Dornbach Alajos, Szabad György, dr. Szűrös Mátyás és Vörös Vince elnöklete alatt
Jegyzők: Tóth Sándor Bossányi Katalin, Balogh Gábor, dr. Kóródi Mária, dr. Horváth József. Glattfelder Béla
Az ülésen jelen voltak:
GÖNCZ ÁRPÁD, a Magyar Köztársaság elnöke, DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök, DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter, DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter, DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter DR. BOROSS PÉTER tárca nélküli miniszter, DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter GERBOVITS JENŐ tárca nélküli miniszter, DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR munkaügyi miniszter, DR. HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter, DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter, DR. KÁDÁR BÉLA, nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter, DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter, DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter, SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter.
(Az ülés kezdete - 10.07 - Elnök: dr. Dornbach Alajos)
Az ülésnap megnyitása
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Tisztelt Országgyűlés! Jó napot kívánok minden kedves képviselőtársunknak, vendégeinknek. Az ülésszak mai ülésnapját megnyitom.
Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Bossányi Katalin képviselőnő és Tóth Sándor képviselő úr, ügyeletes jegyzők lesznek a segítségemre.
Napirend előtt
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Tisztelt Országgyűlés! Megkérem Bossányi Katalin képviselőnőt, jegyzőtársamat, hogy ismertesse a távollétüket előre bejelentett távollévők névsorát.
Távollévők ismertetése: Bossányi Katalin jegyző
BOSSÁNYI KATALIN jegyző:
BOSSÁNYI KATALIN jegyző: Deme Zoltán (MDF) dr. Tóth Albert (MDF) dr. Török Ferenc (SZDSZ) Jávor Károly (MDF) Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) Nádori László (SZDSZ) Bretter Zoltán (SZDSZ) dr. Pálos Miklós (KDNP) Laborczi Géza (SZDSZ) dr. Baranyai Miklós (MDF) Nagy Attila (MSZP) Soós Károly Attila (SZDSZ) dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ) dr. Hasznos Miklós (KDNP)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Kérem a tisztelt képviselők jelzését, ha valaki az ismertetettek közül mégis jelen lenne. (Nincs jelentkező.) Köszönöm.
Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" gombot. (Megtörténik. - Jelen van: 248 fő, bejelentett távollévő: I5 fő, be nem jelentett távollévő: 124 fő.) Megállapítom, hogy az ülésteremben 248 képviselő tartózkodik.
Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett - frakcióvezetője egyetértésével Horváth Aladár képviselő úr. Megadom neki a szót.
Napirend előtti felszólaló: Horváth Aladár (SZDSZ)
HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Honfitársaim! Egész nemzetünk ügyéről szeretnék szólni. Olyan ügyről, amely a nemzet egységét, békéjét, mindannyiunk biztonságát érinti.
Az elmúlt hetekben elszaporodtak a cigányellenes atrocitások. Putnokon rendőrök alkalmaztak erőszakot cigány emberekkel szemben kisebbségi mivoltuk miatt. Kalocsán négy alkalommal ért támadás vétlen embereket, köztük egy tizenkét éves gyermeket. Egerben ismeretlen személyek tudatos rémhírterjesztő bujtogatása hatására 150-200 ember támadott meg cigány családokat lakásaiknál. Miskolcon felheccelt fiatalok nagyobb csoportja támadt rá cigányok által lakott városi házra. E támadásnak négy könnyebb és egy súlyos sérültje van. Bántalmaztak egy hetedik hónapos terhes asszonyt és egy 73 éves öreg nénit is. A támadók egy nem cigány asszonyt is megvertek, aki hiába mondta, hogy 6 nem cigány. További egyedi esetekről is vannak híreim.
Sajnálatos, hogy a rendőrség nem tudta kellően határozott lépésekkel megakadályozni az erőszakot. Emberek sérültek meg s kerültek közvetlen veszélybe, pusztán azért, mert cigánynak születtek. A testi sérüléseken túl a legnagyobb sérelem a cigány emberek biztonságérzetét, kisebbségi mivoltát és közös jövőnket érte.
Ilyen eseményekre kisebbségi csoport kétféle, egymásba könnyen átcsúszó módon tud reagálni. Egyik a félelem, a bezárkózás, a bizalmatlanság, a másik az önvédelem, az erőszak. Mindkettőt az elkeseredés szüli. Nyilvánvaló, nem lehet e hazában olyan felelős politikai erő, amelynek a célja Magyarországon kisebbségi zavargásokat provokálni.
Az előző rendszer idején évtizedeken keresztül hamis tájékoztatással, törvényellenes, titkos belső belügyi szabályokkal, az úgynevezett cigánybűnözés kisebbségértő demagógiájával mélyítették az előítéletet, a gyűlölködést a cigányokkal szemben. Sajnos a propaganda néhol napjainkig tovább él. A mai válság az elszegényedő tömegeket az erőszak, a bűnbakkeresés felé sodorhatja.
Tisztelt Ház! Ne hagyjuk, hogy a kisebbségeket bűnbakká tegyék! Mindnyájan együtt alkotjuk a nemzetet, egyenjogú polgárai vagyunk e hazának. Közös érdekünk, hogy itt mindenki biztonságban, otthon érezhesse magát, függetlenül attól, hogy kisebbséghez vagy a többséghez tartozik. Ez csak akkor érvényesülhet, ha a törvényeket betartják és betartatják. Büntessék meg, vonják felelősségre azokat, akik a törvény ellen vétenek, de senkit se bélyegezzenek bűnözőnek pusztán egy kisebbségi csoporthoz tartozása miatt. Nincs helye semmiféle megkülönböztetésnek.
Tisztelt Országgyűlés! Fel kell szólítanom minden felelős politikai erőt, pártokat, hatóságokat arra, hogy határozottan lépjenek fel a cigány kisebbség megsértőivel szemben, segítsenek békét szerezni a megtámadott közösségeknek.
Jöjjenek velünk lecsendesíteni az indulatokat! Itt kívánok felhívni minden cigányt, minden romát arra, hogy erőszakra ne válaszoljanak újabb erőszakkal!
Éljenek a jog és a törvényesség eszközével !
Elvárjuk, hogy a demokratikus állam garantálja emberi jogainkat és érvényt szerezzen nekik. Garantálja jogunkat az élethez, a biztonsághoz, a törvény előtti egyenlőséghez! Nehéz helyzetünkben minden felelősségteljes magyar politikai tényezőtől, pártállástól függetlenül, szolidaritást és segítséget várunk. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelemről szóló 1976. évi I. számú törvény... (Szabad György: Államtitkár úr jelzett a gombbal!) Bocsánat, belügyi államtitkár úrnak adom meg a szót.
Napirend előtti felszólaló: Morvay István belügyminisztériumi államtitkár
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Csupán néhány szót szeretnék az előbb ügyrend előtti felszólalásként elhangzottakhoz szólni.
A belügyminiszter épp a tegnapi nap folyamán folytatott tárgyalást a cigány kisebbség egyik felelős szervezetének képviselőivel, és álláspontját nyilvánosságra hozta a kisebbségek elleni erőszakos cselekedetek elítélése vonatkozásában.
Úgy érzem, ahogy az itt elhangzott tapsokból is nyilvánvalóvá vált, minden párt egységesen egyetért ezzel. A Kormány is több esetben határozottan állást foglalt ebben a kérdésben. Mindazok az atrocitások, amelyek itt említésre kerültek, sajnálatosnak minősítendőek, és a rendőrség - ebben az ügyben aposztrofált szerepét illetően - a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen az államtitkár úr bejelentését.
Hozzászólásra jelentkezett Fejes Attila képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Megkérdezem a frakcióvezetőt, egyetért-e a napirend előtti hozzászólással. (Tévedés volt.) Köszönöm, akkor tárgytalan; sajnos a monitor ezt jelezte.
A honvédelemről szóló 1976. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Tisztelt Országgyűlés! A honvédelemről szóló 1976. évi I. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következik. A Kormány előterjesztését a 409. számú javaslattal kapták meg a képviselőtársak.
A napirend előadója dr. Für Lajos honvédelmi miniszter úr, akinek átadom a szót.
Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Nem először hangzik el ebben a Házban, hogy a Kormány a rendszerváltás elengedhetetlen részének tekinti a honvédelmi politika gyökeres átalakítását, a nemzeti alapokon álló védelmi doktrína kidolgozását. A munkálatok ütemes előrehaladásának is köszönhető, hogy a tisztelt Ház elé terjeszthetem a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Azt a javaslatot, amely a sorköteles idő átalakítását szolgálja. A fegyveres erők létszámának csökkentése, a kiképzés korszerűsítése lehetővé, demokratikus világlátásunk és a változó európai körülmények pedig szükségessé teszik, hogy a sorkatonai szolgálat 18 hónapról 12 hónapra csökkenjen. Ezért a jelenlegi törvényjavaslat- egy-két technikai módosítás kivételével - kizárólag a katonai szolgálati idővel, illetve annak következményeivel foglalkozik.
A jelenlegi, mostanáig érvényes törvény szerint a sorkatonai szolgálat ideje általában 18, az egyetemet és főiskolát végzett hallgatóké 12 hónap. Minthogy a törvény garanciális okokból a katonai szolgálat teljes időtartamát meghatározza, a sorkatonai szolgálati idő közvetlenül befolyásolja a tartalékos szolgálat törvényben megállapított idejét is. Eszerint 18 hónapos sorkatonai szolgálati időt letöltött hadkötelesek hadköteles korban - vagyis 55 éves koráig - további 10 hónapot, a 12 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítettek pedig 16 hónapos tartalékos katonai szolgálatot voltak kötelesek teljesíteni.
Az itt előterjesztett törvényjavaslat az állománykategóriánként különböző sorkatonai és tartalékos katonai szolgálati időt most egységesen állapítja meg. Lehetőséget erre a katonai kiképzés, illetve a tartalékos tiszt- és tiszthelyettes képzés korszerűsítése ad. Eszerint a jövőben minden hadköteles 12 hónap sorkatonai és 10 hónap tartalékos katonai szolgálatot köteles teljesíteni, azaz a szolgálat együttes időtartama 6 hónappal rövidebb lesz, mint eddig volt.
Közismert, hogy a fegyveres katonai szolgálat törvényben megszabott időtartama meghatározza a fegyver nélküli és a polgári szolgálat időtartamát is. Ennek az a magyarázata, hogy a honvédelmi törvény a haza szolgálata iránti kötelezettség valamennyi formáját egyenértékűnek tekinti, és ahol lehetséges, azok teljesítésére azonos szabályokat állapít meg.
Az általános jogegyenlőségből származó elv teszi indokolttá azt is, hogy ha a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai illetőleg a polgári szolgálatot teljesítő személyek jogai és kötelezettségei, illetve a személyükre háruló fizikai és pszichés megterhelések jelentősen különböznek egymástól, akkor ezt a különbözőséget a szolgálat teljesítésének módjára vonatkozó szabályok is fejezzék ki. Ez a magyarázata annak is, hogy bár az egyes szolgálati formákban az össz-szolgálati idő azonos, a folyamatosan letöltött szolgálat ideje mégis különbözik. Így a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a 18 hónap általános szolgálati idővel szemben a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők 24 hónapig látták, illetve látják el a sorkatonai szolgálati kötelezettségüket. Ezzel szemben tartalékos katonai szolgálati kötelezettségük csak négy hónapot tesz ki. A polgári szolgálatot teljesítők pedig folyamatosan töltik le egész szolgálatukat.
Az említett konstrukciót a jelenlegi törvényjavaslat is fenntartja. Így tehát a fegyver nélküli katonai szolgálat időtartama 15 hónap, amelyhez 2 hónap tartalékos katonai szolgálati idő csatlakozik, a polgári szolgálat ideje pedig 22 hónap, amelyet az ilyen szolgálatot teljesítő személyek folyamatosan töltenek le.
A törvényjavaslat bizottsági vitája során az említett elgondolásokkal kapcsolatban igen nagy számú módosító javaslat érkezett. A módosító javaslatok döntő többsége arra irányul, hogy a polgári szolgálat terheit a jelenlegi törvényszabályokhoz képest csökkentsék. Az új honvédelmi vezetés, tisztelt Ház, nagyra értékeli azokat a humanitárius szempontokat, amelyek a módosító javaslatokat indokolják. Szükségesnek tartja azonban leszögezni, hogy az állampolgárok közötti egyenlőség a kötelezettségek egyenlőségét is jelenti. Emiatt nem kíván különbséget tenni a hadköteles állampolgárok között. Így tehát mindaddig, amíg a fegyveres katonai szolgálat teljesítésének körülményei, a szolgálatot teljesítőkre háruló terhek jelentősen nem változnak, nem tud egyetérteni a polgári, illetve a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők terheinek csökkentésével.
Külön említést érdemel az a módosítási javaslat, amely a polgári szolgálat teljesítésének módját a katonai szolgálat teljesítéséhez hasonlóan javasolja megállapítani. Eszerint a polgári szolgálatnak is lenne olyan része, amelyet folyamatosan a sorkatonai szolgálatnak megfelelően kellene letölteni, és lenne olyan része is, amelyet a hadköteles egy későbbi időben, már előrehaladottabb életkorban egy vagy több részletben teljesítene.
E javaslat elfogadását sem jogi, sem garanciális szempontok alapján, sem pedig a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével nem lehet támogatni. A javaslat ellen szól - bármennyire meglepő is - a jogegyenlőség elve. Mint már említettem, a törvény egyik alapgondolata, hogy a hadköteles állampolgárokat, bármely szolgálati formában tesznek eleget katonai kötelezettségüknek, azonos mértékkel kell megítélni. A lelkiismereti meggyőződés szabadságának emberi jogként való elismerése nem jelentheti azt, hogy a hadköteles felmentést kaphat a haza szolgálata iránti kötelezettségek teljesítése alól. Másként szólva: akik teljesítik a haza fegyveres védelme Iránti kötelezettségüket, nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint azok, akiknek meggyőződése tiltja a fegyverfogást. Külön bizonyításra nem szorul, hogy aki fegyveres katonai szolgálatot teljesít, annak életkörülményeiben, emberpróbáló fizikai megterhelésekben és a katonai szolgálattal szükségképpen együtt járó lelki megterhelésekben többet kell elviselnie, mint aki családi körében maradva eredeti lakóhelyétől, baráti környezetétől el nem szakadva korábbi életformáját, szokásait megtartva teljesíti a polgári szolgálatot. Ennek a lényegi különbségnek megítélésünk szerint - továbbra is kifejezésre kell jutnia abban, hogy a polgári szolgálatot folyamatosan kell letölteni, teljesíteni. Ám a javaslat elfogadása ellen látszik szólni az ésszerűség is. A katonai szolgálat sajátosságaival szükségképpen együtt jár, hogy a szolgálatot megosztva kell teljesíteni, hiszen a hadköteles állampolgárnak a hadköteles kor végéig készen kell állnia arra, hogy szükség esetén fegyverrel védje meg a hazát.
A 20-23 éves korban megszerzett katonai szaktudás azonban az idő múltával szükségképpen elavul. Ezért elengedhetetlen, hogy életpályájuk későbbi időszakában családjuktól és munkahelyüktől távol, tartalékos katonai szolgálatot teljesítsenek. Ez korántsem olyan előnyös, mint ahogyan az első látásra tűnne. A polgári szolgálat megosztott teljesítését viszont ilyen szempontok nem indokolják. Nincs racionális indoka annak, hogy a polgári szolgálatot felnőtt fejjel, a család anyagi terheit növelve, a hivatásszerűen végzett munkát félbehagyva, előrehaladottabb életkorban teljesítse az, akinek lelkiismereti meggyőződésével nem fér össze a fegyveres szolgálat. Véleményem szerint ilyen kötelezettségek előírása legalább annyira hátrányos lehet a polgári szolgálatot teljesítőknél, mint amennyire az előnyösnek tűnhetne.
Végül fontos érv, hogy a polgári szolgálat megosztott teljesítését egyetlen európai vagy Európán kívüli demokratikus állam jogrendje sem ismeri. Nem ismeri éppen azért, mert ezekben az országokban is az előbb vázolt szempontokat mérlegelték.
Mindezekre tekintettel, tisztelt Ház, a Kormány és az új honvédelmi vezetés úgy véli, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban foglaltak elfogadását nyugodt szívvel ajánlhatja az Országgyűlésnek. Ezért a törvényjavaslatot - a bizottsági vita során elfogadott és általunk is támogatott módosítások figyelembevételével - egészében és részleteiben egyaránt elfogadásra ajánlom. Az ajánlás mellé hadd illesszek oda egy szerény kívánságot is: azt, hogy a tisztelt Háznak a magyar honvédelem ügyében soha rosszabb törvényjavaslattal ne kelljen foglalkoznia. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Megkérdezem dr. Salamon László képviselő urat, az alkotmányügyi bizottság elnökét, hogy bizottságuk kíván-e előadót állítani.
Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én ismertetem a bizottság munkáját. A bizottság már a honvédelmi bizottság ülésének eredménye ismeretében tartotta meg saját ülését. A nagyszámú módosító javaslatokat, közte a honvédelmi bizottság javaslatait is megtárgyalta. Az eredményt illetően egyszerű helyzetben vagyunk, mert bizottságunk a honvédelmi bizottsággal teljesen egybehangzó eredményre jutott. Valamennyi bizottsági javaslatot támogat, illetve 3 módosító javaslatokat illetően azokat, melyeket a honvédelmi bizottság is támogat, a mi bizottságunk is támogatta, amelyeket a honvédelmi bizottság elvetett, azt bizottságunk is elvetette. Ezért részletekbe nem kívánok bocsátkozni.
Előterjesztett bizottságunk egy módosító javaslatot a törvényjavaslat 12. szakasz (1) bekezdésének szövegpontosítása tekintetében, melyet írásba foglalva képviselőtársaim 574-es szám alatt megkaptak.
Pisit Hemabutr tábornok, a Thaiföldi Királyság szenátusának első alelnöke és kíséretének köszöntése
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy magam és a tisztelt Országgyűlés nevében szeretettel köszöntsem a vendégpáholyban jelen lévő Pisit Hemabutr tábornok urat, a Thaiföldi Királyság szenátusának első alelnökét és kíséretének tagjait. (Pisit Hemabutr tábornok meghajol, taps.)
Kívánunk vendégeinknek kellemes magyarországi tartózkodást, igyekezzenek minél sikeresebben megismerkedni országunkkal, és érezzék jól magukat.
Tisztelt Országgyűlés! Átadom a szót dr. Balogh György képviselő úrnak, a honvédelmi bizottság elnökének, ismertesse bizottsága álláspontját.
Dr. Balogh György, a honvédelmi bizottság elnöke
BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke:
BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat lényegében a honvédelemről szóló és többszörösen módosított 1976. évi I. törvény újabb módosítása, és - ahogy az előterjesztő miniszter úr mondta - tulajdonképpen két témával foglalkozik. Az egyik: a katonai szolgálati idő, a másik a szolgálati korhatárnak az állampolgár részére kedvező módosulása.
Tudjuk azt, hogy egy törvény nem 14 évig, hanem annál hosszabb ideig kell, hogy érvényes legyen. Ez a mi tőrvényünk 14 éves, és már többszörösen módosítottuk, az egész törvény megérett arra, hogy egy új törvény adja azokat a feladatokat, kötelezettségeket és jogokat, amelyek e tekintetben szükségesek. Ez a törvény előkészületben van, és ez a mai módosítás azért vált szükségessé, mert a kővetkező kiképzési év perceken belül itt van, és ebben a vonatkozásban feltétlenül törvényes módosító lehetőségre volt szükség.
Az előadó miniszter úr részletesen rátért mindazokra az ismérvekre, amelyek a törvényjavaslat elbírálásához szükségesek, mégis egy-két olyan dologban, amelyet a miniszter úr előadott, nekem is állást kell foglalnom, hiszen bizottságunk hosszúhosszú órákon keresztül számos módosító javaslatot tárgyalva alakította ki azt a véleményét, amelynek az előadására ma kötelezett vagyok.
A honvédelem az egész társadalom ügye, abban mind az állami szervezeteknek, mind a gazdálkodó szervezeteknek, mind pedig az állampolgároknak részt kell venniük. Az állampolgároknak a honvédelemben való részvétele a hadkötelezettség, mely a katonai szolgálat teljesítése útján valósul meg. Jelenleg a hadkötelesek katonai szolgálati kőtelezettségüknek sorkatonai szolgálat, illetve tartalékos katonai szolgálat teljesítésével tesznek eleget. Ennek megfelelően a hadkötelezettség a legénységi és tiszthelyettesi állománynál 55 éves korig, míg a tiszteknél 60 éves korig tart. Ez idő alatt békében a katonai szolgálat ideje 28 hónap, melyből 18 hónap a sorkatonai, 10 hónap a tartalékos katonai szolgálat ideje. Kivételt képeznek az egyetemet és főiskolát végzett hadkötelesek, akik 12 hónap sorkatonai és 16 hónap tartalékos szolgálat teljesítésére kőtelezettek. Tudom, hogy ezek az általam most elmondottak megismétlései a miniszter úr által előadottaknak, de miután alapját képezi a vitának, nem árt, ha ezekkel a gondolatokkal még közelebbről és ismételten találkozunk.
A benyújtott törvényjavaslat célja, hogy az állampolgárokra háruló kőtelezettségeket úgy enyhítse, hogy az ne vonja maga után az ország védelmi képességének a csökkenését. A szolgálati idő meghatározásakor két érdeket kell ütköztetni, az állampolgár egyéni érdekét, mely minél rövidebb szolgálati időt igényel, és a közösség érdekét, mely a haza határainak védelmében testesült meg.
Mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország a II. világháborút követően geopolitikai helyzetéből adódóan ideológiai szférahatárként szerepelt, és ez maga után vonta a Varsói Szerződésbe kerülését, valamint azt a tényt, hogy a szerződést aláíró tagországok katonai tömbjéhez tartozik. Elvesztette önállóságát, nem beszélhetünk önálló katonai doktrínájáról, és a versailles-i békeszerződésből adódó környező államokkal egy katonai tömbhöz tartozott. Ennek az állapotnak egyetlen haszna volt, hogy nem kellett támadástól tartania. Ma merőben más a helyzetünk. Önállóak lettünk, és katonai doktrínánk kidolgozása folyamatban vannak. Ennek a doktrínának alapja a védelemre történő berendezkedés és olyan hadsereg fenntartása, mely képes az ország határainak a védelmére. Ezért van szükség nagy körültekintésre a szolgálati idő meghatározásakor, megalapozott számításokra. Ahogy egy földszintes házra ha emeletet akarunk építeni, előbb statikai vizsgálatot végeznek, hogy az alapok mit bírnak ki, így számításokat kell nekünk is végezni ahhoz, hogy melyik az a katonai szolgálati idő, amely mindkét érdek ütköztetéséből jelentkezhet.
A törvényjavaslat kidolgozásának alapját képezte a hadsereg jelenlegi és jövőbeni béke- és mozgósítási létszáma, a rendelkezésre álló sor- és tartalékos hadkötelesek száma, a hadsereg és csapataink jelenlegi és további diszlokáció változása és a kiképzési rendszer korszerűsítésének anyagi és személyi feltételei.
Hazánk hadköteles férfi lakossága 2 és fél millió, ebből jelenleg katonai szolgálatra 1,4 millió fő alkalmas, közülük 105 ezer sorköteles, vagyis jövendőbeli újonc. A katonai szolgálatra alkalmas 1,4 millió közül csak mintegy 400-450 ezerre tehető a korszerűen kiképzett tartalékosok száma. Ez a létszám biztosítja a hadsereg béke- és háborús létszámának fenntartását és a tartalékállomány 5-7 évenkénti folyamatos cseréjét. A mintegy 900 ezer fős tartalékosra nem számíthatunk viszonylag magas életkora, egészségügyi alkalmatlansága miatt, a további részük meghagyásos munkahelyeken dolgozik, így a közlekedésben, energiaellátásban, közellátásban.
A törvényjavaslat a férfiak hadkötelezettségét ahogy miniszter úr már tájékoztatót adott róla - 50 évre tervezi leszállítani. Gyakorlatilag megszünteti a korábbi tőrvényben a legénységi és tiszthelyettesi állományú tartalékosok és a tisztek kőzött lévő eltérő hadkötelezettségi időt. A törvénymódosítás kihatása: 418 ezer hadkötelest, kőztük 30 ezer tartalékos tisztet érint, vagyis ezek a tartalékosok véglegesen kikerülnek a hadkötelezettség alól. A törvényjavaslat békében az eddigi 28 hónappal szemben 22 hónapban határozza meg a szolgálati időt. Ez történhet fegyveresen vagy fegyver nélkül.
Ismeretes, hogy Alkotmányunk lehetővé teszi, hogy akiknek lelkiismereti meggyőződésük tiltja a katonai szolgálat teljesítését, polgári szolgálatot teljesíthetnek. Ezek szolgálati idejét a törvényjavaslat a katonai szolgálatot teljesítőkkel azonosan, ugyancsak 22 hónapban állapítja meg. A katonai szolgálati kötelezettségen belül a törvényjavaslat szerint sorkatonaként a jövőben egységesen minden hadköteles 12 hónap sorkatonai szolgálati időt köteles teljesíteni. A további tíz hónapot ötven éves korukig részletekben, tartalékos katonaként kell letölteniük.
Ettől némileg eltérnek a fegyver nélküli katonai szolgálat szabályai. Itt tulajdonképpen ugyanezeket a gondolatokat tolmácsolom, mint amiket a miniszter úrtól hallottunk, de szükséges ezeknek a gondolatoknak a megismétlése, mert tapasztaltuk a benyújtott módosító indítványokon keresztül, hogy, ezek a kérdések nagyobb áttekintésre, megismerésre tartanak igényt. A törvényalkotás nem tévesztheti szem elől az állampolgári jogegyenlőség elvét. E tekintetben ez nemcsak a szolgálati időre, hanem a szolgálati kötelezettség tartamára is alkalmazott elv. Az különösebb indoklásra nem szorul, hogy a fegyveres katonai szolgálatot teljesítők kötelezettségei tágabb körűek, mint a fegyver nélküli katonai szolgálatot; teljesítőké, vagyis a fegyveres szolgálat az állampolgárokra pszichésen is, fizikailag is nagyobb terheket ró, amint ezt a miniszter úr expozéjában is részletesen kifejtette. Ezt a különbséget érzékelteti a törvényjavaslat akkor, amikor különbséget tesz a sorkatonaként letöltött sorkatonai szolgálati idő között a fegyveres és fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők tekintetében. Eszerint a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők tizenöt hónapot töltenek el sorkatonai szolgálatban; és csupán hét hónapra vehetők igénybe tartalékosként.
A bizottság, képviselői indítványok alapján, fontolóra vette a katonai szolgálati idő további csökkentésének lehetőségét is: erre most nincs lehetőség. A jelenleg tizennyolc hónapos sorkatonai szolgálati időt háromszor hat hónapos kiképzési rendszerben töltik le a sorkötelesek, Ez azt jelenti, hogy bevonulásuk után hat hónapig olyan kiképzésben részesülnek, ami biztosítja számukra a rájuk bízott harci technikai eszközök kezelését, vezetését. Ezt követően tizenkét hónapot töltenek el a csapatoknál különböző beosztásban. Magyarul: tizenkét hónapon keresztül a hadsereg kétharmada jól képzett, feladatuk végrehajtására felkészített sorkatonákkal rendelkezik. A tizenkét hónapos katonai szolgálati idő bevezetése szükségessé teszi a hadsereg eddigi kiképzési rendszerének teljes átdolgozását. Ennek az a lényege, hogy mivel a bonyolult haditechnikai eszközök kezelésére eddig felhasznált hat hónapot tovább csökkenteni nem lehet, így át kell térni egy kétszer hat hónapos kiképzési rendszerre, ami azt vonja maga után, hogy a hadsereg csapatai a korábbi tizenkét hónap helyett hat hónapig lesznek kiképzett katonákkal feltöltve, a korábbi kétharmados létszámmal szemben ötven százalékban. A további szolgálatiidő-csökkentés csak azt eredményezhetné egyelőre, hogy még nagyobb mértékű lenne a kiképzetlen újoncállomány a hadsereg keretén belül. Ez szükségképpen a harcérték további csökkentését eredményezné.
Ugyancsak a hadsereg potenciális harcértékének fenntartása indokolja a törvényjavaslatban szabályozott tartalékos katonai szolgálati idő mértékét is. A bizottságnak döntő érvként kellett figyelembe vennie azt hogy a jelenlegi tartalékos hadkötelesek tizennyolc hónapi vagy ennél hosszabb katonai szolgálati időt teljesítettek. Közülük 186 ezer fő már húsz hónapnál tart, ami azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években, a törvényjavaslat elfogadása esetén, mindössze csak két hónapra vehetők már igénybe.
A hadsereg fegyverrendben álló létszáma a szükséges védelmi képesség által megkövetelt létszám egyharmadát teszi ki. Az ország védelme csak akkor biztosítható, ha a szükséges létszám további kétharmada azonnal hadra fogható, jól képzett tartalékos állományból biztosítható. Ha a tartalékos szolgálati idő a jelenlegi törvényjavaslatban megállapított időhöz képest tovább csökken, akár két hónappal is, a hadseregnek nem lenne lehetősége a tartalékos állomány békeidőszaki igénybevételére, ami egyértelműen az egész hadsereg harcértékének az elvesztéséhez vezethet.
A bizottságban éles vita folyt a polgári szolgálat letöltésének módjáról. Az ezzel kapcsolatos álláspont kialakításához a bizottság meghallgatta a katonai szolgálatmegtagadókat egyesítő Albakör képviselőit is. A bizottság egyhangúan elfogadta az Albakör tagjainak álláspontjából azt, hogy a lelkiismereti okokra hivatkozással a katonai szolgálat megtagadása mindenkinek elidegeníthetetlen emberi joga. Ugyanakkor szükségesnek tartotta lerögzíteni azt is, hogy ezen jog gyakorlása nem eredményezheti az állampolgári kötelezettségek teljesítése alóli mentesülést. Ezért, szintén a jogegyenlőség elvét a többségi véleménnyel elfogadva, úgy foglalt állást, hogy a katonai szolgálatot teljesítők ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe azoknál, akik, élve jogukkal, a katonai szolgálat helyett polgári szolgálatot teljesítenek.
Ebben a tárgyban miniszter úr előadói beszédében részletesen indokolta azokat az ismérveket, amelyek alapján erre az álláspontra kellett helyezkedni. A jogok és kötelezettségek azonos mértéke azonban önmagában, a szolgálati idő azonos meghatározásában nem biztosítható. A polgári szolgálatot teljesítők, a szolgálat teljesítésének körülményeiből eredően lényegesen könnyebb helyzetbe kerülnek azoknál, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Mind pszichés megterhelésük, mind fizikai igénybevételük, mind pedig életvitelük tekintetében könnyebb helyzetben vannak. Erről miniszter úr részletes tájékoztatást adott. Ezt a különbséget valahogy a szolgálatteljesítésük módjában is ki kell fejezni, ezért a bizottság szótöbbséggel elfogadta a Kormány azon álláspontját, miszerint a különbség ellentételezésére a polgári szolgálatot - a szolgálathalasztás félbeszakításának eseteit kivéve - folyamatosan kell teljesíteni.
Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítására irányuló javaslatot - ahogy az a bizottság által előterjesztett 576-os számú jelentésben olvasható - három alkalommal is napirenden tárgyalta, Álláspontjáról már korábban, az 544-es és 545-ös számú jelentésében is tájékoztatást adott. A negyvenkét oldal terjedelemben ismertetett és a most előterjesztett érvek alapján kérem a bizottság által mindenre kiterjedő figyelemmel megtárgyalt javaslat elfogadását annak a gondolatnak a jegyében, ahogy egyik nagy elődünk mondotta: "A haza mindenek előtt! "
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Megkérem Mécs Imre képviselő urat, hogy ismertesse a honvédelmi bizottság kisebbségi álláspontját.
Mécs Imre, a honvédelmi bizottság kisebbségi előadója
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Honvédelmi Minisztérium itt lévő Munkatársai! Amint ezt már Balogh György expozéjából is hallottuk lényegesen megváltoztak a körülmények az 1976. évi állapothoz képest. Akkor Magyarország nem volt önálló; hadserege be volt tagolva a Varsói Szerződés nagyobb katonai erejébe. És sajnos ez egy olyan helyzet volt, amelyre ebben az évszázadban szinte mindig sor került, az első világháború során is, a második világháború során is és azt követően is. A magyar honvédség ebben a században az országot soha nem tudta megvédeni akkor, amikor kritikus helyzetbe jutott. Ez egy rendkívüli nagy tanulság, amit szem előtt kell tartanunk. Az országot csak úgy tudjuk megvédeni, ha békében élünk, és környezetünket is erre késztetjük minden lehető eszközzel.
Nem tartom szerencsésnek a körkörös védelem kifejezéseket és más ilyesmit. Mi az egyesült Európában békében kívánunk élni szomszédainkkal, és a honvédségünket ennek megfelelően az egységes védelmi doktrína részeként le kívánjuk csökkenteni a minimális mértékre. De mindig fenn kell tartani a megfelelő védelmi készültséget.
De tudjuk a régi mondást, hogy haza csak ott van, ahol jog van. Végre visszakaptuk a hazánkat, jogaink vannak, és ezekből a jogokból kötelességek fakadnak és származnak. Ezen kötelességeket kívánja újra-szabályozni a most tárgyalt törvényjavaslat és törvénymódosítás. Ígéretet kaptunk arra a Kormány illetékeseitől, hogy az 1976. évi I. törvény helyett egy teljesen új törvény fog megszületni, amely már a korszerű magyar demokráciának lesz a törvénye. Éppen ezért a liberális pártok és az ellenzék többi pártja a módosítások során kizárólag a legszükségesebb javaslatokat tette meg, amelyek feltétlenül szükségesek, hogy a törvény erre a félévre is még alkalmazható legyen, amennyi hátra van az új törvény megszületéséig.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország az Európa Parlament tagja lett, és az Európa Parlamentnek van egy határozata A3 15/89-es szám alatt, amelyik a katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásáról és az alternatív polgári szolgálatról szól. Ebben a határozatban felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést ahhoz, hogy jogszabályaikon javítva összhangba hozzák azt ezzel a határozattal. Lényegében most van az az alkalom, amikor mi mint az Európa Parlament tagjai a mi Parlamentünknek, a mi Európa Parlamentünknek a határozatát tulajdonképpen foganatba vegyük. Tehát nem kerülhetünk ellentétbe a mostani szabályozás során azokkal az ajánlásokkal és azokkal a határozatokkal, amelyeket az Európa Parlament hozott. Nem választási slogan most már, hogy fölzárkózunk Európához, nem külföldi utazásoknak a sloganje ez, hanem itt vagyunk, hic Rhodus, hic salta, tessék, tisztelt Ház, most teljesítsük az Európa Parlament erre vonatkozó javaslatait.
Ezek között elsőként szerepel, hogy alanyi joga az állampolgárnak, hogy fegyver nélküli vagy polgári szolgálatot vállaljon. Ezt tükröznie kell a törvénynek is, és a törvényben nem lehet megengedni azt, hogy egy katonai hatóság engedélyétől függjön az, hogy ki teljesít fegyver nélküli vagy polgári szolgálatot.
Leszögezi ez a határozat, hogy sem bíróság, sem bizottság nem képes megvizsgálni az egyén lelkiismeretét.
Ennek következtében következik more geometriae, hogy semmilyen körülmények között a lelkiismereti döntés megalapozását vizsgáló bizottságok nem kerülhetnek a törvénybe, mert szembekerülünk saját európaiságunkkal és Európa parlamenti tagságunkkal.
Ugyancsak ebben a határozatban szerepel, hogy a polgári és fegyver nélküli szolgálat ne haladja meg a sorkatonai fegyveres szolgálat másfélszeresét. Mivelhogy abban megállapodtunk, hogy 12 hónap legyen a fegyveres katonai szolgálat, mivelhogy ennyi idő alatt megfelelő intenzív oktatással a legmodernebb haditechnikára is meg lehet tanítani az embereket, ennek másfélszerese az, amelyik az Európa Parlament határozatával összeférő, tehát 18 hónapi polgári szolgálat az, ami ebből a szempontból európainak számít. Tehát azért javasoltuk azt, hogy 18 hónap legyen a polgári szolgálat időtartama, és hasonlóan a jogegyenlőség előbb hangoztatott elvei alapján legyen tartalékos szolgálat is, amely 4 hónap lenne, és így összesen 22 hónapra terjedne.
A fegyver nélküli katonai szolgálat esetében az az álláspontunk, hogy nem szabad hosszabbnak lennie a fegyveres katonai szolgálatnál. A modern harcászatban és a modern katonai szervezésben egyre nő a szerepe a nem fegyveres szolgálatot teljesítő katonáknak. Ebbe az irányba kell haladnunk, és szervezés kérdése, hogy az egyén kívánságának megfelelően fegyveres vagy pedig fegyver nélküli szolgálatra osztják be az illetőt.
Föl szeretném hívni arra is a figyelmet, hogy a honvédségünk erősen a szakosodás és a profi hadsereg felé halad, igénylik ezt a modern, nagy értékű eszközök, az elektronikai eszközök és a modern fegyverek, amelyeket nem lehet kiképzetlen vagy kiképzésre alkalmatlan sorkatonákra bízni.
Az is fontos, hogy egyre inkább halad a katonai szolgálat egy társadalmi szolgálat felé. A polgári szolgálat bevezetésével a társadalom számára fontos szociális célok valósíthatók meg. Nem szabad ezeket a célokat alacsonyabb rendűnek tartani, mint amilyenek a fegyveres katonai szolgálatnak a céljai. Meg kell őket becsülni, és tudomásul kell venni azt, hogy aki ezekre vállalkozik, hogy magatehetetlen betegeket mosdasson szeretetotthonokban és kórházakban, vagy más olyan munkahelyeken dolgozzon a társadalom érdekében, ahova nem lehet munkaerőt kapni, az igen jelentős szociális érzékenységgel és lelkiismerettel párosul.
Úgy véljük, hogy ez a 18 hónapi szolgálat elegendő diszkriminatív, illetve visszatartó erejű a kibújókkal szemben, ugyanakkor pedig a hadsereg vezetőire olyan kötelmet ró, hogy a fegyveres katonai szolgálatot vonzóvá tegyék, és ne állítsák elviselhetetlen körülmények közé a sorkatonákat. Sokan voltunk, akik katonai szolgálatot teljesítettünk. tudjuk, hogy mennyi sok redundáns idő volt ott, mennyi sok olyan magatartásformát tapasztaltunk, ami megengedhetetlen.
Tehát abból kell kiindulni, hogy a polgári szolgálatra 18 hónapot adunk meg, és ehhez képest kell olyan választási lehetőséget biztosítani, hogy csak az válassza a polgári szolgálatot, aki valóban lelkiismereti okból akarja.
A törvényjavaslat-módosítások között szerepel a gyakorló szolgálatnak a megszüntetése mint tartalékos behívási jogcím Közismert, különösen fiatal szakemberek, mérnökök, orvosok körében, hogy nagyon gyakran behívtak egy-két hónapos vagy három hónapos szolgálatra értelmiségieket azért, hogy a katonaság bizonyos munkaköröket betöltsön; műhelyvezető, rendelővezetői feladatokra. Ezzel visszavetette a polgári munkában az illetőket, és ezt meg kellett szüntetni.
El szeretném mondani azt, hogy a bizottságokban nagy viták voltak, és igen csekély szótöbbségű az a határozat, amelyet Balogh György elnök úr ismertetett. Például a 18 hónapi polgári szolgálattal kapcsolatban hatan szavaztak mellette és nyolcan ellene.
Ugyancsak javasoltuk azt, hogy a katonai büntetés-végrehajtási intézetekben töltött idő számítson be a katonai szolgálatba, és ne lehessen meghosszabbítani azzal a szolgálatnak az idejét. Ezt több szempontból is fontosnak tartjuk, elsősorban állampolgári jogok szempontjából, de a honvédség szempontjából is. Nincs szükség arra, hogy börtöntöltelékek katonai szolgálatot teljesítsenek, és rontsák a honvédségnek a morálját. Tehát ezt a javaslatot hat "igen" szavazat mellett hét ellenszavazat vetette el, éppen ezért fordulok a tisztelt Házhoz, hogy főként az Európa Parlament határozatát figyelembe véve, mérlegelje ezeket az arányokat, és bízom benne, hogy a mérlegelés során el fogják fogadni javaslatainkat. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatot nyújtottak be a következők: Wachsler Tamás 513-as számon, Horváth Béla 517-es számon, Mécs Imre 524-es, 525-ös és 526-os számon, az Országgyűlés emberijogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 536-os és 537-es számon, Nagy András 538-as számon, dr. Varga János 539-es számon, Szili Sándor 550-es, 551-es, 552-es és 553-as számon, az alkotmányügyi bizottság 574-es számon, a honvédelmi bizottság 576-os számon, Szelényi Zsuzsanna 593-as számon.
A módosító javaslatokra tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. A törvényjavaslat általános vitája következik.
A felszólalásra jelentkezők közül elsőként megadom a szót Wachsler Tamás képviselő úrnak a FIDESZ képviselőcsoportjából.
Felszólaló: Wachsler Tamás (FlDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetve az ezzel módosítani kívánt honvédelmi törvény a FIDESZ számára rendkívüli fontosságú, hiszen egyrészt tagságunk és választóink tekintélyes része még a sorkatonai szolgálat előtt vagy alatt áll, másrészt már csak korunknál fogva ás nekünk vannak valószínűleg a legelevenebben élő emlékeink a letűnt rendszer hadseregéről.
Értesülvén arról, hogy a Kormány beterjeszti a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, különös gonddal olvastuk végig a szöveget. amelynek végeztével ismerős érzés kerített bennünket hatalmába. Ezen persze nem is csodálkozhatunk, hiszen az eredeti honvédelmi törvényt - mint tudjuk - 1976-ban fogadták el. Mégis eléggé riasztó napjainkban egy olyan törvényt e Házban tárgyalni, amelynek filozófiai kiindulópontja a totális állam totális hadserege volt, és amely kiindulópontokat a Kormány által beterjesztett módosító törvényjavaslat csak tüneti kezelésben részesíti.
Ebben a vitában a társadalmi és gazdasági élet minden szférájának az a feladata, hogy a mindenható állam akaratát kiszolgálja, alárendelve magát nem utolsósorban a hadsereg érdekeinek. Mondanom sem kell, hogy szívesebben tárgyalnánk most itt egy új szemléletű honvédelmi törvényt. Ez persze nem kritikai megjegyzés, hiszen megértjük, hogy a minisztérium rendelkezésére álló hét hónap alatt nem tudott új törvénytervezetet előkészíteni, hiszen olyan halaszthatatlan dolgokkal kellett vezetőinek kezdetben foglalkozniok, mint az irredenta emlékmű újjáépítése, az új egyenruha-koncepció kidolgozása és az új díszmenet bevezetése és így tovább. (Derültség.)
Törvénymódosítási javaslattal állunk tehát szemben, nem kívánunk ezért ennek keretein túlterjeszkedni. Alapvető, a törvény szerkezetét érintő kérdésekkel tehát nem foglalkoztunk, pedig megkockáztatom, hogy ez a 76-os törvény úgy rossz, ahogy van!
A Kormány koncepcióját tiszteletben tartva tehát két csoportba sorolhatók módosító javaslataim. Egy részük a 12 hónapos szolgálati idő bevezetésével kapcsolatos változásokhoz, valamint az alternatív szolgálati formák szabályozásához kötődik, más részük pedig a jogi és politikai rendszerben beállt változásokkal kívánja összhangba hozni a honvédelmi törvényt addig is, amíg a Kormány be nem terjeszti az újat.
Javaslatainkban természetesen igyekeztünk azt a felfogást érvényre juttatni, amelynek, véleményünk szerint, az új honvédelmi törvényt jellemeznie kell majd, és amely az eddigi gyakorlattal szöges ellentétben szabályozná egy - szerencsére - most már demokratikus állam és annak hadserege kapcsolatát.
Realitásként fogadjuk el azt, hogy a hadseregre szükség van, ha különösképpen nem is örülünk neki. Azt azonban sem eddig, sem ezután nem fogjuk elfogadni, hogy honvédelmi kiképzés és nevelés ürügyén fiatal emberek ezreit forgassák ki alapvető jogaiból, alázzák meg emberi méltóságában, mint ahogy azt az elmúlt években majd mindannyian megtapasztalhattuk.
Szilárd meggyőződésünk, hogy az alapvető emberi jogok oszthatatlanok, ezeknek a társadalmi élet minden szférájában, a társadalom és az állam minden intézményében érvényesülniök kell. Ezek a jogok tehát nem a kötelességek teljesítésének jutalmaként illetik meg egy demokratikus berendezkedésű állam polgárait. Ennek megfelelően ideje volna már, hogy a magyar honvédség is azt a helyet foglalja el a társadalomban, amely hasonló nagyságú, bejáratott demokratikus rendszerű országokban szokásos. Nem az állam gazdasági erőfeszítéseinek oka, ürügye és végső célja, nem ultima ratio a politikai küzdelmekben, hanem az ország szuverenitásának legfőbb biztosítéka! A leghatékonyabb védelem - szerintünk - egyébként is a jó külpolitika!
E kitérő után áttérek legfontosabb módosító javaslataim ismertetésére.
A 2-es számú javaslatom a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartamának 12 hónapra, tehát a fegyveres szolgálattal megegyező időtartamra való csökkenését célozza. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznám hogy most nem a polgári szolgálatról, hanem a fegyver nélküli szolgálatról beszélek.
A szolgálati idők arányának megállapításánál kétféle megfontolás vezette a törvény szerkesztőit. A jogi érv úgy szól, hogy egyik szolgálati formát választók se kerüljenek hátrányos helyzetbe a többiekkel szemben. Ez többek között azt jelenti a törvényalkotók logikája szerint, hogy a nehezebb, kedvezőtlenebb formára vállalkozóknál hosszabb időt szolgáljanak azok, akik könnyebb szolgálatot teljesítenek.
Véleményünk szerint e szolgálati formánál ez az érvelés semmiképpen nem állja meg a helyét. A fegyver nélküli szolgálat ugyanis semmivel nem könnyebb, mint a fegyveres. Ezek a katonák ugyanúgy laktanyában laknak, egyenruhát hordanak, ugyanolyan gyakran, illetve ritkán mennek haza, mint fegyveres társaik és így tovább. Azt gondolom, ebben az esetben a miniszter úrnak az az érvelése sem állja meg a helyét, amelyet a civil szolgálatnál a tartalékos jellegű szolgálat bevezetése ellen hozott fel, hiszen a fegyver nélküli katonai szolgálatnál már a jelenlegi törvényben is van tartalékos jellegű szolgálat.
A másik érv úgy szól - és ezt akceptálni kell -, hogy nem szabad veszélyeztetni a magyar honvédség harci erejét, hadra foghatóságát, a Magyar Köztársaság védelmi képességét. Gyakorlati érvre gyakorlati válasz: az a 700-800 fiatalember, aki erre vállalkozik - ezek szinte kizárólag a nazarénus egyház tagjai -, remélhetőleg nem rengeti meg alapjaiban a Magyar Köztársaság biztonságát.
A harmadik javaslatom a polgári szolgálat időtartamára tesz javaslatot. Az emellett szóló érveket majd Rockenbauer Zoltán frakciótársam fogja elmondani.
Nagyon fontos elvi kérdést érint a 8-as számú módosító javaslat. Az alternatív szolgálat engedélyezésénél hatáskörrel rendelkező hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoknak a kérelem elbírálásánál jelenleg egy bizottság nyújt segítséget. Ez a pedagógusokból, pszichológusokból, esetleg papokból és kivételesen sem gondolatolvasókból álló grémium hivatott arra, hogy az alternatív szolgálatra jelentkező fiatalember lelkiismeretét - úgymond - megvizsgálja.
A Honvédelmi Minisztérium általam igen nagyra becsült képviselője hangsúlyozza, hogy ez a bizottság nem a lelkiismeretet, hanem a lelkiismereti ok megalapozottságát vizsgálja. Megvallom őszintén, nem látok a két fogalom között különbséget. Nem is értem, hol máshol lehet keresni lelkiismereti okot, mint a lelkiismeretben, és hogyan lehet lelkiismereti okot vizsgálni a lelkiismeretben való vájkálás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen nehezen körülhatárolható és még nehezebben ellenőrizhető kritériuma van az alternatív szolgálatok engedélyezésének, akkor az ilyen szolgálatok teljesítése nem igazán a lelkiismeret, hanem egyszerűen az intelligencia kérdésévé válik, tudniillik az teljesíthet alternatív szolgálatot, aki elég intelligens ahhoz, hogy átverje a bizottságot. (Derültség.)
Összefoglalva: ellenőrzik a bizottság létét elsősorban elvi alapon, mert a lelkiismeret mindenkinek a legbensőbb magánügye, ezért e kérdésben számítok minden, a lelkiismereti szabadságot komolyan vevő képviselőtársam szavazatára. Remélem, a corpus megszavazása után a tisztelt Országgyűlés nem esik még egyszer abba a hibába, hogy gyakorlatiasnak tűnő szempontok előtérbe helyezése miatt vet el nagyon fontos, alapvető emberi jogokat védő elveket, és engedjék meg, hogy itt idézzem a miniszter úrnak a bizottsági meghallgatáson az emberi jogokról elmondott gondolatait: "Tudom, hogy ez a szabad demokratáknak és a FIDESZ-nek különösen fontos programpontja, és már a választások előtt is és amióta egyáltalán politikai pártként működnek, napirenden tartják ezt a kérdést teljesen jogosan." Véleményem szerint ki kell dolgozni sürgősen azokat a vonatkozó jogszabályokat, amelyek egyszerűen akár katonai utasítások részeként is már tehetnek ebbe az irányba lépéseket.
Jogosak, rendezni kell őket, röviden ennyit, az összes emberi jogra vonatkozó kérdést a hadseregen belül is. Ellenezzük továbbá a bizottság létét gyakorlati okokból is, mert itt visszaélésekre ad okot, nem ellenőrizhető és a rossz emlékű abortusz bizottságok gyakorlatára emlékeztet. Továbbá, mert megszüntetésük nem veszélyezteti a honvédelmet, hiszen ha elfogadják az eltérő szolgálati időket - és legnagyobb sajnálatunkra úgy tűnik, hogy így lesz -, az önmagában éppen elég erős szűrő. Mert Európa számos országában nincsen ilyen bizottság és mégis megmaradt a hadsereg. Hogy csak pár példát mondjak, itt van például Belgium, Dánia, Finnország, Portugália vagy a nagyobbak közül Franciaország és Németország. És végül azért, mert szemben áll az Európa Parlament Mécs Imre által már idézett határozatával.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a fegyveres erők feladatai közül kivegyük az ifjúság nevelését. Ezt több érvvel szeretném alátámasztani. Először is, nem tudom értelmezni, hogy mit jelent az a szó, hogy ifjúság. A köznyelv jelentését természetesen értem, de nem tudom, mit jelent ez a fogalom a jogban. Meddig ifjú valaki? 18 éves koráig, tehát a nagykorúság eléréséig vagy 23 éves korig, a sorköteles kor végéig, vagy 28 éves korig, ameddig az egyetemet végzetteket lehetett behívni? Netán 35 éves korig, a FIDESZ-tagság felső határáig?
Kiket nevelhetnek tehát a fegyveres erők? A 18 év alattiakat szerintem semmiképpen nem, mert az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 2 fő. cikkelye, amelyet tudtommal Magyarország is elfogad, egyértelműen kimondja, hogy a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában. Tehát a szülő döntheti el, milyen szellemben kívánja nevelni gyermekét. Ó választhatja meg azt az iskolát, amely a neki megfelelő szellemben egészíti ki azt. A hadseregnél ez a lehetőség nem áll fenn, szerencsése nem lehet válogatni, hogy melyik hadseregben kívánunk szolgálni.
És kiket akarnak nevelni az ifjúnak tekintett nagykorú állampolgárok közül? A sorkatonákat, netán továbbképzés címén a tartalékosokat is be lehet hívni e törvénycikk alapján gyorstalpaló hazafias nevelésű kurzusra? Úgy véljük, hogy a fegyveres erőknek nevelési funkciókkal való felruházása azon korszak jogalkotói logikáját tükrözi, amelyet a Házban remélhetőleg mindenki szeretne meghaladni.
Egészen pontosan, annak a paternalista diktatúrának a gondolati maradványa, amely az állampolgárt kiskorúnak, életfogytig az állam gyámsága alá tartozónak tekinti, aki felett az államnak és szerveinek, intézményeinek hierarchikus fensőbbsége minden körülmények között és a világ rendjéből fakadóan eleve fennáll. Természetesen nem tagadható az, hogy a hadsereg, amely egy igen fogékony életszakaszban gyakorol alapvető befolyást a férfiakra, fontos része a szocializációs folyamatnak. Éppen ezért nem szabad tűrni azt, hogy ez a - most már - egy év negatív hatást gyakoroljon a fiatalokra. Ezt azonban nem gondolatformálással kell elérni, illetve megkísérelni elérni, hanem arra kell törekedni, hogy olyan élmények érjék a fiatalokat ez idő alatt, amelyek pozitív módon befolyásolják személyiségüket.
Ahogy Balás István Demokrata Fórumos képviselőtársam nagyon helyesen megjegyezte az Alkotmányügyi Bizottság vitáján, nem szabad összekeverni a nevelést és a nevelődést. Arról a kérdésről talán nem is érdemes beszélni, hogy amikor végre felszámolták a nevelőtiszti intézményt, az intézményi háttere sincs meg a nevelésnek, enélkül ez az egész nehezen értelmezhető, pontosabban egyáltalán nem értelmezhető.
Még egy dolgot említenék még ezzel kapcsolatban. Az Alkotmányügyi Bizottság, mint Salamon László említette, szavazott erről a kérdésről és valóban elutasította ezt a módosító javaslatot, de az arányok nagyon tanulságosak. Hatan ellenezték, heten támogatták és ketten tartózkodtak. Így, bár a bizottság többsége támogatta, de nem fogadták el, mert nem volt meg az abszolút többség.
Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék szólni a 10-es számú módosító indítványomról. Az eredetileg beadott javaslatom a honvédelmi törvény teljes 6. fejezetének elhagyását javasolja. Ez a 6. fejezet a társadalmi szervezetek honvédelemmel kapcsolatos feladatait szabályozza. Ez megint egy olyan kérdés, amelyben alapvető változások történtek az elmúlt két évben - szerencsére -, ezért az eredeti törvényszöveg teljesen elavult. Egy jogállamban ugyanis egy valódi, alulról szerveződő társadalmi szervezet, amelynek tagjai önként lépnek be ebbe a szervezetbe, nem áll olyan viszonyban tagjaival, hogy bármire akaratuk ellenére utasíthatná őket. Így tehát hiába is szabna ki az állam honvédelmi feladatokat a társadalmi szervezetekre, azok nem tudnák szavatolni teljesítésüket. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi szervezetek létrejöttének egyik legfontosabb oka és eredménye az állam központosító törekvéseivel szemben való ellensúly képzése. Ennek megfelelően a társadalmi szervezetekre nem értelmezhetőek a honvédelmi kötelezettségek, mert egészen más dimenzióban léteznek, mint az azokat kiszabó állam.
Annyit tennék még hozzá, hogy gondoljuk végig, hogy a törvény szerint társadalmi szervezetnek számít például az Alba-kör, a szolgálatmegtagadó szervezet is és elég furcsa, hogy a törvény erre is kiterjed. A bizottsági vita során ez a javaslat kompromisszum áldozatául esett, ezért visszavontam, az (I) bekezdés törlését azonban a bizottság elfogadta, és bizottsági javaslatként beterjesztette.
Záró gondolatként szólnom kell az új szabályozás bevezetésének egy nagyon kínos következményéről. Azok a fiatalok, akik ez év februárjában a törvény megszavazása előtt vonultak be, terv szerint 1991 májusában, másfél év elteltével szerelnek le; főleg a határőrségnél vannak ilyenek. Akik viszont ez év augusztusában kapták meg behívójukat, az új szabályozás szerint egy év eltelte után, 1991 augusztusában leszerelnek. Később vonulnak be tehát, de hamarabb szerelnek le.
Azt hiszem, ez rendkívül igazságtalan, ráadásul szerintem az általános fegyelmi helyzetre is katasztrofális hatással lesz. Meggondolandónak tartom tehát ennek a gondolatnak az újragondolását.
Ugyanitt mondanám el azt is, hogy mi továbbra is a 6 hónapos katonai idő bevezetését szorgalmazzuk. A 12 hónapos szolgálati időt csak mint ez irányban tett fontos lépést tudjuk támogatni. Remélhetőleg a minél előbb beterjesztett új szellemű honvédelmi törvény vitájában alkalmunk lesz előadni a 6 hónapos szolgálati idő bevezetését célzó indítványunkat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Felszólalásra következik dr. Gaál Antal képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól.
Felszólaló: Dr. Gaál Antal (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hallottuk az előterjesztésben a többségi véleményt, hallottuk a kisebbségi véleményt, de úgy gondolom, hogy a felelősségteljes és szakszerű döntésünkhöz még jó pár gondolat van, amelynek végiggondolása hozzásegít ahhoz, hogy döntésünk tényleg megfeleljen az elvárásoknak. Azt tudni kell és látnunk kell, hogy évszázadokra visszamenve is a honvédség és a civil társadalom viszonya rendkívül meghatározó volt mindig a honvédség állapotára és a honvédség szerepére.
Mire is gondolok? Gondolok arra, hogy az elmúlt évtizedek, de inkább évszázad antidemokratikus, mai szemmel antihumánus és legkevésbé sem liberális társadalma egy olyan hadsereget kívánt meg magának és olyat is termelt ki magának, annak olyan működésével, ami abba szervesen illeszkedett. Szerencsére az események fölgyorsultak, olyan történelmi változások történtek Európában, de világszerte, leomlott a két katonai tömb közötti fal gyakorlatilag, Kelet-Európa demokratikusan átrendeződik. Mindenképpen egy teljesen más társadalmi, civil társadalmi környezetet ad és ez a más társadalmi civil környezet természetesen teljesen más szemléletű honvédséget kíván és teljesen más megítélését kívánja a civil társadalom részéről. És ez az, amiről szeretnék beszélni, különös tekintettel Wachsler Tamás előbbi hozzászólására.
Igen, amennyi negatívum rakódott évtizedek, évszázadok alatt a honvédségre teljes joggal, ahogy kialakultak annak a másodlagos negatív sallangjai gondoljunk arra a porosz szellemre, ami jellemezte a hadsereget, ami nem véletlenül volt -, azért volt, mert olyan volt a civil társadalom is. Ugyanakkor, valóban, egy liberalizált, demokratikus, mai kornak megfelelő naprakész hadsereg szellemének tükröznie kell ugyanúgy, jó értelemben, a mai kor követelményeit. De egy dolgot tudnunk és látnunk kell. Jelenleg - és akkor nem is szavaznánk honvédelmi törvényről - hadseregre szükség van. Ha hadseregre szükség van, akkor már csak azon vitatkozhatunk és azt taglalhatjuk, hogy milyenre van szükség és ez a mai modern társadalomba, demokratikus társadalomba hogyan illeszkedjék be és milyen legyen most akkor naprakészen a civil társadalom és a hadsereg viszonya. Hát mindenképpen olyannak kell lenni, hogy sokkal simulékonyabban beilleszkedjen a civil társadalomba, se negatív megkülönböztetés ne legyen, se pozitív. Tudjuk azt, hogy a hadsereg speciális liberalizált helyzetben volt a két világháború között, de a Szovjetunióban is az elmúlt évtizedekben privilegizált helyzetben volt, ami mindenképpen negatív megítélés alá esik. De ugyanígy negatív megítélés alá kell, hogy essen a liberalizálódás és a demokratizálódás kapcsán a hadseregnek egy bizonyos értelmű negatív megítélése.
Azt szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy amíg hadseregre szükség van - és ezt nem mi döntjük el most, még a mai, felgyorsult világban sem tudjuk megjósolni, hogy meddig -, addig a hivatásos állománynak a megbecsülése és társadalomban elfoglalt helye, úgyszintén a hadseregnek a megítélése és a társadalomban elfoglalt helye mindenképpen pozitív irányultságú kell legyen, természetesen megszabadulva mindazoktól a sallangoktól és az előbb említett porosz szellemtől és társadalomban betöltött szerepétől, ami a megelőző időszakokban mindenképpen negatív tendenciájú volt.
Mit értek ez alatt'? Ne csak azt sugallja ez a honvédelmi törvény, hogy rövidebb lesz a szolgálati idő; ne csak azt sugallja, hogy európaiságunkat jelképezve alternatív szolgálati lehetőségek vannak; de sugallja ezek mellett azt is ez a törvény, hogy igenis továbbra is, amíg van hadsereg, tisztelete és becsülete legyen a fegyveres szolgálatnak is - mert ez társadalmi követelmény és társadalmi elvárás -, sugallja azt, hogy a hivatásos szolgálatnak becsülete és tisztelete legyen a társadalomban. És ha ezt mind tükrözi ez a törvény, akkor úgy érzem, hogy meg fog felelni a kívánalmaknak.
Még egy gondolatot szeretnék hozzáfűzni, és azt hiszem, hogy ezt is figyelembe kell vennünk. Az elmúlt időszak politikai, és legfőképpen politikai megnyilvánulásai a világ felé, és még sokkal jobban a szomszédok felé, a környező országok felé nagyon sok félreértésre adtak alkalmat, és nagyon sok deklaráció félreértetődött. Nem azt eredményezte, amit a deklaráló szándékozott, sőt, mondhatjuk, számtalanszor talán szándékos félreértetődés is volt.
Legyen ez a honvédelmi törvény - amit most mi megszavazunk - szellemében egy sokkal igazabb üzenet és egy sokkal igazabb deklaráció a világ, de legfőképp szomszédaink felé. Hogy ezzel a honvédelmi törvénnyel Magyarországon egy olyan hadsereg fog működni, amely tiszteletben tartja a környék realitásait, soha többet nem nyúl fegyverhez igényeinek érvényesítésére, tiszteletben tartja az elfogadott határokat, tiszteletben tartja a katonai és politikai térképet környékünkön; és annak ellenére, hogy hadsereg van, minden körülmények között a legbékülékenyebben belesimul abba a liberális és demokratikus környezetbe, amely mindannyiunknak óhaja.
Úgyhogy legyünk akkor egy kicsit büszkék is arra, hogy ilyen törvényt tudunk hozni, és tényleg ezt az üzenetet messzebbmenően és jobban hallják a szomszédokban, mint az elmúlt egy-két évben oly sokszor félrehallott üzenetet. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Mécs Imre képviselő úr.
Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Csak pontosítani szeretném az előbbi mondanivalómat, talán elsősorban a jegyzőkönyv számára.
Nem vagyunk az Európa Parlament tagjai, hanem az Európa Tanács Közgyűlésének leszünk a tagjai. De ez az irat, amire hivatkoztam, ez figyelembe veszi az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a határozatát és ajánlását a kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásáról. A lényegen nem változtat; ha Európához kívánunk felzárkózni, akkor ezt a határozatot és ezeket az ajánlásokat messzemenően figyelembe kell venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dornbach Alajos)
ELNÖK: (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Következik dr. Inotay Ferenc képviselő úr a Kereszténydemokrata Néppárttól.
Felszólaló: Dr. Inotay Ferenc (KDNP)
INOTAY FERENC, DR. (KDNP)
INOTAY FERENC, DR. (KDNP) Elnök Úr? Hölgyeim és Uraim! Mi most az 1966-os I-es törvényt módosítjuk. Én magam, amikor végigtanulmányoztam a törvényt és a módosító javaslatokat, az a képzet alakult ki bennem, ez egy olyan kabát, amelyik annyira foltos, hogy nem lehet látni, hogy eredetileg mi volt. Vagy másképpen, egy olyan toldott-foldott épület, amelyről nem lehet tudni, mi volt az eredeti célja, mire építették, mi a funkciója.
Ezt a törvényt úgy, ahogy van - ahogy az előttem szólók is mondották - el kell dobni. Ez rossz. Mégis szükséges a módosítás azért, mert az élet, a folyamatosság megkövetel bizonyos változtatásokat.
Ami a lényege: a szolgálati idő módosítása, csökkentése, amellyel - gondolom - mindenki egyetért. A honvédelmi miniszter úr ezt a csökkentést már gyakorlatilag részben végrehajtotta annyiban, hogy egyes, szolgálatban lévő, tizenkét hónapot leszolgált katonákat - s ez jelentős szám - már leszerelt. Tehát - bár a törvény ezt nem tette lehetővé - egyes sorkatonák megszabadultak a katonai kötelezettségtől azért, mert gyermekük van, mert a szociális, családi körülményeik ezt indokolták. Ezt a honvédelmi miniszter úr a saját hatáskörén belül csinálta, tehát végeredményben már mielőtt ezt mi megszavaztuk volna, ilyen irányban intézkedés történt - nagyon helyesen.
A honvédelmi törvényünk módosításánál azonban azt mindenféleképpen figyelembe kell venni, hogy a honvédség működőképessége megmaradjon. Remélhetőleg erre a honvédségre olyan szempontból, olyan okokból, mint az elmúlt időben, soha nem lesz szükség, de a működőképességét fenn kell tartani, mert a világban van arra szomorú tapasztalat, hogy a nem kellő működőképességű hadseregeket üzemeltető, fenntartó ország milyen helyzetbe kerülhet.
Most erre a módosító javaslatra - amellyel mi módosítani kívánunk egy használhatatlan, gyakorlatilag egy elavult törvényt - annyi időt szenteltünk a honvédelmi bizottságban, amely ezt nem érdemli meg; és mi is itt nagyon sokat ragozzuk, beszélünk róla. Elkészül az új honvédelmi törvény, egyetlen egy "sorvány" fog bevonulni februárig, és a következő már az új honvédelmi törvény szerint teljesíti a szolgálatot. Én úgy érzem, hogy ezzel nem szabad, nem volna szabad annyi időt eltöltenünk - amikor annyi munkánk volna még -, mint amennyit ténylegesen eltöltünk. Ha egy meglévő házat le fognak bontani, abba nem invesztálunk be olyan mennyiségű energiát, pénzt, időt, csak amennyire szükség van. Itt talán úgy érzem, hogy mi ilyesmit csinálunk.
Mégis néhány szóban egyes kiegészítéseket minősítenem kell, hozzá kell szólnom. Nevezetesen: én még emlékszem arra, amikor a katonai szolgálat harminchat hónap volt, ami tönkretette egy fiatal férfinak az életét, mert kettévágta mind karrier, mind családi, mind egyéb érzelmi kapcsolatai vonatkozásában. Ehhez képest a huszonnégy, majd a tizennyolc hónap egy csodálatos vívmány volt. Most a tizenkét hónap még nagyobb vívmány. A tizenkét hónapnál lejjebb menés? Hát akkor mikor lesz a kiképzés? Lesznek nyári katonák és lesznek téli katonák? Én katonakoromból nagyon jól tudom, hogy milyen lényeges különbség, hogy a tanulást, a képzést mikor kaptam: télen, vagy nyáron. Tizenkét hónapnál lejjebb menni épp azért nem lehet, mert adott esetben nem fogja tudni a nyári katona a téli feladatot megoldani.
A polgári szolgálat. A polgári katonai szolgálat helyett a polgári szolgálatnál már ott merülnek fel viták, hogy ezt a lelkiismereti okra való hivatkozással lehet kémi. A lelkiismeretet vizsgálni énszerintem lehet. Vannak olyanok, akik egy adott ötletből, vagy fiatalos - úgynevezett - brahiból mondanak ilyen vagy olyan véleményt.
A magam részéről amellett vagyok, hogy a bizottságnak - bár nem lehet más döntést hozni, minthogy polgári szolgálatot teljesítsen a hadköteles, ha ragaszkodik hozzá - működnie kell! Hogy a bizottság reálisan működjön, nem tartom rossznak, ha adott esetben az illető egyházának képviselőjét is megkérdezik. Tehát ha valaki valamelyik egyház tagjának tartja magát és azt mondja, hogy az egyházam tanítása szerint nem kívánok katona lenni, s a végén kisül, hogy annak az egyháznak nincs ilyen tanítása. Avagy ha megállapítják, hogy ugyanakkor, amikor humánus és egyéb lelkiismereti okok miatt nem kíván valaki katonai szolgálatot teljesíteni, de egyéb magatartása a társadalomban épp olyan, ami kizárja annak lehetőségét, hogy neki ilyen lelkiismereti kérdése, belső indíttatása legyen.
A polgári szolgálat idejét, ha csökkentjük, azonossá tesszük a katonai szolgálattal vagy tartalékos polgári szolgálatot is rendszeresítünk, rendkívüli anomáliák állnak elő. Mi történik? Én még emlékszem arra, hogyha szükség volt egyes alakulatoknál borbélyra, megnézték, hol van borbély és behívták tartalékos katonai szolgálatra. Most mi történik? Egy meglett, jól menő, valamilyen polgári funkcióban lévő, tehát a civil társadalomba beilleszkedett ember, aki hadköteles, arra kényszeríthetnek, hogy tartalékos polgári szolgálatra hívják be.
Az azonban nem megoldás, hogy a tartalékos polgári szolgálatot akkor teljesítse a hadköteles, amikor ó akarja! Azért nem, mert akkor ez egy munkaadói kötelezettséget jelent. Tehát a Munkaügyi Minisztérium keretein belül nem lehet valakit arra kötelezni, hogy amikor jelentkezik valaki, akkor akarja a katonai szolgálata helyett a tartalékos polgári szolgálatát letölteni.
Egyben azonban Mécs Imre képviselőtársam javaslatával én is nagyon egyetértek, hogy azt ki kell zárni, hogy ha a fegyveres szolgálatot teljesítők közül a honvédségnél a hivatásos funkcióban valamilyen hiány van, azt egy magas képesítésű és a társadalomban betöltött helyes helyéről elvont emberrel töltsék be; magas képzettségű mérnök piti dolgokat végezzen a hadseregben azért, mert tartalékos, nem továbbképzést, nem újratanulást!
Van egy ilyen javaslat is, hogy a társadalmi szervek, társadalmi egyesületek ne legyenek kapcsolatban a hadsereggel. Ez egy lehetetlen helyzetet idézne elő, hiszen a Vöröskereszt is társadalmi szervezet, és a hadseregben háború esetén a Vöröskeresztre háruló feladatokról nem kell részleteket beszélnem.
A polgári szolgálatnál tehát azért tartom a 22 hónapot a magam részéről reálisnak, mert ha nem így volna, azok jutnának előnyösebb helyzetbe, akik ezt a szolgálatot választják, szemben a fegyveres szolgálattal, mert a fegyveres szolgálatot vállalókat - bár 12 hónapot töltenek le egyhuzamban - a további 10 hónapra bármikor behívhatják, amíg a hadköteles kor végét el nem érték.
A tartalékos polgári szolgálatot pedig én az előbb említetteknél fogva nem tartom helyesnek, de ez az álláspontja a honvédelmi bizottságnak is.
Végezetül azt szeretném még egyszer elmondani és javasolni, hogy minél kevesebbet foglalkozzunk most ezzel a témával, mert májusban, a honvédelmi törvény tárgyalásakor érzésem szerint sokkal erősebb és sokkal komolyabb problémák, viták lesznek.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)
(Elnökváltás. Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Inotay Ferenc képviselőtársam felszólalását. Szólásra következik Szili Sándor képviselő a Magyar Szocialista Párt részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Szili Sándor (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Csak üdvözölni lehet, hogy a Kormány egy méltán népszerű, rendeletileg már 1989-ben bevezetett gyakorlat törvényre emelésére nyújtott be javaslatot, amely a katonai szolgálati idő csökkentését irányozza elő.
A javaslat jól illeszkedik egy olyan gyökeres haderőreformhoz is, amely megfelelne a hazai és az európai változásoknak. A kibontakozó európai egyesülési folyamat, valamint a Varsói Szerződés szétesése lehetővé teszi egy valóban nemzeti érdekeket szolgáló hadsereg kialakítását, figyelembe véve az ország földrajzi helyzetét és nem utolsó sorban gazdasági lehetőségeit.
Meggyőződésem, hogy hazánk függetlenségét és biztonságát okos, megfontolt kül- és honvédelmi politikával tudjuk csak biztosítani. Ezért kell kifejeznem aggályaimat az olyan félreérthető nyilatkozatokkal kapcsolatban, amelyek a szomszédos országokban fenyegetettségi érzést válthatnak ki. Hazánk biztonságpolitikájának az utóbbi években kialakultak bizonyos alapjai és bizonyos eredményei. Úgy gondolom, ezen a területen a Kormánynak nem kell hivatkoznia arra, hogy nehéz örökséget vett át.
A honvédelmi törvény módosításával kapcsolatban - annak céljával egyetértve - szeretném megjegyezni, csatlakozva azokhoz, akik ugyanezt már más törvények vitájában is felvetették, hogy a törvényhozásnak ez a módja lényegében sérti a tisztelt Házat. Ha az Országgyűlés csupán egy-egy kiragadott részletkérdés szabályozására fordítja figyelmét, akkor nem tesz egyebet, mint asszisztál az illetékes minisztériumnak, amely így a régi típusú rendeletalkotást emeli törvénykezési szintre. Ha ugyanis végigtekintünk a hatályos szövegen, akkor láthatjuk, hogy az tele van összefüggéseit, célját, értelmét vesztett rendelkezésekkel, illetve ellentmondásokkal, s ezen csak némiképp javíthatnak Wachsler Tamás képviselőtársam javaslatai.
Ami a saját módosító javaslataimat illeti, azok az alkotmány 70/A §-a szellemében születtek, amely alapján nem lehet megkülönböztető törvényeket alkotni. A törvényeknek mindenkor az állampolgári jogegyenlőségen kell alapulniuk. Épp ezért nem tartom elfogadhatónak, hogy akár a fegyver nélküli vagy akár a polgári szolgálatot választó fiatalokra a törvény hátrányos rendelkezéseket alkalmazzon. Meggyőződésem, hogy a haditechnika fejlődése egyre inkább szükségessé tesz olyan szakszolgálatokat, amelyeknél csak közvetlen önvédelemből válhat szükségessé a fegyverhasználat, s ezért nem indokolt a fegyveres kiképzés. Tekintettel arra, hogy, a fegyver nélküli szolgálatra - a fegyveres kiképzés, illetve az ezzel járó kötelezettségek kivételével - ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a fegyveres szolgálatra, jogsértő lenne ezért hosszabbra szabni a szolgálati időt.
A tapasztalat az, hogy két éve, mióta erre törvényes lehetőség van, a bevonulóknak csak igen kis hányada választja ezt a szolgálati formát. Ezért indokolatlan a honvédelmi tárca azon aggálya, hogy tömegesen választanák a katonai szolgálatnak ezt a módját, veszélyeztetve ezzel a haderő ütőképességét.
Ugyanez vonatkozik a polgári szolgálatra is. Ezért a polgári szolgálatot is olyan módon kell szabályozni, hogy annak semmilyen diszkriminatív jellege ne legyen, és világosan kitűnjön belőle a polgári szolgálat egyenértékűsége a katonai szolgálattal. Ez állna összhangban az Európa Tanács ajánlásával is, amiről Mécs Imre és Wachsler Tamás képviselőtársaim is beszéltek.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a korábbi rendszerben mindazokat, akik megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot, polgári per útján elítélték, amely viszont nem mentesítette őket a kötelezettség alól.
A demokratikus átalakulás folyamatában először 1989-ben nyílt arra lehetőség, hogy azok a fiatalok, akik lelkiismereti okokból tagadják meg a fegyveres szolgálatot, polgári szolgálatot teljesíthetnek. Ez a szám 1989-ben 219 fő volt. Véleményem szerint az egyes szolgálati formák jellegének és nehézségének közelítése a kormányzat és a katonai vezetés feladata, nem pedig a törvényhozásé.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a szociális hálózat jelenlegi színvonalának puszta megőrzéséhez is sok ezer ember további munkájára lenne szükség. Nincs pénz, nincs ember, a helyzet egyre rosszabb. A polgári szolgálatosok enyhíthetnének a szociális gondokon, a betegek, az ellátatlanok, az öregek szolgálatán. A fegyver nélküli és polgári szolgálat kiterjesztése az általános nemzetközi tendenciának is megfelel. A hadseregben ugyanis folyamatosan növekszik, lassan a 70 százalékot is meghaladja az olyan szolgálat, ahol nem szükséges fegyver. Ilyen a katonai infrastruktúra, mint például a közlekedés, hírközlés, a számítástechnika, a meteorológia, hadtápszolgálat, az egészségügy stb. Ezeken a területeken a polgári szolgálatra behívottak természetesen honvédelmi tartalmú felkészültséget is szerezhetnek.
Végül szeretném megindokolni javaslatom azon részét, amely a 6 hónapos tartalékos szolgálati időre vonatkozik. A 18 hónapos össz-szolgálati idő összhangban állna az ország szűkös anyagi helyzetével és ésszerű mértékű tartalékos behívást tenne lehetővé. Kiküszöbölné az eddig tapasztalható üresjáratokat, a gyakorta panaszolt látszattevékenységet, emelné a tartalékos kiképzés rangját, mert arra szorítaná a katonai vezetést, hogy csak olyan mértékben foglalkoztassa a tartalékos állományt, amelyet a haditechnika fejlődése megkíván, vagy olyan esetekben, amikor ezt az ország érdeke szükségessé teszi. Mindezekre maximálisan a hat hónap elegendő lenne. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék javaslataimnak gazdasági és társadalmi vonzatát.
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném bejelenteni, hogy az alkotmányügyi bizottság 574-es szám alatt benyújtott módosító javaslatát elfogadom, így a saját 550-es számon benyújtott módosító javaslatomat visszavonom. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Szili Sándor képviselőtársam felszólalását. Soron következik Horváth Béla képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Horváth Béla (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állam irányítása, a kormányzás bonyolult feladat, ezért felszólalásomat az a gondolat vezérli, hogy a nemzet sorsát befolyásoló kérdésekben a jövőben ne tévedjünk. Ilyen fontos kérdés megítélésem szerint a most tárgyalásra kerülő, a honvédelemről szóló 1976. évi törvény módosítása. A honvédelem a magyar nemzet életében, több mint ezer éves múltjában mindig sorsdöntő kérdés volt. Amikor elhanyagolták vagy rossz irányba terelték, akkor mindig nemzeti katasztrófákhoz vezetett, olyan nemzeti bukásokhoz, amelyek évtizedekre, sokszor évszázadokra visszavetették az ország fejlődését. Ezért a törvényjavaslat módosításakor ne csak az a gondolat vezessen mindig, hogy a békeidőben eltöltendő sorkatonai szolgálatot 18 hónapról 12 hónapra akarjuk leszállítani, ne csak az a gondolat legyen, hogy milyen időtartamú legyen a fegyvermentes szolgálat, jóllehet ezek nagyon népszerű, az országban nagyon sok családot érintő intézkedések lesznek - egyet is értek velük, és támogatom a törvényjavaslatot összességében. Úgy ítélem meg, hogy ezek a kérdések a honvédelmi törvénynek csak egy epizódja. A honvédelmi törvény eredeti, 1976. évi változata katonai szakértőink szerint több mint 25 ezer szóból álló dokumentum. Ebből a 25 ezer szóból az, hogy a fegyveres sorkatonai szolgálat békeidőben mennyi lesz, kb. 10 szóban szerepel. A többi 24 990 szó is nagyon fontos, a nemzet életét, a nemzet biztonságát, a nemzet polgárainak hétköznapjait alapvetően befolyásoló szavakról szól. Kiemelnék néhány példát: nagyon komoly korlátozásokat tartalmaz a 15. fejezet, amely az állampolgárok anyagi szolgáltatásaira vonatkozik, melynek értelmében az állam a honvédelem céljaira kisajátíthat bármilyen ingatlan vagy ingó magán- és köztulajdonokat. Beszélhetünk a 18. fejezetről is, amely azokat a rendkívüli intézkedéseket tartalmazza, amely a rendkívüli állapot idején lényegében azonos az alkotmányos jogok felfüggesztésével, a rendeleti úton történő kormányzással. Mindezeket csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem a honvédelmi törvény súlyát, jelentőségét, összetettségét.
Nézzük tovább a problémát! Az 1976. évi honvédelmi törvény - mint ma már hallottuk -1989-ben kétszer, 1990-ben pedig egyszer már módosításra került. Ezek a módosítások az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Magyar Honvédség parancsnoka, a honvédelmi miniszter jogkörével, kötelmeivel foglalkozik. Továbbá az ez idáig végrehajtott módosítása kiterjedhet az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeiben a honvédelmi oktatással kapcsolatos részek törlésére, valamint a hadkötelesek békeidőben történő szolgálatán belül a polgári szolgálat bevezetésére is. Ezek a módosítások alapvetően helyesek voltak, de nincsenek összhangba hozva a törvény további részével.
Ma a honvédelmi törvényünk olyan - és ma már számtalan hasonlatot hallottunk, hadd mondjak egyet én is -, mint egy rosszul begombolt, foltos mellény. Most még a Deák Ferenc-i mondás sem igaz, miszerint a rosszul begombolt mellényt teljesen ki kell gombolni és újra begombolni. Most új mellényt kell csinálnunk. Ezért a továbbiakban inkább a gondolataimat a készülődő új törvényhez szeretném elmondani.
Tisztelt Képviselőtársaim! A teljes átgondolás, illetve az új törvény megalkotására vonatkozó koncepció kialakítására javaslatom a kővetkező: a törvénynek nyelvezetében, terminológiájában egységesnek kell lennie. A törvény jelenlegi állapotában terjengős, nem elég konkrét. Ilyen bíráló, jogos megjegyzéseket ma már hallottunk itt. Javaslom: egyértelműen meg kell fogalmazni a törvényben a Magyar Honvédség, a fegyveres erők és testületek, a honvédelem egész rendszerének irányítási struktúráját. Ezen belül világos módon tisztázni kell az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a honvédség parancsnoka és a honvédség vezérkari főnökének jogait, kötelességeit, a honvédelem irányítási rendszerében, mégpedig külön-külön: békében, szükség-, illetve rendkívüli állapotban, hadiállapotban. Meg kell határozni a rendkívüli állapot és a hadiállapot elrendelésének pontos feltételeit, összhangba hozva a Magyar Honvédség különböző fokozatú harckészültségi állapotainak bevezetésére vonatkozó, jelenleg még érvényben lévő előírásokkal.
Ezért javaslom: létre kell hozni egy szerkesztő bizottságot, amely záros határidőig terjessze elő a teljesen újrafogalmazott honvédelmi törvénytervezetet, és a szerkesztő bizottságban a honvédelmi és belügyminisztériumi kijelölt szakembereken kívül szerepeljenek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia megfelelő szakemberei is.
Tisztelt Ház! A honvédelem fontosságára, egy jó honvédelmi törvény szükségességére még egy szempontból szeretnék rávilágítani. Ma már egyértelmű, hogy nem azért van szükség hatékony honvédelemre, ütőképes haderőre, mert támadó szándékaink lennének, nem állunk szemben az úgynevezett burzsoá imperializmus falra festett fenyegető fantomjával sem, viszont biztosítani kell minden olyan közelebbről megnyilvánulható kalandor agresszióval szemben az országot, mint amilyen a közelmúltban Kuvaitot érte. Ne adj' isten, ha ilyen előfordulna, akkor katonailag senki sem védene meg minket. Következésképpen: azon lehet vitatkozni, hogy békében milyen időtartamúak lehetnek a katonai szolgálat különböző formái. Egy azonban biztos. Békében is olyan méretű és modernül felszerelt haderővel kell rendelkezni, ami az ország védelmét, határainak sérthetetlenségét annyi ideig tudja biztosítani, amíg adott esetben a különböző nemzetközi garanciákat nem érvényesíti.
Ezért a békeidőben meglévő haderőn kívül új honvédelmi törvény kell. Ezért javaslom az új törvény kidolgozása mellett, hogy Magyarország állítson fel hivatásos haderőt. Ez a magyar politikai gondolkodásmódtól nem áll távol, hiszen már 1715-ben a VIII. törvénycikkben az ország rendjei kimondták, hogy "állandó sereget kell felállítani". Tisztelt Ház! Ha már akkor szükségesnek tartották az őseink, mennyivel szükségesebb ez a jelenben, midőn a hadvezetés újabb módja és a hadtudományok fejlődése nagy erők összpontosítását és egységes működését igényli, de a régi modorú rendszert egyáltalán lehetetlenné teszi. Hajdan, ha két hatalmasság hadat üzent egymásnak, hónapok múltak el, míg seregeiket a harctérre vezették. Akkor még országgyűléseket is lehetett tartani a háború megüzenése és megkezdése között. "Most is harcképes seregnek kell mindig készen állni, mert még időnk sem volna a háború fölött tanácskozni." Ezeket a mondatokat a magyar Országgyűlésen 1867-ben Deák Ferenc mondta el. Ezért most én is az állandó, hivatásos hadsereg felállítását javaslom a haza érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Horváth Béla képviselőtársam felszólalását. Soron következő felszólalónk Szelényi Zsuzsanna képviselőnő a FIDESZ részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Szelényi Zsuzsanna (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban megjegyzem, hogy javaslatom benyújtásával csupán pontosítani, egyértelműsíteni szeretném Wachsler Tamás 513-as számon a 8. pontban beadott módosító javaslatát. Mivel ezt a módosító javaslatot mind a honvédelmi, mind a jogi bizottság már tárgyalta, úgy vélem, hogy a bizottságok összehívására az én csatlakozó módosító javaslatom miatt nincs szükség.
A csatlakozó módosító indítvány lényege annak megerősítése, hogy az alternatív szolgálat igénybevétele alanyi jogon járjon mindazoknak, akik lelkiismereti okokból nem kívánnak fegyveres katonai szolgálatot teljesíteni.
Meggyőződésem szerint semmiféle külön bizottságnak nem lehet jogosítványa arra, hogy lelkiismereti ok meglétét egyáltalán vizsgálja. Ez az eljárás számos visszaélésre ad lehetőséget. Ezért javaslom, hogy a polgári, illetve a fegyver nélküli szolgálatot néhány rendkívüli eset kivételével a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok adja meg lelkiismereti vizsgálódás nélkül.
Javaslatom szerint nem kaphatnának engedélyt polgári, illetve fegyver nélküli katonai szolgálatra azok, akik fegyveres testületek tagjai, illetve akiknek fegyvertartási engedélye van. Nem kaphatnának polgári szolgálatra engedélyt azok, akiket erőszakos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya megfogalmazza az alternatív szolgálat választásának lehetőségét lelkiismereti meggyőződés alapján. A legtöbb európai országban, ahol hadkötelezettség egyáltalán létezik, szintén megadatik az alternatív szolgálat lehetősége. Mécs Imre és Wachsler Tamás képviselőtársaim már említést tettek arról a felhívásról, amelyet az Európa Parlament 1989. október 13-án intézett az Európa Tanács tagországainak országgyűlési képviselőihez, hogy az alternatív szolgálat alanyi jogi bevezetését országaikban kezdeményezzék és törvénybe iktassák. Magyarország hamarosan az Európa Tanács tagja lesz. A jelen törvénymódosítással a magyar Parlament egyértelműen bizonyíthatná, hogy európaiságunk nemcsak elvi deklarációnk szintjén létezik, hanem a magyar jogrendszer átalakításával képes kapcsolódni az európai normákhoz. A jelenleg hatályos törvény nem felel meg ezeknek az európai normáknak és ez emberi jogi szempontból is erősen kifogásolható.
Végül pedig hadd említsem meg azt a meggyőződésemet, hogy a polgári szolgálat társadalmi fontosságát tekintve semmiféleképpen sem marad el a fegyveres szolgálat mögött, pszichológiai szempontból pedig azzal össze nem mérhető, de hasonló nagyságrendű felelősséget és megterhelést jelet azoknak, akik ebben részt vesznek. A jogrendszerünkbe épített garanciák pontosabb kiépítéséért és az emberi jogok következetes, teljesebb körű alkalmazásának érvényre juttatásáért kérem fogadják el módosító javaslatomat. Köszönöm szépen. (Taps)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Szelényi Zsuzsanna képviselőtársam felszólalását, soron következő felszólalónk dr. Kálmán Attila képviselő a Magyar Demokrata Fórum részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Dr. Kálmán Attila (MDF)
KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF)
KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom abban mindnyájan egyetértünk, hogy a Magyar Köztársaságot elsősorban okos külpolitikával kell megvédenünk, tehát azzal, hogy lehetőleg békében éljünk minden országgal. Biztosítékul azonban szükségünk van hazájához hű, jól képzett és korszerűen felszerelt honvédségre is.
A honvédelem erejét nem csupán a pillanatnyilag egyenruhát viselők jelentik, hanem azok is, akik naprakészen kiképzettek és bármikor néhány nap alatt hadra foghatók. Tehát véleményem szerint hivatásos hadsereget nem csupán anyagi okok miatt nem hozhatunk létre, hanem azért sem, mert ez esetben le kellene mondanunk a szinte teljesen kiképzett felnőtt férfilakosságról, mint tartalékos katonáról. Természetesen támogatom a kötelező fegyveres katonai szolgálat 12 hónapra való csökkentését. Elvárható, hogy ezt a 12 hónapot a lehető legjobban ki is használjuk. Nem csupán kiképzésre, hanem jellemformálásra, valamint az általános műveltség növelésére is. Nem ideológiai átnevelésre gondolok. Ez esetben támogatom Wachsler Tamás azon javaslatát, amely szerint 30 napot meghaladó fenyítés esetén a fenyítés teljes időtartamát ne számítsák a kötelező 12 hónapba.
Képviselőtársaim figyelmet felhívom arra, hogy hosszabb távon - sajnos - csökkenni fog a hadkötelesek létszáma, tehát a tartalékosok fokozottabb behívására nem csupán rendszeres továbbképzésük miatt, hanem létszámkiegészítés céljából is szükség lehet. Ezért véleményem szerint a fegyvermentes katonai szolgálat és a polgári szolgálat idejének meghatározását nem 12 hónapos fegyveres katonai szolgálathoz kell viszonyítani, hanem az annál lényegesen többhöz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Kálmán Attila képviselő felszólalását. Soron következik Rockenbauer Zoltán képviselőtársunk a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Rockenbauer Zoltán (FIDESZ)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban azt szeretném megemlíteni Horváth Béla képviselőtársamnak, hogy én is erről a bizonyos általa nagyon minimális terjedelműnek, ennek a bizonyos 10 szónak az elvi megközelítését próbálnám adni, és arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy 2, azaz két szóban is lehet alkotmányt sérteni. Egy rövid paragrafus elegendő ahhoz, hogy egy törvény inhumánussá váljék.
Nevezetesen arról szeretnék beszélni, hogy mind a fegyvertelen, mind pedig a polgári szolgálat időtartama 12 hónap legyen, amely további 10 hónap tartalékos szolgálattal egészük ki, hasonlóképpen a fegyveres szolgálathoz. Más szóval a FIDESZ ugyanolyan elbírálást kér a fegyver nélküli és a polgári szolgálatot választókra, mint a fegyveres szolgálatot teljesítőkre.
Tisztelt Országgyűlés! A két módosító indítványban felvetett probléma tehát, hogy minden állampolgár lelkiismerete szerint választhasson a fegyveres és fegyvertelen, illetve polgári szolgálat között, és hogy a szolgálatfajták minden tekintetben azonosak legyenek. Ez az elv a FIDESZ legelső követeléséhez tartozott, benne foglaltatott mind az 1988. júniusi, mind az 1989. októberi alapdokumentumainkban.
Amikor 1989 őszén a Parlament végre napirendre tűzte a polgári és a fegyver nélküli szolgálat kérdését és szabályozta, ahogyan szabályozta, részben elégedettek lehetünk, hiszen a civil társadalom nyomására ez az alapvető jog végre legalább az Országgyűlés elé került. A megszületett eredménynél nem is igen várhattunk többet a még csillaggal ékesített Parlamenttől, amelynek padsoraiban sokan abban az esztendőben kezdtek ismerkedni nemcsak a lelkiismereti szabadság, hanem egyáltalán a lelkiismeret fogalmával.
Az idén tavasszal megválasztott Parlamentbe azonban, szilárd meggyőződésem szerint, olyan pártok és képviselők kerültek - üljünk bár a patkó bármelyik oldalán -, amelyek és akik számára a lelkiismeret szabadsága a legalapvetőbb jogok egyike. Hogy is lehetne ez másképp, hiszen mi más mozgathatott volna bennünket az elmúlt évek küzdelmeiben, mint ennek az oly sokáig semmibe vett alapvető emberi jognak az igénye?
Én úgy vélem, ezt a kérdést onnan, és csakis onnan közelíthetjük meg: azok az emberek, akiknek lelkiismerete, vallási vagy morális meggyőződése azt mondja, semmilyen körülmények között ne ölj, vagy semmilyen körülmények közt ne segítsd elő, hogy másokat megöljenek, szóval, ezek az emberek minden tekintetben egyenlőek azokkal, akik bizonyos körülmények között - például háborúban - el tudják fogadni egy másik ember életének kioltását.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a kérdést nem erkölcsi, hanem jogi szempontból vetem fel. Nem azt állítom tehát, hogy az előbbiek magasabb rendű morált képviselnének. Úgy gondolom, hogy nem ez a tárgya ennek a vitának. Pusztán annyit állítok, hogy jogilag ugyanolyan megítélés alá kell esniük, mint az utóbbiaknak. És amennyiben ezt elfogadjuk, be kell látnunk, hogy nem szabályozhatjuk diszkriminatíven sem az előbbiek, sem az utóbbiak rovására a hadkötelesség intézményét.
Ez a probléma megszűnik, persze, magától, ha egy ország hivatásos hadsereget tart fenn, ha nincs kötelező katonai szolgálat. Úgy tudom, nincs még eldöntve, hogy honvédelmünket jövőben hivatásos hadseregre építjük-e vagy marad az általános hadkötelesség. Én magam az előbbi híve volnék. Mindenesetre el kell fogadnunk, hogy a jelenlegi realitás szerint a fiataloknak még egy darabig valamilyen fegyveres vagy fegyvertelen, illetve polgári szolgálatot kell teljesíteniük. De nem kell, sőt nem szabad elfogadnunk semmiféle hátrányos megkülönböztetést azokra nézve, akik az Alkotmányban biztosított lelkiismeret szabadságának joga alapján választanak a szintén az Alkotmányban biztosított egyenlő értékű szolgálatfajták között. Mert semmiféle méricskéléssel nem lehet bebizonyítani, hogy a haza javát, vagy akár a honvédelmünket, a betegápolás, a szociális gondozómunka kevésbé szolgálná, mint a gépfegyver kezelésének ismerete. Nincs olyan hatalom, nincs olyan mérce, amivel ez mérhető lenne, ami azt kimutathatná, hogy az utóbbi száz, hetvenöt vagy akár harminchét százalékkal hasznosabb, nehezebb vagy dicséretesebb. Ezért nem fogadható el sem a 15+7-es, sem a 18+4-es, sem más, a fegyvertelen vagy a polgári szolgálatot választókat a szolgálati idő tekintetében hátrányosan érintő megoldás, amely alaposan, vagy akár a legkisebb mértékben is nehezebbé teszi számukra a pályakezdést, a továbbtanulást vagy a családalapítást.
Itt kell megjegyeznem azt, amit a honvédelmi miniszter úr említett, hogy a katonai idő megosztása a polgári szolgálat esetében nem ésszerű. Úgy gondolom azonban, hogy az érvek, amiket honvédelmi miniszter úr elmondott, azokra a hadkötelesekre vonatkoznak, akik e között választhatnak. A mi módosító indítványunkban benne van, hogy a hadköteles, amennyiben úgy gondolja, hadd tölthesse le egyben a 22 hónapot; amennyiben ez számára hátrányos, akkor választhassa a 12+10-es megoldást. Úgy gondolom, ne döntsük el a hadköteles helyett, hogy mi ésszerű és mi nem.
Kérem Önöket, hogy mindezt fontolják meg, amikor szavaznak. És higgyék el: frakciónk tagjainak majd mindegyike volt már katona, sorkatona; a Jehova tanúi felekezet tagjainak száma erősen konvergál a zéró felé, magam sem vagyok ebben az értelemben pacifista, de a világért sem szeretném szavazatommal a nevemet adni olyan törvényi szabályozáshoz, amely ezeket az embereket meggyőződésük miatt sújtaná.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Rockenbauer Zoltán képviselőtársam felszólalását. Soron következő felszólalónk Király Béla képviselőtársunk a függetlenek részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Király Béla (független)
KIRÁLY BÉLA (független)
KIRÁLY BÉLA (független) Nem azok részéről. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam nevében beszélek, nem hatalmazott fel a függetlenek csoportja, hogy beszéljek.
Én azt szeretném, ha az egész vita egy dologra koncentrálódna, a szolgálati idő megállapítására, és tovább kellene menni, nem szabadna elmerülni apróságokban. De ha egyszer a honvédelem és a biztonság alapkérdéseit fölvetettük, beszéljünk egy pár percig erről.
A biztonság és a védelem alapja nem a tankok száma, hanem szilárd társadalom, szilárd gazdaság, szilárd és köztiszteletnek örvendő kormány. Ebből adódik a hadsereg öntudata is. Jogból ered a kötelezettség. Csak ezek után, ha ezen a három téren szilárdságot élvez a társadalmunk, csak akkor következik a honvédség, a hadsereg kérdése. Ha ezen a három téren, a társadalmunk, a gazdaságunk és a kormányzatunk szilárdsága terén Európa bizalmát és tiszteletét érezzük, akkor, ha valaki agressziót követ el ellenünk, Európa mellettünk áll. De még inkább azt mondhatnám: ha Európa ezt a három tényezőt tiszteli, senki sem meri venni magának a bátorságot, hogy agressziót kövessen el ellenünk. Ha pedig mégis agresszió történne, akkor egy kis, öntudatos, a lehető legnagyobb hazafias szellemmel eltöltött modern hadseregre van szükségünk.
Ha a honvédségről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a remélhetően mindig jobban békéssé változó Duna-medencéből ki kell tekintenünk. Arra kell a honvédségnek fölkészülni, hogy minél többször álljon őrt a szabad világ más katonáival békefenntartóként ott, ahol a békét veszélyeztetik. Ebbe tartozik Irak kérdése is. Örömmel vettem, hogy holnap a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság közösen tart ülést, amelyen ezt a kérdést megbeszéljük.
Ismétlem: a honvédségnél elsősorban a szellem számít, és egy magas, harcias szellem csakis arra alapítható, hogy ha a társadalom, a gazdaság és a kormányzat szilárd. Ezen belül tehát arról van szó, hogy a honvéd csak egyenruhába öltözött polgár, tehát a honvédségi szolgálaton belül ugyanazok a jogok és tisztelet illeti meg, mint a polgárt, a társadalom más területét.
Mi a helyzet ma? Megmondom őszintén, kritikákkal élhet az Országgyűlés a honvédség mai állapotával kapcsolatban. Minél többet tartok kapcsolatot honvédségi alakulatokkal, annál inkább az az érzésem, hogy a honvédség ma egy fejre állított piramis. Rengeteg törzstiszt és tábornok van, és csak egy körzetben, ahol megválasztottak, hét olyan századot találtam, amelyiket hosszú időn keresztül őrmester parancsnokolt. Olyan alakulatban, ahol a tisztikar és a honvéd együtt, mint család él, ott nincsenek fiatal tisztek. Ezrével menekülnek a fiatal tisztek a honvédségből, mintha süllyedő hajóról menekülnének.
Meg kell mondanom, azt sajnálatosnak tartom, hogy ezekkel kapcsolatban olyan intézkedések történnek, amelyekben a kormányzat és az Országgyűlés között nincs kellő dialógus, megbeszélés. Hadd mondjak valamit, ami ugyan nem a legdöntőbb kérdés: meg voltam döbbenve, amikor miniszteri rendelettel eltörölték a legszebb szót, amit a magyar nyelv kitermelt, a "bajtárs"-at. Ezt a szót le sem lehet fordítani semmilyen más nyelvre, ez egy tipikus terméke a magyar szabadságharcoknak. Most "úr"-nak kell szólítani a tiszteket, csak a honvédet lehet "bajtárs"-nak szólítani.
Azután egy másik, nagyon kis jelenség, de megint a konzultáció teljes hiányát mutatja. Hadd mondjam be itt előre, hogy én egyáltalán nem szégyellem, hanem büszkén mondom, hogy hivatásos tisztként szolgáltam a honvédségben a két háború között. De hogy ennek a jelvényeit, rangjelzéseket és így tovább, visszahozzuk-e vagy sem - mint ahogy suba alatt egy alakulatnál, valami őralakulatnál ezeket a jelvényeket látjuk -, ez olyan kérdés, amitől a kormányzatnak konzultálni kell az Országgyűléssel.
Mi a teendő?
Azt javaslom, hogy minél hamarabb menjünk ezen a törvényen keresztül, szállítsuk le a szolgálati időt, és bízzunk a Honvédelmi Minisztériumban, hogy megint velünk való konzultáció alapján előkészít egy szabad társadatomnak, egy szabad Kormánynak való új honvédelmi törvényt.
Vagy hiba lenne az, ahogy most ez a törvényjavaslat áll, hogy az érvénybe lépéstől csak azokra érvényes, akik augusztus óta vonultak be. Azok a honvédek, akik most idenéznek erre az Országgyűlésre, akik már nem tudom, tizenhányadik hónapja szolgálnak, meg vannak róla győződve, hogy leszerelhetnek. Azt mondják nekem, igen, ezzel a honvédségnek a szakképzettsége csökkenni fog. A honvédség szakképzettségénél ezerszer magasabb a honvédek szelleme.
Az a javaslatom tehát most, az utolsó pillanatban, hogy a törvény legyen érvényes a kihirdetése napjától azokra is, akik már leszolgálták a 12 hónapot, tehát azokat szereljük le. (Taps a bal oldalon. )
A honvédelmi bizottság, és biztos vagyok abban, az Országgyűlés minden tagja örömmel és nyíltan áll a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére. És mégis suba alatt készítik elő az úgynevezett új doktrínát, majd amikor készen van, akkor kapjuk az asztalra. Miért nem vonja be a Honvédelmi Minisztérium a honvédelmi bizottságot és az Országgyűlés többi tagjait, miért nem bocsátja társadalmi vitára, hogy mi legyen velünk, hogyan legyen a honvédség igazán a nemzet hadserege egy totalitárius hadseregből? Társadalmi vitára van szükség a honvédség minden kérdéséről, jelvényétől a hivatásáig. (Kis taps a bal oldalon.)
Előlegezzen az Országgyűlés bizalmat a tábornokoknak és az ezredeseknek, és a tisztikarnak általában. Nagy nyugtalanság van a tisztikarban, hogy bé-lista, vagy ez, az következik. Az Országgyűlés foglaljon állást, hogy igenis bízik a tábornokoknak és a tiszteknek a hazafiságában, tisztességében, kötelezettségteljesítésében. De várjuk el tőlük azt is, hogy minden nap, minden héten, minden hónapban érdemeljék ki ezt a bizalmat. S mivel lehet legjobban kiérdemelni? Eltekintve a szakképzettségtől, tökéletes és fegyelmezett szolgálattól, eggyel: tanítsák a honvédeket hazaszeretetre. Tanítsák a honvédeket nemzeti öntudatra, műveljék őket. Vegyék figyelembe, hogy a honvéd fegyveres állampolgár, és ha ezt a tisztikar is és a honvédség is megérti, akkor mindenféle új doktrínán és mindenféle hirtelen kiadott rendelkezésen túl a honvédség fokozatosan a nemzetnek olyan hadserege lesz, amire büszkék lehetünk. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Király Béla képviselőtársam felszólalását. Soron következik Tirts Tamás képviselőtársunk, a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja.
Felszólaló: Tirts Tamás (FIDESZ)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, amivel már többen előttem, hogy meggyőződésem, hogy ténylegesen új törvényre van szükség, s ahogy Inotay képviselőtársam már említette, hogy ez egy foltozott kabát, illetve Horváth Béla képviselőtársam megjegyezte, hogy egy új mellényre van szükség, az elhangzottak alapján csak reménykedni tudok, hogy az új törvény nem egy XIII. századbeli páncélingre fog majd emlékeztetni.
Ez után a rövid, kis előzetes megjegyzés után mondandómat először is a szolgálati idővel kapcsolatban szeretném kifejteni.
Nagyon örülök, hogy annak a Parlamentnek a tagja vagyok, amely az egyéves sorkatonai szolgálatot készül elfogadni, és úgy érzem, hogy a FIDESZ-nek is nagyon komoly szerepe van abban, hogy idáig eljutottunk. Mégis a magam részéről úgy tudom ezt csak elfogadni, hogy egy folyamat részeként. Meggyőződésem, hogy ez egy tíz évvel ezelőtt elkezdődött folyamat, amelyben a kétéves sorkatonai szolgálat lecsökkent másfél évre, most készülünk elfogadni az egyéves sorkatonai szolgálatot, a belátható jövőn belül tovább is csökkenni fog, s a már mások által is elhangzott hathónapos sorkatonai szolgálat is elkövetkezik.
Ennek - mint ahogy mások is elmondták - leginkább, legjobban bízom abban, hogy a külpolitikai vetületei megteremtődnek. Szeretném hangsúlyozni, talán másokkal ellentétben is, hogy az enyhülés korszakában élünk, és mi itt a FIDESZ-ben abban bízunk, hogy ez a korszak továbbra is felerősödni fog, az európai egyesülési folyamatban reménykedünk, s a bécsi leszerelési tárgyalásokon - bízunk abban, hogy - olyan szerződések köttetnek, amiket még ennek a Parlamentnek kell itt ratifikálni, és amelynek következménye az lesz, hogy a sorkatonák emberségesebb bánásmódban és rövidebb szolgálatot tehetnek Magyarországon.
De ugyanakkor katonapolitikailag is igazolni lehet, és az én katonai szakértőim szerint egy kis és ütőképes hadsereg, talán itt eltérve másoktól, részben hivatásos, részben sorállománnyal kiegészítve, ez lehet egy fejlett haditechnikával a jövőbeni honvédség alapja.
A magam részéről így tudom tehát elfogadni ezt a mostani egyéves sorkatonai szolgálatot, amely egy állomás a következő, hathónapos sorkatonai szolgálat felé.
Örömmel hallottam azt is, hogy az eddigi háromfázisos kiképzési rendszer megváltozik. Meggyőződésem szerint ugyanis az eddigi hármas ciklusosságnak az utolsó időszaka, amit többen mint öreg katonák értek meg, teljességgel fölösleges, és nagyon örülök annak, hogy a mostani tervek szerint a két ciklusra áll át a mostani honvédség. Meggyőződésem, hogy ez az utolsó időszak, ami, ahogy szokták nevezni, a memóriába való bevésés időszaka, teljességgel fölösleges volt. Egy féléves sorkatonai szolgálat alatt alaposabb, akár három hónapos kiképzés és három hónapos gyakorlási idő számomra, meggyőződésem, hogy kielégítő lehet. Nyilvánvaló, hogy azoknál a speciális fegyvernemeknél, amelyek alkalmazásához ez az idő nem elegendő, ott hivatásos állományt kell kiképezni.
Röviden szólnék a katonai nevelés kérdéséről is, és itt csak meg szeretném erősíteni Wachsler Tamás képviselőtársamat, az ő javaslatát. Egy pár momentumot a tisztelt Ház elé hoznék, többek között azért is, hogy ne legyenek illúzióink a mostani magyar honvédséggel, a Magyar Köztársaság hadseregével szemben. Teszem ezt azért is, mert talán egyedüli vagyok, aki tavaly december 23-án tettem katonai esküt a Magyar Köztársaság Alkotmányára, és tulajdonképpen a laktanyából kerültem be ide a Parlamentbe, megvannak még a sajátos emlékeim, hogy hogyan neveltek, hogyan neveltek ott, és hogyan nevelték a többieket is, és bár úgy hallottam, hogy a nevelőtiszti intézmény megszűnt, az én benyomásom az volt, hogy tulajdonképpen ez egy bújtatott állás volt, a részint semmit sem érő, részint korábban pártaktivistaként felvett katonatisztek számára egy bújtatott állás, és komolyan a neveléssel nem foglalkoztak.
Egy másik szempont, amit megint csak ide idéznék a tisztelt Ház elé, hogy az új Magyar Köztársaság Hadseregének tisztikara zömében régi tisztekből áll, ez természetes. A most bevonuló fiatalok viszont a mai kor gyermekei, s a többpártrendszerű parlamenti demokráciát, a szólásszabadságot természetesen magukénak érzik. Elég nagy a kontraszt, elég nagy az ellentét ott bent is, a régivágású tisztek s a most bevonuló fiatalok között. Röviden idéznék egy, frakciónkhoz érkezett katonafiatal leveléből is. Nem szoktunk idézni, de talán ez alkalommal megengedik: "Hiába volt rendszerváltás, a katonaságnál még mindig a kommunista elvek dominálnak, egyszóval itt csak a megszólítás változott, de maradt a szocialista kiskirálykodás".
Egy másik példát említenék, ami nem is a sorállomány, hanem a tisztek képzésével kapcsolatos, s megint csak az illúziók eloszlatása végett. Az egyik katonai főiskolánkon, konkrétan Szentendrén, ahol határőröket is képeznek. Behoztam a tankönyvet, amit a kiképző tisztek használnak: Katonai nevelés tapasztalatai a szovjet hadseregben. Zrínyi Kiadó, 1989., szovjet szerzők jegyzik a művet, és egy rövid idézet a nevelésről. "A katonák nevelése a közösségben s a közösség által".
Hogyan nevelnek ebből a tisztelt tiszt urak? A következő szó szerinti idézet: "A katonapedagógia abból a marxista-leninista tételből indul ki, hogy az ember nevelése csak közösségben lehetséges, csak ott alakul ki és fejlődik az egyén felelőssége önmaga és a közösség tagjainak viselkedése iránt."
A marxista-leninista elvek tehát mind a mai napig a gyakorlatban - értesüléseim szerint - ezen tankönyv módszertani útmutatásával érvényesülnek. Ennyit a katonai nevelés jelenlegi állásáról. Ténylegesen negatívumokat hoztam azért, hogy tisztelt képviselőtársaim érzékeljék azokat az anomáliákat, amelyeket mi érzünk a FIDESZ-frakcióban.
Végezetül még egy témával szeretnék foglalkozni. Itt már többen szóltak ehhez a kérdéshez részint Wachsler Tamás, részint az előttem szóló Király Béla - azoknak a katonafiataloknak a helyzetével foglalkozva, akikre most a módosító törvényjavaslat hatálya nem terjedne ki.
Tisztelt Miniszter Úr! Az Ön figyelmébe is ajánlom, és kérném majd a válaszát vagy a véleményét ezzel kapcsolatban, hiszen információim szerint ezek a fiatalok, akik most még másfél évre vonultak be részint tavaly novemberben, részint idén tavasszal, nagyon nyugtalanok a leszerelés miatt. Részint azért, mert öregebb társaik leszerelnek, a fiatalok már egy évre fognak bevonulni, és ilyen körülmények között mind a fegyelem problémája, mind pedig a nyugtalanság az ő körükben érthető. Így a magam részéről, amennyiben Király Béla javaslatát módosító javaslatnak vehetem, nagy örömmel támogatom, hogy a mostani törvénymódosítás hatálya terjedjen ki már az egy évet leszolgált katonafiatalokra is. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy a leszerelés és az egyheti jutalomszabadság között van némi különbség. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Tirts Tamás képviselőtársam felszólalását. Soron következik Csurka István képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Csurka István (MDF)
CSURKA ISTVÁN (MDF)
CSURKA ISTVÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem kívántam hozzászólni ehhez az igazán csekély terjedelmű törvénymódosításhoz, amelyről most már legalább tízszer annyi szó esett, mint amennyiből maga a törvényjavaslat áll. Mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem ezt a hozzászólást, mert a kisebbségi vélemény előadói, illetve a FlDESZ részéről elhangzó hozzászólások egyaránt olyan szemléletet tükröznek, amely mellett nehéz volna szó nélkül elmenni.
Ha szó nélkül hagynánk ezeket a nézeteket, akkor az a látszat keletkezhetne az Országgyűlésről, hogy az intő figyelmeztetés ellenére a kormánytöbbség - és ez többször el is hangzott - minden figyelmeztetés ellenére, élve többségi akaratának érvényesíthetőségével, egyszerűen leszavazza az észérveket. Ezért hát meg kell vizsgálni akkor ezeket az észérveket, hogy vajon észérvek-e ezek, vagy egy olyan szemléletet tükröznek, amely önmagában is helytelen. Azt mondta Mécs Imre képviselőtársam és én ezzel egyetértek -, hogy a legjobb honvédelem a külpolitika. No, de tud-e jó külpolitikát folytatni egy ország, amely nem áll biztos alapokon, amelynek nincs megfelelő honvédelme? Ki tud-e fejteni egy külügyminisztérium vagy egy Minisztertanács megfelelő külpolitikát, hogyha az ország belülről gyenge, hogyha ezeket a külpolitikai vélekedéseket, kapcsolatteremtést nem támasztja alá megfelelő belő erő?
Abban egyetértek Király Béla képviselőtársammal, hogy a legjobb honvédelem a demokratikus társadalom, a jogrend, amely kötelezővé teszi a haza védelmét, de abban már nem tudok egyetérteni, hogy ha ez azzal a szemlélettel párosul, hogy építsük le honvédelmünket mint ahogy Mécs Imre képviselőtársam mondta: nem érdemes túlságosan sok - nem pontosan idézem természetesen, és ezért esetlegesen elnézést kérek, hogy ha olyan idézettöredékek kerülnek bele, amelyeket 6 nem így gondolt -, nem érdemes kifejleszteni túlságosan erős hadsereget, hiszen egyszer sem fordult elő, hogy meg tudtuk volna védeni hazánkat saját erőnkből. Nos, még ha ez történelmileg igaz volna is - hál' istennek, nem igaz -, akkor sem következnék ebből az, hogy a jövőben akkor, amikor most megvan a lehetőségünk, hogy demokratikus társadalmat építsünk ki - ugyanezen az állásponton maradva, ne törekedjünk arra, hogy megvédjük magunkat.
Ebben én egy olyan szemlélet tükröződését látom, amelyik a demokráciát szembeállítja az erővel, az önerővel. Ez hibás. Nem, a demokrácia nem jelenti azt, hogy egy társadalomnak le kell fegyvereznie önmagát! Egyáltalán nem jelenti azt, mert az önmagát lefegyverző társadalom nem demokratikus, hanem beteg. Mi pedig nem beteg társadalmat akarunk építeni!
Hadd hivatkozzam itt Svájc példájára. Azt hiszem, a demokrácia elég erős lábakon áll Svájcban. Volt szerencsém többször is Svájcban járni, és mindenütt azt tapasztaltam, hogy Svájc, a semleges és messzemenően demokratikus ország, társadalom a legerősebb hadsereggel rendelkezik - viszonylagosan természetesen - méreteihez illően Európában. Mindenki katona! Aki egészséges volt, mindenki katona. Otthon tartják a fegyvert és egy nagyon pontosan kiépített behívási rendszerrel pillanatok alatt mozgósítható a svájci hadsereg, és az ember Svájc útjain járva, katonáskodó emberek csoportjaiba ütközik vasárnaponként, akik mennek gyakorlatozni, és ezt örömmel teszik, és az az elv vezérli őket, hogy idegen hadsereg pedig nem teheti a lábát Svájc földjére.
Azt hiszem, hogy ilyen szemlélet semmiképpen nem áll ellentétben a demokratikus meggyőződéssel és a jogállammal, és hogyha valahol példát keresünk magunknak, akkor itt kell keresnünk, nem pedig a hadsereg mindenáron való leépítésében, meggyöngítésében.
Egyáltalán felötlött bennem - amikor ezeket a hozzászólásokat hallgattam - az a kérdés, hogy most tulajdonképpen miről vitatkozunk. A honvédelmi törvényről vagy pedig a kivételezettekről, azokról, akik valamilyen okból nem akarnak a fegyveres szolgálatban részt venni? Kérem szépen, le kell szögezni: a hadsereg számára az a katona az érték, aki ki van képezve, és fegyveres szolgálatra van kiképezve. Ennek következtében a haza számára is az az érték, aki fegyveres szolgálatot vállal, és a fegyveres szolgálatra jól ki van képezve. Az az ember, aki valamilyen meggyőződésből vagy valamilyen körülmény folytán nem akarja a fegyveres szolgálatot vállalni, természetesen megteheti ezt, és ennek az embernek ezt a kedvezményt meg kell adni, mert ez a humánus cselekedet, ez a humánus törvénykezés, és ez így rendben is van. No, de az egész honvédelmi törvényt úgy beállítani, hogy ezeknek az embereknek az érdekében legyen a honvédelmi törvény megalkotva, és azok legyenek bizonyos mértékig elítélendők, akik vállalják a honvédelemmel járó minden nehézséget, a fegyveres szolgálat veszélyeit, mert még az veszéllyel is jár még a békeidőben is - ezt én abszurdnak tartom és nagyon helytelen szemléletnek.
A másik kérdés, amely ezzel kapcsolatban szemet szúrt, a nevelés kérdése. Itt Wachsler Tamás azt mondta - ismét előrebocsátom, hogy talán nem pontosan idézek -, hogy őt elborzasztja, hogy a honvédségben esetleg hazafias nevelés folyik majd.
(Orbán Viktor közbeszólása: Nem igaz.)
Lehet, akkor bocsánat, hogyha nem egészen így hangzott el, hazafias kurzus. Nos, hazafias nevelésnek kellene folynia a honvédségben is, és egyáltalán a honvédség nevelő tevékenységét csak a legnagyobb mértékben fokozni kellene. Ez össznemzeti érdek, nem képzelhető el ez egy kormány erkölcsi vagy hazafias elveinek a keretei között, hanem az általános kulturális színvonal, az iskolázottság, a szakértelem, az erkölcsi nevelés, uram bocsá', a nemi nevelés mind beletartozhat, egy új, modern hadsereg éppen ezeknek a fiatal korosztályoknak a nevelése körébe, amelyet nemhogy nem kell megvalósítania a jövő honvédségének és természetesen kivetni mindazokat, amiket az előttem szóló képviselőtársam felvetett, és azzal nagyon egyetértek. De nevelő tevékenységet igenis kell folytatnia az új honvédségnek, mert egy olyan életszakaszban éri ez az egyéves szolgálat a katonát, amikor nagyon hatásosan lehet nevelni. És erre nagyon nagy szüksége is van a mi társadalmunknak, hogy ne romboló, lerombolt tudattal kerüljön ki a katona ebből a szolgálatból, hanem ott még esetleg szerezzen valami pluszt, amit az iskolában esetleg nem tudott megszerezni, vagy esetleg el sem jutva az iskolába vagy valamilyen szakmai tevékenység közelébe, megszerezhessen.
A katonáskodás régen teher volt. Számos népdal, dal szól arról, hogy milyen szomorú szívvel ment el a legény katonának. Így van. Nemigen hiszem, hogy ezt azonnal, mert a rendszer bizonyos mértékig megváltozott, így egyszerre meg tudnánk változtatni. Sokáig lesz ez még teher és kötelesség. És hogyha ez alól a kötelességteljesítés alól fel akarjuk oldani teljes mértékben a fiatalságunkat, akkor azt hiszem, hogy rossz irányban indulunk el. Nem, ezt ezzel a fájdalommal, ami a dalainkban benne van, vállalnia kell fiatalságunknak, és ebben az irányban úgy gondolom, hogy ezt a törvénymódosítást el kell fogadnunk. Megjegyzem azonban, magam is úgy gondolom, hogy ez a hozzászólásom is nemcsak ennek a törvénymódosításnak a keretében hangzott el, hanem a majdan megalkotandó nagy honvédelmi törvény egyik előfutáraként.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Csurka István képviselőtársam felszólalását. Soron kívül szót kér Orbán Viktor képviselőtársunk a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót.
Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kétperces hozzászólásra kértem lehetőséget. A Csurka István képviselőtársunk által elmondottakkal kapcsolatosan hosszabb ellenérveinket majd mások fogják kifejteni, én csak most itt melegében szeretnék néhány megjegyzést tenni, hogy ne lebeghessenek itt csak úgy fölöttünk azok a kijelentések, amik elhangzottak, hanem kapcsolódhassanak össze másokkal is.
Először is azt szeretném leszögezni, hogy azért kértem csak két percet, mert úgy gondolom, hogy ez a vita, ami ma itt folyik, az a honvédelmi törvény módosításáról szól, nem pedig a majd később megalkotandó katonai doktrínáról, ami különböző kérdés attól, amiről most itt szó van. Mégis szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egyfelől örülünk annak, hogy nemcsak egyfajta elgondolás létezik Magyarországon a később kialakítandó doktrína természetét illetően, mert ha jól értem, Csurka István egyértelműen a Thatcher-féle doktrínának a híve, amely azt mondja, hogy csak akkor lehet ó külpolitikát csinálni, hogyha kellő erő áll mögötte, lehetőleg katonai erő. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagy ország esetében természetesen egy fölvállalható álláspont. Nem hiszem, hogy a mi álláspontunk egyeznék ezzel, mert a mi frakciónknak az álláspontja, mi úgy gondoljuk, hogy ilyen doktrínára nem épülhet Magyarország védelme. Magyarország soha nem lesz képes sajnálatos módon magát megvédeni. Másfajta alapelvet kell találnunk a doktrínának, a károkozás mértéke és a támadással szerezhető előny közötti különbség, tehát általunk, a védekező erő által okozható kár és a támadó által szerezhető előny aránytalanságára kell építeni az elgondolásunkat. Ez nem azért van így, mert a FIDESZ szereti ezt a doktrínát, hanem azért, mert a helyzetünkből ez következik, és ezzel meg kell békélnünk, nem tehetünk mást. Ehhez képest kell kialakítani a mi hadseregünket, nem pedig a vágyainknak megfelelően.
Másfelől, rokonszenves az, amit Svájcról mondott Csurka István képviselőtársam, bár mi inkább az osztrák dolgot, az osztrák elgondolást szeretjük, mert Svájcban, ahogy mi szoktunk magunk között fogalmazni, sokat macerálják a fegyvert otthon tartókat. Ausztriában a regula olyan, hogy ritkábban kerül erre sor, és ez inkább a mi ízlésünk szerint való, de alapvetően nem zárkózunk el ennek a megfontolásból sem.
Ugyanakkor határozottan ellent kell mondjak Csurka István képviselőtársamnak a tekintetben, miszerint Magyarországon az állampolgárok a haza szempontjából olyanfajta megkülönböztetés alá esnek, miszerint aki fegyveres szolgálatot vállal, az értékesebb, aki nem vállal, az értéktelenebb. Csurka Istvánnak volt egy olyan mondata, amelynek első fele úgy hangzott, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is az az értékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy valaki vállal-e fegyveres katonai szolgálatot vagy nem. Nagyon sok más elemből tevődik ez össze, tehát ezzel nem értünk egyet.
A FIDESZ parlamenti frakciójának számára azok az emberek, akik nem hajlandóak fegyvert fogni, ugyanolyan értékes polgárok, mint azok, akik mi vagyunk, akár én személy szerint vagy bárki a frakciónkból, aki fogott fegyvert és leszolgálta a maga 18 hónapját, van, aki a 2 évét is.
A nevelés kérdéséről nem szeretnék itt szólni, erről majd egy másik képviselőtársam fog újból beszélni. A mi elgondolásaink szerint a nevelésnek nincsen helye a hadseregben, bármilyen természetű lenne is az. A szocializációt kell lehetőleg olyan körülmények között lehetővé tenni vagy lebonyolítani, folyását engedni ennek a hadseregben, ami kedvező személyiségjegyek kialakulását segíti elő egyfelől, másfelől nem zárkózunk el annak megfontolásától, hogy oktatni szükséges-e az oda bekerült fiatalokat. Úgy gondoljuk, hogy szükséges. Sajnáljuk, hogy Magyarországon még nem vagyunk abban az állapotban, mint Norvégia, ahol a bevonult katonákat angol nyelvre okítják. Nálunk másfajta szakképzettség és írni-olvasni tudás az, ami elsősorban elsajátításra szorul. Ezt a fajta oktatást támogatjuk, de a nevelésnek, bármilyenfajta nevelésnek helyét nem találjuk, nem látjuk a hadseregen belül.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Orbán Viktor képviselőtársam felszólalását. Soron következik Derdák Tibor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Átadom a szót.
Felszólaló: Derdák Tibor (SZDSZ)
DERDÁK TIBOR (SZDSZ)
DERDÁK TIBOR (SZDSZ) Tisztelt Ház! kedves Képviselők! Ez a rendszerváltás békésre sikerült, és azt hiszem, ennek örülhetünk talán a legjobban, és ennek megfelelően, bár itt zajlanak pengeváltások, azért ez a Parlament is békeszerető parlamentnek mondható. Számos olyan képviselővel dolgozhatom együtt, akiket még a 80-as évek elejéről a független békemozgalomból ismerek, és nem szolgál. csalódásomra az itteni működésük. Úgy gondolom, hogy az a békemozgalom a 80-as évek elején, amelyet a rendőri erőszak vert szét, az a békemozgalom elsősorban üzenet volt Nyugat felé. Nyugat felé kellett bizonygatnunk azt, hogy itt Keleten nemcsak valami kommunista készülődés van, hanem itt békeszerető emberek laknak, mint máshol, mint Nyugaton.
Akkor az üzenetünk legfontosabb tartalma az volt, hogy küszködtünk a polgári szolgálat bevezetéséért, akkor még nem volt Magyarországon polgári szolgálat. A rendszerváltásra készülődő leköszönő rendszer egyik első gesztusa volt, hogy bevezette a polgári szolgálatot.
Ma nem kell üzengetnünk Nyugat felé. Ma már bátran állíthatjuk, hogy a Nyugathoz tartozunk, ma egészen másfelé kell üzengetnünk, másfelé kell békeüzeneteket küldözgetnünk. Aki olvassa a környező országok sajtóját, az láthatja, hogy sajnos ordas eszmék nyernek teret ezekben az országokban, és egyesek puskát emlegetnek, mások pedig az országgyarapítással riogatják a szomszédos országok többségi népét. Mármost nyilvánvaló, hogy ott is vannak a békének erői, és nekünk azoknak az erőknek a kezébe kell érveket adnunk. Ha pedig ez a Parlament elkezdett foglalkozni a honvédelmi tőrvény módosításával, akkor ez az a pillanat, amikor érveket kell nyújtanunk.
Úgy gondolom, hogy Gaál Antalnak teljesen igaza van abban, hogy mostanában nagyon sok magyar gesztust félreértettek a környező országokban, és ez egy okkal több arra, hogy valami tartalmasat nyújtsunk azoknak, akik a béke hívei, s nemcsak nálunk, hanem a szomszédokban is. Nyilvánvaló, hogy a polgári szolgálat az továbbra is egy olyan ügy, ami elég erősen hangzik - amint ez a parlamenti vitából is nyilvánvaló - ahhoz, hogy érv legyen a békeszerető erők kezében. Ha a múlt rendszer azzal kezdte, hogy bevezette a polgári szolgálatot, akkor nekünk nyilván azzal kell folytatnunk, hogy ennek a polgári szolgálatnak a feltételeit igazán emberhez méltó feltételekké alakítsuk, igazán olyanokká alakítsuk, hogy majdhogynem azt kell mondanom, hogy preferálnunk kell bizonyos értelemben a polgári szolgálatot.
Én nem gondolom, hogy az, amit képviselőtársaim itt javasolnak - hogy legyen éppen azonos idejű, mint a fegyveres szolgálat -, az preferálás volna. Itt sokan mégis úgy érzik, hogy ez preferálás. Akkor úgy gondolom, hogy ez egy okkal több arra, hogy szavazzák meg ezeket a javaslatokat, és legalább ennyiben preferáljuk ezt a dolgot, ennyi békeüzenetet küldjünk át a szomszédba. Legyenek érvei azoknak, akik nem puskával és nem egymásra fenekedéssel szeretnék megoldani például a nemzetiségi kérdést a szomszédban. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Derdák Tibor képviselőtársam felszólalását. Felszólalásra soron következik Borz Miklós, a Független Kisgazdapárt képviselője. Átadom a szót.
Felszólaló: Borz Miklós (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a felszólalásom elején megpróbáljam a fejéről a talpára állítani a dolgokat.
Itt kérem arról beszéltünk eddig zömmel, tisztelet a kivételnek - a kivétel onnan jött (valakire rámutat) - hogy hogyan lehet egy hadsereget szétverni. Kérem, szeretném a figyelmüket felhívni a következőkre. A Varsói Szerződés rövidesen megszűnik. Tömbökön kívüli országgá fogunk válni. Ebből kifolyólag a védelmünket, a biztonságos védelmünket saját magunknak kell majd ellátnunk. Itt senkire, semmire nem támaszkodhatunk.
Szeretnék két szóval Király Béla képviselőtársamnak a gondolatára reflektálni, és felhívni a szíves figyelmét arra, hogy azzal szemben, amit 8 felfestett, hogy majd a Nyugat segít minket, ha megtámadnak; 1956-ban, amikor megtámadtak minket, a Nyugat nem segített. Ennek pont Király vezérezredes úr a legfontosabb tanúja. Tehát, kérem szépen, olyan hadseregre van szükségünk, amelyik az ország védelmét el tudja látni.
Itt beszéltek bizonyos alapvető emberi jogokról olyan célból, hogy a fegyver nélküli szolgálat, a polgári szolgálat alapvető emberi jog. Én szeretnék Önök előtt egy másik alapvető emberi jogot megvilágítani. Mégpedig azt, hogy Magyarország összes állampolgárának alapvető emberi joga, hogy biztonságos határok között éljen. Ezeket a biztonságos határokat pedig csak megfelelő erejű hadsereggel tudjuk biztosítani.
Kérem tisztelettel, szíveskedjenek körülnézni, hogy mi van a szűk környezetünkben. Adva van egy szomszédunk, amelyik vitatja az általunk elismert és a helsinki okmányban is rögzített határoknak az igazságosságát. Hadd ne nevezzem meg ezt a szomszédot, bizonyára tudják, hogy kire gondolok. Kérem, ezért szükség van erős hadseregre. Ebben a Parlamentben az évszázad első negyedében volt egy miniszter, aki olyan kijelentést tett, hogy: "Nem akarok katonát látni!" Meg is volt az eredménye Trianonban.
Viszont szeretném idézni korunknak egy igen tisztelt, nagyon nagy politikusát, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki azt mondta: attól még sohasem volt háború, hogyha egy ország fel volt készülve a háborúra, de attól már volt, hogy egy ország készületlen volt, és ez ingerelte az agresszort. Szeretném itt felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, ami most az elmúlt hónapokban történt. Volt egy ország a Közel-Keleten, amelyik hadsereg nélkül nem volt felkészülve a háborúra, és ez a nem felkészülés ingerelte az agresszort, és az agresszor letörölte ezt az országot a térképről; és az agresszor azt vallja, hogy ez az ő tulajdona. Tehát kérem, amikor a honvédelemről szavazunk, és a nemzet biztonságáról szavazunk, arra kérem a képviselőtársakat, hogy szíveskedjenek ezeket a gondolatokat is figyelembe venni.
Kérem szépen, egy másik dolog. Itt az igen tisztelt ellenzéki képviselők részéről, sokaknak a szájából elhangzottak olyan dolgok, hogy egyenlő jogokat kell biztosítani a fegyver nélküli és a polgári szolgálatnak a sorkatonákkal szemben. Hát kérem, ezzel egyetértek, egyelő jogokat kell biztosítani, természetesen. De kérdem én azt, mennyire van egyenlő joga annak a sorkatonának, aki egész nap a gyakorlótéren gyakorol, utána szolgálatba küldik, őrségbe küldik, azután amikor az őrségből visszatér a körletbe és lefeküdt pihenni, akkor gyakorlat szempontjából éjszakai riadót rendel el a laktanyaparancsnok. Ezzel szemben kérem a polgári szolgálatos ledolgozza a napi nyolc óráját, utána elmegy haza, átöltözik, elmegy diszkóba (derültség) vagy ha véletlenül nős, akkor elmegy családot alapítani. (Mozgás.) Mert ez is elhangzott.
Tehát kérem szépen, az a katona, az a polgári szolgálatos csak napi nyolc órát teljesít szolgálatot, szemben a napi huszonnégy órás szolgálatot teljesítő sorkatonával. Na, most ha az emberi jogokat nézzük, milyen érzés támad abban az ötvenkétezer sorkatonában, alá kérem becsülettel teljesíti a kiképzés által rárótt gyakorlatokat, éjjel-nappal harckészültségben van, míg a polgári szolgálatos urak, azok, kérem szépen, leteszik a munkát úgy, mint bármely munkásember, és utána élik a saját privát, külön bejáratú magánéletüket. Ebbe még beleértendő a szabad szombat és a szabad vasárnap és még egyebek is.
Itt tehát, kérem szépen, ha egyenlő mértékkel mérünk, a mértéket így kell megnézni!
Ezek után én azt kérem a tisztelt képviselőtársaktól, hogy azokat a gondolatokat, amiket elmondtam, tegyék magukévá, és ezt a törvényt szavazzák meg, mert ez a törvény igazságos, becsületes és jó törvény.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Borz Miklós képviselőtársam hozzászólását. Bejelentés következik, Bossányi Katalin jegyzőtársunk olvassa fel.
Bejelentés: Bossányi Katalin jegyző
BOSSÁNYI KATALIN jegyző:
BOSSÁNYI KATALIN jegyző: Király Béla képviselő úr kéri a következő közlését:
"Göncz Árpád köztársasági elnök úr 1990. október 22-én déli 12 órakor koszorút helyez Kaposvárott a Nagy Imre szülőháza falán lévő emléktáblára. Kérem Somogy megyében megválasztott képviselőtársaimat, jelenjenek meg ezen az ünnepségen. A vendégek számára kijelölt helyre az országgyűlési képviselői igazolvány belépésre ad jogot. Arra kérem azonban képviselőtársaimat, hagy megjelenési szándékukat közöljék az asszisztensemmel a 149-8625-ös telefonszámon munkaórákban. Köszönöm.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A honvédelmi törvény általános vitáját - tekintve, hogy még több felszólaló jelentkezett - a délutáni interpellációk és kérdések után folytatjuk.
Most ebédszünetet rendelek el, 14 órakor folytatjuk az ülést.
(Szünet: 12.53 órától 14.02 óráig - Az elnöki széket Szabad György foglalja el.)
Interpellációk:
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés délutáni ülését 14 óra 2 perckor megnyitom. Közlöm, hogy a délutáni ülésen a jegyzői tisztet Kóródi Mária és Balogh Gábor képviselőtársaim látják el. Interpellációk és kérdések megvitatása következik.
Rabár Ferenc pénzügyminiszter írásos válasza Palotás János (MDF) képviselő - a pénzügyminiszterhez - az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyában benyújtott interpellációjára
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Palotás János képviselőtársunk az Országgyűlés 1990. szeptember 11-i ülésén interpellációt intézett a pénzügyminiszterhez az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az interpellációra adott írásos választ ma kapták kézhez képviselőtársaim az 586-os számon. Megkérdezem a pénzügyminiszter urat, kíván-e írásos válaszához a rendelkezésre álló 5 perces időkereten belül esetleg kiegészítést tenni. Mivel minden képviselő megkapta az írásos választ, nem szükséges, hogy szóban is elhangozzék.
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Egyelőre elállok.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérdezem Palotás János képviselőtársunkat, kíván-e reflektálni a válaszra.
(Közbeszólások: Kint van a folyosón.) Megállapítom, hogy Palotás János képviselő 14 óra 4 perckor nincs jelen az ülésteremben.
(Bejön az ülésterembe Palotás János.) Palotás János megérkezett. (Taps balról.) Megkérdezem Palotás Jánost, hogy kíván-e a rendelkezésre álló 3 perces időkeretben reflektálni a pénzügyminiszter úr írásban adott válaszára.
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Az írásos választ elolvastam, annak ellenére, hogy most kint tárgyaltam, és nem hallottam a szóbeli kiegészítést. (Elnök: Nem volt szóbeli kiegészítés.) Ha nem volt, akkor még jobb, mégis úgy éreztem, hogy korrekt, ha így kezdem a hozzászólásomat. Nem igényel 3 percet: az írásos válaszban azokra a szakmai kérdésekre, ami az interpellációban, illetve annak szóbeli kiegészítésében elhangzott, nem kaptam választ, nem kaphattam meggyőződésem szerint választ, ezért önmagában az interpellációra adott írásos anyag számomra elfogadhatatlan.
Nem kaptam választ többek között arra a két különleges esetre, amelyet szóbeli kiegészítésemnél is jeleztem, hogy nem alkalmazhatók az alkalmazott jogszabály, az érvényben lévő jogszabály miatt azok a korszerű kereskedelemfejlesztési, vendéglátóipari technikák, amelyek végpontjain azok a szoftverek és számítógépes terminálok vannak, amelyek természetesen a nyugati világban egy nem ismert módon, bizalmatlansági elvre épülő adóhatósági ellenőrzésnek nem képesek megfelelni, s ezeket a technológiai sorokat a magyar adóhivatal kedvéért, a magyar pénzügyi szabályozás kedvéért nem fogják a világ fejlesztő cégei kicserélni. Nem alkalmazható az a több ezer IBM számítógép, azon több ezer szoftver Magyarországon, amelyek évek óta eredményesen segítik a vállalkozásokat, a magánvállalkozásokat abban, hogy adminisztrációjukat, számlázásukat, nyilvántartásaikat szoftverek segítségével elvégezzék. Nem használható, hiszen a mögöttük lévő korszerű személyi számítógépek nem rendelkeznek azzal az úgynevezett fekete dobozzal, amely arra is fel van készítve, hogy a vállalkozón, illetve a munkatársán kívül egy adóhatóságot is hosszú időn keresztül kiszolgáljon. Emellett példátlannak, adminisztrációt növelőnek és minden megfogalmazott céljainkkal ellentétesnek, a magánvállalkozásokkal szemben pedig bizalmatlanságnak tartom a jogszabály érvényben tarását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Képviselőtársunk nem fogadta el a választ. Megkérdezem az Országgyűlést - hiszen mindenkihez eljutott a pénzügyminiszter úr 586-os számon közreadott 4 és fél oldalas írásbeli válasza -, elfogadják-e a pénzügyminiszter úr válaszát. Kérem most szavazni! Az államtitkárokat, akik nem ülnek a helyükön, kérem, hogy kézfelnyújtással jelezzék, ha elfogadják. (Megtörténik. 108 igen, 57 nem, 19 tartózkodás)
Vissza fogunk térni a kérdésre, a Ház még mindig nem határozatképes. Ebben a kérdésben később újabb szavazást fogok kérni.
Mielőtt a következő interpellációra rátérnénk, szeretném emlékeztetni az Országgyűlést arra, hogy egy házbizottsági határozat értelmében az interpellációkra fordítható időkeretet meghatároztuk. Egyfelől azt, hogy a keddi napokon 14-16 óra közötti időkeretet lehet interpellációkra és kérdésekre fölhasználni, másfelől azt, hogy a képviselőknek az interpelláció szóbeli előterjesztésére - kérem, figyeljenek - 3 perc, a minisztereknek válaszadásra 5 perc, a képviselőknek viszonválaszra 2 perc áll rendelkezésre. Ez annyit jelent, hogy egy interpelláció teljes letárgyalása 10 percet vehet igénybe. Mint ahogyan ez a világ legfejlettebb parlamentjeiben is szokásos, az interpellációra biztosított szóbeli időkeretet ezentúl a leghatározottabban figyelembe fogjuk venni, és annak túllépését sem az interpellációt tevőnek, sem a válaszadónak, sem a viszonválasz-adónak érdemlegesen átlépni nem engedjük. A kérdések előterjesztésére 3 perc, miniszteri megválaszolására ugyancsak 3 perc áll rendelkezésre. Valamennyi képviselőcsoport hozzájárulásával született megállapodásról van szó.
Ezek után rátérünk az interpellációk további folyamára. Ungár Klára képviselőtársunk a FIDESZ részéről interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a honvédségi ingatlanok eladásának ügyében. Kérem Ungár Klárát, adja elő interpellációjának szóbeli előterjesztését.
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Miután szeptember 7-én adtam be ezt az interpellációt, és nagyon bízom benne, hogy azóta a Pénzügyminisztérium a szükséges lépéseket megtette, és megfogadta azokat az óvó mondataimat, ami az interpellációban szerepel, ezért az interpelláció elmondásától visszalépek. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Nagyon köszönöm. Megkérem Rabár Ferenc miniszter urat, adja meg válaszát az interpellációra. (Közbeszólások: Visszalépett!)
Visszalépett? Az írásbelit is visszavonta?
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Igen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Értem. Bocsánat! Köszönöm szépen. Félreértettem, tájékozódási zavar volt. Nem kíván a képviselőnő választ az írásosra sem.
Kis Zoltán a Szabad Demokraták Szövetsége részéről interpellálni kíván a környezetvédelmi és településfejlesztési miniszterhez a veszélyes hulladékok elhelyezése, ártalmatlanítása és a korábbi illegális lerakótelepek felszámolása ügyében. Kis Zoltánt illeti a szó.
Interpelláció: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez - a veszélyes hulladékok elhelyezése, ártalmatlanítása és a korábbi illegális lerakótelepek felszámolása tárgykörében
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Jászberényi Hűtőgépgyár 1979-től folyamatosan 1985-ig a város határában lévő zártkertekkel körülvett és azóta természetvédelmi területté is nyilvánított körzetben igen nagy mennyiségű veszélyes hulladékot helyezett el, mintegy 5000 tonnát, amelynek fő tartalmi eleme a galvániszap 4600 tonna, emellett egyéb festékhulladékokat és szennyező vegyi anyagokat. Sajnos ez a környezetszennyezés olyan mérvű volt, hogy a további mezőgazdasági művelés ezen a területen lehetetlenné válik, és mintegy hat hektár örökre kivonásra kerül bármiféle mezőgazdasági hasznosítási lehetőségből. Ezt az akkori hatóságok is tudták, ez illegális lerakás volt, volt homokbányák területén történt, azonban intézkedés nem történt, nem is történhetett, hisz az akkori vezérigazgató az Országgyűlés képviselője volt és az ipari bizottság elnöke. Rendszerváltás kellett ahhoz, hogy nyíltan lehessen erről a témáról beszélni, és az emberek, az ott lakók végre megtudják, hogy milyen közvetlen veszélynek vannak kitéve. A hatóságok: közép-tiszai környezetvédelmi hatóság, a KÖJÁL, a városi tanács folyamatosan egymással levelezgettek 86-tól 88-ig, amikor is megállapították, hogy most már olyan mérvű a környezetszennyezés, hogy ez közvetlen veszélyezteti az élővilágot, a vízkészletet és így az emberek egészségét is.
Különféle megoldásokat dolgoztak ki a veszélyes hulladék semlegesítésére, azonban amikor a gyár hozzákezdett volna az egyik vagy a másik variáció kidolgozásához, akkor mindig új problémákkal került szembe. Így kerülhetett arra sor, hogy mintegy 19 millió forint kár érte már a gyárat azzal, hogy olyan ideiglenes tartályokat gyártattak le vele, amelynek a felhasználását a későbbiekben megtiltották, és beállítását nem engedélyezték. Az aszódi lerakótelepre történt a veszélyes hulladék részbeni elhordása, azonban ezt is akadályozta egy adminisztratív intézkedés, ugyanis a Pest Megyei Tanács megtiltotta, hogy a megyén kívüli területekről oda bármiféle veszélyes hulladék bekerüljön. Tudomásom szerint ez a tilalom még a mai napig is él jogilag, bár gyakorlatilag feloldották, és a szállítás folyamatosan történik.
Mindezek után kérdésem a következő: kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium kidolgozta-e már a terveit az illegális veszélyeshulladék-tároló telepek felszámolására. Gondolt-e arra, hogy az új lerakótelepek létesítése helyett pályázat kiírásával segítse és ösztönözze a veszélyes hulladékok semlegesítését és esetleges újrahasznosítását? A környezetvédelmi bírságokból befolyó igen jelentős összegek mekkora hányadát kívánja a minisztérium a környezetvédelemmel összefüggő eljárások kidolgozására és gyakorlati megvalósítására fordítani? Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter urat, hogy válaszoljon.
Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter válasza
KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaim által felvetett kérdések gyakorlatilag a teljes veszélyes hulladék kérdéskört felölelik, itt azonban nincs idő és mód arra, hogy egy részletes hulladékgazdálkodási koncepciót kifejtsek, ezért igyekszem csak a kérdés lényegére szorítkozni.
Az interpelláció első része, a konkrét esetleírás mintegy illusztrálja a jelenlegi gyakorlatot és a hatóság nehézségeit. Még az előző kormányzat kezdte kidolgozni és megvalósítani azt a veszélyes hulladékot ártalmatlanító országos hálózatot, amelynek részei a lerakók, égetők és átmeneti tárolók lettek volna. Így Szolnok megyében Kétpó határában egy komplex kezelőtelep létesült volna. A hatóságok ennek tudatában fogadták el a Rockwell-tartályos megoldást a Hűtőgépgyár esetében, tekintve, hogy a hivatkozott aszódi lerakótelep akkor valóban csak Pest megyéből fogadott hulladékot.
A Hűtőgépgyár ezen a kétpói telepen tartályostól rakhatta volna le a hulladékát. Időközben nem utolsósorban a politikai változások hatására kiderült, hogy ez az egyébként jó szándékú országos hálózatkoncepció legtöbb problémája, a civil társadalommal történő érdekegyeztetés hiánya akadályozta ennek megvalósítását. Így Kétpó esetében, ahol a lakosság egyetértését a döntés után kívánták megnyerni, ez a beruházás meghiúsult.
A jelenlegi helyzetben tehát a gyár mentesül a saját átmeneti tároló megépítésétől, de nem mondhat le a jelenlegi tárolóterületnek a rekultiválásáról. Erre már megkezdődtek az előkészületek, a tárolt hulladékok pedig 1990 végéig a jelzett módon legálisan Aszódra kerülhetnek. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ügy elhúzódásában a gyár halogató taktikája és magatartása is nagymértékben közrejátszott. Nem akarom elmesélni a 10 évig tartó huzavona részleteit, ha a képviselő urat érdekli, szívesen átadjuk az iratcsomót betekintésre. A tulajdonképpeni kérdésre válaszolva: a képviselő úr bizonyára az illegális hulladéklerakásra, illetve a régi, akkor jogszabályok hiányában legális lerakók felszámolására gondolt a kérdésben. Valóban ezeknek a nagy része mai szakismereteink alapján, környezetvédelmi szempontból megengedhetetlen módon és formában került elásásra. Hasznosításuk, szétválogatásuk ma már reménytelen, legfeljebb átalakításukkal foglalkozhatunk. Az egész vázolt problémakört áttekintve, az alábbiakat tűztük magunk elé.
Szándékaink szerint 1991 végéig szeretnénk feltérképezni az ilyen jellegű veszélyforrásokat, amelyeknek a száma 3 és 10 ezer között változik az országban. Ennek során megállapítjuk a veszélyeztetettség mértékét, és ennek alapján a felszámolási prioritás sorrendjét. Eközben meghatározzuk a műszaki beavatkozás módszerét és végrehajtását. Ezt az egész komoly intézkedési tervet a társminisztériumokkal egyeztetve november végéig fogja a minisztérium előterjeszteni. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a veszélyek elhárítása - leginkább azért, mert a felelős ma már megállapíthatatlan jelentős költségvetési teherviseléssel oldható csak meg.
Egy-egy komolyabb elszennyeződés felszámolása több tízmillió forintos költséggel jár. Ezért már most kérem képviselőtársaimat, hogy a költségvetési vitában majd ezekre a kiadásokra is gondoljanak.
Egyetértek képviselőtársam azon javaslatával, hogy ösztönözni kell ezen hulladékok semlegesítését és újrahasznosítását. Azonban - az elhangzottak alapján - a problémát nem oldja meg csak az új lerakóhelyek létesítése, hiszen a hasznosításukig is egy átmeneti tárolást igényelnek.
Az utolsó kérdésre válaszolva végül, a bírságokkal kapcsolatban szólnék. Évente átlagosan 600 millió forint folyik be a környezetvédelmi alapba bírságokból, amit kizárólag környezetvédelmi célokra használunk, egész röviden felsorolva: pályázatok útján történő támogatásokra 350 millió forint, környezetvédelemre 60 millió, környezetvédelmi kutatásokra 60 millió, mérőhálózat-fejlesztésre körülbelül 120 millió forint került az idén előirányzatra.
Az elmúlt évek gyakorlata alapján a veszélyes hulladékokra történt felhasználás évi 100 millió forint nagyságrend körül mozgott. Ez általában meghaladja az e témában befolyt bírságok összegét.
Köszönöm a figyelmet, és kérem képviselőtársamat a válasz elfogadására.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem Kis Zoltán képviselőt, egyetért-e a válasszal.
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Nagyon szívesen tenném, hogyha bármiféle konkrétumot is hallottam volna. Nyilvánvalóan nagyon nehéz erre úgy válaszolni, hogy mindnyájunknak megnyugtató legyen az eredmény, de tudomásom szerint a minisztériumban létezik egy PHARE-program, amely kifejezetten az ilyen jellegű hulladéktemetőknek a rekultiválására, megszüntetésére alakíttatott, és annak a 121. pontja éppen erre a témakörre adna valamiféle lehetőséget. Ugyanis a Földgép Vállalat tárta itt fel konkrét esetben ezt a környezetszennyezést. Megállapították, hogy a területnek a megtisztítása több mint 200 millió forintba kerül. Ki fogja ezt megfizetni? Ha kaptam volna bármiféle olyan utaló adatot, hogy ebből a programból ide, konkrétan erre a területre valamiféle anyagi támogatás is kerül, akkor örömmel vettem volna, és azt hiszem, a válaszom is más lett volna.
A magam részéről ezt a választ így nem tudom elfogadni. Egy dologra azért fölhívnám a tisztelt Országgyűlés figyelmét: hogyha nem tudunk ennek a folyamatnak gátat szabni, ha nem tudjuk a környezetünket megtisztítani attól a mérhetetlen számú szennyezőanyagtól - amire a miniszter úr is utalt, hogy több mint háromezer van -, akkor vitatkozhatunk itt, kérem a föld tulajdonjogáról, az új tulajdonosok majd egy olyan kietlen pusztát fognak kapni, ahol nemhogy a búza, de még a szamárkóró sem fog megteremni. Ez is vezetett engem, amikor ezt előhoztam. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kis Zoltán nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Most kell szavazni! (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés, az államtitkári szavazatokkal együtt 136 szavazattal 79 ellenében, 20 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. (Közbeszólás a bal oldalról: Elnök Úr! Nem működik a gépem!)
Kérem szépen figyelembe venni. A jegyző majd tájékoztatja, hogy kiknek a gépe nem működik. Mi továbbhaladunk.
Határozathozatal Palotás János (MDF) képviselő interpellációja tárgyában
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem, most visszatérünk az előző, elhalasztott szavazásra. Emlékeznek, Palotás János képviselőtársunk korábbi interpellációjára Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr írásos választ adott. Palotás János közölte, hogy nem fogadja el a miniszteri választ. A Ház még nem volt határozatképes, ezért a szavazást elhalasztottuk. Most fölteszem a kérdést, hogy a Palotás János interpellációjára adott pénzügyminiszteri választ - amit valamennyien írásban kézhez kaptak - elfogadják-e.
Határozathozatal következik. Most kérem szavazni a Palotás-interpelláció ügyében. Elfogadják-e a miniszteri választ? (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal, 145 "igen" szavazattal 66 ellenében, 20 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Áttérünk a következő interpellációra.
Szarvas Béla és Kelemen József, a Magyar Demokrata Fórum képviselői interpellálni kívánnak a pénzügyminiszterhez és a földművelésügyi miniszterhez az egri és mátraaljai történelmi borvidék szőlőfelvásárlásának pénzügyi fedezete sürgős biztosítása kérdésében. Kérdezem, melyikük kívánja az interpellációt előterjeszteni? (Szarvas Béla.) Szarvas Béla képviselőtársunkat kérem.
Interpelláció: Szarvas Béla és Kelemen József (MDF) - a pénzügyminiszterhez és a földművelésügyi miniszterhez "Az Egri és a Mátraaljai történelmi borvidék szőlőfelvásárlásának pénzügyi fedezete sürgős biztosítása" címmel
SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Rendkívül fontos, sokakat érintő problémával fordulunk Önökhöz. A hazánk északi hegyvidékén kialakult tradicionális szőlő- és borkultúra helyzetének jelenlegi kedvezőtlen állapotáról az illetékesek már tájékoztatták a Földművelésügyi Minisztériumot. Az ágazati minisztérium az eddig eltelt időszakban intézkedést nem foganatosított, ezért kérésünk és felvetésünk fontosságát kiemelve, kérjük támogató segítségüket.
Az idei, várható 80 ezer tonna borszőlő Heves megyében jó minőségben megtermett. A szőlő felvásárlásához, valamint a borászat finanszírozásához a forgalmazóknak pénzügyi fedezete nincs, a 32-37 százalékos bankhitel jelenlegi kamatát az ágazat, sem a termelők, sem a termelők sem kigazdálkodni, így igénybe venni sem tudják.
A szőlőtermelésben lényegében már megtörtént a privatizálás, a személyhez kötődés. A megye közel 9 ezer hektáros termőterületét 15 ezer család műveli különböző vállalkozási formákban. A történelmi borvidék lakosai jogosan kérik munkájuk elismerését, anyagi, pénzbeni ellenérték biztosítását - hasonlóan a nemzetgazdaság más területeihez.
A borkészítéshez szükséges forgóalap a felvásárló vállalatok önállóvá válásakor nem került biztosításra, és a borágazat saját erőből ezeket a terheket egyedül viselni nem képes. A jelenlegi borkészletek finanszírozása is hitelből történik.
Szeretnénk, hogy a szőlészet-borászat jelenlegi, súlyos helyzete ne a történelmi borvidékeinken vezessen a szőlők kivágásához, évszázados hagyományaink, megélhetési forrásaink jelentős beszűküléséhez, felszámolásához.
Az ágazati feszültség levezetése érdekében szükségesnek tartjuk a szőlőfelvásárlás finanszírozásához kedvezményes kamatozású, 12-15 százalékos hitel biztosítását, a belföldi fogyasztás növelését, ennek érdekében a borforgalmazást terhelő adók mérséklését, harmadsorban pedig az exporttámogatás mértékének elfogadhatóvá tételét.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kormányunk részéről Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr akar válaszolni.
Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpelláló képviselők által felvetett kérdésre személyre szóló levelet intéztem hozzájuk. Megismétlem, amit abban írtam.
Miután nemcsak a történelmi borvidéken jelentkezik az a probléma, amelyet fölvetettek, szükségesnek tartottuk, hogy kormányzati intézkedést hozzunk a kérdés megoldására. Ezért azt kezdeményeztük, hogy azok a gazdálkodók, akiknek a borászat a fő tevékenysége, a kistermelőktől származó szőlő és must felvásárlása érdekében az 1990. november 30-ig felvett hitelek után egyszeri kamattérítésben részesüljenek. Az 1990. évi szőlő- és mustfelvásárlás támogatásáról szóló kormányrendelet tervezetét elkészítettem, és ez jelenleg az érintett tárcákkal egyeztetés alatt áll. Szeretném megjegyezni, hogy ez nem jelentheti a probléma végleges megoldását. A jövőben a termelőknek, felvásárlóknak és feldolgozóknak együtt kell olyan megoldást találniuk, amely nem tesz szükségessé központi pénzek felhasználásával történő utólagos központi beavatkozást. Kérem a válasz elfogadását.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérdezem képviselőtársainkat, elfogadják-e a miniszteri választ.
KELEMEN JÓZSEF (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mi a délelőtt folyamán másképpen értesültünk, hogy egy kicsit más lesz ez a válasz. Tudniillik nem szerepel a kamattámogatásnak a mértéke benne. Csak az, hogy kamat. Hát ez egy relatív dolog, hogy 1 vagy 2 vagy 5 vagy 10 százalék. Abban az esetben, hogyha tudnánk azt, hogy hány százalék lesz ennek a kamattámogatásnak a mértéke, amelyet legalább három hónapos időtartamra kérnénk, el tudnánk fogadni a választ.
Én szeretnék hozzátenni annyit, hogy az ügynek az előzményeit is tisztázzuk. Kérem szépen, amint mondta a képviselőtársam, a szőlőtermesztést szinte 85 százalékban ma már kisgazdaságok művelik. Na most, kérem szépen, a múlt télen elkezdte metszeni a szőlőjét egy szőlőművelő, ebben az évben felvásárolják a szőlőjét, mondjuk, 12-13 forintos áron, ennek a felét ki fogják fizetni, majd a másik felét a jövő szüretkor fizetik ki. Másfél évig nem kapja meg a pénzét, még kamatot sem kap rá, mert legjobb esetben 2 százalékos kamatot térít neki a felvásárló. Hát úgy gondoljuk, ez akkora méltánytalanság, hogy másfél éves munka után az emberek ne kapjanak pénzt érte. Nemkülönben az a tény, hogy egy hektár szőlőterületnek a telepítése körülbelül 500-600 ezer forintba kerül. Ha a szőlőt mint olyat kivágják, ki fog telepíteni, kinek lesz rá pénze, honnan, miből?
Ha nekünk szükségünk van arra, hogy exportbevételünk legyen, hogy a mezőgazdaságnak az exportbevétele az össznemzeti exportbevételből, amit dollárexportból kapunk, körülbelül egyharmada - ha erre szükségünk van -, a mezőgazdaság nem tudja nélkülözni a támogatást. Egy esetben lehetne erről szó, ha a közös piaci országok nem kapnának, a mezőgazdaság számára nem adnának támogatást. Ha ők nem adnak támogatást, akkor mi is meg tudunk lenni támogatás nélkül. De máskülönben nem tudunk meglenni. Szükség van pénzügyi támogatásra a mezőgazdaságban.
Kérem tehát a Miniszter Urat, hogy a százalék mértékére tud-e választ adni, és arra, hogy három hónapos intervallumban gondolkodhatunk-e a kamat megadásában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Kérem szépen, miniszteri viszonválaszra nincs lehetőség. Én egyetlenegy dolgot tartok elképzelhetőnek: miniszter úr nem merítette ki az időkeretet. (Derültség, zaj.) A Ház tiltakozik, kérem. Akkor Miniszter Úr. Kérem. (Közbeszólások.) Egy pillanat. (Az elnök csenget.)
Én megkérdezem a képviselő urat, hogy jelenlegi formájában elfogadja-e a választ.
KELEMEN JÓZSEF (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF) A jelenlegi formájában nem tudjuk elfogadni a választ. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Akkor most megkérdezem a Házat - fenntartva a miniszter úr számára a lehetőséget, hogy Házon kívüli újabb nyilatkozatot tegyen, de megkérdezem a Házat -, hogy a miniszteri választ elfogadja-e. Kérem! Nem Kelemen Józsefet kérem, hanem határozathozatal következik. Igen. Kérem szavazni!
Megállapítom, hogy a Ház 110 szavazattal 106 ellenében, 26 tartózkodás mellett a miniszteri választ jelenlegi formájában nem fogadta el. (Taps.) Ezért kérem, hogy a gazdasági, illetve a költségvetési bizottság elé kerüljön az ügy további állásfoglalás végett. Köszönöm.
Hatvani Zoltán képviselő a Szabad Demokraták Szövetsége részéről interpellálni kíván a Kormány területpolitikájának tárgykörében. Hatvani Zoltán képviselőt illeti a szó. Tessék!
Interpelláció: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - a Kormány területpolitikájának tárgykörében
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt miniszterelnök úr távollétében nem tudom, hogy kinek címezzem.
Az előző kormányok területpolitikájukat is a párt politikájának nyomása alatt, annak alárendelve dolgozták ki és hajtották végre. Ez a politika azoknak a településeknek, térségeknek kedvezett, ahol a leglátványosabban, legkevesebb ráfordítással lehetett ország-világnak megmutatni a rendszer építőerejét. Ez a politika falvak pusztításában a bulldózereknél is hatásosabbnak bizonyult. Nem részletezem, nem sorolom fel mindazokat a tényezőket, amelyek eredményeként vannak települések, egész térségek, ahol a lakosság az átlagosnál sokkal rosszabbul él: a legalapvetőbb igények kielégítésére, ivóvíz-, élelmiszer-, egészségügyi ellátás, telefon, közbiztonság, munkaalkalom. Kiegészítem ezt, most már a vállalkozás minimális feltételei kielégítési színvonala marad el messze az országos átlagtól. Egyszerű, napi gazdaságpolitikai intézkedésekkel ezek a különbségek nemcsak megmaradnak, hanem az elszakadás egyre veszélyesebb, esetleg visszafordíthatatlan méreteket ölt majd.
Kérdezem a miniszterelnök úrtól, rendelkezik-e a Kormány most, 1990 októberében kidolgozott területpolitikával, ha igen, úgy mikor ismerkedhetünk meg azzal, ha nem, tervezik-e és mikorra annak kidolgozását.
Köszönöm szépen. (Kis taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. A miniszterelnök úr helyett Horváth Balázs belügyminiszter úr válaszol. Tessék.
Dr. Horváth Balázs belügyminiszter válasza
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek azon megállapításával, hogy a korábbi rendszer kormányai nem nagyon rendelkeztek településpolitikával, területpolitikával, és amennyire rendelkeztek, annak hathatós és látható eredménye nem volt, legfeljebb ellentétes értelemben. A koalíciós pártok Kormánya rendelkezik településpolitikával. A hivatalba lépésünktől kezdve, első pillanatától kezdve nagy horderejű kérdésnek tekintettük az új terület- és településfejlesztést, és kiváltképpen a hátrányos helyzetű települések, területek fölfejlesztését, előtérbe helyeztük ezt. Nem véletlen az, hogy a koalíciós pártokat, legalábbis azok közül a Kisgazdapártot és a Magyar Demokrata Fórumot állandóan vidéki pártnak hívják. Azt hiszem, hogy ez megadta a prioritását annak, hogy miért figyeltünk oda az elmaradt térségekre. Azt hiszem, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény önmagában is mutatja azt, hogy milyen fokozott gonddal ügyelt, kísérelt meg ügyelni a Kormány és értelemszerűen a Parlament is az elmaradott térségekre. Mást nem akarok kiemelni, mint pontosan egy szabad demokrata képviselő javaslatára beépített azon törvényi rendelkezést, hogy 1994-ig meg kell oldani a vidéki területek egészséges ivóvízellátását. Azt hiszem, hogy miután ezt a törvényt épp 98 százalékkal fogadta el a Parlament, önmagában mutatja azt, hogy az ellenzék, de a kormányzó pártok is egyértelmű szándékkal bírnak az elmaradott települések fölfejlesztésére.
Nagyon pontosan mutatja a Kormány elhatározott szándékát az, hogy akkor, amikor a miniszterelnök úr, aki helyett én most válaszolok, kint volt Olaszországban, egyik leglényegesebb megállapodása az volt, amikor az olasz ipari rekonstrukciós intézettel megállapodott pontosan a keletmagyarországi elmaradott térségek fejlesztését célzandó kockázati tőketársaság létrehozására az infrastruktúra kiépítése céljából. Egyébként minden napilapban ezen információ, ezen megállapodás, ha hírként is, és nem elég súllyal, mint amit megérdemelt volna, de megjelent.
Én úgy vélem, hogy az IRI-vel kötött megállapodás önmagában is komoly és nagy horderejű lépés lehet. Nem kétséges, hogy a munkaerő-tartalékkal rendelkező kelet- és észak-magyarországi területek a szomszédos Csehszlovákiával, Romániával, illetve a Szovjetunióval kialakított és kialakítandó jó viszonyok eredményeként felértékelődhetnek, hiszen ezek a területek - elsősorban a Szovjetunióra gondolok - megfelelő piaci lehetőséget biztosítanak. Pontosan ezért szorgalmazzuk a határmenti települések fejlesztését, határátkelő állomásokat létesítünk Kelet-Magyarországon. Minden jogszabályi döntésektől függ még, de nagyon komoly a kilátás arra, hogy vámszabad-területet hozzunk létre, és önmagában a helyi önkormányzatok működésére épített cél- és célzott támogatási rendszer amelynek jóváhagyása a Parlament feladata lesz még ebben az évben - ezen elhatározott szándékunkat támasztja alá, és én úgy gondolom, hogy ezekkel a részletekkel és szinte aprónak tűnő momentumokkal megadtam a választ arra, hogy a Kormány rendelkezik politikával az elmaradott térségeket illetően.
Még talán egy-két kérdésre kitérnék, amelyek megfelelő súllyal kiegészítenék az általam elmondottakat. Bevezetni szándékozunk a térségi adókedvezmény-rendszert, amely elsősorban a gazdaságilag elmaradt térségek gazdasági elmaradottságának felszámolására irányul. Azt hiszem, lassan túlléptem az időt. Köszönöm a kérdést. Nem tudom, megfelelő-e a válasz. Annak elfogadását kérem. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem Hatvani Zoltánt, elfogadja-e a miniszter úr válaszát.
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Nemcsak hivatalból, egyébként sem tudom - sajnos - teljes egészében elfogadni a választ, habár előre kell bocsátanom, volt két olyan eleme, amely valóban tetszik nekem, de ez igazán akkor tetszene, ha egy kidolgozott, valódi településfejlesztési politikában olvashatnám, vagy láttam volna azokat. Ezek történetesen az adókedvezménnyel és a hitellehetőséggel kapcsolatban felvetett kérdések.
Figyelmébe ajánlom a Kormány tisztelt képviselőinek a Figyelő szeptember 6-ai számában Laczkó László megjelent cikkét e tárgyban, amely nagyon figyelemre méltóan feszegeti ezt az ügyet. Én itt most csak annyit említek meg: ezek a területek nem elsősorban - mint már régebben is mondtam adományokat várnak. Azt hiszem, azt elvárhatjuk, hogy biztosítva legyenek a minimális létfeltételek, mint az iható víz és az, hogy egy szülő asszonyhoz ne bábaasszonynak kelljen kimennie, mint a XVIII. században, hanem telefonálni lehessen a mentőkért. Azt hiszem, ezt ma már minimálisan el kell, hogy várjuk Magyarország bármely településén. De sokkal inkább azokban a térségekben munkaalkalmakat, munkalehetőségeket várunk, a vállalkozás lehetőségeit. Ott valamikor virágzó állattenyésztés volt. Ma épeszű ember nem mer hozzáfogni azért sem, mert hitelt sem tud felvenni, de nem is érdemes vele foglalkoznia.
Nagyon kérem ezeknek a kérdéseknek a megvizsgálását és a területpolitika kidolgozását. Nagyon kérem, tolmácsolja a miniszterelnök úrnak kérésünket: ha egyszer két külföldi útja között esetleg alkalma vagy ideje lesz rá, nagyon szívesen látnánk körzetünkben is, például egy ilyen elmaradott térségben. Edelény, a Szuhavölgye, a Rakacavölgye térségében, nagyon hasznos tapasztalatokat szerezhet. Személyesen győződhet meg arról, hogy elődei milyen lehetőségeket is mulasztottak el, nemcsak kötelességeket. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e Horváth Balázs miniszter úr válaszát. Most kérem szavazni. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az államtitkári szavazatokkal az Országgyűlés 163 szavazattal 66 ellenében, 16 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Kőszeg Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a belügyminiszterhez "A fegyveres polgári őrségek és a BM rendőr ezred tárgyában" címmel. Tessék!
Interpelláció: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) - a belügyminiszterhez - "A fegyveres polgári őrségek és a BM Rendőri Ezred tárgyában" címmel
KŐSZEG FERENC, DR. (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC, DR. (SZDSZ) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az ipari létesítmények polgári fegyveres őrségének szakmai felügyeletét a Belügyminisztérium látja el. E fegyveres őrségeknek összesen 5000 - géppisztollyal felszerelt - tagja van. Minden fegyverhez úgynevezett karhatalmi tartaléklőszer is tartozik. Ez országosan összesen körülbelül egymillió töltényt jelent.
A fegyveres őrség parancsnokai igen sok helyen az egykori pártállam tisztségviselői, volt munkásparancsnokok, függetlenített párttitkárok. Ezt az őrséget, amely terrortámadás elhárítására kiképzettsége alapján nem alkalmas, betörési kísérlet elhárítására ellenben túlfegyverzett, valamikor esetleges munkásmegmozdulások, sztrájkok leküzdésére hozták létre.
Mi indokolja változatlan formában való fenntartásukat, amikor a munkavállalók szervezkedési szabadságát és sztrájkjogát a jogállam törvényei biztosítják?
A második kérdésem a rendőrezreddel kapcsolatos. Az Országos Rendőrfőkapitányság a BM rendőrezred, az egykori forradalmi rendőrezred jelentős mértékű fejlesztését tervezi. A tervezet szerint a jelenlegi négy zászlóalj helyett kilenc jönne létre. A fejlesztés megvalósításához mintegy 2500 új rendőrre, ebből 220 tisztre van szükség. A fejlesztési költség a terv végrehajtásának 5 éve alatt a 7 és fél milliárd forintot is elérheti. A rendőrezred feladata a belső rend védelme. A fejlesztés szükségességét a tervezet azzal indokolja, hogy a Munkásőrség feloszlatásával jelentós karhatalmi erő szűnt meg, a honvédség és a határőrség felhasználását viszont a módosított Alkotmány csak szükségállapot kihirdetése esetén engedi meg.
A közbiztonság - mint a rendőrség vezetői hangsúlyozták - romlik. A bűncselekmények felderítésének aránya igen rossz. Vajon a rendőrség fejlesztésére fordítható forrásokból nem a nyomozóapparátus létszámát kellene-e növelni, technikai eszközeit kellene-e fejleszteni?
A pártállam a karhatalmi feladatok végrehajtására szakosított fegyveres szervezetét egy diktatúra védelmére tartotta fenn. Vajon mitől tart az Országos Rendőrfőkapitányság és a terveit eltűrő, tervezgetését eltűrő Kormány, hogy a pártállaméhoz hasonló erőszakapparátust kíván kifejleszteni? (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Horváth Balázs belügyminiszter urat illeti a szó.
Dr. Horváth Balázs belügyminiszter válasza
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálom, hogy a képviselő úr az interpelláció intézményét arra használja fel, hogy olyan egyszerű kérdést akar itt tisztázni, amely véleményem szerint megalapozatlan információkon alapul. Ezt egyszerűen telefonon el lehetett volna intézni, és meg tudtam volna mondani, hogy ebből egy hang... hogy mi ebből az igazság. (Derültség és taps.) Szeretnék erre válaszolni.
Az első felvetésre azt válaszolnám, hogy a polgári fegyveres őrségnek ma nincsen a képviselő úr által említett munkáselnyomó funkciója, összesen 4200 polgári fegyveres őr teljesít szolgálatot, és a géppisztoly viselését kizáróan olyan helyeken engedélyezték és engedélyezzük - most saját magamról beszélek és az általam vezetett Belügyminisztériumról -, ahol az objektum kiemelt fontossága szükségszerűvé, indokolttá teszi.
Fenntartásaim vannak minden olyan aggállyal szemben, amely kétségesnek tartja annak indokoltságát, hogy a Paksi Atomerőműnél, amelynek biztonságos őrzése közép-európai gond, ne fegyverezzük fel és ne lássuk el olyan fegyverekkel a polgári védelmet, amely minden esetleges, soha nem várt és soha nem kívánt, még csak nem is álmodott, de fogalmilag nem kizárt terrorakció elhárítására alkalmassá tenné. (Taps. )
Ugyanez vonatkozik azon jelentós ipari létesítményekre, közúti csomópontokra, vasúti csomópontokra, ahol ez valóban szükségesnek tűnik. Szeretnék azonban hivatkozni arra - és itt apellálok a képviselő úr informáltságára -, hogy a készülő rendőrségi törvény nagyon szűk határok közé szorítja a polgári fegyveres őrség működését, annak felfegyverzési lehetőségét, és ezen törvényt, amely remélem - a jövő hónapban a tisztelt Országgyűlés elé kerül, el fogják fogadni, vagy nem fogadják el, de mindenesetre az önök akaratától függően alakul majd ezen intézmény, ezen szervezet sorsa.
A második feltevésével kapcsolatban számomra különösnek és meglepőnek tűnik, hogy egy olyan belső előkészítő anyagra vonatkozóan tetszik föltenni, teszi fel a képviselő úr a kérdést (vagy interpellációt) amelyet az Országos Rendőrfőkapitányság belső vezetése is elutasított. De megnyugtatorn Önt: hogy ha tudomást szerzek arról, hogy ilyet valaki készít, miután nekem arra lehetőségem nincs, hogy megtiltsam azt, hogy írjon valaki - nem is szeretném, hogy ha lenne ilyen lehetőségem, de nem örültem volna neki -, de hogy soha nem interpelláltam volna egy ilyen belső anyagért, az biztos.
A Belügyminisztériumnak az elképzeléseiben a rendőri ezred ilyen funkciójú és ilyen arányú fejlesztése nem szerepel. Én felhívnám a képviselő úr figyelmét arra, hogy a most működő rendőri ezred, amelynek egyébként szervezeti és szerkezeti átalakítása folyamatban van, nem hoztam el az újságcikket - azt hiszem, a Beszélőben nem jelent meg, de több napilapban megjelent kb. három héttel ezelőtt, illetve egy hónappal ezelőtt, akkor, amikor ez a valóban nagyon undorító komondoros gyilkosság történt -, azt követően én nyilatkoztam és akkor mondtam, hogy milyen személyi változások és milyen szervezeti változások történnek és milyen szervezeti átalakítás történik.
Egyébként higgye el kérem, hogy a koalíciós pártok kormánya a rendőri ezredet nem tömegmegmozdulások leverésére akarja felhasználni. Ez soha nekem eszembe se jutott, de nem tudom, hogy itt bárkinek a kormánypártok képviselői közül. Ez az ezred a mai napig is ellát olyan feladatokat, amelyek minden bizonnyal az Ön informátorai előtt is tiszták: közbiztonsági feladatokat például. Közrendvédelmi, közlekedésrendészeti járőrszolgálatban rendszeresen dolgoznak és ez bármikor ellenőrizhető. A személyszállító vonatok kísérésére egy külön tűzszerész alakulat van. Ilyen feladatokat - én azt hiszem - a jövőben is csak egy koncentrált szervezet tud ellátni, én nem vitatom azt egy pillanatig sem és tökéletesen megértem az Ön indulatát, hogy senkinek, aki most az ellenzék és a kormánypárt széksorai között foglal helyet, kellemes emlékei a forradalmi rendőri ezreddel kapcsolatban nincsenek - ezt egy pillanatig nem vitatom. És én meg is értem, mondom, pontosan ezért, a fönntartásait. Ezért döntöttünk úgy, hogy szervezetében átalakítjuk, arra fogjuk használni, amire szükséges és kell, de kérem, higgye el nekem, hogy a Belügyminisztérium - és az általam vezetett Belügyminisztériumról beszélek, hogy előtte mi volt, azt nem tudom -, az általam vezetett Belügyminisztérium olyan módon és formában...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Miniszter úr, az öt perc letelt.
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. belügyminiszter: Köszönöm, elnézést. Kérem, szíveskedjék elfogadni a válaszomat. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Kőszeg Ferencet illeti a szó.
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Ami a polgári fegyveres őrségeket illeti, itt én elsősorban a túlfegyverzettségre szeretném felhívni a figyelmet, szerettem volna a figyelmet felhívni. Amennyiben a rendőrségi törvény ezt korlátozza, örömmel üdvözlöm és szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a személyi állományt és a vezetést tekintve a dologban nagyon erősen jelen van a volt pártállam, a tiszaszederkényi - egykori leninvárosi - vegyiműveknél a volt városi párttitkár vagy a volt függetlenített üzemi párttitkár a munkásőrség parancsnoka, amely ennek a fegyveres őrségnek, a gyári fegyveres őrségnek a vezetője, a DIMAG RT-nél - az egykori Diósgyőri Lenin Kohászati Műveknél - pedig Kft.-vé alakult át ez a fegyveres őrség, tehát tulajdonképpen egy magánvállalkozás kezében van most és a parancsnok pedig nem más, min: Dudla József, a volt Borsod megyei MSZMP első titkára. Ez azt hiszem, kiegészítő információként hozzátartozik a dologhoz. Bizonyára nem lepem meg, hogy ha felmutatom ezt a Belügyminisztérium Országos Rendőr Főkapitányság júliusban megjelent kiadványát, amelyben ez az anyag megjelent, a forradalmi ezred irata a jelenlegi rendőrezred fejlesztésével kapcsolatban.
Amennyiben miniszter úr válaszát úgy foghatom fel, mint a minisztérium hivatalos kijelentését, hogy ennek a rendőrezrednek a fejlesztését nem tervezik, én az Ön válaszát elfogadom és miután azt hiszem, hogy nincs lehetőség viszontválaszra, egy bólintással kérem. (Dr. Horváth Balázs miniszter igent bólint. - Derültség.) Jó, elfogadom. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. A képviselő úr elfogadta a miniszter úr válaszát. Kérdezem a Házat, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérek egy kis türelmet, most lehet szavazni! Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal együtt (máris törölték, de emlékezetem szerint) 231 igen szavazattal 1 ellenében és 18 tartózkodás mellett - ha jól emlékszem - elfogadta. Köszönöm. (Taps.)
Glattfelder Béla, a FIDESZ képviselője interpellálni kíván az igazságügy-miniszterhez "A képviselői munka akadályoztatása tárgyában". Tessék!
Interpelláció: Glattfelder Béla (FIDESZ) - az igazságügy-miniszterhez - "A képviselői munka akadályoztatása tárgyában" címmel
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Tisztelt Igazságügy-miniszter Úr! A FIDESZ parlamenti frakciója képviselőinek a munkáját az elmúlt időszakban többször is akadályozta, hogy az illetékes kormányzati szervektől nem kaphatták meg az előkészületben levő kormányintézkedésekre vonatkozó terveket és az elkészült szakértői anyagokat. Az indoklás úgy szólt, hogy egyrészt a kért dokumentumokat a Kormány még nem hagyta jóvá, másrészt, hogy az államtitokká vagy szolgálati titokká minősített dokumentum nem tartozik a dokumentumoknak azon köréhez, amelybe a képviselők a képviselői jogállást szabályozó törvény értelmében betekintést nyerhetnek. Eszerint az országgyűlési képviselőknek csakis a Kormány tagjaihoz intézett kérdésekből, interpellációkból, illetve a Kormány által a Parlament elé terjesztett javaslatokból lenne lehetősége a kormányzat tevékenységéről informálódni.
A FIDESZ parlamenti frakciója úgy véli, hogy ezek az érvek sajnos több helyen ellentétben állnak a hatályos jogszabályokkal. A képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, idézem: "Az állami szervek kötelesek az országgyűlési képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni és részükre a szükséges felvilágosítást megadni." Ez a paragrafus nem ad semmiféle mérlegelési lehetőséget az illetékes államigazgatási szerv számára a kért információk kiadását illetően. Ezt erősíti meg az akkor még érvényben lévő 1050/1986 os számú minisztertanácsi határozat, amely kimondja, hogy a KSH elnökének és az illetékes miniszternek minden olyan adatot a képviselő rendelkezésére kell bocsátania, amely a képviselői feladatok ellátásához szükséges.
A rendelet részletesen is kimondja, hogy a tájékoztatásnak különösen mire kell kiterjedni, idézem: "A képviselő működési területének társadalmi, gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális helyzetére vonatkozó adatokra és az azzal kapcsolatos tervekre." Mindennek alapján nyilvánvaló, hogy az államigazgatás szerveinek nemcsak a Kormány által már megtárgyalt és elfogadott dokumentumokat, hanem azok tervezeteit is a képviselők rendelkezésére kell bocsátani. Ugyancsak elfogadhatatlan az állami és a szolgálati titokra való hivatkozás. A képviselők jogállásáról szóló törvény ugyanis e tekintetben sem nyújt mérlegelési lehetőséget, mi több, a már idézett minisztertanácsi határozat kimondja, ismét idézem: "A képviselő államtitoknak minősülő adat közlését, illetve az ezt tartalmazó iratokba való betekintését is kérheti." Sem ez a rendelet, sem pedig az államtitokról rendelkező törvényerejű rendelet nem nevez meg egyetlen olyan esetet sem, amelyben a képviselő kérése megtagadható lenne.
Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy a Kormány álláspontja szerint az iratok mely körébe nem tekinthetnek bele a képviselők, törvényesnek tartja-e az interpellációmban ismertetett gyakorlatot? (Gyér taps. j
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérem Balsai István igazságügy-miniszter urat, hogy válaszoljon.
Dr. Balsai István igazságügy-miniszter válasza
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A FIDESZ parlamenti frakciójának tagjaként a képviselő úr interpellációjában tulajdonképpen egy általános problémára kívánt rámutatni, tudniillik a képviselői munka akadályoztatása tárgyában kifogásolja az egész FIDESZ parlamenti frakciójának akadályoztatását. Az én tudásom szerint, de cáfolja meg a képviselő úr, hogy ha nem erről van szó, a konkrét eset a Kormány hároméves gazdasági programjának kidolgozásával kapcsolatos részmunka anyagokra vonatkozó felvilágosítással összefüggésben merült föl. Ezzel kapcsolatban kifogásolja azt az intézkedést, hogy az érintett szervek indokolásukban kifejtették, hogy a kért dokumentumokat a Kormány még nem hagyta jóvá, illetve, hogy az államtitokká vagy szolgálati titokká minősített dokumentumként nem teszi lehetővé a képviselők számára történő betekintést.
Az indoklás, túlmenően azon, hogy egy azóta már hatályon kívül helyezett minisztertanácsi rendeletre hivatkozik, tehát jogilag talán nem is szorul bizonyításra, hogy az indokolás jogilag ma már nem érvényes, de kétségtelen tény, hogy azért ennél többet érdemel az indokolásban kifejtett jogi álláspont cáfolata is, ugyanis itt egészen különböző két dologról van szó. Teljesen természetesnek tartom a Kormány nevében azt az igényt, amelyet az Országgyűlés Házszabálya és a képviselők jogállására vonatkozó törvény is megerősít, és amely arra irányul, hogy a képviselők a munkájukhoz adott esetben a kormányzat ellenőrzéséhez szükséges információk birtokába juthassanak. Az idézett jogszabályi rendelkezések is annak az elősegítését hivatottak szolgálni, amikor ezeknek az információknak a kiadását az állami szervek kötelezettségévé teszik.
Teljesen természetes tehát, hogy a kormányzat - ez a Kormány, amelyet képviselek ebben a pillanatban is - messzemenően támogatja e jogos igény maradéktalan kielégítését e tekintetben. Világosan meg kell azonban különböztetni két dolgot: egyfelől az adatokat és tényeket, másfelől pedig a kormányzati politika alakításának a folyamatát. Ennek az utóbbinak a során a felmerült elképzelések és különbözd feladatmegoldási variációk különböző egyeztetési folyamat eredményeként fognak kormányzati álláspontként tükröződni. Erre a különbségre figyelemmel, szerintem a világ egyetlenegy kormánya sem kötelezhető - és nincs is ilyen világszerte, szerintem párját ritkítaná; de cáfoljon meg a képviselő, hogy ha van ilyen gyakorlat - hogy a Kormány teljes körű betekintést engedjen a politikai döntéseit megelőző egyeztetési munkálatokba, egy olyan műhelymunkába, amely a kormányzat belső ügye. Az erről. történő informálás hiánya nem jelentheti akadályát a képviselői munkának.
A kormányzat a konkrét döntésekért tartozik felelősséggel a Parlamentnek, nem pedig a döntést előkészítő folyamatért. Ebből eredően a képviselők is a meghozott intézkedéssel összefüggésben minősítik a kormányzat tevékenységét, bírálják azt vagy támogatják, az adott döntéssel kapcsolatban fejtik ki munkájukat. Akkor végezheti a képviselő a munkáját megfelelően, hogy ha már a kialakított kormányzati elképzelésekkel kapcsolatos konkrétumok tekintetében rendelkezik kellő tájékozottsággal.
Már említettem, hogy Glattfelder képviselő úr egy 1050/1986-os számot viselt, azóta hatályon kívül helyezett kormányrendeletre hivatkozik, így ennek a jogi indoklásnak a bővebb cáfolatát nem kívánom kifejteni, hiszen nem hatályos jogszabályról van szó. Mindamellett az a személyes véleményem, hogy az a bizonyos kormányhatározat, amely tehát ily módon már hatályon kívül helyezésre került, nem ellentétes az itt általam elmondottakkal, hiszen természetesen amikor ebben a kormányhatározatban - a már hatályon kívül helyezett kormányhatározatról beszélek bizonyos tervekről beszél a kormányhatározat, akkor természetesen olyan tervekről beszél, amely a Kormány álláspontjaként jelentkező tervezendő intézkedéseket jelenti, nem pedig a kormányzati álláspontot kialakító, különböző döntéseket előkészítő tervezési szakaszról.
Az interpelláció érinti az államtitok, illetőleg a szolgálati titok fogalmát is, ezzel kapcsolatban várható, hogy hamarosan találkozni fog a tisztelt Országgyűlés ennek újraszabályozásával. A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a kérdés úgy válaszolható meg, hogy amennyiben az érintett adat, vagyis a már meghozott kormányzati döntés államtitok, akkor annak megismerésére az jogosult, akinek az államtitokká minősítéséhez feljogosított személy erre betekintési jogosultságot engedélyez. Ez a helyzet. Az 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet 9. szakasza szabályozza ezt.
Összefoglalva tehát az eddigieket, álláspontom szerint a kormányzati szerveket a tekintetben nem illeti meg a mérlegelési jogkör, hogy a már kialakított kormányzati döntésekkel kapcsolatban milyen tényeket és adatokat hoznak a képviselők tudomására, azonban a tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a döntést megelőző folyamatban keletkezett információkra, így nem látok semmiféle jogellenességet abban a példaként felhozott esetben, amelyre a képviselő úr interpellációjában kitért.
Úgyhogy, erre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést és a képviselőt is, hogy az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérdezem Glattfelder Bélát, elfogadja-e a miniszteri választ.
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, a Kormány hároméves gazdasági tervével kapcsolatban kértünk információkat a miniszterelnök úrtól több alkalommal is, és ezeket az általam idézett érvekkel utasította el.
A hatályon kívül helyezett minisztertanácsi határozatról szeretném elmondani, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény 9. §-ának (4) bekezdését indokolja a törvény. Felolvasnám az indoklást. A javaslatnak ezek a szabályai az Országgyűlés Házszabályainak a képviselők jogait és kötelességeit meghatározó 2. fejezetéből, továbbá az államigazgatási szervek számára a képviselők támogatását előíró - itt idézi a minisztertanácsi határozat számát -, a képviselők jogállását szabályozó törvénybe emelik át azokat az előírásokat, amelyek a képviselők és a különböző állami szervek közötti kapcsolatokról rendelkeznek, teljessé téve e körben a szabályozást. Tehát az Ön által idézett rendelet az alacsonyabb szintű jogszabály, itt pedig a törvénybe emelték át a minisztertanácsi határozatot.
Valamint, amikor a miniszterelnök úr elutasította a kérésünket, akkor még a minisztertanácsi határozat érvényben volt, tehát ezért sem tudom elfogadni az Ön válaszát.
A tervekre vonatkozóan pedig én úgy gondolom, hogy meglehetősen egyértelmű az általam idézett minisztertanácsi határozatnak a szövege. Ezt is szeretném felolvasni. A képviselő működési területének társadalmi, gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális helyzetére vonatkozó adatokra és ezzel kapcsolatos tervekre. Itt nyilvánvalóan a minisztériumnak, illetve az illető államigazgatási szerveknek a teendőiről van szó. Ezért nem tudom elfogadni az Ön válaszát.
Kérem a jogi bizottságot: abban az esetben, hogyha nem fogadná el az Országgyűlés ezt a választ, hogy legyen szíves megvizsgálni ezt a kérdést, és jogértelmezést adni. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Az interpelláló képviselő nem fogadta el a miniszteri választ. Sajnos, a miniszter úrnak nem tudok szót adni. A Háznak kell állást foglalnia. Kérdezem a Házat, hogy a miniszteri választ elfogadja-e. Kérem várni. Most kérem majd szavazni! (Megtörténik.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 172 szavazattal 74 ellenében, 8 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Jakab Róbertné, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellálni kíván a művelődési és közoktatási miniszterhez "A budapesti szlovák iskola és diákotthon életveszélyessé nyilvánítása tárgyában" címmel. Jakab Róbertnét illeti a szó.
Interpelláció: Jakab Róbertné (MSZP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "A budapesti szlovák iskola és diákotthon életveszélyessé nyilvánítása tárgyában" címmel
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mivel interpellációmat ugyancsak szeptember elején adtam be, tárgya azonban nem évült el, kénytelen vagyok ragaszkodni elmondásához.
Tisztelt Miniszter Úr, illetve Államtitkár Asszony! Engedje meg, hogy feltegyem Önnek a következő kérdéseket az obligát formában. Van-e Önnek tudomása arról, hogy a budapesti országos beiskolázású tizenkét osztályos, úgynevezett szlovák merthogy tartalmában nem szlovák - bentlakásos iskola diákjainak a megalapítás éve óta nincsen saját otthona. Az ide jelentkező tanulók az eltelt 41 év alatt kilenc helyen tanultak, laktak. Eddig az oktatási - természetesen a régi oktatási - kormányzat egy új iskolacentrum megnyitásának éveként a következőket jelölte meg: 1973, 1978, 1983, 1988. Jelzem, hogy az előző ciklusban is kértem ennek az ügynek az elintézését.
1990-ben az Árpád-híd pesti hídfőjénél állítólag a fenti célra kijelöltek egy telekrészt, sőt a helyszínen az alappilléreket is elhelyezték. Kérdezem: mi épül ott és kinek, a kivitelezőnek ugyanis még a tanév elején nem volt jogerős építési engedélye.
Másodszor: van-e arról tudomása, hogy az említett vidéki nemzetiségi tanulók `54-től az oktatási normatíváknak semmilyen szempontból nem megfelelő Öreg Tanítók Otthonát (Mező Imre út 7375. alatti címen) használják, amelyről a statikai vizsgálatok során kiderült, hogy életveszélyes. Szakértői kifejezéssel: a födémszerkezet gerendái teljes keresztmetszetükben károsodtak. Az iskolavezetés kiutat nem látván - minden valószínűség szerint az alsó tagozati osztályok hazaküldése mellett foglal majd állást. Az nyolc megyébe való hazaküldést jelent. Nem hiszem, hogy szükséges egy ilyen lépésnek az itthoni és külhoni visszhangját ecsetelnem.
Kérdezem tehát, mit kíván tenni a Miniszter Úr az áldatlan állapot megoldását illetően?
Hozzá kell tennem, tisztelt Képviselőtársaim, hogy közben kaptam írásos választ, amelyet nagyon köszönök. Megkönnyítendő a válaszadó államtitkár asszony dolgát - mivel nem lesz lehetősége viszontválaszra - szeretném jelezni, hogy a miniszteri válaszban két dolog nem egészen egyértelmű számomra. Az egyik: ki a felelős? Természetesen nem ezért az állapotért, hanem egyáltalán a működtetésért és a fenntartásért, ugyanis ennek az intézménynek eddigi gondjait általában - azt hiszem, nem járok messze az igazságtól - az okozta, hogy nem tisztázódott: a VIII. kerületi Tanács vagy a Fővárosi Tanács az illetékes.
Másik gondom... (Elnök: csak jelzem, lejárt az ideje képviselőnőnek.) ...Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Én is köszönöm. Beke Katát illeti a szó.
Beke Kata művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válasza
BEKE KATA művelődési és közoktatás-minisztériumi államtitkár:
BEKE KATA művelődési és közoktatás-minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr tájékozódott a szlovák tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium helyzetéről, és sajnálattal állapította meg, hogy egy országos beiskolázású 12 osztályos intézménynek nem oldották meg évtizedek óta a megfelelő elhelyezését.
Az Árpád-hídnál minisztériumi beruházással ezért épül iskolacentrum a szlovák gyerekek számára, mely optimális feltételeket biztosít majd a nevelőoktató munkához. A 12 tantermes iskolából és a 260 férőhelyes diákotthonból álló, közel 700 millió forintos minisztériumi beruházással épülő létesítmény alapozása 1990 nyarán megkezdődött. Ehhez az építő Középület-építő Vállalat az építkezés megkezdéséhez időben rendelkezett elvi építési engedéllyel, melynek alapján szeptember 5.-i dátummal kapta meg a tanácstól az építési engedélyt.
Tekintettel arra, hogy a nemzetiségek helyzetének további javítását elsődleges fontosságú kérdésnek tartjuk, továbbá figyelemmel a helyzet tarthatatlanságára, tárgyalásokat kezdtünk a kivitelezővel, és ígéretet kaptunk az építkezés 1992. szeptemberre való befejezésére.
Tájékozódtunk a fenntartásért és működtetésért jogszabályban meghatározott módon felelős VIII. kerületi Tanácsnál és a Fővárosi Tanácsnál az iskola rekonstrukciójának állásáról. A kapott információ szerint október 15-ig befejeződnek a rekonstrukció első üteme szerinti munkák. Ez lehetővé teszi, hogy az alsó tagozatos gyermekek a körülményekhez képest elfogadható módon tanulhassanak. A minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri a munkálatokat és szorgalmazni fogja az ígéret valóra váltását; szükség esetén megoldást keresünk a gyermekek elhelyezésére.
Szóban szeretném kiegészíteni ezt a tájékoztatást azzal, hogy a mai nap folyamán - talán éppen ezekben a percekben - látogatta meg az építkezést a minisztérium két munkatársa, hogy a rekonstrukció első ütemének határidőre való elkészülését ellenőrizze.
A befejezés dátuma tehát 1992. Ezt azért hangsúlyozom, mert képviselőtársam kapott egy ezzel ellentétes információt is, tehát ez a helyes dátum.
A működtetés és fenntartás a jelenleg hatályos jogszabályok szerint mind a kerületi, mind a Fővárosi Tanácsra is tartozik. Hogy ez az önkormányzat felállása után pontosan hogyan alakul, kiesik-e az egyik a fenntartók készül, arra a későbbiek folyamán fogok válaszolni. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a jobb oldalról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem Jakab Róbertné képviselőt, elfogadja-e a miniszteri választ?
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm a választ. Ha még 50 másodpercem lett volna, akkor elmondom további aggályaimat is.
Amennyiben a mai napon kinn járt vagy kinn jár a minisztérium megbízásából valaki, akkor láthatja, hogy az október 15.-i határidő természetesen nem tartatott be. A jelenlegi tempó szerint - jómagam is utánanéztem - úgy néz ki, decemberig sem lesz sajnos az első ütemezés befejezve.
A másik gondom valóban az volt, hogy a helyettes államtitkár asszony által írott levélben egy `94-es határidő jelöltetett meg. Amennyiben a `92-es határidőt a közoktatási kormányzat tartani tudja - és remélem, hogy erre garanciát vállal -, akkor én a választ el tudom fogadni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Engedje meg Képviselőnő, egy feltételesség volt a nyilatkozatában. Nekem most egy olyan választ szíveskedjék adni, hogy most a minisztérium által adott választ elfogadja-e!
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) A most elhangzott választ elfogadom. (Taps a jobb oldalról.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Képviselőnő a választ elfogadta. Kérdezem a Házat, elfogadja-e a minisztérium válaszát? Kérem állásfoglalásukat! Most kérek szavazást! (Megtörténik.) Az Országgyűlés a választ 184 szavazattal, 3 ellenében, 37 tartózkodás mellett elfogadta.
Kovács Pál képviselő a Magyar Szocialista Párt részéről interpellál a népjóléti miniszterhez az új társadalombiztosítási törvény koncepciója, a társadalombiztosítás ideiglenes önkormányzatának létre hozása és a Társadalombiztosítási Alap tárgykörében. Tessék!
Interpelláció: Dr. Kovács Pál (MSZP) - a népjóléti miniszterhez - az új társadalombiztosítási törvény koncepciója a társadalombiztosítás ideiglenes önkormányzatának létrehozása és a társadalombiztosítási alap tárgykörében
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nincs mód az idő rövidsége miatt arra, hogy a leírtakat elmondjam, viszont a kérdéseimet azért el fogom mondani.
Szeretném megjegyezni, hogy ezt az öt kérdést, amit felteszek Önnek, Miniszter Úr, a társadalombiztosítási albizottság minden tagja elfogadta, pártállásra való tekintet nélkül.
Lerövidítve a dolgot: kérdéseim közül az első három egy egységes folyamatnak, a társadalombiztosítás reformjának különböző fázisaira vonatkozik, a másik két kérdés a Társadalombiztosítási Alappal kapcsolatos konkrét kérdés.
Azt hiszem, elöljáróban illik annyit megjegyezni, hogy egy szociális válságban levő társadalomban elsőrendű kérdésnek tűnik a társadalombiztosítás reformja, és ezen reformfolyamatnak vannak meghatározott, el nem kerülhető lépései. Ezek közül én elsőnek teszem a társadalombiztosítási koncepciót, másodiknak a társadalombiztosítási törvényt, a harmadiknak pedig az önkormányzatra vonatkozó törvényt. Körülbelül ezt a menetrendet látta jónak a szociális bizottság is, mikor ez év június 13-ai ülésén a következő határozatot hozta: "A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság felkéri a Kormányt, hogy szeptember 15-éig dolgozza ki és nyújtsa be az Országgyűlésnek a társadalombiztosítás ideiglenes önkormányzatának felállítására vonatkozó törvényjavaslatot." Tekintettel arra, hogy a mai napig sem a társadalombiztosításra vonatkozó kormánykoncepciót, sem a törvényjavaslatot, sem az önkormányzatra vonatkozó elképzeléseket nem volt módunk megismerni, felteszem a következő kérdéseket:
Van-e a népjóléti kormányzatnak az új társadalombiztosítási törvényre vonatkozóan koncepciója? Ha igen, milyen alapelveket fogalmaztak meg benne? Ha nincs még ilyen koncepció, mikorra kívánja a Népjóléti Minisztérium ezt megcsinálni? E kérdésre adott választól függően: ha a kormányzatnak van koncepciója a társadalombiztosításra vonatkozóan, mikor készül el a társadalombiztosításra vonatkozó új törvény?
Ettől függően természetes a következő kérdés is: ha nem készítette el - most már kimondhatjuk az általunk kért időpontra a Népjóléti Minisztérium a társadalombiztosítás ideiglenes önkormányzatára vonatkozó elképzeléseit, mikorra várható ez?
A következő két kérdésem már konkrétabb: Van-e Miniszter Úrnak tudomása arról, hogy a Társadalombiztosítási Alapot egyre nagyobb mértékben terheli az, hogy kénytelen fizetni a nyugdíjat olyan korengedménnyel nyugdíjazottak számára is, akiknek korábbi munkáltatója megszűnt?
A következő: egyes sajtóhírek szerint a Kormány elengedte az aszálykárok miatt súlyos helyzetben lévő termelőszövetkezetek társadalombiztosítási járuléktartozása után kivetendő kamatot. Van-e ilyen intézkedés valóban, és ha igen, valóban a Kormány hozta-e és milyen hatással lesz ez a Társadalombiztosítási Alapra? Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérem Surján miniszter urat, válaszoljon a feltett kérdésekre, illetve interpellációra.
Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Elég nehéz helyzetbe kerültem, mivel a kérdés még az új Házszabály előtt került benyújtásra, s a válasz egy kicsit tanulmány jellegű, aminek fölolvasására így már nincs lehetőség.
Minthogy itt egy nagy egyetértés is meghúzódik, amint ezt az illetékes bizottságra való utalás is mutatta, azt gondolom, hogy én is ebből az alapból szeretnék kiindulni, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tisztelt bizottság július 13.-i ülésén hozott határozatában nem mérte fel reálisan a feladat nagyságát a szeptember 15.-i határidővel, és természetesen - hadd tegyem hozzá önkritikusan - nem mérte föl a kormányzat képességét sem helyesen. Ugyanakkor itt többször előkerült már, képviselőtársam tudja, hogy én a miniszteri meghallgatás során egy sokkal későbbi időpontban képzeltem el a társadalombiztosítás kívánatos önkormányzatának fölállítását. A jelzett időszakaszban azonban koncepciót kellett váltani, s én a fölsorolással ellentétben talán a legelső feladatnak tartom az önkormányzatot. Nem magának a Kormánynak kell már kidolgoznia a társadalombiztosításra való egész koncepciót, hanem abban az önkormányzatnak is jelentős szerepet kell vállalnia.
A képviselő úr szeptember 18-án benyújtott interpellációja maga is gyorsítólag hatott a folyamatokra, és a társadalombiztosítás jelenlegi apparátusára, ahol a fő előkészítő munka folyik. Megszületett egy bizonyos anyag, amit eljuttattak hozzám, és ez jelenleg a mi szakértőink földolgozása alatt van, és elkerül a tisztelt bizottsághoz is.
Azt szeretném még mondani - hogy az időből ki ne fussak -, hogy a konkrét kérdéseket szeretném előrevenni, amely az utolsó két kérdéscsoportot jelenti. A korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. rendelet 1. §-ában a nyugdíjazás egyik előfeltétele, hogy a munkáltató vállalja a korengedményes nyugdíj összegének félévente előre történő befizetését. Ugyanezen rendelet 2. §-a szerint a gazdálkodó szervezet - amennyiben előző évi mérleg szerinti eredménye nulla vagy negatív volt, és jelentős létszámleépítést, 25%-ot valósít meg - kérheti a nyugdíjösszeg 50%-ának a foglalkozási alap terhére történő átvállalását. Felszámolás vagy jogutód nélküli megszűnés esetén a teljes összeg átvállalására kerülhet sor. A kérelmet a munkáltatónak a munkaügyi szakigazgatási szervhez kell benyújtani, aki az átvállalásra vonatkozó döntés és a területi munkaerőhelyzet alapján engedélyezheti a dolgozó korengedményes nyugdíjazását. A fenti rendszerben a probléma akkor keletkezik, ha a társadalombiztosítás részére a munkáltató a jóhiszeműen vállalt kötelezettségnek az idő közben bekövetkezett fizetésképtelenség vagy felszámolás miatt nem tud eleget tenni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a probléma csak a társadalombiztosítást érinti, a dolgozó megkapja a nyugdíját. Így alakulhatott ki, hogy a munkáltatók egy része dolgozói ellátásának terhét kötelezettségvállalása ellenére a társadalombiztosításra hárítja. A TB-alap kezelője a gyakorlatban jelentkező első ilyen fedezet nélkül maradt korengedményes nyugdíj esetében azonnal megkezdte mozgásterén belül a szükséges kezdeményezést. A finanszírozási gondokról tájékoztatást és részletes javaslatokat juttatott el a munkaügyi és pénzügyi tárca vezetőihez, annak érdekében jogszabályi garanciát kezdeményezve, hogy a TB-alap ne legyen kiszolgáltatva a gazdálkodó szervezetek fizetési lehetőségeinek és készségének. A munkaügyi minisztérium a kezdeményezés elől nem zárkózott el, ígéretet tett arra, hogy az egyelőre még szűk körben jelentkező feszültségek megoldást nyernek. A foglalkozási és a társadalombiztosítási alap összefüggéseinek átfogó vizsgálatára kerüljön sor.
Az 5. kérdéssel kapcsolatban: valóban történtek itt lépések, de nem a sajtóban megjelölt formában, a Kormány ilyenfajta rendelkezést egyáltalán nem hozott, a TB saját gazdasági meggondolásaiból járt el. Az idő lejárt.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen. Köszönöm szépen Miniszter Úr. (Taps.) Megkérdezem a Képviselő urat, elfogadja-e a miniszter úr válaszát.
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Igen nehéz helyzetben vagyok. Az utolsó két kérdésre nagyon korrekt választ kaptam, de a kérdések lényege az első háromban van. Ebben viszont köztünk - úgy néz ki - koncepcionális eltérés van. Ebből következően a válasz a miniszter úr koncepciója alapján nem is lehet más. Ami miatt mégsem fogadom el az első három kérdésre adott választ, az a következő: a miniszter úr említette, hogy a társadalombiztosítás szakemberei és más szakemberek is készítettek úgynevezett szakmai anyagokat. Ezt a múlt hét végén a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság megkapta és e hét első napjaiban képviselőtársaim is átvehették. Ezt az anyagot átnéztem, és nagy meglepetésemre tapasztaltam, hogy ez az úgynevezett szakértői anyag, amelynek a dátuma szeptember 27., szó szerint megegyezik egy másikkal, amelynek a dátuma január 26. Nem ez lenne a baj. Az a baj, hogy a bizottságunk kérte négy hónappal ezelőtt, hogy legalább koncepció készüljön, legalább az ideiglenes önkormányzatra vonatkozó elképzelés készüljön, és akkor kapunk egy átdátumozott anyagot, úgynevezett szakértői anyagként. Ezt nem tudom elfogadni.
Köszönöm szépen. (Taps balról.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Most kérem szavazni! Köszönöm az államtitkári szavazásokat. (Megtörténik.)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 129 "igen"-nel 80 "nem" ellenében, 27 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Dr. Kertész Zoltán, a Szabad Demokraták képviselője interpellál a földművelésügyi miniszterhez az élelmiszer-termelés és - értékesítés tárgyában. Kérem, tartsa meg interpellációját.
Interpelláció: Dr. Kertész Zoltán (SZDSZ) - a földművelésügyi miniszterhez - "Az élelmiszertermelés és - értékesítés tárgyában" címmel
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház!
Szükség van a megtermelt tejre, szükség van a vágóállatokra? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma leginkább a termelőket a földtörvény mellett. Tudjuk, hogy egész mezőgazdaságunkban nagyon sok a probléma, de azt hiszem, az állattenyésztés területén, az élelmiszer-termelés területén leginkább.
Az exporttámogatások csökkentése tovább nehezítette a helyzetet. A legközismertebbek a tej és tejtermékek területén fennálló problémák. A szerződött mennyiségen felüli tejet több helyen már át sem veszik. December 31-ével a többéves szerződéseket is felmondták a tejipari vállalatok. Ugyanakkor a többszöri áremelések hatására az egy főre eső fogyasztás Magyarországon körülbelül 30%-kal visszaesett. Nyugat-Európához viszonyítva így csak körülbelül 55%-os. Ugyanakkor további áremelések is kilátásban vannak, pedig a Kormány az embert helyezte programjának középpontjába. Ezért figyelembe kellene venni, hogy az egészséges táplálkozásból eredő veszteségek: táppénz, gyógykezelés mennyibe kerülhetnek.
Lassan igaz lesz a humorista mondása: Az alkohol öl, butít, a tej és tejtermék nyomorba dönt. Hangsúlyozom, nem túltermelésről, csak átmeneti fogyasztás-visszaesésről van szó, esetleg relatív túltermelésről beszélhetünk.
Szeretném megkérdezni, hogy mit kíván tenni a minisztérium az átmeneti felesleg levezetésére. A hústermelés területén különösen a sertés- és baromfiágazatnál mutatkoznak problémák. A III. negyedévben ugyan feloldásra került az élősertés konvertibilis exportjának tilalma, de a pályázati feltételként szabott minimum 10 Ft/kg előre befizetését joggal kifogásolták a termelők.
Egyrészt így a kamatok a termelőket sújtották, másrészt túl nagy jövedelem-elvonás volt ez számukra. Ugyanakkor napjainkban, illetve a közelmúltban anyakocák és malacok tízezreit vágták le., és vágják le napjainkban is egyrészt a takarmányhiánytól való félelem, másrészt a jövedelmezőség csökkenése miatt. A takarmányok ára egyre emelkedik, ugyanakkor a vágóállat felvásárlási ár szarvasmarhánál már csökken, a sertésnél is kilátásban van.
Ez ügyben szeretném megkérdezni miniszter úr véleményét, mit kívánnak tenni. 15 év óta most a legalacsonyabb a sertés- és szarvasmarha létszám az országban, éppen ezért szeretném megkérdezni, felmérte-e a tárca annak a veszélyét, mit jelenthet az, hogy egy lecsökkent állatlétszámmal és egy gyenge minőségű állatlétszámmal csatlakozhatunk a Közös Piachoz. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Nagy Ferenc József miniszter urat illeti a szó.
Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter válasza
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kertész Zoltán képviselőtársam! Mindjárt azzal kezdem a válaszomat, hogy szükség van a magyar mezőgazdasági termékekre, szükség van a tejtermékekre és szükség van a vágóállatra. De Önök is tudják, hogy a fejlett tőkés országokban is - nem olyan nehéz helyzetben lévő országokban, mint a mi kis hazánk - problémák vannak, túltermelési válság van, és gondot okoz az illető kormányoknak, hogy a mezőgazdaság gondjait hogyan oldják meg.
Tisztelt Kormány, illetve tisztelt Országgyűlés! Nekünk is nagyon rövidesen szembe kell ezzel a kérdéssel néznünk, egyöntetűen el kell dönteni, hogy szükség van-e magyar mezőgazdaságra vagy nincs. Ha szükség van, akkor úgy érzem, ezt úgy kell dotálni és kezelni, hogy ezen áll vagy bukik népgazdaságunk. Ezt teljes felelősségem tudatában kijelentem.
Ezek után engedje meg, hogy a kérdésére konkrétan elmondjam azt, hogy az utóbbi öt évben tejtermelésünk jelentősen emelkedett, és 1985-ben a 2 milliárd 631 liter tejről ez évig mintegy 200 millió liter tejjel nőtt a termelés, 2 milliárd 855 liter tejnél tartunk ma.
Ezzel párhuzamosan a tej- és tejtermékek belföldi fogyasztása az 1987. évi 200 kg/év/fő rekordfogyasztást követően a többszöri áremelések következtében sajnálatos módon rohamosan csökkent, és 1990-ben várhatóan 160-170 kg-ra csökken, a reálisan fogyasztható mennyiségnek mintegy csak 60 százaléka. Emellett az export dinamikusan nőtt, 1487 évtől évente szinte megduplázódott, miközben a világpiaci árakban csökkenő tendencia érvényesül. Ez a kényszerű export már a korábbi években is csak egy jelentős mértékű exporttámogatás mellett volt lebonyolítható, a Kormány rákényszerült az exporttámogatás további csökkentésére. A tejipari termékek - annak ellenére, hogy a maximális exporttámogatást élvezik - már csak veszteséggel exportálhatók. A tejágazatban kialakult feszültségek megoldására, a vertikum valamennyi szereplőjének bevonásával együtt, gondoskodás, kidolgozás indult meg. Csak érdekességképpen említem meg, hogy ma mentettük fel a tejipar vezérigazgatóját. Így például a tejátvételi rendszer minőségi mutatói tervezett szigorításának, mielőbbi, ezzel a gyengébb minőségű tej, sok csíraszám termelésének gyors ütemű csökkenése indokolt.
Megítélésünk szerint az ország tejtermelését a belföldi fogyasztás és a ma már gazdaságos exportlehetőség be kell, hogy korlátozza. Mindamellett a tárca a közeljövőben a Kormány elé terjeszti a tejtermelés és - forgalmazás gondjainak megoldására, valamint a tejipar irányításának korszerűsítésére vonatkozó anyagot, amely intézkedésünk - bízunk benne, hogy - a jelzett feszültségeket megnyugtatóan rendezi.
A vágóállat-állományi létszámhelyzetet vizsgálva - ellentétben a képviselő úr megállapításával sertés szektorban 1490. I. félévében jelentős élénkülés következett be, amelyet a KSH állatszámlálási adatok alátámasztanak. A sertésállomány 1986. december 31-én 8 millió 687 db, 1990. június 30-án 4 millió 045 ezer db. A szarvasmarha szektorban ugyanezen adatok az alábbiak: 1486. december 1-jén 1725 ezer db, 1990. június 30-án 1631 ezer db.
A húsértékesítést tekintve, az I. félévben gondokat nem tapasztaltunk, különös tekintettel a konjunkturális külpiaci árakra és elhelyezési lehetőségekre. A húsipar mindezekre tekintettel a szerződött mennyiségeket és az azon felül kínált vágóállat-mennyiséget felvásárolta.
A költségvetés Önök előtt is ismert helyzete miatt a Kormány rákényszerült az exporttámogatás csökkentésére. A húsipar a csökkentett exporttámogatási kulcsok miatt az export gazdaságosságát már nem tudta megnyugtató módon rendezni, és az alapanyag-termelői oldalról jelentkező komoly jövedelmezőségi problémák, aszálykár, takarmányhiány, minőségromlás, energia-áremelés, ezt a folyamatot tovább gerjeszti.
Ennek megelőzésére a Kormány a közelmúltban jelentős takarmánymennyiség behozataláról gondoskodott, valamint napirendre tűzte a húsvertikum exportjövedelmezőségének a felülvizsgálatát, mely lehetőséget ad a piaci egyensúly helyreállítására.
Baromfi ágazatban a problémák a libaértékesítés területén mutatkoznak. Sajnálatos módon a termelők nem vették figyelembe a piaci lehetőségeket. Sok termelő szerződés nélkül kezdett a libatermelésbe, ennek az eredménye a jelenlegi helyzet.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Miniszter Úr! Meg kell köszönjem a válaszát.
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem a Képviselő Urat, elfogadja-e a miniszteri választ?
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Igen tisztelt Miniszter Úr! Említettem, hogy igen súlyosak a problémák a mezőgazdaságban, és úgy gondolom, hogy ennek a megoldása valóban részletesebb kimunkálást igényel. Az átmeneti tejfeleslegeket azt hiszem, intervenciók nélkül levezetni semmiképpen nem lehet, ugyanakkor a sertés vonatkozásában már az Ön meghallgatásakor kérdeztem, hogy az élősertés-export feloldása várható-e, ugyanakkor kérdeztem a malacexport lehetőségét is. Ön akkor ígéretet tett erre. Azt hiszem, ennek elejét lehetett volna venni, a nagyarányú kivágásoknak, a termelők jobban érdekeltté lettek volna téve, és különösen az aszálykár jelentésekor - azt hiszem, még mindig nem lett volna késő ezt az intézkedést meghozni. Ugyanakkor az össz- mezőgazdaság és ezen belül az élelmiszeripar jelentős valutakitermelő. Nem tudom, hogy akkor miből fogja az ország ezt a jelentős valutabevételt biztosítani.
Összességében úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági ágazat húzó ágazat volt, az ipart is nagyon sok esetben kisegítette. Valóban egy átfogó koncepció kidolgozása szükséges, így most pillanatnyilag a választ elfogadni nem tudom. Köszönöm szépen. (Taps. )
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. Most kérem szavazni! (Megtörténik.)
Megállapítom, hogy az államtitkári szavazatokkal az Országgyűlés 137 "igen" szavazattal 101 ellenében, 19 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Még egy interpellációt és utána néhány kérdést hallgatunk meg, hogy a legrégibbeken túljussunk. Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője interpellál a fiatal munkanélküliek helyzetének javítása tárgyában a munkaügyi miniszterhez.
Interpelláció: Béki Gabriella (SZDSZ) - a munkaügyi miniszterhez - "A fiatal munkanélküliek helyzetének javítása tárgyában" címmel
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr!
A munkanélküliség nyomasztó és méreteit tekintve egyre súlyosabbá váló tehertétel. Hivatalos statisztikák szerint jelenleg olyan egy százalék körül van, év végére megduplázódhat, jövőre elérheti a 200 ezer főt; és attól tartok, hogy ezek még alulbecsülik a tendenciát.
A munkanélküliség veszélye nem egyformán érinti a különböző társadalmi csoportokat. Úgy gondolom, vannak társadalmi rétegek, amelyek ebből a szempontból sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a szakképzetlenek általában és még inkább a fiatal szakképzetlenek.
Az 1989-es statisztikák szerint az oktatási intézmények nappali tagozatáról kilépők és tovább nem tanulók számából 57 ezer fő szakképzetlen. Tudjuk, hogy évről évre nő azok száma, akik nem végzik el az általános iskolát. Csak tavaly több mint 9 ezer fiatal töltötte be úgy a 16. életévét, hogy nem fejezte be az általános iskolát. Nő a középiskolákba nem kerülők száma, és ugyancsak nő az onnan kimorzsolódók, lemorzsolódók száma is. A szakmunkásképzőkből minden negyedik fiatal úgy marad ki, hogy nem kap szakmát. Ezek a fiatalok megelőző munkaviszony híján nem jogosultak munkanélküli segélyre, nem kapnak táppénzt, ha betegek lesznek. Úgy gondolom, hogy teljesen kilátástalan helyzetben vannak: reményük sincs arra, hogy önálló egzisztenciát teremtsenek. Lakás, állás, pénz nélkül néznek a jövőbe.
Egyre növekvő részük feketén fizetett munkából próbálja eltartani magát, vagy csavargóvá válik, bűnözővé válik. Ilyen módon nagy tehertételt jelentenek a társadalomnak.
Mindezek alapján kérdezem a Miniszter Urat: mit kíván tenni annak érdekében, hogy a fiatal munkanélküliek arányának növekedését fékezze? Mikorra várhatjuk, hogy programot dolgoz ki a minisztérium a fiatalok foglalkoztatásának segítésere? Milyen pluszköltségekkel jár majd mindez, és miből lesz erre pénz? (Taps a bal oldalról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérem Győriványi Sándor miniszter urat, válaszoljon.
Győriványi Sándor munkaügyi miniszter válasza
GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. munkaügyi miniszter:
GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Képviselő Úrnő!
Szeptember 14-én megkaptam már ezt az interpellációt, amelyre szeptember I 8-án választ is adtam. Úgy gondoltuk azonban, hogy mivel egy hónap telt el, és a tárcánknál nagyon lázas, nagyon fontos törvényalkotó és törvény-előkészítő munka folyik, így most egy új válasszal tenném teljesebbé mindazt, amit szeptember 18-án képviselő úrnőnek már megadtam.
Ezzel kapcsolatosan hadd mondjam el, hogy a már évek óta tapasztalható gazdasági nehézségek, a megoldatlan feszültségek halmozódása következtében 1989 második felétől hazánkban a munkanélküliség növekedni kezdett. Ez a folyamat, sajnos, az idén is folytatódik, mint ezt a képviselő úrnő sikeresen összegyűjtött adatokból, nyilván statisztikai közleményekből és a tárca által kiadott tájékoztatókból jól és helyesen felmérte.
A nyugat-európai országokban is általános tapasztalat, hogy a munkaerő-kereslet csökkenése egyes társadalmi rétegeket, csoportokat különösen hátrányosan érint. E veszélyeztetett körbe tartoznak a pályakezdő fiatalok is.
Szeptember végén a munkaügyi hivataloknál 56 ezer, munkahellyel nem rendelkező, de dolgozni kívánó állampolgár regisztráltatta magát. Mintegy húsz százalékuk volt olyan fiatal, aki első munkahelyére vár. Tehát körülbelül 11 ezer főről van itt szó. Hisszük, hogy azóta is történtek bizonyos elhelyezkedések.
Mivel a kormányzat kiemelt feladatának tekinti a pályakezdő fiatalok mind teljesebb munkába állítását, még ez év júniusában felmérést készítettünk az álláskínálatról. A felmérés azt jelezte, hogy 1990 őszén a fiatalok számára szóba jöhető álláskínálat csak mintegy fele lesz a tavalyinak. Ezért a Kormány 1990 júliusában határozatot hozott arról, hogy a fiatalok munkába állításának segítésére a foglalkoztatási alapon belüli átcsoportosítással ez év végéig 200 millió forintot különítettünk el. A program kialakítása során döntően a helyi kezdeményezésekre, a megyei munkaügyi hivatalok javaslataira támaszkodtunk. A megyei előkészítés során nyilvánosan meghirdetett pályázatok alapján születtek meg a döntések. Így a napokban - október 1-jén mintegy 422 pályakezdő átképzése, illetve első munkahellyel még nem rendelkező fiatal átképzése, 1500 fő közhasznú munkavégzése és 6-700 fő pályakezdő diplomás gyakornoki foglalkoztatása indult, illetve indulhat meg - ez folyamatban van. Ezzel azon fiatalok jelentős része, akik a munkaügyi hivataloktól igénylik, és hajlandók erőfeszítéseket tenni munkába állításuk érdekében, segítséget kapnak a pályakezdéshez.
A program az újabb igények szerint 1990. IV. negyedévében és 1991-ben is folytatódik. A képviselői interpellációban igényelt program első üteme tehát már kidolgozásra került, végrehajtása megkezdődött. A Munkaügyi Minisztérium és a munkaerőszolgálati irodák továbbra is kiemelten foglalkoznak a pályakezdők munkába állításával.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen, Miniszter Úr. Megkérdezem az interpelláló képviselőt, elfogadja-e a miniszter úr válaszát.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) Miniszter Úr! Tisztában vagyok vele, hogy ez a kérdés, amit az interpellációmban érintettem, igen súlyos kérdés. Úgy gondolom, egy olyan pillanatban vagyunk most, egy olyan felpörgő folyamatnak az első fázisában, első szakaszában, amikor mindennél fontosabb lenne, hogy preventív logikával nyúljunk a kérdéshez.
Kétféle értelemben reméltem választ kapni Öntől. Egyrészt szerettem volna a stratégiai elképzelésekről hallani, másrészt pedig azokról a konkrét intézkedésekről, amik a kialakult válságot valamilyen módon kezelik. Úgy gondolom, ez utóbbira néhány számot, néhány információt kaptunk. Én ezeket sem érzem igazán megnyugtatónak és kielégítőnek, mert ez a 200 millió forint egy sóhajtás ahhoz a feladathoz képes., amivel már most szembe kell néznünk. De semmit nem hallottam Öntől arról a stratégiáról, hogyan képzeli a jövőben kezelni ezt a témát.
Bennem - egészen drámaian szólva - úgy vetődik fel a kérdés, hogy el kell döntenünk: most fordítunk több figyelmet és több pénzt erre a problémára, vagy egy kicsit később fogunk több pénzt fordítani rendőrségre, fegyházakra, mert nyilvánvaló, hogy ezeknek a fiataloknak a nagy része csavargóvá és bűnözővé válik. Ilyen módon nem tudom elfogadni a választ.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. A képviselőnő nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem a Háztól, elfogadja-e a munkaügyi miniszter válaszát. Most kérem szavazni! (Megtörténik.)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal 154 szavazattal 90 ellenében, 11 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.
Kérdések:
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Nagyon régi kérdések várnak arra, hogy az Országgyűlés megismerkedjék velük és a válaszokkal.
Elsőként Szilassy Gézát a Magyar Demokrata Fórum részéről kérem, hogy "Az elmaradott települések távközlési rendszerének fejlesztése" című kérdését tegye fel. Szilassy Géza, úgy látszik, nincs jelen.
Kérdés: Dr. Szilassy Géza (MDF) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Az elmaradott települések távközlési rendszerének fejlesztése" címmel
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Itt van. Tisztelt Elnök Úr!
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen. Bocsánatot kérek. Azt hittem, hogy máshol ülsz. Elnézést kérek. Parancsolj.
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr, hogy szót kaphattam.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen, végre.
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Végre. Különösen azért, mert kérdésemet még augusztus 29-én adtam be.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Így van. Pontosan így van
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!
Közismertek azok az állapotok, melyek az önhibájukon kívül elmaradottá, leszakadttá váló megyék infrastrukturális helyzetét tükrözik. Ezen belül égető gondot jelent telefonhálózataink, telefonközpontjaink műszaki állapota és az ezer lakosra jutó telefonkészülékek számaránya. Ezek az állapotok a fenti városok, települések további lemaradását hordozzák, hiszen nem lehet eléggé hangsúlyozni ez igen fontos hírközlési, információáramlási eszközök jelentőségét a kialakulóban lévő piacgazdaságunk alakításában.
Kiemelten említeném Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, illetve annak székhelyét, .Nyíregyházát, ahol különösen aggasztóak ezek a helyzetek, és ezek a kérdések nap mint nap jelentkeznek, tudva azt, hogy a Dunántúl nagyobb városaiban folyamatosan épülnek és épültek a legmodernebb telefonközpontok.
Nagyon jól tudja mindenki, hogy a jelen helyzet kialakulásáért nem a jelenlegi kormányzat felelős, azonban e súlyos gond megoldását mégis a jelen kormányzatnak kell fölvállalnia.
Kérdezem a tisztelt Miniszter Urat, mit tesz a szaktárca az előbb említett helyzet mérsékléséért, illetve megoldásának érdekében. Történt-e már döntés abban, milyen távközlési rendszer, illetve rendszerek kerülnek kiépítésre, milyen lehetőségek állnak majd a fent említett, ilyen tekintetben is hátrányossá vált települések, városok részére, hogy távközlési rendszereikben legalább az országos átlagot elérhessék.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Várom a miniszter úr biztató válaszát.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Siklós miniszter úrnak három perce van válaszadásra.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
A szakminisztérium és a kormányzat is osztja azt az értékelést, hogy európai mércével mérve távközlési rendszerünk végletesen elmaradott, és ez az elmaradottság gazdasági szerkezetváltásunk és felzárkózásunk egyik legfőbb akadálya. Ezen a helyzeten kíván változtatni az a hároméves program, amit most indítunk útjára, és amelyet többek közt a tarifából képződő fejlesztési források mellett világbanki hitelből, Európa Bank-i beruházási hitelből finanszírozunk. Természetesen számítunk jelentős önkormányzati és lakossági erőforrások bevonására vállalkozói, érdekeltségi alapon.
Hangsúlyoznám, hogy a program és azon belül a hitelek nem egyszerűen a telefonállomások számának növelését és a beruházások vásárlását finanszírozzák, hanem az egész magyar távközlési rendszer technikai felépítésének, a távközlési szolgáltatás belső szervezeti rendjének, piaci szerkezetének a megváltoztatását jelentik. A hároméves program 1993 végéig közel 50 százalékos fejlesztéssel mintegy 500 ezer új előfizetőt tervez telefonhoz juttatni, s ezzel egyidejűleg mind a hagyományos, mind az új szolgáltatásokat európai színvonalra kívánja emelni. Ez egy rendkívül ambiciózus program, melynek megvalósítása nem kis erőfeszítést kíván mind a személyi, mind az anyagi és technikai kapacitásokat tekintve. Ennek a hálózatnak a tervezett költsége mai árakon, kiegészítő fejlesztésekkel együtt mintegy 120 milliárd forint.
A program keretében épülő 20 nagy és 56 kisebb várost összefogó új digitális országos, úgynevezett lefedő hálózat a legkorszerűbb technológiákat és berendezéseket tartalmazza. Miután nagy mennyiségű berendezés beszerzéséről van szó, a program egyedülálló lehetőséget kínál a korábbi COCOM-korlátozások miatt egyre inkább válságba sodródó magyar ipar számára is.
Végül a választott stratégia, az alaphálózat fejlesztése, egyenlő elbánást biztosít az ország különböző fejlettségű területei számára. A harmadik év végére az üzleti felhasználóknak az ország minden részében kiegyenlített, méghozzá igen magas szinten kiegyenlített távközlési lehetőségeket biztosít. A lakossági távközlési szolgáltatások felzárkóztatása ez idő alatt is jelentős már, de a hasonló magas szintű kiegyenlítés gyorsabb ütemben csak 1994-től indulhat meg. Számításaink szerint további három év szükséges ahhoz, hogy Magyarországon is egy éven belül telefonhoz juthasson az azt igénylő állampolgár.
Köszönöm figyelmüket. (Kis taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm miniszter úr válaszát. Szólásra következik Tóth István, Magyar Demokrata Fórum, aki a kazincbarcikai higanyszennyződés ügyében az ipari, illetve a környezetvédelmi miniszterhez interpellál, illetve intéz kérdést. Tóth Istváné a szó.
Kérdés: Tóth István (MDF) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez - A kazincbarcikai higanyszennyeződés" címmel
TÓTH ISTVÁN (MDF)
TÓTH ISTVÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Választókörzetemben üzemel a Borsodi Vegyi Kombinát. A kombinát klórés sósavüzemében jelentős mennyiségű higanyt használ fel. A higany egy részének környezetbe kerülése és az ennek nyomán nyilvánosságra került nyilatkozatok érthető módon aggodalmat váltanak ki a körzet polgáraiból. Szakmai körökben pedig azt nehezményezik, hogy a nyilatkozók, esetenként kampányt folytatók, olyan következményeket is tényként állítanak be, amelyek a jelenlegi mérések, próbafúrások alapján csak valószínűsíthetők.
Ezért először azt szeretném megkérdezni Miniszter Uraktól, hogy az eddig elvégzett vizsgálatok alapján eldönthető-e, hogy a környezetbe távozott higany közvetlenül és súlyosan veszélyezteti-e környezetünket.
A higanyügy kirobbanását követően személyesen tájékozódtam a valós helyzetről a BVK-nál. Az 1978-ban üzembe helyezett higanykatódos elektrolízis üzem az akkori világszínvonalú technológiának felelt meg.
Nyugat-Európa klórtermelésének 68 százalékát jelenleg is ezzel a technológiával állítják elő.
Napjaink csúcstechnológiáját, egy higanymentes eljárást az úgynevezett membráncellás előállítás jelenti. A térség lakóinak, választóimnak érdekeit legjobban az szolgálná, ha a BVK, termelő kapacitásának megmaradása, fejlesztése mellett, e környezetkímélő technológiára térhetne át. Értesüléseim szerint az üzem szakemberei a nyolcvanas évek közepétől vizsgálják ennek lehetőségét. Ennek a beruházásnak az anyagigénye azonban olyan nagy, hogy azt saját erőből képtelenség megvalósítani.
Mindezek mellett az is tény, hogy sok más hátránnyal együtt, súlyos környezetvédelmi gondokat örököltünk az elmúlt rendszertől. A kazincbarcikai higanyszennyződés megszüntetését, a további szennyeződés kiküszöbölését nemcsak azért tartom fontosnak, mert választópolgáraimat közvetlenül érinti, hanem azért is, mert ennek megoldása, olyan megoldás, amely kiküszöböli a további szennyeződést, ugyanakkor nem bénítja meg a termelést, és nem veszélyezteti több ezer dolgozó megélhetését, példa lehetne az említett súlyos örökség kezelésére.
Ezért tisztelettel arra kérem miniszter urakat, vizsgálják meg annak lehetőségét, milyen eszközökkel tudnák ezt a beruházást támogatni.
A higany talajba jutása nemcsak a hazai sajtót foglalkoztatta, de külföldön is élénk érdeklődést váltott ki.
Ennek nyomán a BVK kezdeményezése miatt is jó néhány hazai és külföldi cég kereste meg ajánlatával az üzemet. Ezen ajánlatok között olyanok is vannak, amelyek rendkívül alacsony, 1,5-2 százalékos kamatozású olasz, illetve japán tőkeforrások igénybevételét tennék lehetővé e célra. Mindennek csupán az az akadálya, hogy ha nem közvetlenül a vállalat veszi fel a külföldi hitelt, hanem például a Magyar Nemzeti Bank közvetítését veszi igénybe, úgy a kamat a szokásos belföldi bankkamathoz igazodik, vagyis 25-30 százalék.
A BVK vállalná, hogy amennyiben az olasz vagy japán pénzforráshoz közvetlenül hozzájuthat, úgy konvertibilis valutában saját maga törlesztené azt a külföldi fél által megadott feltételek szerint. Ez esetben tehát a BVK-nak semmilyen kormányzati támogatásra nem lenne szüksége. Látnak-e a miniszter urak lehetőséget arra, hogy az előzőekben említett külföldi hitelt a BVK közvetlenül vehesse fel, illetve törleszthesse? Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Megkérem Bod Péter Ákos miniszter urat, adjon választ Tóth István kérdésére.
Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek Tóth István képviselő úrral abban, hogy már hozzáférhető az a bizonyos higanymentes eljárás, membráncellás eljárás, de tájékozódásom szerint Nyugat-Európában igen kevés helyen működik ez az eljárás, és a legtöbb nagyvállalat körülbelül a 2000. év végén fog megszabadulni a mostani technológiáktól.
Ez csupán azt jelzi, hogy a technológiaváltás szükséges ugyan, de még további vizsgálatokat igényel. Tájékozódásom szerint a BVK-nál a 80-as évek közepe óta keresik a technológiaváltás lehetőségét. Körülbelül 100 millió dollárt igényelne az új eljárás bevezetése. Nagyon nagy pénz, bár nem lehetetlen, különösen akkor, ha kedvezményes hitelt és támogatást lehet igénybe venni ehhez.
A képviselő úr által említett kedvező olasz ajánlat valóban kecsegtető, és a tárgyalási listán az ipari projektek között az első helyen áll a BVK ügye. Gondolom, hogy az olasz fél fogadókészsége megfelelő lesz. Remélem, hogy hamarosan megnyugtató megoldás születik a BVK klór- és sósavüzemének kérdésében.
Hadd tájékoztassam a tisztelt Házat arról, hogy természetesen folynak a vizsgálatok a higanyszennyezés okát és mértékét illetően. Szakembereknek kell megállapítaniuk, mi volt a pontos oka, és miként lehet valami módon semlegesíteni, ártalmatlanítani ezt a bizonyos higanymennyiséget. Azért használom az "ártalmatlanítás" kifejezést, mert ma még nem tudják a szakemberek biztosan megállapítani, hogy milyen műszaki megoldás a legalkalmasabb, ki lehet-e nyerni a talajból a higanyt, vagy ott kell stabilizálni, ott kell megkötni azt a higanymennyiséget, pontosan mennyi is ez a higanytömeg.
A vállalat pályázati felhívást tett közzé mindazon cégek számára, amelyek ezzel a technológiával foglalkoznak. Hogy a higany ártalmatlanítását a termelés leállítása mellett meg lehet-e oldani, most arra még nem lehet választ adni. Természetesen az volna az érdekünk, hogy költséges leállítás nélkül szabaduljunk meg ettől a problémától, de a kormányzat e kérdésben is azt tartja szem előtt, hogy a gazdasági szempontokat nem szabad a jogos ökológiai és munkavédelmi érdekek rovására érvényesíteni.
Én a magam részéről a Borsodi Vegyi Kombinát higanyszennyezésének vizsgálatára miniszteri biztost küldtem ki, aki a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium által kijelölt felelőssel együtt folyamatosan ellenőrzi a vizsgálatot és az intézkedések menetét. Az ügyek állásáról egyébként folyamatosan tájékoztatni kívánjuk a közvéleményt, amely a legutóbbi időkig sajnálatos módon nem kapott teljes képet az egészségünket fenyegető veszélyekről. Így esett meg, hogy a magyar közvéleményben egymás mellett létezik az alapvető tájékozatlanság is, valamint az alaptalan és aránytalan félelem is. A szakembereknek és a felelős tényezőknek ezért kötelességük, hogy világosan mutassák be a valódi képet és a lehetséges technikai megoldásokat. Köszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter urat. Ő jelzi, hogy nem kívánja kiegészíteni az elhangzottakat.
Bejelentem, hogy Roszík Gábor képviselőtársunk, aki az orosznyelv-oktatás tárgykörében, illetve szadai helyi bérleti ügyekben kívánt kérdést intézni a miniszter urakhoz, mindkét kérdésére írásban választ kapott, így a szóbeli előterjesztésüktől eláll.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyot haladtunk előre az elmaradott interpellációk és kérdések megtárgyalásában. A még soron következőkre a szombati ülésnapunkon kerül sor. Mielőtt a szünetet elrendelném, jegyzői bejelentésre kerül sor.
BALOGH GÁBOR jegyző:
BALOGH GÁBOR jegyző: A Magyar Demokrata Fórum frakciója a plenáris ülés után a "fehér ház"-ban frakcióülést tart.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Fél ötkor folytatjuk tárgyalásunkat.
(Szünet: 16.05 órától 16.30 óráig - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.)
A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Folytatni kellene a munkát. Kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket az ülésteremben.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Megint olyan helyzet állt elő, hogy részben sajtókonferenciához kell igazodnia az Országgyűlésnek, ami nem helyes dolog. Ezért nagyon elhúzódik a szünet, pedig ma még sok feladatot kellene az Országgyűlésnek megoldania.
Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi törvény módosításával kapcsolatos általános vitát kellene folytatnunk. Felhívom az Országgyűlés figyelmét, hogy még írásban 9 jelentkező van felszólalásra. Azt kezdeményezem, hogy a honvédelmi törvény módosításával kapcsolatos általános vitát mielőbb le kellene zárni. Nincs azonban jogom senkitől sem megvonni a szót. Azonban a Házszabály 47. §-a szerint kezdeményezem, hogy az Országgyűlés a felszólalások időtartamát öt percben szabja meg. Kérem, hogy az Országgyűlés erről vita nélkül szavazzon. Kérem tehát, kérdezem, egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy a felszólalások időtartamát erre a részre vonatkozóan öt percben határozzuk meg. Kérem szavazni! (Megtörténik. 11 "igen", 13 "nem", 4 tartózkodás.)
Ez még kevés. Egyelőre az Országgyűlés határozatképtelen, de ha az Országgyűlés úgy gondolja, érdektelenség miatt, akár be is rekeszthetjük az Országgyűlés munkáját. (Moraj a teremben.)
Kérem akkor a frakciókat gondoskodni arról, hogy a képviselők visszatérjenek a terembe.
Amíg gyülekezünk, felolvasom a jelentkezők névsorát, és megkérdezem, hogy esetleg valaki visszalép-e felszólalási szándékától. Dr. Lukács Tamás, Kereszténydemokrata Néppárt.
(Dr. Lukács Tamás közbeszólása: Tisztelettel bejelentem, hogy az emberi jogi bizottság előadójaként kívánok hozzászólni.)
Értem, tehát nem felszólalóként. Dr. Csehák Judit: fenntartja; dr. Sóvágó László (MDF) fenntartja; Kőszeg Ferenc (SZDSZ) nincs jelen; Kovács László (MSZP) fenntartja. Mécs Imre harmadszori felszólalását fenntartja-e? Nagy András (SZDSZ) fenntartja. Darvas Iván (SZDSZ) fenntartja-e felszólalási szándékát? (Darvas Iván közbeszólása: Csak amennyiben a honvédelmi törvényről folyik tovább a vita, egyébként visszalépek.) Arról folyik, igen. Kéri Kálmán tábornok úr: a részletes vitában; Miklós Árpád (MDF) fenntartja; Tóth Sándor (Kereszténydemokrata Néppárt) fenntartja.
Szeretném azt is bejelenteni, hogy az 1990. évi ideiglenes vagyonpolitikai irányelvekről szóló határozat módosításáról szóló országgyűlési javaslatot ma még el kell fogadnia az Országgyűlésnek, tehát az általános vita után ezt előbbre hozzuk.
Tisztelt Országgyűlés! Abban a reményben, hogy most már határozatképesek vagyunk, ismét szavazásra teszem fel a kérdést. Egyetért-e az Országgyűlés azzal, hogy a honvédelmi törvényről szóló általános vitában a felszólalásokat öt perc időtartamra korlátozzuk. Kérem szavazni! (Megtörténik.)
Tisztelt Országgyűlés? Megállapítom, hogy 158 "igen" szavazattal 43 ellenében és 9 tartózkodással az Országgyűlés elfogadta a javaslatot, hogy öt percben korlátozzuk a felszólalásokat. Ezek után megadom a szót dr. Lukács Tamás képviselőnek (Kereszténydemokrata Néppárt)
Felszólaló: Dr. Lukács Tamás, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke
LUKÁCS TAMÁS, DR. emberi jogi bizottsági előadó:
LUKÁCS TAMÁS, DR. emberi jogi bizottsági előadó: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim !
Az emberi jogi bizottság előadójaként kívánok Önökhöz szólni. Mindenekelőtt engedjenek meg egy gondolatot. Szokás ebben a Házban, hogy amennyiben bármelyik bizottság módosító javaslatot nyújt be, úgy az elnök is meg szokta kérdezni, hogy vajon a bizottság kíván-e előadót állítani. Mivel ez nem történt meg, jelzem, hogy az emberi jogi bizottság most is és a jövőben is, amennyiben módosítást nyújt be, kíván előadót állítani. Így kizárólag arról a tárgyról és arról a módosító javaslatról kívánok szólni és a bizottság álláspontját ismertetni a tisztelt Házzal, amelyet a bizottság nyújtott be 536-os és 537-es számmal.
A törvény általános vitájához emberi jogi szempontból le szeretném szögezni, hogy a bizottság egyértelmű álláspontja szerint az a kérdés, hogy valaki választhassa a nem fegyveres szolgálatot és választhassa a polgári szolgálatot, semmilyen bizottság elé nem lehet citálni, semmilyen bizottságot nem lehet felállítani ebben a kérdésben. Az elvi és általános álláspontja az emberi bizottságnak ez.
Ugyanakkor azért nem nyújtott be módosító javaslatot e tekintetben, mert meggyőződésünk, hogy az 1976-os törvény úgy, ahogy van, alkalmatlan egy nemzeti, modern hadseregnek a létrehozására, annak az alapelveinek a tisztázására. Ezt egy új jogszabályban kell megtenni. Ezért kizárólag a benyújtott módosításokhoz kívántunk hozzászólni.
Az 536-os számú módosító indítványunk, amelyik megfelel az Európa Tanács ajánlásainak, nevezetesen, .hogy a polgári szolgálat időtartama 22 hónap, ebből 18 hónap egyben letöltendő, 4 hónap pedig szükség szerint tartalékos polgári szolgálat, úgy gondolom, hogy nem kell külön indokolni, mert mindaddig, amíg általános hadkötelezettség van Magyarországon, addig ezek a számok viszonylag önkényesen választhatók meg, és értelmes vitát ezekről folytatni nem lehet, hanem kizárólag a lehetőségeink figyelembevételével lehet csökkenteni vagy növelni a katonai szolgálatnak a tartamát. Az viszont már általános és elvi kérdés, hogy az Európa Tanács ajánlásait ebben a tekintetben is vegyük figyelembe, mint ahogy egyébként a törvénytervezet is figyelembe vette.
Azért az itt elhangzott délelőtti vitához engedtessék meg egy gondolat, hogy fel kell tenni azt a kérdést majd az új honvédelmi törvény megalkotásánál, hogy vajon a második világháborúnak milyen tanulságai vannak abban a tekintetben, hogy mi képezi egy nemzet védelmi erejét akkor, amikor megszűnt a hátország, és a frontország kifejezés értelmetlenné válik, és vajon egy nemzet védelmi erejét nem jobban szolgálja-e egy olyan kiképzett, számítógéppel bánni tudó, ugyan fegyvert nem fogó katona, aki a hátországban dolgozhat, és nem ér-e esetleg többet a nemzet védelme szempontjából, mint a lövészárokban megfelelő gyorsasággal kúszó ágyútöltelékek.
Ezeket a kérdéseket a mai kor követelményeinek megfelelően az új honvédelmi törvény alkotásánál kell feltenni, és olyan törvényt kell alkotni, amely alapján létrejöhet egy valóban nemzeti hadsereg, amihez hozzátartozik a nem politikai, de hazaszeretetre és a nemzet megbecsülésére való nevelés - és nem oktatás -, és hozzátartozik az, hogy valóban modern legyen ez a hadsereg, tehát a nem fegyveres szolgálatnak is kellő becsülete lehessen.
A másik javaslatunk az 537-es számú módosító javaslat. Ahogy az előbbi javaslatunknak az alapvető indoka az volt, hogy Európába kívánunk jutni, tehát az Európa Tanács ajánlásait kívánjuk elfogadni, úgy az 537-es számú javaslatunk pedig azt célozza, hogy jogállamban kívánunk élni, tehát a jogbiztonságot kívánjuk megteremteni. Ebbe a körbe pedig beletartozik az is, hogy ha nem kellő jogi garanciákkal szabnak ki egy büntetést, nevezetesen a katonaságnál a fegyelmi büntetést, úgy a jogállamiság és a jogbiztonság elleninek érezzük, amennyiben ez a büntetés nem számítana be a katonai szolgálatba, minden külön procedúra nélkül.
Ezzel szemben szintén a jogbiztonság megteremtését szolgálja a módosító javaslatunknak az a része, hogy amennyiben viszont búóság szabja ki a büntetést, úgy a mentesítést is a bíróságnak kell meghoznia, és nem parancsnoki jogkörben, tehát parancsnoki javaslatra a bíróságnak kell a mentesítést kimondania. Mindezek a módosítások a jogbiztonságot szolgálják.
Köszönöm, hogy lehetőséget adtak, hogy bizottságunk álláspontját ismertessem, és kérem, szíveskedjenek figyelembe venni szavazatukkal azt, amit a bizottság álláspontjában próbáltam kifejezésre juttatni. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. S a korábban elnöklő kollégám nevében elnézést kérek, hogy Önt nem kérdezte meg, hogy kíván-e szólni, az alkotmányügyi bizottság elnöke, illetve a honvédelmi bizottság elnöke mellett.
Szólásra következik dr. Csehák Judit képviselő, Magyar Szocialista Párt.
Felszólaló: Dr. Csehák Judit (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nem tettem módosító indítványt, és nem vagyok szakértője katonai kérdéseknek. Azért kérek szót, mert szeretném Szili Sándor képviselőtársam indítványát, módosító javaslatát támogatni. Nevezetesen ezek közül is azt, amelyikben azt kívánja elérni, azt támogatja, hogy a polgári szolgálat ideje, egyben letöltendő tizennyolc hónapja ne legyen hosszabb, mint a katonai szolgálaté. Szeretnék tehát azokkal a képviselőtársaimmal is közösséget vállalni, akik mindenféle megkülönböztetéstől mentesnek, egyenrangúnak kívánják a polgári szolgálatot a katonai fegyveres szolgálattal.
Tulajdonképpen nem azért szólok, hogy meggyőzzem azokat, akik velem egy véleményen vannak. Nem tételezem fel ugyanakkor, hogy képviselőtársaim pártpolitikai érdekek szerint fognak majd szavazni. Ezért azokkal vitatkoznék, akik meggyőződésből támogatják az előterjesztő miniszter és a bizottságok álláspontját.
Két érvet szeretnék felhozni álláspontunk megvilágítása érdekében. Először egy általánosat. Felvetni azt a kérdést, hogy vajon lehet-e egyenrangú, egyenértékű az ápolás, a gondozás, az idős emberek, a betegek szolgálata és a haza fegyveres szolgálata. Az én véleményem az, hogy igen. Miért? Azért, mert először is tulajdonképpen nem lehet ma különbséget tenni, vagy nem szabad különbséget tenni a békeidő és a katonai idő között. Legalábbis orvosi szempontból. Hiszen, mint az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, a békébe is bele lehet halni. 1980 és 1985 között Magyarországon a katonaköteles korú férfiak körében akkora volt a halálozás, mint a második világháború idején. Tehát háborúnyi lehet békeidőben is a veszteségünk, ha az egészségügy rosszul működik, ha az ellátás színvonala nem éri el a kívánt mértéket.
Másodszor. Szerintem nem a fegyveres fenyegetettség növekszik. Hadd utaljak itt egy európai kormányfő, egy nagyhatalom vezetőjének Nobel békedíjára. Sokkal inkább azok a fenyegetettségek növekednek, azok a kihívások, amelyeket a környezetszennyeződés jelent, vagy az a fenyegetettség, amely az ellátatlanság fenyegetése, a magányé, a betegségé, az ídősödésé, és az abból adódó internacionális és nemzeti problémáké. Ezen kellene eltöprengenünk, ezen kellene elgondolkodnunk akkor, amikor szavazunk ebben a kérdésben.
Az idősödés és a magányosság fenyegetettsége mellé tulajdonképpen még egy szempontot felhoznék. Felnyitottuk határainkat. Európa - Nyugat-Európa, Észak-Európa - idősödő lakossága és társadalma várja az ápoló személyzetet. Magyarországról az ápolók, a gondozók most már korlát nélkül tudnak világgá menni olyan országokba, ahol többet fizetnek a miénknél, és olyan társadalmakba, ahol az ápolási munkát egyenértékűnek tekintik a katonai szolgálattal.
Egy utolsó érvem tulajdonképpen az elvándorlás mellé még az, hogy, én az egészségügyi ismereteket nem kizárólagosan ápolási ismereteknek tartom. Katonai szempontból is konvertálható. Mert hiszen szó esett itt arról - éppen a kisebbségi bizottság képviselője mondta el -, hogy az ápolási ismeretek rendkívül hasznosak. Azok azonnal konvertálhatók és katonai szempontból is fontosak, hiszen ma a háborúk nemcsak a frontvonalon, hanem a hátországban is folynak, és ott is elveszíthetők és ott is megnyerhetők.
Egy praktikus szempont a következő. Lehet azon vitatkozni persze, és kell is, hogy mi a nehezebb munka, mi a nehezebb feladat: az ápolási tevékenység-e vagy a frontszolgálat, a katonai kiképzés feladata. Én nem szeretnék érvelni és nem szeretnék hangzatos nyilatkozatokat tenni, hogy a sebészeti, baleseti műtés tömegkatasztrófa idején frontszolgálat, hogy az ápolási munka is hasonlítható a lövészárokkal, és hogy az óvóhely semmiben sem különbözik egy leromlott, lepusztult szociális otthon viszonyaitól.
Én inkább azt mondanám, azt ajánlanám, azt kérném, hogy velem nem egy véleményen lévő képviselőtársaim próbálják meg, melyik a nehezebb. Tessenek elmenni, van sok-sok üres munkahely a kórházakban, a szociális otthonokban. Akinek kétsége van afelől, hogy nem elég nehéz ez a munka, akkor meg lehet próbálni és különbséget lehet tenni. Én azt gondolom, hogy ha könnyebb lenne a szociális szolgálat, az ápolási munka, akkor szabad elhatározásából nem összesen 219 fiatal választotta volna az elmúlt esztendőben, hanem tömegesen jöttek volna erre a területre.
Én tudom, hogy ez az érvelés két ponton is vitatható, mert hiszen ha olyan fontos ez a szolgálat, akkor miért legyen tizennyolc hónap? Azért, mert az ellátottak érdeke azt kívánja, hogy ne legyen diszkriminatív, és... (Az Elnök kikapcsolja a képviselőnő mikrofonját. - Nagy taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Kedves Képviselőnő, az ideje lejárt. Köszönöm szépen. Szólásra következik dr. Sóvágó László képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
Felszólaló: Dr. Sóvágó László (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A szelíd erőszaknak és az idő szorításának engedve mondandóm nagy részét elhagyom. Csupán egyetlen formai dolgot szeretnék megemlíteni. Tehetném ezt később is talán, a részletes vitában is, de nem szeretném, hogy az a vád érjen, mely szerint nem tudom a szabályokat, hogyha módosító javaslatom van, akkor azt csak az általános vita lezárásáig tehetem. Megítélésem szerint azonban ez csak egy egyszerű, apró formai észrevétel.
Az új Alkotmány megalkotása óta a legjobb közjogi hagyományoknak megfelelően a miniszterek összességét Kormánynak nevezzük. Ezt már többször és több esetben elmondtuk. Ennek ellenére a tervezet 11. § (4) bekezdésében ismét azt olvashatjuk, hogy "A tartalékos hadköteles a Minisztertanács..." stb., nem folytatom.
Kérem a tervezet készítőjét, hogy a már bevett szokásnak megfelelően módosítsák és a Minisztertanács elnevezés helye a Kormány elnevezést használják!
Köszönöm.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Kőszeg Ferenc ... (Közbeszólások: Ügyrendi kérdésben Tamás Gáspár Miklós!) bocsánat, Tamás Gáspár Miklós képviselő Kőszeg Ferenc helyett.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi kérdésben kértem szót. Azt hiszem, bármennyire is megszavaztuk ezt az ötperces időt, nem hiszem, hogy a Parlament méltósága eltűri azt, hogy egy szónok mikrofonját kikapcsolják. Rendkívül udvariatlan módszer. (Közbeszólások: Így van! - Nagy taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm a figyelmeztetést, figyelembe fogom venni. Tehát Kőszeg Ferenc... nincs jelen.
Megadom a szót Kovács László képviselőnek, Magyar Szocialista Párt.
Felszólaló: Kovács László (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti vitára visszautalva, bennem az az érzés támadt, hogy más vitát hallgatok, mint Borz Miklós képviselőtársam, aki úgy fogalmazott, a vita arról folyik, hogyan lehet szétverni a hadsereget.
Számomra ez a vita arról szólt, hogy legyen-e különbség a katonai szolgálat különböző fajtái között a szolgálat időtartamában és hogy mennyi legyen a szolgálati idd. Ennek kapcsán egy sor nagyon fontos kérdés merült fel. Szó volt itt a demokrácia értelmezéséről, a jogegyenlőség értelmezéséről, nevelésről, és arról is, hogy a módosítás és ezen keresztül a honvédelmi politika egyfajta üzenetet tartalmaz a külvilág számára.
Én azokkal a képviselőtársaimmal értek egyet, akik a jogegyenlőséget úgy értelmezik, hogy nem szabad különbséget tenni a katonai szolgálat különböző fajtái között a szolgálati idő tekintetében. És azokkal értek egyet, akik a nehézség-hasznosság kérdését úgy közelítették meg, ahogy Csehák Judit képviselőtársam tette az imént, de a délelőtti vitában is elhangzott ez, hogy nem kevésbé nehéz és nem kevésbé hasznos a nem fegyveres szolgálat és a polgári szolgálat. Nemcsak azért, mert nyilván nem is tud működni egy hadsereg a nem fegyveres szolgálatok nélkül, de azért is, mert nem tudom elfogadni az olyan megközelítést, ahogy Csurka István képviselőtársam tette, miszerint "a hadsereg számára ami hasznos, az a haza számára is hasznos". A hadsereget és a hazát nem tudom teljesen azonosítani; gondolom, a haza fogalma kicsit tágabb, mint a hadsereg érdekei... (Közbeszólások: Így van!)
Ami a saját megközelítésemet illeti, a fentieken kívül én szeretném egy újabb aspektusát fölvenni a vitának: a nemzetközi és a hazai változások hatása a honvédelmi politikára, a honvédelmi törvény módosítására. Ugyanis, megint csak Csurka István képviselőtársamra hivatkozva, aki azt mondta, hogy egy megfelelő hadsereg kell az ország védelméhez és a külpolitika hátteréül, én ezzel teljesen egyetértek, de hogy mi a megfelelő hadsereg, úgy gondolom, azt az ország adottságai, helyzete, lehetőségei és a nemzetközi környezet határozza meg egy adott pillanatban.
Ami a nemzetközi helyzet változásait illeti, csak utalni szeretnék néhány közismert dologra: gyakorlatilag megszűnt a kelet-nyugati konfrontáció veszélye, és nemcsak az objektív veszélye, lehetősége, de megszűnt az ellenségkép is, ami ezt táplálta és ami ennek a következménye volt. Bécsben rövidesen megállapodás fog születni - reményeink szerint - a hagyományos haderők és fegyverzetek korlátozásáról. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a biztonság amúgy is igen összetett fogalmában a nem katonai elemek egyre nagyobb szerepet fognak játszani. Ezért nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a szolgálati idő rövidítése.
Ami a magyarországi változásokat illeti - és én nem csupán a rendszerváltás óta bekövetkezett, de az ezt megelőző időszakban már elkezdődött változásokra utalok -, kétségtelenül erősödött a függetlenség, a külpolitika önállósága, a nemzeti érdekek képviselete, vagyis a mozgástér kihasználására irányuló törekvés. A Varsói Szerződésnek ugyan még tagjai vagyunk, de ez nem jár semmiféle olyan kötelezettséggel, hogy a katonai szolgálati időt ne tudnánk csökkenteni és a fegyveres, nem fegyveres, illetve polgári szolgálatok szabályozásán ne tudnánk változtatni!
Már az előző kormányzat idején megkezdett haderőreform egyik pillése a katonai doktrína védelmi jellege. Ez is nagyon fontos körülmény!
Végül: felgyorsult a felzárkózási folyamat Európához, ami nemcsak a jogrendszer összehangolására, de a szellemiség összehangolására is felhívja a figyelmet, az Európa Tanács ajánlásainak figyelembevételére, és ezért joggal mondhatjuk, hogy nemcsak a katonai szolgálat rövidítésére van lehetőség és szükség, de arra is, hogy semmiképpen ne tartalmazzon e törvény módosítása diszkriminációt!
Befejezésül: nemcsak a világ hat ránk, de mi is hatunk a világra. Én egyetértek Gaál Antal képviselő úrral, hogy a honvédelmi politikának üzenete van a világ és főleg a környezet számára. Ez az üzenet lehet az erő üzenete és lehet a békés szándék üzenete. Milyen pillérekre épülhet ez az üzenet? A katonai doktrína jellegére, a költségvetés mozgására, dinamikájára, a fegyverzet jellegére, a támadó és védelmi fegyverek arányára, s végül a létszám szerkezetére, hogy a fegyveres, nem fegyveres és polgári szolgálatok aránya milyen.
Számomra is sok tekintetben példa Svájc. De nem mindenben! Például akkor sem volt példa, amikor a nők nem rendelkeztek szavazati joggal, s még egy csomó más kérdésben sem.
Összességében én olyan módosítását szeretném és támogatom a honvédelmi törvénynek és majd a tőrvény új kidolgozásának, illetve a költségvetésnek, amely nem gyanakvást, hanem bizalmat ébreszt a környezetünkben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Soron kívül szót kér... (Szabad György Képviselőként!) kétperces felszólalásra... (Szabad György: Nem tudom, mennyi az idő, nem voltam jelen...) ...Akkor még várni kell, Elnök Úr!
Tamás Gáspár Miklós képviselőtársamnak pedig azt szeretném megjegyezni, hogy egyébként nem tudok közbeszólni, ha ezt a bizonyos mikrofont nem használom, tehát így az én hangom nem hallatszik. Ezért történhetett meg az technikailag, hogy arra az időre kikapcsol, míg én szólok, utána visszakapcsol a képviselőnek a technika.
Soron kívül kér szót Fodor András Attila.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tamás Gáspár Miklós képviselőtársam mondanivalójának tartalmával egyetértek. De engedjék meg, hogyha ó a Ház méltóságára hivatkozott, én pedig a házelnök méltóságára hivatkozzam és elmondjam neki, hogy ezt pedig a házelnök méltósága nem tűri, hogy így szólítsák meg.
Tamás Gáspár Miklós több nyelven olvas, tessék elolvasni egy külföldi Országgyűlés jegyzőkönyvében, hogy hogyan illik megszólítani egy házelnököt!
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon, zúgás a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm szépen. Szólásra következne Mécs Imre a lista szerint, de nincs jelen a teremben, ezért következik Nagy András képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.
Felszólaló: Nagy András (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg nem kívántam szót kémi ebben a vitában, miután abban a rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, hogy mint ellenzéki képviselő, benyújtott módosító javaslataimat gyakorlatilag vita nélkül fogadta el mind az alkotmányügyi bizottság, mind a honvédelmi bizottság. Két dolog inspirál mégis arra, hogy szóljak.
Az egyik: úgy látom, hogy ebben a Házban a tulipánok, a vörös szegfűk, a három madár után megjelentek a héják is, és nagyon nem szeretném, ha ezek a madarak elszaporodnának. Itt, hogy ki is mondjam, Borz képviselőtársamnak a hozzászólására utalok, és ő nagyon jól osztotta fel a Házat...
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Képviselőtársam! Ne haragudjon, hogy félbeszakítom, de a személyeskedéstől tekintsünk el. (Taps a jobb oldalon.) Tehát, ismétlem, hogy ez a mikrofongomb csak arra szolgál, hogy én szóhoz jussak, és utána visszakapcsol. Tessék folytatni!
NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Egy pillanatig nem veszem bántónak, hogy elvette a szót, és elnézést kérek B orz képviselőtársamtól, elnézést kérek a Háztól, hogyha valakit megsértettem. Bocsánatot kérek, nem akarok személyeskedni, éppen ezért nem is ragozom tovább.
A lényegre térve: a nevelés honvédelmi fontossága, hogy a honvédségnek mennyiben ügye a nevelés kérdése, úgy érzem, ez elég komoly vitát kavart itt a Házban. Két ponton szeretném megtámogatni azokat a módosító javaslatokat, amelyek a nevelést mint olyat ki akarják venni a Honvédség hatásköréből. Az egyik, hogy maga a Kormány, illetve a honvédelmi bizottság is kiveszi egy ponton a nevelés ügyét a Honvédség feladatából, mégpedig a 21. § (I) bekezdésében, az eredeti törvénynél, amely eredetileg úgy szól, hogy "A társadalmi szervek szervezik, irányítják és támogatják az ország lakosságának hazafias nevelését és honvédelmi felkészítését." Ennek a pontnak a kivételét vita nélkül vagy minimális vitával, de nagy szótöbbséggel fogadta el a honvédelmi bizottság, ugyanúgy az alkotmányügyi bizottság, és a Kormány is támogatja. Nem értem akkor ehhez képest, hogy egy logikailag ugyanolyan dologról szól egy másik javaslat - ott miért nem fogadták el a bizottságok.
Nagyon kérem a Házat, hogy ezt a logikai érvet majd fontolja meg.
Ezen kívül, mint sokáig gyakorló pedagógus, nagyon jól tudom - és tudomásom szerint sorainkban nem egy pedagógus ül -, olyan, hogy nevelés, önmagában nincs. Hármas, összefüggő fogalomrendszer van: oktatás-nevelés-képzés. Ebből bármelyiket önmagában kiemelni, és csak egyről beszélni, nem lehet, értelmetlenség, oktatási-nevelési értelmetlenség. Ugyanezzel az erővel, ha benne hagyjuk akárhol is a nevelés, ifjúsági nevelés vagy akármilyen címszóval a nevelés kérdését, mellé kell tenni az oktatást meg a képzést is. Ehhez képest ez nincs benne, és nem is kívánom javasolni, hogy bővítsük. Én nagyon javaslom a Háznak megfontolásra, hogy azokra a módosító javaslatokra, amelyek arra vonatkoznak, hogy a nevelés kérdését a honvédelem kompetenciájából vegyük ki, ezt megfontolva, igennel szavazzanak.
Köszönöm, és az esetleges megbántásért még egyszer elnézést kérek. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Észrevettem, hogy a közbeszólásomat nem feltétlenül teljes egyetértés követte, de jól hallottam, hogy a vörös szegfű mellett a "héják" szó is elhangzott, ezért szóltam közbe. Elnézést kérek.
Szólásra következik Darvas Iván képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.
Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én egyetértésemet szeretném kifejezni kitűnő kollégám, Csurka István úr délelőtti hozzászólásának egyik mozzanatával. Ő azt mondta, hogy nem készült erre a felszólalásra, de nem állhatta meg szó nélkül, ami itt elhangzott. Jómagam is körülbelül ugyanígy vagyok vele. Csakugyan, én sem készültem arra, hogy a honvédelem bármiféle kérdéséhez hozzászóljak már csak azért sem, mert nem óhajtom véka alá rejteni: minden, ami fegyverrel, ami katonasággal összefügg, az igen távol áll tőlem. Egyike vagyok azoknak, akik a fegyverviselés lelkiismereti okokból való visszautasításának hívei. Én nagyon régen, 1944-ben is - mindenféle felkoncolási veszéllyel is szembenézve, fondorlattal - kiharcoltam magamnak ezt a jogot, és azóta is gyakorló katonaszökevény vagyok. (Derültség.) Ilyen értelemben semmiféleképpen nem tudtam volna, és nem is akartam hozzászólni ahhoz a precízen megfogalmazott kérdéshez, aminek a vitájára mi itt ma összegyűltünk, hisz úgy értesültem, hogy egy konkrét, meghatározott törvény módosításáról fogunk vitatkozni. Azt tapasztaltam azonban, hogy az igen tisztelt kormánypártok képviselőiből többen nem kifejezetten ehhez a konkrétan meghatározott témához szóltak hozzá. Inkább, ha szabad így kifejeznem magam, egyfajta filozófiai fejtegetésbe bocsátkoztak, egyfajta állampolgári magatartásról.
Továbbra sem óhajtom véka alá rejteni, hogy én a magam részéről nem vagyok híve - semmiféle marciális magatartásnak, ilyen militáns értékek központba helyezésének. Én nem tagadom, hogy egy civil társadalom híve vagyok. Talán, vállalva a szűk látókörű pacifizmus vádját is, nem félek kijelenteni, hogy én mindenféle hadsereget egy szükséges rossznak tartok. Nem látom semmiféle pozitívumát, egy állampolgári magatartás, pláne az ifjúság nevelésének középponti elvévé való feltupírozását bármiféle honvédelmi kötelezettségnek. Nem óhajtom letagadni, természetesen jómagam is még egyelőre szükségesnek tartom a honvédséget, de hangsúlyozom a "még" és az "egyelőre" szócskát. Bízom abban, reménykedem abban, hogy az emberek együttélésének és a nemzetek együttélésének formáit nem az fogja meghatározni, hogy ki erősebb, ki van jobban felfegyverkezve, és kinek gyorsabbak a rakétái, hanem az, hogy ki tud civilizáltabb, bonyolultabb és komplexebb szerződésrendszert kidolgozni, amelynek alapján a szomszédaival békében és egyetértésben tud élni.
Éppen ezért nem tudom elfogadni azokat a példákat, amelyeket Csurka képviselő úr és Borz képviselő úr is hangoztatott. Én a magam részéről nem vagyok meggyőződve arról, hogy Svájc azért követendő példakép, mert erős hadserege van, mert a körzetben a legerősebb hadsereg. Én azt hiszem, Svájcot az mentette meg eddig a szomszédos államok agressziójától, hogy igen magas hegyei vannak és igen fejlett bankrendszere van. (Derültség.) Tehát minden potenciális agresszor igen jól meggondolja, hogy elfoglalja-e Svájcot, hisz ott tartja ő maga is a maga kis dugipénzét - magától értetődik. Tehát ilyen értelemben nem tartom ezt szerencsés példának.
Még Kuvait példáját sem tartom szerencsésnek. Mert azt mondja Borz képviselő úr, hogy Kuvait szomorú példája azt mutatja, egy gyengén felszerelt hadsereggel rendelkező állam ki van téve az agressziónak, és ingerli. Hát hiszen, ha ezek a szerencsétlen kuvaitiak mindegyik állampolgárukat felszerelték volna a legmodernebb fegyverekkel, a csecsemőket, az aggastyánokat is beleértve, akkor se tudnának akkora hadsereget felállítani, mint amilyet felállított Szaddam Husszein.
Még azt a példát sem tudom elfogadni, hogy 1956-ban lám, mi azért veszítettük el a Szovjetunió ellen viselt szabadságharcunkat, mert gyengén voltunk felszerelve, hisz arra emlékszem, hogy 1941-ben, amikor megüzentük a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak a háborút, akkor ott állt mögöttünk a világ akkoriban legerősebbnek hitt katonai hatalma, a náci német hadsereg - és, a kezdeti sikerek ellenére, úgy emlékszem, mégsem vezetett a dolog a várt eredményre. (Derültség, taps a bal oldalon.)
Ezért tisztelettel azt javaslom, hogy ne ilyen általánosságban vitatkozzunk erről a kérdésről, hanem állapodjunk meg abban, mennyi legyen a szolgálat: 18 hónap vagy 12 hónap, én ebbe nem tudok beleszólni, s utána vitatkozzunk azon, hogy hogyan szüntessük meg azt a tényt, hogy Budapesten, Magyarországon manapság éheznek az emberek. Inkább erről beszéljünk. Elnézést kérek, hogy túlléptem az időt. (Taps balról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Miklós Árpád képviselő, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Miklós Árpád (MDF)
MIKLÓS ÁRPÁD (MDF)
MIKLÓS ÁRPÁD (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is azzal kezdem a beszédemet, hogy eredetileg nem terveztem hozzászólni, csak az itt elhangzott felszólalások késztettek arra, hogy mégis nyilatkozzam.
Történelmi ismereteim alapján azt állapítottam meg, hogy a magyar függetlenség akkor került igazán veszélybe, amikor valamilyen oknál fogva a magyar hadsereget szétzüllesztették. Sajnos, ezt állapítottam meg, mert ha belegondolok, hogy 1490-hez, Mátyás király halálához visszamegyek a történelemben, amikor szétzüllesztették a fekete hadsereget, s utána érte Magyarországot a török támadás, aminek nem tudott ellenállni emiatt. Hasonló csapás érte Magyarországot az I. világháború végén, amikor Károlyi Mihály és kormánya úgy akart közeledni Európához, hogy az 1918 tavaszán még másfél milliós magyar hadsereget nullára redukálta. Így lehetővé vált, hogy egy 6-7 ezer fős román hadsereg akadály nélkül Erdélybe vonuljon, és a még gyengébben fölfegyverzett cseh haderő bevonuljon a Felvidékre. Ha belegondolok, a mai viszonyok és az 1918-19-es viszonyok között van hasonlóság. Mégpedig az, hogy akkor is egy hatalmi vákuum volt ebben a térségben, és most is az van. Akkor összeomlott az Orosz Birodalom, és háborús vereséget szenvedett Németország. Most is hasonló a helyzet, mert összeomlófélben van az orosz birodalom, és Németország egyelőre saját ügyeivel van elfoglalva. Igenis az a véleményem, hogy Magyarországnak a függetlenségét a külpolitikával kell biztosítania, de ehhez kell egy ütőképes hadsereg, egy olyan hadsereg, amely képes megvédeni Magyarországot. Ez nem ábránd, mert nem olyan hadseregben gondolkodom, amely képes föltartóztatni mondjuk az amerikai hadsereg támadását vagy a szovjet hadsereg támadását. Igenis kell egy olyan hadsereg, amely a kommunista hatalmak összeomlása után Magyarországon és a szomszédos országokban a fölsejlő nacionalista, kiszámíthatatlan indulatoktól megvédi az országunkat. Nem tudjuk előre, hogy mi várható a szomszédainkban. Nem gondolok semmi rosszra, de senki sem tudja, hogy még mi fog bekövetkezni akármelyik szomszédos országban, ahol a nacionalizmus ugyancsak erős tényező. Kell egy olyan magyar hadsereg, amely képes visszaverni bármelyik szomszédunk esetleges támadását. Erre az alapgondolatra kell felépíteni a magyar hadsereget. Az egy éves katonai időt elégnek tartom, de a további csökkentését már nem szavaznám meg.
Nagyon egyetértek a FIDESZ-es képviselők azon nyilatkozatával, hogy ne legyen különbség ember és ember között. Aki fegyver nélkül akar szolgálatot vállalni, az ne kerüljön hátrányba a fegyveres szolgálatot vállalóval szemben. Ez így igaz, de csatlakoznom kell Borz Miklós képviselőtársamhoz, mégsem egyenrangú a kettő. Nem ugyanaz, hogy 24 órás állandó készenlétben van, fegyveres szolgálatot visel valaki, vagy egy egészségügyi ellátásban segít és napi 8 órában tevékenykedik. Arról nem is beszélve, hogy milyen életveszélyben van, aki fegyveres szolgálatot vállal. Akkor van egyenlő mércével való mérés a két bevonuló fiatal között, ha valamivel hosszabb időt tölt az, aki békeszolgálatot vállal a kisebb veszélyre való tekintettel. Kérem képviselőtársaimat, fontolják ezt meg. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Tóth Sándor képviselőtársunk a Kereszténydemokrata Néppárttól.
Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden: "Az ifjakat pedig nevelni kell", mondta a XVII. században egy nagy magyar. Nagy András képviselőtársamnak nagyon köszönöm, hogy fölhívta a figyelmet, hogy a nevelésnek ez a hármas összetevője elválaszthatatlan egymástól. Nem akarok a sodronyinges vitézekhez visszatérni, egy kicsit korábbra, a görögökhöz. Tudniillik az egész hadsereg kérdés ma, úgy érzem - és a vitákból is világosan kiderül -, nagyon sok szempontból etikai kérdés, magatartás kérdése. Ezért Orbán Viktor, kedves képviselőtársam biztos nem sértődik meg, ha a szülő jogán szólok most: azt hiszem, országos viszonylatban és sokak nevében is elmondhatom, hogy rövidesen négy fiam áll a sorozóbizottság elé, tehát igenis aggódom, hogy 18 éves koruktól kezdve mi vár rájuk. Ez a bizonyos görög eszmény, a panadeia, a sokoldalú ember képzése, ahol a fegyverviselés is ott volt, a művészetek gyakorlása, és így tovább. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a gondolat ma is visszatérhet ugyanezzel az igénnyel, és ebben a nemzetben ma él ez az igény. Amikor éppen Für Lajos - bocsásson meg, hogy őt idézem - kitűnő tanulmányában, ami ugyan Kodály Zoltánról szól, azt mondja, hogy az a baja az ifjúságnak, hogy éppen a nemzeti tudat területén szenvedett nagyon sok vérveszteséget az elmúlt 40 esztendőben. Hozzátenném, hogy a nevelés területén nem 40 esztendő, hanem egy évszázad esett ki ebből az országból.
Nagyon fontos nekünk, hogy a hadseregben milyen területre jutnak ezek a gyerekek, mit kapnak, milyen magatartással találkoznak. Természetesen oktatásra is szükség van, de elsősorban azoknak a magatartására, akik majd fogadják őket. Valóban nemzeti öntudatot, egészséges nemzeti öntudatot tápláljanak beléjük, magatartásukkal azt sugallják, ami Zrínyi Miklós, vagy korábbi szerzők műveiben is megtalálható.
Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Szabad György képviselő. Megadom a szót.
Felszólaló: Szabad György (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF) Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is az általánosságnál kezdjem, de megpróbáljak eljutni a konkrétumokig. Az általánosságok tekintetében, mellőzve szubjektív elemeket, csak arra korlátozódom, hogy az általam nagyon tisztelt Darvas Ivánnak azt mondjam, hogy egyszer majd négyszemközt beszélgethetünk arról, hogy ki volt hosszabb ideig katonaszökevény, vagy ki, hány fegyveres alakulattól szökött meg életpályája során. Csehák Juditnak hadd mondjam azt, hogy a humanizmus követelményeit - azt hiszem, valamennyien, akik itt vagyunk - nagyon fontos követelményeknek tartjuk, és ide értjük azt is, hogy tiszteljük mindazokat, akik a fegyverek helyett a műszerekkel próbálják megmenteni az embereket. Ha nem vagyunk naivak, akkor tudnunk kell azt, hogy a pacifizmusnak, ami nagy emberi cél, csak akkor van értelme, ha kölcsönös és mindenoldalú.
Ha nem vagyunk naivak, akkor elfogadva, hogy a hadsereg szükséges rossz, bizony a szükségest hangsúlyoznunk kell addig, amíg a rossztól biztonságosan meg nem szabadulhatunk.
Most talán egy kicsit közelebb a konkrétumokhoz: legyen szabad azt mondanom, akit sokat idézek, de talán nem ok nélkül, hogy a hadsereg dolgában a legfontosabbnak azt tartom, amit Kossuth mondott az általam többször idézett, de végül is kiadatlan írásában. Azt mondta: A hadsereg dolgában a legfontosabb, hogy a polgár, a katona sohase szűnjék meg polgár lenni. Ezt eredeti formájában 1835-ben Bőssy Ödön fogalmazta meg egy reformkori országgyűlésen egy nagyon izgalmas vitában. De Kossuth levonta ennek minden konzekvenciáját. Mindjárt eljutunk a konkrét lényegig. Levonta azt a konzekvenciáját, hogy a katonának polgárnak kell maradnia, és ezt törvénynek kell biztosítani minden tekintetben olyan értelemben, hogy a katona mindig rendelje alá magát a polgári törvényeknek, a hadsereg mindig olyan helyzetben legyen és tartassék, amikor felette a népszuverenitással rendelkező országgyűlés bír hatalommal.
Soha ne történhessen meg a fordítottja. Ez az első követelmény. A második követelmény, hogy a katona sose legyen - az előbbivel összefügg - egy szoldateszkának az alárendeltje, hanem mindig tudja azt, hogy ő hűséggel a törvénynek, a polgári törvénynek tartozik, akár közkatona, akár főparancsnok.
A harmadik: ez a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy a katona rendelkezzék mindazokkal a polgári jogokkal, amelyekkel az országnak minden más polgára rendelkezik. Ezek a polgári jogok rendelődjenek alá a katonai fegyelemnek, de a katonai fegyelem az sohasem szüntetheti meg a polgári jogokat.
Most szeretnék a lényeges kérdéshez, a konkréthoz idetérni. Teljesen egyetértek azokkal elvileg, akik azt mondják, hogy ám, teljesítsen valaki fegyveres szolgálatot vagy polgárinak tekintett szolgálatot - azért mondom, hogy "polgárinak tekintettet", mert az előbbi értelemben én a fegyveres szolgálatot is a jó polgár kötelezettségének érzem (amíg van) de maradjunk ennél a bevettebb fogalomnál -, fegyveres szolgálat és nem fegyveres szolgálat egyformán terheljen mindenkit. De mivel mérjük ezt az egyformaságot? Nagyon egyszerűnek látszik az a megoldás, hogy ugyanannyi hónapról essék szó. De vajon nem vagyunk-e felületesek, ha ezt egyszerűen csak hónapban mérik. Nekem volt zsoldkönyvem úgy és szolgáltam, akit szolgálni kellett, hogy igen kellemetlen körülmények és zárt helyen tartózkodtam az alatt az idő alatt, és volt olyan szerencsém, hogy ennél sokkal oldottabb körülmények között és a kettőt nem lehet azonosan mérni.
Kérdezzék meg azokat, akik azt mondják, hogy, ennyi idősek, de ebből volt két évem, ami duplán számít. Duplán számít, mert ilyen vagy olyan kemény körülmények között töltöttük, és akkor azonnal rá fognak jönni, hogy a polgári jogegyenlőséggel és a polgári közteherviseléssel való mérés tekintetében...
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Képviselő Úr! Sajnos lejárt az idő
SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF) Nem tudtam, hogy korlátozott. Legyen szabad egy-két mondattal befejezni.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tessék befejezni !
SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF) Köszönöm. Konkrétan azt javaslom: lehet, hogy az előterjesztés nem jó, de a polgári szolgálattevő hetenként két napot szabadon felhasználhat, a másik pedig: egyszer egy hónapban vagy kétszer egy, vagy félnapra hagyhatja el a kaszárnyát, akkor az azonos hónapszámmal való mérés hibás mérés. Akkor tessék a javaslatot úgy átfogalmazni, hogy a hónapok azok tényleges terhelési arányt jelentsenek. Köszönöm a figyelmet. ( Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Németh Béla képviselő, Független Kisgazdapárt.
Felszólaló: Németh Béla (FKgP)
NÉMETH BÉLA (FKgP)
NÉMETH BÉLA (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit meglepve hallottam a FIDESZ frakciójából ezeket az egyenlőségjeleket, amelyek a katonai szolgálattal kapcsolatban elhangzottak. Nem tudok egyenlőségjelet tenni egy polgári foglalkozás és egy katonai foglalkozás közé, mert ebben az esetben én úgy érzem, hogy ezt a katonai szolgálatot mi leértékeljük. Egy katonának nemcsak polgári feladatokat kell ellátnia, elsősorban nem azt kell ellátni.
A betegápolás - bármennyire is szép feladat az egy civil foglalkozás, nem egyenlő egy katonának a feladatával. Valahol tudomásul kellene azt is venni, hogy ez a honvédség egy veszélyes üzem, itt még békeidőben is lehet balesetet szenvedni, békeidőben is meg lehet halni, sokkal előbb, mint a betegápolásnál.
Én úgy érzem, hogy ez a Parlament nem tehet egyenlőségjelet egy civil foglalkozás és egy katonaviselt ember feladatai közé.
Javaslom a Parlamentnek, hogy fogadjuk el a törvénytervezetben meghatározott időkülönbségeket, mert ha ezt nem fogadjuk el és elfogadjuk a FIDESZ frakciójának a javaslatát, akkor tömegesen arra fogjuk inspirálni fiataljainkat, hogy könnyűszerrel bújjanak ki a katonai felelősség alól és ne vállaljanak katonai szolgálatot és erre ennek az országnak ebben a pillanatban nincs szüksége. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Haraszti Miklós képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége.
Felszólaló: Haraszti Miklós (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Elnézést kérek, a sors üzenetét látom abban, hogy Elnök úr a nevemet említette, ugyanis nincs megnyomva a gombom. Attól tartok, hogy ekkora kihívásnak nem tudok ellenállni, (derültség) mondanom kell valamit, szigorúan a kétperces határon belül.
Stílusváltozást ígértünk és Nagy András képviselőtársam ennek ellenére hát nem eltréfálta magát? Azt mondta, amit mondott, úgyhogy én halálosan komolyra szeretném fordítani a szót. Komoly minőségben szeretnék ugyanahhoz a képviselőtársamhoz fordulni, Borz Miklós képviselőtársamhoz, aki csak névrokonom, hogy az ő általa kifogásolt egyenlőségjel ügyében mondjak valamit nagyon komolyan. Azt szeretném ugyanis mondani, hogy az én véleményem szerint - és azt hiszem, hogy a szabad demokraták felfogása szerint általában igen fájdalmas dolog az, ha valamilyen értelemben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a családalapítás szent hazafias kötelességét a fegyveres szolgálattal szemben. Nekem az a véleményem, hogy nemcsak egyféle fegyverrel lehet szolgálni a hazát (derültség) és az az érzésem, hogy ebben az országban fiatalasszonyok esetleg megapprehendálhatnak Borz Miklós képviselőtársamra, ha arra gondolnak, hogy a modern elektronika gombjait idősebbek is nyomogathatják, ezzel szemben vannak olyan kötelességek - és különösen a jövőt illető kötelességek -, amelyeknek igazán csak abban a körben lehet eleget tenni, amelyre jelen törvénykezésünk vonatkozik. Éppen ezért arra szeretném őt kérni, hogy ezt vizsgálja felül és különösen ebben a FIDESZ által is javasolt formában rendkívül ajánlatos ezt megfontolni, hiszen először is tesznek ezek a polgári szolgálattevők - ahogy elhangzott - 8 óra közhasznú munkát és utána más módon szolgálhatják a hazát. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Kedves Haraszti Miklós képviselőtársam! A monitor jelezte a nevét, ezek szerint valaki más nyomta meg a gombot. (Derültség.)
Sorrendben Borz Miklós képviselőtársam következik, megkérdezem, kétperces felszólalás? Hiszen Ön már szólt.
Felszólaló: Borz Miklós (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP) Csak kétperces lesz.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Rövid reagálást kérek!
BORZ MIKLÓS (FKgP)
BORZ MIKLÓS (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! és azok a tisztelt Képviselő Urak, akik megtiszteltek azzal, hogy személyemmel ilyen mélységben foglalkoztak. Elsősorban Nagy András képviselő úrnak köszönöm, hogy szárnyakat adott nekem. Még repülő borzot ugyan nem láttam, de (derültség) Istenem, a csodák világát éljük, ilyen is előfordul. Hangsúlyozom, nem sértődtem meg, a humort mindig mindenhol helyénvalónak érzem és megértem. Annyit szeretnék csak mondani, hogy a héjának ornitológiai ismeretem szerint az a feladata, hogy a lyukból kibújó borzot elkapja, felemelje és elvigye. Tehát, Istenem, ilyen is történik.
Most komolyra véve a szót, én a hadsereg szétverését, amit egy képviselőtársam említett, olyan értelemben fogtam fel, ha túlzottan vonzóvá tesszük a polgári és a fegyver nélküli szolgálatot, akkor nem az az 500-600 személy fog jelentkezni erre a szolgálatra, hanem ennél sokkal többen, ez pedig már a mai kozmopolitizmusra és pacifizmusra hajlamos világban veszélyt jelenthet és tényleg oda vezethet, hogy szétveri a hadsereget. Köszönöm szépen. Ennyi megjegyzést akartam mondani.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Derdák Tibor képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Nem.
Akkor dr. Tőrök Gábor képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF)
TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF) Téves, Elnök Úr.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Téves. Kelemen József képviselőtársunk, Magyar Demokrata Fórum. Nem tévedés. Kérem.
Felszólaló: Kelemen József (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF)
KELEMEN JÓZSEF (MDF) Kérem, röviden. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolat, amit Borz képviselőtársam is mondott, hogy kontraszelekció jöhet létre, hogyha a 18 hónapos kor, illetve ez a szolgálatidő lemegy 12 hónapra. Hiszen tudvalevő, akinek gyakorló katonafia van, vagy a katonák tudják, hogy milyen gyenge kondícióban kerülnek a fiataljaink a honvédséghez. A honvédségnek egy olyan szerepe is van tulajdonképpen, hogy egy kicsit a szervezetet felhozza, egy kicsit ellenállóbbá tegye. Ez az egyik meglátásom.
A másik pedig tisztelt Király Béla és Tirts Tamás képviselő urakhoz, hogy nem tartanak attól, és elnézést kérek azoktól a sorkatonáktól, akik most sorkatonák, tudniillik nem tartanak attól, hogyha a törvény hatályba lépésekor kiürítjük a laktanyákat, akkor ki marad bent a laktanyákban. Mert ilyen veszély is fennáll, ha leszereljük azokat, akikre már vonatkozhatna a 12 hónap. Köszönöm szépen. Én csak ennyit szerettem volna.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik dr. Kövér László képviselő, Fiatal Demokraták Szövetsége.
Felszólaló: Dr. Kövér László (FlDESZ)
KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előzetesen elnézést kell, hogy kérjek, nem összefüggő, folyamatos gondolasort fogok elmondani, inkább kérdéseket próbálnék megfogalmazni Önöknek, amelyek itt a vitában bennem felötlöttek. De elöljáróban néhány megjegyzés.
Énnekem úgy tűnik, hogy itt sokan egy olyan országban szeretnének élni, ahol a hadsereg, illetve a katonák képezik valamiféle értékhierarchia csúcsát. Be kell, hogy valljam, hogy én egy ilyen országban nem szeretnék élni, s nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol ilyen szellemű szülők nevelik mások gyermekeit egyébiránt. Ugyanis itt elhangzott kérem, hogy a katonai hivatást, a katonai munkát nem lehet összevetni a polgári, a civil hivatással, valamint az a kitüntetett szerep, amelyet a honvédség kap felnőtt emberek nevelésével, olyan felnőtt emberek nevelésével, akiket egyébiránt ad absurdum halálbüntetéssel is lehet sújtani bíróság előtt vagy bírósági ítélet nélkül, mondjuk úgy, hogy harctérre hajtják őket: tehát ezeket a felnőtt embereket akarják tisztelt képviselőtársaim, illetve azok egy része valamire nevelni.
El kell, hogy mondjam, hogy az Önök által jogilag mindmáig, felvetésünk ellenére nem definiált réteg, mármint az ifjúság nevében, illetve legalábbis annak a részének a nevében, amelyet én képviselek, ezt a szándékot kikérem magamnak.
Azt is el kell, hogy mondjam, hogy ahhoz manapság persze nem kell bátorság, némi logikai csúsztatás persze kell, hogy az állandóan vesztes hadsereget úgy tüntessük fel, mintha valaha is képes lett volna Magyarország szuverenitásának megvédésére. De mindenesetre bátorság nem kell, hogy a közvéleményt meggyőzzük arról, hogy hadseregre, erős hadseregre márpedig szükség van, elég, hogyha rémeket festünk fel: eltűnt az orosz rém, vagy eltűnni látszik, hát majd keresünk valami mást.
Bátorság ahhoz sokkal inkább kell, hogy azt próbáljuk meggyőzni, vagy arról próbáljuk meggyőzni az ilyen társadalmat, hogy lehet másképp is békében élni, mint erős hadsereggel, lehet másképp is sikeres és gazdag egy ország, mint erős hadsereggel. Nem hangzott még el példa, de talán nem ismeretlen Önök előtt, Japánt nem a hadserege tette elsősorban modern országgá, hanem az iskolarendszere, amiről mostanság sok jó szó nem esett, valamint a második világháború utáni hihetetlen gazdasági karrierjét is némelyek szerint annak a szerencsétlenségének köszönheti, hogy a békeszerződések következtében a hadereje korlátozott mértékű maradhatott.
Továbbá szeretném feltenni azt a kérdést, hogy miközben itt emberek, szülők tömegei fedezik fel magukban a keresztény és nemzeti lelkületet, hogyan történhetett meg az a katasztrófa, hogy az ifjúságot úgymond, soha nem látott vérveszteség érte nemzeti tudatában. Azt gondolom, hogy ez elképzelhetetlen azoknak a szülőknek a felelőssége nélkül, akikhez most itt a hadsereg fenntartása, nevezett funkciója mellett érvelő ásztelt képviselőtársaim nagy része is tartozik.
Azonkívül Szabad György elnök úrtól szeretném megkérdezni azt, egy megjegyzésére, bár nincs itt, hogy ki írja azt elő, milyen isteni előírás az, hogy a magyar laktanyákat csak havonta egyszer vagy kétszer lehet elhagyni. Van olyan hadsereg is, ahol ad absurdum otthon alszanak a katonák, és kvázi, munkahelyre járnak be szolgálatukat teljesíteni.
Azt sem értem egészen, hogy Borz úr milyen hadseregről beszélt, melyik hadseregről, amikor azokat a szörnyű állapotokat írta le, hogy folyamatos, 24 órás szolgálatot kell teljesíteni, mert ha ez a magyar hadsereg, akkor sürgősen vizsgálatot kell elrendelnie a honvédelmi miniszter úrnak. (Taps a bal oldalon.)
Valamint még egy kérdést szeretnék feltenni, talán az emelkedett, humoros hangulatot kicsit letörve, hogy szeretném megkérdezni mindazon képviselőtársaimat, akik előhozakodtak azzal az érvvel, mely szerint a honvédség veszélyes, és ott még meg is lehet halni, hogy ugyan már végiggondolták-e ennek az érvnek az abszurditását és antihumánus voltát. Felteszem a kérdést, hogyan lehet ebben a házban előhozakodni pozitív érvként azzal, hogy békeidőben meg lehet halni egy hadseregben, el lehet pusztulni teljesen értelmetlenül és oktalanul. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Szólásra következik Varga Zoltán képviselő, Magyar Demokrata Fórum.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némileg megilletődötten kell hozzáfognom mondanivalómhoz, mert Kövér László képviselőtársam hozzászólása előtt én ügyrendi kérdésben kértem volna szót, azonban úgy gondolom, hogy az, amiért szót kértem, lehet, hogy nem egészen helytálló és nem helyes, mégis megpróbálom az új hangulatra, az új Ház-hangulatra kihegyezve tétován elővezetni, hogy talán-talán ezt a kérdést lassan annyira körbejártuk, és annyira elkalandoztak a gondolatok, hogy nem lenne-e helytálló felvetni az általános vita lezárásának a kérdését.
Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy rengeteg tennivalónk van gazdasági kérdésekben, egyebekben, és miután nagy-nagy időveszteségekkel kell számolnunk, látva napirendünk borzasztó csúszását, tisztelettel javasolnám, tegye fel a kérdést az általános vita lezárására. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott egy ügyrendi javaslat. Erről vita nélkül kell szavaznunk a Házszabály szerint. Mielőtt azonban szavazásra tenném fel a kérdést, még szeretném megkérdezni képviselőtársaimat, kíván-e valaki a javaslattal, mármint a honvédelmi törvény módosításával kapcsolatban esetleg újabb módosító javaslatot előterjeszteni. (Zaj és derültség.) Igen, még korai volt ez a szavazás. Képviselőtársunk jelentkezik, nevét legyen szíves megmondani. (Hangosítás hiányában a képviselő rövid felszólalásából csak az utolsó szavak voltak hallhatók: "Jó, akkor visszalépek.")
Egyébként Tirts Tamás módosító javaslatait megkaptuk. (Tirts Tamás: Jó, akkor visszalépek.)
Igen, köszönöm. Ezek után szavazásra teszem fel Varga Zoltán képviselőtársunk ügyrendi indítványát. Kérem az Országgyűlést, szavazzon arról, hogy lezárjuk-e az általános vitát. Kérem szavazni! (Megtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 207 "igen" szavazattal, 27 ellenszavazattal és 19 tartózkodással úgy döntött, hogy az általános vitát lezárjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Miután újabb módosító javaslatok hangzottak el, illetve születtek írásban is, ezért arra van szükség, hogy az alkotmányügyi bizottság és a honvédelmi bizottság ezeket megtárgyalja. Ezért kérem a két bizottságot, hogy a módosító javaslatokat tárgyalja meg.
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára való bocsátásáról
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Mivel az általános vitát lezárjuk, indítványozom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e ezzel. Mindjárt lehet szavazni. Kérem szavazni! (Megtörténik.)
Megállapítom: az Országgyűlés 320 "igen" szavazattal, 5 ellenszavazattal és egy tartózkodással a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. A részletes vitára szombaton kerül sor.
Az 1990. évi Ideiglenes Vagyonpolitikai Irányelvek érvényességi idejének meghosszabbításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Amint jeleztem, arra van szükség, hogy most az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot vegyük előre, és ebben szülessék döntés. Az időpont módosítása miatt van erre szükség.
Az 1990. évi ideiglenes vagyonpolitikai irányelvekről szóló 20/1990. számú országgyűlési határozat módosításáról van szó. A Kormány előterjesztését új változatban 581-es számon kapták meg képviselőtársaim. A napirendi pont előadója Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár. Átadom a szót.
Botos Katalin, pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
BOTOS KATALIN pénzügy-minisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Elnök Úr! Az Országgyűlés 1990. február 28-án fogadta el az 1990. évi ideiglenes vagyonpolitikai irányelveket. Az Országgyűlés határozatában az irányelvek érvényességi idejét az 1990. szeptember 30-ig terjedő időszakra határozta meg.
Az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény 34. §-ának mind az eredeti, mind a módosított szövege szerint a vagyonpolitikai irányelvekre vonatkozó javaslatot a következő évi költségvetésre vonatkozó törvényjavaslattal egyidejűleg kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez a törvényi előírás ellentmondásos helyzetet teremt, hiszen nincs mód arra, hogy az új vagyonpolitikai irányelveket a Kormány az Országgyűlés elé terjessze, s ugyanakkor az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek érvényességi ideje szeptember 30-ával lejárt.
Ez az ellentmondásos helyzet jelenleg csak úgy oldható fel, ha az Országgyűlés az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvek hatályát az év végéig terjedő időszakra meghosszabbítja. Ez egyben lehetőséget biztosít arra, hogy az I 991. évre javasolt vagyonpolitikai irányelvek összehangolásra kerüljenek az 1991. évi költségvetéssel.
Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a vagyonpolitikai irányelvek hatályát a benyújtott határozattervezetnek megfelelően hosszabbítsa meg. Köszönöm.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság a javaslatot megtárgyalta, elfogadását támogatja. Bizottsági előadót nem kíván állítani. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki felszólalni. Jelentkező nincs, ezért válaszadásra sincs szükség.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az 1990. évi ideiglenes vagyonpolitikai irányelvekről szóló Országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslatot. Kérem szavazni! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 228 "igen" szavazattal, 3 ellenszavazattal és 14 tartózkodással a határozati javaslatot elfogadta.
Az Országgyűlés Házszabályairól szóló 8/1989. (VI.8.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk következő, rövidnek vélt napirendi pontunk, az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról szóló Országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására. A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság önálló indítványát 502-es számon kapták meg képviselőtársaim. Átadom a szót dr. Eörsi Mátyásnak, a bizottság előadójának.
Dr. Eörsi Mátyás, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagja, a napirendi pont előadója
EÖRSI MÁTYÁS, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagja:
EÖRSI MÁTYÁS, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagja: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor az Országgyűlés napirendjére felvette a mentelmi bizottság módosító javaslatát, tulajdonképpen elmondtam azokat az érveket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Országgyűlés végül is módosítsa az Országgyűlés Házszabályát. Egész röviden megismétlem: az Országgyűlés felállította a mandátumvizsgáló bizottságot, azonban elmulasztotta módosítani a Házszabályt. Olyan helyzet állt elő, hogy van egy bizottságunk, amely feladat nélkül maradt, és az új képviselőknek a mandátumát a jelenlegi Házszabályok szerint továbbra is a mentelmi bizottság vizsgálja meg. Úgy gondolom, ez pusztán fatális tévedés. Ezt hivatott a mostani szavazás helyrehozni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem dr. Kónya Imrét, az ügyrendi bizottság elnökét, hogy kíván-e szólni vagy a bizottság előadót állítani.
KÓNYA IMRE, DR. az ügyrendi bizottság elnöke:
KÓNYA IMRE, DR. az ügyrendi bizottság elnöke: Nem kívánok előadót állítani, a bizottság támogatja a javaslatot.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki felszólalni. Úgy látom, nem. Ezért a határozathozatal következik. A javaslat elfogadásához az Alkotmány 24. §-ának (4) bekezdése szerint a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az Országgyűlés Házszabályairól szóló 8/1989/VI-VIII. Országgyűlési határozat kiegészítéséről szóló Országgyűlési határozati javaslatot. Kérem szavazni! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 253 "igen" szavazattal, 2 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a határozati javaslatot elfogadta. Köszönöm.
A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tájékoztató jelentése mentelmi ügyekben tett intézkedésekről
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! Elég kevés idő maradt hátra, de a mentelmi ügyek torlódnak. Talán ezt még elintézhetnénk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy sorra vehetjük-e ezeket röviden. (Helyeslő hangok a teremben.) Igen, köszönöm.
A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság több képviselőtársunk mentelmi ügyére vonatkozó tájékoztató jelentést nyújtott be 520-as számon. Átadom a szót Oláh Sándornak, a bizottság elnökének.
Oláh Sándor, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója
OLÁH SÁNDOR, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke:
OLÁH SÁNDOR, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Aki még elég szerencsés vagy precíz ahhoz, hogy ezt a hivatkozott számú jelentést megtalálja az iratai között, az ebből pontosan olvashatja, hogy Bogárdi Zoltán, dr. Remport Katalin, Prepeliczay István képviselőtársak mentelmi ügye kapcsán a mentelmi bizottság, bár az eljárást lefolytatta, a közkegyelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy méltánytalan lett volna itt képviselőtársainkkal szemben a mentelmi ügyet plenáris ülés elé hozni, és itt ügyükben az ország nyilvánossága előtt esetleg úgy teregetni ki a kérdéseket, ami egy ilyen közkegyelmi rendelkezés folytán jelentéktelen ügy, és a kegyelem alkalmazása alá eső.
A hivatkozott nevek között nem olvastam föl Bejczy Sándor képviselőtársunk nevét azért, mert a vele, az ő ügyében illetékes bíróság a vele kapcsolatos eljárásban visszaterjesztette a peranyagot azzal, hogy kéri a Ház elnökét és a mentelmi bizottságot, hogy ezt az eljárást folytassuk le. Erre a közeljövőben sor is kerül.
Miről van tulajdonképpen szó ezen rövid magyarázat után? Kerestük azt a megfelelő, emberiességi szempontból és jogi szempontból is megfelelő eljárást, amivel ezeket az ügyeket ellentmondó jogszabályi helyzetben lezárhattuk volna. Az Igazságügyi Minisztérium illetékes főosztálya úgy tájékoztatta az ügyekben érdekelt bírósági szerveket, hogy a Ház elnöke által visszaterjesztett periratokat anélkül, hogy a mentelmi bizottság vagy az Országgyűlés a bíróságokat prejudikálni kívánná a kegyelmi eljárás lefolytatásában - vizsgálják felül és nézzék meg, hogy a közkegyelmi rendelkezések alkalmazhatók-e ezekre.
Ismétlem: a négy személy esetében háromnál fogadta el az illetékes bíróság ezt az eljárást. Egyet visszaterjesztettek, és ez a mentelmi bizottság előtt megvizsgálásra és a plenáris ülésen pedig határozatra még elénk kerül.
Engedjék meg, hogy ennyiben befejezzem a tájékoztatót, amit azért tartottunk szükségesnek, hogy elmondjuk, hogy ha valaki számontartja, hogy kiknek a mentelmi ügyét jelenti be a Ház elnöke a plenáris ülésen, ne arra gondoljanak, hogy indokolatlanul húzódik ezeknek az ügyeknek a lezárása. Reméljük, hogy emberies formában sikerült az esetek nagy részében ezt a lezárást így elérni. Köszönöm a türelmüket.
Országgyűlési határozati javaslat Pozsgay Imre mentelmi jogának fenntartásáról
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a bizottság közbenső jelentését határozat nélkül vegye tudomásul.
Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság 521-es számon Országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be Pozsgay Imre képviselőtársunk mentelmi ügyében. Átadom a szót dr. Balás Istvánnak, a bizottság előadójának.
Dr. Balás István, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság titkára, a napirendi pont előadója
BALÁS ISTVÁN, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság titkára:
BALÁS ISTVÁN, DR. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság titkára: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Valamennyien emlékszünk arra az emlékezetes, úgynevezett Hámori ügyre, amelyet követően június 25-én a délelőtti órákban egy szópárbaj zajlott le ebben a Házban. Ennek során szólalt fel Pozsgay Imre képviselőtársunk is, egymás után négy ízben, ahol minősítette azt a jelenséget, hogy a Ház munkájába a karzatról szólnak bele. Ennek során használt olyan kitételt, amelyet sérelmesnek értett magára nézve az a személy, aki beleszólt a Ház munkájába. Ezt követte a magánvádas feljelentés, majd az úgynevezett mentelmi ügy. A mentelmi bizottság megvizsgálta a magánindítvány szövegét. Megvizsgálta az eset előtt két nappal történt "168 óra" című rádióműsorban elhangzottak teljes szövegét. Megvizsgálta Pozsgay Imre képviselőtársunk felszólalásainak a szövegét, ideértve a teljes szövegkörnyezetet, és meghallgatta Pozsgay Imrét is. Ezt követően alakította ki azt az álláspontját, hogy az adott konkrét esetben, amikor egy országgyűlési képviselő a képviselői szólásszabadság körében minősít egy esetet - és itt elsősorban politikai motívumok dominálnak a felszólalások során -, nem kívánatos az, hogy ebben az ügyben a magánvádas eljárást a bíróság lefolytathassa. E politikai döntés meghozatalára tesz tehát javaslatot bizottságunk az Országgyűlésnek. Valamennyien kézhez kapták az Országgyűlési határozat tervezetét, amelynek lényege az, hogy az Országgyűlés Pozsgay Imre képviselő mentelmi jogát ebben az adott ügyben fenntartja. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, fel kíván-e szólalni valaki az ügyben. A monitor Bogárdi Zoltán képviselő nevét jelzi. Igen, szólni kíván.
Felszólaló: Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Sajnos el kell mennem, és nagyon rövid időm van. De azt szeretném bejelenteni, hogy nem kívánok a közkegyelem nyújtotta lehetőséggel élni, ugyanis ez feltételezi azt, hogy olyan bűncselekmény vagy valami hasonló történt, ami engem ilyenformán sújtana, de hát közkegyelem van, ilyenformán leveszik rólam a vádat. Köszönöm szépen, én szeretném, hogyha ezt lefolytatnák, és én azt is szeretném, hogyha az Országgyűlés kiadna, és ezt a becsületsértési eljárást, ami engem terhel, pontosabban engem ebben az ügyben el kívánnak marasztalni, lefolytatnák, és ez tisztázódna. Ugyanis választóimmal ezt mindenképpen közölnöm kell, választóimnak ennyivel tartozom. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Természetesen dr. Bogárdi Zoltán a bizottság jelentéséhez szólt hozzá. Kérem a mentelmi bizottságot, hogy képviselőtársunk felvetését vizsgálja majd meg. Pozsgay Imre képviselőtársunk mentelmi ügyében tehát nem kívánt senki sem felszólalni.
Határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e Pozsgay Imre képviselő mentelmi jogának fenntartásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot úgy, ahogy ezt dr. Balás István ismertette. Kérem szavazni! (Megtörténik.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a határozati javaslatot 246 "igen" szavazattal ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodással elfogadta. Köszönöm.
Országgyűlési határozati javaslat Szabó Lukács mentelmi jogának fenntartásáról
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság 522-es számon országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be Szabó Lukács képviselőtársunk mentelmi ügyében. Átadom a szót Trombitás Zoltánnak, a bizottság előadójának.
Trombitás Zoltán, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagja, a napirendi pont előadója
TROMBITÁS ZOLTÁN, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója:
TROMBITÁS ZOLTÁN, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Néhány szóban ismertetném a történteket.
Debrecenben március 20-án az akkori helyi ellenzéki erők - mint szinte mindenhol az országban - eltávolítottak két köztéri szobrot, a Lenin-szobrot és a Tanácsköztársaság emlékművét. Az eltávolítás közben az egyik szobor megsérült, ezért másnap Kertész László, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei elnöke ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Szabó Lukács képviselőtársunk, akkor még mint képviselőjelölt, részt vett másokkal együtt az akcióban. Május 28-án az ellene folyó eljárást felfüggesztették, és június 5-én a legfőbb ügyész helyettese kérte a Háztól a képviseld kiadatását.
A Magyar Szocialista Párt helyi szervei aláírásgyűjtési akcióba kezdtek a szoboreltávolító felelősségre vonása végett. Az ügyészség csatolta a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság számára megküldött anyaghoz az aláírt íveket. Csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy az íveken 326 aláírás szerepel, ebből 44 személy üres papírlapot írt alá, 23 személy pedig a marosvásárhelyi atrocitások ellen tiltakozik. (Derültség és taps.) Ennek fényében nézve, nem vagyok biztos benne, hogy az összes aláíró tudta azt, hogy mit ír alá.
A bizottság többsége számára az ügy körültekintő és alapos kivizsgálása után egyértelművé vált az a tény, hogy itt egy képviselő elleni politikai támadásról van szó. A bizottság nem kívánja a bíróság szerepét átvállalni. Nem kívánjuk azt eldönteni, hogy a cselekmény társadalmilag veszélyes-e. Mi az ügy mögött politikai támadást érzünk, egy demokratikusan és szabadon megválasztott képviseld ellen, ezért a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság a képviselő mentelmi jogának fenntartását javasolja. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. A bizottság kisebbségének véleményét dr. Monostori Endre képviseld tolmácsolja. Megadom a szót.
Dr. Monostori Endre, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagja, a kisebbségi vélemény előadója
MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ)
MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mielőtt a kisebbségi véleményt részletesen kifejteném, a mentelmi jog lényegéről mondjak néhány szót.
A mentelmi jog gyakorlatilag kétirányú védettséget biztosít a képviselőknek: egyrészt felelőtlenséget, másrészt pedig sérthetetlenséget. A felelőtlenség - a becsületsértés és a rágalmazás esetét kivéve - feltétlen mentességet biztosít, kiveszi a képviselőt a jogi felelősségre vonás hatálya alól, és a Parlament előtti felelősségét teremti meg. A felelőtlenség a képviselőknek a Parlamentben, annak bizottságaiban és frakcióiban véghez vitt tevékenységére, különösen az ott elmondott beszédekre, nyilatkozatokra, közbeszólásokra, leadott szavazatokra stb. vonatkozik. Vita van a jogirodalomban arról, hogy ez a felelőtlenség megilleti-e a képviselőket a Parlament falain kívül is, vagy sem. Egységes a szerzők véleménye abban, hogy ha meg is illeti a képviselőt a Parlamenten kívüli tevékenysége során a felelőtlenség, ez csakis és kizárólag képviselői minőségében tanúsított magatartásával összefüggésben jelentkezhet.
A sérthetetlenség a mentelmi jog másik ága. Ez feltételes eljárási mentességet biztosít, a képviselőket a parlamenti funkciógyakorláson kívül illeti meg, a zaklatásoktól való megóvást, a képviselői munka zavartalanságát biztosítja. Nagyon lényeges, hogy a mentelmi jog az Országgyűlés egészének zavartalanságát biztosító jogintézmény, és semmiképpen sem szolgálhat olyan célt, hogy a képviselőknek privilégiumot nyújtson.
Áttérve a konkrét esetre, nem vitás, hogy akik a szobrot eltávolították, egy népakaratot hajtottak végre. Ez a cselekmény politikailag feltétlenül méltányolandó, ugyanakkor az, hogy ezért büntetőjogi eljárás indul ellenük, eléggé felháborító. A bizottság tagjai között nem az ügy politikai megítélésében van véleményeltérés, sőt abban a bizottság nagyon is egységes volt. A vélemények kizárólag az ügy jogi megítélésében és az ügy következményeit illetően tértek el.
A kisebbségben maradt - és hangsúlyozni kívánom azt, hogy különböző pártokhoz tartozó - képviselők álláspontja szerint ugyanis nem vitás, hogy képviselőtársunk a szobrok eltávolításakor nem országgyűlési képviselői minőségében járt el. Ugyanakkor a mostani büntetőeljárás nem akadályozza meg sem őt, sem a Parlamentet a munkájában. Így az előbbiek ismeretében nem illeti meg őt sem a felelőtlenség, sem a sérthetetlenség. Állásfoglalásunknál azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy a jogállamiság megteremtése jogi keretek között kell, hogy történjék. Létezik Magyarországon egy jogrend, és ha a jogállam megteremtéséről álmodozunk, akkor annak működésében jogi eszköz, nevezetesen a mentelmi jog híján politikai megfontolások alapján beavatkozni nem szabad.
Amennyiben ilyen helyzetben megtagadjuk a képviseld mentelmi jogának a felfüggesztését, ez a döntés a jövőre nézve veszélyes precedenst teremthet. Egyik bizottsági tagunk erre egy nagyon érdekes és szellemes példát hozott fel. Azt mondta, hogy ha d frakciója tagjaiból szabadcsapatokat szervezne, és jól helybenhagynák azokat a hatalmukkal visszaélő kiskirályokat, népnyúzókat, akik ezt egyébként csakugyan megérdemelnék, akkor vajon őket ezért nem vonhatná felelősségre senki, pusztán azért, mert képviselők? Vagy ha egy ilyen igazságosztó szabadcsapatban néhány képviseld lenne és néhány nem képviselő, akkor a képviselőket nem vonhatná senki felelősségre, mert a Parlament megtagadja a kiadatásukat, ugyanakkor a többi nem képviselő ellen lefolytathatnák az eljárást?
Említettem, hogy a mentelmi jog nem szolgálhat olyan célt, hogy a képviselőnek privilégiumot teremtsen másokkal szemben. Jelen esetben a szobrok eltávolítását többen szervezték és irányították. Egyelőre nem tudni, hogy a büntetőeljárás megindul-e a többiek ellen, vagy sem. De ettől függetlenül amennyiben megindul és a Parlament képviselőtársunkat egy politikai alapon hozott döntéssel nem adja ki, a többiek ellen lefolytatják az eljárást.
Az eljárás eredményétől függetlenül, gondoljuk csak végig, hogy ez a parlamenti döntés miféle üzenetet hordoz magában. Álláspontunk szerint azt az üzenetet fogja közvetíteni az emberek számára, hogy a parlamenti képviselők "ma nekem, holnap neked" - alapon megvédik egymást, véd- és dacszövetséget alkotnak, privilégiumokat élveznek, és itt nem rendszerváltás, csupán elitváltás történt. (Mozgás. Közbekiáltások jobbról: Pfuj! Ülj le!) Meg vagyunk győződve arról, hogy ha lefolytatnák képviselőtársunk ellen az eljárást, az a nyomozás megszüntetésével vagy felmentéssel végződne. Függetlenül azonban az eljárás eredményétől, álláspontunkat nem utolsósorban az a meggyőződés alakította ki, hogy mind a Parlamentnek, mind pedig képviselőtársunknak az lenne a célszerűbb, hasznosabb, ha ebben a szituációban a mentelmi jogát a Parlament felfüggesztené. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy szándékozik-e valaki felszólalni? Megadom a szót Szabó Lukács képviselőtársunknak.
Felszólaló: Szabó Lukács (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Trombitás Zoltán képviselőtársunktól hallhattuk, június 5-én a megbízott legfőbb ügyész az Országgyűléshez fordult, hogy függesszék fel mentelmi jogomat. A vád: különösen nagy kárt okozó rongálás. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot fűzzek hozzá. Esetleg még olyat is, ami megfelelő publikációt nem nyert korábban.
Március 20-án az akkori ellenzéki kerekasztal Debrecenben úgy határozott, hogy az első szabad választásokat nem kívánja kommunista szimbólumoknak az árnyékában megrendezni, és ezért kérte a Debreceni Városi Tanácsot, hogy távolítsák el mind a Lenin-szobrot, mind pedig a `19-es diktatúrának a szimbólumát.
Sajnos, nem sikerült elérni a Debreceni Városi Tanácsnál még azt sem, hogy a kérdéssel foglalkozzanak!
Ezután március 20-án döntöttünk, hogy eltávolítjuk. Ez meg is történt. Nem volt egyetlen párt sem, sem egyetlen szervezet, sem a Debreceni Városi Tanács, aki kifogást emelt volna, illetve feljelentést tett volna, egyedül és kizárólag az MSZMP! Akinek a feljelentésére az ügyészség az eljárást megindította!
Valóban, Debrecenben bűncselekmény történt, de nem csak bűncselekmény, hanem egyenesen nemzetgyalázás! De nem március 20-án, mikor eltávolítottuk a kommunista bálványokat a Városból, hanem több mint húsz évvel korábban, akkor, amikor a mostani feljelentő MSZMP kezdeményezésére lebontatták Kölcsey Ferenc lakóházát, hogy helyére Leninszobrot ültessenek és az első világháborúban elesett apáink és nagyapáink emlékére a városban emelt jelképes síremléket eltávolították, hogy helyére a `19-es diktatúrát dicsőítő szobrot ültethessenek!
Akkor, jellemző módon, de nagyon is érthetően, az ügyészek némák maradtak!
Sajnálatos módon az eltávolítás során az egyik szobor megsérült. Sérülése minimális volt: bokában eltört a lába. (Nagy derültség.)
Megjegyezni kívánom, hogy semmi rongáló szándék bennünk nem volt! Erre jó példa az, hogy a Lenin-szobrot például sikerült sértetlenül eltávolítanunk! (Derültség.)
A sérülés oka az volt, hogy a szobor szocialista kivitelezésben készült... (hangos derültség) és olyan mértékig korrodálódott már, hogy közvetlen életveszélyt jelentett már az ott-tartózkodókra is! (Hangos derültség, taps.) Most ezt nem csak a derültség kedvéért mondtam; rendelkezésünkre áll az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakvéleménye, és közvetlenül onnan vettem a kifejezést, hogy életveszélyessé vált! De meg kell mondanom, nemcsak ez az egy szobor vált életveszélyessé, hanem Hajdúböszörményben, ahol a városi tanács nagyobb megértést tanúsított az ottani pártok kérésének és eltávolította onnan a Lenin-szobrot, ott a Lenin-szobornak mindkét lába eltörött! (Hangos derültség.)
A magam részéről igen sajnálatosnak tartom, hogy a Parlament drága idejét ezzel az üggyel kell, hogy raboljam. Most, amikor az elmúlt, bukott rendszer minden rendű és rangú funkcionáriusa, bűnözői nemcsak hogy szabadlábon vannak, hanem egyenesen élvezik akár a rablott milliókat, akár azokat az összegeket, nemegyszer százezer forintokat, amiket havonta változatlanul felvesznek... ! (Elnök - csenget -: Képviselőtársam, maradjunk a tárgynál!) Annál maradok, kérem! Most a bálványok eltávolítása bűncselekménynek számít!
Kérdés: valóban volt rendszerváltás vagy még ezután következik? (Többek: Nem erről van szó!)
Kijelentem, hogy a magam részéről semmit meg nem bántam és meggyőződésem, hogy az eltávolításban részt vevő szabad demokrata barátaim és a kormánykoalíció pártjaiban helyet foglaló barátaim egyike sem bánta meg az eltávolításban való részvételét. Meggyőződésünk, hogy nem cselekedtünk helytelenül, sőt, ellenkezőleg: egy negyven éve tartó bűncselekmény-sorozatnak vetettünk véget Debrecenben. És ezért a cselekedetünk éppúgy hazafias cselekedet volt, mint az 1956-ban a Sztálin-szobrot ledöntő elődeinké. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Szólásra következik Darvas Iván képviselőtársam.
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Kedves Hölgyeim és Uraim! (Közbeszólások: Ügyrendi kérdés! Nem úgy van! Vita nélkül kell határozni! Mentelmi ügyben vita nélkül határozunk!)
Megszólalhatok? Vagy nem? (Vita nélkül kell határozni !) Nagyon rövid lettem volna pedig!
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Bocsánat, Orbán Viktor képviselőtársunknak mi az észrevétele?
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Bár nem fekszik előttem a Házszabály, ezért azt szeretném kémi, tájékoztasson bennünket arról, van-e mód arra, hogy mentelmi ügyekben bármiféle vitának helye legyen a Parlamentben!
Úgy gondoljuk, hogy mentelmi ügyekben nem lehet vitát nyitni, a határozatot vita nélkül kell meghozni. Én így emlékszem, noha a Házszabály nem fekszik előttem; Önnek nyilván ott van a segédereje, részben írott formában is, úgyhogy én arra kérem Önt, ha lehetséges, informáljon bennünket arról, hogy kell-e most itt egy vitát végighallgatnunk, vagy dönthetünk!
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. Pillanatok alatt ellenőrizzük a házszabályban a megfelelő részt! (Megtörténik.)
Kérem szépen, nincs semmilyen kizáró ok, csak ügyrendi kérdésekben szavazunk vita nélkül... de még tovább konzultálunk...
Tessék, Baka András képviselőtársunk kért szót!
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Baka András (MDF)
BAKA ANDRÁS (MDF)
BAKA ANDRÁS (MDF) Elnök Úr! Szeretném a vitát lezárni. Szeretném indítványozni, hogy az Országgyűlés ebben a kérdésben álljon el a vitától, zárja le a vitát. A Házszabály 47. § (2) bekezdése értelmében amikoris egy képviselő indítványozza a vitanélküliséget, a Ház vita nélkül határoz a lezárásról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Rendben van, de én azt javaslom, hogy Darvas Ivánt még hallgassuk meg, ez lenne a korrekt eljárás, s utána szavazásra teszem fel Baka András ügyrendi javaslatát.
Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Kedves Hölgyeim és Uraim! Mindössze egy nagy magyar gondolkodó kijelentését szerettem volna idézni - egyébként az illető itt tartózkodik körünkben -; a kijelentés tavasszal hangzott el, ennek a bűncselekménynek az idején. Az illető akkor azt mondta a Televízióban: vannak szobrok, amelyeket bárki, bármikor ledönthet! Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Ezek után szavazásra teszem föl Baka András ügyrendi javaslatát, előtte azonban még Kövér László kér szót. (Tévedés.) Bocsánat, Szájer József kér szót.
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Szájer József (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Csak a jogi helyzetet szeretném tisztázni. Rossz helyen kerestük; Orbán Viktornak igaza volt, csak nem a Házszabályban szabályoztuk ezt, hanem már mi, a képviselők jogállásával kapcsolatos törvényben. Ez rendelkezik arról, hogy mentelmi ügyekben az Országgyűlés vita nélkül határoz. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Szűrös Mátyás)
ELNÖK: (Szűrös Mátyás) Köszönöm. A munkatársaink nevében is elnézést kérek, hogy elmulasztottuk ennek a felismerését. Ennek ellenére, miután egy vita kialakult és volt egy ügyrendi javaslat, szavazást... (Baka András: Visszavonom, ebben az esetben elállok!) Köszönöm.
Egyértelmű helyzet alakult ki. Baka András ennek tudatában visszavonta ügyrendi javaslatát.
Határozathozatal következik. Szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e Szabó Lukács képviselő mentelmi jogának fenntartásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a határozati javaslatot 188 "igen"-szavazattal, 33 ellenszavazattal és 32 tartózkodással elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Mai munkánk végére értünk. Tájékoztatásul bejelentem, hogy szombaton 10 órakor folytatjuk a munkát. Bejelentések következnek, külön elnézést szeretnék kérni dr. Csehák Judit képviselőtársamtól, hogy éppen őt szakítottam félbe, de igyekeztem betartani a határozatot. Elnézést kérek.
Kérem jegyzőtársamat a bejelentés megtételére.
Bejelentés: Dr. Horváth József (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző:
HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: Tisztelt Parlament! Egyetlen bejelentés van: a Magyar Demokrata Fórum frakcióülése a "Fehér Ház"-ban lesz, és nem itt a Parlamentben. Aki kételkedik, azt megnyugtatom, hogy a "Fehér Ház"-ba megyünk most. Köszönöm.
Az ülésnap bezárása
(Az ülésnap 16.23 órakor ért véget.)
Hitelesítették: Tóth Sándor Balogh Gábor Dr. Horváth József Bossányi Katalin Dr. Kóródi Mária Glattfelder Béla soros jegyzők