VASS ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A választ részben el tudom fogadni, részben fenntartásaim vannak. Sűrűn hivatkozott az államtitkár úr az Országos Érdekegyeztető Tanácsra, mint valami nagyszerű dologra, nagyszerű kezdeményezésre, amit a Kormány lérehozott, továbbfejlesztett. Nos, ez papíron valóban így néz ki. Azt viszont tudnia kell az államtitkár úrnak, és tudnia kell a közvéleménynek, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácson nagyrészt a hagyományos kommunista szakszervezetek utódszervezetei, az abból leosztódott mindenféle egyéb szakszervezetek vesznek részt, és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája az egyetlen, amelyik valóban fémjelzi a független magyar demokratikus szakszervezeti mozgalmat. Ezzel tehát így kell bánni. Ugyanakkor ez a mai magyar szakszervezeti valóság, ezzel lehet szóbaállni, tehát mindenféleképpen helyeslem azt, hogy ez az intézmény létezik, ha így is, ahogy van. Mindenképpen azon leszünk, hogy ez sokkal igazabb arcot öltsön, mert meg kell jegyeznem érdekességképpen, hogy a munkásság szerveződési igénye egyre növekszik, de sokszor nem találják meg a helyes utat, a nehézségek hatására sokszor nem találják meg azt a szakszervezeti szövetséget, ahol valóban védelmet, valóban érdekvédelmet találhatnak. Ezt a nehéz helyzetet kihasználva a múlt, a népköztársaság, a diktatúra kiszolgálói sokszor beférkőznek ezekbe a független szakszervezetekbe. Tudni kell, az érdekesség kedvéért és a pontosság kedvéért is elmondom, hogy ülnek az Érdekegyeztető Tanácsnál sokszor olyan szakszervezeti vezetők, akik az állambiztonság III/III-as osztályán voltak rendőrszázadosok; ül ott sokszor olyan ember, aki a büntetésvégrehajtásnál szolgál, tehát egy másik fegyveres testületnél. Ezek az emberek most többnyire egy vállalat rendészeti osztályának a vezetői vagy osztályvezető-helyettesei. Nagyon jól tudjuk, hogyan kerülnek oda. Tehát ha ott szóbaállnak a szakszervezeti vezetőkkel, ezért kell tudni arról, hogy a szakszervezeti szerveződés most forrja ki magát, és még nem biztos, hogy olyan hatékony ez a tárgyalás, ez a forma, mint amilyen elvárható lenne tőle. Tehát ennyit az Országos Érdekegyeztető Tanácsról. Örülök annak, hogy dolgoznak a munkatörvényen, kemény munka folyik. Egyetlen kifogásolnivalóm lehet esetleg, a tájékoztatás hiánya. Erről beszélni kell, szóba kell állni a társadalommal, szóba kell állni a munkavállalókkal. Nem ilyenkor kell előjönni olyan fontos dolgokkal, amelyek mindenkit érdekelnek, amikor itt, a Parlamentben rákérdeznek. Azért van a sajtó, azért áll a Kormány rendelkezésére... (derültség, nagy taps a jobb oldalon)... bizony, bizony! Köszönöm a tapsot. (Mi is azt reméljük!) Valóban. És azért is akarja a Kormány, hogy a sajtó még ennél is jobban a rendelkezésére álljon... (derültség)..., hogy még jobban realizálódjon. Tehát joggal elvárható akkor a másik oldalon a tájékoztatás - ami nem maradhat el. (Nem is marad el!) Végül egyetlen mondat: nagyon örülünk, hogy a Kormány hitet tett, de mi nem a hittevést várjuk el a Kormánytól, hanem a cselekvést. Sürgetem azt, hogy minél előbb szülessenek meg ezek a törvények. A szakszervezeti vagyonra vonatkozóan nem tartom elfogadhatónak azt a kijelentést, hogy ez a szakszervezetek belügye. Így lesz ez majd akkor, ha a szakszervezeti szerveződés esélyegyenlősége megteremtődik. Ehhez viszont a Kormány támogatást nyújthatna oly módon is, hogy ha már ő nem kezdeményezte, de a Parlament kezdeményezte ezeket az intézkedéseket, a Nagy Sándorék elszámoltatását a Vagyonügynökség részéről, akkor a Kormány le- gyen szíves, támogassa ezeket a kezdeményezéseket. (Nem tudom, maradjon el!) Csak akkor tudunk erről esélyegyenlőség alapján tárgyalni, ha valóban esélyegyenlőség van. Köszönöm szépen a választ, de csak részben tudom elfogadni, mint mondtam. (Zaj, taps.)