DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági jellegű törvényalkotásnak sajátos velejárója, hogy természetszerűleg nem olyan szikrázó a plenáris és részletes vita, mint amilyen sokrétű és sokszor egymásnak ellentmondó véleménykülönbségek a bizottsági megtárgyaláskor kifejtésre kerülnek. Ezért én csak a leglényegesebb és a tegnapi vitában ismételten elhangzott kifogásokra adandó válaszomat szeretném viszonozni, annál is inkább, mert az alkotmányügyi bizottság 501-es sorszámú jelentése a Kormány álláspontját minden kérdésben tükrözi. Ahol nem tükrözné, ott majd külön jelezni fogom, illetve ahol változott volna, azt is külön meg fogom indokolni, illetőleg jelezni fogom az elnök úrnak. Eörsi Mátyás részletes és nagyszámú kritikával illette az átalakulási törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat. Ennek a kritikának az elején - ha jól értettem - egy nekem címzett kérdést tett fel, hogy tudniillik mit szólnék én hozzá, hogyha két állami vállalat bepereli egymást, akkor tulajdonképpen miért van ebben az ügyben manapság bírósági hatáskör, hiszen, hogyha abból indulunk ki, hogy a két vállalatnak ugyanaz a tulajdonosa, mind a kettőnek az állam a tulajdonosa, akkor valójában milyen alapon fordulnak a bírósághoz. Nos, Eörsi Mátyás is jól tudja a választ, de azért el szeretném mondani, hogy a vállalatok bírósághoz fordulási joga természetesen a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokból fakad, és nagyon furcsa lenne, hogyha az egyik vállalat a másik vállalat igazgatójától kapna egy papírt, amire ráírja a vállalat igazgatója, hogy "Komám, neked adom az én tulajdonomat képező vállalatot!", és ezzel, mint tulajdoni igénnyel, a másik vállalattal szemben a bírósághoz fordulna, és azt a bíróság tárgyalná. Úgy gondolom, hogy a bíróság ezt az ügyet nem tárgyalná, és úgy gondolom, hogy én mint igazságügy-miniszter, bár nem gyakorolok nagy befolyást a bíróságokra, meggátolnám, hogy ilyen ügyeket, a tulajdonjogot illető ügyeket a bíróság tárgyalja a vállalatok egymás közötti viszonylatában. Úgy gondolom, hogy Eörsi Mátyás arra gondolt - mélyebb tartalmát illetően a kérdésnek -, hogy valójában mi szükség van az állami vállalatok gazdasági elkülönülésére és ennek jogi megjelenítésére a bírósághoz fordulást illetően, ha egyszer úgyis mindkettőnek az állam a tulajdonosa? Ez valóban egy költői kérdés, de hát azért azt ő is nagyon jól tudja, mint korábbi vállalati jogtanácsos, hogy a dolgoknak a megítélése szempontjából a gazdasági tevékenység, a tevékenységi kör gyakorlása a vállalat dolga, és ennek sorába nem illeszkedik bele a tulajdonjogról való rendelkezés. Itt ezzel kapcsolatban egyébként az álláspontoknak egymástól távol eső végpontjait illetően, természetszerűen a Kormány ezzel kapcsolatos felfogása és az ellenzék, elsősorban a Szabad Demokraták Szövetsége, gazdasági privatizációs elképzelései közötti nagy különbség látszik. Többször kifejtettük, a kormányprogram is tartalmazza, én ezt nem kívánom megismételni. Mi a privatizációt két fázisban képzeljük el. Természtesen először az állami tulajdonnal kapcsolatos jogait kívánja a Kormány érvényesíteni, és ezt követően kívánja a vállalatok és a kapcsolódó gazdasági egységek privatizációját. Ez a lényeges különbség. Az átalakulási törvényt ezért érte igen sok kritika. Jól utaltak rá a hozzászólók, a Magyar Demokrata Fórum ebben a vonatkozásban tavaly már az álláspontját a kerekasztal-tárgyalásokkal kapcsolatban is kifejtette. Úgy gondoljuk, hogy ennek a további indokolása most nem szükséges. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy a gazdaságirányítás és a tulajdonlás két teljesen különböző kategória. Jól mutattak rá egyébként azok a hozzászólók, Kósa Lajos, Solt Ottilia és részben akik a tulajdonnak, az állami vállalatok és az állami gazdálkodó egységek tulajdonának felfogását illetően háromféle megközelítési módot látnak lehetségesnek. Mi is így vagyunk ezzel. A tisztán jogi értelmezést, a szociológiai értelmezést és a közgazdasági értelmezést. Természetesen mi a jogi értelmezés alapján állva kívánjuk ezt a jogi megoldást megteremteni, amely közgazdasági céljainkat elősegíti. Ez itt a lényege ennek a kérdésnek, és ezért nem értünk egyet azzal, hogy ezek a törekvések önmagukban, kiszakítva vizsgálva, valamiféle etatista centralizációra utaló kormánytörekvések lennének. Ez egy állomása annak a gazdasági szándéknak, amelyet a Kormány programjában és a már azóta hírré tett, több adatot is tartalmazó részletes gazdasági programjában kifejt. A másik ezzel kapcsolatos aggály - amit szintén Eörsi Mátyás fogalmazott meg, ha jól jegyeztem fel -, hogy tulajdonképpen bírja-e az Állami Vagyonügynökség ezt a funkciót ellátni. Nos, Szabó Iván igen részletes választ adott erre vonatkozóan, hogy nem az Ügynökség létszámáról van szó, nem az Ügynökség létszámából adódó egy személyre jutó terhelésről, hanem természetesen az Ügynökség hatáskörébe az is beletartozik, hogy különböző, erre szakértelemmel és megbízható megoldással ajánlkozó szervezetek segítségét vegye igénybe. Még az sem kizárt - hallottuk és ez a véleményem ezzel kapcsolatban nekem is -, hogy maga az átalakulásra jelentkező vállalat kapjon a részletek kidolgozására megbízást. A lényeg az, hogy az állam - természetesen a Vagyonügynökségen keresztül - ezekről a tervekről minden tekintetben részletes információt kíván beszerezni. Palotás János képviselőtársunk észrevételéből jól érzékelhető a másik álláspont, s talán a Kormány álláspontjától egy kicsit szigorúbb álláspont, aki szerint erre a törvényre tulajdonképpen így, ahogy ez a javaslatban szerepel, nincs is szükség. Hiszen szerinte egészen egyszerűen az államnak drákói szigorral, egyetlen intézkedéssel a tulajdonosi jogait minden vonatkozásban - tehát a vállalati döntéselőkészítést is beleértve - érvényesíteni kellene. Nem tudunk ezzel egyetérteni, a törvényjavaslat nem ezt tükrözi. A Vékony Miklós képviselőtársunk által részletesen megindokolt két módosító indítvány kapcsán az egyikkel nem szükséges foglalkozni, a jelentés tartalmazza, tehát a 17/A szakasz új (3) bekezdésével kapcsolatos indítványt. Ezt támogatja a Kormány. Ezt tartalmazza a jelentés is. A másik, tehát a 21. szakasz (3) bekezdésének a tekintetében előterjesztett, és még a Kormány álláspontját nem tükröző módosító javaslatot illetően elhangzott érvekre és a korábban történt egyeztetésre is figyelemmel a Kormány támogatni tudja ezt. Tehát az (1) bekezdésben, helyesebben a 21. szakasz (3) bekezdése szerinti fogalmazás a képviselő úr által javasolt rövidített változatban kerüljön a törvény módosított szövegébe. Tisztelt Országgyűlés! A bírói úttal és általában az állam gazdasági szerepével kapcsolatos összes kifogást illetően én úgy gondolom, hogy részletes választ adtunk már a Vagyonügynökséggel kapcsolatos, aztán a tegnapi napon az állami vállalattal kapcsolatos törvénymódosító javaslatok kapcsán; én ezeket részletezni nem kívánom. Én mégegyszer hangsúlyozom - és azt hiszem, ezzel a körrel itt most már a bíróságot illetően nemigen fogunk foglalkozni és nem lesz alkalmunk -, hogy világosan különbséget szeretnénk tenni, hogy a tulajdonosi döntés gazdasági célszerűségét a bíróság nem hivatott felülvizsgálni. Ez a véleményünk. Erre vonatkozóan bírósági hatáskört fenntartani indokolatlan. Hangsúlyozzuk, hogy a Vagyonügynökség döntése tulajdonosi döntés. Még akkor is tulajdonosi döntés, hogyha ez alkalommal nemcsak a tulajdonjogot önmagában, hanem bizonyos közgazdasági kategóriákat - ahogy erre utalt egy hozzászólás -, piacot és egyéb tényezőket is természetesen befolyásol a döntésével. Mégis ez olyan tulajdonosi döntés, amelyben a bírói út fenntartását nem javasoljuk. Mindezekre figyelemmel, a részletes indítványra vonatkozó szavazási rend alkalmával tett kormányálláspontunk megismétlésével, ha ez szükséges, a törvényjavaslat elfogadását kérem a tisztelt Országgyűléstől. (Taps.)