemben, miszerint óriási mennyiségű bürokratikus munkával a Vagyonügynökség belekezd ebbe a privatizációba, ami - még egyszer hangsúlyozom - nagyon fontos, ugyanakkor igazából a magántulajdon elterjedéséhez vajmi kevéssé lesz hatékony - bár az ő munkájuk és leterheltségük az maximális lesz.

Összegezve: miközben rendkívül éles vitát folytatunk erről a kérdésről, ami nagyon fontos, azt kell mondjam, hogy igazából a privatizációs kérdéseknek pusztán csak a felszínét borzoljuk. Ez nagyon veszélyes, hiszen most látható az, hogy a privatizációs vita kapcsán, röpke 5-6 felszólalás után a képviselők és a frakciók egészen éles konfliktusba kerültek egymással és nem is került elő olyan módosítás, ami a vita kapcsán elő fog kerülni. Vajon mi abban a logika, hogy a valamikori kiskereskedelmi tulajdonnal rendelkező tulajdonosokat, akiket elűztek ezekből a tulajdonokból, ezeket miért nem próbáljuk hasonló módon kártalanítani, ahogy például a földtörvény kapcsán ez látszik, hogy például meglévő tulajdonaikra nekik biztosítunk elővásárlási jogot vagy visszaadjuk nekik? Most én nem minősítem ezt a javaslatot, csak előrevetítem, hogy ezek a kérdések még meg sem fogalmazódtak, amely az általános vita kapcsán gondolom még nagyobb vihart fog kavarni. Most nem mondtam azt, hogy ezzel egyetértek, sem azt, hogy ellenkező álláspontot foglalnék el. Azt gondolom, hogy ez egy egészen más vita tárgyát képezheti.

Összességében azt gondolom, hogy az Eörsi Mátyás és Tardos Márton felszólalásában követett gondolatokban nagyon sok az igazság és alkalmas arra, hogy egy esetleges bizottsági megbeszélésen újragondoljuk ezeket a javaslatokat és megfontolás tárgyát képezze ezeknek a jó része. Mindezek alapján fontolják meg Képviselőtársaim, hogy mekkora ügy ez és ehhez ménen próbálják felszólalásaik politikai élét kiküszöbölni, hiszen azt hiszem, hogy a privatizáció későbbi vitáján - ha már most itt tartunk amikor olyan egységeknek a privatizációja kerül szóba, ami szakmailag jóval nehezebb, például a Dunai Vasműé, mi fog történni a képviselőházban?

Végezetül még annyit szeretnék mondani, hogy az általános vita lezárásával a részletes vitában ezt a törvényjavaslatot még nagyon sok helyen úgy érzem, hogy módosítani illik, mert számos olyan eleme van, amire csak utalnék. Például a könyvesboltok helyzete vagy a gyógyszertárak helyzete, amiben a törvényjavaslat egyfelől nem elég következetes, másfelől pedig egy kicsit jobban is vagy radikálisabban lehetne kezelni a kérdést, az üzlethálózatok megítélésére gondolok, amit mi viszont a részletes vitában szeretnénk kifejteni. Köszönöm. (Gyér taps a baloldalon.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Megkérem Kóródi Mária jegyzőnőt, hogy ismertesse a következő hozzászólók sorrendjét.

KÓRÓDI MÁRIA, DR. jegyző:

KÓRÓDI MÁRIA, DR. jegyző: Oláh Sándor, Független Kisgazdapárt; Lakos László, Magyar Szocialista Párt; Medgyasszay László, Magyar Demokrata Fórum; Szalay Gábor, Szabad Demokraták Szövetsége; Katona Béla, Magyar Szocialista Párt.

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Kérem Oláh Sándor képviselő urat a Független Kisgazdapárttól.

Felszólaló: Oláh Sándor (FKgP)

OLÁH SÁNDOR (FKgP)

OLÁH SÁNDOR (FKgP) Elnök Űr! Tisztelt Országgyűlés!

Elnézést kérek, hogy mindig egy kis koalíciós duzzogással kell kezdjem mondanivalómat: én ma reggelig vártam, hogy a Kormány, annak felelős előterjesztője, a Kormányt alkotó pártok képviselőinek véleményét meghallgatja vagy kikéri erről a törvénytervezetről. Ez nem történt meg. Ezért most, még ha ellenkező véleményem van is, egy kormánypárt tagjaként kénytelen vagyok ezt itt az Országgyűlésben elmondani, erre lelkiismeretem késztet.

Nem titkolom, én a választóknak mondom el véleményemet. Nem a leendő választóknak, hanem a volt választóknak, akiknek a kisipar, a kiskereskedelem, a vendéglátás és általában a privatizálás kérdéseiben a Parlamentben ma itt ülő pártok képviselőjelöltjeinek majdnem mindegyike bizonyos ígéretet tett. Ezeknek a megvalósítását nemigen érzem ebben a törvénytervezetben.

A magam részéről kénytelen vagyok véleményt nyilvánítani. Nem csökönyösség ez, mert ha az előterjesztés és a törvénytervezet meggyőzött volna arról, hogy a reprivatizálásra vonatkozó álláspontom helytelen, akkor helytelen álláspontomat feladnám és támogatólag nyilatkoznék a törvénytervezetről.

Nem tudtak meggyőzni erről: nem tudtak azért, mert ez a törvénytervezet egyetlen utalást sem tartalmaz arra, hogy - esetleg csak abszolút abszurd helyzetekben - az üzlet, a szolgáltató egység, a vendéglő volt tulajdonosát, akitől azt elvették, valamilyen formában mégis vegyük figyelembe az adásvétel, a privatizálás technikája során.

Nem akarok rögtön abszurd példákkal, példák sorozatával előhozakodni itt. Még az értékesítési lehetőségből is bizonyos fokig korlátozottabb a patikák esete, ahol a dinasztikus családok ugyanabban az épületben, ahol laktak, építették a patikájukat, mert ez egy olyan szakma volt, ahol éjjel-nappal a beteg rendelkezésére kellett állni, hiszen ez a törvény még megkülönböztetetten kedvezőtlenül foglalkozik például a patikusokkal. Neveket lehetne említeni, olyan kisembereket, nem nagy tőkével rendelkező vállalkozókat, kisembereket, akik egy élet munkájával hoztak össze egy kis boltot, így például Budakeszin egy kis textilüzletet és nem kaphatják vissza, mert ma nem ők a szerződéses kezelőik. Még az az előnyük sincs meg, nemhogy vissza nem kaphatják, még az az előnye sincs meg a volt tulajdonosnak, akitől elvették, eltulajdonították - mondhatnám tovább (ellopták, elbitorolták) a meghatározást - a tulajdonát, még az a joga sincs meg, hogy valami elővásárlási joggal vagy kedvezőbb feltétellel bírálják el, azonos ajánlatok esetén sem.

Ez a törvényjavaslat úgy próbál tulajdont rendezni, hogy szerintem alapvető morális kérdéseket nem rendez. Itt, a Parlamentben egy-egy szóhasználat miatt hamar alakul ki hisztérikus állapot, ezért nagyon vigyázni kell arra, mit mond az ember, hogy jelzi a helyzetet, az eseteket. Úgy érzem, itt egy kicsit olyasmiről van szó, hogy az összerabolt holmi tetejéről hirdetjük a magántulajdon szentségét.

Aki most lesz vállalkozó, mennyi biztonságot, mennyi morális biztonságot fog érezni vállalkozása kezdetén?

Nem kis pénzekről van szó a vállalkozás során és itt hadd térjek rá a másik elvi fenntartásomra, amely ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban személyemet érinti, mármint saját személyes lelkiismeretemet. Ez pedig az: ki lesz versenyképes ajánlattevő, a privatizált üzletnél? Tessék végiggondolni. Nem filléres boltokról van szó, százezres, milliós biztosítékokat kell nyújtani, lehelyezni, hiszen 15 fős, alkalmazottat foglalkoztató üzletek, vendéglátóegységek privatizálásáról van szó. Nem kis érték ez kérem, kinek van erre pénze? A normál, tisztességes életet folytató embernek? Vagy pedig valami különleges, extra módon összeszedett, összegyűjtött tőkével vállalkozónak? Kik felé privatizál a szabad választásokon megválasztott új magyar Parlament? Azok felé, akik ezzel a hatalmas tőkével rendelkeznek? Nem ezek voltak a mi választóink, ezek voltak, vannak és lesznek a mi ellenségeink, ezek felé privatizálunk.

A másik aggályom: ki fogja fizetni a révészt? Ki fogja megfizetni a privatizálásnak a költségét? A vállalkozó? Ha ügyes ember, bebiztosítja magát. Megveszi a boltot, image-áért fizet, eszmei díjakért fizet, hitelkamatot fizet, magyarán mondva a kereskedelmi árrésre, az adó és egyebekről nem beszélve, természetesen olyan költségrárakódások lesznek, amit ő nyilván a tisztelt vásárlóra, és a tisztelt fogyasztóra át fog hárítani. Mi fogjuk megfizetni, a társadalom fogja megfizetni. Ezt tudjuk.

De vajon abban az esetben, ha reprivatizálás történik, legalább olyan esetekben, ahol napnál világosabban felfedezhető, megtalálható és joghelyzetébe visszahelyezhető a tulajdonos? Ő más anyagi feltételek mellett és más jövőkép-építéssel indul el. És ez a következő aggályom.

Ebben a törvényben nem találom a szakmai hozzáértés keresését. Itt úgy volt szó a módosításban erről, hogy a kereskedő és az iparos szót nem merjük használni, az adásvétel fogalmát nem merjük használni, vállalkozó szót látunk, és nem vesszük észre, ami más esetben, más privatizálásnál olyan nagyon kétséges, hogy vajon a szakértelem és a végzendő munka hogyan találkozik össze. Vagy hogyan találkozik össze a tulajdonjog és a használatjoga? Ez a privatizálás nem tesz ilyen disztinkciót, nem keres szakmai felkészültséget, itt csak kellő vállalkozói készség, képesség, a pénz jó megforgatásának készsége szükséges, hogy egy jobb jövőt képzeljünk el magunk elé a kereskedelem és a szolgáltatás terén.

Sajnos nem találom nemcsak a volt tulajdonosnak, hanem a leendő tulajdonosnak a védelmét sem minden esetben. Kérem, egészen furcsa helyzetet tükröz az egyik módosító indítvány. Én magamban úgy neveztem - elnézést kérek az előterjesztőtől hogy ez egy szendvics-módosítás, mert Széchenyi idézettel kezdődik, Kossuth-idézettel végződik, és közte Horváth Béla gondolatai vannak (derültség, taps) s nem szerencsés gondolatai. (Derültség és szórványos taps.)

Miért? Egyszerűen módosításba javasol egy olyat, hogy az üzlet image-áért a forgalmi érték húsz százalékát a jelenlegi bérlőnek a leendő vevő fizesse ki. Annak is, aki fél éve bérlő, aki semmit nem tett ennek az image-nak a kialakításáért. Lehet, hogy ez 30 év alatt alakult ki, vagy lehet, hogy a volt tulajdonos alakította ki valamikor ezt az image-t, egy Mátyás pince image-át mondjuk, még csak nem is a Vendéglátó Vállalat tette fogalommá, s most egy mai bérlőnek ezért a forgalom húsz százalékát fizesse ki. Mit? Egy tisztességtelen hasznot. Adhatunk-e törvényes alapot a vállalkozói tevékenység társadalmilag amúgy is eléggé kritikusan fogadott működése során arra, hogy a társadalom még inkább vállalkozás (mint kategória, nem mint tevékenység) -ellenes legyen?

Már nem beszélünk kereskedőkről, tisztes iparokról, nem ismerjük a "nagy forgalom, kis haszon" jelszót, nem ismerjük az iparosnak azt a szándékát, magatartását, hogy jó munkával teremti meg a maga számára hosszú távon a megbízói, vevői kört, de ismerjük a vállalkozót, aki az én fiatal koromban kifejezetten a "pénzember" megfogalmazását takarta, mert volt kereskedő, iparos és vállalkozó. Ismerünk vállalkozót, akit sajnos sokszor az állam a változó és emelt adókkal kényszerített arra, hogy gyors haszonszerzéssel biztosítsa be magát, hogy vállalkozásában ne bukjon meg.

Ez a törvény - s egyik-másik módosítása eleve olyan feltételeket vázol fel, amelyek a vállalkozó számára ezt a bizonyos gyors bebiztosító anyagi-pénzügyi magatartást követelné meg és írná elő.

Mielőtt Orbán Viktor - igen tisztelt képviselőtársam - hozzám intézné a kérdést, hogy felszólalásomat hogyan minősíteném, módosításként-e, rögtön válaszolok, véleményem elmondásaként. Módosító javaslatot egy olyan törvényhez nem tudok fogalmazni, amelyik ilyen kérdésben teljesen más koncepciót képvisel, mint az én véleményem. Legfeljebb csinálhatnék olyat, mint az SZDSZ elkövette, hogy új törvényt fogalmazok, de ehhez, azt hiszem, nekem már nincs meg a képességem. Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm Oláh Sándor képviselő úr hozzászólását, következik Katona Béla úr a Magyar Szocialista Párttól.

Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP)

KATONA BÉLA, DR. (MSZP)

KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ritka az olyan törvényjavaslat, amelyben ilyen egyetértés lenne a frakciók között, mint ennek a privatizációs és előprivatizációs törvénynek az elveiben.

Valamennyien tudjuk, ahhoz, hogy ez az ország életben maradjon és a gazdasága működőképes legyen, szükségünk van a privatizációra, s azt hiszem, abban is egyetértünk, ez a terület az a része a gazdaságnak, amely a legjobban privatizálható. Ezt mutatja az is, hogy a korábbi időszakban itt jelentek meg a leghamarabb és legjobban a magánvállalkozásnak a különböző formába elbújtatott csírái.

Abban is egyet kell hogy értsünk, ennek az előprivatizációnak sikeresnek kell lennie egyrészt azért, hogy a gazdaságunkba ezen az úton egy kis élénkítést tudjunk vinni, és sikeresnek kellene lennie azért, mert az egyszerű állampolgár itt fogja legjobban érezni a saját bőnén a privatizációnak az eredményességét vagy eredménytelenségét.

Úgy gondolom, hogy ennek a privatizációnak nem egy célja kell hogy legyen. Itt nem lehet elvont célokat meghatározni, hogy hány százalék legyen a magántőke Magyarországon, hogy mennyi legyen az állam bevétele a privatizáció során, hanem minimum három célt kell figyelembe venni.

Az egyik az, hogy valódi vállalkozók megjelenésével végre elérjük a gazdaság és a gazdasági verseny élénkítését.

A második az, hogy a gazdasági verseny élénkülése alapján javuljon az ellátás, amely minden állampolgár számára érzékelhető módon bizonyítja az elvek helyességét.

A harmadik pedig az - s nem véletlenül tettem utolsó helyre, bár nem kevésbé fontosnak tartom -, hogy javuljon a költségvetés anyagi helyzete.

De én itt is minimum három szempontot említenék meg, nemcsak a bevételeket. Egyrészt megemlíteném azt, hogy nyilvánvalóan, ha működőképes a gazdaság, kevesebbet kell a költségvetésnek a veszteségek pótlására fordítania. Másrészt természetesen a mostani egyszeri árbevételeket; harmadrészt gondolnunk kellene arra is, hogy egy működő gazdaságban a jövőben az adóbevételek - még csökkenő százalék esetén is - nagyobb bevételt jelentenek az állam számára. Úgy hiszem, ha ezt a hármat egyszerre nézzük, akkor fel tudjuk mérni, hogy milyen jelentőségű törvénnyel foglalkozunk most.

Úgy gondolom, hogy nemcsak ez a nagyon központilag kézben tartottan vezényelt privatizáció lehetősége lett volna meg. De a korábbi rossz tapasztalatok alapján megértem, hogy az új Kormány is ezt a központilag kézben tartott privatizációs utat választotta. Ez is egy járható út, most már csak az a dolgunk, hogy ezt a törvényt a saját szellemében a lehető legjobbá tegyük.

Azt gondolom, hogy ezért érdemes a három legfontosabb részt vevő szempontjából megnézni magát a törvényt s annak végrehajtási lehetőségét. Ez a három résztvevő az állam, a költségvetés, a vállalkozók és a jelenlegi munkavállalók, mert róluk sem szabad megfeledkezni.

Ha a költségvetés és a vállalkozó számára egyaránt kedvező lesz a törvény adta kenet, és a jelenlegi munkavállalók számára pedig legalább elfogadható, akkor - úgy hiszem - az ország egésze számára is elfogadható és hasznos lesz.

Ebből a szempontból néztük mi át a törvényjavaslatot, s néztük meg, hogy a három szereplő szempontjából melyek azok a veszélyes pontok, amelyeken esetleg módosítani kell a részletes vita során.

Ha a költségvetés és az állam szerepét, lehetőségeit nézzük a törvény keretein belül, akkor felmerül először is az, hogy vajon a Vagyonügynökség fel van-e ma készülve ilyen tömegű privatizációs feladat lebonyolítására.

Föl van-e készülve arra, hogy - ahogyan a törvény tartalmazza - a vállalatoktól a szerződési üzleteknél átvállalt kötelezettségeket teljesíteni tudja? Úgy hiszem, ezt meg kell vizsgálnunk. Számomra bíztató volt, hogy az ipari miniszter úr a beterjesztésében azt mondta, hogy ez a felkészülés megtörtént. Fontos, hogy ne feledkezzünk el róla, hogy itt az államnak nemcsak bevételei lesznek az előprivatizáció során, hanem lesznek olyan többletkiadásai is, amelyek ezeket a bevételeket adott esetben jelentősen csökkenteni fogják. Nyilvánvaló, hogy magánkézbe kerülő üzleteknél a felmondás alatt lévő dolgozóknak nem kell tudnia a vállalatnak kifizetni a felmondási pénzt, azt valamilyen állami keretből kell majd biztosítani. Nyilvánvaló, bármennyire is szeretnék hinni abban, ami szintén az expozéban elhangzott, hogy itt szó sem lesz munkanélküliségről. Sajnos, nyilvánvaló, hogy a munkanélküli segélyek növekedni fognak. S ha nem akarunk ebből komolyabb feszültséget, akkor átképzésre is jelentősebb összegeket kellene fordítani. Úgy hiszem - Tardos Márton, aki ebben valóban szakember, megerősíthet ebben a hitemben -, hogy önmagában azzal, hogy ezeket a kis és közepes boltokat privatizáljuk, és mögötte a szolgáltatási hátteret nem igazítjuk ehhez az új rendszerhez, azzal nem tudjuk átalakítani a gazdaságot. Úgy hiszem, valamilyen módon hitelek formájában erre is kell majd áldozni a bevételből. Ez az állami költségvetés és az állam nehéz dolga a törvényben. A vállalkozó szempontjából az egyik fontos dolognak azt tartom, amit Rott Nándor fejtegetett hosszan előttem: igazából nem tudja a vállalkozó, hogy mit fog meglenni most, amikor a pénzt kifizeti. Kereskedési, bérleti jogot vesz-e meg, vagy az üzlet berendezését?

Tisztázni kell nyilvánvalóan, hogy a vállalkozó biztonságérzetét pontos megfogalmazással erősíteni kell. Mi a garancia arra, hogy egy-két hónap múlva az adott ingatlan tulajdonosának nem kell fölmondania a bérleti jogviszonyt? Nyilvánvaló, hogy a törvényben erre is kell valamilyen garanciát biztosítani a vállalkozók számára. Azt is fontosnak tartom, s az egész privatizáció szempontjából döntő kérdés lehet, hogy hogyan "bánunk el" a pillanatnyilag majdnem magánvállalkozóként működő szerződéses üzletvezetőkkel. Hiszen, ha azt látják a többi vállalkozók, hogy velük ez a törvény tisztességesen bánik, akkor az ő vállalkozásba vetett bizalmuk is növekedni fog. Ezért - úgy gondolom - nagyon fontos lesz, hogy a Vagyonügynökség, aki átvállalja a vállalatoktól a szerződések egyik oldalát, pontosan teljesítse továbbra is a szerződéses kötelezettségeit. Fontos, hogy egyenlő feltételek esetén többéves munkájuk elismeréseképpen ok is kapjanak bizonyos előnyöket a versenytárgyalásnál, hangsúlyozom: egyenlő anyagi feltételek esetén. Azt is fontosnak tartom, hogy a legtisztességesebben kapják vissza az általuk befektetett összeget, ha esetleg nem ők nyerik el a versenytárgyalást. Harmadikként, de nem utolsósorban: a munkavállalókkal is foglalkozni kell ebben a törvényben. Az ő számukra is kell garanciákat biztosítani. Nagyon örültem, amikor Szabó Iván a szociális piacgazdaságra hivatkozott mint a kormányprogram egyik tételére, mert ebbe természetesen az is beletartozik, hogy ezekkel a munkavállalókkal törődni kell. Minimum két formában törődni kell: egyik az, hogy próbáljunk lehetőséget teremteni a törvény adta kereteken belül számukra, hogy ők is vállalkozók lehessenek, hogy ők is kaphassanak esetleg elsőbbségi jogot azonos gazdasági feltételek esetén, akár gazdasági társaságba szerveződve az üzlet további üzemeltetésére. És mivel ezek általában nem a milliomosok közé tartoznak, akikről az előbb a képviselőtársam beszélt, hanem a szegényebb emberek közé, mert nem az volt a jellemző a kereskedelmi dolgozókra, hogy túlfizettük őket az elmúlt időszakban, ezért olyan kedvezményes hitelkonstrukciókkal kell őket segíteni, hogy valóban alkalmasak legyenek arra, hogy az általuk egyébként jól működő üzletet esetleg tulajdonosként is tovább működtethessék. Ebből rögtön két előnye származna nemcsak nekik, hanem az országnak is. Egyrészt, hogy a többségükben szakemberek a szakmájukban dolgoznának tovább, amihez értenek, másrészt kevesebb lenne a munkanélküli néhány ezer emberrel. A másik, amit ugyanilyen fontosnak tartok, hogy kell hogy legyen a Kormánynak elképzelése arra, hogy nagyjából egy időben és azonos képzettséggel fölszabaduló munkaerő átképzésére és elhelyezkedésének segítésére milyen eszközei vannak ma. Az egyik legkedvezőbb számítás szerint is 15 000 emberről, más számítások szerint 80 000 emberről van szó. Ezek egy része mindenképpen munkanélkülivé fog válni ebben a privatizációs akcióban. Jobb, ha erről előre gondoskodunk, mert ez rengeteg feszültséget előzne meg, ha a Kormány ilyen programmal rendelkezne. Úgy igyekeztünk a szocialista frakció részéről, hogy ezekre a megoldandó kérdésekre összpontosítsunk a módosító javaslatunkban, s ennek megfelelően fogjuk ezeket ma beterjeszteni. Nem gondolom azt, amit Eörsi Mátyás mondott, hogy vissza kell adni a Kormánynak ezt a törvényjavaslatot, hogy dolgozza át. Úgy gondolom, hogy ha a bizottságokban valamennyi módosító javaslatot érdemben, szakmai szemmel nézünk meg, és a jókat elfogadjuk, akkor ez a törvény alkalmas lehet ennek a nagyon fontos előprivatizációs folyamatnak a levezénylésére.

Szabó Iván azt kérdezte, hogy megjön-e a nép kedve ettől a törvényjavaslattól. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslattól nem fog megjönni a nép kedve, sem a választási kortesbeszédektől, sem a tapstól. De ha a törvénynél valóban a szakmai munkát tekintjük elsőrangúnak, s megpróbáljuk szakmailag vizsgálni és jól megalkotni azokat a kereteket, amelyek között a privatizáció megindul az országban, amikor annak a hatását lehet érezni ott kinn a boltokban, amikor a verseny hatására jobb lesz az ellátás, akkor majd talán jön egy kis kedve a népnek is. Elnézést kérek, hogy egy reakcióval zárom a felszólalásomat, de nagyon remélem, hogy amit most Szabó Iván és mások is az aljas, korrupt újburzsoáziáról beszéltek ebben a teremben, nagy tapsok közepette, akkor nem általában a mai magyar menedzserrétegre gondoltak. Remélem, mert ha így lenne, akkor nagyon nagy hibát követnének el, és követnénk el közösen, ha a tapsok továbbra is megmaradnak. Egyrészt arról nem is akarok beszélni, hogy ők is ennek a menedzserrétegnek bizonyos kisebb beosztású tagjai voltak az elmúlt időszakban, de azt hiszem, sokkal fontosabb ennél, hogy annak idején a Rákosi-rendszer nemcsak az esztelen államosításával követte el a hibát, hanem legalább ezzel egyenértékűen nagy hiba volt az, hogy a tulajdonosokon kívül a vállalatoknál lévő szakembereket is válogatás nélkül, politikai okokból kirúgta állásából, s ezt a szakemberhiányt évtizedek alatt tudta csak pótolni az ország. Úgy hiszem, hogy most és itt közösen meg kellene fogadnunk, hogy pártállására való tekintet nélkül itt a Parlamentben és másutt is harcolunk minden alkalmatlan, tehetségtelen, korrupt vezető ellen, és támogatunk - szintén pártállására való tekintet nélkül - minden tehetséges és vállalkozásra alkalmas vezetőt. Ezekből még kevés van ebben az országban, és valamennyiük munkájára közösen nagy szükségünk van, hogy a nép valóban jobb kedvre derüljön. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következik Medgyasszay László képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumból.

MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, DR. (MDF)

MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tévedés történt, nem jelentkeztem.

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Szalay Gábor képviselő úr következik a Szabad Demokraták Szövetségétől.

Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ)

SZALAY GÁBOR (SZDSZ)

SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez most egy jó körnek ígérkezik, mert én is csak annyit szeretnék Önöknek bejelenteni, hogy tekintettel arra, hogy Horváth Béla képviselőtársunk délelőtti felszólalásában utalást tett az én 345-ös szám alatt benyújtott módosítási indítványomra - melyet én visszavontam, csak a visszavonás valami adminisztratív hiba vagy tévedés folytán nem jutott még az Önök tudomására -, ezúttal szeretném megerősíteni azt, amit az elnök úr délelőtt már egyébként talán egy kicsit nem annyira határozott formában - bejelentett. Szóval, nevezetesen, hogy én visszavontam ezt a módosítási indítványomat. Egyébként úgy tájékoztattak, hogy a délután folyamán ezt még közre is fogják adni. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Lakos László képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól következik.

Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP)

LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)

LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én a rendszerváltás egyik legfontosabb elemének azt tartom, hogy a kizárólag állami tulajdonra épült gazdálkodásból olyan vegyes tulajdonformákból felépülő gazdaságot alakítsunk ki, melyben az egyes tulajdonformák azonos jogokkal és védelemmel rendelkeznek, és részarányukat nem ideológiai, központi döntések, egyes csoportok politikai érdekei, hanem teljesítményük társadalmi értéke szabja meg. Ezért örülök annak, hogy végre kezünkben van az első, nem kampánycélzatú, hanem elfogadandó, elfogadható koncepció a privatizálásról.

Fontosnak tartom azt is, hogy a Parlament végre gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Hiszen hazánk gazdaságában semmivel sem kisebb jelentőségűek a gondok, mint a kormányzásban vagy a politikában. Eddig mégis csupán ezekre tellett az erőnkből. Megkísértve a gazdaság összeomlását, amit a termelés immár tíz százalékos visszaesése vetít elénk. Nem tekinthetők ugyanis gazdasági döntéseknek, csupán kapkodásnak azok a koncepciótlan határozatok, amelyeket a pénzügyi csomagban és a gazdasági folyamatok korlátozásában hoztunk.

Ebédszünetben megkaptuk a 98. napon a Kormány átfogó rendezési tervét koncepció által tulajdoni reformról, így módunk lesz a részletes vita előtt azt összevetni az előttünk lévő tervezettel, amely csupán a termelőeszközök alig egy százalékára kiterjedő hatású lehet. Mégis részét képezheti egy átfogó programnak.

Kívánatos az lett volna, ha nem visszafelé haladnánk, hanem a privatizáció általános, átfogó elveit vitathatná már a Parlament, és azok elfogadása után tárgyalná az egyes részterületek, a kereskedelem, az ipar, a nagyipar és a többi ágazat sajátosságait. Ez lett volna a célszerű, ezt követelte volna tőlünk az ország helyzete, és ezzel megakadályozhatnánk azt is, hogy szándékos károkozók nem létező törvény obstruálásával vádolhassák meg az ellenzéket, mint az a földtörvény kapcsán történt.

E törvényjavaslat kissé duplázásnak is tűnik, hiszen az ebben leírt jogosítványokkal a Vagyonügynökség zömében már rendelkezik, tehát ennek elfogadása nélkül is megkezdődhetett volna a privatizálás, ha többet tettünk volna, és kevesebbet beszéltünk volna róla.

E törvény aligha hozza meg a kívánatos eredményt a hozzá kapcsolódó pénzügyi feltételek nélkül, melyekről a miniszter úr a bevezetőjében tájékoztatott bennünket nagy vonalakban. A hitelek, a kamatok, a kedvezmények meghatározása nélkül, erről is többet és közelebbit tudhatnánk már e törvényjavaslat jóváhagyásakor is.

Ezen megjegyzésekkel a törvényjavaslat elfogadását ajánlom, melyhez módosító javaslatokat nyújtok be. Ezek zömében pontosításokat tartalmaznak, és összefüggő csomagot képeznek, biztosítják, hogy a privatizációs folyamatok ellenőrzött módon menjenek végbe, de ugyanakkor a vállalatok aktív kezdeményező részvételével és érdekeltsége fenntartásával.

Csak az ilyen privatizációs eljárások során biztosítható a gazdasági demokratizmus, az alkotmányban rögzített vállalati jogok betartása és a Vagyonügynökség irányító, ellenőrző szerepe egyaránt.

Külön indoklás nélkül javaslatot terjesztek be itt is, és írásban is beadom az elővásárlási jogra a 10. §-ra vonatkozóan. Tisztelettel azt javaslom Önöknek, hogy a következő sorrendet állapítsák meg. Első: az üzlet dolgozóiból alakított gazdasági társaságot; második: az üzlet vezetőjét; harmadik: az üzlet dolgozóját; negyedik: az üzlet vagyonával korábban gazdálkodó vállalat dolgozóiból alakított gazdasági társaságot, továbbá e vállalat dolgozóját és utolsósorban azt, aki az ellenértéket készpénzben megfizeti.

Javaslatomban az üzlet dolgozóinak - akik e tevékenységből élnek - kívánok elsőbbséget biztosítani, természetesen akkor, ha az ellenértéket megfizetik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Dornbach Alajos)

ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Szünet következik. De felhívnám a figyelmet, hogy Bereczki Vilmos képviselő úr lesz a következő a szünet után a Kisgazdapárttól. És egy bejelentés a Kisgazdapárt részéről. A jegyző úr bejelenti.

TÓTH SÁNDOR jegyző:

TÓTH SÁNDOR jegyző: Tisztelettel kérjük a Független Kisgazdapárt frakciójának tagjait, hogy holnap fél kilenckor a főemelet 11. számú termében gyűljenek össze frakcióülésre.

(Szünet: 15.27 órától 16.05 óráig - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem helyet foglalni!

Folytatjuk az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról szóló törvényjavaslat feletti állalános vitát.

Szólásra következik Dragon Pál képviselő, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót.

Felszólaló: Dragon Pál (FKgP)

DRAGON PÁL (FKgP)

DRAGON PÁL (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik mai ülésünkön örömüket fejezték ki afelett, hogy végre a gazdasági kérdések, a gazdasági törvények tárgyalására is rátérünk. Ez a mai örömöm elkezdődött már közös frakcióülésünkön, amikor a Kormány szóvivője, Matolcsy György úr arról tájékoztatott bennünket, hogy a privatizációt mindenki számára lehetővé teszik olyan formában, hogy kedvezményes privatizációs és egzisztenciális hitelekhez juthatnak majd a vállalkozók.

Mint húsz éve vállalkozó, rendkívül nagy tisztelettel üdvözlöm ezt a törekvést, hiszen magam is, amikor húsz évvel ezelőtt kezdtem, nemhogy privatizációs hiteleket biztosítottak volna, hanem kidobtak az OTP-ből. A magyar gazdaságban, a kisiparban, a vállalkozásokban dolgozó emberek, ha egy ilyen lehetőséget kapnak, ilyen privatizációs és egzisztenciális hitelekkel hozzáfoghatnak egzisztenciájuk megteremtéséhez, akkor be fogják bizonyítani, hogy valójában mire képesek. Akkor ez egy nagy fellendülést fog teremteni, és ezzel kapcsolatban számos munkahelyet is.

Szerelnék hozzászólni a föld és a bolt vitájához is, amely itt már több kérdésben szintén elhangzott. Ez a kérdés eredetileg a kisgazdák programjában szerepelt ilyen formában, de megértem Szabó Iván felszólalását, aki azt mondta, hogy a sarki fűszerüzletből vagy a sarki patikából már a sarok sincs meg. Azt is megértem, hogy 11,7 százalékos választási eredményünkkel azért mégsem diktálhatjuk, hogy feltétlenül a mi programunknak kell megvalósulnia. De az, ami a Kormány programjában elhangzik, és a Kormány programjában, illetve a törvénytervezetben benne szerepel - hogy minden károsult ki lesz elégítve, minden károsult vagyonjegyet kap, és ezt a vagyonjegyet felhasználhatja újabb vásárlásokra, vagyoni befektetésekre -, akkor ez mindenképpen megnyugtatóan hat, és szintén úgy érzem, hogy a gazdaságot élénkíteni fogja.

Nagyon sok felszólalásban szó esett arról, hogy a visszaélésekre szabad-e vagy nem rendelkezéseket hozni. Én a törvénytervezetben azt üdvözlöm, hogy igenis a visszaélésekre kitér a törvénytervezet, hogy ezt meg kell akadályozni, és visszamenőlegesen szankciókat kell alkalmazni. Sokan felvetik ugyanakkor, hogy mit szól ehhez a külföld, hogy ha így lépünk fel; és nem szabad az átalakulási törvényből keletkezett visszaéléseket már utólagosan vizsgálni.

Nekem az a véleményem, hogy nem kell feltétlenül mindig mindenben a külföld után rohangálni, vagy mindenhez kikérni a külföld véleményét. Sokszor mondjuk, hogy Európa felé tartunk, de ugyanakkor a szomszédba nem vagyunk képesek áttekinteni, mert ha a szomszédba átnéznénk, akkor észrevehetnénk, hogy Csehszlovákiában március 30-án befejezték a földtörvényt, és olyan kitételekkel, hogy azt mi - kisgazdák - csak szeretnénk úgy megvalósítani. Az adómentességről szeretnénk még nagyon röviden néhány gondolatot elmondani. Nagy örömmel üdvözlöm a tervezetben, hogy a magyar vállalkozók egyforma szintre, egyforma rangra vannak már emelve a külföldi befektetőkkel szemben. Nem tartom indokoltnak semmilyen formában sem azt, hogy a külföldi vállalkozó nagyobb előnyöket élvezzen a hazaival szemben. Elmondják, nagyon sokszor előfordult már, hogy nagyon csekély összegeket befektetett a külföldi vállalkozó, és ugyanakkor konvertibilis valutában igen nagy összegeket vitt ki az országból. Bizonyára, ha a törvényeinket végrehajtjuk, akkor a vállalkozások még hatékonyabban fognak működni, és a külföldi befektetők is megérthetik azt, hogy mi várjuk a külföldi tőkét, de törvényes keretek között. A törvényes keretek közölt befektetett tőke, tudjuk, hogy hasznunkra válik, de a törvénytelen különböző csatornákon keresztül kifolyik az országból. Emellett vagyunk mi, vállalkozók, és ezt üdvözöljük a törvényben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Most megkérem jegyző képviselőtársamat, hogy ismertesse a következő hat felszólaló névsorát.

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző:

HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: Matyi László, Szabad Demokraták Szövetsége; Hegedűs István, Fiatal Demokraták Szövetsége; Kovács Pál, Magyar Szocialista Párt; Iványi Gábor, Szabad Demokraták Szövetsége; Szabó Lajos, Független Kisgazdapárt és Páris András, Szabad Demokraták Szövetsége.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megadom a szót dr. Matyi László képviselőnek, Szabad Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Dr. Matyi László (SZDSZ)

MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)

MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mind a mai nap, mind már a működésünk során többször elhangzott, hogy a privatizációs eljárás, a privatizáció folyamatának a sikere alapvető, döntő tényező hazánk gazdasági állapotának helyreállítása érdekében.

A privatizáció sikere szempontjából mindig három szempontot kell politikai szempontból egyeztetni. Egyrészt az állami költségvetési bevétel szempontját, másrészt azoknak a szempontját, akik a privatizációs folyamatban pályázóként, versenyzőként megjelennek az új tulajdonért, jelen esetben a bérleti jogért, illetve a széles értelemben vett magyar állampolgárokat, akiknek ebből a privatizációból milyen hasznuk származik. Gondolok itt arra, hogy az ellátás milyen mértékben javul, mennyire közelítik meg azt az európai színvonalat, amelyet minden magyar állampolgár joggal elvár, amikor ő vevőként megjelenik bármilyen piacon, bármilyen üzletben.

Alapvető koncepcionális kérdés az - és ebből a szempontból helytelenítjük a jelenlegi törvénytervezetnek a koncepcióját -, hogy egyedül egy eljárási módot ismer, az üzletenkénti privatizációt. Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egészen más helyzetben van egy belvárosi Közért Vállalat, mint egy vidéki cég, egy vidéki kereskedelmi vagy vendéglátóipari vállalat, amelyik üzleteinek döntő része, ami a városban, frekventált helyen van, nyereséges, ugyanakkor ehhez a céghez, ehhez a láncolathoz tartozik számtalan kis településen található közért, vendéglátóipari egység és egyéb kereskedelmi egység, amelyik veszteséges. Ha az üzletenként való privatizációt vesszük alapul, jó eséllyel mondhatjuk azt, hogy a nyereséges üzletekért a városokban nagy verseny indul, és azok gyorsan, viszonylag jó áron fognak elkelni. Ugyanakkor ottmaradnak a változatlanul fennmaradt vállalat nyakán főként a kistelepüléseken található veszteséges üzletek, és innen már nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy egy olyan vállalat, amely csupán veszteséges üzletek láncolatából áll, rövid időn belül összeroppan, és ennek megfelelően azokon a kistelepüléseken az ellátást alapvetően veszélyezteti.

Álláspontunk szerint - mivel a cégek nagyon eltérő körülmények között élnek - ajánlatos lenne, ha a Kormány olyan értelemben átdolgozná ezt a privatizációs törvényt, hogy a privatizálandó vállalatok helyzetéhez mérten többféle eszközt lehessen alkalmazni, akár olyan eszközt is, hogy egy egész komplett hálózatot privatizálnak, és nem csak boltonként, elemeire szétbontva egy állami vállalatot.

A Kormány látja azt, hogy itt bizonyos ellátási gondok keletkezhetnek, és ezt egy nagyon sajátos eszközzel próbálja megoldani. Az önkormányzatoknak a kezébe adja annak lehetőségét, hogy a kistelepüléseken lévő boltok eladását megvétózza. Ha van vevő, illetve ha ezt nem is direktben megvétózza, lehetősége van arra is, hogy kikösse, hogy öt évig ezt a boltot csak a jelenlegi működése területén lehet hasznosítania az új bérlőnek. Álláspontunk szerint ez egyrészt oly mértékben leviszi az árat, ami az állami költségvetés bevételei szempontjából roppant káros, másrészt nagy valószínűséggel vevők ezért a boltért nem szállnak versenybe, mivel öt évre előre megkötni egy vállalkozó kezét nem szerencsés, ezt a vállalkozók sehol sem szeretik.

Így álláspontunk szerint ennek a megoldásnak az alkalmazása komoly ellátási problémákhoz fog vezetni, döntően a kisebb településeken. Ugyanakkor az önkormányzatokat egy könnyebb megoldás felé tereli. Nem piackonform eszközökkel kellene neki segítenie az ott lévő vállalkozásokat, vállalkozókat, hogy a jelenlegi működési, tevékenységi körüket fenntartsák, hanem - mivel kimondja a vétót - egy távol lévő, városban lévő vállalati központ nyakára terheli annak a településnek az ellátási problémáiban való közreműködést.

A törvény célja - úgy fogalmaz -, hogy a gazdasági hatékonyság javítása a szempont mindenekelőtt. Mi, szabad demokraták egyáltalán nem hiszünk abban, hogy bármilyen állami tulajdonnak ilyen formában való fenntartása a gazdasági hatékonyság felé terelné a kereskedelmet, a vendéglátóipart, illetve a privatizáció jelen törvény által érintett gazdálkodó egységeket.

Külön probléma, hogy a Kormányzat sem piackonform eszközökkel - adókedvezmények, illetve egyéb eszközök alkalmazásával - próbálja ezt a kérdést kezelni, hanem egy adminisztratív, úgynevezett kézi vezérlésre emlékeztető állami tulajdonnak egy ilyen formában való garantálásával.

Külön szeretnék beszélni egy másik kivételről, amikor az állam bizonyos kereskedelmi egységek privatizációját kivonja, illetve a Kormányzat ki szeretné vonni a jelen törvénytervezetből. Itt gondolok a gyógyszertárra, a zálogfiókra, az utazási irodára. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy ebben a körben miért nem lehet privatizálni. Az egész világ bebizonyította, ahol piacgazdaságok működnek, hogy jelen tevékenységeket magánszektor is nagyon könnyen, sokkal jobban tudja ellátni, mint egy állami cég.

Álláspontunk szerint minden ilyen ellátási gondot elsősorban piaci eszközökkel kell kezelni, és nem az állami tulajdon fenntartásával.

Itt az ülésteremben ma többször elhangzott a külföldi tőke szerepe. Nagyon világosan kell látnunk azt, hogy ha a privatizációs eljárásban a külföldi tőkét kiszorítjuk, az kinek kedvez és kinek nem kedvez.

Kedvez azoknak a magyar pályázóknak, akik beszállnak a versenybe az üzletekért, mert az az ár, amit nekik a bérleti jogért fizetni kell, várhatóan alacsonyabb. Nem kedvez az állami költségvetésnek, tekintettel arra, hogy mivel kevesebb a pályázó, kevesebb a versenyben szereplő, nyilvánvalóan alacsonyabb árat lehet elérni. Kérdés, mennyiben kedvez a külföldi tőkének ilyen formában való kizárása a vevőknek, nekünk, magyar állampolgároknak, akik nem szállunk be ilyen versenybe.

Nyilvánvaló, hogy a nagy kereskedelmi gyakorlattal rendelkező külföldi vállalkozó esetér. joggal lehet számítani arra, hogy színvonalasabb ellátást fog biztosítani, mint = valljuk meg nagyon sok esetben a kezdő magyar vállalkozó. Így álláspontom szerint, amennyiben a Kormány a külföldi tőkét szándékai szerint ebből a pályázatból kizárja, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ennek ára van a túloldalon. Túloldalon értem az állami költségvetést, illetve a magyar állam polgárok millióit, akik nyilván nem jutnak így bérleti jog tulajdonához.

A következőt már mint gyakorló jogász mondom: kicsit illuzórikusnak tartom a Kormányzat azon álláspontját, hogy a működő külföldi tőke így kizárható. Egy csak magánszemélyekből álló korlátolt felelősségű társaság megszerezhet egy ilyen boltot, övé a bérleti jog - és utána már saját belátása szerint rendelkezik, társulhat külföldi partnerrel. Így, álláspontom szerint, a külföldi szereplőknek ilyen formában való kizárása ebből a privatizációs folyamatból hosszú távon feltétlenül illuzórikus.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Hegedűs István képviselő, Fiatal Demokraták Szövetsége. (Közbeszólás a FIDESZ soraiból: Elnök Úr! Ez félreértés lesz!) Akkor következik dr. Kovács Pál képviselő, Magyar Szocialista Párt.

Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP)

KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)

KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen sokan elmondtak itt ma már nagyon okos dolgokat a törvényjavaslat, illetve a majdani törvény hatásáról, hatásairól - elemezve azt, hogy egy-egy intézkedés miért úgy jó vagy úgy miért nem jó, ahogy ebben a javaslatban van.

Én is a törvény hatásairól szeretnék beszélni, azonban egy egészen más nézőpontból, mégpedig azt vizsgálva, hogy milyen hatása van a privatizációnak a vállalati szociálpolitikára. Tudom, hogy ezt a felszólalást inkább akkor kellett volna vagy akkor kellene elmondani, amikor a privatizáció általános, nagy kérdéseiről van szó, de mivel a dolog úgy alakult, hogy ennek a területnek a privatizációja került elénk, úgy gondolom nem szükségtelen, ha áttekintjük ezt a kérdést. Nem lehet másból kiindulni, mint amit Tardos Márton képviselőtársunk az imént elmondott. Ő úgy fogalmazott: meg kell nézni, hogy azokat a feladatokat, amelyeket egy vállalat ellátott eddig, el kell-e látni - és ki fogja ellátni. Én hozzátenném azt: meg kell nézni azokat a feladatokat is, amelyek nem esnek szorosan a vállalat profiljába, hanem attól eltérőek. Részben - de csak részben - ilyennek tartom a szociálpolitikai teendőket is, természetesen a vállalati szociálpolitikát.

Azt hiszem, képviselőtársaim velem együtt tudják, hogy a magyarországi vállalati szociálpolitika ahogy az ország szociálpolitikája is - meglehetősen eltorzult, és feltétlenül átalakításra szorul. Torz voltából csak egy dolgot szeretnék kiemelni, ez pedig az, hogy igen sok olyan feladatot is átvett - mert az élet rákényszerítette -, amely nem a vállalat feladata lenne, hanem a helyi közösségeké, az úgynevezett kommunális szociálpolitika része. Mivel azonban ez a kommunális szociálpolitika bizonyos feladatokat nem tudott ellátni, bizonyos szükségleteket nem, vagy csak részben tud kielégíteni, ezek a feladatok a vállalatokra hárulnak, és ezért kisebb-nagyobb szociálpolitikai rendszerek jöttek létre.

Az imént egyik képviselőtársunk említette, hogy ennek a szakterületnek a privatizációja még a kisebb feladatok közé tartozik, és ha olyan területek kerülnének sorra, amelyben nagyvállalatok működnek, akkor igen nehéz dolgunk lesz. Nos, az adott témát illetően is ez a helyzet.

Ma egy nagyvállalatnak szociálpolitikai tevékenysége - és az erre szánt összeg - meghaladja egy közepes magyarországi város ugyanilyen lehetőségeit. Mivel Kósa képviselőtársunk említette más vonatkozásban a Dunai Vasművet, és én dunaújvárosi lakos vagyok, elmondom Önöknek, hogy a Dunai Vasmű összegszerűen sokkal többet tud egy évben áldozni szociálpolitikára, mint Dunaújváros a hatvanezer lakosára. Ez másutt is így van. Nyilvánvaló, hogy azon a területen, aminek a privatizációjáról beszélünk, kisebb méretek vannak, azonban a vállalati szociálpolitika itt is meghaladja azokat a kereteket, amik jogosan elvárhatók lennének egy vállalattól.

Mire gondolok? Nemcsak a dolgozókra terjed ki a szociálpolitikai tevékenység. Különösen a vendéglátással foglalkozó vállalatoknál jött divatba, hogy így mondjam: vált szokássá - az a tevékenységi fajta, hogy nyugdíjas dolgozóiknak igen jelentős anyagi támogatást nyújtanak, elsősorban csökkentett térítésű étkezés biztosításával. Általában az a szokás, hogy az 54 forintos ebédet 11 forintért értékesítik a nyugdíjasaik számára. Ezen felül a vállalat dolgozói számára kedvezményes, kamatmentes hiteleket adnak lakásvásárlás, - építés céljára. Vagy gondoljanak a szakmunkásképzésben vállalt feladataikra, ami az oktató kabinetek berendezését és fenntartását jelenti de egyéb, más feladatokra is.

Nyilvánvaló, hogy ha a vállalat aktív dolgozóinak szociális ellátását nézzük, akkor mondhatjuk azt, hogy a piacgazdaság kiépítése során legalább azt el kell majd érni, hogy azok ne szoruljanak szociális támogatásra - esetenként segélyekre -, akik aktív dolgozók.

Fennmarad azonban a probléma, hogy mi történik azokkal a támogatottakkal, akik már nem aktívak - a vállalatok nyugdíjasaival -, hiszen ezeknek szükségletei olyanok, hogy mind rá fognak zúdulni a kommunális szociálpolitikára, a helyi szociálpolitikára - amelynek a lehetőségeit ismerjük.

Tudom jól, milyen állapotban van Magyarországon a jóléti törvénykezés, tudom jól, hogy szociális reformokra van szükség. Mégis, a probléma égető volta miatt szükségesnek tartottam, hogy Önök előtt felvessem ezt a kérdést, mert a miniszter úr expozéjából úgy vettem észre, bizonyos hatásvizsgálatokat, prognózisokat készített a Kormány vagy a minisztérium, azonban nem találtam annak nyomát, gondoltak-e arra, hogyan alakul ez a terület, a vállalati szociálpolitika. Ha ezt a hatásvizsgálatot elvégezték, akkor kérem, hogy válaszában utaljon majd erre, ha pedig nem, akkor javaslom, hogy végezzenek a Népjóléti Minisztériummal közösen olyan vizsgálatokat, amelyek most már részletesen is megnézik, mi lesz a sorsa a privatizálás során a vállalati szociálpolitikának; ki, milyen forrásból tudja pótolni az ebből származó kieséseket - vagyis ki látja el azokat a feladatokat, amelyeket ezen a területen a vállalatok láttak el eddig. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Iványi Gábor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ)

Tévedés van.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tévedés, nincs a helyén. Akkor következik dr. Szabó Lajos képviselő, Független Kisgazdapárt.

Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP)

SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)

SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Messzemenő örömömnek adok kifejezést, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház elé került, és még azon túlmenően is egyetértek Tardos Márton képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ennek az Országgyűlésnek ez az egyik legfontosabb lépése. Ez a lépés meghatározó a jövőre vonatkozóan, nemcsak a Kormány és a kormánykoalíció számára, hanem mindazok számára, akik ebben a Házban ülnek. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy ez a lépés a legnagyobb szakszerűséggel történjék. Igen.

De van egy másik nagyon fontos dolog, hogy a legmagasabb erkölcsi igények mellett történjen meg ez a szakszerűség. Én egy kicsit tamáskodó vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a rántottából nem lehet tojást csinálni - ez világos. De az is világos, ha egyszer lopott tyúkból és a lopott tojásból rántottát csinálunk, legalább először a tyúk vagy a tojás értékének az erejéig azt kínáljuk meg a rántottából, akié volt a tyúk vagy a tojás. (Szórványos taps.)

Én nagyon örülök ennek a privatizációs törvénynek, de pontosan előttem van a választások előtti időszak, miután engem Hódmezővásárhelyen személyes jóbarátság fűzött a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőjelöltjéhez, nem vették rossznéven, ha magam is ott voltam egy-egy választási agitációjukon, és pontosan tudom, hogy mind a hárman ugyanazt ígértük a választóknak: azt ígértük, hogy először is a kisvendéglőst, kisiparost, kiskereskedőt megkínáljuk abból a rántottából, amit az ő tyúkjának a tojásából csináltak.

Én ezt a momentumot hiányolom ebből a törvénytervezetből. Nagyon okos, nagyon szép - nagyon sok oldalról bírálták, támogatták vagy kiegészítették ezt a törvényjavaslatot, de ezt én hiányolom belőle. Nem igaz, hogy az eredeti tulajdon helyreállítása minden esetben lehetetlen. Erkölcsileg, ha ebben az országban egyetlenegy ilyen lehetőség van, azt is meg kell ennek a Kormánynak csinálni, ha stabil erkölcsi alapokról akar elindulni. Ezt másként nem tudom elképzelni. Nem hiszek az olyan orvosban, aki 100 beteg közül húszat azért nem gyógyít meg a legegyszerűbb módszerrel, mert a másik nyolcvannak nincs orvossága. Az ilyen orvosban nem hiszek. Az orvosnak az a kötelessége, hogy minden beteget meggyógyítson, akit a legegyszerűbb eszközzel meg lehet gyógyítani, utána kúrálja, bíztassa a többit, adjon neki lelki malasztot, mindent a világon, de azt a beteget, akit meg lehet gyógyítani, az orvosnak azt kötelessége meggyógyítani. Ez a politikára is vonatkozik.

Még egy dolgot szeretnék a Kormány figyelmébe ajánlani. Azt tanultam az apámtól, hogy "ebül szerzett vagyon ebül vész el" - ezt bizonyította az utóbbi 42 év történelme. A kommunisták akármennyit összeharácsoltak, minden vagyon ebek harmincadjára került. Ha ezzel a gyakorlattal radikálisan és tökéletesen nem szakítunk nem lesz stabil az az erkölcsi alap, amiről elindulunk. Ezt kérem, hogy vegye a Kormány messzemenően figyelembe. Nem tudom, hogy Matolcsy úrnak vagy kinek az ötlete ez. Olvastam Matolcsy úrnak egy-két munkáját, a privatizációval kapcsolatosat is, a magam részéről nem tudok olyan nagy különbséget tenni ipar vagy föld között. Nem tudom elképzelni, miért bűn az, ha valaki a földjére bérmunkást fogad, boltjába pedig kereskedősegédet. Ez ugyanaz. Én nem tudok olyan nagy különbséget tenni e kettő között, azonos elv szerint kell igenis elbírálni és olyan módszert kell kidolgozni, amelyik minden olyan beteget meggyógyít, akit meg lehet, és ezután gondoskodjunk arról, hogy a többinek is elfogadható alternatívát adjunk. Nem hiszem azt, hogy nem lehet összehozni ezt a gondolatot a mai bérlőknek vagy üzemeltetőknek az érdekeivel. Szó sincs arról, hogy ne lehetne, hiszen sok gondolat röpköd körbe-körbe, és én amellett, hogy nagyon örülök, hogy ide került ez a törvényjavaslat - bár nem ezt vártam, mert a csehszlovák barátaink ma már egy olyan földtulajdon-törvényt valósítottak meg, vagy a küszöbén állnak, amire a Kisgazdapárt Magyarországon a leggyönyörűbb álmaiban sem mer gondolni, ők ezt radikálisan megcsinálták legalábbis az újságjuk ezt írja. És hiszem azt, hogy nem fog összedőlni a szlovák mezőgazdaság - mint ahogy a magyar mezőgazdaság sem dűlne össze, sőt ez volna erkölcsileg és szakmailag az az út, amire nekünk igenis rá kellene lépnünk.

Ettől nem szabad ennek a Kormánynak elállnia. Nem szabad hagyni befolyásoltatni magát, nem szabad hagyni, hogy bizonyos látszatbevételek vagy látszatnyereségek a Kormányt tévútra vezessék. Erre hívom fel a Kormány figyelmét a barát figyelmeztetésével - nem a rosszakarat és rosszindulat beszél belőlem, nem a Kormánnyal szemben, de senkivel szemben, pláne nem a saját Kormányommal szemben - de erre szeretném a figyelmet felhívni. Köszönöm szépen. (A kisgazdapárt.soraiban taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. dr. Páris András képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.

Felszólaló: Dr. Páris András (SZDSZ)

PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ)

PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilván félreértésről van szó, mert én nem jelentkeztem előzetesen szólásra, de dr. Szabó képviselő úr felszólalása néhány gondolat elmondására inspirál. Nem kívánok idegen tollakkal ékeskedni, először is Orbán Viktor következne, aki ilyenkor menetrendszerűen megkérdezné, hogy vajon dr. Szabó képviselőtársam mindezt módosító indítványként fenntartaná-e, de ide kívánkozik Szabó Miklós megjegyzése is, aki bátorkodott kommentálni az eseményeket és azt súgta: "az igazán nagy pofátlanság az lenne, ha a tőlem lopott tojás rántottájából engem még meg is kínálnának". De tisztelettel továbbmegyek és egyetlen egy gondolat engedtessék meg, ez most kivételesen a sajátom (derültség) úgy tűnik, hogy a Szabó képviselőtársam által javasoltak szerint a tolvaj már régesrég meglépett a lopott tyúkkal és valószínűleg a mi saját kis baromfiudvarunkból lenne az odaadva valaki másnak, mindannyiunk tyúkóljából. Tisztelettel ez az én véleményem, nem a Szabad Demokraták frakciójáé. Engedtessék meg, hogy ennyivel sikerült hozzájárulni a mai naphoz. (Szórványos taps a baloldalon.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Az a lista, amelyet felolvasott jegyző képviselőtársam, olyan képviselők nevét foglalta magába, akik írásban nyújtották be a jelentkezésüket, így valószínűleg mégiscsak félreértésről van szó. Ezek szerint a felsoroltak végére értünk. Kérdezem, hogy ki kíván még szólni. A monitoron Dr. Huszár Tibor neve és dr. Szabó Lajos neve. Három Szabó Lajos van, két doktor és egy nem doktor. Egy újabb dr. Szabó Lajos neve. Megkérdezem Huszár Tibort, kíván-e szólni? (Dr. Huszár Tibor: Sem írásban, sem szóban. Tévedés.) Nem. Dr. Szabó Lajos? (Igen.)

Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP)

SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)

SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Miután Páris képviselőtársam, aki egyik újságcikke alapján vidéki állatorvosok parlamenti szereplését bizonyos kérdőjelek közé teszi, hadd mondjak még egy gondolatot neki szánva. A közhangulat számára egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőben abban a kocsmában, sőt a falusi kocsmában, amelyiknek a tulajdonosa ott lakik a házban és tíz éve a bérlője a szomszéd falu párttitkára, hogy a következő héten ki fogja mérni? (Közbeszólás: Nem a kisgazdapárt!) Nem a Kisgazdapárt. A szomszéd falu párttitkára a nagybácsija annak a kocsmárosnak. Nem mindegy, hogy ki fogja mérni a sört abban a kocsmában. Köszönöm szépen. (Taps.)

Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelentkezett, illetve nem jelezte hozzászólási szándékát, az általános vitát lezárom.

Indítványozom az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Erről szavazni kell. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel, hogy tehát részletes vitára bocsássuk. Kérem szavazni! (Megtörténik. 187 igen, 9 ellenszavazat, 6 tartózkodás.)

Megállapítom: az Országgyűlés 187 "igen" szavazattal, 9 ellenszavazattal és 6 tartózkodással úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátja. Meg szeretném ismételni, hogy a törvényjavaslat részletes vitájára a bizottsági ülések után kerül sor.

Az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok (az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény, és az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. törvény) módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a következő napirendi pontunk, az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására.

A Kormány előterjesztését 193-as számon kapták meg képviselőtársaim.

Átadom a szót dr. Balsai István belügyminiszter úrnak (Közbeszólások igazságügy-miniszter!) - bocsánat igazságügy-miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Balsai István, igazságügyminiszter a napirendi pont előadója

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lassan már talán a feledés homályába merül egy 193-as szám alatt sürgősségi indítvánnyal beterjesztett és akként elfogadott törvénymódosítási javaslat, amely nem ilyen koncepcionális jelentőségű, de mégis egybecseng a Kormány gazdasági törekvéseivel, ezért talán terjedelmében csekélyebb, de nem kevésbé jelentős.

A törvényjavaslat, a módosító törvényjavaslat tulajdonképpen két törvény módosítását célozza, egyfelől a nagyon sokat módosított 1977. évi VI. törvényt, az állami vállalatokról szóló törvényt, ennek is egy másik törvénnyel módosított részét módosítaná, másrészt az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. számú törvényt, amely viszonylag új jogalkotási termék, az előző Parlament működésének utolsó szakaszában alkotta meg ezt a törvényt.

Mindkét változtatásról elmondható, hogy nem kívánja tulajdonképpen koncepcionálisan érinteni a jelenlegi vállalati szervezeti rendszert, a vállalati működés szabályait érdemben alapvetően nem módosítaná, noha ennek ellenére érdemben szolgálják azonban azoknak az ellentmondásoknak a feloldását, amelyek vállalatokra bízott állami vagyon elidegenítése - ma sok szó esett itt erről és sok fog még nyilván más javallataink kapcsán is erről esni - és az állami vagyonnak gazdasági társaságokba való bevitele kapcsán az elmúlt időszakban megmutatkozott és igen sok bírálatot kapott.

Ez a törekvés vezette tehát a Kormányt, amikor a törvénymódosító javaslatot beterjesztette. Nevezetesen az állami vállalatokra vonatkozó törvénymódosító javaslat arra vonatkozik, hogy az úgynevezett deregulációs törvény meghozatala után lehetőséget kapott az állami vállalat - főleg az önkormányzó, önigazgató állami vállalat általános vezetését ellátó testület - elbírálni az elkülönült gazdasági egység kiválásával kapcsolatos kérelmeket. Ha ehhez nem járult hozzá, akkor a szervezeti egység vezetője a vállalatot alapító szervtől kérhette a szervezeti egység önálló vállalattá alakításának elrendelését. Ezt a szabályt pontosítja és konkretizálja a módosítási javaslatunk, tudniillik az alapítói döntés meghozatalához határidőt ír elő, majd később egy módosítás kapcsán, fenntartjuk ezt a módosítást. Kitérek a Kormány álláspontjára. Mi eredetileg 90 napban terjesztettük elő ezt az időtartamot. Ugyanakkor a módosítás egyúttal kizárja annak a lehetőségét, hogy az alapítói döntést megelőzően a vállalat a kiválni kívánó egység vagyonát elidegenítse. Tehát ez a módosítás egyik iránya.

Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló 1990. évi VIII. számú törvény módosításával kapcsolatban az a Kormány szándéka a közelmúltban elfogadott, a vagyonügynökségekre vonatkozó törvénymódosítással összehangoltan, hogy az ott meghatározott, kivételként jelentkező átalakulási és egyéb törekvések kapcsán a Vagyonügynökségnek nem kellett előzetesen bejelenteni az ilyen szándékot, hogyha pályázatot írt ki a vállalat, illetőleg a szerződési feltételeket nyilvánosságra hozta. Nos, a tervezett módosításunk alapján ezt a mentességi feltételt megszüntetné a törvénymódosítás, annak érdekében, hogy az Állami Vagyonügynökség az ügyletről még a pályázat kiírása esetén is közvetlen tudomást szerezzen és a törvényben meghatározott feltételek esetén a szerződés megkötését meggátolhassa.

Tulajdonképpen tehát ezek azok a módosító javaslatok, amelyek mindkét törvényt érintően a tisztelt Országgyűlés által az elmúlt hetekben elfogadott, Állami Vagyonügynökségről szóló törvény módosításában foglaltakkal összhangban, annak megfelelően - s két törvényből is - hatályon kívül helyezi egyébként az alapvetően gazdasági és tulajdonosi döntéseket hordozó alapítói határozat elleni bírói út igénybevételének lehetőségét.

A módosítási körnek tehát ez az a három lényeges eleme, amelyet az expozémban ki kívántam emelni. Kérem az Országgyűlést, hogy a fentiekben kifejtettekre tekintettel ezt a javaslatot elfogadni és törvényerőre emelni szíveskedjék. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm miniszter úr előadói beszédét. Megkérdezem dr. Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét, hogy kíván-e szólni vagy a bizottság kíván-e előadót állítani.

Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

A bizottság külön előadót nem állít.

A törvényjavaslatot a bizottság még 1990. július 25-i ülésén megvitatta, és azt egészében támogatja.

A bizottsági ülésen szóban Tölgyessy Péter képviselőtársunk részéről két indítvány, két módosító indítvány merült fel. Az első módosító indítvány a törvényjavaslat I. szakaszának (1) bekezdését érintette, és arra irányult, hogy a törvényjavaslatban előterjesztett 90 napos határidő helyett 30 napos határidőt fogadjon el az Országgyűlés azzal az indokolással, hogy ez az idő is elegendő az itt kívánt lépés megtételéhez.

A bizottság Tölgyessy Péternek ezt a javaslatát, ezt a módosító javaslatát támogatta.

A másik, ugyancsak szóbeli módosító javaslat arra irányult, hogy a törvényjavaslat 2. szakasza, valamint 3. szakasza (2) bekezdésének b) pontja maradjon el. Tölgyessy Péter álláspontja szerint a törvényjavaslatnak e módosító rendelkezései indokolatlan szűkítéseket tartalmaznak, és ezért a törvény eredeti szövegét látta indokoltnak hatályában fenntartani. A bizottság ezt a módosító javaslatot viszont nem támogatta.

E módosító javaslatok egyébként írásban tudomásom szerint még mindmáig nem érkeztek be.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Átadom a szót Fejes Attilának, a gazdasági bizottság előadójának.

Fejes Attila, a gazdasági bizottság előadója

FEJES ATTILA, a gazdasági bizottság előadója:

FEJES ATTILA, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

A gazdasági bizottság megtárgyalta a 193-as szám alatt benyújtott, az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról rendelkező törvényjavaslatot.

Érdemi vita alakult ki a bizottságban a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése a) pontjával kapcsolatban, amely a Vt.10/b és a 10/c §-ok hatályon kívül helyezését rendeli el.

A 3. § tárgyában elrendelt szavazás alapján, mely 13 "igen", 7 "nem" szavazatot eredményezett, a bizottság az előterjesztett törvénytervezetet támogatta. E módosítás kapcsán került be a javaslatba, hogy az 1990. évi 8. törvény 5. §-át is hatályon kívül kellene helyezni, mert ebben az esetben sincs helye a bírói útnak.

Kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, melynek értelmében a bírósági út nem - vagy nem minden esetben - iktatható ki, mert lehetnek az érintett vállalatoknak olyan személyiségi jogai is, amelynek védelmében meg kell tartani a bírói utat.

A gazdasági bizottság az előterjesztett törvényjavaslatot 14 "igen", három "nem" és három tartózkodással a tisztelt Ház számára elfogadásra ajánlja.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a gazdasági bizottság a törvényjavaslathoz módosító javaslatot nyújtott be a 324-es számú jelentésében. Erre való tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk, és tájékoztatásul megjegyzem, hogy dr. Török Ferenc képviselőtársunk újabb módosító javaslatot nyújtott be, amelynek a szétosztása folyamatban van.

Most az állalános vita következik. (Közbeszólás: Dr. Soós Károly Attila jelentkezik!)

Dr. Soós Károly Attila kér szót.

SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:

SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Ezúttal mint a költségvetési bizottság elnöke kérek szót. A költségvetési bizottság is megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot. A bizottság előadója a törvényjavaslat ügyében Csépe Béla, Kereszténydemokrata Néppárt

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm, akkor megadom a szót Csépe Béla képviselőtársunknak.

Csépe Béla, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

CSÉPE BÉLA (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság megtárgyalta az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok módosítására vonatkozó egyes törvényjavaslatot, és azt 11 szavazattal, 4 tartózkodással, ellenszavazat nélkül támogatja.

A bizottság a törvényjavaslatot a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslattal együtt tárgyalta meg. A bizottság véleménye szerint mindkét törvényjavaslat az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény logikus folytatása. Ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseivel kapcsolatban probléma, vélemény, kritika nem merült fel, az együttes vitában vélemények, fenntartások az átalakulási törvénnyel kapcsolatban hangzottak el, így azokat majd annak a törvényjavaslatnak a vitáján fogom ismertetni.

A bizottság ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban módosító javaslatokat még nem tudott megtárgyalni, mert nem volt a birtokában. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Akkor ezek után térünk rá az általános vitára. Megkérdezem, hogy kíván-e képviselőtársaink közül valaki szólni. Úgy látom, nincs jelentkező, írásban előzetesen nem kaptunk tájékoztatást. (Taps az MSZP soraiban.)

Dr. Lakos László képviselőtársunk jelentkezik a Magyar Szocialista Párt részéről. Átadom a szót.

Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP)

LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)

LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én a miniszter úr előterjesztésével kétharmad részben egyetértek. Egy ponton vitatkoznék, mivel a módosító indítványt az általános vitában kell benyújtani, ezért kell, hogy most szóljak, valójában a részletes vitában Kellene majd kifejteni a véleményünket. Ennek a lényege az önálló egység leválásával kapcsolatos vagyon-, teher-, piac és profilmegosztási vita. Ez vajon a Vagyonügynökségre tartozik-e vagy pedig bírói útra?

Azt gondolom, hogy ez a vita magánjogi jellegű, nem egyszerűen tulajdonosi döntés a vállalat irányításáról és a vagyonának a sorsáról, mert a vállalat másik része ugyanakkor megmarad, s a vállalat működőképességének vannak erkölcsi, anyagi és egyéb vonzatai is.

Úgy vélem, olyan rendszert kell kidolgozni, hogy a döntésnek biztosítania kell mindkét tovább működő állami vállalat arányos működési feltételeit. A döntést talán a válóperi vagyonmegosztáshoz hasonlíthatnánk, amelyben a bírósági eljárás lehetőségét nem szabad kiküszöbölni.

Azt gondolom, hogy a módosítás szükségességét ez kellően alátámasztja, s kérem a tisztelt Parlamentet, hogy fogadja el. A módosító javaslat lényege, hogy a vállalati törvény 10/b és 10/c §-a (3) bekezdése maradjon meg, és ezt írásban is be fogom nyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megkérdezem ismételten képviselőtársaimat, kíván-e még valaki szólni. Úgy látom, nem, így az általános vitát lezárom. Indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Erről szavaznunk kell.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e ezzel. Kérem szavazni! (Igen: 188, nem: 0, tartózkodott: 2 fő) Megállapítom, az Országgyűlés jelenleg határozatképtelen. (Közbeszólások: Nem működött a gép.)

Kívánja-e az Országgyűlés, hogy megismételjük a szavazást? (Igen.) Kérem a táblát letörölni!

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom tehát az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e ezzel. Most kérem szavazni! (Igen: 219, nem 3, tartózkodott: 2) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 224 "igen" szavazattal, 3 ellenszavazattal és 2 tartózkodással a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. Beszámítottam az államtitkárok szavazatát is.

Tisztelt Országgyűlés !

A részletes vitára a bizottsági ülések után kerülhet sor, mivel újabb módosító javaslatok hangzottak cl; illetve érkeztek.

A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi Xlll. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Ezért rátérhetünk, a következő napirendi pontunkra: A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására.

A Kormány előterjesztését képviselőtársaim a 192-es számon kapták meg. Átadom a szót dr. Balsai István igazságügy-miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Balsai István igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Folytatva az előbbi gondolatsort, - egy kicsit hosszabb szünetre gondoltam a két törvényjavaslat között. Úgy gondoltam, ennél többet tudunk ma végezni a vállalati törvénnyel kapcsolatban.

A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosítására készített és Önök elé tárt, szintén régen beterjesztett, sürgősséggel elrendelt törvénytervezet tulajdonképpen szintén két csoportra osztja azokat a célokat, amelyeket megvalósítani kíván ezzel a Kormány.

Egyfelől valóban érdemi változásokat jelent a sokat bírált átalakulási törvény kapcsán az ún. önkormányzó, önigazgató állami vállalatok átalakulásának a folyamatát érintően egy pontos menetrend, egy lényeges változtatás, amely tulajdonképpen a jogszabály megalkotása óta felmerült jogértelmezési problémák feloldására vállalkozik.

A törvénytervezet szervesen illeszkedik a már idézett Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény múltkor történt módosításához. Az a módosítás tulajdonképpen az Állami Vagyonügynökség és a Kormány, valamint az Országgyűlés hatásköri szabályait és azok egymáshoz való viszonyát változtatta meg, s ebben jelentett új helyzetet - a Kormány szándékainak megfelelően - az ott elmondott indokokat meg nem ismételve. A Kormány arra törekszik ezzel is, hogy a kormányzati döntések szempontjából saját befolyását a Vagyonügynökségen keresztül - ilyen értelemben a kormányzati felelősség alapját illetően is - meg tudja valósítani. Ezzel szemben a jelen módosítás azt célozza, hogy a Vagyonügynökség számára az átalakítás irányítása, tehát érdemi lebonyolítása során a beavatkozást biztosíthassa. A hatályos szabályozás alapján az önkormányzati és önigazgató vállalat köteles megkísérelni az állami vagyonkezelő szervezettel való megállapodást. Ennyit mond a jelenleg hatályos törvény. Abban az esetben, ha erre nem kerül sor, akkor a törvény előírja az átalakulás során követendő szabályokat. A javaslat szerint - mint ahogyan az Önök előtt fekvő tervezet 3. szakasza és a kapcsolódó indoklás részletesen is kifejti - a Vagyonügynökség az átalakulási szándék bejelentésétől kezdve hatékony módon megállapíthatja a társasággá történő átalakulás feltételeit és módját, az Országgyűlés által egyébként elfogadott vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően. A javaslat az átalakulni kívánt vállalat és a Vagyonügynökség átalakulással kapcsolatos szerepének pontos rendezésével meg kívánja határozni egyfelől a vállalatok jogait, másfelől a Vagyonügynökség jogait. A vállalat joga lesz a továbbiakban is elhatározni az átalakulást, kidolgozni ezzel kapcsolatban a javaslatait és előzetes elképzeléseit, továbbá lebonyolítani az átalakulással kapcsolatos előkészítő tevékenységet. A Vagyonügynökség joga - a már előzőekben ismertetetteken túlmenően - az okiratok aláírása és a vállalati vagyonrészt megtestesítő üzletrészek egy részének eladása, továbbá természetszerűleg a társaságban az állami vagyon vonatkozásában a tagsági, illetve részvényesi jogok gyakorlása. A hatályos jogszabállyal kapcsolatos alkalmazási gyakorlat során felvetődő jogalkalmazási és jogértelmezési kérdések egyértelmű rendezését is szolgálják a törvénymódosító javaslatok. Ezek közül kiemelném a módosítani javasolt 14. szakasz (2) bekezdését. Nem volt egyértelmű a jogértelmezés abban a körben, hogy a hatályos szabályok alapján a vállalati vagyont teljes egészében a leendő társaság alaptőkéje javára kell-e elszámolni, vagy megengedett-e a vállalati vagyonnak a tőke és a felhalmozott vagyon közötti megosztása. A javaslat az állami érdekek védelme céljából előírja, hogy a független könyvszakértő által megállapított értékű vagyon a társaság alaptőkéjének részét képezi, tehát kizárható az előbbi eset szerinti dilemma: a külső vállalkozók a társaságban a tényleges teljesítéseket meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezhessenek.

Megemlítem még, hogy a javaslat megszünteti a gyakorlatban amúgy sem élő, úgynevezett meghitelezett ideiglenes részvény intézményét annak érdekében, hogy a valós tőkéjével alakuljon meg a társaság, s ne kerüljön sor fedezetlen részvény kibocsátásra. Ezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a jelenlegi szabályozás bizonyos hiányosságai alapján kezelhetetlen és joggal kritizált átalakulási gyakorlatot és folyamatot meggátoló és egységes jogalkalmazói kérdéskörben egységes álláspontot elfoglaló törvénymódosító javaslatot szíveskedjék elfogadni az előbbi törvényjavaslattal egyezően, kapcsolódóan a már hivatkozott Vagyonügynökséggel kapcsolatban már a tisztelt Országgyűlés által elfogadott módosításhoz. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm a miniszter úr előadói beszédét.

Megkérdezem dr. Salamon Lászlót, kíván-e a bizottság nevében szólni, vagy kíván-e a bizottság előadót állítani.

Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház!

A törvényjavaslat bizottsági megtárgyalásáról jelentés készült, s ez - tudomásom szerint - valamennyi képviselő rendelkezésére áll. Ezen túlmenően mást előadni nem kívánok.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Átadom a szót Fejes Attilának, a gazdasági bizottság előadójának.

Fejes Attila, a gazdasági bizottság előadója

FEJES ATTILA (MDF)

FEJES ATTILA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

A gazdasági bizottság megtárgyalta július 24-én a 192-es szám alatt benyújtott, a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról előterjesztett javaslatot. A konkrét törvénytervezet tárgyalása előtt éles vita alakult ki arról, hogy a Kormány átfogó vagyonkoncepciójának ismerete hiányában a 192, 193-as számú törvényjavaslat tárgyalható-e annak veszélye nélkül, hogy esetleg néhány héten belül ismét módosítani kelljen a törvényt. Elhangzott olyan javaslat is, mely szerint a két törvény egyes paragrafusait tárgyalná csak a bizottság. Ez az álláspont, mint ahogyan az érvek és ellenérvek elhangzását követő szavazás mutatta, kisebbségi álláspontot tartalmazott. A bizottság 12 "igen", 8 "nem" és 2 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy a 192-es és 193-as számú tervezetet részletesen és egészében kell tárgyalni.

A 192-es számú törvényjavaslathoz a bizottság három módosítást ajánl az előterjesztők, illetve a tisztelt Ház figyelmébe. Az 1. §-hoz: a 14. § (1) bekezdésében a "vagyonkezelő szervezetek gyakorolják" helyett a "vagyonkezelő szervezet gyakorolja" szöveg kerüljön a törvénybe. A 3. §-hoz: "A TB 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek" helyett a módosított szöveg így hangzik: "A TB 17. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: A 8. § (1) bekezdése 2. mondatának módosítását az alábbiak szerint javasolja a bizottság: "E törvény hatályba lépésének napjáig a vállalati tanács, közgyűlés, küldöttgyűlés általános vezetésével működő vállalatának az átalakulása folyamatban van, vagy az átalakulási tervet az állami vagyonkezelő szervezetnek már megküldte, a vállalatok átalakulására a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket kell alkalmazni."

Az elhangzott módosításokkal a gazdasági bizottság a tárgyi törvényjavaslatot 13 "igen", 2 "nem" és 5 tartózkodás mellett a tisztelt Ház részére elfogadásra ajánlja. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem dr. Soós Károly Attilát, a költségvetési bizottság elnökét, hogy ehhez a törvényjavaslathoz kívánnak-e előadót állítani.

SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó és pénzügyi bizottság elnöke:

SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó és pénzügyi bizottság elnöke: Igen, az előadónk Csépe Béla.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Megadom a szót Csépe Béla képviselőnek, aki a bizottság előadója.

Csépe Béla, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

CSÉPE BÉLA (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési adó- és pénzügyi bizottság megtárgyalta a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Azt 11 szavazattal 4 tartózkodással, ellenszavazat nélkül támogatja. Amint az előbbi hozzászólásomban említettem, ez a vita együttesen zajlott le, s a szavazás is együttesen történt. A törvényjavaslat a Vagyonügynökségről szóló törvény logikus folytatása, szorosan illeszkedik a gazdasági jellegű törvénykezési munka folyamatába. Elősegíti a privatizációt főleg azáltal, hogy hasznosítja az alaptörvény elfogadása óta szerzett tapasztalatokat, kiküszöböli az eredeti szándéknak ellentmondó vállalati átalakulások lehetőségét. A bizottsági vitában azonban felmerültek azok az aggályok, melyek a vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat vitájában is megjelentek.

Felmerült annak szükségessége, hogy a gazdálkodási jellegű tevékenységet vagyonkezelő szervezetek végezzék, ezért a bizottság támogatja a gazdasági bizottság 324-es szám alatt beadott törvénymódosítási javaslatot, mely erre vonatkozik. Felmerült annak gondolata, hogy a vagyonpolitikai irányelvekben, melyeket majd az Országgyűlés elé kell terjeszteni, meg kellene határozni azt az általános feltételrendszert, melyet a Vagyonügynökség alkalmaz a privatizációban. Felmerült a még nagyobb nyilvánosság igénye a privatizációban, az önkormányzatok és a privatizáció viszonya.

Ez utóbbival kapcsolatban megfelelő tartalommal kell majd megtölteni az önkormányzati törvény azon rendelkezését, mely szerint a Vagyonügynökség által történt értékesítésből származó összegek külön törvényben meghatározott része az önkormányzatokhoz kerül vissza.

Felhívja a bizottság a figyelmet az egyedi iparágakra. Példaként hangzott el, hogy néhány magyar gyógyszergyárat már csak azért is felvásárolna a konkurencia, hogy másnap bezárja.

Hozzászólás hangzott el az ismételt vagyonértékelés elrendelésének lehetősége, általában a normativitás fellazítása ellen.

A bizottságnak módosító javaslatok még nem álltak rendelkezésére, így azokat még megtárgyalni nem tudta, de ebben a fázisban, tehát az általános vita fázisában a bizottság a törvényjavaslatot támogatja, és azt elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Bejelentem az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatot nyújtott be a gazdasági bizottság 324-es számon, dr. Eörsi Mátyás 398-as számon, az alkotmányügyi bizottság 418-as számon, valamint dr. Török Ferenc 426-os és 427-es számon. Ezeknek a kiosztása most van folyamatban, mármint a két utóbbi módosító javaslatnak.

Tekintettel a módosító javaslatokra, általános és részletes vitát kell tartanunk. Most a törvényjavaslat általános vitája következik. Kérem képviselőtársaim közül azokat, akik szólni kívánnak, jelentkezzenek.

Szót kér dr. Soós Károly Attila képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót.

Felszólaló: Dr. Soós Károly Attila (SZDSZ)

SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. (SZDSZ)

SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége gazdasági szakértői és jogi szakértői megvizsgálták ezt a törvényjavaslatot, és alapjában véve meglehetősen negatív véleményt alakítottak ki róla. Kétségtelen, hogy azt a törekvést, amely arra irányul, hogy az állami vagyont fokozottabban védjük, nekünk támogatnunk kell. Mi ezt tavaly május óta egyfolytában tettük, minden más állítás alaptalan. Ennek megfelelően a törvény bizonyos törekvéseit támogatjuk, például azt, hogy az egész vállalati vagyont a törzstőke, illetve a törzsvagyon terhére kell elszámolni. Ezt támogatjuk. Jól tudjuk, hogy ennek a rendelkezésnek a hiánya tette lehetővé annak idején a HungarHotels-botrányt, bár persze azt is meg kell mondani, hogy az nem volt egy igazán spontán átalakulás, mert hiszen a minisztérium közvetlen irányítgatásával folyt az egész. De mindenesetre, minden józan törekvést, ami arra irányul, hogy az állami vagyont védjük, a Szabad Demokraták Szövetsége támogat.

Viszont úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat rengeteg fölösleges, vagy éppen képtelen törekvést tartalmaz. Na, mindjárt mondanék egy példát. Egyes jogi személyek vállalatai átalakulásához szükség van a pénzügyminiszter engedélyére. Kérem szépen, az egyes jogi személyek vállalatai az magyarán társadalmi szervezetek vállalatait jelenti.

Na már most, hogyha itt a társadalmi szervezetekről! valakinek az úgynevezett régi rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek jutnak eszébe, hát akkor természetesen jogos lenne egy ilyen törekvés, mondhatná az ember, de az a helyzet, hogy azokat épp most számoltatja el majd egy másik törvény. És létrejött, én nem tudom, hány száz, vagy hány ezer egyéb új társadalmi szervezet, amelyeknek az égvilágon semmi közük a régi rendszerhez, és én egyszerűen nem értem, hogy a pénzügyminiszternek mi köze van ahhoz, hogy azok mit csinálnak a vállalataikkal. Az nem állami vagyon, az társadalmi szervezeti vagyon, ne csináljunk mindenből állami vagyont és pénzügyminiszteri engedélyt. Nem értem.

A másik ilyen, egyszerűen érthetetlen dolog számomra az átalakulási törvény 76. §-ának az eltörlése. Ezzel megszűnik az a lehetőség, hogy állami vállalatok, köztük kis állami vállalatok átalakuljanak szövetkezetté. Hát már elnézést kérek, de miért ne alakulhatnának át szövetkezetté? Én persze nagyon jól emlékszem, a hetvenes évek eleje, közepe táján ugye volt az a bizonyos mezőgazdaság-ellenes, szövetkezet-ellenes kampány, és akkor hoztak ilyen jellegű, ehhez hasonló szabályokat, hogy mit tudom én, közös vállalatot szövetkezet meg állami gazdaság ne hozhasson létre, hogy csak így, meg úgy hozhasson létre, mert az állami vagyont a szövetkezetekkel szemben védeni kell. De tényleg azzal szemben kell védeni az állami vagyont, hogy egy kis állami vállalat, amelyiknek egyébként nagyon jól tudjuk, hogy a központi előírások szerint rendkívül bürokratikus könyvelési, igazgatási rendszere van, ne alakulhasson át egy hatékonyabb kisszövetkezetté?

Szóval ezeket a dolgokat én egyszerűen nem értem.

Na most egy másik dolog, amit erősen kifogásolunk ebben a törvényben, az a "minden hatalmat az Állami Vagyonügynökségnek" jelszó. Ez a jelszó ugye abban fejeződik ki, hogy az egykori 17. § (1) bekezdése az most itten kibővül 17., 17/a, 17/b, talán még /c §-át is, és itt arról van szó véges-végig, hogy lényegében az átalakulási törvény átalakítási törvénnyé válik, a társasággá alakuló állami vállalatnak minden kérdésben az Állami Vagyonügynökséghez kell szaladgálnia jóváhagyás végett, sorozatosan.

Ez olyan mértékű, hogy az emberben komolyan fölmerül a kétely, hogyha tényleg ez a tisztelt Kormány szándéka, akkor egyáltalán minek meghagyni itt a vállalatnak bármifajta jogkörét; hát ha annyiszor kell az Állami Vagyonügynökséghez szaladgálni, akkor nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy az egészet az Állami Vagyonügynökség intézi, a vállalat pedig hallgat.

Na most, itt persze valaki azt mondhatná - és ma már hallottunk hasonló irányú kirohanásokat -, hogy na végre, most aztán jól körmére néznek az igazgatóknak. Na most, szerintünk ehelyett, ha nem megfelelő, ha pártalapon pozícióba került - és hangsúllyal hozzátenném, pártalapon ott is maradt - igazgatókat kell eltávolítani, a Kormány is erre törekszik ezzel a bizonyos igazgató-újraválasztással és egyebekkel, hát az ezekkel kapcsolatos kifogásaimat én most itt nem szeretném elmondani, mert az választási kampány lenne, amit egyes pártok már elkezdtek itt ma a Parlamentben, és mi nem szeretnénk nagyon belebocsátkozni ebbe. (Zaj a jobb oldalon.)

Az, hogy a Kormány most ilyen, az igazgatók körmére nézős törvényjavaslatot terjeszt elő, mintha éppen a Kormány saját kételyeit fejezné ki. Maga a Kormány sem hisz abban, hogy az igazgatói kar összetételét megfelelő módon tudja átalakítani, ezért a törvényjavaslat szélsőségesen bizalmatlan a jövő, én nagyon hangsúlyoznám, nem a jelen, a jövő vállalati igazgatóival szemben. Tehát az állítólag liberális MDF Kormánya a szigorú centralizmus felé halad. A szigorú centralizmus gyakorlatilag nem megvalósítható, bénítja a gazdaság működését, és a korrupció melegágya. Szerintünk egészen más irányban, a liberalizálás feltételeinek megteremtése irányában kellene elindulni, ezért az SZDSZ a törvényjavaslatot nem támogatja, számos módosító javaslatot nyújtott.

Egyébként most, ha nemcsak az SZDSZ módosító javaslatait nézzük, úgy általában megfigyelhető, hogy itt a törvényjavaslat hosszúságához képest roppant sok módosító javaslatot nyújtottak be, összehasonlítva a korábbi esetekkel, ami önmagában véve is tükrözi azt, hogy a törvényjavaslat nincs jól előkészítve, nyilvánvalóan el van kapkodva.

Na én ennek kapcsán konkrétan két problémát vetnék föl, és ezzel zárom is a hozzászólásomat.

Az egyik a helyi önkormányzatok kizárása az átalakuló vállalatok tulajdonosai közül, lényegében a belterületi föld elkobzása az önkormányzatoktól a vállalat átalakulása esetén. Úgy tudom, hogy a Kormány a bizottsági viták során az ellenzék berzenkedésének hatására feladta ezt a rossz ötletet, ami rendben is van, de hogy már ehhez is az ellenzékre legyen szükség, az nekem furcsa.

Egy másik probléma a vagyonkezelő szervezetek ügye.

Tisztelt Ház! Az átalakulási törvény 15. §-ában szó esik a vagyonkezelő szervezetekről.

A törvény szerint ilyen vagyonkezelő szervezeteket létre kell hozni. Ezek állami vagy nem állami, hangsúlyozottan üzleti jellegű szervezetek, amelyek vállalatokat irányítanak, vállalatrészeket, részvényeket kezelnek, az irányítási funkciókat látják el, a tulajdonosi funkciókat látják el, mások - például az Állami Vagyonügynökség vagy helyi önkormányzatok - megbízásából.

Ilyen szervezetekre valóban szükség lenne; éppen azért lenne szükség rájuk, mert amióta itt a tulajdonreformmal valamilyen módon összefüggő törvényjavaslatokat vitatunk, azóta egyre azt látjuk elképedve innen, az ellenzéki padsorokból, hogy az Állami Vagyonügynökségnek a funkciói, a feladatai, amelyeket a mai 30 fős létszámával - vagy lehet, hogy holnap már 60 fős lesz - végre kell hajtania, azok négyzetes haladvány szerint növekszenek.

Például épp az itt vitatott törvényjavaslat is szükségessé teszi, hogy ilyen vagyonkezelő szervezetek jöjjenek létre, amelyekre ezeket a feladatokat átruházhatja a Vagyonügynökség. Hát szükségessé teszi, mert ugye az 1. § értelmében az Állami Vagyonügynökséghez kerülnek az átalakuló vállalatok külső vállalkozó által még meg nem vásárolt részvényei, illetve üzletrészei, és az Állami Vagyonügynökség gyakorolja ennek alapján a tulajdonosi jogokat - ezeknek az üzletrészeknek, illetve részvényeknek az alapján. Erre pedig az Állami Vagyonügynökség - ha tényleg beindulnak az átalakulási folyamatok és esetleg többszáz vállalatot kell majd így kezelnie, irányítania, akkor nyilvánvalóan képtelen, és még csak létre sem hozható egy olyan egységes szervezet - mert irányíthatatlan egy olyan nagy szervezet -, amelyik mindazokat a funkciókat, amelyeket most különféle törvények az Állami Vagyonügynökségre ruháznak, meg tudnak valósítani.

Tehát elemi jelentőségű lenne az, hogy ilyen állami vagyonkezelő szervezetek létrejöjjenek. Már most a baj az, hogy az ezek szerint szükséges ilyen vagyonkezelő szervezetek létrehozásának se híre, se hamva eddig! Ez mindenképpen a kormány hibája. Emellett látszólag ellene lehet vetni annak, amit én mondok, hogy ennek a hiátusnak nincs köze az adott törvényjavaslathoz. Nos, számomra mégis nyugtalanító az, hogy a kormányzat olyan mértékben megfeledkezik az állami vagyonkezelő szervezetek létesítésének törvényben előírt kötelességéről, hogy a törvényjavaslatban már egyszerűen a Vagyonügynökséget és a helyi önkormányzatokat nevezi vagyonkezelő szervezeteknek. Tehát az a terminus, amelyik ' egy más célra volt lefoglalva, amely szükséges szervezetekről beszél, amelyeket létre kellene hozni, az itt már egy más célt szolgál ebben a törvényjavaslatban, és tényleg aggasztó, hogy ezek szerint olyan állami vagyonkezelő szervezeteket egyáltalán nem fognak létrehozni. Szóval végiggondolta azt valaki hogyan tud így az Állami Vagyonügynökség működni? Köszönöm. (Taps a baloldalon.)

Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem, hogy képviselőtársaim közül kíván-e még valaki szólni? Mivel több képviselő jelentkezési szándéka nem nyilvánult meg, az általános vitát lezárom. Indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Ismét szavazásra kerül sor. Egy kicsit várunk, amíg bejönnek a folyosóról képviselőtársaink.

Megkérdezem tehát, egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsássuk. Kérem szavazni! (Megtörténik.)

Megállapítom: az Országgyűlés 217 "igen" szavazattal, 2 ellenszavazattal és 3 tartózkodással a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Mivel több új módosító javaslat érkezett, amelyeket folyamatosan megkapnak képviselőtársaim, kérem, hogy az illetékes bizottságok, az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági és a költségvetési bizottság ezeket tárgyalja meg és tegyen jelentést az Országgyűlésnek. A részletes vitára ezt követően kerülhet sor.

Az ülésnap bezárása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Mára a munkánkat befejeztük. Holnap 10 órakor folytatjuk a munkát. Viszontlátásra!

(Az ülés 17.26 órakor ért véget.)

Hitelesítették: Balogh Gábor, Dr. Horváth József, Dr. Kóródi Mária, Tóth Sándor, Glattfelder Béla, Trombitás Zoltán soros jegyzők.