DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nagyon röviden Gál Zoltán képviselőtársam jogi aggályaira szeretnék reflektálni, és őt megnyugtatni, nem bizottsági elnökként - úgy merült fel a kérdés, hogy foglalkozott-e ezzel az alkotmányügyi bizottság -, hanem a magam nevében. Annyit azért előrebocsátok: az alkotmányügyi bizottság nagyon sokoldalúan, részletesen foglalkozott a vagyonelszámoltatással kapcsolatban fölmerülő minden kérdéssel, így Horváth Béla képviselőtársunk indítványával is. Mint a jelentésünkből kitűnik, odáig elment a bizottság, hogy az egyébként egységes javaslatot darabonként tette szavazásra. Tehát amilyen vagyontárgyakat Horváth Béla fel kívánt venni kiegészítésként az elszámoltatás körébe, arról is külön- külön szavaztunk, illetőleg azon vagyontárgy-csoportok tekintetében, amelyekre az elidegenítési és terhelési tilalmat ki akarta terjeszteni, szintén külön- külön szavaztunk, sőt, az egyik pont - ha jól emlékszem, a d) pont - tekintetében még a ponton belül is megbontottuk a vagyontárgyak körét, külön vizsgáltuk, indokolt-e az elidegenítési és terhelési tilalomnak kiterjednie a gazdálkodó szervezetekre, és külön, hogy az alapítványokra. Arra a kérdésre szeretnék elsősorban reflektálni most, azzal foglalkoznék, ami arra vonatkozott, hogy ez a törvénytervezet, pontosabban ez a módosító javaslat összeegyeztethető-e a párttörvénnyel, nem ellentétes-e, ilyen értelemben nem mutat-e valamilyen alkotmányellenes vonást. A párttörvény itt van a kezemben, tisztelt Ház! Hadd idézzem egész pontosan. A gazdálkodás tekintetében a 6. § (1) bekezdésének a) pontja arra jogosítja fel a pártokat, hogy különböző jelvényeket, kiadványokat létesíthessen, gyárthasson, illetőleg árusíthasson. A b) pont arról beszél, hogy a párt a tulajdonában álló, és a párt rendeltetésszerű működéséhez szükséges ingatlanrészeket, helyiségeket és ingókat díj ellenében hasznosíthassa. Ez, meglátásom szerint az elidegenítési és terhelési tilalom szabályába nem ütközik. Ezen túlmenően gyakorlatilag még annyi lényeges rendelkezés van a (4) bekezdésben, hogy a párt a pénzeszközeit - részvényvásárlás kivételével - értékpapírba fektetheti. Ez sem esik az elidegenítési és terhelési tilalom szabályába ütköző rendelkezések körébe. Ami viszont itt felmerül, nem is annyira a párttörvénnyel való ütközés kérdése kapcsán, hanem azzal összefüggésben: egyáltalán megteheti-e az Országgyűlés, hogy törvénnyel, jogszabállyal, a tulajdon fölötti szabad rendelkezést átmenetileg, időlegesen, hosszabb-rövidebb időre korlátozza elidegenítési és terhelési tilalommal? E vonatkozásban a Polgári Törvénykönyv 114. §-ának (1) bekezdése, ami meglátásom szerint egyértelműen eligazít, kimondja: "Ha a jogszabály vagy bírósági határozat a rendelkezés jogát kizárja vagy korlátozza, az e tilalommal, illetve korlátozással ellentétes rendelkezés semmis." Következésképpen a Polgári Törvénykönyv - amely a tulajdonviszonyok tekintetében az Alkotmány után a legmagasabb szintű jogszabály - törvényben teremti meg annak lehetőségét, hogy születhessenek olyan jogszabályok, melyek a tulajdon feletti elidegenítési és rendelkezési jogot korlátozzák. Én úgy érzem, azokat az aggályokat, amelyeket hallottunk, a legmagasabb - vagy legalábbis az Alkotmány utáni legmagasabb - szinten megválaszolják. Ilyen formában tehát azt kell mondanom, azok az aggályok elesnek, annál is inkább, mert az Országgyűlés itt most törvényt alkot, amely törvény mint jogszabály, azonos szintű norma a OTTILIAvel, ami szintén törvény, és azonos szintű norma a párttörvénnyel, amely ugyancsak törvény. (Gyér taps a jobb oldalon.)