1990. augusztus 28. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 21. napja

Szabad György és dr. Szűrös Mátyás elnöklete alatt

Jegyzők: Tóth Sándor, Trombitás Zoltán, Balogh Gábor Bossányi Katalin

Az ülésen jelen voltak:

GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke, DR. ANTALL JÓZSEF, a Minisztertanács elnöke, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN, művelődési és közoktatási miniszter DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter, DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter DR. BOROSS PÉTER tárca nélküli miniszter DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter, GERBOVITS JENŐ tárca nélküli miniszter DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR munkaügyi miniszter HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter DR. KÁDÁR BÉLA nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi miniszter, DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter SIKLÓS CSABA közlekedési és hírközlési miniszter DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter.

(Az ülés kezdete: 10.10 óra - Az elnöki széket Szabad György foglalja el.)

Az ülésnap megnyitása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt képviselőtársaim türelmét kérem; már üzentünk, hogy a Kisgazdapárt szíveskedjék befejezni frakcióülését.

Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden jelenlévő képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Rendkívüli ülésszakunk mai ülésnapját megnyitom.

Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Tóth Sándor és Trombitás Zoltán jegyzők támogatják az elnök munkáját.

Visszautalva az előbbi megjegyzésemre, szeretném leszögezni, hogy a frakcióülések nem eshetnek egybe az Országgyűlés plenáris ülésével. (Taps.) Tudomásunk van arról, hogy a Kisgazdapárt jelenleg még tartja frakcióülését. A kérdésnek a részletes tárgyalásába bocsátkozni nem kívánok, a házbizottságnak a legközelebbi ülésen ennek a megbeszélése napirendi pont lesz.

Felkérem Tóth Sándort, hogy ismertesse azoknak a képviselőknek a névsorát, akik távollétüket előre bejelentették.

Napirend előtt

Távollevők ismertetése: Tóth Sándor jegyző

TÓTH SÁNDOR jegyző:

TÓTH SÁNDOR jegyző: dr. Békesi László, dr. Daróczy Zoltán, Nagy Attila, Pál László, dr. Ormos Mária képviselők az MSZP részéről; Raj Tamás (SZDSZ) Bárdos Balázs (FKgP) Póda Jenő (MDF) dr. Sóvágó László (MDF) Palotás János (MDF) Roszík Gábor (MDF) Vörös Vince (FKgP) Király Béla (független) Borz Miklós (FKgP) dr. Horváth László (FKgP) Csengey Dénes (MDF) dr. Hörcsik Richárd (MDF) Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) dr. Baranyai Miklós (MDF) Solt Ottilia (SZDSZ) Kósa András (FKgP) Darvas Iván (SZDSZ) Gerbovits Jenő és dr. Kávássy Sándor (FKgP) dr. Andrásfalvy Bertalan és dr. Bratinka József (MDF) dr. Kancsay Sándor és dr. Pálos Miklós (KDNP)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérném most szavazni! (Megtörténik. 252 jelenlévő; 26 bejelentett távollévő; 207 be nem jelentett távollévő.)

Megállapítom, hogy a jelenlét-ellenőrzés idején 252 képviselő nyomta meg az "igen" gombot, az ülés tehát határozatképes.

BRATINKA JÓZSEF, DR. (MDF)

BRATINKA JÓZSEF, DR. (MDF) Bejelentettem távollétemet, de jelen vagyok. A gépem nem működik.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Bratinka József jelen van, kérném a gépét visszakapcsolni. Továbbá felhívom a műszaki kollégák figyelmét, hogy jelenleg a gép öt perc többletidővel működik, hátralévő időként húsz másodperc jelent meg. Köszönöm.

Határozathozatal törvényjavaslat sürgős tárgyalásáról és az ülés tárgysorozatának kiegészítéséről

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! A Kormány sürgős tárgyalást kérve beterjesztette a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot. Szükségessé válik tehát - amint ezt már tegnap jeleztem -, hogy kiegészítsük jelenlegi ülésünk tárgysorozatát. Indítványozom - erre kormány-előterjesztés esetén módunk van -, hogy a sürgősségi kérés elbírálásával együtt az Országgyűlés e törvényjavaslattal egészítse ki a tegnap elfogadott tárgysorozatot. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a tárgysorozatnak ezzel a sürgősségi eljárást igénylő kormány-előterjesztéssel való kiegészítését. Kérem, szavazzunk, most! (Megtörtént.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 205 "igen" szavazattal 45 ellenében, 11 tartózkodással elfogadta a tárgysorozatnak a kiegészítését a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló sürgősségi igénnyel beterjesztett javaslatával.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget a külügyi bizottság megbízásából annak elnöke, Horn Gyula. Megkérem, fáradjon a szónoki emelvényhez.

Napirend előtti felszólaló: Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke:

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem Önökkel azt a nyilatkozatot, amelyet az Országgyűlés külügyi bizottsága a tegnapi és a mai napon megfogalmazott.

A magyar Országgyűlés külügyi bizottsága alapvető fontosságú kérdésnek tekinti Magyarország és a vele szomszédos országok viszonyát. meggyőződése, hogy a térség és Európa érdekeinek egyaránt az felel meg, hogy Közép- és Kelet-Európa sokat szenvedett, egymással gyakran szembefordított népei a múlton felülemelkedve, jogos és vélt sérelmeiket félretéve közösen munkálkodnak a jószomszédi viszony megteremtésén, az együttműködés bővítésén.

Az ötven évvel ezelőtt második bécsi döntés ismert következményei arra figyelmeztetnek, hogy a térség népei csakis maguk tudják viszonyukat tartós alapokra helyezni. Az évforduló alkalmából az Országgyűlés külügyi bizottsága leszögezi, hogy Magyarország - mint a helsinki záróokmány egyik aláírója - kizárja a fennálló európai határok erőszakos úton történő megváltoztatásának gondolatát.

Egyidejűleg megerősíti azt az álláspontját, hogy a térség stabilitásának alapvető feltétele az emberi jogok, az itt élő nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív és egyéni jogainak az ENSZ, valamint a helsinki folyamat vonatkozó dokumentumainak szellemében történő maradéktalan biztosítása.

Az Országgyűlés külügyi bizottsága elítéli mindazokat az erőket, amelyek a bécsi döntés évfordulóját a magyar és a román nép közötti ellentétek felszítására igyekeznek kihasználni. Felkéri Románia Nemzetgyűlésének tagjait, az ország minden felelős politikai erejét, hogy ugyanebben a szellemben emelje fel szavát a szélsőséges, gyűlölködő megnyilvánulások, a hangulatkeltés ellen. Csakis a megbékélésre, a jószomszédi kapcsolatokra irányuló felelős magatartás szolgálja a magyar és a román nép érdekeit, a kelet- és közép-európai térségben zajló demokratikus változásokat, az egységes Európa megteremtését.

Kérem ennek tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Általános taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Horn Gyulának, a külügyi bizottság elnökének, hogy ismertette a külügyi bizottság nyilatkozatát, és ezek után rátérek a mai várhatóan rövid - ülésnap programjának ismertetésére.

Várhatóan ebédszünetig sor kerül a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatnak, valamint "Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyon-elszámoltatása" címen benyújtott törvényjavaslatnak az általános vitájára. Tekintettel arra, hogy az illetékes bizottságok a törvényjavaslatokhoz beérkezett módosító indítványok nem mindegyikét tudták megtárgyalni, a részletes vitára és a határozathozatalra csak a bizottsági ülések után kerülhet sor.

Várhatóan még a délelőtt folyamán megtárgyaljuk az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válaszról szóló országgyűlési állásfoglalás-tervezetet is.

Ebédszünet után kerül sor a tegnap ismertetett interpellációk és egy kérdés előadására. Felkérem Trombitás Zoltán jegyzőt, szíveskedjék ismertetni a tegnapi ülés óta beérkezett kérdés tárgyát.

Kérdés tárgyának ismertetése: Trombitás Zoltán jegyző

TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző:

TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző: Kérdést tesz fel dr. Hoppa József, Magyar Demokrata Fórum, a bányászoknak járó hűségjutalom kifizetésének tárgyában a pénzügyminiszterhez.

A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a következő napirendi pontunk, a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalására.

A Kormány előterjesztését képviselőtársaim a 340-es számon kézhez kapták. Átadom tehát a szót Balsai István igazságügy-miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Balsai István igazságügy-miniszter a napirendi pont előadója

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már a földtörvény bevezetését megelőzően is, de azóta, a bevezetést követő időszak tapasztalatai is teljesen egyértelműen bebizonyították azt, hogy az állami tulajdonú ingatlanok kezelői jogának a tartalma egyáltalán nem felel meg a piacgazdaságon alapuló jogrendszer elveinek. A kezelői jog nem illeszthető a polgári jognak sem a hagyományos, sem a modern tulajdonjogra és annak önállósult rész-jogosítványaira vonatkozó szabályaihoz, ezért az állami tulajdonosi jog gyakorlásának új alapokra történő helyezése érdekében átfogó felülvizsgálata indokolt.

A kezelői jog, különösen az elmúlt időszakban, tisztázatlan helyzetet teremtett a kezelő jogosítványai tekintetében, aminek csak egyik jele volt az elmúlt évi parlamenti döntés, amely szerint a társadalmi szervezetek részére biztosított kezelői jog elidegenítési jogosultságát meg kellett szüntetni. Emellett az állam szinte alig tudta érvényesíteni a tulajdonosi jogosítványait.

Javaslatunk ezért, a tulajdoni reform egyik lépéseként is, megszünteti a társadalmi szervezetek kezelői jogát, és az állami tulajdonú ingatlanok hasznosításának végleges rendezéséig számukra ingyenes átmeneti használati jogot enged az általuk jelenleg is kezelt ingatlanokra nézve. A használó szervezet az ingatlan használatát ezen átmeneti időszak alatt, éppen a szabad rendelkezés biztosítására, másnak nem engedheti át.

A javaslatnak ez a korlátozó rendelkezése nem érinti a harmadik személyeknek a hatálybalépés előtt szerzett, és a kezelői jog megvonásával érintett ingatlanon fennálló jogait.

Az ingatlanokra megkötött és a javaslat hatálybalépésekor is élő hasznosítási szerződésekből folyó bevételek továbbra is megilletik a használót - bizonyos kivételekkel.

A múlt rendszer prominens politikai szervezetei, illetőleg azok vagyonjogi jogutódai által kezelt ingatlanok mennyisége, meggyőződésünk szerint, nincsen összhangban a szervezetek súlyával, valóságos társadalmi szerepével, ezért az általuk kezelt ingatlanok hasznosításából származó bevételek a továbbiakban az állami költségvetést illetik meg a javaslat szerint.

A javaslat által érintett ingatlanok hasznosításának végleges rendezésére a Kormány eredetileg 1990. október végét jelölte meg, de a beterjesztés óta eltelt időszak ezt illuzórikussá teszi, úgyhogy azzal a módosítással majd egyet fog érteni a Kormány, ami november végében jelöli meg ennek a végső határidejét.

Szeretném előrebocsátani, tisztelt Országgyűlés, hogy a Kormány nem akarja visszavenni ezen ingatlanok használatát, nem kíván valamiféle államosítási eljárást bevezetni a társadalmi szervezetek terhére. A terveink szerint az ingatlanok többségét, természetesen, az önkormányzatok tulajdonába kívánjuk adni, akik majd rendelkezhetnek róluk, biztosítva a területükön működő társadalmi szervezetek számára a működésükhöz szükséges, és a tevékenységükkel arányban álló ingatlanokat.

Emellett nyilvánvalóan arra is sor kerül majd, hogy egyes nagy múltú társadalmi szervezetek közvetlenül megkapják az általuk használt ingatlanok tulajdonjogát is. Ez különösen akkor lesz majd indokolt, ha az érintett ingatlanok éppen a saját vagyonukból kerültek állami tulajdonba.

Ezek szellemében kérem a Tisztelt Házat, hogy a javaslat elfogadásával segítse elő, a tulajdoni reform egyik elemeként is, a társadalmi szervezetek ingatlanhasználatának igazságos rendezését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm igazságügy-miniszter úr előterjesztését. Megkérdezem Salamon Lászlót, az alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottság elnökét, kíván-e bizottságuk előadót állítani.

Dr.: Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat bizottsági megtárgyalásáról jelentést készítettünk, és ez képviselőtársaink rendelkezésére áll. Ezen túlmenően előadnivalónk nincs, és előadót sem állítunk.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megkérdezem Soós Károly Attilát, a költségvetési bizottság elnökét, kíván-e a bizottság előadót állítani.

Matyi László személyében jelentkezik a bizottság előadója.

Dr. Matyi László, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója

MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:

MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A bizottság megtárgyalta a Kormány javaslatát, a hozzá beérkezett módosító indítványokat azonban még nem.

A bizottsági ülésen jelen törvényjavaslattal egyedül a 3. § (2) bekezdésével volt a bizottság szempontjából gond, amely a Magyar Szocialista Pártot is felsorolja azon szervezetek között, amelyeknek a használati joga körébe eső ingatlanok hasznosításából származó bevételei az állami költségvetést illetik meg. Ez a szabályozás, a bizottság álláspontja szerint, ellentétes lenne a pártokról szóló törvénnyel.

A bizottsági ülésen a Kormány képviselője ígéretet tett, hogy e vonatkozásban módosítja a törvényjavaslatot. Amennyiben ez a módosítás megtörténik, abban az esetben bizottságunk támogatja jelen törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatok érkeztek a gazdasági bizottságtól a 404-es számon, az alkotmányügyi bizottságtól a 416-os számon, Horváth József képviselőtársunktól a 408-as számon, Kósáné dr. Kovács Magda képviselőtársunktól a 413-as számon, Solt Ottilia és Havas Gábor képviselőtársainktól pedig a 421-es számon. A módosító javaslatokra tekintettel, természetesen, általános és részletes vitát kell tartanunk.

Most tehát a törvényjavaslat általános vitája következik. Az általános vitában való részvételre elsőként Orbán Viktor kért szót.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagy fontosságú törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, egy olyan kérdést szabályozó törvényjavaslat, amely mindannyiunk igazságérzetét már régóta bántotta, éppen itt az ideje, hogy ezeket a kérdéseket nyilvános vitákban rendezzük. Úgy gondoljuk azonban, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége némi fenntartását kell kifejezze a megfogalmazott törvényjavaslattal kapcsolatban.

Először is azt a kérdést kell megfogalmaznunk, ha igaz az indoklás, amit az igazságügy-miniszter úr előadott és amivel egyetértünk, hogy a kezelői jog intézménye nem illeszkedhet egy piacgazdaság jogrendszerébe, akkor kérdésem: miért azt a jogi megoldást választották, hogy a kezelői jogot nem megszüntették, hanem áttelepítették a Pénzügyminisztérium egy szervébe. Miért nem az történt, hogy a kezelői jog megszűnt a társadalmi szervezeteknél, de nem éledt volna fel sehol máshol, hanem egyszerűen állami tulajdonná válik a kezelői joggal megterhelt ingatlan, amelyet a Pénzügyminisztérium kezel. Miért kell kezelői jogot adni? Nyilván van e mögött valamifajta jogi megfontolás, de az indoklásból ez nem derült ki. Első kérdésem tehát: miért szükséges kezelői jogot adni?

A másik ügy az már nem kérdés, hanem kifogás: én is adtam be két módosító indítványt, ami nyilvánvalóan nem érkezett meg az Elnök úrhoz, azért nem szerepelt az előbbi felsorolásban.

Nem egészen világos számomra az előbb előadott érvelése a költségvetési bizottságnak, amely arról szólt, miért helytelen dolog, ha az Önök előtt fekvő törvényjavaslat 3. §-ának (2) bekezdéséből a Magyar Szocialista Párt kimarad.

Az érvelést egyáltalán nem tartjuk meggyőzőnek, nem egészen világos a számunkra, hol van szemben ez a párttörvénnyel? Mi úgy gondoljuk, hogy a Kormány eredeti előterjesztése helyes volt, helyesen tette, hogy a felsorolt társadalmi szervezetek közé a Magyar Szocialista Pártot is betette, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódját. (Taps a jobb oldalon.)

Nem világos, hogy miért kellene őket kivenni ebből a körből. Én nem óhajtok most semmifajta politikai érvelést előhozni és nem is szeretném a magam részéről, természetesen akadályát sem lehet ennek támasztani, hogy politikai vita alakuljon ki erről a kérdésről, mert ez a mi számunkra nem politikai kérdés, hanem egyszerűen jogi kérdés. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon ma egyetlen itt ülő pártot sem illet meg egyetlen ingatlanon sem semmifajta kezelői jog. Nem értjük, hogy mást miért kellene. Ez nem politikai kérdés, hanem jogegyenlőség kérdése. Nem lehetünk mi diszkriminálva negatív módon, egy másik párt pedig pozitív módon.

Úgy gondoljuk, hogy igen helyes, hogy ha van az MSZP-nek ilyen ingatlana, amelyet kezelői jog terhel, amelyen kezelői jogot élvez, az ugyanúgy megszűnik a törvény hatályánál fogva, mint az összes társadalmi szervezeté. Nem világos, hogy miért ne hozhatnánk meg egy ilyen döntést. Az első módosító indítványom - amelyet majd Önök nyilván meg fognak kapni - erről szól, hogy az MSZP-t semmiképpen ne vegyük ki ebből a körből.

A második módosító indítványom, amelyet előterjesztettem, az a következőkkel foglalkozik. Az sem világos teljes egészében a számunkra: miért illeti majd meg ingyenes használat azokat a társadalmi szerveket a szóban forgó ingatlanokon, amelyektől most elvesszük a kezelői jogot. Nem egészen világos, hogy ők miért használnak egy ingatlant ingyen, ha Önök és a mi pártunk, amely szintén társadalmi szervezet, négyzetméterenként nem tudom mennyi, de tetemes bérleti díjat kell fizetnie és miért illetne meg bárki mást ingyenes használati jog? Úgy gondoljuk és erre vonatkozott a módosító indítványom -, más fajta törvényszövegezésre van szükség, azt javaslom, hogy a következőképpen hangozzon a törvény.

A törvény eredeti megfogalmazása helyes volt, csak pontatlan, ugyanis nem mondta meg világosan, hogy a megállapított használati jog ingyenes vagy ellenérték fejében járó használati jog. Ellenben benyújtottak a 404-es számon egy módosító indítványt, amely azt mondta ki, hogy ez a használati jog legyen ingyenes. Ezzel mi nem értünk egyet, azt szeretnénk, ha Önök az eredeti szöveget fogadnák el azzal a módosítással, hogy abba kifejezetten kerüljön be, hogy ellenérték fejében jár a használati jog azon ingatlanokra nézve a társadalmi szervezeteknek, amelyeket korábban kezelői jog terhelt.

Ugyanakkor fontos beletennünk azt a lehetőséget is a társadalmi szervezetek számára, hogy lemondjanak ezen ingatlanok használatáról amilyen gyorsan csak lehet, vagy amilyen gyorsan csak akarnak. Úgy gondoljuk, hogy a törvénynek ki kell mondani azt, hogy ők lemondhassanak a használati jogról. Azt is ki kell mondani megítélésünk szerint a törvénynek - és ez szerepel a FIDESZ módosító indítványában -, amennyiben a társadalmi szervezetek lemondanak a használati jogról szeptember 15-ig, akkor a törvény hatálybalépésétől számítva szeptember 15-ig tartó időtartamra nézve ne terhelje őket díjfizetési kötelezettség a használati jogért. Ha valaki csak szeptember 15-e után mond le, erre az időszakra is terhelje őt díjfizetési kötelezettség. Mindenkinek módjában áll két hét alatt megfontolni, hogy képes lesz-e bérleti díjat fizetni ezekért az ingatlanokért, vagy nem lesz képes. Ha nem lesz képes, mondjon le róla. Mi is így gazdálkodunk, Önök is így gazdálkodnak, nem ildomos, hogy mások könnyebb szabályok szerint gazdálkodjanak, mint mi.

Ez a két módosító indítványunk van. Következésképpen azt szeretném javasolni, Önök vessenek el minden olyan módosító indítványt, amely arra vonatkozik, hogy az eredeti törvényjavaslatban foglalt határidők átalakuljanak. Szerintünk helyes, ha szeptember 15-ig kell nyilatkoznia minden társadalmi szervezetnek, hogy mely ingatlanára nézve szűnt meg a kezelői jog és alakul át hasznosítási joggá. Szeptember 15-e után pedig a Kormány döntsön arról, hogy mely társadalmi szervezetnek, milyen feltételekkel és mennyi bérért adja ezeket használatba, bérletbe, a jogi konstrukció kiválasztása a Kormánytól függ, tetszés szerint megválasztható. A magunk részéről ezeket az indítványokat terjesztettük elő.

Még egyszer összefoglalóan:

1.) Megítélésünk szerint a Magyar Szocialista Pártot nem lehet kivenni a kezelői jog megszüntetésével érintett társadalmi szervezetek köréből.

2.) Ingyenes használati jog semmiképpen nem engedhető.

3.) Ha valaki lemond a használatról, nem kell díjat fizetni, ha szeptember 15-ig teszi meg, az addig terjedő időre se kelljen méltányossági alapon fizetnie.

Ez a három pont, amelyet az Önök figyelmébe ajánlok. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Balsai István igazságügy-miniszter úr kért soron kívül szót.

Felszólaló: Dr. Balsai István igazságügy-miniszter

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Nagyon röviden szeretnék valami félreértést eloszlatni. Orbán Viktor valószínűleg nem pontosan értette a szavainkat. Az MSZP-vel kapcsolatos és a bizottság előadója által megfogalmazott módosítási indok nem azt jelenti, hogy a társadalmi szervezetek kezelői jogának a megszűnése során az MSZP valami kivételt élvezne, tehát az ő kezelői joga nem lenne megszüntetve. Szó sincs erről. Az MSZP-vel kapcsolatos megfogalmazott módosítás a párttörvénynek arra vonatkozó szakaszából vezeti le a módosítást, hogy egy párt nem tehet olyat, amivel kapcsolatban a bevételeit egy tekintet alá kellene vonnia az ott felsorolt másik hét szervezetével.

Tehát nem arról van szó, hogy az MSZP kivételt élvez, hanem az MSZP-nek egy esetleges jogellenes tevékenységét nem kívánja a módosító indítvány törvényi szinten honorálni. Erről van szó. A hozzászólás többi részét nem akarom részletezni, lesz még erre alkalom. De nehogy félreértés legyen: a Kormány nem kívánja az előterjesztéssel és a módosítással sem az MSZP-t a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetési köréből kivenni.

Csak egyet szeretnék még - a hozzászólásokat nem befolyásolni kívánva - elmondani: itt elsősorban nem pártvagyonról van sző, többezer egyesületről és társadalmi szervezetről van szó. A végleges rendezésig történő ingyenes használati jog - amely nem egy tartós állapot, hiszen csak néhány hónapról van szó - többezer egyesületet, társadalmi szervezetet illetően merül fel, nem pedig a 7-8 szervezetet, amelynek bevételét a javaslat szerint úgy is elvonná az Országgyűlés.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm miniszter úr felvilágosítását. Szólásra következik Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt képviselő csoportjának a vezetője.

Felszólaló: Pozsgay Imre (MSZP)

POZSGAY IMRE (MSZP)

POZSGAY IMRE (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Csak egy rövid észrevételre kértem szót. Ebben a vitában a Szocialista Párt nem kíván részt venni, éppen azért, mert kifejezni óhajtja, hogy az ügyben a teljes következetes, jogállami és alkotmányos rendezést tartja iránymutatónak, irányadónak, és ezért természetesen támogatja az előterjesztést, elfogadja azt a törvényt, amelyet erről az Országgyűlés alkot. Ez nem is lehet vitás!

Orbán Viktor kifejezte, hogy nem kíván politikai észrevételeket tenni, éppen ezt komolyan véve szeretném megismételni: ebben a vitában mi egy szakszerű, belső logikát követő, következetes, minden pártra, szervezetre azonos elvi állással járó törvényhozást kérünk, és a Szocialista Párt ebben a törvényhozást támogatja. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm Pozsgay Imre felszólalását. Szólási lehetőséget kér Matyi László, a költségvetési bizottság előadója.

Felszólaló: Dr. Matyi László, a költségvetési adó- és pénzügyi bizottság előadója

MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési adó- és pénzügyi bizottság előadója:

MATYI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy bizottsági álláspontot közvetítem, egy bizottságnak mind a hat parlamenti párt, illetve a függetlenek csoportjának képviselője tagja; másik oldalról, ami a szakmai érveket érinti, azokat az igazságügy-miniszter úr pontosan elmondotta, ezt a magam részéről teljes mértékben támogatom. Köszönöm. (taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra jelentkezett Kőszeg Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Tessék!

Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ)

KŐSZEG FERENC (SZDSZ)

KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Erre a törvényjavaslatra tulajdonképpen elsősorban azt mondhatjuk, hogy végre.

Régi története van ennek a törvényjavaslatnak, illetve nem a törvényjavaslatnak, hanem annak a társadalmi igénynek, amely most végül törvényjavaslatként is megfogalmazódott. Azt lehet mondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezt már több mint egy éve követeli, már az 1989. márciusi küldöttgyűlésünk határozatában benne foglaltatott, hogy azt kívánjuk, hogy az akkori MSZMP és a hozzá kapcsolódó társadalmi szervezetek vagyonát zárolják, és ezeket egy állami felügyelet kezelje, és hasznosítsa szociális, oktatási stb., társadalmilag hasznos célokra.

Folytatódott ez a küzdelem a pártállami vagyoni privilégiumok felszámolásáért akkor, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége elkezdte a Next 2000 ügyét és azoknak a vagyonátmentő kft-knek az ügyét és ezen ügyek felülvizsgálatának szorgalmazását, amire az elmúlt év nyarán-őszén került sor. Az új Parlament összeülése után pedig már május 28-án törvényjavaslatot, illetve határozati javaslatot terjesztettünk elő, amelyben, minthogy korábban már a FIDESZ a volt MSZMP-vagyonra vonatkozóan hasonló értelmű javaslatot terjesztett be, itt mi a KISZ-nek, a volt KISZ-nek, illetve utódszervezeteinek és a Hazafias Népfrontnak, illetve utódszervezeteinek a vagyon-elszámoltatását kértük ebben a törvényjavaslatban.

Azt lehet mondani, hogy jobb később, mint soha, bár az, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak a megvitatására május óta nem kerülhetett sor, azért ez magában hordja azt is, hogy a volt KISZ utódszervezetei igen busásan használhatták tudomásom szerint azt a vagyont, amelynek javadalmaiból időközben részesültek, és módjuk nyílt olyasmire, hogy már voltaképpen nem is létező szervezeteknek a tagjai akik nem voltak többen, mármint azok száma, akik jogosultak voltak a csekkszámla kezelésére - azok millió forint értékű nyári táborozásokat, lovas túrákat szervezzenek maguknak. Hát persze el lehet intézni a dolgot úgy is, hogy volt legalább utoljára még egy jó nyaruk, de azt hiszem, hogy a népgazdaság nincs olyan helyzetben, hogy ilyen nemzeti ajándékokat helyes legyen biztosítani. (Mozgás.)

A tavaszi ülésszakon benyújtott és még nem tárgyalt képviselői javaslatokat felsoroló ügyirat, amelyet a képviselők megkaptak, említi ezt a Matyi Lászlóval közösen benyújtott javaslatunkat a KISZ és a Hazafias Népfront utódszervezeteinek vagyonával kapcsolatban, és megemlíti azt is, hogy a Kormány hasonló jellegű indítványt nyújtott be. Ez természetesen így van, tehát most szeretném bejelenteni, hogy a magunk részéről ezt az indítványt visszavonjuk, mert valóban nincs szükség ennek a külön tárgyalására, hiszen a kormányindítványban benne foglaltatik az a javaslat, amelyet mi tettünk májusban.

Ugyanezt állítja ez a felsorolás a másik ugyanakkor tett és hasonló jellegű javaslatunkról, amely a szakszervezeti vagyon felülvizsgálatára, számvevőszéki számbevételére vonatkozik. Na most, ez nem felel meg a valóságnak, ugyanis a kormányindítvány nem tartalmazza a SZOT, illetve tagszervezetei jogutódjának a vagyoni felülvizsgálatát, tehát az erre vonatkozó indítványunkat fenntartjuk. Felvetődött az, hogy ezt módosító indítványként csatoljuk a jelenlegi csomagtervhez. Azonban az a véleményünk, hogy természetesebb közegben marad a szakszervezeti vagyonra vonatkozó javaslatunk, ha együtt tárgyaltatik azzal a másik két javaslattal, amelyeknek egyikét az MDF képviselője, Palkovics Imre nyújtotta be, amely a szakszervezeti üdülővagyonra vonatkozik, a másik pedig, amely a tagdíjfizetés módjára vonatkozik.

Azt gondoljuk és kérjük, hogy minél hamarabb tűzze ezeket a javaslatokat az Országgyűlés napirendjére, a megtárgyalásuk igencsak sürgős. Emellett szól két dolog is. Egyrészt az, hogy nekünk is az a véleményünk, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni mondjuk a Hazafias Népfront, illetve utódja vagyona és a SZOT, illetve utódjai vagyona, vagyoni ügye, és egyáltalán ügye, között. A jelentős különbség az, hogy véleményünk szerint a Hazafias Népfrontra a többpártrendszer, az alkotmányos demokrácia viszonyai között semmiféle szükség nincs, azonban szakszervezetre természetesen van szükség. Méghozzá olyan szakszervezetre van szükség, amely legitimitást élvez, amely valóban képviseli a munkavállalókat és amely ennek következtében valóságos tárgyalópartnere lehet mind a munkaadói szervezeteknek, mind pedig, szükség esetén, a Kormánynak. Azonban ennek a legitimitásnak az eléréséhez arra van szükség, hogy megszűnjenek azok a privilégiumok, amelyek a pártállami viszonyok idejéből maradtak fenn.

Tehát úgy gondoljuk, hogy tulajdonképpen a szakszervezetnek, a szakszervezeti mozgalomnak, sőt még a látszólag ellenérdekelt Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének is igenis érdeke, hogy minél hamarabb sor kerüljön a vagyonelszámolásra. A "minél hamarabb"-ra pedig egy új hangsúly is esik, azért, mert tudomásom szerint szeptember 15-ével a MASZOSZ úgy tervezi, hogy a még központi kezelésben maradt vagyont végképp szétosztja a tagszervezetei között, ami azt jelentené, hogy nem a MASZOSZ-szal központilag állna szemben az Országgyűlés, illetve nem a MASZOSZ-t kötelezné vagyonelszámolásra és nem a MASZOSZ-szal kellene bajlódnia az Állami Számvevőszéknek, hanem több mint 80-90 szakszervezetnek a vagyonelszámolását kellene bekérnie, ami sokkal bonyolultabb, nem is beszélve arról, hogy folyamatosan fennáll az a törekvés, hogy ezt a vagyont valamilyen módon részvénytársasággá, alapítványi vagyonná alakítva kivonják az ellenőrzés alól.

Tehát itt ismételten sürgetni szeretném a szakszervezeti vagyonra és egyéb szakszervezetre vonatkozó javaslatok napirendre tűzését.

Végül pedig azt szeretném mondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, ahogy előde, a demokratikus ellenzék is, mindig arra törekedett, hogy felvegye a harcot a pártállami privilégiumokkal és megsemmisítse azokat. Mi azonban az intézmények hatalmát, az intézmények privilégiumát akarnánk, akarjuk megsemmisíteni és ennek lenne egyik, talán nem utolsó, de mindenesetre a végsők közé tartozó eleme a vagyonelszámoltatás. Éppen ezért nem helyeseljük például azt, nem tartjuk igazán jogszerűnek, hogy a törvénytervezet már a címében minősíti az elszámoltatandó szervezeteket. Azt gondoljuk, hogy egy jogszabálynak politikailag semlegesnek kell lennie, fölösleges az, hogy a törvénytervezet címében benne legyen, hogy a múlt rendszerhez kötődő szervezetek. Egyszerűen maga az a tény, hogy felsoroljuk ezeket a szervezeteket, az jogi szempontból véleményünk szerint tökéletesen elégséges.

De ami fontosabb ennél, az az, hogy szeretném hangsúlyozni, mi akkor, amikor monopóliumok, hatalmi kiváltságok ellen harcolunk, akkor az intézmények ellen harcolunk, és nem akarunk személyek ellen harcolni, és nem akarunk személyeket bizonytalan helyzetbe hozni, nem akarjuk azt, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben egyes emberek nem érezhetik magukat biztonságban. Ezért azt gondoljuk - és engedtessék meg, hogy egy mondat erejéig kitérjek erre -, úgy véljük, nagyon súlyos felelősség nehezedik a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójára akkor, amikor a jelen helyzetben, amikor amúgy is olyan sok a feszültség az országban, előterjesztette azt a justitia-tervet, amelynek, mint maguk mondták el sajtótájékoztatójukon, pontos kereteit nem látják át, nem tudják azt, hány embert fenyeget ez az elszámoltatás, ez az úgynevezett igazságtétel.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megkérem az előadót, hogy szíveskedjék a törvényjavaslat tárgykörében maradni. (Taps.)

KŐSZEG FERENC (SZDSZ)

KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Igen, így van. Be is fejezem. Azt hiszem, akkor, amikor elszámoltatásról, a pártállami rendszer maradványainak felszámolásáról van szó, akkor ezt a fajta társadalmi felelősséget igenis figyelembe kell venni. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Kőszeg Ferenc felszólalását, két perces felszólalásra kért lehetőséget Orbán Viktor.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnézést kérek, Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim, hogy ismét hozzászólásommal kell Önöket megterhelnem, csak szeretnék valamit tisztázni az előbbi hozzászólásomból.

Balsai igazságügy-miniszter úr azt mondta, hogy valamit félreértettem. Természetesen nem zárható ki, hogy így történt, de még most sem látok teljesen világosan ebben az ügyben, ezért kellett két perc erejéig szót kérnem.

Valóban igaza van Balsai igazságügy-miniszter úrnak abban, hogy ha esetlegesen az MSZP-nek van kezelői joggal terhelt tulajdona, abban az esetben a kezelői jog ezekre az ingatlanokra nézve megszűnik. Megszűnik. Bocsánat, a birtokában. Ha van a Magyar Szocialista Párt birtokában olyan ingatlan, amelyet kezelői jog terhel, akkor értelemszerűen ennél a törvénynél fogva ez megszűnik, és átalakul használati joggá. Jól értem ugye a dolgokat? Méghozzá ingyenes használati joggá.

Na most, ez a szakasz arra vonatkozik - ha jól értem, az Önök előtt fekvő és most megvitatott törvénytervezet 3. § (2) bekezdése -, hogy az így az MSZP használatába, ingyenes használatába került ingatlanok további hasznosítására nézve, ha hasznosítás történik, az abból származó bevétel az MSZP-t illeti meg, a pártok általános gazdálkodási szabályai alól, és nem lehet ezt a jövedelmet elvenni az MSZP-től, hiszen a párttörvény másképp rendelkezik. Ez volt az álláspont, ha jól értem. Nagyon bonyolult a helyzet, azért vagyok ilyen didaktikus, elnézést kérek ezért.

A probléma a következő. A párttörvényben nincs egyetlen szó sem arról, hogy mi van azokkal az ingatlanokkal, amelyeket kezelői jog érint. A probléma az, hogy a párttörvény ezt nem ismeri. Ha hivatkozási alapul esetleg a párttörvény 6. szakaszának (3) bekezdése szolgálna - mert a 6. szakasz sorolja fel tételesen, hogy a pártok milyen bevételi forrásokkal rendelkeznek --, akkor itt nincsen a kezelői jogra vonatkozóan egyetlenegy szó sem.

A párttörvény nem foglalkozik a pártok kezelői jogával, következésképpen a pártok olyan ingatlanjaira nézve, amely nem a tulajdonuk, de kezelői jogukban van és abból bevételük származik - ezzel sem foglalkozik a párttörvény. Ezért kérdéses az, hogy hogyan kell értsük az előterjesztett törvény 3. szakaszának (2) bekezdését.

A kérdésem nagyon egyszerűen tehát az, megilleti-e az MSZP-t az a jog - egy jogi vitáról van szó és nem politikairól, ismétlem -, hogy ha most egy birtokában levő ingatlanon kezelői joga van, amely a törvény erejénél fogva megszűnik és átalakul ingyenes használati joggá - amellyel nem értünk egyet, és egy másik indítvánnyal ezt megakadályozni szándékozzuk -, tehát ingyenes használatába kerülne át, és hasznosítja, akkor nem egészen világos, milyen jogi érvelés az, ami alapján ez a bevétel őt illeti meg és nem az államot, szemben például a DEMISZ-vagyonnal.

Ezt nem értjük. Lehet, hogy én félreértettem a helyzetet. A helyzet bonyolult, de nem biztos, hogy nincsen igazam, illetve nincs igaza a frakciónak.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm Orbán Viktor felszólalását. Szót kért Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF)

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nagyon röviden Orbán Viktornak szeretnék segítséget nyújtani, hogy a jogi problémát helyére tegyük, mert valóban kizárólag jogi problémáról van szó.

Én úgy látom, 8 most már az előterjesztés indokait érti és a gondolatmenetet is érti, kizárólag ott van a probléma, hogy véleményem szerint a párttörvényt értelmezi helytelenül. Nevezetesen a párttörvényben benne vannak a pártok gazdálkodásának szabályai, és meg vannak határozva a pártok számára a gazdálkodás keretei.

Az egész törvény szerkezetéből és indokolásából világosan kitűnik, hogy a pártoknak csak ezekben a keretekben lehetséges gazdálkodni. Ezt meghaladóan gazdálkodási tevékenységet kifejteniök nem lehet. Márpedig hasznosítást párt csak tulajdonában levő vagyontárgyak tekintetében gyakorolhat, a jelen esetben ha tehát használatában marad olyan ingatlan, amely korábban kezelésében volt, azt eleve nem hasznosíthatja, mert ez a tevékenység számára tilos, minthogy nem tulajdonában, hanem más tulajdonában levő ingatlanról van szó. Ez a párttörvény egészéből következik. Gondolom én, mert nem én terjesztettem elő ezt a módosító javaslatot, hanem a gazdasági bizottság. És hadd nyugtassam meg Orbán Viktort afelől is, hogy az alkotmányügyi bizottság emlékezetem szerint pártállásra való tekintet nélkül, teljes egészében, ha nem tévedek, egyhangúlag osztozott ebben a jogi megoldásban.

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tartózkodtunk.

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) .Azért került ki innen végül is az MSZP mert ha ez bennmaradt volna, éppen a párttörvény egyértelmű és határozottan tiltó szabályát gyengítette volna le és tette volna kérdőjelessé, hogy valóban tilos-e nem tulajdonnal gazdálkodni. Azonban ezt nem akarták, nyilvánvalóan nem akarják a törvényhozók, vagy akik ezt a javaslatot előterjesztették, ezért ezt törlik, és ennek a tükrében és a párttörvény tükrében, amely még egyszer mondom, csak tulajdonnal való gazdálkodást, csak tulajdon hasznosítását teszi lehetővé, egyértelmű, hogy ilyen tevékenységet az MSZP, mint ahogy más párt sem, nem folytathat.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Salamon László felszólalását. Szólásra kért lehetőséget Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről.

Felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)

GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen Pozsgay Imre bejelentette, hogy az MSZP nem kíván részt venni ebben a vitában, de most már olyan jogi kérdések vitájává alakult a dolog remélhetőleg, legalábbis mi ezt így fogjuk fel, hogy mégis egy-két szakmai szempontot szabad legyen elmondani.

Bár tulajdonképpen Salamon László, úgy értem, világosan megmagyarázta, miről van szó, esetleg csak a párttörvény pontos idézésével szeretném ezt alátámasztani. Azt mondja a párttörvény 6. § (1) bekezdésének b) pontja, ami a pártok gazdálkodó tevékenységével kapcsolatos passzus, hogy a tulajdonában álló, a párt rendeltetésszerű működéséhez szükséges ingatlanrészeket, helyiségeket és ingókat díj ellenében hasznosíthatja. Ebből világosan következik, ahogy Salamon László mondta, hogy a tulajdonában állókat hasznosíthatja, ami természetesen azt is jelenti, hogy a nem tulajdonában álló, használatában most már ugye ezt a kifejezést kell használnunk, mert a törvényjavaslat a kezelői jogot megszünteti - állót díj ellenében nem hasznosíthatja. Tulajdonképpen a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése ezt tiltja meg. Tehát itt egyszerűen arról van szó, hogy egy törvényben már élő, érvényes szabályt ez a törvény az MSZP-re nézve megismétel.

Kérem szépen, mi erre azt mondjuk, hogy tulajdonképpen ez így benne maradhat, de ki is kerülhet. Ez kizárólagosan egy szakmai szempont. Úgy hiszem, hogy a törvényalkotás rendszeressége, tisztasága szempontjából az a szerencsésebb, ha ugyanolyan magatartási szabályt egyszer egy törvény már előírt, akkor ezt egy másik törvényben megismételni felesleges. Megítélésünk szerint pusztán erről van szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm Gál Zoltán felszólalását. Szólásra kért lehetőséget Balsai István igazságügyminiszter úr.

Felszólaló: Dr. Balsai István igazságügy-miniszter

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom most már ezeket a jogi érveket szaporítani, mert azért mégiscsak a nem jogászok vannak itt többen. A részletes vitánál majd erre ki fogok térni.

Egyetértek Salamon László érveivel. Gál Zoltán érveihez annyiban tudnék még egy momentumot hozzátenni, és ezzel ellentétben hozzátenni, hogy végül is Salamon László érvei közül azt tartom fontosnak, hogy nem akarunk egy jogellenes helyzetet törvényi szinten elismerni. Ha egyszer nem jogosult erre az MSZP mint politikai párt, akkor ne tiltsuk meg egy törvényi szabályozással, kvázi elismerve, hogy jogosult volt idáig és majd szeptember 15-e után nem. Ez az igazi indoka annak, hogy egyetértünk azzal, hogy ne szerepeljen a nyolc között ebben a vonatkozásban az MSZP De majd a részletes vitánál erre kitérünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Kétperces szólásra kért lehetőséget Orbán Viktor a FIDESZ részéről.

Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) A jogi érvelést, amit itt hallottunk, elfogadva, s a konzekvenciáját levonva: jól értem-e az alkotmányügyi bizottság tisztelt elnökének szavait, hogy abban az esetben, ha a Magyar Szocialista Párt a párttörvény hatályba lépése óta a nem tulajdonában, hanem kezelésében lévő, kezelői jogában lévő ingatlanokkal bárminemű gazdálkodási tevékenységet folytatni, akkor az jogellenes volt? Jól értem? Ebben a kérdésben a mostani vitánk alapján nem lehet más értelmezést adni a párttörvény szavainak, csak ezt. Jól vonom-e le a konzekvenciát? Ha igen, akkor ebben megnyugszunk és elfogadjuk a kifejtett jogi érvelést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szót kért Dornbach Alajos alelnök úr.

Felszólaló: Dr. Dornbach Alajos (SZDSZ)

DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)

DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Képviselői minőségemben és jogászként egyetlen gondolatot hadd vessek fel. Különbség van a használati jog, a haszonélvezeti jog között, és a kezelői jog között. A kezelői jog jelenti a használat és a hasznosítás, vagyis a bérbeadás jogát is, lényegében közel áll a haszonélvezeti joghoz. Annyiban több a haszonélvezeti jognál, hogy még a tulajdon feletti rendelkezési jogot is gyakorolhatta a kezelő. Most a kezelői jog átalakul használati joggá. A használati jog nem ruházható át. A használati jog nem jelenti a bérbeadás jogát. Amennyiben azt is jelentené, akkor a haszonélvezeti joggal azonosítanánk. Megkérdőjelezem egyáltalán a 3. § (2) bekezdésének létjogosultságát, ennek helyére inkább egy olyan rendelkezés kívánkozna, hogy ahol a társadalmi szervezetek kezelői joga használati joggá alakult át, azokban a jogviszonyokban bérbeadó továbbiakban nem a használó, mert ő nem lehet bérbeadó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Salamon László kért szót.

Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF)

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)

SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy mondat erejéig kértem szót, mert Orbán Viktor kérdést intézett hozzám. Jól értette az álláspontomat, erről van szó. Az az álláspontom, hogy ha az MSZP kezelésében lévő ingatlanokat hasznosított, abból bevételt szerzett, akkor nem járt el jogszerűen eddig sem.

Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot, az általános vitát ezennel lezárom. Indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Kérdezem képviselőtársaimat, egyetértenek-e ezzel a javaslattal? Határozathozatal következik. Kérem szavazzunk! (Megtörténik: 239 " igen", 1 " nem", 2 tartózkodás.)

Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 239 szavazattal egy ellenében, két tartózkodás mellett a részletes vitára bocsátás mellett foglalt állást. A törvényjavaslat részletes vitájára és határozathozatalra a bizottsági ülések és állásfoglalások után reményünk szerint a holnap délutáni ülésen - kerülhet sor.

Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk következő napirendi pontunk, "Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatása" címet viselő törvényjavaslat megtárgyalására. A Kormány előterjesztését képviselőtársaim a 341-es számon kapták kézhez.

Átadom a szót Balsai István igazságügy-miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

Dr. Balsai István igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:

BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző javaslat kvázi folytatásának is tekinthető, s tulajdonképpen együttes tárgyalásra tartozó 2. javaslat nem véletlenül viseli "Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról" címet. Tudom, hogy van módosító indítvány a cím megváltoztatására, de a Kormány szilárd ebben a kérdésben: nem kívánja támogatni a módosítást. A tavaly novemberi népszavazás jogilag is, de egyértelműen társadalmi igénnyé is formálta az MSZMP és a hozzá kötődő erősen politikai jellegű szervezetek vagyon-elszámoltatását. A jelen törvényjavaslat ezt a célt valósítaná meg azért, hogy az ország végre úszta képet kapjon nemcsak az érintett szervezetek meglévő felhalmozott vagyonának mennyiségéről, hanem az eredetéről is. Ennek megfelelően a javaslat meghatározza azokat a szervezeteket - a már megszűntek illetőleg átalakultak jogutódjaira is kiterjedően -, amelyek kivételezett helyzetüknél fogva jelentős vagyont halmozhattak föl az elmúlt évtizedek során. A tervezet szerint ingatlan és ingó vagyonával elszámolni köteles a Magyar Szocialista Párt mint a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség és tagszervezetei minta Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörőszövetség jogutódja, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége mint a Hazafias Népfront jogutódja, az Országos Béketanács, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Nők Országos Szövetsége mint a Magyar Nők Országos Tanácsának jogutódja, a Magyar Ellenállók Antifasiszta Szövetsége és a Magyar Honvédelmi Szövetség utódszervezetei.

A tervezet a hatályos pénzügyi jogszabályokkal összhangban a célszerűségi szempontokat is figyelembe véve meghatározza, hogy milyen vagyontárgyak esnek az elszámolási kötelezettség alá, és csak olyan adatokról kér beszámolót, amelyek igazolhatóak. Az elszámolási időszak 1949. január 1-jével kezdődik. Ettől számítottan 1988. december 31-ig terjedő időszakra az elszámolónak ki kell mutatnia az általa bármilyen jogcímen megszerzett, illetve elidegenített ingatlanokat, továbbá az általa létesített és részvételével működő gazdálkodó szervezeteket és alapítványokat. Az 1988. december 31-től 1990. augusztus 31-ig terjedő időszakra az elszámoló a gazdálkodása, a vagyonfelhasználása teljes körű, részletes, pontos kimutatását köteles elkészíteni egészen az 50 ezer forintos beszerzési értéket meghaladó ingóságokra és a védett műalkotásokra is kiterjedően. A törvény felhatalmazná az Állami Számvevőszéket az elszámolások hitelességének ellenőrzésére, de a hitelességért az elszámolót teszi felelőssé. Az Állami Számvevőszék tapasztalatairól eredetileg december 15-ig, de egy módosítást talán támogatva - erre most részletesen nem kitérve - január 15-ig tervezve, beszámol az Országgyűlésnek. A beszámoló alapján a Kormány tenne javaslatot Önöknek a vagyon felhasználásáról, illetve a szükséges intézkedések megtételéről.

Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozom, hogy az elszámolás jogi és közgazdasági következményein túl sokkal nagyobb a politikai és erkölcsi tétje, s ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvény elfogadásával teremtse meg a lehetőséget az elszámoltatásra.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm az igazságügy-miniszter úr előterjesztését. Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét kérdezem, állít-e a bizottság külön előadót?

Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:

SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Külön előadót nem állítunk. Jelentésünk a most elhangzott törvényjavaslatot is részletesen érinti a fölmerült módosító javaslatokkal együtt.

Ehhez a jelentéshez azonban egy rövid kiegészítést szeretnék fűzni: egyik vitakérdésként a törvény címével kapcsolatosan tartalmazza a bizottság jelentése, hogy a módosító javaslatot - Vastagh Pál képviselőtársunk terjesztett ilyet elő más címet javasolva a törvénynek - a bizottság nem támogatja. Ugyanakkor emellett szerepel a másik megállapítás: a bizottság a törvényjavaslat eredeti címét sem támogatja.

Úgy gondolom, erről nagyon röviden magyarázatot kell adnom a tisztelt Országgyűlésnek. E határozat ilyen alakulásában szerepet játszott a "tartózkodás" helyzete, tehát az, hogy mindkét kérdésnél amikor a módosító javaslat, majd az eredeti javaslat szavazásra került -, voltak képviselők, akik a szavazástól tartózkodtak. Ilyen körülmények között keletkezett az a helyzet, hogy egyik javaslat sem - az alapjavaslat és a módosító javaslat sem - kapott többségi szavazatot.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Salamon László felszólalását, s megkérdezem Soós Károly Attilát, a költségvetési bizottság elnökét, hogy a bizottság állít-e külön előadót?

Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke240

SOÓS KÁROLY ATTILA a költségvetési, adó és pénzügyi bizottság elnöke:

SOÓS KÁROLY ATTILA a költségvetési, adó és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk nem állít külön előadót. A törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalta, azt támogatja, a módosító javaslatokat azonban a bizottság még nem tárgyalta. Ezeket a következő ülésünkön fogjuk megtárgyalni.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Emlékeztetem képviselőtársaimat - ami részben elhangzott -, hogy bizottsági módosító javaslatok és képviselői módosító javaslatok is érkeztek be. Így a gazdasági bizottság 405-ös számon, az alkotmányügyi bizottság 416-os számon, Gál Zoltán képviselőtársunk 414-es számon, Vastagh Pál képviselőtársunk 415-ös számon terjesztett elő módosító javaslatokat. Figyelemmel ezekre általános és részletes vitát kell tartanunk.

Most a törvényjavaslat általános vitája következik. Felszólalásra előzetesen jelentkezett Tóth Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Tessék !

Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP)

TÓTH SÁNDOR (KDNP)

TÓTH SÁNDOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a 341-es számú törvényjavaslatot kézbe vettem, azokra a választóimra gondoltam, akik türelmetlenül követelik ezt a vagyonelszámolást, és a szájukból már nem is "elszámolás", hanem "leszámolás" hangzik. Tehát türelmetlen - a politikai feszültségeket fokozandó - ez az ország, és ilyen formában jogos és sürgős ennek a kérdésnek az eldöntése és megvitatása. Azonban kereszténydemokrata lévén azonban azt mondom, hogy elsősorban a humanitárius gondolatnak, eszmének kell itt is győzedelmeskednie. Megmondom, miért. A címben megfogalmazott koncepciót én sem tartom szerencsésnek. Tudniillik a rendszer fogalom sokkal tágabb, ezenkívül sok minden olyat takar, ami ebből a törvényjavaslatból nem tűnik ki. Ilyen formában hajlok arra, hogy Vastagh Pál képviselőtársam módosító javaslatát támogassam, mert valóban úgy érzem, hogy diszkriminációkra nincs szükség most már ennek a nemzetnek az életében.

Tegnap Göncz Árpád elnök úr is erre célzott nagyon hatásos és mély gondolataival. Tudjuk nagyon jól, ha ez a kormányzat már elfogadta azokat a legitim szervezeteket, akik ma is műkődnek, akkor itt arról van szó, hogy nem a régi módon működő szervezeteket fogadta el. Talán visszautalnék Keresztury Dezsőnek nemrég mondott rádiónyilatkozatára, amely úgy hangzott, hogy például a Magyar-Szovjet Baráti Társaság is annak idején éppen földrajzi helyzetünknél fogva, egy szomszéd nép kultúrájának az átvételére, az irodalom, a művészetek ápolására stb. alakult, és ő maga is részt vett Szent-Györgyi Alberttel és több más művésszel, íróval, közéleti emberrel ennek a megalapításában. Kifejezte bizalmát, hogy valószínűleg ez a Társaság ma is így akar működni. Nem tudom, mert ugyanakkor halljuk az ellenkező véleményeket és eseteket éppen a vagyon kérdésében- hogy csak az MHSZ egyik legutóbbi példáját említsem. Ott a választókörzetemben most határozták el a lakások olcsó kiárusítását, ugyanakkor hallottam különböző társadalmi szervezetek részéről ilyen megnyilatkozásokat, hogy az autókat, tehát az 50 ezer forinton felüli értékrendet képviselő vagyonoknak stb. olyan jellegű kiárusítása folyik, ami csak néhány ezer forintot, vagy pedig néhány száz forintot jelent majd a megvevő részére. Tehát egyrészt jelen van a jószándék, ugyanakkor jelen vannak a visszaélések.

Találkoztam olyan veteránnal, aki azt mondta nekem, hogy: "Nézze, akik most a jogutódnak tartják magukat - nem mondok társadalmi szervezetet -, ők megtagadták az elveinket - ők azok, akiken el kell verni a port és igenis számoltassák el őket!" Erre eszembe jutott nekem a középkori római eset a penitenciatartásról. Kérem szépen, egy házaspár úgy is büntethető volt, hogy az asszonyt húzták deresre. Természetesen a férj ilyenkor jelentkezett, vállalta a botütéseket, de az utolsó botütés előtt felkiáltott: "Nagyon bűnös vagyok, és folytassák tovább".

Én azt hiszem, a mai társadalmi szervezetek mint jogutódok -, korántsem gondolnak már az ilyen házasságra, és nem is erről van szó.

Éppen ezért kérem itt a DEMISZ-nek is üzenve- azt hiszem, sokan megkaptuk a szervezet levelét -, nem arról van itt szó, hogy politikai feszültséget okozzunk, hanem arról van szó, hogy egy gazdasági elszámolást hajtsunk végre, hogy - ami az indoklásban is olvasható - a Kormány és a Parlament lássa ennek az országnak a vagyoni állapotát. Csupán erről lenne szó, a vagyoni felmérésről, mert ez az ország szegény, ez a nemzet koldus - nyugodtan mondjuk ki, és nincsenek ma Orbán Viktorok, kérem szépen, helyesebben: Orbán Balázsok - a tévedésén elnézést kérek (derültség) de lehet, hogy még ő is belekerül ebbe a felelősségteljes posztba később -, Orbán Balázsok, akik lehajolnak minden egyes kőért, minden egyes értéktárgyén, és azt mondják, hogy ez is a nemzet tulajdona, tehát meg kell becsülnünk! Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Tóth Sándor felszólalását. Szólásra következik Frajna Imre, a FIDESZ részéről.

Felszólaló: Frajna Imre (FIDESZ)

FRAJNA IMRE (FIDESZ)

FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fiatal demokraták frakciójának álláspontját szeretném tolmácsolni a beterjesztett törvényjavaslat kérdésében. A FIDESZ parlamenti frakciója egyetért a Kormány beterjesztésével és kifejezetten örül, hogy a Parlament elé került végre ez a törvény! (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Frajna Imre felszólalását. Szólásra következik Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt részéről.

Felszólaló: Horn Gyula (MSZP)

HORN GYULA (MSZP)

HORN GYULA (MSZP) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam és a frakció nevében is tudom mondani, hogy alapvetően egyetértünk a törvénytervezettel és szükségesnek tartjuk a vagyonelszámoltatás rendezését, annál is inkább, hiszen nem voltak egyértelműek sem a mostani, sem a korábbi szabályok. Mindjárt ennek kapcsán szeretnék azonban valamit elmondani, részben utalva Kőszeg Ferenc felszólalására is, és általában a különböző megnyilatkozások kapcsán felmerült, hogy elszámolt-e a Szocialista Párt a vagyonával, vagy egyáltalán el akar-e számolni a vagyonával?

Én is abból indulok ki, amiből Tóth Sándor, vagyis a tényekből, és amire tegnap Göncz Árpád elnök úr is utalt. Tudniillik a tények a következők:

A Szocialista Párt 1990. március 28-án elszámolt a vagyonával az Állami Számvevőszék felé. Két kimutatást adott át, pontos dokumentumot, amely egyfelől tételesen kimutatja a leadott vagyonokat, amelyek az összes tulajdonában volt vagyonnak 90 százalékát jelentik. Mi van a maradék 10 százalékkal? Vajon ezt nem akarta leadni a Szocialista Párt? Szó sincs erről. Nem vették át tőle ezeket az objektumokat addig az időpontig!

Hadd mondjak egy-két konkrét példát. Például a Magyar Tudományos Akadémiának kívántuk átadni abban az időben a döntésnek megfelelően a Társadalomtudományi Intézetet. Költségvetési fedezet hiányában ezekben a hetekben, hónapokban az Akadémia ezt nem tudta lebonyolítani. Több vidéki helységben, községben, faluban szervezeteink át kívánták adni a pártházakat. A helyi tanácsok - nem tudván mit kezdeni velük vagy anyagi fedezet hiányában nem vettek át jó néhány ilyen pártházat.

A Hírlapkiadó Vállalattal az történt, hogy hónapokig húzódott az átadásának ügye, mert nem volt meg a megfelelő kormányzati döntés ezzel kapcsolatban. De erről - tehát a fennmaradó objektumokról, amelyeket nem sikerült átadni addig az időpontig egy pontos listát adott át a Szocialista Párt a Számvevőszéknek.

A következő: ezt követően - tehát március 28. után - minden függőben lévő ügyet rendezett a Szocialista Párt, és az átadás ezekben a problematikus esetekben is lebonyolódott, megtörtént.

Nagyon fontosnak tartom ehhez hozzátenni, hogy kivétel nélkül minden ilyen objektumot teljes felszereléssel és berendezéssel együtt adott át a Szocialista Párt, attól a szándéktól vezettetve, hogy a működőképességet az első pillanattól kezdve biztosítani lehessen. Így történt például az Alkotmánybíróság esetében a volt XIII. kerületi székháznál, az MDF új székházával kapcsolatban, vagy pedig szomszédunkban a "fehér házzal", ahol a Parlament megkezdte a működését. De ugyanezt el tudom mondani a Parlamenten kívüli pártok esetében is, például a Magyarországi Szociáldemokrata Pártról és más pártokról.

Ezekről, tehát az átadott összes objektumról, vagyonról szóló kimutatás elkészült, készülőben van, hiszen ez nem könnyű munka, és ennek jegyében szeptember 15-ig - tehát még a most beterjesztett törvénytervezet előtt - a Szocialista Párt átadja a pontos kimutatásokat az Állami Számvevőszéknek, illetve a zárolt állami vagyont kezelő központnak. És nyugodt szívvel tudom mondani azt, hogy a párttörvénynek megfelelő pénzügyi, gazdálkodási feltételeknek megfelelően működik, közepette működik a Szocialista Párt.

Ezek a tények, amelyeket példaszerűen felsoroltam, amelyeket említettem, ellenőrizhető tények.

Engedjék meg, hogy nem visszaélve a türelmükkel, azért egy-két elvi politikai kérdésről is szóljak, ami már itt elhangzott, szóba került.

Először: mind a 340-es indoklási része, mind pedig ennek a törvénytervezetnek a címe egyfelől tartalmazza, hogy a letűnt politikai rendszerhez leginkább kötődő: ezt így indokolja a 340-es törvénytervezetnek a szövege, másfelől a 341-es címe pedig úgy szól, hogy az elmúlt rendszerhez kötődő.

Én hangsúlyozni szeretném, hogy ilyen címek, megfogalmazások a Szocialista Pártot nem rendítik meg, alapvetően nem változtatnak a helyzetén. Megmondanám azt is, hogy hozzátehetném azt is személyes véleményként, hogy annyiban kötődik a Szocialista Párt, hogy egyik főszereplője, közreműködője volt annak, hogy a régi rendszert lebontottuk, vagy lebontották. De nehezen tudom elfogadni a magam részéről - és azt hiszem, a frakció nevében is mondhatom azt -, hogy egy törvényben politikai minősítés szerepeljen. Márpedig az említett 340-es és a 341-es címe politikai minősítést fejez ki. Egy pártot vagy egy társadalmi szervezetet a választók minősíthetnek egyfelől, vagy pedig az a szervezet, az a párt maga. Senkinek másnak hivatalosan - törvénybe foglalva pláne - nincs joga minősíteni. Enyhén szólva nem tartom éppen etikusnak azt sem, hogyha a Kormány egy ellenzéki pártot minősít ily módon, ahogy ebben a törvénytervezetben szerepel. Nekem meggyőződésem, hogy ez nemcsak a Szocialista Pártnak érdeke, hogy ilyen minősítések ne legyenek, hanem valamennyi itt helyet foglaló - mind a hatunknak, mind a hat - pártnak érdeke, hogy ilyen szövegek ne kerüljenek megfogalmazásra. Mi azzal értünk egyet, hogy minden olyan társadalmi szervezetet számoltassanak el, amelyik állami támogatást kapott vagy kap. Ez nagyon fontos elvi kérdés, és éppen ezért ezzel összefüggésben mi feltétlenül javasoljuk, szükségesnek tartjuk a 341-es számú törvénytervezet címének a megváltoztatását, akár úgy, ahogy javasolva volt, hogy "egyes társadalmi szervezetek", vagy külön megnevezés nélkül.

Második, nagyon röviden: egyetértünk azzal, hogy a Kormány ne csak figyelemmel kísérje az elszámolás végrehajtását, hanem ha szükséges, megfelelő intézkedéseket is javasoljon a Parlamentnek. Ezzel összhangban én ezt úgy énem - ebből az elvből, megközelítésből kiindulva -, hogyha valamelyik társadalmi szervezet nem tesz eleget az elszámolási kötelezettségnek, akkor erről a Kormány tegyen jelentést a Parlamentnek. Minden más, ami netán a párttörvénnyel ellentétes, az diszkriminációt jelentene.

És végül harmadszor: feltétlenül szükségesnek tartjuk - ahogy az alkotmányjogi és más bizottság is megfogalmazta -, hogy a Parlament kapjon tájékoztatást arról, hogy mi lett ezeknek az ingatlanoknak, vagyonoknak a sorsa. Tehát mindenképpen helyeseljük azt, hogy a Kormány tegyen jelentést a leadott ingatlanoknak, vagyonoknak a sorsáról, és tegyen javaslatot ezek hasznosítására. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Horn Gyula felszólalását. Kétperces felszólalási lehetőséget kért a FIDESZ részéről Orbán Viktor képviselőtársunk.

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elálltam.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Elállt. Köszönöm. Felszólalásra következik Horváth Béla a Magyar Demokrata Fórum részéről.

HORVÁTH BÉLA, DR. (MDF)

HORVÁTH BÉLA, DR. (MDF) Elnök Úr! Majd a részletes vitában kívánok. Visszalépek, inkább akkor szólalok meg.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Felszólalásra következik Csépe Béla a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.

Felszólaló: Csépe Béla (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP)

CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájában eredetileg nem szándékoztam hozzászólni, de azért kértem szót, mert erősen foglalkoztat ez a diszkrimináció és a politikai minősítés kérdése. Én úgy vélem, hogy a diszkrimináció a jelenlegi Magyarországon semmiképpen nem helyes. Ugyanakkor abban is szilárd meggyőződésem van, hogy a diszkrimináció teljes mértékben jogos a volt pártállammal szemben. Hiszen a volt pártállam az egész magyar népet diszkreditálta, diszkrimináció alá helyezte. Tehát ezen az alapon a múlttal szemben nemcsak hogy jogos, hanem a magyar nép követeli a diszkriminációt.

Én úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat - és az előző is tulajdonképpen - ebbe a folyamatba illeszkedik bele, amikor is végre eljött az a törvénykezési fázis, az a törvénykezési menet, amikor megkezdtük komoly formában, jogi és, gazdasági oldalról is, a múlttal való leszámolást. És itt mindenféle diszkriminációnak helye van.

Véleményem szerint éles határvonalat kell húzni az elődök és az utódok között. És azt hiszem, hogy itt a Magyar Szocialista Pártot semmiképpen nem szemléljük úgy, mint a volt pártállammal azonos szervezetet, hiszen szabad magyar demokratikus választásokon nyert megerősítést, tehát itt ővelük szemben semmiféle diszkriminációnak helye nincs.

De úgy vélem, hogy ez a két törvényjavaslat, amikor ezeket a társadalmi szervezeteket címében úgy jellemzi, hogy az elmúlt rendszerhez kötődő, akkor nem a jelenlegi formációkkal szemben alkalmaz diszkriminációt, hanem hangsúlyozza azt a diszkriminációt, amit én mélységesen szükségesnek tartok. És én úgy vélem, hogy a magyar közvélemény ezt a két törvényjavaslatot - és még sok-sok mindent, ami ebbe a vonalba tartozik - nagyon várja, markánsan és határozottan várja.

Ilyen szempontból én a magam részéről erőteljesen üdvözlöm ezt a két törvényjavaslatot. És engedjék meg, hogy hozzátegyem még azt a gondolatot, hogy a napokban történt a szófiai pártháznak a felégetése. Ez az esemény nem a kriminalisztika bűvkörébe tartozik. Tulajdonképpen egész Kelet-Európában, a rab nemzetek utódaiban, az itt élő népek lelkében egy óriási nyugtalanság van: valamit égetni akarnak, és ez a múlt. És a múltnak a felégetése mindenképpen megkezdődött, és én úgy vélem, hogy a magyarországi békés forradalomnak itt komoly lépéseket kell tennie, és ez a két törvényjavaslat tulajdonképpen ezt jelenti.

Engedjék meg, hogy még egy hasonlatot alkalmazzak: a korhadt fát ki kell vágni. Amikor mi ide a Parlamentbe bekerültünk, úgy vélem, hogy a korhadt fa közelébe engedtek minket; amikor a Parlament eddigi munkája által megteremtődnek a jogi és alkotmányos feltételek a munkához, akkor a kezünkbe vehettük a fejszét, és a következő lépés, hogy ezzel a fejszével végre csapásokat tegyünk a korhadt fába.

Tehát én a diszkrimináció és a politikai értékítélet kérdését innen közelítem meg, és ezért mondom azt, hogy nem baj, hogyha címében ez benne van, mert a magyar közvélemény ezt nem úgy értékeli, hogy a jelenlegi formációkat bélyegezzük meg vele, hanem a múltat. A múltnak a megbélyegzése, a múlttal való leszámolás pedig egy olyan sürgető társadalmi követelmény, aminek minél hamarabb és minél teljesebb mértékben eleget kell tennünk. Köszönöm szépen. (Taps.)

Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Csépe Béla felszólalását, s megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki még szólni? (Nem.)

Minthogy nem, és senki nem jelzett hozzászólási szándékot - Balsai miniszter úr neve nyilván még az előzmények nyomán szerepel a monitoron, mert nem láttam, hogy jelzett volna -, az általános vitát lezárom. Indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Állásfoglalás következik. Kérem most szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 214 szavazattal egyhangúan részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat-részletes vitájára és határozathozatalra azonban csak a megfelelő bizottsági vita és állásfoglalás után kerülhet sor. Itt konkrétan a költségvetési bizottság még hiányzó állásfoglalására számítunk. Reményünk szerint holnap délután tehát mód nyílik a részletes vitára.

Az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válaszról szóló országgyűlési állásfoglalás megtárgyalása

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk következő napirendi pontunk megtárgyalására, azaz állásfoglalásra az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válaszról. A külügyi bizottság vonatkozó előterjesztését a 342-es számú iratban kapták meg képviselőtársaim. Megkérdezem Horn Gyulát, a külügyi bizottság elnökét, hogy a bizottság nevében ki lesz a napirendi pont előadója.

Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke. a napirendi pont előadója

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke:

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: Én.

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Tessék parancsolni!

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke:

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A következőt szeretném a javaslatunkkal kapcsolatban a figyelmükbe ajánlani. Az egyik az, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy a külügyi bizottság az új Parlament május másodikai működésének elkezdése óta tulajdonképpen minden egyes javaslatban - márpedig számos ilyen javaslat volt - egyetértésre tudott jutni. Mind a hat párt képviselői között a külügyi bizottságban igaz, gyakran viták, éles viták, kemény munka eredményeként, de - kialakult minden egyes kérdésben egy olyan egyetértés, amely nagyon fontos az ország külpolitikája, illetve a Parlament nemzetközi állásfoglalásai számára. És ez a NATO-val, illetve az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válasszal is így volt.

Miért javasoljuk mi ezt a választ megfogalmazni és, nyilvánosságra hozni? Mindenekelőtt azért, mert az Észak-atlanti Tanács egy rendkívül konstruktív állásfoglalást fogadott el a július elejei ülésén, amely - mondhatni - egyfajta típusú új minőség, új stílus a kelet-nyugati viszonyban, illetve a NATO és a Varsói Szerződés kapcsolataiban. Hiszen nem csupán leszerelési kérdésekkel foglalkozott, hanem javasolja az Észak-atlanti Tanács, a többi politikai szervezettel egyetemben, hogy az új Európa megteremtése érdekében ne csupán magasabb szintre, hanem érdemivé tegyük a párbeszédet a földrész államai között. Tehát ezért is az ügy fontossága megéri, hogy a magyar Parlament ebben állást foglaljon.

A másik dolog. Meggyőződésem szerint egy ilyen ügyhöz való csatlakozás alapvető magyar nemzeti érdekeket szolgál. Érdekünkben áll széles körű kapcsolatok kiépítése a NATO politikai szervezeteivel. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy a NATO a világ legfejlettebb hatalmait, országait tömöríti, hanem arról is, hogy tagjainak döntő többsége részese, aktív közreműködője az Európai Gazdasági Közösségnek, az Európa Tanácsnak és más multilaterális szervezetnek. S éppen ezért az európai érdekek, vagy szélesebben a nemzetközi érdekek harmonizálásában a NATO szervezeteivel való kapcsolat nagyon fontos szerepet játszik.

Idetartozik az is, hogy ha mi kiépítünk egy érdemi kapcsolatot, ezzel segítünk elhárítani azt a vádat, amely az utóbbi időben megfogalmazódik Magyarországgal kapcsolatban: hogy egyoldalú orientáció útjára lépett - ami egyébként nem igaz. De mindenképpen segít egy ilyen multilaterális szervezettel és annak bizottságaival való együttműködés egy ilyen vádat elhárítani.

A harmadik elem, amit megfogalmazni, illetve az Önök szíves figyelmébe ajánlani kívánok, hogy egy ilyen párbeszéd és kapcsolat biztosítja azt a folyamatosságot, amelynek jegyében a magyar külpolitika megkezdte egyfajta közvetítő szerep betöltését Nyugat és Kelet között, és ez különösen fontos az elkövetkező időszakban az új Németország létrejöttével; illetve Nyugat-Európa és a Szovjetunió vagy Kelet-Európa más országai közötti kapcsolatok keretében Magyarország számára új lehetőségeket teremt. Megítélésem szerint - az állásfoglalás is utal arra, hogy - új kezdeményezésekkel is készek vagyunk hozzájárulni ennek előmozdításához. Ez arra vonatkozik például, hogy Magyarország egyfajta közvetítő szerepet tölthet be akár az iraki, akár más konfliktusok ügyében, vagy például, hogy a NATO és annak politikai szervezetei kidolgozzanak egy új, hiteles kelet-közép-európai politikát. És ebben a magyar külpolitikának nagyon fontos szerepe van.

És legvégül, negyedik elemként húznám alá, hogy egy ilyenfajta párbeszéd és szoros kapcsolat kialakítása elősegíti az egyik legalapvetőbb célunk elérését, vagyis azt, hogy Magyarország kezdeményezze, aktívan közreműködjön egy új európai védelmi és biztonsági rendszer kiépítésében és kiépítéséhez. Mert csak ez az út vezethet ahhoz, hogy egyfelől több oldalon garantálják Magyarország biztonságát, másfelől - amiben ugyancsak mindannyian egyetértünk -, hogy Magyarország számára létfontosságú egy nagyon komoly ütemű, nagyon széles terjedelmű leszerelés, de ugyanakkor egy korszerű hadseregnek a megteremtése -, de ehhez feltétlenül szükséges a nemzetközi feltételek megerősítése, illetve megteremtése.

Mindezeknek a jegyében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a külügyi bizottság javaslatát, illetve a választervezetet fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Horn Gyulának, a Parlament külügyi bizottsága elnökének előterjesztését. Kormányunk álláspontját Katona Tamás államtitkár úr kívánja kifejteni.

Felszólaló: Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár

KATONA TAMÁS, külügyi minisztériumi államtitkár:

KATONA TAMÁS, külügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány mindenben egyetért az állásfoglalás-tervezettel és Horn Gyula előadói előterjesztésével.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy már az állásfoglalás megszületése előtt, júliusban a miniszterelnök - elsőként a Varsói Szerződéshez tartozó országok miniszterelnökei közül - látogatást tett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének brüsszeli központjában. A Kormány ugyanis az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének a pusztán katonai vagy biztonságpolitikai, jelentőségen túlmenő jelentőséget is tulajdonít. Éppen ezért rendszeres kapcsolatban áll a miniszterelnök Bush észak-amerikai elnökkel, Kohl német kancellárral, Delors francia miniszterelnökkel.

Brüsszeli nagykövetünket megbíztuk, hogy állandó és személyes kapcsolatot tartson fenn az Észak-atlanti Szervezet brüsszeli központjával. Átadtuk ennek a központnak az együttműködési szándéknyilatkozatot a Kormány részéről, és magyarországi látogatásra hívtuk meg Manfred Wörner urat, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének főtitkárát.

Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés fogadja el az Országgyűlés külügyi bizottságának állásfoglalás-tervezetét. (Taps.)

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Katona Tamás államtitkár úr felszólalását. Kérdezem, ki kíván képviselőtársaim közül hozzászólni. (Senki.)

Kérdezem Horn Gyula bizottsági elnök urat, kíván-e reflektálni az elhangzottakra.

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke:

HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: Teljesen egyetértek vele.

Határozathozatal

ELNÖK: (Szabad György)

ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az Észak-atlanti Tanács felhívására adandó válaszról szóló országgyűlési állásfoglalás megismert szövegét. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik. 227 igen, 0 nem, 0 tartózkodás.) Köszönöm. (A képviselők tapssal fogadják a táblán megjelenő eredményt.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 227 szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta a külügyi bizottság előterjesztését. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A ma délelőtti ülésünk munkaprogramja ezzel véget ért. Azzal szeretném felhívni figyelmüket a délutáni ülésre, hogy fél kettőkor pontosan interpellációkkal folytatjuk ülésezésünket.

Felhívom egyúttal a bizottságok, különösen a költségvetési bizottság figyelmét, hogy ma rövid ülésnapra számíthatunk. Mód van tehát arra, hogy a bizottságok a ma délutáni és a holnap délelőtti időt felhasználva úgy készüljenek fel a holnap délutáni ülésre, hogy ott a függőben maradt kérdésekben eljuthassunk a határozatokhoz.

Köszönöm. Fél kettőkor találkozunk.

(Szünet: 71.43 órától 13.35 óráig - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.)

Interpellációk:

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársaim! Kérem foglaljanak helyet, folytatjuk a munkát.

Interpellációk és kérdések következnek. Dr. Fazekas Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó.

Interpelláció: Dr. Fazekas Zoltán (SZDSZ) képviselő - a művelődési és közoktatási miniszterhez - a felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről szóló rendelettervezet véleményezése tárgyában

FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)

FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Hölgyeim és Uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy a Parlament megkezdte a gazdaságot közvetlenül érintő kérdések tárgyalását. Gondolom, ennek jelentőségét semmivel sem csökkenti, ha hangsúlyozom azt a véleményemet, hogy az ország gazdaságát legalább ugyanolyan mértékben érinú az oktatás problematikája. Ez nem csupán elméleti kérdés, ezt nagyon jól bizonyítják a gyors fejlődést mutató országok is.

Igazam bizonyítására engedjék meg, hogy az új bibliából is idézzek: "A nevelést, az oktatást, a művelődést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe befektetett szellemi és anyagi tőke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára." Hogy miért neveztem ezt új bibliának? Azért, mert egyik kétszeresen is tisztelendő képviselőtársam annak idején ezt kijelentette. A másik oka pedig az, hogy tegnap mint dogmára való hivatkozást hallottam bizonyítékként, hogy ami le van ebben fektetve, az igaz. Ezt az igazságot ennek a bibliának elismerem.

Mégis engedjék meg, hogy jelezzem: úgy látszik, én egy másik felekezetnek vagyok a tagja. Ugyanis ezt a dokumentumot tovább olvasva a cselekvési programban nem találkoztam az oktatás problematikájával, és a Parlament elé terjesztett kérdések sem nagyon foglalkoztak ezzel. Azért igaztalan vagyok, mert volt ilyen kérdés, például a hitoktatásnak a kérdése, és azért is igaztalan vagyok, mert rendeleti kísérlet útján jelent meg a Kormány részéről egy oktatáspolitikát érintő tervezet. Az interpellációm tárgya éppen ez a tervezet.

Ismerem a minisztérium új állásfoglalását a sajtóból, amit ma lehetett olvasni. Az állásfoglalás annyit jelent, hogy ezt a rendelettervezetet visszavonják, tehát rendelet nem születik. Mégis engedjék meg, hogy a tanulságok levonása érdekében, és azért, mert a téma ezzel nem vesztette el aktualitását, röviden ismertessem az interpelláció témáját, természetesen az új helyzetnek megfelelően nem szó szerint, hanem csak rövidített formában.

Ez a rendelettervezet a felsőoktatási intézmények szervezeti rendjét kívánta szabályozni. Egy régebbi rendelet módosításaként, helyesebben ahelyett kívánták kihozni. Ezzel kapcsolatban kétféle aggályom merült fel. Az egyik formai, a másik tartalmi jellegű aggály.

A formai jellegű aggály az volt, hogy ennek a rendelettervezetnek a datálása június 25. Ezek után küldték ki az oktatási intézményekhez, a felsőoktatási intézményekhez véleményalkotás céljából. A vélemény beküldésének a határideje július 20. volt. Aki ismeri a felsőoktatást, nagyon jól tudja, hogy ez az időszak az államvizsgákat, illetve a szabadságolásokat jelenti. Ez az időszak tehát nem alkalmas arra, hogy véleményt formáljanak ezek a szervezetek, illetve azok dolgozói, oktatói. Ezért teljességgel antidemokratikusnak ítéltük meg, hogy ilyen formában próbáljanak véleményalkotásra bírni intézményeket. Ez természetesen csak azt jelenthette, hogy egyéni vagy kisebb csoportérdekek fejeződhettek ki azokban a véleményekben, amelyeket a minisztérium megkapott.

A tartalmi résszel kapcsolatosan sokkal súlyosabb aggályaink voltak, bár az előző sem súlytalan. Ezek közül nem kívánok mindent érinteni, csak egyet-kettőt.

Nagyon fontos aggályunk volt az, hogy egy olyan intézményi tanács jött volna létre, egyetemi vagy főiskolai tanács, amelynek kezében gyakorlatilag minden hatalom összpontosult volna. Ez a hatalom arra is kiterjedt volna a tervezet szerint, hogy a tanterveket meghatározza. Egy ilyen "össznépi testület" - idézőjelben értem -, az össznépi testület megítélésem szerint szakmailag alkalmatlan ilyen kérdésekben dönteni, tehát eleve aggályunk volt a hatáskörét illetően. Ugyanakkor aggályunk volt olyan tekintetben is, hogy hogyan, miből vagy kikből tevődik össze ez a szervezet. Négyféle variáció volt felsorolva, mind a négy variációban kisebbségben maradtak az oktatók. Ezek közül két variáció olyan volt, hogy összdolgozói értekezlet döntené el ennek a szervezetnek az összetételét, illetve más kérdéseket is. Aki ismeri az egyetemeket és főiskolákat, tudja hogy nagyon jó az az arány, ha kétharmad--egyharmad arányú a nem-oktatók-oktatók vonatkozásában az intézmény összetétele. Ebből az adódott volna, hogy konzerválódna ez a nem egészséges állapot, mert nyilvánvalóan nem lett volna érdeke ennek a testületnek saját magával ellentétes intézkedéseket tehát például összetétel - hozni.

Ennek alapján készült az interpelláció. Az interpelláció - nem tagadva annak fontosságát, hogy sürgősen induljon meg az egyetemek és főiskolák átalakulási, szervezeti átalakulási folyamata - éppen az ilyen hiányosságok és abnormalitások kiküszöbölését célozta meg.

Kérem az államtitkár urat, hogy ennek függvényében, ennek tükrében szíveskedjék választ adni azokra a konkrét kérdésekre, amelyek őelőtte az interpellációban megfogalmazódnak, illetve kérem, hogy szíveskedjék tájékoztatni az új helyzetről.

Még mielőtt az államtitkár úr válaszolna, engedjék meg, hogy egy ügyrendszerű javaslatot is tegyek. Kérem, hogy ezentúl a Parlament képviselői kapják meg az interpellációk szövegét is, hogy ne kényszerüljön arra az interpellációt tevő, hogy esetleg szó szerint fel kelljen olvasni az interpellációt. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Az interpellációra Lukáts Miklós művelődési és közoktatási államtitkár válaszol. Átadom a szót.

Lukáts Miklós művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válasza

LUKÁTS MIKLÓS művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:

LUKÁTS MIKLÓS művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm Fazekas Zoltán képviseld úr kérdéseit, mert itt szólhatok egy olyan fontos kérdésről, mint az előttünk álló egyetemi tanév.

Valamennyien tudjuk és érezzük, hogy az egyetemek és főiskolák életében ez az év sorsdöntő lehet. Megújulnak-e egyetemeink, visszatérnek-e magyar és európai hagyományaikhoz, ez az alapkérdés.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bejelenthetem: Andrásfalvy miniszter úr néhány nappal ezelőtt, augusztus 24-én írta alá azt a levelet, amely valamennyi egyetem és főiskola polgárához szól és amelyben a képviselő úr által feltett minden kérdésre választ kapunk.

A rektor és főigazgató urakat arra kérte a miniszter úr, hogy levelét a tanévnyitón felolvasni és az egyetemek közvéleményével megismertetni szíveskedjenek.

Levelének lényegét abban látom, hogy az egyetemi megújhodás központjába azt a törvénykezést állítja, amely egyszerre zajlik országos, illetve egyetemi és főiskolai szinten. Nem kívülről, felülről ír elő kötelező direktívákat az egyetemek, főiskolák számára, hanem egy valódi autonómiára, az autonóm személyiségek egyesülésére készül, hiszen autonómia csak együttműködő, autonóm, azaz öntörvényű személyiségeket illet meg. Szakít azzal a gondolattal, hogy az egyetem különböző státusú emberek, tanszékek aggregátuma.

A miniszter úr levelének hátterében az egyetemek évszázados, máig folytonos önmeghatározása áll. Az egyetem hallgatók és tanárok szövetsége, közös testülete az egyetemes emberi tudás fenntartására, megszerzésére és megújítására. A demokratikus jogállamot teremtő Magyarországnak valódi jogi alapra kell helyeznie egyetemi életét is. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban ezért hozzáláttunk egy új felsőoktatási és tudományos kutatási törvény megalkotásához, amelynek érdekében miniszter úr törvény-előkészítő bizottságot állít fel.

E törvény terveink szerint olyan kerettörvény lesz, amely az egyetemi élet egészét, valamennyi alternatíváját szabályozza, de az egyes egyetemek és főiskolák, specialitásaikra tekintettel, maguk döntik el, hogy a törvényben rögzített formák közül melyeket választják, melyek keretében kívánnak élni.

Ehhez az új szellemű alkotó munkához miniszter úr társszerzőnek hívja meg az egyetemek és főiskolák megújulásra kész, reformszellemű polgárait. Ezért fordul valamennyi egyetemhez és főiskolához azzal a kéréssel, hogy alakítsák meg alkotmányozó bizottságaikat, hogy előkészítsék megalkotandó egyetemi statútumaikat.

Az elmúlt hónapokban sok egyetemen és főiskolán a hallgatók és tanárok maguk, minden külső kezdeményezés nélkül létrehozták az egyetem szervezetét, testületeit, vezetőit megújító, gazdasági helyzetét feltáró, az ösztöndíjrendszer és a tudományos minősítés kérdését elemző, az egyetemek, karok egymással és akadémiai kutatóintézetekkel való együttműködését vizsgáló bizottságaikat, sőt volt olyan egyetem, ahol már valamennyi fórumot megújították, új tisztségviselőket választottak, ezzel kezdve a reformmunkálatokat.

A törvény-előkészítő munkában alapvetően számítunk ezeknek a bizottságoknak az egyetemes európai és magyar hagyományokat megújító munkájára. Egyszerre kell saját korábbi statútumaikat és az európai társegyetemek hagyományait és ma élő szabályozását feltárniuk, alkalmazniuk. Mi a törvény-előkészítő bizottságban arra vállalkozunk, hogy az eddigi magyar és a világ fejlett országaiban hatályos egyetemi és felsőoktatási törvényeket dolgozzuk fel. Ebbe a munkába is hívjuk az egyetemek és főiskolák kiemelkedő személyiségeit, és mindenekelőtt számítunk a társtárcák szakértőire, jogászaira.

A felsőoktatási és tudományos kutatási törvény az új akadémiai törvénnyel párhuzamosan, azzal összhangban készül. A közigazgatási államtitkár úr által június 25-i dátummal kiküldött körlevél és rendelet-tervezet még a 20/1986. MM számú, a felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről szóló rendelet egyszerűsítését tűzte ki célul, egy hónapos határidőt hagyva a véleményalkotásra.

Az egyetemekről és főiskolákról beérkezett válaszok egyöntetűen elutasították a csak a régi szabályozás módosítását célul kitűző tervezetet. Betarthatatlannak ítélték a rektori konferencián megszabott határidőket is, hivatkoztak a nyári vizsgaidőszakra, a szünidőre és a rövid határidőkre. Egyébként már a rektori és főigazgatói konferencián is többen bírálták ugyanezekért a tervezetet.

Az egyetemek és főiskolák megnyilatkozásai alapján miniszter úr a kiküldött tervezetét visszavonta. Ugyancsak visszavonja a 20/1986. MM számú, a felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről szóló rendeletet. Ez a rendelet alapvetően elavult túlszabályozás; olyan, ma már nem létező politikai szervezet, mint a KISZ vagy az akkor uralkodó párt képviseletét és beleszólási jogát írta kötelezően elő. Egyébként is az az álláspontunk, hogy a törvény önmagáért beszéljen, önmagát értelmezze, ne születhessen alacsonyabb szintű végrehajtási rendelet, utasítás, irányelv a törvény magyarázatára, elferdítésére. A törvénynek, a rendeletnek és az utasításnak másmás jogszabály-alkotási tárgyak esetén van helye.

Az érvényben levő oktatási törvényben foglaltak szerint most az egyetemek alapvetően a következő dolgokat, illetve azok variációit tehetik. A megalkotandó új felsőoktatási törvény nyomán és az egyetemi és főiskolai alkotmányozó bizottságok előkészítő munkája alapján létrehozandó statútumaikig új, ideiglenes szervezeti és működési szabályzatot vagy statútumot készítenek, és már a gyakorlatban kipróbálják, működőképes-e. Másodszor: új, ideiglenes statútumot alkotnak, és ennek alapján megválasztják új testületeiket, egyetemi vezető tisztségviselőiket. Lehetőség az is, hogy megtartják régi szervezeti és működési szabályzatukat, és ez alapján választanak új testületeket, vezetőket, reformbizottságokat. És végül a régi szervezeti és működési szabályzatokat megtartják, és a felsőoktatási törvényt és az újegyetemi statútumot előkészítő bizottságokat, az egyetem szervezetét, testületeit, vezetőit megújító, gazdasági helyzetét feltáró, az ösztöndíjrendszer és a tudományos minősítés kérdéseit elemző, az egyetemek, a karok egymással és az akadémiai kutatóintézetekkel való együttműködését vizsgáló bizottságokat hoznak létre, amelyek megalapozzák a reformokat.

Mindannyiunk érdeke; hogy az egyetemi változások pártpolitikai szempontoktól függetlenül, az emberi és szakmai minőség, a tehetség, a tudás és az erkölcs jegyében történjenek, és jó irányba vigyék a magyar szellemet és az ifjúságot. Ne kapjanak vezetői megbízást például olyanok, akiket 1957-61 között az akkori politikai tisztogatások során leváltottak helyére neveztek ki rektornak, dékánnak, tanszékvezetőnek, akik ez időben függetlenített pártvezetők voltak, vagy önként beléptek a párt fegyveres testületébe, a munkásőrségbe.

Miniszter úr meggyőződése, hogy a magyar egyetemek és főiskolák polgárai és közösségei a szabad választás lehetőségeivel élve megteremtik a megújulás lehetőségeit. Ebben a bizalomban kérem válaszom elfogadását. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Megkérdezem dr. Fazekas Zoltán képviselőt, egyetért-e az államtitkári válasszal.

FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)

FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Bárcsak minden SZDSZ-kívánság ilyen gyorsan teljesülne a Kormány részéről. Bár tudatában vagyunk annak, hogy a Kormány nem a mi szerény nyomásunkra tett egy gesztust, hanem a valóság kényszerítette erre a lépésre. Örülök, hogy belátták, hogy nem célszerű látszatdemokráciára intézkedéseket hozni, és örülök annak is, hogy nem a merev rendeletekkel kell megoldani a problémákat.

Tetszik az az intézkedésük, hogy a 20/86. számú határozatot visszavonták. Van egy problémám mégis. Az államtitkár úr említette, hogy nagyon sok felsőoktatási intézményben megindult spontán módon ez a folyamat. Azt is tudni kell azonban, hogy nem minden: oktatási intézményben indul meg ez a folyamat, nagyon sok helyen látszatfolyamatok fedik ezt le. Ahogy én értettem, az államtitkár úr azt mondta, hogy ez egy miniszteri körlevél lesz. Ez a körlevél nem biztos, hogy kötelezni fogja a felsőoktatási intézményeket arra, hogy meginduljon a konkrét változás. Amikor én a rendelet ellen szóltam, nem azt mondtam, hogy nem kell semmilyen rendelet, hanem azt mondtam, hogy megalapozatlan és merev rendelet nem kell. Szerelném, ha a minisztérium rendeletben mondaná ki azt, hogy a felsőoktatási intézményeknél ez a megújítási folyamat meg kell hogy induljon. Jó lenne, ha ez a megújítási folyamat nem merev rendeletekkel ugyan, de valamilyen iránymutatás alapján indulna meg. Az iránymutatást a szakmai szervezetek nagyrészt kidolgozták.

Általam ismert az OFÉSZ kidolgozott tervezete, ismert más szervezetek kidolgozott tervezete is. Nem lenne baj, ha ezt ismertetnék a felsőoktatási intézményekkel, és ezzel irányt mutatnának az ott megtestesülő munkához.

Mindezek alapján úgy érzem, hogy a minisztérium nagyon pozitívan állt ehhez a dologhoz hozzá, de részben a cselekvés helyett a nem-cselekvést választotta. Ezen apropóból tudom azt mondani, hogy sajnos nem áll módomban elfogadni a választ. (Derültség, szórványos taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem erről szavazni. Egy kis türelmet kérek - most lehet szavazni. (Megtörténik. 145 igen, 63 nem, 27 tartózkodás.)

Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értelt egyet, a választ az Országgyűlés 145 "igen" szavazattal, 63 ellenszavazattal és 27 tartózkodással elfogadta.

Dr. Bálint., bocsánat, (derültség) dr. Magyar Bálint képviselőtársunk, Szabad Demokraták Szövetsége, interpellálni kíván a földművelésügyi miniszterhez a földtulajdon rendezése tárgyában. Dr. Magyar Bálinté a szó.

Interpelláció: Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselő - a földművelésügyi miniszterhez a földtulajdon rendezése tárgyában

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen Elnök Úr - még ha nem is Bálint gazdaként egyelőre. Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy mezőgazdaságunk válságban van. Ennek a válságnak különbözőek a gyökerei; a legfontosabb természetesen - mindnyájan tudjuk - a termelőszövetkezet és az állami gazdasági rendszernek a válsága, a föld monopóliumára épülő, erősen hierarchizált és egyéb más kereskedelmi és termelési monopóliumokkal körülbástyázott rendszernek a válsága. Ehhez az idén jött még két másik tényező is, az egyik az aszály, amiről nem tehetünk, ami többé-kevésbé elkerülhetetlen volt. (Újra vizet kap.) Köszönöm szépen, már kaptam, úgy látszik ebből is kettő jár. (Derültség. Közbeszólások: Az aszály miatt.) Igen. Az aszály miatt.

Elmaradtak azok az intézkedések is, amelyek az aszály következményeit enyhítették volna.

A harmadik ok, amiről mi tehetünk mindnyájan, hogy mezőgazdaságunknak nincs határozott jövőképe és a mezőgazdaság szereplői bizonytalanságban élnek. (Zaj.) Nem tudják, hogy mit hoz számukra a jövő, milyen módon fogja ez a Ház szabályozni azokat a viszonyokat, amelyek között az elkövetkező időben cselekedhetnek és termelhetnek. Ez a bizonytalanság olyan mértékű, hogy jelenleg a mezőgazdaságunkban nemcsak a befektetések zuhantak radikálisan, hanem úgy néz ki, hogy talán ősszel ennek a bizonytalanságnak az eredményeképpen az alapvető mezőgazdasági munkák elvégzése sincs biztosítva. (Zaj.)

Megint úgy érzem, mindnyájan egyetérthetünk abban - és ebben köztünk nincs nagy vita -, hogy a magántulajdonon alapuló mezőgazdaságra van szükség, és hogy az egykori tulajdonosok, illetve az örökösök meghatározott köre vagy földre vagy valamilyen kártérítésre igényt tarthat.

A kérdés az, hogy, hogyan szabályozhatjuk ezt az egész problémakört. Úgy érzem, hogy az úgynevezett földtörvény, amely valójában nem földtörvény, hanem a földtulajdon egyes kérdéseivel foglalkozó tervezet, amelynek számos verziójával már mi is találkozhattunk, és amelynek a legutóbbi verzióját, az augusztus 15-it a Kormány visszaadta a Földművelésügyi Minisztériumnak kidolgozásra, ugyanabban a hibában szenved, mint számos más, ilyen vagy olyan többséggel elfogadott törvénytervezet: kiragad egy-egy kérdést anélkül, hogy az általános vonatkozásait, összefüggéseit megvizsgálná és szabályozná.

Véleményünk szerint a földtulajdon egyes kérdései nem rendezhetőek, ha nincs a Kormánynak világos képe, és a Parlament ennek alapján nem tud világos képet kialakítani a rehabilitáció általános kérdésköréről, illetve maga a földtulajdon kérdése sem vethető fel egy általános földtörvény és egy szövetkezeti törvényi szabályozás nélkül. Azok a kérdések, amelyeket most csokorba gyűjtve bátorkodtunk a miniszter úrnak interpellációként beterjeszteni, azokat a főbb problémákat tartalmazzák, amelyekre adandó válasz szerintünk elkerülhetetlen ahhoz, hogy ezt a törvényt meg lehessen alkotni.

A kezünkbe került korábbi törvénytervezetek arról tanúskodnak, hogy ezekre a kérdésekre, amelyeket feltettünk, nincs világos válasz, illetve mögöttes válaszok a törvénytervezetekből kiolvashatók, de a mögöttes válaszok számunkra nem kielégítőek. Ezért összegezném és feltenném a kérdéseket.

Először tisztelettel kérdezzük a miniszter urat: a Kormány többször kinyilvánította azt a szándékát, hogy erkölcsi és részben anyagi kárpótlásban részesíti azokat, akiknek tulajdonát az elmúlt rendszer államosította - mi a kormányzat elképzelése szerinti viszony a volt tulajdonosok egésze és a földtulajdonosok között a kárpótlás szempontjából?

Másodszor: a földtulajdon egyes kérdéseit rendezni kívánó törvény előkészítése során készített-e a Kormány számszerű felméréseket vagy becsléseket a törvények által érintett terület várható nagyságáról, az igényjogosultak köréről, illetve társadalmi és földrajzi megoszlásukról. Számos interjúban elhangzott azoknak a száma, akik már eddig visszaigényelték a földet, illetve a terület nagysága - ha jól tudom, a legutolsó álláspont szerint - körülbelül 400-410 ezer hektár körül mozog. A kormányzó pártok részéről általában azzal szoktak érvelni, hogy ez nem egy magas szám, nem veszélyezteti a mezőgazdaság egészét, nem tartja bizonytalanságban az egész rendszert. Szeretnénk megjegyezni, hogy ezt a számot mi rendkívül nagynak tartjuk egy olyan időszakban, amikor végül is még nincs törvény arról, hogy kik, milyen feltételek között igényelhetik vissza a földjüket. Az emberek nagy része azt sem tudja, hogy hol jelentkezhet a földigényével, s akkor ez a szám igenis nagyon jelentős. A Szabad Demokraták Szövetségének becslései szerint körülbelül 2 millió hektár lehet az, amelyet érinthet az a földtulajdon-rendezési törvénytervezet, amelyet a Kormány még nem fogadott el, és e tulajdonhoz tartozó tulajdonosok kétharmad része, háromnegyede távol lévő tulajdonos, döntő többségében városi lakos.

A harmadik kérdésünk az, hogy a termelőszövetkezetek tulajdonát a kormányzat szövetkezeti vagy állami tulajdonnak tekinti-e. Természetes, hogy a tisztelt Ház hozhat törvényt arról, hogy a termelőszövetkezetek földtulajdonából egy részt kárpótlásként bizonyos feltételekkel a tulajdonosok vagy örökösök meghatározott körének visszajuttat, de akkor is határozott képnek kell lennie arról, hogy a maradék földet minek tekinti: szövetkezeti tulajdonnak vagy olyan tulajdonnak, amelyből újabb és újabb feltételek révén bárki vásárolhat, ezzel a termelőszövetkezetet jelentéktelen kis szigetre korlátozva. Ha elfogadja az elkövetkezendő törvénykezés azt a feltételezést, amely minden eddigi törvénytervezetben szerepelt, miszerint a távol lévő tulajdonosok, távol lévő örökösök is földhöz juthatnak, plusz fenntartja a kedvezményes vásárlás lehetőségét, harmadrészt pedig a termelőszövetkezetek által felhalmozott terhek alól mentesíti a szétosztandó földet - ami egyébként egy nemes gondolat -, akkor a termelőszövetkezetek tömeges csődjével kell számolnunk; nem teljesülhet az a feltétel, hogy a mezőgazdaságunk átstrukturálódása, tulajdoni viszonyainak megváltozása katasztrófák nélkül következzék be.

Negyedszer: meg kívánjuk kérdezni, hogy miből kívánja a kormányzat pótolni a tönkremenő termelőszövetkezetek nyugdíjasainak háztájiját, illetve egyéb takarmányjuttatásait. Tudjuk, hogy termelőszövetkezeteink jelentős részében a nyugdíjasok jóval meghaladják az aktív tagok számát, mégis ezekre a termelőszövetkezetekre hárul a háztájik biztosítása, másrészt - amennyiben a háztájival nem élnek, nem kívánják művelni, akkor - annak a 25 mázsa gabonának vagy más szolgáltatásnak biztosítása, ami a falusi nyugdíjas réteg végleges elszegényedését kívánja megakadályozni.

Ötödször: mit tervez a kormányzat a nagyüzemek pénzügyi nehézségei és csődjei miatt várható mezőgazdasági munkanélküliséggel. Amikor a Kisgazdapárt a földprogramja mellett érvelt, akkor többször elhangzott, hogy a városi munkanélküliség jelentős részét le tudja csapolni az, ha a földet visszaadják olyanoknak, akik hajlandók vállalkozni, s azok falura mehetnek. Ezzel szemben úgy érezzük, hogy Magyarországon jelenleg is körülbelül 10 százalék azoknak az aránya az aktív lakosság köréből, aki mezőgazdasági nagyüzemekben főfoglalkozásúként dolgozik, és nyugat-európai mintákat. (Közbeszólások a Kisgazdapárt részéről. Ez propaganda-beszéd! Letelt az idő ! Az elnök csenget.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Türelmet kérek. Hallgassuk meg az interpellálót. Tessék folytatni!

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Szívesen megvárom a Kisgazdapártot, amíg elcsendesül. (Derültség.) Talán érdekli még az a további négy kérdés, ami a parasztság sorsával foglalkozik, talán még ki tudja várni ezt a pár percet.

Az ötödik kérdésre térve: mit tervez a kormányzat a nagyüzemek pénzügyi nehézségei és csődjei miatt várható munkanélküliséggel? Ezt nem kívánom tovább indokolni.

Hatodik kérdésünk a miniszter úrhoz: milyen intézkedéseket tervez a kormányzat a kistermelés termelési biztonságának fokozására, hogy a kistermelők piachoz igazodó termelést tudjanak végezni, és hozzájuthassanak a szükséges szolgáltatásokhoz?

Hetedszer: kíván-e a kormányzat az újonnan földhöz jutóknak kedvezményes hitelt vagy egyéb segítséget nyújtani, s ha igen, milyen forrásokból? Úgy érezzük, hogy azon elképzeléseknek, amelyek új földtulajdonosok megjelenésével számolnak, és azzal az ideológiával élnek, hogy ezek maguk is gazdálkodók lesznek, számot kell vetniük azzal, hogy ezek a kisbirtokok nem lesznek ellátva a szükséges eszközökkel ezek megművelésére. Igenis számot kell adni abban a tekintetben, hogy kívánják-e a jövőbeli tulajdonosokat támogatásban részesíteni, vagy azok a kapott földdel magukra lesznek hagyva.

Nyolcadszor: miből kívánja pótolni a kormányzat a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok által eddig a központi költségvetésnek fizetett, de a jövőben nem kis mértékben kieső adókat és társadalombiztosítási járulékot? Önök is tudják, hogy jelenleg a mezőgazdasági szektor adóit és társadalombiztosítási járulékait gyakorlatilag a nagyüzemek fedezik és fizetik a központi költségvetés számára. A kistermelők ötszázezer forint termelési érték erejéig mentesülnek az adófizetés alól. Amennyiben a nagyüzemek tömeges csődbe kerülnek, akkor fölvetődik a kérdés, hogy a központi költségvetésből kieső körülbelül 50-60 milliárd forintnyi összeget hogyan kívánják pótolni. Ennek több módja lehetséges. (Mozgolódás. Az elnök csenget.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi egyeztetett időpontot jócskán túllépte. Kérem, hogy a következő interpelláló takarítsa meg az elhasznált időt. (Taps és derültség.)

Látom, hogy Torgyán József jelentkezik. Kérem, hallgassuk végig Magyar Bálintot, utána megadom a szót. (Közbeszólás: Majd a válaszadás után !)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Ott tartottunk, kedves Uraim és Hölgyeim, hogy egy ilyen törvénytervezetnek számolnia kell azzal is, hogy miből kívánja ezeket az adókat pótolni. Netán a kistermelést kívánja megterhelni ezekkel az adókkal, vagy a nemzetgazdaság más ágazataiban szereplőkkel kívánja befizettetni ezt a hiányzó adómennyiséget, vagy a központi költségvetés elég gazdag, hogy erről lemondjon? (Taps.)

Kilencedszer: mivel kívánja a kormányzat pótolni a másfél milliárd dolláros agrárexport azon kieső részét, amit a befektetések folyamatos csökkenése miatt az agrárszféra szereplői nem tudnak majd biztosítani? Önök is jól tudják - akik tapsolnak, valószínűleg azok is -, hogy a mezőgazdaság nettó exportőr ágazat, és a nemzetgazdaság egyéb ágazatainak a teljesítőképessége függ ettől az agrárexporttól. Amennyiben ez az agrárexport összeesik, összeomlik, annyiban válságba kerülhetnek más ágazatok a nemzetgazdaságban. Nem kívánok ennek a következményéről beszélni.

Utolsósorban tizedszer: miként készül a kormányzat a várhatóan több százezer földigénylés technikai, hivatali kezelésére, az örökösödési perek várható tömegére, és ebből adódóan a földtulajdoni viszonyok könnyen állandósuló bizonytalanságára?

Köszönöm képviselőtársaim türelmét, s várom a miniszter úr válaszát. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Nyilván dr. Torgyán József úr ügyrendi kérdésben kíván szólni.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP)

TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)

TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Én Tisztelettel kértem volna az Elnök Urat, és most ennek a kérésemnek adok hangot, hogy szíveskedjék a törvény házában biztosítani a törvényes rend megtartását, amely a Szabad Demokraták Szövetségére is érvényes kell hogy legyen. Rendkívüli parlamenti ülésszak van, ahol megállapodtunk, hogy az interpellációk maximális ideje 5 perc lehet, ugyanakkor dr. Magyar Bálint képviselőtársunk 14 és fél percig propagandabeszédet tartott a Kisgazdapárt ellen (taps) nem interpellációt intézett - amint azt jelezte - a földművelésügyi miniszterhez, hanem csatlakozott ahhoz a sajtóhadjárathoz, amely a Kisgazdapártot bűnös pártnak nyilvánította (taps) mint valamikor bűnös nemzetté nyilvánították egész Magyarországot. (Zaj.)

Magyar Bálint képviselő úr egy olyan földtörvénytervezetet támadott itt 15 percen keresztül, mely földtörvénytervezet a Parlamenthez még be sincs nyújtva. Ezért a Független Kisgazdapárt frakciója tiltakozik az ilyen eljárás ellen. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Valóban kérem képviselőtársaimat, hogy miután ez még a rendkívüli ülésszak ideje, tartsuk be a korábbi megállapodásokat, ugyanakkor annyit fűznék hozzá, hogy rendkívül fontos kérdésről van szó, és nyilván ezért tartott tovább az interpelláció. (Nagy zaj.)

Dr. Hack Péter képviselőtársunk kér szót, nyilván ő is ügyrendi kérdésben. Átadom a szót.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Hack Péter (SZDSZ)

HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)

HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én valóban ügyrendi ügyben szeretnék nyilatkozni. (Derültség.) Természetesen indokolt volt a rendkívüli ülésszak során az, hogy a házbizottságban a frakcióvezetők megegyeztek abban, hogy tekintettel a nagyon nagyszámú érdemi témára, ami az egyes ülések napirendjét terheli, korlátozzák magukat; de természetesen ez nem volt egy határozat, nem volt jogszabályi formában. Tehát amikor az elnök úr nem szakította meg, nagyon helyesen tette (derültség) , és szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a mai délutáni ülés nincs annyira túlterhelve, hogy indokolt lenne, hogy pár percig ne hallgassunk meg képviselőket. Mint valamennyien tudjuk, az interpellációk után hazamennek a képviselők. Lehet, hogy ez a türelmetlenség vezette kedves képviselőtársaimat. (Derültség és taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Újra jelentkezik dr. Torgyán József.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP)

TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)

TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Igen, Elnök Úr! Csupán azt kívánom lerögzíteni: vagy betartjuk a megállapodásokat, vagy nem! (Taps.) Hack úr nem vonhatja kétségbe azt a megállapodást, amelyet az 8 frakcióvezetője is megkötött. Ez a megállapodás valamennyiünk között konszenzusos alapon jött létre. Ezért annak utólagos elvitatása senki jogát nem képezi. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Az interpellációra Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter válaszol. Megadom a szót.

Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter válasza

NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:

NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt dr. Magyar Bálint képviselőtársam! Köszönöm a prológját, sok mindenben egyetértek Önnel, és feltételezem, hogy a jószándék késztette kritikai megjegyzéseire, és egyetértek azzal, hogy a mezőgazdaság helyzete nagyon nehéz. De nemcsak a mezőgazdaságé: az egész népgazdaságé, amely a 40 évnek a keserve, a jelennek a kínlódása, súlyosbítva a költségvetési deficitnek a lefaragásával - és ráadásul ez nagyon sújtotta tárcánkat, mintegy 50 százalékával a lefaragásnak -, és ez párosult azzal a nagyon súlyos természeti csapással, aszállyal, amelynek a kilátásai több milliárdban, esetleg több tízmilliárdban körvonalazhatók.

Ma még pontosan nem tudjuk felmérni, tehát valójában ilyen nehéz helyzetben bizonytalan a vidék, bizonytalanok az egyéni vállalkozók, akik szeretnének ősszel vetni, bizonytalanok a nagyüzemek is, hogy mi lesz a sorsuk. Én biztosíthatom a tisztelt Házat - járom az országot, beszélek állami gazdasági, nagyüzemi vezetőkkel, termelőszövetkezetekkel - és megnyugtathatok mindenkit, hogy a munkák mennek rendben. Lesz vetés, lesz jövőre aratás újból, és azok az aggályos hangok, amelyek talán megalapozatlanok, nem felelnek meg a valóságnak. Rendben mennek a munkák, bár kétségkívül a nehézségeket nagyon érzik az illető személyek, illetve nagyüzemek.

Én röviden kívánok válaszolni, mert hiszen órákig lehetne - én egyetértek ebben dr. Magyar Bálinttal -, valójában nagyon sokat lehetne ezekről a kérdésekről beszélni, de hát akkor tartsuk magunkat az időponthoz.

Nagy örömére szolgál a kormányzatnak és ezen belül a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy az ellenzék tisztelt képviselője olyan kérdésekkel kapcsolatban keresi a kormányzati választ, amelyeket a kormányzat még nem is terjesztett a Parlament ülésszaka elé: hároméves gazdasági kormányprogram, illetőleg tulajdonreform-tézisek, illetve még csak a szakmai előkészítés stádiumában vannak, lásd a tulajdonreform egyes kérdéseiről szóló törvénytervezetet.

Szeretném a tisztelt képviselő úr figyelmét felhívni arra is, hogy már ma is látható, hogy a földdel kapcsolatos tulajdoni kérdések rendezése még további szakmai, illetve politikai egyeztetéseket tesz szükségessé, bár a magam részéről el tudom képzelni, hogy a termőföld tulajdonrendezése széles körű parlamenti egyeztetéssel valósuljon meg.

A kormányzat kifejezett törekvése, hogy a tulajdonrendezéssel kapcsolatos kérdéseket az alkotmányosság követelményeinek betartásával valósítsa meg. Mindezeket azért tartom szükségesnek előrebocsátani, mert mint az előzőekben mondottakból is kitűnik, számos kérdésben a kormányzati munka még nem fejeződött be. Jelen állapotban néhány vonatkozásban véglegesnek még nem tekinthető válaszokat adhatok.

Első kérdésre: a kormányzat elkészítette és a Figyelő című lapban nyilvánosan is közzétette a tulajdonreform rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. Bár itt lehetett volna - mondjuk - kárpótlás szót is használni, ebből kiindulva rehabilitációt, de a tézisekben az szerepel, hogy a kormányzat nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a többi volt tulajdonostól eltérően a termőföld korábbi tulajdonosait természetben kárpótolják. A kormányzat - figyelemmel a bevezetőben is említettekre - ezt a kérdéskört az alkotmányosság keretei között kívánja rendezni, és - mint ismeretes - e kérdések tisztázásával Matolcsy György államtitkár urat bízta meg.

A második kérdésre: a kormányzati kodifikációs munka során a pártok felméréseire, továbbá a rendelkezésére álló egyéb statisztikai adatokra támaszkodhatunk. Köztudott, hogy 5 millió 700 ezer hektár a tsz tulajdona, melyből az a bizonyos tagi tulajdon, az a 36-40 százalék közötti, helyenként változó mennyiség mintegy 1 millió 900 ezer hektár. Ez a tagi tulajdon, amely minden további - mondjuk rendelkezés nélkül az örökösöknek vagy a nyugdíjasoknak rendelkezésére áll. Ez elől a termelőszövetkezetek nem is zárkóztak el, de amint tudják a képviselőtársak is, nagyon nagy visszaigénylés nem mutatkozott tavasszal.

Ez az 5 millió 700 ezer hektár, ez az 1241 tsz-nek a területe - majd a következőkben érintve lesz ez a kérdés - párosulva az 1 millió hektár gazdasági területtel, amely 129 számból tevődik össze - itt egy-kettő az, amely csőd alatt áll -., de mindenképpen arra szeretnék utalni, hogy a képviselőtársam által állított visszaigénylés, az a 2 millió hektár eltúlzott, én nem látom ezt ilyen súlyosnak. Úgy ércem, hogy az egész kérdésnek, az egész földrendezésnek sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja, sokkal nagyobb artikuláció alakult ki!

Tessék elhinni, hogy én járom a nagyüzemek vezetőit, és most én megmondhatom őszintén, hogy megértésre talált az elképzelésünk. Nem volt ellenvetés. Tehát az a hang, ami a sajtóban megjelenik, nem általánosítható, és majd Önök is meg fogják látni, hogy ez a kérdés nem így fog jelentkezni.

Összesítettük a földhivatalokhoz, a pártokhoz, nagyüzemekhez, illetve tanácsokhoz bejutott termőföld-visszaadási kérelmeket, és ezekből az adatokból- persze ez nem teljes, és nem is ellenőrizhető - megállapítható, hogy a kodifikációs munka megkezdésének időpontján mintegy 60 ezer igénylő összesen 400 ezer hektárra nyújtott be igényt. Ez a szám persze véglegesnek nem tekinthető, nagyon sokan várják, hogy a törvényben legyen garantálva a továbbiaknak a sora. És meg kell azt is mondani - de azt hiszem, nagyon sokan vannak itt vidéki képviselők, pártállásra való tekintet nélkül -, hogy a vidék fél. Félnek az emberek, és hogy minek félnek, azt Önök saját maguk, megítélésük szerint ugye meg tudják ítélni.

Na most, ezek a visszaigénylések sem egyformák. A tanyavilágban, különösen az Alföldön, ahol mondjuk - egy olyan speciális helyzet alakult ki, hogy a tanya körül elhelyezkedő földterületekre zömében igényt tartanak a tulajdonosok, így Békésben, Bács-Kiskunban nagyon erős az igény, nagyon erős Szabolcs-Szatmárban; a Dunántúlon, amelyik konzervatív megyékből áll, ott a visszaigénylés kisebb. (Zaj a bal oldalon.)

A harmadik kérdés: a törvényjavaslat véglegesítése során különbséget kívánunk tenni a termelőszövetkezet által polgári jogcímen szerzett termőföldek, illetve a földfelajánlás, földmegváltás címén szerzett termőföldek között.

Az volt a kérdése dr. Magyar Bálintnak, hogy állami vagy szövetkezeti tulajdonnak tekintjük-e a szövetkezeti tulajdont. Én azt mondanám, hogy is-is. Önök már nem emlékeznek vissza, de mi idősebbek igen, hogy az ötvenes években azok az önkéntes földfölajánlások a magyar állam javára történtek, majd amikor a Tsz-ek megalakultak, ezt nagyon potom árért, mintegy eszmei árért, 10 forint aranykoronánként kapták meg a termelőszövetkezetek; a másik része, a tsz-tulajdon - az oszthatatlan tsz-tulajdon pedig úgy alakult ki, hogy meghalt a tsz-tag és örököse nem lépett be, vagy kizárták az illetőt és a földje bennmaradt a szövetkezeti közös tulajdonban, és ezek ötévi földjáradék ellenében kerültek megváltásra.

Tehát elképzeléseink szerint a tulajdonrendezés során kizárólag csak az utóbbi jogcímen szerzett termőföldek, tehát amit polgári joggal, eltartási szerződéssel - mert ilyen is van nagyon sok, hogy az öreg termelőszövetkezeti tagokkal, ugye eltartotta a tsz, és megegyeztek, hogy ennek fejében a vagyona bemegy a tulajdonába -,.Ez természetesen a termelőszövetkezet tulajdona.

Mi a vissza nem igényelt területeket is - ami nem ezeknek a hatáskörébe tartozik - úgy képzeljük el, hogy ezeket az önkormányzatoknak kellene adni, és ezzel a falunak a becsületét, a szerepét is fölemelni; és itt adni a falunak, az elsorvasztott falvaknak egy lehetőséget, hogy felzárkózzanak infrastruktúrában, fejlesztésben, és valahogyan ezek a területek jobban oda is kötnék az agrárértelmiséget, de általában a lakosságot is jobban megkötnék a falvakhoz, a város és a falvak közti különbség csökkenne.

Negyedik kérdésre: a jelenlegi elképzeléseink szerint - és ez már szerepelt a Kormány munkaanyagaiban is - a jövőben a háztájira vonatkozó rendelkezések a minél szélesebb szövetkezeti önkormányzat érvényesülése érdekében teljeskörűen diszpozitívvá válnak, azaz a termelőszövetkezet tagsága kizárólag saját maga döntené el, hogy ad-e, illetve milyen feltételekkel ad háztájit, vagy egyéb juttatást tagjainak. Amennyiben pedig egy termelőszövetkezet tönkremegy, úgy a megmaradó szövetkezeti vagyon a szintén kidolgozás alatt álló csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően kerül majd kiosztásra.

Amennyiben a szövetkezeteket a jövőben valódi magánvállalkozásként kívánjuk kezelni - és feltételezem, hogy ezzel a szemponttal az ellenzék tisztelt képviselői is egyetértenek -, fedezethiány nélkül a korábban szerzett juttatások automatikus biztosítására a kormányzat sem vállalhat kötelezettséget. A szociálisan arra rászorulók segítségére a kidolgozás alatt álló új szociálpolitikai rendszer keretén belül lesz meg a lehetőség.

Na most, nyilván ha egy termelőszövetkezeti tag kilép a szövetkezetből, visszakéri a földjét, az természetes, hogy ebben az esetben a háztáji nem jár neki. Ha a szövetkezetek - mondjuk - csődbe jutnak, akkor a természetbeni juttatás helyett a termőföld áll a rendelkezésére, ahol a termelést már az illetőnek magának kell biztosítani.

Ötödik kérdés: a Földművelésügyi Minisztérium mint a kormányzat tagja egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a munkanélküliség levezetésére külön kormányzati eszközrendszer szükséges. Hogy az esetleg jelentkező munkanélküliséget a mezőgazdasági szférában vezessék le, ez nyilván nem megoldott, mi nem is ezt mondtuk, hanem azt, hogy ha az ipari munkásokat nagy számban elbocsátják, és ezeknek van valami kötődése, esetleg megvan az öreg családi ház vagy gazdasági épület, átmenetileg, amíg a gazdaság föl nem lendül - és ez nem megy egy-két év alatt -, itt átmeneti megélhetést biztosítanak. Azok a területek nyilván a megélhetést biztosítják, illetve az a helyesebb: az éhenhalástól megmentik az embert, de kétségkívül a magas jövedelmet nem tudják biztosítani. Ezt átmeneti formának tekintjük.

Mezőgazdasági kérdést érintettünk, de azért én óhatatlanul nem tudom elvonatkoztatni magamat az ipari tárcának a gondjaitól sem, mert úgy tudom, hogy ott még a munkanélkülieknek a száma sokkal nagyobb számban van prognosztizálva már év végére, tehát azért mondom, hogy ezt a kérdést központilag kell megoldani. Nyilván az így nem állja meg magát, hogy majd a mezőgazdaság felvállalja a munkanélkülieket.

Azt látni kell: kapcsolódik ehhez a kérdéshez, hogy mi lesz a jövő, hogy lesz a jövő. A keleti status quo összeomlott, és meg kell néznünk, most mi van Nyugaton. Nem azért, hogy lemásoljuk, de itt annyi kérdés vitatja kisüzemnek, nagyüzemnek a létjogosultságát, hát itt el lehet menni Ausztriától, a kisfarmoktól, a 6-tól 12 hektárig, aztán, ha Nyugatra megyünk, a 30-50-100-150 hektáros gazdaságig, vagy Angliában a 250-300 hektáros gazdaságokig, Amerikában, az USA-ban a nagy, valójában a magyar nagyüzemekhez hasonló gazdaságokig. Csak egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: hogy itt a magántulajdon érvényesül, nem a kollektív vezetés, és tulajdonképpen ez az egész kulcskérdésnek a titka, de azt hiszem, ebben is egyetértünk mindannyian.

Hatodik kérdés: a kormányzat nem specifikusan csak a kistermelés, hanem a mezőgazdasági termelés átfogó biztonságát tartja szem előtt. És nekem ezt külön kell itt hangsúlyoznom, mert az a vád ér sokszor, hogy mint a kormánypárt koalíciós kisgazdapárti minisztere, én most a nagyüzemeken akarok ütni egyet. Távol áll tőlem ez a szándék, és ezt a leghatározottabban visszautasítom. Annál is inkább, mert én egyéni parasztgazda voltam, nagyüzemi vezető voltam, és egyformán a magaménak érzem a mezőgazdaságnak a gondjait, és a kettőt - tessék elhinni - nem lehet szétválasztani, hitelezési, kedvezményezési politikában együtt kell a két szférának a kérdését megoldani.

A mezőgazdasági termelést szolgáló eszközrendszer közül ki kell emelni az előkészítés alatt lévő agrárpiaci rendtartást, amely komplex módon kívánja a kérdéskört kezelni.

Itt nagyon örülök, hogy egy szakemberrel vagyok szemben, tisztelt képviselőtársammal, úgy tudom, hogy a Pénzügyi Kutatónak a munkatársa, és nagyon szeretném, ha ezekben a pénzügyi kérdésekben is, és az egész Parlament tudna segítséget nyújtani, mert az egész gazdaságnak ez a rákfenéje.

Nem ide tartozik, de viszont érintve van ez is, hogy a világbanki hiteleknek a megoldása és a magyar jelenlegi monetáris politikának a megreformálása. Ha a Magyar Nemzeti Banknak és a jegybankrendszernek a jelenlegi struktúráját nem tudjuk megváltoztatni, kérem szépen, akkor az egész mezőgazdasági reformunk nagyüzemre és magánvállalkozásra csak egy félkarú ember. Az, hogy mi a világbanki hiteleket 26 százalékos kamattal próbáljuk kihelyezni vállalkozóknak, nem fogja a vállalkozókat ambicionálni, és teljességgel ide tartozik az a lehetetlen hitelpolitika, hogy a nagyüzemek is a megszorult nehézségükben 30-35 százalékos kamattal dolgozzanak.

Egyetlenegy üzem nincs a világon, amelyik ezt ki tudja gazdálkodni. A sorsuk eleve meg van kérdőjelezve, és ezen kell változtatni. Én úgy érzem, hogy ez egy összparlamenti érdek, és ebben kellene összefogni, és nem ellenzékieskedni. Tehát az esélyegyenlőséget kívánja a Kormány biztosítani. Egyenlő esélyt a magánvállalkozóknak és a nagyüzemeknek is. Nem lesz megkülönböztetés.

A hetedik kérdésben, a már ismert hitellehetőségeken túlmenően a Földművelésügyi Minisztérium vezetése épp a tegnapi nap folyamán tárgyalt egy, a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztéseit elősegítő speciális hitelintézet felállításáról. Mivel az elképzeléseket kormányszinten még nem egyeztettük, ezért természetesen amikor az előkészítés megfelelő fázisba kerül, úgy arról a tisztelt képviselő urat időben tájékoztatjuk. Az az elképzelésünk, hogy itt a támogatásokat vagy ezeket a segélyeket legalább nyolc-tíz éves, középlejáratú időtartamra adnák, és lehetőleg egyszámjegyű kamattal, hét-nyolc százalékos kamattal. Ha ezt meg tudjuk oldani, akkor a mezőgazdasági nagyüzemeknek és a magángazdaságoknak a sorsa is sínre lesz téve, de ha csak minél később tudjuk ezt megoldani, annál többet nyűglődünk együtt.

A nyolcadik kérdés: megítélésem szerint a népgazdaságban és az agrárszektorban a tulajdonreform a földprogramot is figyelembe véve fokozatos és hosszabban elnyúló folyamat, és önkéntes alapon képzeljük el, amelyhez természetesen illeszkedik a szervezeti struktúra is. Ebből adódóan az agrárterületek jelenlegi szervezeti rendszerének az átalakulása nem egy lépésben történik, így nyilvánvalóan az általuk fizetett adó csökkenése is ehhez igazodik - itt érintve az előbb a kistermelőknek az ötszázezer forintos kedvezményüket, ez nyilván módosul, ha magánvállalkozók lesznek ; ehhez igazodik, tehát a kiesés ezzel összefüggésben nem ítélhető drasztikusnak. E folyamat ugyanakkor lehetőséget nyújt a meglévő pénzügyi eszköztár mellett arra, hogy az agrár-kisvállalkozások is - melyet az Önök szándéka is céloz - erőteljes jövedelmező egységekké váljanak. Ez feltételezi ugyanakkor, hogy a szektorsemleges pénzügyi eszköztár mellett, természetesen egyszerűsített formában, a kisvállalkozások is adókötelezetté válnak, és az általuk igénybe vehető, illetve elnyerhető támogatások mellett egy részük befizetőkké is válik.

Megjegyzem továbbá, hogy a költségvetés helyzetét elsősorban a támogatások, tehát az újraelosztás mérséklésével kívánjuk javítani az adóbevételekkel szemben.

Kilencedik kérdés: a kormányzat, és ezen belül is a Földművelésügyi Minisztérium maximálisan arra fog törekedni, hogy a jövőben minél nagyobb arányt képviseljen az agrárexporton belül a gazdaságos, export-várható termékkör. A kérdés feltételezi, hogy a jövőben a befektetések folyamatos csökkenése várható. Eddigi tapasztalataink - legalábbis részben - az ellenkezőjét bizonyítják. Jelentős azoknak a külföldi érdeklődőknek a száma, amelyek az élelmiszer-feldolgozásba kívánnak bekapcsolódni: például tejipar, boripar, cukoripar, söripar, szesz- és gabonaipar. Így a jövőben fokozatosan megvalósítható, hogy az élelmiszertermelés is a mennyiségi szemléletből egyre hangsúlyosabban a minőségi, tehát értékében magasabb szintű termelés irányába mozduljon el. Így nem zárható ki az sem, hogy a jövőben a mennyiségileg kisebb termékexport legalább ugyanakkora, vagy esetleg magasabb szintű dollárbevételt eredményezzen.

Azt hiszem, mindegyik párt meghirdette a programjában a monopolvállalatok, az exportvállalatok egyeduralmának felszámolását, mert ezeknek döntő szerepe van a gazdasági életünkben, a külkereskedelemben pedig jelentősen. Érezzük most, hogy az exporttámogatások csökkenését megvonta a kormányzat. Itt van most bizonyos ellenállás, hatalmi pozíciókból bizonyos betartás; ennek ellensúlyozására mi minden egyes kisebb vállalkozásnak vagy egyéneknek az önálló exportjogot biztosítjuk, hogy ezt az exportmonopóliumot megtörjük. Nem megy máról holnapra.

Tizedik kérdés. A földigénylés technikai hivatali kezelése mindenképpen szükségessé teszi, hogy a jelenlegi földhivatali apparátus technikai, személyi feltételrendszere jelentősen javuljon. Nem kívánom a tisztelt képviselő urat, illetve a Parlamentet untatni belső kormányzati ügyekkel, de kérem, fogadja el azt a tájékoztatást, hogy ismételten javaslattal élünk a Kormány felé a földhivatalok pénzügyi helyzetének javítása érdekében. Természetesen nem mondunk le a jövőben sem a szakterület gyorsított ütemű fejlesztéséről, már csak azért sem, mert tudatában vagyunk annak, hogy a kormányzat tulajdonreformmal kapcsolatos koncepciójának a végrehajtása, továbbá a szilárd alapokon nyugvó tulajdoni viszonyok biztosítása nélkülözhetetlenné teszi a korszerű ingatlan-nyilvántartást.

Az örökösödési perek várható tömegére való utalást nem tartom valószínűnek, mivel a kormányzat által elkészített legutolsó termőföldtulajdon-rendezési törvénytervezetének szövegében ez a kérdés már másképp fogalmazódik meg. Itt nem gondolunk arra, hogy oldalági örökösök végeláthatatlan pereskedése lesz. Egyenes ági örökösökre gondolunk, és egyetlen szempontot tartunk itt kötelezőnek: hogy a föld műveletlen ne maradjon majd, a pereskedésektől függetlenül.

Kedves Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! Igyekeztem rövidre fogni, de tudom, hogy ez a kérdés nem nyert teljes megmagyarázást. Nagyon összefüggő, nagyon komplex kérdés ez. Ebbe az előzetes álláspontba mint prekoncepciót kérem szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem dr. Magyar Bálint képviselőt, elfogadja-e, egyetért-e a válasszal. (Jobb oldalról gunyoros "Nem" hangzik.)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)

MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Legnagyobb problémám a válasszal, hogy a második kérdés, amely arra vonatkozik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium vagy a kormányzat készített-e felmérést a különböző igényjogosultak köre alapján annak a várható nagyságáról, hogy hányan és milyen földet igényelnek vissza, ez nincs meg. Erről csak nagyon durva becsléseink lehetnek a különböző javaslatok alapján. Ennek hiányában rendkívül nehéz válaszolni az ezzel összefüggő kérdések sokaságára is.

Mégis egy-két helyen, egy-két kérdés esetében világosabb a kép számunkra, legalábbis a kormányzat szándékait illetően.

Így például a harmadik kérdés esetében, miszerint a termelőszövetkezetek kezelésében lévő állami tulajdonú földeket az önkormányzatok birtokába kívánják adni. Ez egy új elem ebben a koncepcióban. Az önkormányzati törvény vitája során az ellenzék elég szívós harcot folytatott azért is, hogy a belterületi állami telkek is az önkormányzat körébe kerüljenek, amit elég nehezen tudtunk elérni.

A negyedik kérdés esetében, hogy mivel kívánják pótolni a tönkremenő termelőszövetkezetek nyugdíjasainak háztájiját, illetve egyéb juttatásait; ez rendkívül aggasztó számunkra, az a válasz, amit itt kaptunk, hiszen jelentős számú öreggel és jelentős szegénységgel kell számolni ennek a törvénytervezetnek, vagy ennek az elképzelésnek a megvalósulása esetén falun.

Két megjegyzésem volna még másik két kérdéshez, ami az újonnan földhöz juttatottak kedvezményes hiteleire vonatkozik. Nemes a szándék, ha egy-két százalékos kamattal kívánnak hitelt adni a földhöz juttatottaknak, de ilyenkor választ illik arra adni, hogy a reálkamatok és a kedvezményes kamatok közti különbséget milyen forrásokból kívánja fedezni a kormányzat. Ami az örökösödési perek sokaságát illeti, ott pedig hiába zárják ki az oldalági örökösöket, az egyenes ági örökösök között is lehet rendkívül sok örökösödési per, hiszen nem az egyke jellemző a magyar falura, hanem a többke, és ennek nyomán várhatók perek e tekintetben is.

Mindent összevetve: nem találom kielégítőnek miniszter úr válaszát, még akkor is, hogyha néhány kérdésben legalább tisztább a számunkra, hogy mit kíván a kormányzat. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Ezek után kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. (Derültség.) Kérem az Országgyűlést, szavazzon. (Megtörténik. 142 igen, 91 nem, 22 tartózkodás.) Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, a választ az Országgyűlés 142 "igen" szavazattal, 91 ellenszavazattal, 22 tartózkodással elfogadta.

Dr. Pető Iván képviselőtársunk, Szabad Demokraták Szövetsége, interpellálni kíván a miniszterelnökhöz a vállalati tanácsok tervezett újraválasztása tárgyában. Dr. Pető Iván képviselőé a szó.

Interpelláció: Dr. Pető Iván (SZDSZ) képviselő - a miniszterelnökhöz - a vállalati tanácsok tervezett újraválasztása tárgyában

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr, illetve feltehetően - ipari és kereskedelmi Miniszter Úr! Nyilván ő fog válaszolni a kérdésemre.

Bár az óra megindult, azt szeretném kémi, hogy mint a kosárlabdában, csak a tiszta időt mérjék; és méltányos elbírálást is szeretnék egyúttal kérni. Én egyelőre nem sértettem sem a házszabályokat, sem a pártok közötti megállapodást, tehát kérem, hogy Magyar Bálint időtúllépését ne az én számlámra írják, hanem, mondjuk, a Kisgazdapárt számlájára, amely ugyancsak a házszabályokat megsértve - ma elég sokat késett a Parlament üléséről. (taps a bal oldalon) ., ahogy az elnök úr is megjegyezte: frakcióülésüket a házszabályokkal szemben egyidőben tartották a plenáris üléssel. (Zaj.)

Még egy előzetes megjegyzést szeretnék tenni, és ez még mindig nem tartozik az interpellációmhoz. Az ellenzéknek minden parlamentben alapvető joga az interpellálási jog. Itt az ellenzék mondott le egy alapvető jogáról - és mondott le akkor is egy alapvető jogáról, amikor az utolsó szünet előtti ülésen megállapodtunk abban, hogy nem interpellálunk -, úgyhogy időt takarítottunk meg a kormánypártoknak, elég sokat.

Most kezdek hozzá interpellációmhoz. Kérem türelmüket.

Két ok miatt interpellálok egy olyan ügyben, amely - eltérően az előttem interpelláló kérdésétől nem egy majdani törvényt, illetve jogszabályt érint, hanem egy már megjelent jogszabályt.

Az egyik oka az interpellációmnak az, hogy nyilván minden képviselő tapasztalja az országot járva - amire sokat szoktunk hivatkozni e falak között -, hogy a rendszerváltás hétköznapjait a lakosság, a közvélemény számon kéri tőlünk. A rendszerváltásról azt mondják, hogy az a csúcsokon ugyan végbement, de a hétköznapokban, a munkahelyeken például nem. Az a véleményünk, és gondolom, ebben többségünk egyetért - mi ezt többször is elmondtuk e falak között -, hogy egyedi döntésekkel, kádercserékkel a munkahelyi rendszerváltást nyilván nem lehet demonstrálni. Ezt nem rendszerváltásnak szokás nevezni. Nem lehet demonstrálni a munkahelyi rendszerváltást B-listázásokhoz hasonló vagy indulatokat fölébresztő kampányokkal sem, amelyek szintén nem rendszerváltást, legfeljebb csak fejek hullását eredményezhetik.

Nyilván nem felel meg a rendszerváltás követelményeinek az sem, ha olyan intézkedések születnek, amelyeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, és csak arra alkalmasak legfeljebb, hogy fölbolygassák a kedélyeket.

A másik oka, hogy ebben a kérdésben, a vállalati tanácsok ügyében interpellációt intézek a miniszterelnök úrhoz, az az, hogy az Országgyűlés - és ez a dolog érdemi része - rövid nyári szünetében megjelent egy kormányrendelet, amely a vállalati tanácsok újraválasztásáról rendelkezett. A különböző tájékoztatási eszközökön keresztül egyebek között és talán elsőnek - a Szabad Demokraták Szövetsége fejtette ki ellenvéleményét a rendeletben foglaltakkal szemben, de nagyjából hasonló álláspontot foglaltak el a különböző, a Szabad Demokraták Szövetségétől különböző távolságra lévő érdekképviseleti szervezetek - egyebek között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és mások is. Alapvető kifogásokat fogalmaztak meg a közzétett rendelkezéssel szemben, tehát az érintett érdekvédelmi szervezetek.

A Kormány képviselői is elmondták véleményüket, de számos kérdés mind a mai napig megválaszolatlan maradt. Ezeket a kérdéseket igyekszem összegezni a következőkben - és még egyszer türelmüket kérem.

Kérdezem tehát a miniszter úrtól, illetve a miniszterelnök úrtól közvetve - hiszen kormányrendeletről van szó, ezért intéztem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz -, hogy miért ragaszkodik a Kormány a vállalati tanácsok szeptember 15-ig történő újraválasztásához, mármint a dátumhoz, amikor, túl a még taglalandó tartalmi kifogásokon, a technikai feltételek - a megrendelés hiányában kiadott kényszerszabadságolások miatt csak részlegesen üzemelő üzemek, az idő rövidsége miatt, valamint a választások tisztázatlan lebonyolítási rendje miatt - hiányosak. Ez volt az első kérdés.

Második kérdésem: miért nem használta ki a Kormány a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendelkezést arra, hogy érdemben átgondolja a vállalati tanácsokkal szemben szinte a létrejöttük óta ismert kifogásokat? Válaszlehetőségeket feltételezve: ha úgy érzi a Kormány, hogy ezeket átgondolta, milyen megfontolás vezérelte a hivatalból bekerülő, az igazgató által kinevezett, és a dolgozók által elvileg maguk közül jelölt tanácstagok eddigi arányának változatlanul hagyását, illetve miért maradt változatlan a tisztázatlan választási rend?

Harmadik kérdésem: az egyetlen érdemi változás a korábbiakhoz képest, hogy az államigazgatás tagot delegál a vállalati tanácsba. Kérdésem: milyen körből, kiket, milyen megbízatással kívánnak állami biztosnak kinevezni?

Negyedik kérdés: egyáltalán mi a vállalati tanácsok újraválasztásának valódi célja? Két válasz lehetséges, gondolom én. Az a) eset: az őszre húzódott tavaszi nagytakarítás demonstrálása. b) eset: esetleg csak az volt a cél, hogy a miniszteri biztosok kinevezését lehetővé tegyék.

Ötödik kérdés: nem tart-e a Kormány attól, hogy az adott körülmények között éppen azok a vezetők, akiknek alkalmassága kétséges, és leváltásuk indokolt lenne, megszervezik a nekik hűséges vállalati tanácsok megválasztását?

Hatodik kérdés: számolt-e a Kormány azzal a következménnyel, hogy a meglehetősen gyorsan, mondhatni sebtiben megválasztott vállalati tanácsok ha megerősítik az eddigi igazgatót, vagy ha éppen újat állítanak a vállalat élére, döntésükkel hosszú időre egyértelmű legitimitást biztosítanak az adott vezetőknek, és ők már az új rendszer igazgatói lesznek?

Hetedik. Egyáltalán, felmerül a kérdés: a Kormány minek tekinti a vállalati tanácsokat? Az eredeti, `84-es elképzelések szerint a tulajdonosi jogosítványok birtokosának, alkalmi káder-B-listázó bizottságnak vagy participációs testületnek?

Nyolcadik: mikor kíván a Kormány - merül föl az utolsó válaszlehetőség esetén - a participációval érdemben foglalkozni? Azt hogyan lehet kapcsolni a vállalati tanácsokhoz, amelyek választásuk módja alapján részben ilyen szervezetek, de működési körüket tekintve nagyon korlátozottan ilyenek?

Mellékesen fölmerül a kérdés, hogy a participációs ügy kapcsán megfogalmazható - bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz -, hogy a szociális partneri viszonyról, amely alapvető eleme a szociális piacgazdaság oly sokat hangoztatott követelményének, mikor hallunk részletesebben. Hiszen úgy véljük, hogy a szociális partneri viszony alapvetőbb feltétele a szociális piacgazdaságnak, mint a külföldi tőke - elég sokszor hangoztatott - kiszorítási szándéka. Tegnap erről hallottunk.

Kilencedik: nem gondolt-e a Kormány arra, hogy a vállalati tanácsok újraválasztása szabályozásakor megpróbálja megtudni, mi a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek álláspontja? Ez a kérdés már csak azért is fölmerül, mert a jogalkotás rendjéről szóló törvény előírásai ezt kötelezővé teszik.

És végül, de nem utolsósorban: lát-e a miniszter úr lehetőséget arra, hogy a Kormány a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendeletet felülvizsgálja, ha nem, természetesen kérem, hogy ezt indokolja is. Köszönöm türelmüket. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válaszol. Átadom a szót miniszter úrnak.

Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza

BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:

BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrtól kapott felhatalmazás alapján valóban én fogok válaszolni mint az a miniszter, akinek a legtöbb munkát adta ez az augusztus 3.-i kormányrendelet.

Pető Iván képviselőtársunk, ha jól számoltam, 9 pontban foglalta össze kifogásait és javaslatait, én más sorrendben fogok válaszolni, és igyekszem követni kérdéseit. Sajnos nem tudtam mindegyiket leírni, és az előre megkapott szövegtől eltért több ponton, úgyhogy kérem, a tisztelt Ház vegye ezt számításba, miszerint megpróbálom fejben tartani ezt a sok bonyolult kérdést.

Azért is eltérek a sorrendtől, mert azt gondolom, tisztázni kell egy alapvető kérdést, lényeges kérdést, és örülök, hogy ez szóba jött: miként tekint a Kormány a vállalati tanácsra mint intézményre, jogintézményre, mi volt a célja, a szándéka ezzel a választással, a vállalati tanácsok újraválasztásával?

Annyi kitérőt engedjen meg a tisztelt Ház, hogy a vállalati tanács mint jogintézmény a 80-as évek közepén jött létre, akkor azért, hogy az állami tulajdonú, ám kereskedelmi célú vállalatokat leválassza az akkor még kontroll nélküli államigazgatásról, az állampárt akkor lényegében jogi kontroll nélkül működő hatalmi szervéről. Abban az időben ez reformlépésnek ígérkezett, most már mindannyian tudjuk, hogy zsákutca volt.

A vállalati tanács participációs fórumnál jóval nagyobb jogosítványokat kapott, lényegében tulajdonosi jogokat látott el és lát el mindezideig. Közismert, hogy az előző kormányzat úgy döntött, miután ez év nyarán lejárt a legtöbb vállalati tanács mandátuma, hogy újraválasztást ír elő, némileg és örömteli módon módosított formában. A kis módosítás lényege az volt, hogy a vállalati igazgató nem volt, nem maradt tagja a vállalati tanácsnak.

A jelentések szerint a választások végbementek, de azt kellett hallanunk nagyon sok helyen - több tucat bejelentés érkezett a minisztériumhoz, a miniszterelnök úrhoz, a sajtóhoz, a pártokhoz -, hogy a választás nem volt igazi újraválasztás, hanem nagyon sok helyen mechanikusan történt, nem választották újra például a dolgozói képviseletet. A menedzsment, a vállalatvezetés képviselőit is elég mechanikusan választották újra, és elég sok formai hibát követtek el a választás során.

Nem tudom, mindenki előtt ismeretes-e, hogy az állami vállalatok e körében a törvényességi jogkör a cégbíróságok töltik be, azok a cégbíróságok, amelyek roskadoznak az egyéb irányú feladataik súlya alatt - tegnap hallottunk erről egy-két éles megállapítást -, nos a cégbíróságok a valóságban képtelenek utánajárni több tucat, esetleg több száz bejelentésnek, mely bejelentések a rosszul, mechanikusan, esetleg törvénysértően lezajló választásokra vonatkoztak. Ezért a kormányzat foglalkozott a vállalati tanácsok kérdésével és végül is előírta ezt a bizonyos újraválasztást.

A másik indok, ami miatt ezzel foglalkozni kellett - és ez a kérdések vége felé fordult elő - a vállalati vezetés legitimációja: jogszerű-e és élvezi-e a gazdasági szereplők bizalmát az a vállalati vezető, akit egy olyan vállalati tanács választott meg, mely 85-ben jött mondjuk létre, az akkori viszonyok között, az ismert társadalmi körülmények között. Maguk a vállalati vezetők, főleg azok, akik versenyképesnek ítélik helyzetüket, követelték, kérték konzultációk során, hogy történjen valami a helyzetük tisztázására.

A Kormány, amikor módosítást vezetett be hiszen július során nagyon sok jelzés érkezett, hogy a helyzet nem jó, és az augusztus 3.-i döntés módosítást irányzott elő -, akkor arra is hangsúlyt fektetett, hogy ez az újjáalakítás lényeges változást hozzon a vállalati tanácsok struktúrájában, funkciójában; és a tulajdonos vagy annak nevében fellépő szervezet - esetemben például az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, az úgynevezett tanácsi alapítású vállalatok esetében a tanács, később majd a helyhatóság - képviselve legyen a vállalati tanács működésében.

Nos, a szavazati arányokat ez némileg módosítja, bár nem jelentősen, hiszen az alapító képviseletében megjelenő kiküldött - erről majd fogok beszélni pár szót -, aki nem állami helytartó, nem is tudom, hogy szólt a kérdés, ennél erősebb szó volt, biztos, nem állami biztos: biztos, hogy nem állami biztos lesz, nos egy, azaz egy szavazattal bír a tanácsban, amelynek az átlagos létszáma Magyarországon általában 40 körül van. Egynegyvened szavazattal ő is véleményt nyilvánít 4-5 esetben, amikor a vállalati tanács összeül és üzletpolitikai kérdésekben állást foglal.

Amint e házban már korábban elhangzott, nekem volt már alkalmam erről beszélni és a kormányprogramnak a vitája során is elhangzott ez, hosszabb távon az állami vállalatok tulajdonosi kérdését a privatizálás fogja rendezni. Majd az új tulajdonos vagy tulajdonosok a kialakítandó, általuk meghozandó érdekképviseleti törvény értemében, támaszkodva saját józan érdekükre, felhasználva a nemzetközi tapasztalatokat, olyan participációs formát teremtenek, amelynek keretén belül mind a munkavállalók, mind a munkaadók megvitathatják a helyi konfliktusokat, és ez a fórum eszmecsere színhelye lehet. Addig? Addig azonban valamit tenni kell. hiszen a privatizáció az ipari cégek esetében lehet, hogy bekövetkezik két hónap múlva, lehet hogy évek múlva. Így tehát nem felesleges a vállalati tanács mint fórum, mint intézmény, a vállalati vezetési kérdések és belső konfliktusok megtárgyalásának fóruma. Az alapító által delegált egy, azaz egy fő esetünkben olyan törekvés, amely már mutatja a jövő irányát, hiszen ez a küldött se nem káderkiküldött, se nem kormánykiküldött, hanem egy tag a participációs szervezetben.

Nos, ezek után térnék ki a képviselőtársunk által feltett kérdésekre.

Ami az időpontot illeti, a nyári kormánydöntésnek az volt a célja, hogy a vállalati tanácsok újjáválasztása - és itt a hangsúly az újjáalakításon van, és nem csupán megismételt választáson ; ez az újjáválasztás és ezt követően a vezetők megerősítése vagy új pályázat kiírása minél előbb történjék meg, noha jól tudtuk, hogy az érintettektől komoly szervezeti, szervezési erőfeszítéseket igényelt ez a rövid határidő. Ámde, meg kívántuk előzni az önkormányzati választások kitűzött időpontját. Ha ugyanis nem ezt tesszük, akkor egyfelől összecsúszik ez a két elég fontos esemény, és a szükségszerűen túlpolitizált közegben a vállalati tanács-választás túlságosan politikussá válik. Másfelől feltételezem, ha mi egybetoltuk volna a két eseményt, netalántán a választások utánra tűzzük ki az újraválasztást, akkor az a kritika ér minket - amelyet éppen tegnap volt alkalmam idézni, hogy feltételezi az ellenzék, hogy a választáson győztes MDF-es polgármester nem csupán a hentesboltokat fogja osztogatni - erre tegnap utaltam -, hanem beleszól a helyi vállalatoknak a vezetésébe. Tehát nem politikai, sőt politikumot kerülő fontos szakmai érdekek szóltak amellett, ha már van választás, minél előbb menjen végbe. Egyébként ha úgy dönt a vállalati tanács, hogy felmenti az igazgatót és pályázatot ír ki - persze a régi igazgató is indulhat, ha idő közben támad koncepciója -, ennek a folyamatnak lebonyolítási idő-igénye van, és szeretnénk, hogy ez a folyamat az év vége előtt végbemenjen, hogy a következő, igen nehéznek ígérkező évet most már legitim vállalatvezetés kezdhesse el. Egyébként zárójelben jegyzem meg, mert sok félreértés van e körül: a vállalati tanács egyharmad plusz egy szavazattal fel tudja menteni az igazgatót és új pályázatot írhat ki. Ha tehát a munkavállalók többsége úgy foglal állást, hogy a munkavállalók egyik része és az ex officio, tehát a munkarend szerint delegált vállalati vezetők egy része úgy dönt, hogy nem bízza meg a jelenlegi vállalati igazgatót az ügyek vezetésével, akkor kötelesek kiírni a pályázatot. A pályázaton természetesen nyugodtan indulhat a régi igazgató, ez feltételezem, nem rázza meg a vállalati vezetés egészét, de kellő alkalmat ad arra, hogy azok a vezetők, akik nem bírják munkatársaik, beosztottaik bizalmát, ne kezdjék el az új évet ezzel a hiányos támogatottsággal. Igazából egy vezetésnek a munkáját nem a választások, hanem majd az eredmények igazolják - most azonban egy olyan helyzet van, amelyben intézkedni kellett, hiszen igen nehéz időszak áll a magyar gazdaság előtt.

Tájékozódtam és úgy hallottam, hogy kényszerszabadságok és nyári szabadságok voltak, de nem túlságosan sok helyen, tipikusan július hónapra esnek az ipari szabadságok, kényszerleállások egy-két helyen fordultak elő - ezek valóban gondokat okozhatnak. Én azt hiszem, ha ilyen eset előfordul - nem túl sok jelzés érkezett -, az augusztus elején megalakult Érdekképviseleti Tanács, amelynek e héten lesz ülése, alkalmas fórum lehet arra, hogy a munkaadók, munkavállalók és a kormányzat együttes erőfeszítésével a kormányhatározat végrehajtása útjában álló akadályokat valamilyen módon elhárítsa.

Megismétlem: az eddigi tapasztalatok szerint a vállalati tanácsok újjáalakítása, újraválasztása, és ennek első aktusaként a vezetők megerősítése vagy pályázat kiírása rendben történik.

Az interpelláció másik pontjára azt hiszem már válaszoltam, nevezetesen igenis felhasználta a kormányzat ezt az újraválasztást ahhoz, hogy egy lépést tegyen előre a modern gazdaságokban is szokásos igazgatótanácsok struktúrája felé abban az értelemben, hogy nem csupán a munkavállalók, nem csupán a vezetők, hanem most már a tulajdonos képviselői is benn ülnek a tanácsban. Igaz csupán egy fővel - még ez az egy is alkalmat adott arra, hogy valaki államosításról, recentralizációról beszéljen, mondom még egyszer: egy 40 fős tanácsban az egy fő képviselet nem tekinthető durva centralizációnak. Egyébként erre volt lehetősége a kormányzatnak törvénymódosítás nélkül. Itt mondom el még egyszer - mert ez sokszor felmerült -, hogy esetünkben a minisztérium, más esetben a helyhatóság képviselője nem állami biztos. Nincsenek különleges jogosítványai. Nem szól bele ez a biztos - a kiküldött, a delegált gyakorlati, operatív ügyekbe. Feladata, hogy a tulajdonost képviselje egy testületben, és nem operatív, hanem egy évben háromszor, négyszer, ötször stratégiai kérdésekben mondja el az álláspontját. Én egyébként nem csupán minisztériumi embereket delegáltam - a minisztérium nem alkalmas erre, hiszen kis létszámú, sok nagy vállalat van -. felkértem a társtárcák képviselőit, megkerestem a Magyar Tudományos Akadémia intézményeit, a kamarákat, egyetemeket, egyetemi tanszékeket, és nagyon értékes emberek jelentkeztek. Én azt gondolom, különösen nehéz helyzetű vállalatok esetében a legjobb szakembereket tudjuk delegálni a tulajdonos, az alapítók nevében és képviseletében. Ezáltal a vállalati tanács ismét egy lépést tesz abba az irányba, hogy mint a modern közgazdaságok felügyelő bizottsága, igazgató tanácsa véleményt nyilvánítson, segítse a vállalati vezetést stratégiai kérdésekben.

Ezek után a további kérdésekre összevonva válaszolok.

A vállalati tanácsok eddigi működésével kapcsolatos kritikák nyilván nem új keletűek. A kormányzati szervek a vállalati tanácsok ügyével többször foglalkoztak, én magam is több konzultáción vettem részt, megvitattam különböző érdekképviseleti szervezetekkel. A VTK ügye felmerült már korábban itt, parlamenti ülésen. Nézetem szerint tehát a kormányzat nem váratlanul és nem kapkodva intézkedett. Kétségtelen, hogy az érdekképviseleti rendszer nem működött jól egészen a legutóbbi időkig, hiszen mind a munkavállalókat, mind a munkaadókat képviselő szervezetek a nyáron gyors osztódásnak és szaporodásnak indultak, és a korábbi monolit szervezetekre kialakított egyeztetési rendszer nem funkcionált. Az új rendszer, amely számol azzal, hogy egy munkahelyen 2-3-4, esetleg 6 érdekképviseleti szervezet működik, - munkástanács, független szervezet, kevésbé független szakszervezet -, nos ez az új rendszer csak most alakul ki, és ebben a hónapban jött létre az a fórum, amely alkalmas a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók közötti tárgyalások intézésére. Én ezért úgy vélem, hogy a Kormány nem vétett a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ellen, amikor ezt a rendeletét meghozta. Az azonban nyilvánvaló, hogy ilyen nagy horderejű változást sikeresen csak akkor tudunk végrehajtani, ha az érintett társadalmi szervezetek, pártok, mozgalmak, érdekképviseletek, munkástanácsok, szakszervezetek és kamarák együttműködnek, mozgósítják a munkavállalókat, őrködnek a választások tisztaságán, meggátolják az esetleges manipulációt vagy érdektelenséget. Ezért ezen a fórumon hadd forduljak ezekhez a szervezetekhez és az itt képviselt pártokhoz is: kérem mozdítsák elő a vállalati tanácsok megújítását, és majd később azt, hogy a vállalati vezetők megválasztása szigorúan szakmai szempontok alapján, mindannyiunk érdekében menjen végbe. Ezért én úgy gondolom, hogy a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendelet visszavonására, a választások elnapolására az elmondottak alapján nincs indok. Kérem interpelláló képviselőtársamat és a tisztelt Házat, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem dr. Pető Iván képviselőt, egyetért-e a miniszteri válasszal. (Gunyoros "Nem" hallatszik a jobb oldalról.)

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)

PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Többen súgnak, segítenek, hogy mondjak nemet - a szemben lévő oldalról segítenek. Nem azért nem fogadom el a választ, mert ez a pozíciómból adódóan kötelező, hanem azért, mert a legtöbb kérdésre - úgy érzem nem kaptam választ. Miután a kérésem az volt, hogy a miniszterelnök úr vonja vissza ezt a rendeletet, amely nem biztosít kellő feltételeket a vállalati tanácsok igazán hiteles újraválasztásához, és nem vonják vissza a rendeletet - ami feltételezhető volt -, természetesen nem fogadhatom el a választ.

Néhány indok mégis szükséges, hogy elhangozzék. Egyrészt - mindjárt az elején - szokás szerint egy megjegyzést kell tennem: az interpellációm tárgyában nem tértem el az előre beadott kérdésektől, a dolog természete szerint nem szó szerint beadott interpellációt kell letenni a Ház asztalára, illetve beadni, hanem ettől némileg el lehet térni.

Amiben egyetértek, és ami feltételezhetően mindenki számára várható volt, az a vállalati tanácsok történetével kapcsolatos értékelése a miniszter úrnak, és már ez sem kevés, hogy már ugyanúgy értékeljük a vállalati tanácsok múltját mindketten, annak ellenére, hogy a Ház két különböző oldalán ülünk. Ez kevés azonban a vállalati tanácsok újraválasztásával kapcsolatos egyetértéshez.

Nem szeretnénk visszatérni mind a 10 kérdésemre, és indokolni, hogy mit miért nem fogadok el, néhány dolgot mégis kiemelnék. Az egyik alapvető kérdés az államigazgatás által delegált vállalati tanácsi tag teendője. Én úgy érzem, és a miniszter úr válasza alapján ebben az érzésemben csak megerősödtem: nem válik világossá, hogy ez az ember, ez a delegált, kit képvisel és milyen minőségben, felügyelő bizottsági tagként tevékenykedik-e - mert erről is esett az imént szó - vagy másfajta tevékenység vár rá, milyen álláspontot fog képviselni. Szaktanácsadóként fog működni, mert az említett példában már rekrutálódik ez a delegált, ez erre is utal. Nem világos, hogy mi lesz a feladata, milyen álláspontot, kit fog képviselni.

Természetesen vita közöttünk továbbra is az, hogy mi a szerencsés időpontja a vállalati tanácsok újraválasztásának. Többen úgy értékeljük, hogy szeptember 15. olyan közel van az önkormányzati választásokhoz, annyira egybeesik a vállalati tanácsok újraválasztásának az időpontja az önkormányzati választási kampánnyal, hogy nem lehet azt mondani, hogy politikamentes lehet ilyen körülmények között ez a válallatitanács-újraválasztási kampány, vagy időszak.

Többféle megoldás is kínálkozik. Éppen ezért mondtam el észrevételeimet, mert ezek végül is nem ismeretlenek a miniszter úr előtt s a Kormány előtt sem. Feltehetően alaposabb megfontolás után és a problémák alaposabb megtárgyalása és áttekintése után egy későbbi időpontban is lehetővé tették volna a vállalati tanácsok újraválasztását. Nyilván a vállalati tanácsi irányítású vállalatok nem azok a kis helyi üzletek, amelyeket az önkormányzatok fognak osztogatni. Nyilván a jelen körülmények között az az úgynevezett spontán privatizáció természetesen nem fenyegeti a vállalati tanácsi vállalatokat, amelyekről oly sok szó esett.

Úgy tudom - ebben többen megerősítettek -, a kényszerszabadságolások időszaka éppen csak véget ért augusztus végén. Nem jelentéktelen üzemekről van szó. Úgy tudom, hogy a Videotonban, Csepelen a kényszerszabadságolások ezekben a napokban fejeződtek be. Már csak 15 nap, alig 2 hét van a vállalati tanácsok újraválasztásáig. Ha semmi más kifogás nem lenne a dolog ellen, ez is megfontolásra kellene hogy késztesse a döntéshozókat. Úgy tudom - igyekeztem elmondani, s ez meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott -, hogy az érdekképviseleti szervezetek testülete, az Érdekképviseleti Tanács valóban még nem ült össze ebben az ügyben, de egyenként is meg lehetett volna kérdezni ezeket a szervezeteket, és egymástól függetlenül - de amennyire tudom, egyeztetetten is - jelentős kifogásokat emeltek a vállalati tanácsok ilyen módon való újraválasztása ellen, lényegében azzal egybehangzóan, amit az imént elmondtam. Ezek a legfőbb észrevételek ahhoz, amit a Miniszter úr elmondott. Ennek alapján ismétlem meg, hogy a válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a Miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik: 158 igen, 95 nem, 12 tartózkodás.)

Kimondom a határozatot: A miniszteri válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, a választ az Országgyűlés 158 "igen" szavazattal, 95 ellenszavazattal és 12 tartózkodással elfogadta.

Kérdés:

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Dr. Hoppa József képviselő, Magyar Demokrata Fórum, kérdést intéz a pénzügyminiszterhez a bányászoknak járó hűségjutalom kifizetése tárgyában. Dr. Hoppa József képviselőt illeti a szó.

Kérdés: Dr. Hoppa József (MDF) képviselő a pénzügyminiszterhez a bányászoknak járó hűségjutalom kifizetése tárgyában

HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF)

HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Biztos vagyok benne, hogy nem váltok ki olyan éles reakciót, mint Magyar Bálint felszólalása a képviselők köréből. Ez a kérdés is tízezreket érint az országban. Baranya megye 4-es számú választókörzetének a képviselője vagyok, ahol két fontos bányásztelepülés van: Mázaszászvár és Komló. Azt hiszem, a körzetben nincs olyan település, amely valamilyen úton-módon ne kötődnék a bányászathoz.

Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a bányászok ezen a héten ünnepelnek: a hét végén bányásznap lesz. Ennek az ünnepnek igen fontos eseménye számukra a hűségjutalom fölvétele. Annak a hűségjutalomnak a fölvétele, amely az utóbbi években mindig gondot okozott: fizetik, nem fizetik, vagy valami más gond előkerül. Tudom, hogy ez most már nem gond, megoldódott, viszont nem mindegy a bányászok számára, hogy a hűségjutalom adómentes-e. Ismerve a bányászok életét, egyetértek azzal a követelésükkel, hogy a hűségjutalom adómentes legyen, bár zárójelben megjegyzem, hogy nem mindegy, 2300 ezer forintos hűségjutalmat vesz föl valaki vagy 30-40 ezer forintosat, esetleg ugyanannyi eltöltött idő után. A komlói munkástanács tagjai kezén forog egy határozattervezet, melyet itt tartok a kezemben, s amely szerint a jövedelemadót úgy kell módosítani, hogy a hűségjutalom ne essék adózás alá.

Ilyen szellemű döntést vártak volna biztosan, viszont a kifüggesztett listákon az adó levonásáról tájékozódhattak a bányászok. Úgy gondolom, hogy még a hűségjutalom felvétele előtt a bányászoknak joguk van tudni azt, hogy mi várható a jövőben ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. A kérdésre Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár válaszol. Átadom a szót.

Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár válasza

BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:

BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Egy tatabányai bányásztelepülés volt gyermekkorom színtere. Karnyújtásnyi közelségből ismertem, de legalábbis egy házsaroknyi közelségről ismertem a VII. telep bányászainak nehéz és küzdelmes életét azokban az években, amikor még széncsatákat vívtunk, és amikor ezeknek a csatáknak a föld alatt valóban komoly áldozatai is voltak. Nem kell tehát külön szívhez szólóan ecsetelnie senkinek a számomra sem, s azt hiszem a közvélemény előtt is tisztázott a bányászok nehéz munkája. Ugyanakkor a kérdésére azt kell válaszolnom, hogy, ahogyan a hűségjutalom kifizetése, amely hosszú ideje része a bányászok bér- és jövedelemszerzésének, semmiképpen nem lehet a kérdés tárgya, hogy ezt ki fogjuk-e fizetni. Ugyanúgy, ahogyan törvényes keretben a jövedelemszerzés lehetőségei közé tartozik, ugyanúgy odatartozik a jövedelemadó hatálya alá is, amely általánosságban érvényes. Ez egy régóta felvetődő kérdés a bányásztársadalom részéről, hogy e téren mentességet szeretnének. Nem áll egyedül a Pénzügyminisztérium, hivatkozva a központi költségvetés nehéz helyzetére, arra, hogy számtalan mentességi problémával és kivételezési kérelemmel találja magát szemben, amelyek közül, ha talán nem is ilyen mértékben, de sok-sok egyéb indokkal is jelentkeznek, amelyeket mégsem áll módunkban teljesíteni más tárcák, mindenekelőtt a művelődési tárca is osztja véleményünket abban a tekintetben, hogy a kormányzatnak törekednie kell a mentességi kör szűkítésére. Ebben az értelemben a kérdés utóbbi részére csak nemmel tudok válaszolni. Azonban - bár képviselőtársam utalt rá, hogy megoldódott a probléma, s erre én is válaszoltam, nevezetesen a hűségjutalom kifizethetőségének a ténye - engedjék meg, hogy néhány szóval erre is visszatérjek. Nem olyan régen hangzott el a Parlament előtt Bod Péter Ákos tájékoztatása a szénbányászat rendkívül nehéz helyzetéről. Mindnyájan tudjuk, hogy a bányászat szerkezetkorszerűsítés előtt áll, és számos nagyon komoly pénzügyi nehézséggel küzdő bányavállalat is van, amely tulajdonképpen a hűségjutalmat, sőt a bányászati béreket is csak hitel segítségével tudja kifizetni, s ezt a hitelt a bankok más fedezet mellett, mint a kormányzat garanciavállalása mellett, nem tudják teljesíteni. Éppen ezért ez a bizonyos ünnepi pillanat, amely a bányászok életében néhány napon belül elkövetkezik, viszonylag felhőtlen legyen, tájékoztatom Önöket arról, hogy a kormányzat dolgozik a szénbányászat helyzetén, annak perspektiváin, korszerűsítési lehetőségein.

Ennek keretében egy megvizsgált kérdés az előbb említett, a bányászok részéről sokszor felvetődő adóprobléma is, amelyben sok bíztatót a kormányzat pénzügyi részéről ugyan nem tudok mondani, de azt viszont garantálni tudom, hogy az ünnepi pillanatokban a jókedvhez a hűségjutalom kifizetése is hozzá fog járulni. Köszönöm figyelmüket és kérem, hogy fogadják el a tájékoztatást. (Taps.)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm az államtitkári választ. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációk és kérdések végére értünk. A házszabályok 64. §-ának megfelelően bejelentem, hogy Pozsgay Imre képviselő ellen a Budai Központi Kerületi Bíróság magánvádas ügyben a mentelmi jog felfüggesztését kezdeményezte. Az ügyet szokás szerint áttettük a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsághoz, amely a szükséges eljárás után tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Kérem ennek szíves tudomásulvételét.

További bejelentések következnek. Ezek megtételére megkérem Balogh Gábor jegyzőtársunkat.

Bejelentések: Balogh Gábor jegyző

BALOGH GÁBOR jegyző:

BALOGH GÁBOR jegyző: Az ülés befejezése után a Magyar Demokrata Fórum frakciója rövid megbeszélést tart a kongresszusi teremben.

Szintén az ülés befejezését követően a mai napon két bizottság tart ülést: az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság a főemelet 37-38-as számú tanácsteremben, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság a fszt. 6-os számú teremben.

Továbbá augusztus 29-én 9 órai kezdettel, 30.-án, csütörtökön 9 órai kezdettel az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság ülése a főemelet 37-38-as számú tanácsteremben lesz.

A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság augusztus 29-én és 30-án 9 órai kezdettel a földszint 1-es és 2-es számú tanácsteremben folytatja tanácskozását.

Augusztus 29-én, szerdán 9 órai kezdettel a honvédelmi bizottság ülése a főemelet 66-os számú tanácstermében, a környezetvédelmi bizottság ülése a képviselői irodaház - régi nevén a "fehér ház" -1. emeleti 3-as számú tanácstermében lesz.

A környezetvédelmi bizottság augusztus 30-án, csütörtökön 9 órai kezdettel a képviselői irodaház I. emeleti 3-as számú tanácstermében folytatja majd m unkáját.

Ugyancsak 9 órakor, augusztus 29-én, szerdán a külügyi bizottság a főemeleti 55-ös számú tanácsteremben tart ülést.

A nemzetbiztonsági bizottság zárt ülése a főemelet 39-es számú teremben lesz, a gazdasági bizottságé pedig a fszt. 6-os számú tanácsteremben.

A gazdasági bizottság 30-án, csütörtökön 9 órai kezdettel a fszt. 6-os számú tanácsteremben folytatja majd tanácskozását.

10 órakor, augusztus 29-én, szerdán az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság tartja ülését a kongresszusi teremben.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülése pedig a főemelet 11-es számú tanácsteremben lesz.

Augusztus 30-án, csütörtökön 9 órai kezdettel a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság ülése a 39-es számú teremben lesz.

10 órai kezdettel a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság ülése a képviselői irodaház 1. emeleti 1-es számú tanácstermében lesz.

10 óra 30 perckor a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság a képviselői irodaház I. emelet 2-es számú tanácstermében tartja ülését.

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy esetleg a jövőben eltekinthetünk ilyen listák ismertetésétől, de a rend kedvéért most megtettük. A jövőben csak akkor, ha úgy tűnik, hogy érdeklődést vált ki ez az ismertetés. (Derültség.)

Dr. Pusztai Erzsébet képviselőtársnőnk kér szót, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót.

Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Pusztai Erzsébet (MDF)

PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)

PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Ügyrendi kérdésben kértem szót, Elnök Úr! Mert itt az előbb az interpellációk során, az elhangzottak és a részleges vita alapján felvetődött bennem az a gondolat, hogy talán tisztáznunk kellene egyszer végre: mi az, hogy interpelláció?

Indítványoznám, hogy a házbizottság üljön össze, és vitassa meg ezt a kérdést. Egyáltalán nem mindegy, hogy az interpelláció 5 percig tartson-e, vagy kimerítse egy doktori disszertáció mértékét; hogy egy interpelláció hány kérdést tartalmazhat, egyet-e vagy ötvenet; konkrét tényekre, törvényekre vagy jelenségekre vonatkozzék vagy általános elvekre, esetleg törvénykoncepciókra? Mert úgy gondolom, nem mindegy, másrészt attól tartok, előbb-utóbb el fog hangzani egy olyan interpelláció mondjuk - az egészségügyi miniszterhez, hogy: "Tisztelt Miniszter Úr! Tudomása van-e arról, hogy az országban létezik egészségügy, és mit tervez ez ügyben?" Köszönöm. (Taps.)

Az ülésnap bezárása

ELNÖK: (Szűrös Mátyás)

ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Magam is úgy látom, hogy nem teljesen tisztázott az interpellációk dolga, hiszen erről annak idején beszéltünk. Úgy gondolom, alkalom lesz rá, hogy tisztázzuk ezt az új házszabály kidolgozásával kapcsolatban, amellyel az ügyrendi bizottság már foglalkozik. De most egy adott helyzetből vagyunk kénytelenek kiindulni. Egyébként szót kért Iványi Gábor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. (Iványi Gábor, SZDSZ: Nem kértem szót.)

Igen, tévedés. Köszönöm szépen. Több jelentkező nincs. Ezzel munkánk végére értünk. Holnap 14 órakor folytatjuk a munkát.

Egyébként szót kért Iványi Gábor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. (Iványi Gábor, SZDSZ: Nem kértem szót.)

(Az ülésnap 15.25 órakor ért véget.)

Hitelesítették: Tóth Sándor Trombitás Zoltán Balogh Gábor Bossányi Katalin soros jegyzők