DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pontosan, ahogy az órára ránézek, egy héttel ezelőtt a Parlament légköre hirtelen kezdett nagyon megenyhülni. Az eddigi kiélezett, presztízs-jellegű pártviták helyett felállt Szentágothai János, majd Elek István MDF-es képviselő, válaszolt rá Iványi Gábor a szabad demokraták részéről, és valahogy úgy tűnt, hogy egy megegyezés van kialakulóban, ahol a logika erősebb lesz, mint az esetleges presztízsérdekek. Sajnos, akkor 1/2 1-kor az ülés berekesztődött, délután már mindenki nagyon fáradt volt, amikor újból előkerült ez a téma, és a szavazás azt az eredményt hozta, amely miatt, sajnos, ismételten itt vagyunk. Én akkor jelentkeztem felszólalásra, és az ebédszünet miatt erre már nem kerülhetett sor. Most röviden azt szeretném elmondani, amely tulajdonképpen Szentágothai Jánosnak és Elek Istvánnak a gondolatait próbálja folytatni, egy lépéssel továbbvinni. Most, hogy az önkormányzati bizottság előterjesztette ezt a módosító indítványát is, tulajdonképpen lehetőség nyílik arra, hogy - igaz, hogy szűkebb körben, csak a társadalmi megbízatású polgármestereknél, de - a képviselői és a polgármesteri jogállás közötti összefüggést ismételten vizsgálni lehessen. A vita során tulajdonképpen egyetlen olyan elvi érv nem hangzott el, amely azt indokolta volna, hogy összeférhetetlen lenne tartalmilag a polgármesteri, illetőleg a képviselői jogállás. Ebben a körben a franciaországi út csak megerősítette a tapasztalatokat, hiszen köztudott, hogy például Franciaországban Jacques Chirac, Párizs főpolgármestere egyben képviselő is, és aligha merült föl bármikor, hogy ebben bármiféle elvi ütközés lehetne. Érv itt sem hangzott el. Maradt az az egyetlen megfontolás, hogy a képviselő képes-e ellátni a két tevékenységet fizikailag. Én úgy érzem, hogy ez az érv általánosságban nem megnyugtató, nem minden esetre alkalmazható, különösen pedig éppen a differenciálás hiánya miatt indokolatlanul leszűkíti a megválasztható polgármestereknek a körét, különösen a kisebb közösségekben. A fizikai teljesítőképesség személyenként eltérő, a feladatok helységenként eltérőek, nem lehet összekeverni például Budapestet, meg egy 200-300 fős kis falut. A most előterjesztett indítvány - összhangban Szentágothai Jánosnak és Elek Istvánnak a felszólalásával - tulajdonképpen ezt kívánja mellőzni, ezt az ütközést próbálja kiküszöbölni. Tételezzük fel, hogy akik vállalkoznak erre a feladatra, ahogy ez a múlt heti felszólalásokban is elhangzott, tisztában vannak ennek a jelentőségével. Ahhoz, hogy valaki országgyűlési képviselő legyen, nyilvánvalóan cselekvőképességgel kell rendelkeznie, nagykorúnak kell lennie, nem áll gondnokság alatt, nyilvánvalóan tudja, hogy mire vállalkozik. Hasonló a helyzet a helybeli választópolgárokkal is. Én nem látom értelmét annak, hogyha a helybeli választópolgárok egy ilyen személyt alaposan meggondoltan megválasztanak, akkor ennek bármiféle törvényi akadályát kellene állítani. Ezért én mindenképpen azt látom, hogy ezt az atyáskodást, ezt a paternalizmust felejtsük el, bízzuk rá mind a képviselőkre, mind pedig a helyi választókra, hogy meg kívánnak-e ilyen polgármestert választani, vagy sem, ő pedig el tudja-e látni ezt a feladatot, vagy sem. Természetesen fölvetődik egy további kérdés is, hogyha a későbbiek során esetleg úgy érzi, hogy tényleg összeférhetetlen ez a tevékenység, adva van számára az a lehetőség, hogy válasszon, a parlamenti tevékenységet kívánja-e folytatni, vagy pedig a polgármesterit. Ilyen értelemben úgy érzem, hogy az első kérdésben mindenképpen indokolt az, hogy az önkormányzati bizottságnak az álláspontja szerint az ő módosító javaslatukat a Parlament teljesíthesse, tulajdonképpen egy indokolatlan összeférhetetlenségi okot ki tudnánk zárni a törvényből, és ezzel szélesebb körben válna lehetővé a polgármesterek megválasztásának a köre. Különösebb a helyzet a másik módosító javaslatnál. Mi rendkívül örülünk annak, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatát, amely egyébként ötvözi mind dr. Ugrin Emesének, mind dr. Gál Zoltánnak, mind pedig a szabad demokratáknak az elképzeléseit ebben a kérdésben, most a Kormány javaslataként látjuk, a Kormány javaslataként szavazhatunk erről. Ezt mi természetesen messzemenően támogatjuk, ahogy a korábbi szavazásnál is teljesen egyértelműen támogattuk. Sajnálatosnak tartjuk azonban azt, hogy erre az ismételt törvényhozási aktusra sor kellett, hogy kerüljön, tekintve, hogy rendkívül fontos gazdasági kérdésekkel is foglalkoznunk kellene és ez nyilvánvalóan ez elől veszi el az időt. Mindenki tudja, hogy a múlt heti választás hogyan zajlott le. Abban az esetben a Kormány előterjesztésének megfelelően szavazott a kormánykoalíciónak a többsége, az adott esetben ennél a kérdésnél egészen minimális különbséggel szavazott, de végül is ezt a javaslatot akkor elvetette. Nagyon kérjük, hogy ne kerüljön sor hasonló esetekre. Sajnos, ez már a második alkalom, hiszen annak idején a televízió, a rádió és az MTI vezetőjének megválasztásánál is ismételt törvényhozási aktusra kellett, hogy sor kerüljön. Nagyon kérjük éppen ezért a kormánykoalíciót, hogy megfelelően készítsék elő a hasonló jellegű törvényjavaslatokat és ennek megfelelően ne kelljen ismételten egy hét múlva törvényt módosítanunk. (Taps.)