KIRÁLY ZOLTÁN (független): Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációt elmondandó, legyen szabad előrebocsátanom valamit: nincs, nem volt, és nem is lesz soha önvédelmi fegyverem. A fegyverekkel való találkozásom mindössze arra terjedt ki, hogy katonaként leszolgáltam tisztességgel a fegyveres katonai szolgálatot, álltam őrségben és végigcsináltam a kötelező lőgyakorlatokat. Úgy gondolom, általában is elmondható, magamnak is ez a véleményem, hogy egy működő demokráciában, ahol az állampolgárok jól érezhetik magukat, mert az állam és annak intézményei megvédik személyükben őket és vagyonukat, nincs szükség arra, hogy az állampolgárok önvédelmi fegyvert birtokoljanak. Csakhogy manapság nem ez a helyzet kis hazánkban. A napokban, épp tegnap-tegnapelőtt hallhattunk hírt a Papp Sándor taxis elleni merényletről, 50 milliós értékű képlopásokról, betörések sorozatáról, a bakfisokat veszélyeztető őrültekről az utcán - és sorolhatnám tovább. A közbiztonság nem jó, az emberek félelemérzete növekszik. És hadd érzékeltessem a helyzetet éppen a tegnapi Mai Nap-ban egyik kollégám által írottakkal, ami így szól: "Valljuk be, hogy a főváros - és hozzáteszem, hogy a vidéki városok is - lassanként a félelem fészkévé válnak, ahol a kiégett lámpák sötétjében már nem sétálhatunk céltalanul, mert egy szemüvegért is leütnek, mert elveszik az utolsó százasunkat; ahol az ölés kéjéért ölnek, ököllel rontanak ránk, esélyt sem adva a menekülésre; ahol némelyikünk már csak akkor merészkedik az utcára, ha táskánkban könnygáz lapul; ahol a rendőrség is tehetetlen, annyi már a bűn és a mocsok; ahol az egyetlen biztos módszer az önvédelem." Nem véletlen tehát, hogy napok óta foglalkoztatja a közvéleményt a terménybetakarítás és egyéb országos gondok mellett - ahogy egyik kollégám jelezte - az őszi fegyverbegyűjtési akció is, ezen belül különösen azokat az állampolgárokat, akiket ez érint - vagyonvédő szervezeteket, vállalatokat, pénzintézeteket - a belügyminiszter úr 60/1990. évi, augusztus 27-én megjelent utasítása, amellyel elrendelte az önvédelmi fegyverek összegyűjtését. Interpellációmban tulajdonképpen azt kifogásolom, hogy a miniszter úr utasítása megsérti a jogalkotásról szóló törvényt, és nem felel meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek sem. Törvénysértő, véleményem szerint, a miniszteri utasítás, mert belső, vagyis csak a közvetlen hatáskörébe tartozó szervekre, személyekre, intézményekre vonatkoztatható utasításával állampolgári jogot korlátoz. Törvénysértő az állampolgárnak kézbesített határozat tartalma is. A miniszter úr ugyanis utasításának azonnali végrehajtását rendeli el a megromlott közrend következményeinek részbeni elhárítása érdekében és a fokozottabb közbiztonság miatt. Ez az indoklás azonban nem felel meg az államigazgatási eljárási törvény szabályainak: nem személyre szóló, nem tesz különbséget, nem tudatja az állampolgárral, hogy miért éppen a nála lévő fegyver veszélyezteti a közbiztonságot. Úgy gondolom, erre abban az esetben kerülhet sor, ha azzal a fegyverrel bűncselekményt követtek el, és attól kell elvenni, aki azt elkövette, illetve ha ilyennek a veszélye fennáll. Hadd tegyek zárójelben egy megjegyzést: ez a rendkívül sommás és általános indoklás vészesen emlékeztet a korábbi rendszer útlevél-törvényére, amely szerint X.Y. azért nem kaphat útlevelet, mert külföldi tartózkodása vagy utazása - ahogy fogalmazták akkor az indoklásban - sérti a Magyar Népköztársaság érdekeit. Nem derül ki továbbá egyértelműen az, hogy a határozat azonnali végrehajtásának mi az oka. (Zaj.) A miniszteri utasítás ez ügyben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 68. §-a (2) bekezdése a) pontjára hivatkozik. Eszerint a határozat azonnali végrehajtását akkor lehet elrendelni, ha életveszély miatt vagy a közbiztonság érdekében az szükséges, illetve, ha az azonnali végrehajtás elmaradása jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna. Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy az állampolgároknál lévő önvédelmi fegyverek milyen mértékben jelentenek veszélyt mások életére, milyen mértékű az ezekkel elkövetett bűncselekmények aránya. Figyelemmel volt-e arra, hogy utasítása alapján a vagyonvédelem érdekében dolgozó tisztességes emberek veszítik el kenyérkereső foglalkozásukat, hiszen fellebbezésüknek nincs halasztó hatálya. (Zaj.) Figyelemmel volt-e arra, hogy új és kiszámíthatatlan veszélyhelyzetet teremtve, állampolgárok ezreit teszi védtelenné+ (közbeszólások, derültség) +, a társadalmi és magánvagyont kiszolgáltatottá a növekvő és egyre szervezettebb bűnözés számára? (Zaj.) A miniszter úr szerint utasításának elmaradása életünk mely területein és milyen mértékben okozott volna - idézve a törvény szövegét - "helyrehozhatatlan károkat"? A miniszter úr által a napokban adott nyilatkozatok alapján számomra az is kiderült, vagy legalábbis vélelmezhető, hogy ennek a miniszteri utasításnak politikai szándékai vannak, tudniillik, ez esetben a volt rendszer felelős személyeinek kezében lévő önvédelmi fegyverek begyűjtéséről van szó. (Zaj, közbeszólások.) Ezzel mint politikai célkitűzéssel messzemenően egyetértek (derültség). Ugyanakkor a miniszter úr éppen Gödöllőn nyilatkozta és a Pesti Hírlap lehozta azt is, hogy míg korábban azok kaphattak ilyet, akik elkötelezettjei voltak a fennálló rendszernek, a szabályok módosítása után ez a kör lényegesen kibővült. Vagyis nem csak a korábbi rendszer vezető tisztségviselőiről van szó. Úgy gondolom, általában sem lehet azonban indok még egy alakuló jogállamban sem, hogy ugyanazokkal a módszerekkel éljen a mai Kormány, mint a korábbiak. Akkor ugyanis számtalan ilyen, nyilvánosan nem ismert belső utasítás szabályozta törvénytelenül az állampolgárok életét. Ad absurdumig víve hadd mondjam el, hogy a Magyar - egyáltalán nem királyi - Posta elnökének utasítása alapján megbüntethető volt az állampolgár, mert nem teljesítette, mondjuk x hónap 20-áig, a telefonszámla-befizetési kötelezettségét. Belső utasítás alapján, nem pedig a Posta és az állampolgár között kötött magánjogi szerződés alapján. Felmerül még egy igen fontos, gondolom politikai kérdés is, tudniillik az utasítás kiadását az indokolta volna netán, hogy a volt rendszer felelős személyeinek kezében nagy mennyiségű önvédelmi fegyver van, és akkor - feltételezésem szerint - a miniszter úr úgy ítéli meg, hogy ezek léte veszélyt jelent a demokráciára. Ha ez a feltételezés helytálló, akkor kérdezem a miniszter urat, miért nem tárta mindezt a Parlament nyilvánossága útján az ország közvéleménye elé, és ebben a helyzetben is miért nem a törvényes út betartásával igyekezett elhárítani ezt a veszélyt? Végezetül kérdezem: milyen információkkal tud szolgálni a miniszter úr az illegális fegyvertartásról, az azokkal elkövetett bűncselekményekről, és hogyan kívánja begyűjteni ezeket a fegyvereket is? Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)