PALOTÁS JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kérem a türelmüket, az interpellációmat három hónappal ezelőtt, a Parlament rendkívüli ülésszakán adtam be. Úgy gondoltam, hogy nem a rendkívüli ülésszak témaköre, hogy akkor minden körülmények között a fontos törvényalkotások mellett erre az interpellációra is sor kerüljön, ezért nem került sürgősséggel képviselőtársaim segítségével napirendre. Most azonban már nagyon itt az ideje, hogy pár percben erről szóljak. Képviselői interpellációm tárgya az 1989. évi XI. törvény az általános forgalmi adóról. Hadd mondjam el, hogy biztosan hiszem, hogy az általános forgalmiadó-törvény egésze is kevésbé átgondolásra, újrafogalmazásra szorul, és erre nyilvánvalóan a pénzügyi kormányzat készül is. Most ennek a forgalmiadó-törvénynek mindössze egyetlen kis tényezőjére szeretném a figyelmet felhívni, s ebben a Pénzügyminisztérium álláspontját kérném interpellációmra. Képviselőtársaim is, a vállalkozók, a tévénézők, a magyar állampolgárok ezt a pontot a nyugtázási kötelezettségként ismerik. Lehet, hogy a kérdés aprónak tűnik. De nem az. Ennek a törvénynek a születése most már közel egy éves. De sajátos körülmények között hozta meg az elmúlt Parlament, az elmúlt Kormány. Olyan törvényt alkotott, amely életbe a mostani rendszerváltást követően lép, méghozzá három alkalommal, egyszer a nyáron, egyszer az év végén, és egyszer a jövő év közepe táján. Három alkalommal kelt a magyar gazdaságban ma állítólag meghatározó feladatokat vállaló magánvállalkozói körrel szemben társadalmi bizalmatlanságot, a társadalomban értetlenséget. Hiszen egy szűkítő rendelkezésről van szó, szankcionálásról a magángazdálkodók felé, amelynek nyilvánvalóan csak egyetlen célja lehet: nem a magyar gazdaság fejlődését szolgálni, hanem egy bizonyos adóellenőrzési szemléletet az adminisztráció bővítésével és Európában szinte példátlan módú bürokráciával kiszolgálni. Én azt hiszem, hogy nem ez a mostani rendszerváltásunknak a célja, nem lehet, hogy ez a szemlélet fennmaradjon, uralkodjon, és háromszor is az elkövetkező időszakban negatív pszichózist keltsen magyar vállalkozói körben. Amikor az interpellációmat beadtam, leírtam, hogy Európában szinte példátlan. Azóta kikutatták a jogszabálynak az alkotói - akik egyébként ma is dolgoznak a Pénzügyminisztériumban -, hogy Olaszországban van a magyar nyugtázási kötelezettséghez hasonló rendszer. Én elmondom nekik, hogy Görögországban is van egy szűkítetten hasonló rendszer életben. Mind a két országban ennek eredményeképpen, vagy ehhez kapcsolódóan az egyébként nem adminisztrálható fekete munka - közös piaci kimutatások szerint - az élen jár. Nem hiszem, hogy nekünk egyébként erre kellene törekedni. Mert sokkal fontosabbnak tartom, hogy nem tarthatjuk fenn ezt a szemléletet. Előbb szüksége volna a magyar vállalkozói körnek olyan konkrét kormányzati intézkedésekre, amelyek már döntéseikben számukra bizalmat hoznak. Én úgy gondolom, hogy ezt a jogszabályt igazából felülbírálni, egy új szemléletet megalkotni az általános forgalmi adóval még hónapok kérdése lesz. Én úgy gondolom, hogy az új általános forgalmiadó-jogszabály megérdemli ezt a pár hónapos türelmet, mert a gazdaságnak nagyon sok helyén negatív hatást gyakorol ez ma. Tehát az új jogszabály legyen jó. De úgy gondolom, hogy addig is szükséges e kérdés negatív hatásait szűkíteni, lehetőség szerint akár meg is szüntetni. Nagyon sok szakmai indokot sorolhatnék fel annak indoklásaként, hogy ez a szabály miért nem jó, miért káros egyébként szakmailag is. Én azt hiszem, hogy az általános forgalmiadó- törvény újratárgyalásakor e pontra vonatkozóan - ha ez még fennmarad, vagy ehhez közeli rendszer -, érveimet részletesen kifejtem. De szeretnék elmondani néhány olyan különlegességet, ami fontos, hogy ma is mindenki előtt nyilvánvaló legyen. Az az adminisztrációs hivatkozás - ami ebben a jogszabályban megjelenik -, hogy Önök nyugat-európai útjaik során tapasztalhatják, hogy a legtöbb helyen úgymond számlát vagy nyugtát kapnak, az egy olyan hivatkozás, ahol nem hívják fel arra a figyelmet, hogy milyen sok esetben nem kapnak ilyen nyugtát. Arra sem hívja fel ez a jogszabály- magyarázat az Önök figyelmét ebben az esetben, hogy milyen nagy különbség van a között, ha maga a tulajdonos, maga a vállalkozó saját belső adminisztrációjának a kiszolgálására különböző számítástechnikai eszközökkel, saját maga céljaira fejlesztett szoftverekkel ad Önöknek egy számlát, és milyen nagy különbség van a között, ha egy jogszabály írja elő, és a jogszabály mondja meg, hogy ezeknek az adatoknak milyen feltételeknek kell megfelelni. Például ha öt évig ezeket a számlákat meg kell őrizni, Önöknek olyan számítástechnikai eszközöket kell használni, amely áramszünet meg egyéb esetekben is biztosítja ezt az őrzést. Én egyetlen egy példával szeretném a kérdés lehetetlenségét az interpelláció kérdésének feltevése előtt Önöknek bemutatni. Vannak olyan nagy nemzetközi vásárok Magyarországon, például a Hoventa, vagy számítástechnikai kiállítások, ahova képviselőtársaim elmehetnének. De nagyon szeretném, ha a Pénzügyminisztérium e területen dolgozó munkatársai mindenképpen elmennének. S körbenéznének, hogy milyen gyönyörű, korszerű kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató komplett rendszereket kínál a magyar gazdaságnak, a magyar vállalkozásnak, a magyar kereskedelemnek ma már az ipar, a külföldi szállítók, vagy akár a hazai beszállítók is. Ezek kérem gyönyörű rendszerek, amelyek úgy indulnak, hogy elkezdem az árusítást, a végén a pénztárgépben az adótól, a raktárnyilvántartástól kezdve minden adat megfordul, minden, ami magának a kereskedelemnek és a vállalkozásnak kell. De a magyar vállalkozók ezeket a gépeket nem vehetik meg. Mert e gépek előállítói, kérem, nem készültek a magyar Pénzügyminisztérium bizalmatlanságára, ezek nem készültek az adóhivatal ötéves őrzésére, ezek a számítógépes rendszerek nem alkalmasak magyarországi szállításra, magyarul ezek közül Önök, a magyar vállalkozói kör, a magyar kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás ma egyetlen egyet sem vásárolhat meg, hiszen végpontja, a terminál nem tesz eleget azoknak az előírásoknak, amiket Magyarországon találtak ki. Van ellenben néhány pénztárgép, amelyet a magyar kérésre a nagy szállítók e célra kifejlesztettek. Az egész know-how-t meg kívánjuk vásárolni, a végén be szabad ezekbe a pénztárgépekbe külön, még egyszer ütni ezeket a számlákat. Ezek olyan elképzelések, amelyek kizárólag egy adminisztrációs, kizárólag egy bizalmatlansági, ellenőrzési szemléletet helyeznek előtérbe. Ma ez egy élő jogszabály, ezt meg kell változtatni - amihez minden bizonnyal idő kell. Ezért - és főleg azért, hogy a végén ne kelljen még egyszer, hosszasan reflektálnom - mindössze három dolgot kérek, hogy erre az államtitkár asszony mindenképpen térjen ki a válaszában, hiszen e három kérdés alapján tudom eldönteni, hogy a válaszát elfogadhatónak tartom vagy sem: - várom annak deklarálását, hogy az új ÁFA-törvény változtatni kíván az ellenőrzés ilyen eszközökkel történő kiszolgálásán; - várom annak a hónapnak a megnevezését, amikor a Kormány legkésőbb benyújtja ezen új törvényjavaslatot, és - várom annak jelzését, felvetését is, hogy egy változó törvény előtt a gazdasági rendszerváltás sajátos helyzetéből adódóan az adóhivatal nem egy megszűnő szabályt próbál meg vizsgálatainak középpontjába állítani, és az utolsó bevételeket ennek kapcsán biztosítani. Köszönöm, hogy meghallgattak, várom a választ.