BOSSÁNYI KATALIN (MSZP): Elnök Úr, nem, és nagyon röviden szeretném megindokolni. Mindenekelőtt tartozom képviselőtársaimnak azzal, hogy jelezzem, a szocialista frakció azért nem vonult ki az ellenzék többi tagjával teljesen egyetértve - hallgatva a miniszter úr szavait -, mert úgy gondoljuk, hogy egy interpellációra adott választ meg kell hallgatni, hogy válaszolni lehessen rá. (Taps!) Jelenlétünk tehát nem az egyetértésé volt, hanem a tiszteletadásé és a Házszabályok betartásáé. (Taps!) Tisztelt Jeszenszky Géza! (Közbeszólás: Külügyminiszter úr!) Külügyminiszter Úr! Én rendkívüli mértékben sajnálnám, hogy a Ház nagyon sok, fontos törvényhozó munkája során bárminemű ideológiai vitába keveredne, ez időrablásnak tűnne, mégis azt kell mondanom Önnek, hogy az Ön válasza sajátos módon egy olyan kizárólagosságot tételezett fel az előbb felsorolt értékrendszerrel szemben, amit én egy Demokrata Fórum-beli politikustól - engedje meg, de nem vártam. Én azt hittem, hogy demokráciában élek. Én tudom, hogy Ön másként gondolkodik, mint én, én tisztelem Önt ezért, és azt reméltem, hogy Ön is tisztel engem ezért. Amit elmondott, abból sajnos nem ez derült ki. Ön olyan általánosságokat fogalmazott meg a baloldali liberalizmussal és általában az ellenzéki értékrendszerrel szemben, amit sajnos - függetlenül attól, hogy sem a FIDESZ, sem az SZDSZ képviselőivel értelemszerűen nem egyeztettem válaszomat, de úgy gondolom, hogy az ő nevükben is -vissza kell utasítanom. Azt hiszem, hogy mi mindnyájan azért vagyunk itt, hogy egy jobb, demokratikusabb Magyarország felépítésén munkálkodjunk, és ebbe nagyon sokféle nézet belefér, s tudomásul kell venni, hogy így együtt dolgozunk. Ezért ezeket a minősítéseket jobb volna mellőzni. Ha Ön azt válaszolta volna nekem, hogy magánlevelemben személyes megjegyzéseket tettem, talán nem voltam elég precíz -, én készséggel elfogadtam volna az Ön válaszát, mely mind az Ön, mind az én számomra sokkal megnyugtatóbb lett volna. Ön részletesen beszélt a Magyar Nemzet privatizációjáról, és azt mondta, hogy amit a tisztelt miniszterelnök úr korábban mondott, azzal állítása nem áll ellentétben. Engedje meg, hogy néhány érvre és tényre hivatkozva, ezt cáfoljam. Először is, amennyiben nem jutott volna el Önhöz a Magyar Nemzet kuratóriumának levele, amit a múlt héten FIDESZ-es kollégám tett fel Önnek, de mivel Ön nem volt jelen, ezért az államtitkára válaszolt rá, és a kérdés jellegéből adódóan nem volt módja, hogy viszonválasszal éljen. Ez a levél igen részletesen cáfolja Katona Tamás állításait a Magyar Nemzet normális menetben lévő privatizációjával szemben. Amennyiben Önhöz ez a levél nem jutott volna el, nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátom. A következőt szeretném még mondani ezzel kapcsolatban. Ön nagyon gyakran nyilatkozik sajtóügyekben, s mint a felelős Kormány külügyminiszterének ehhez természetesen joga és módja van, ezt senki nem vitatja el. Azt azért talán meg lehetne fontolni, hogy - mivel, mint említettem, Ön a magyar diplomácia feje - ezeket a megjegyzéseket milyen szövegkörnyezetben mondja el, s hogy ez milyen visszhangot válthat ki országon belül és kívül. A Magyar Nemzet említett számán kívül Ön korábban - az ominózus szekszárdi tanácskozáson - már közölte, ez egyébként a Népszabadság augusztus 12-ei számában olvasható, hogy a Kormány beavatkozott -politikai megfontolásokból - a Magyar Nemzet privatizációjába. Tudomásunk van arról, hogy a Magyar Köztársaság stockholmi követségének munkatársai voltak a svéd lapnál, s - finoman megfogalmazva - orientálták őket, hogy milyen kívánatos magatartást várnak el a tárgyalások során. Hozzáteszem, én ezt egyébként elfogadhatónak tartom, talán a diplomáciai munkában egy kicsit különösnek. Szeretném egyértelműen jelezni, hogy a Magyar Nemzet ügyében - a Magyar Nemzet ügyén természetesen a szerkesztőséget értem - két külföldi partner közötti választásról van szó. Meghallgatva az Ön érveit, és ismerve - vagy legalábbis remélem, hogy ismerve - a kormányzat politikáját, úgy gondolom, az természetes, hogy Önök úgy gondolják, ne egy baloldali liberális lap befolyása érvényesüljön a Magyar Nemzetben. Ez idáig teljesen rendben van, ez egy respektálható szempont. Azt szeretném viszont kérdezni, hogy mennyiben áll közelebb a Magyar Köztársaság Kormányának sajtópolitikájához, nyilvánosság-politikájához s a magyar sajtószabadsághoz egy olyan sajtókonszernnel való rokonszenv vagy iránta való bizalom kinyilvánítása, mint az ismert francia sajtócsoport, ahol sajtótörténeti tény, hogy kollaborált a nácikkal (felháborodott zajongás a jobb oldalon). Persze azt lehet, mondani, hogy nagyon rég volt, de szeretném jelezni, hogy ez a sajtócsoport - bocsánatot kérek, hallgassuk meg egymást, ennyivel tartozunk egymásnak (zajongás továbbra is) -, ez a sajtócsoport, amikor megvásárolta a közismerten jobboldali Figaro-t, rendkívül nagy botrányt okozott egész Franciaországban, holott (közbeszólás: A téma más+), mert hozzájuk képest is újra jobboldalinak tűnt. Pusztán csak azt akartam ezzel kapcsolatban jelezni, hogy a francia sajtócsoport kiadja azokat a lapokat, amelyek a közismerten rasszista Le Pen nézeteihez igen közel állnak. (Felháborodott tiltakozás!) Még néhány mondatot nagyon röviden. Én csupán jelezni szeretném, hogy újságíróként és ellenzékiként egyaránt elismerem a magyar Kormány jogát arra, hogy befolyással bírjon, hogy milyen külföldi tőke áramlik be a magyar tömegkommunikációba. Csupán azt nem tudom, hogy a kettős választásnál miért pont egy ilyen előéletű francia csoport felé billen el a mérlegük. Hogy elbillen a mérlegük, ezt bizonyítja egyébként Matolcsy György államtitkár úr levele. (Zajongás.) Röviden befejezve, a következőt szeretném mondani. Mivel az ügy rendkívül elmérgesedett, ez nem a Magyar Nemzet ügye, nem egy újság privatizációjának az ügye, ez egy precedens értékű ügy, ezért szólalt fel és interpellált már ebben az ügyben a Szabad Demokraták Szövetsége, ezért intézett Önökhöz kérdést a FIDESZ, és ezért szólok most én is. Nagyon remélem, hogy ebben az ügyben nem presztízsszempontokat fog a Kormány védeni, hanem megvalósul az a jó kompromisszum, amelyet már Antall József miniszterelnök úr jelzett, vagyis kiírnak egy új pályázatot, és lehetővé teszik, hogy a szerkesztőség vezetésével egyetértésben történjen meg a tőkebevonás. Ha ez nem így történne, ha Önök mindenképpen ráerőszakolnák akaratukat, hogy milyen partnert válasszon a nagy múltú, polgári liberális értékeket felvállaló újság, ebben az esetben ezt nem lehetne másnak minősíteni, mint hogy Önök belegázolnak az épphogy formálódó magyar sajtószabadságba. (Taps a bal oldalon.)