DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyan rövid, de körülötte már elég hosszadalmas vita alakult ki. Azt hiszem, hogy ez végső soron abból fakad, hogy ez a rövid törvényjavaslat lényeges kérdéseket - lényeges szakmai és lényeges politikai kérdéseket - is hordoz. Tulajdonképpen ez két fő részre bontható. Az egyik a Belügyminisztérium polgáriasításával összefüggő szabályokat tartalmazza, a másik pedig a rendőrségi parancsnoki állományra nézve bevezetendő pályázati rendszert. Mind a két kérdéshez szeretnék hozzászólni, és elöljáróban azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat megítélésem szerint ellentmondásos, mert pozitív vonásai mellett hiányosságokat is tartalmaz, és ezeket akkor is szóvá kell tenni, ha mindnyájan tudjuk, hogy ez a kis törvénytervezet egy átmeneti törvény, hiszen azok a kérdések, amelyeknek a szabályozásáról itt szó van, egyrészt valószínűleg a közszolgálati dolgozók jogviszonyáról szóló törvényjavaslatban fognak végleges formát ölteni, illetőleg a rendőrségi törvényben. Ami a téma első részét illeti - ez a Belügyminisztérium polgáriasítása -, úgy gondolom, mindnyájunk által támogatandó, helyes cél. Támogatandó a Kormánynak az a korábbi időszakban elkezdődött törekvése, hogy a Belügyminiszérium valóban közigazgatási szervezetté alakuljon át. Úgy gondolom azonban, hogy a törvényjavaslat hiányos. Hiányos, mert nem tartalmaz azokra a szolgálati viszonyban lévőkre tartalmi szabályokat, akik a Belügyminisztériumban közigazgatási munkát végeznek. Hiszen nem az a lényeg, hogy azok a rendőrök, akik szolgálati viszonyban állnak, és a Belügyminisztériumban közigazgatási tevékenységet végeznek, azok a rendfokozatukat vagy egyenruhájukat használhatják-e, hanem az a lényeg, hogy milyen szabályok vonatkoznak rájuk akkor, amikor a közigazgatási munkájukat végzik. Ezért megítélésem szerint feltétlenül ki kell bővíteni a törvényjavaslatot egy olyan szabállyal, amely azt írja elő, hogy ha a szolgálati viszonyban lévők a minisztériumban közigazgatási munkát végeznek, akkor az ő munkavégzésük során keletkező viszonyukra az általános közigazgatási szabályok vonatkozzanak. Hiszen ha ezt nem tesszük, akkor fennmarad a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály rájuk nézve, és ez mondjuk azt a furcsaságot is lehetővé tenné, hogy egy közigazgatási dolgozóra fegyelmi büntetéseként fogdát szabhatna ki az elöljárója. Tehát a munkavégzésük során keletkező viszonyokra - ide értve a fegyelmi és anyagi felelősségüket - az általános közigazgatási szabályokat kell alkalmazni. Ez természetesen nem érinti azon emberek szolgálati viszonyának a más elemeit, ami nyugdíj- és egyéb szabályokra vonatkozik. Úgy hiszem, a cél az, hogy ha közigazgatási szervben közigazgatási típusú munkát végez valaki, akkor függetlenül attól, hogy milyen minisztériumba és milyen helyről kerül a közigazgatási szervhez, azonos szabályokat kell érvényesíteni. A másik kérdés a pályázati rendszernek a bevezetése. Azt hiszem, itt is magát az elképzelést és a gondolatot támogatni kell. Természetesen egy pályázat önmagában nem csodaszer, egy pályázat értékét mindig az adja, hogy milyen az eljárás rendje, kik vesznek részt a pályázat elbírálásában és milyen a pályázat nyilvánossága. E tekintetben a törvényjavaslat hiányos, hiszen belügyminiszteri rendeletre bízza ezeknek a szabályoknak a megállapítását. Ennél is fontosabb, azt hiszem, ezen is túlmutatóan a törvényjavaslatnak az a szándéka, amely szerint a magyar rendőrség parancsnoki állományát egy időben és egyszerre kívánja ennek a pályázati rendszernek alávetni. Bár a törvényjavaslat erre vonatkozólag sem tartalmaz egyértelmű szabályokat, hiszen a belügyminiszternek kívánja adni azt a jogot, hogy a megyei főkapitányokon és a városi kapitányokon kívül más beosztásokra is pályázatot írhasson ki, tehát nyilvánvalóan több mint kétszáz emberről van szó, a magyar rendőrség egész parancsnoki állományáról. És ha figyelembe vesszük, hogy egy keményen hierarchizált szervezetről van szó, e szervezet egész vezetői állományának egy egyidejű pályázati rendszer alá vetését jelenti a törvényjavaslat, akkor úgy gondolom, jogos az a kérdés, hogy mi indokolhatja ezt az egész akciót. Ebből a szempontból az indokolások megítélésem szerint ellentmondásosak. A törvényjavaslat írásos miniszteri indokolása erre vonatkozólag azt mondja, hogy a rendszerváltás, a vezetői posztokon bekövetkező cseréket szorgalmazó társadalmi igény kielégítése érdekében kell ezt megtenni. A miniszter úr indokolásában azt hallottuk, hogy mintegy meg kell erősíteni azt a parancsnoki állományt, és ezért kell egyszerre és egy időben ezt az óriási mozgást, várható mozgást és várható bizonytalanságot - amely a pályázat lebonyolításával együtt jár - elindítani. Én megfontolandónak tartom, hogy ez az akció így, ebben a formájában elinduljon. Arra való hivatkozás, hogy társadalmi igény van a vezetőváltások iránt... én úgy gondolom, itt az utóbbi hetek eseményeit tekintve ennek az állításnak az értéke megkérdőjeleződött. Nem hallottunk kritikát ennek a parancsnoki állománynak a szakmai felkészültségére nézve, nem hallottunk kritikát arra nézve, hogy esetleg a felső vezetés utasításait nem elég határozottsággal teljesítik. Viszont az a bizonytalanság, amely ezzel az egyidejű pályáztatással jár együtt, óriási. Óriásinak ígérkezik, és - mivel ennek az egész pályázatnak a lebonyolítása több hónapot is igénybe vehet - sokáig bizonytalanságban tarthatja a rendőrség parancsnoki állományát, és ennek következtében a rendőrség egész állományát. Úgy gondolom, hogy az ismert helyzetben ez komoly károkkal járhat. Ezért megfontolandónak tartom a törvényjavaslatnak egy olyan módosítását, amely csak a megüresedések esetén léptetné életbe a pályázati rendszert, amiben természetesen benne van az is, hogy aki szakmailag alkalmatlan a vezetői tevékenység ellátására, annak a megfelelő eljárás keretében váltását el kell indítani, s ezt követően a javasolt pályázati rendszer életbe léphet. Ez egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb megoldást ígér, anélkül, hogy hosszú ideig bizonytalanságban tartanánk az egész magyar rendőrséget. Azt hiszem, ez az egész kérdés végső soron a rendőrségi törvényben rendezhető lenne anélkül, hogy azt a bizonytalansági helyzetet hosszú ideig fenntartanánk. Köszönöm szépen. (Taps balról.)