Szabad György, dr. Dornbach Alajos és Vörös Vince elnöklete alatt
Jegyzők: Tóth Sándor, Bossányi Katalin, Bárdos Balázs Glattfelder Béla, dr. Horváth József, dr. Kóródi Mária
Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, Dr. Balsai István igazságügy-miniszter, Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter, Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, Dr. Győriványi Sándor munkaügyi miniszter, Dr. Kádár Béla, nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, Dr. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, Nagy Ferenc józsef földművelésügyi miniszter, Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter, Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter.
(Az ülés kezdete: 10.02 óra - Elnök: Szabad György)
Az ülésnap megnyitása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő valamennyi honfitársunkat.
Az ülésszak mai ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Bossányi Katalin és Tóth Sándor jegyzők lesznek segítségemre.
A mai ülésünkről 17 képviselőtársunk előre bejelentetten marad távol. Kérem képviselőtársaim jelzését abban az esetben, ha a bejelentés ellenére mégis el tudtak jönni az ülésre. (Senki sem jelentkezik.) Ilyen jelentkezés nincsen.
Tisztelt Országgyűlés! Jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem képviselőtársaimat, nyomják meg az "igen" gombot, államtitkárainktól, akik pedig nem ülnek a helyükön, kérek egy kézjelzést. (Megtörténik.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a jelenlévők száma a jelentkező államtitkárokkal együtt 235. Az ülés határozatképes.
Napirend előtt
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem mai munkarendünket. Folytatjuk az illetékekről szóló törvényjavaslat általános vitáját. Sor kerül a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló, illetve az árak megállapításával foglalkozó törvényjavaslat részletes vitájára. Dönteni kívánunk az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat kérdésében. Ebédszünet után kerül sor az interpellációk és kérdések elmondására.
Amennyiben mindezt elvégeztük, és még van munkaidőnk, akkor programkiegészítő javaslattal fogunk élni.
Döntés törvényjavaslat sürgős tárgyalásáról
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság és Kádár Péter által benyújtott, az építésügyről szóló törvény módosítására vonatkozó, tegnap már jelzett indítványt képviselőtársaim kézhez kapták.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Ráday Mihály bizottsági alelnök úr tegnapi indoklása nyomán kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e az indítvány sürgős tárgyalásával. Kérem állásfoglalásukat. Most kérem szavazatukat! (Megtörténik - mozgás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy az Országgyűlés az államtitkári szavazatokkal együtt 168 "igen" szavazattal 38 "nem" ellenében, 14 tartózkodással elfogadta a sürgősség kimondását. Felkérem tehát a gazdasági, illetve az alkotmányügyi bizottságot a javaslat véleményezésére.
Az illetékekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk az illetékekről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A tegnapi ülés berekesztésekor több képviselőtársunk jelzett még felszólalási szándékot. Kérem, hogy ismét nyomják meg mikrofongombjukat mindazok, akik fenntartják felszólalási szándékukat. (Megtörténik.)
Elsőként Remport Katalin, a Magyar Demokrata Fórum képviselője jelentkezik. Tessék!
Felszólaló: Remport Katalin (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
REMPORT KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Az illetéktörvénnyel kapcsolatban három módosító indítványom lenne, ezeket elő fogom terjeszteni és írásban el fogom juttatni képviselőtársaimhoz.
Az első javaslatom lényegében egy összhangteremtésre irányul. Az általános eljárási illeték polgári peres ügyekben minimálisan 600 forint, ezzel nem áll összhangban a későbbiekben részletezett további részlettörvénykezés, ugyanis fizetési meghagyásos eljárásban 200 forintot határoz meg minimumnak, majd az egész kiegészítésnek, illetve bírósági meghagyás elleni ellentmondásnak szintén 200 forintot határoz meg. Tehát nincs összhang a 600 forint és a 200-200 forint között. Éppen ezért a magam részéről indítványozom, hogy fizetési meghagyásos eljárásban a minimum 300 forint legyen és bírósági meghagyás, valamint fizetési meghagyás elleni ellentmondás esetén a minimum szintén 300 forint legyen.
Ugyanígy, abban az esetben, hogyha nem állapítható meg a pertárgy értéke, szintén azt tartom összhangban az általános illetéktörvénnyel, az illetékszabályozással, hogyha a helyi bíróságnál indult eljárásban az illeték alapját ilyenkor 100 000 forintban állapítjuk meg, míg a Fővárosi Bíróságnál, megyei bíróságoknál 200 000 forintban, a Legfelsőbb Bíróságnál pedig 400 000 forintban.
Ez már valóban összhangban állna a 37. § (1) bekezdés a) pontjával.
A második javaslatom a helyi adókra vonatkozik. Mint tudjuk, új típusú jogszabályról és adóformáról van szó, melyet ráadásul olyan új szervezetek - az önkormányzati testületek - vetnek ki, melyeknek nincs ebben gyakorlatuk, nem volt adókivetési tapasztalatuk, így előfordulhat, hogy nem kellő mértékben fogják kiszabni ezeket a helyi adókat, nem gondolják át a döntéseik súlyát. Gondoljunk csak arra, hány önkormányzati testület határozta meg 2-3000 fős településnél a maximális 70 százalékos polgármesteri díjazást.
Azt hiszem, hogy nem tehetjük ki az állampolgárokat most kezdetben annak, hogy egyből ilyen visszaéléseknek legyenek alanyai, ezért számukra - véleményem szerint - meg kell könnyíteni a perindítás lehetőségét, s itt szintén a minimális díjjal hoznám összefüggésbe az illetéket, és az illeték számításánál a minimum alapja a 600 forint kell legyen, véleményem szerint.
A harmadik módosító javaslatom a fiatalok lakásszerzésére vonatkozik. Mindenki tudja, hogy ebben az országban a bérek nem tartalmazzák a lakhatás feltételeit, a lakhatás ellenértékét, s hogy nagyon sokszor a fiatalok kénytelenek együtt élni a családtagjaikkal, a szüleikkel, nem tudnak lakáshoz jutni. Tudom azt, hogy a költségvetés nem mondhat le különösebb mértékben a jövőben és az azt követő években sem még ezekről a bevételekről. De amikor meghal a szülő és az első leszármazottak, az első gyermekek ott maradnak a lakásban és nincs más lakásuk, résztulajdonuk sincs, akkor - véleményem szerint - érdemes megfontolni, hogy illetékmentességben részesítsük őket is, tehát az örökhagyó gyermeke - ide értve a mostoha, az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket is - az első örökölt lakástulajdona, illetve résztulajdona után illetékmentességben részesüljön. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen, és kérem a képviselőnőt, hogy időben nyújtsa be a módosító javaslatait.
Szólásra következik Mészáros István, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Mészáros István (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért jelentkeztem, mert tegnap az általános vita végén is jelentkeztem felszólalásra. Csak jelezni szeretném, hogy több módosító indítványt készítettem el, amelyek a mai napon szétosztásra kerülnek képviselőtársaim között, ezeket azonban majd a részletes vitában kívánom indokolni.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Dávid Ibolya (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajándékozási illetékkedvezmények bővítésére adtam be módosító indítványt, ennek leírása folyamatban van. Lényege az, hogy a javaslat 17. §-ának (1) bekezdése egészüljön ki egy új, i) ponttal, amelynek lényege, hogy lakástulajdon ajándékozása esetén az egyébként járó ajándékozási illeték felét kelljen megfizetni. Ezt lakáspolitikai célok indokolják elsősorban, gyakorlatilag ugyanezt a kedvezményt megkapják az örökösök is.
Nyilvánvaló, hogy a jogszabályalkotó nem az örökösök körét emelte ki, hanem magát a lakáspolitikai célt. Márpedig ez esetben, lakásajándékozás esetén ezt a kedvezményt meg kell adni annak, aki lakást ajándékoz. Ellenkező esetben a fiktív szerződések számát fogjuk szaporítani, mert ilyen illetékteher mellett nem fognak lakásokat ajándékozni.
Végezetül kérném az államtitkárnőt, hogy válaszában térjen ki arra, hogy mivel kívánja a tárca megakadályozni azt, hogy a lakásingatlant illető két százalékos kedvezményes illetéket ne nyaralók, üdülők és hétvégi házak vásárlására biztosítsák. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Fekete Gyula, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három módosító szándékot kívánok bejelenteni, és még a héten írásban beadni.
Az egyik a kulcsok mérséklésére vonatkozna. Tulajdonreformot akarunk, azt akarjuk, hogy saját műhelyek, föld révén önmagát eltartó kistulajdonosi réteg alakuljon ki. Gondoljunk csak arra, hogy korábban az esztergapadot elhagyó idős munkás illetékmentesen átadhatta az állami gyárban dolgozó fiának az esztergapadot, ma ezt 25 százalékos kulcs révén teheti meg.
Úgy érzem, hogy a kulcsok mérséklése csak az infláció változását tükrözi, de nincs benne a koalíciós pártoknak az a szándéka, hogy itt valódi tulajdonreform következzen be, valódi tulajdonosi réteg alakuljon ki.
A második indítványom mentességeket tartalmazna. A korábbi illetékkódex a háborúban elesetteknek mentességet biztosított, ez azóta megszűnt, de ma is gondoljunk arra, hogy emberek ezrei kockáztatják naponta életüket, hogy ez az ország működőképes legyen, bányászok szállnak le a mélybe, vagy a kohók mellett ott állnak - tudjuk az idei ózdi tragédiát, ismerjük ennek következményeit -, a légitársaságok dolgozói szintén naponta kockáztatják az életüket, s a nagy számok törvénye szerint elkerülhetetlen, hogy hivatásuk gyakorlása közben meg ne haljanak közülük minden évben.
Tudom, benne van a törvényben az egyedi elbírálás esete, de törvényileg szeretném biztosítani az így elhunytak hozzátartozóinak, hogy illetékmentesen vegyék át elhalt szüleik vagyonát.
A harmadik módosító szándékom az egyenjogúsítással kapcsolatos: ne legyen különbség a lakosság és a különböző ingatlanközvetítő intézmények illetékmentessége vagy illetékkötelezettsége között. A mi programunk emberközpontú, ami azt jelenti, hogy a lakosságnak inkább előjogai legyenek, mint hátrányos megkülönböztetést élvezzen e téren. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Képviselő urat is arra kérem, hogy mielőbb nyújtsa be módosítványát.
Tisztelt Országgyűlés! Következő felszólalónk Balás István, a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Balás István (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Talán nem véletlen, hogy a felszólalók között több ügyvédet találunk, mint más foglalkozásút. Ennek az oka többek között az lehet, hogy az ügyvédek a hétköznapi gyakorlatban kissé talán az állampolgári érdekek fokozott szem előtt tartása mellett is mintegy pazarló gazdálkodásnak tekintették a gyakorlatukban az illeték lerovását, és ezt saját tapasztalatomból is megerősíthetem, hogy gondosan ügyeltünk minden lehetőségre, ahol spórolási alkalmat találtunk az állampolgárnak.
Érdemben talán az sem mellékes, hogy az ügyvédi felszólalásokban egy másik elem is megmutatkozik, nevezetesen a fiktív ügyletekre való kényszerítés elleni küzdelem. Valamennyi ügyvéd, ha akart, ha nem, találkozott ilyen jelenségekkel, amikor a magasabb átírási kulcsok elkerülése érdekében az ügyfelek azt állították, s az ügyvéd jobb híján elfogadta, hogy egy másik ügyletet kell megkötni, amelynek mellesleg alacsonyabb az illetéke, az ún. százaléka. Ebben az ügyben az ügyvédek valóban profinak tekinthetők.
Tisztelt Ház! Tegnap jeleztem felszólalásomban azt az aggályomat, nehezen indokolható, hogy amíg nagy értékű gépjárművek esetén egy vagyonos rétegnek kedvezünk akkor, amikor az illetékmentességet garantáljuk az átírásnál, ezzel szemben a kis értékű falusi lakóházak öröklése esetén kemény illetéket szabunk ki. Ezt tegnap csak felvetettem, és továbbgondolásra ajánlottam másoknak ötlet jelleggel. Azonban úgy vélem, kevés az esély, hogy az illetékjavaslat ügyében egy markáns, ezt a kört érintő változást valaki magára vállalná, s a módosító indítványt előterjesztené.
Nagyon komoly felelősséget vesz az magára, aki egy matematikailag kiegyensúlyozott törvényhez próbál javaslattal hozzányúlni - ezt a felelősséget én vállalom. A következő javaslatot terjesztettem elő - sokszorosítása folyamatban van.
Vonjuk illeték alá a gépjárműveket, egységesen, akár visszterhes, akár ingyenes ügylet esetén 6 százalékos, tehát úgynevezett általános visszterhes tételű illetékkel egyező módon. Vizsgáljuk felül bizonyos körben a teljes személyes illetékmentességeket. Itt két olyan tételt találtam, amely álláspontom szerint erkölcsileg nem igazolható: az egyik éppen a pártokra vonatkozó, tehát a társadalmi szervezetekre vonatkozó teljes személyes illetékmentesség esete, a másik pedig a vízgazdálkodási társulatok esete.
Az innen nyerhető illetékbevétel terhére indítványozom átrendezni ama híres táblázatot a következők szerint: az első csoportban az illetékkulcs 0 százalék, a második csoportban az illetékkulcs, értéktől függetlenül, 10 százalék; a harmadik pedig 20 százalék. Magyarul: a progresszivitással szemben lineáris kulcs bevezetésére teszek indítványt. Utalok itt arra, egyes fejlett nyugati társadalmakban már rájöttek arra, hogy a progresszív kulcsok meghaladottak. Nincs valóságos szerepük, inkább elkobzó funkciójuk van. Ez pedig egy polgári társadalom építése során már tovább nem tartható.
Tudom, hogy nagyon merész indítványt terjesztettem elő, látom is, az államtitkárnő a fejét fogja. Bízom benne, hogy a képviselőtársak ezt az indítványt megértéssel fogják fogadni. (Botos Katalin közbeszólása: Meg majd a költségvetést is!)
Egy másik indítványra szeretném végül ráirányítani a figyelmet. Tegnap utaltam arra, hogy az időmúlást az öröklési esetekben akként értékeli a javaslat, hogy az illetékalap csökkentésére nyílik lehetőség - minél nagyobb a késedelem a hatóság részéről, annál nagyobb mértékben.
Az illetékjog hagyományosan nem foglalkozik az úgynevezett eredeti szerzésmódok illetékével, illetőleg úgy kezeli őket - itt az elbirtoklásra és a ráépítésre gondolok -, mintha visszterhes ügyletről volna szó, bár nyilvánvaló, fogalmilag nem erről van szó. Ezekben az esetekben ugyancsak tipikus jelenség - az ügyvédi gyakorlatból tudjuk -, hogy később kerül megállapításra az elbirtoklás ténye, jóval később, mint ahogy valójában bekövetkezik, ámbár naptárszerűen ítéletben is, jogügyletben is megjelölhető. Hasonló a helyzet a ráépítésnél.
A másik indítványom lényege tehát az, hogy ebben a két körben - elbirtoklásnál és ráépítésnél - a 67. § (2) bekezdésében alkalmazott szabályt, amikor az állampolgár vétlenségét vélelmezi a javaslat, megfelelően alkalmazni lehessen.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nincsen több felszólaló. Azonban a házbizottság legutóbbi ülésén az a vélemény alakult ki, hogy a törvényjavaslat általános vitáját az Országgyűlés még ne zárja le. Ez lehetőséget ad a módosító javaslatok érlelésére. Így tehát az általános vitát elnapolom, azt a következő ülésünkön folytatjuk.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását. A részletes vita következik.
Elsőként Ómolnár Miklós, a Független Kisgazdapárt képviselője jelentkezett felszólalásra.
Felszólaló: Dr. Ómolnár Miklós (FKgP)
ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP)
ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismét egy olyan törvényjavaslat fekszik asztalunkon, amelyhez a mintát nyilvánvalóan tőlünk nyugatra fekvő, úgynevezett jóléti társadalmak jogi eszköztárából vettük. Onnan, ahol verseny folyik a fogyasztók kegyeiért és a piac újabb és újabb felosztásáért.
Nálunk eközben továbbra is hiánygazdaságban élünk, forgassuk akárhogyan: egyre nagyobb a piac anarchiája, a drasztikus áremeléseket megelőző felvásárlási hullámok váltakoznak a szétesőfélben és lebomlófélben lévő, úgynevezett szocialista piacgazdaság jelenségeivel. A bóvlitúltermelés és az elemi hiány egymás mellett élő fogalmak. Ilyen körülmények között van abban valamiféle idealizmus, hogy éppen a tisztességtelen piaci magatartás szabályainak vagy - hadd mondjam így - a gazdasági fair play szabályainak a leszögezésével kezdjük a lényegi gazdasági törvénykezést.
Félreértés ne essék! Nem állítom, hogy a mi posztkommunista és őskapitalista viszonyaink közepette nem lenne szükség ilyen versenyszabályokra - csak hát, a sorrend! Erről eszembe jut egy középkori történet. Állítólag a spanyol misszionáriusok az Újvilágban a hittérítést az indiánok között mindig a Miatyánk és a Tízparancsolat latin nyelvű elkántálásával kezdték. A derék rézbőrűek meghallgatták őket, aztán megvonták a vállukat, és továbbmentek, hogy a saját istenüknek áldozzanak.
Bizony, nagyon nehéz gazdasági versenyszabályokat alkotni, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló szabályokat alkotni, amikor még nem tudjuk, hogy a sakktáblán lesznek-e futók, gyalogok, bástyák - vagy pedig csak egy király és sok-sok gyalog. Bizony, a sorrend, uraim! Úgy érzem, hogy még elemi gazdasági szabályokat nem hoztunk meg.
Ma már a tudományegyetemeken alkotmányjogászok tanítják hallgatóiknak, hogy az új Alkotmányból kimaradtak a gazdasági alkotmányosság alapvető részletkérdései. Ezeket a kérdéseket néhány, a sztálini alkotmányba való közhellyel intéztük el.
Továbbra is késlekedik a privatizáció, amelyet kisgazda-reményeink szerint, igenis, össze kellene kapcsolni a reprivatizációval, a kisemmizett kistulajdonosok történelmi igazságszolgáltatásával. Szomorúan állapítom meg, hogy innen, a koalíció padsoraiból nézve is gyakran halogatást tapasztalunk ezen a téren, bizonyos csoportérdekek előtérbe kerülését. Sokat papolunk mostanában a nemzeti összefogásról, de vajon a pártok mindegyike, illetve a pártokban megtalálható erőcsoportok mindegyike felül tudott-e már emelkedni ezen a téren is a maga sajátos gazdasági lobby-érdekein? Bizony, gazdasági lobby-érdekein, amelyekről talán egyes, tájékozatlanabb képviselőtársaim még csak nem hallottak.
De ha már naiv és idealista kérdéseket teszek föl, akkor hadd kérdezzem meg, nem lehetne-e egyfajta újmódi erkölcsi alapállással is siettetni ennek a bizonyos tisztességes piaci magatartásnak a kialakulását? Gondoljunk csak a reformkorra, amikor a főurak felajánlásai és a védegylet révén a honfiúi felbuzdulás valóságos anyagi erővé válhatott; vagy 1946-ra, a forint stabilizációjára! Komoly tanulmányok állítják, hogy az ügyes financiális lépések mellett az új rendszerbe, az új magyar köztársaságba, az újjáépítésbe vetett hit is elősegítette az infláció letörését.
De, hogy visszatérjek az eredeti témára: a tisztességes piaci magatartásra - lehet, hogy naiv dolgokat mondok, de -, mi lenne, ha a vállalatok és a vállalkozók a maguk eszközeivel megpróbálnák, akár valamiféle erkölcsi alapon is, elősegíteni ennek a magatartásnak a kialakulását. Mondjuk, küzdenének azért, hogy csak a legeslegutolsó pillanatban emeljenek árakat, vagy a maguk módján ők is próbálnának egyfajta nemzeti felbuzdulástól vezéreltetve takarékoskodni. Hogyha a magánkereskedők, mondjuk, abban versengenének egymással, hogy ki vesz meg tökéletesebb pénztárgépet, ki tud tökéletesebb nyugtát adni, hogy ily módon is bizonyíthassák, milyen precízen kiveszik részüket a nemzeti közteherviselésből. Mi lenne, hogyha az ABC-áruházakban egy mozdulattal lassabban csattognának az árazógépek, és ha a pénztárban egyetlen árat sem ütnének be csak úgy, hasra...
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Emlékeztetem képviselőtársamat, hogy a részletes vitát folytatjuk. (Derültség, taps a jobb oldalon.)
ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP)
ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP) Köszönöm a figyelmeztetést. Még annyit: ahhoz, hogy a polgár higgyen a tisztes piaci viszonyok kialakulásának a lehetőségében, ahhoz be kell avatni őt, társtettessé kell avatni.
Elnézést kérek, hogy mindezt a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény részletes vitájában kényszerültem elmondani, de hát a parlamentek általában a legritkábban hoznak törvényt a tisztességtelen politikai magatartás tilalmáról. Márpedig a kettő összefügg egymással.
Egyébként a törvényt elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik, képviselőként, Tarján Lászlóné.
Felszólaló: Dr. Tarján Lászlóné (FKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (FKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági verseny szabadságának biztosítása, a tisztességes piaci magatartás garanciáinak meghatározása, a tisztességtelen versenymódszerek tilalmazása fontos közérdek. A törvényjavaslat célja összetett, a tiszta eszközökkel vívott verseny védelme mellett célul tűzi ki a versenytársak és a fogyasztók védelmét is.
Én a törvényjavaslatban ajánlott megoldásokkal egyetértek, a törvény mielőbbi megalkotását rendkívül fontosnak tartom, s ennek érdekében, hogy a törvényjavaslat feletti részletes vitát a tisztelt Ház mielőbb lezárhassa, a törvényjavaslatban foglaltakról érdemben dönthessen, az általam 592-es számon beterjesztett módosító javaslataim nagy részét visszavonom. Változatlanul fenn kell azonban tartanom a törvényjavaslat 11. §-ának kiegészítésére irányuló megjegyzéseimet és módosításaimat, mert az a környezetvédelmi érdekek közvetlen képviseletére hivatott.
Alapvető társadalmi érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy a fogyasztó megbízható információkkal rendelkezzen az általa beszerzett és felhasználandó áruk környezetvédelmi tulajdonságairól, ennek hatásairól, valamint a kezelésre vonatkozó környezetvédelmi előírásokról. Az áru összetételére vonatkozóan tudni kell tehát, hogy az tartalmaz-e az emberre és az emberi környezetre veszélyes anyagot. A csomagolóanyagról például tudni kell, hogy az áru felhasználása után hogyan kell azt kezelni. Tehát hulladékgyűjtőben elhelyezheti-e, vagy köteles azokat más hulladékoktól elkülönítve gyűjteni.
Gondoljanak, kérem, itt például a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák, vegyszerek fóliáira és csomagolóanyagaira. A fogyasztót ugyanakkor hitelt érdemlően informálni kell arról is, hogy a visszamaradó hulladék, tehát az anyagmaradék kezelésével összefüggésben milyen kötelezettségei vannak. Számos olyan áru van ugyanis a kereskedelmi forgalomban, amelynek maradéka veszélyes hulladéknak minősül, és így a kezelésére különleges szabályok vonatkoznak, ezeknek figyelmen kívül hagyása jogsértésnek minősül, ez pedig szankciókat von maga után. Szükségesnek tartom a javasolt kiegészítés bevezetését azért is, mert a gyakorlat néha nem várt helyzeteket produkál, aminek rendkívül súlyos következményei lehetnek, és veszélyhelyzeteket okozhatnak.
Szabad legyen egy ilyen példával alátámasztanom a javaslatomat, és ezzel szeretném Önöket meggyőzni, hogy javaslatomat támogassák. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe közel tízezer tonna veszélyes hulladéknak minősülő sugárfertőzött bőr került. Ez a súlyos környezetkárosítást okozó külkereskedelmi és gazdasági ügylet a nyolcvanas évek elején kezdődött meg, amikor is a Bivimpex Külkereskedelmi Vállalat a jugoszláv tulajdonban álló, ausztriai székhelyű, de Liechtensteinben bejegyzett vállalat közbejöttével a Szovjetunióból származó nyersbőröket szállított részben magyarországi felhasználásra, részben átrakással más európai országokba. A tárolt bőr mennyisége a csernobili katasztrófát követően ugrásszerűen megnövekedett, a címzett országok az árut az erőművi katasztrófa után nem vették át, így az Magyarországon rekedt. Mindez, úgy gondolom, megelőzhető lett volna és megelőzhető lenne, ha az áruk környezetvédelmi tulajdonságainak jelen esetben a sugárszennyezettségét ismertük volna.
Tisztelt Ház! Az Európai Gazdasági Közösség is hirdeti, hogy a piaci eszközök nem csak a gazdasági hatékonyságot és a rugalmasságot fokozhatják, de preventív módon csökkenthetik a környezetszennyezés veszélyét is. Mindez összefügg a termékek környezeti minőség tanúsításával, amely ugyancsak hozzátartozik az áruk nemzetközi versenyképességéhez, és ez fokozottan érvényesül az egyre egységesülő európai piacon.
Erre tekintettel elengedhetetlennek tartom a törvényjavaslat 11. §-ában foglalt szabályok kiterjesztését az áruk környezetvédelmi szempontból fontos adataira. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelem érdekeinek jogi megfogalmazása nem szorítkozhat csupán a közeljövőben megalkotandó környezetvédelmi törvényre. A környezetbarát szemléletnek át kell hatni egész jogrendszerünket. Gazdasági rendszerváltásunk sikerességének kulcsa, hogy az azt bevezető törvények szem előtt tartsák és érvényesítsék a környezetvédelem célkitűzéseit és érdekeit.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm türelmüket, és kérem módosító javaslatom támogatását. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Szalay Gábor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztességtelen piaci magatartást szabályozó törvénytervezethez beadott módosító indítványaim közül kettőre szeretném a figyelmüket felhívni, kettőt szeretnék különösképpen a figyelmükbe ajánlani. Az egyik a dömpingár tilalmával kapcsolatos, a másik pedig a Versenytanács felállítását illeti.
A dömpingár tilalma szerepelt az 1984. évi IV. törvényben is, ami a jelen törvénytervezet elődjének tekinthető, valamint szerepelt ezen törvénytervezet első változatában, így kevéssé érthető - különösképpen azért is, minthogy minden külföldi versenytörvényben is szerepel -, tehát kevéssé érthető, hogy miért maradt ki ez a hivatkozás ebből a törvénytervezetből.
A dömpingár veszélye természetesen nem az, hogy alacsonyra leszorítja az árakat, hiszen ez a fogyasztók szempontjából nyilván üdvözlendő, hanem az, hogy ezekkel az alacsony árakkal a konkurenciát kiszorítja a versenypályáról, és miután ezt megtette, azután monopolhelyzetbe jutva szabad árfelhajtáshoz kap lehetőséget. Tehát nem a közvetlen, hanem a közvetett veszélye nagy a dömpingárnak. Ez természetesen egy rendkívül összetett témakör, és meg kell külön határozni, hogy mi a dömpingár, mihez viszonyítjuk, mi a szankciója, mik az eljárási szabályai, ezért ezt célszerű külön törvénytervezetben szabályozni. De annyit mindenképpen, utalásként ebben a törvényben is meg kellene említeni róla, hogy arra szükség van, és ezzel tulajdonképpen a dömpingár külön törvényének az elkészítését egyrészt siettethetjük is, másrészt pedig az utalással arra is célozhatunk, hogy nem feledékenységből maradt ki ez a nagyon fontos témakör ebből a versenytörvényből. Ezért kérem, hogy majd a szavazás során támogassák ezen módosító indítványt.
A másik téma, amire szeretném a figyelmüket felhívni: a Versenytanács.
A Versenytanács létrehozása számomra megmagyarázhatatlan, egyszerűen nem értem, hogy mi a szerepe a Gazdasági Versenyhivatalon belül. Úgy érzem, hogy a Gazdasági Versenyhivatalon belül kellene speciális teameket fölállítani jogászokból, közgazdászokból és az adott terület szakmáját legjobban ismerő szakemberekből. Ennek a teamnek kellene az adott témakört alfától omegáig kezelnie, lebonyolítania és döntést hoznia. Egyszerűen zavaros és felesleges - ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy a Versenytanáccsal is különféle stallumok osztogathatók -, ezen túlmenően nem igazán látható az értelme.
Kiosztásra került egy melléklet, aminek az a címe, hogy "A versenykorlátozások elleni eljárásra hivatott szervek a nyugati piacgazdaságokban". Ahogy ezt végignézzük, abból ugyan kitűnik, hogy van olyan ország, ahol van versenytanács: Franciaországban és Portugáliában, de egyik helyen sem a Gazdasági Versenyhivatal vagy valamely ennek megfelelő szerv keretében. Ebben a két országban a Versenytanács teljesen külön, önállóan működik.
Úgy gondolom, hogy vagy Gazdasági Versenyhivatal, vagy Versenytanács, a kettőre egyidejűleg nincs szükség. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Fekete Gyula kért szót.
Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Módosító indítványaim két részére szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. Az egyik a bejelentési kötelezettség. A 33. § (2) bekezdése előírja, hogy ha az eljárás az érdekelt kérelmére indul, akkor a kérelemnek az ügy elbírálásához szükséges valamennyi adatot tartalmaznia kell. Ilyenkor a bizonyítás terhe a kérelmezőre hárul. Bejelentésnél a bizonyítás terhe a Versenyhivatalra hárulna.
Gondoljunk arra, hogy ha két cég fuzionálni szeretne, és az egyik ezer, a másik hatszáz terméket gyárt, akkor valamennyi közösen gyártott termék, például 1200 termék esetében igazolni kell, hogy a fúzió következtében nem tettek szert gazdasági erőfölényre a fuzionálni szándékozó vállalkozók.
Tudom, él Önökben a monopólium elleni szemlélet, hiszen ezeknek számos negatív példáit tapasztalhattuk a közelmúltban. Gondoljunk azonban arra, hogy ha Európa integráns része szeretnénk lenni, akkor életképtelen vállalkozások vegetálását ne hosszabbítsuk meg, ha gátoljuk a fúziójukat. Ha Önök nem szavazzák meg ezt a bejelentési kötelezettséget, mert ez a véleményük, akkor felhívom a figyelmüket, hogy lehetne még egy megoldás. Korlátozzák a bizonyítási terhet, ne 5-6 millió terméket kelljen figyelnie a vállalkozóknak, hanem csak 30-40 ezer terméket. Erre jó példa lehetne az ipari termékjegyzék és a szolgáltatási termékjegyzék, amiben szakszerűen felsoroltan termékcsoportok vannak.
Az alkotmányügyi bizottság elutasította ezt a kérelmet, mondván, hogy ez nem jogforrás. Nagyon sokan, akik gazdálkodnak vagy építkeznek tudják, hogy erre az ipari termékjegyzékre hivatkozni lehet. Ez ma is működik.
Maguk a törvényalkotók is érezték, hogy túl szigorúak ezek az előírások, gátolják versenyképességünket, és beletették a népgazdasági érdekre való hivatkozással történő mentesítés lehetőségét, amit Rott Nándor képviselőtársunk a 625-ös számú módosító indítványában kifogásol.
Felhívom a figyelmüket, hogy ezt támogassák, de úgy is meg lehet kerülni ezt a problémát, hogy támogatjuk a 30 és az 50%-os nagyon szigorú limiteket, ahogyan az én javaslatomban van. Az is lehetőséget ad arra, hogy ez a gumifogalom ne maradjon benne a törvényben. Köszönöm. (Taps jobbról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Ungár Klára a FIDESZ részéről.
Felszólaló: Ungár Klára (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában Kósa Lajos és Szájer József elmondta a törvényjavaslattal kapcsolatos általános véleményünket. Egyetlen egy módosító indítványra szeretnénm fölhívni a figyelmüket: Szájer József nincs itt, ezért helyette tenném meg. A törvény 31. §-áról van szó, a fogyasztói érdekvédelemről.
A fogyasztók olyan társadalmi csoport, amelyet nem lehet társadalmi csoportnak nevezni. Nem tudnak tömörülni, nem tudják érvényesíteni az érdekeiket. A fogyasztókról azt feltételezni, hogy egy állami szervezet vagy állami szerv tudja képviselni az érdekeiket, azt hiszem, naivitás. A fogyasztóknak olyan jogot kell adni, hogy maguk az érdekeiket érvényesíteni tudják. Azt kell nekik megengedni, hogy egyénileg keresettel fordulhassanak, panaszokat tehessenek, és ne csak egy szervezet tehesse ezt meg nekik. Szájer József indítványának - mely a 641-es számot viseli - indokolásában olvashatjuk, hogy ezt Amerikában úgy hívják, hogy populáris kereset, tehát minden állampolgár azon a jogon, hogy ő fogyasztó, amikor úgy érzi, hogy sérelem érte őt, akkor a Versenyhivatalhoz vagy a bírósághoz fordulhat, attól függően, hogy hogyan szabályozzák.
Szeretném a figyelmükbe ajánlani azt az egyetlenegy passzust, módosító indítványt, mert azt hiszem, hogy nagyon fontos dologról van szó. Vannak társadalmi erők, amelyek össze tudnak fogni, vannak társadalmi erők - annak ellenére, hogy számosan vagyunk fogyasztók -, akik nem tudunk összefogni, egyénileg tudjuk csak érvényesíteni a hangunkat.
A FIDESZ által benyújtott összes többi módosító indítványról azért nem beszélek most, mert koncepcionálisan különbözik a törvénytervezettől, és azt hiszem, azt a másfajta koncepciót, amit mi gondolunk egy tisztességtelen vagy tisztességes piaci magatartásról, az általános vitában frakciótársaink kifejtették. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Szólásra következik Eörsi Mátyás a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitájában lényegében a törvényjavaslatban egy rendelkezést kifogásoltam. Nevezetesen azt, amelyik úgy rendelkezett, hogy a Versenyhivatal felett a felügyeleti jogot a Kormány gyakorolja. Ennek a módosítására be is terjesztettem egy javaslatot. Nagy örömmel szeretném bejelenteni az Országgyűlésnek, hogy mind a kormánykoalíció pártjai, mind a Kormány elfogadta az érvelésemet, és az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslattal kapcsolatban egy talán még jobb konstrukciót alakított ki, amikor egy olyan szabályozást hoztunk ott létre és fogadtunk el, amely hasonlít az Állami Számvevőszék vezetőinek a kinevezéséhez. Úgy gondolom, hogy az alkotmányügyi bizottság által tett javaslat még jobb, mint az én javaslatom - bár ugyanarra épült -, ezért abban az esetben, ha az Országgyűlés elfogadja azt a javaslatot, amit az alkotmányügyi bizottság tett a Parlament elé, akkor a saját javaslatomat visszavonom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Lotz Károly a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Dr. Lotz Károly (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Elnök Úr! A 11-12-13. § elhagyását javasoltam a 630-as számú módosító indítványomban, tehát a teljes II. fejezetet elhagyni javasoltam, tekintettel arra, hogy a világ egyetlen versenytörvényében sem szerepel közvetlen direkt fogyasztói érdekvédelem. Mindenütt másként oldják meg, önálló fogyasztói érdekvédelmi törvényben vagy más rendelkezések útján.
A bizottsági viták során a beterjesztő államtitkár úr ezt teljes mértékben elismerte, s az indoklás szerint úgy látja, hogy ez nem tárgya a versenytörvényeknek. Azzal indokolta a bennhagyását, hogy ameddig Magyarországon nincs egy tisztességes fogyasztói érdekvédelmi törvény, ameddig ez más formában nincs tisztességesen rendezve, addig kéri, hogy lehetőség szerint ez maradjon benne. Ezt a módosító indítványomat azzal a kompromisszumos javaslattal visszavonom, hogy az indoklásba kerüljön bele, hogy ez egy átmeneti fejezet, ameddig nem születik meg - remélhetőleg a jövő év első felében - egy tisztességes magyar fogyasztói érdekvédelmi törvény. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Ismét kért szót Szalay Gábor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy visszaélek itt türelmükkel: egy mondat szükségeltetik. Nevezetesen, amennyiben Eörsi Mátyás visszavonta módosító indítványát, úgy természetesen az ahhoz csatlakozó, és ha jól emlékszem, 629-es szám alatt beadott - igen, 629-es szám alatt beadott - módosító indítványomat, mely a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és két elnökhelyettesének kinevezési módjára vonatkozik, természetesen és értelemszerűen én is visszavonom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam - de igen, mégis, Pál László a Magyar Szocialista Párt részéről most jelentkezett szólásra.
Felszólaló: Pál László (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is szeretném megkönnyíteni a későbbi szavazásoknak a lebonyolítását. 591-es sorszámon terjesztettem be módosító indítványokat a törvénytervezethez. Az indítványokat megtárgyalta valamennyi bizottság, ezek közül a gazdasági bizottság a jelentését a 679-es szám alatt közreadta.
Tekintettel arra, hogy a bizottságban számos kérdésben kompromisszumos megoldások születtek, én a magam részéről szeretnék úgy fellépni, hogy az összes olyan témában, amelyben a bizottság támogatta az általam előterjesztett javaslatokat, ott fenntartom a módosító indítványokat, viszont a többi kérdésben visszavonom.
Köszönöm szépen. (Kis taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Ismét jelentkezett Kállay Kristóf független képviselő. Az ismét arra vonatkozott, hogy ismét egy késői belépés. Tessék.
Felszólaló: Kállay Kristóf (független)
KÁLLAY KRISTÓF (független)
KÁLLAY KRISTÓF (független) Elnök Úr! Én is csak az egyszerűsítés kedvéért akkor bejelenteném, hogy 600-as számú módosító indítványomnak az 1., 3. és 4. pontját, miután a bizottságok nem szavazták meg, így visszavonom.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Mécs Imre a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Most vettem észre, hogy az 596-os számon beadott módosító indítványomban értelemzavaró szövegezési hiba fennforgása képezi az... (Derültség.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen.
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Mindazonáltal tehát kénytelen vagyok a saját módosító javaslatomat kismértékben módosítani, bár itten stiláris javításról van szó, ami az értelemzavarnak a fennforgását kívánja lecsökkenteni. (Derültség.) Ezért kénytelen vagyok módosítani, és ki kell húzni belőle két szót. Ezt írásban be fogom adni.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérem szépen, nagyon megkönnyítené helyzetünket a továbbiak szempontjából, ha most megfogalmazná képviselő úr ennek a két szónak a pontosítását.
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Igen. Akkor én ezt nyomban meg is teszem. Tehát a javaslatom lényege az volt, hogy a szerzői jogoltalom helyett a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet kívántam behelyezni. De a szövegszerkesztőnek a rosszindulatából a következő mondat kerekedett ki, hogy a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységre irányuló jogviszony kivételével. Ebből az irányuló jogviszony az, ami nem szükséges, és akkor így lenne a helyes szöveg: a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével.
És akkor elolvasom az egész paragrafust.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Világos, egyértelmű, úgy gondolom.
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Köszönöm. Úgyhogy ha szavazásra kerül a sor, akkor tisztelettel kérem, hogy a mostani módosításnak megfelelően kerüljön sor szavazásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen. Köszönöm. Ha jól értettem, tehát az irányuló jogviszony szavak maradnak ki.
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Igen, és a tevékenységre szóból a re rag. (Derültség.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Igen. Köszönöm. Megkérem az érdekelt bizottságokat, hogy vegyék figyelembe. További felszólaló Rott Nándor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.
Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jóllehet, értesülésem szerint Kis Gyula is és Eörsi Mátyás is visszavonták módosító javaslatukat, én csatlakoztam ehhez a két módosító javaslathoz, és annak ellenére, hogy az eredeti szerzők visszavonták, én magam részéről fönntartom mind a két módosító javaslatot. És ismét csak hangsúlyozni szeretném, hogy itt egy hatóságra vagy bíróságra olyan jogkör ruháztatik, amely indokolttá teszi, hogy ez a bíróságok rendszerének megfelelő szervezeti struktúrában működjék.
A saját további módosító javaslatomra is még egyszer szeretnék visszatérni. Nevezetesen arra, hogy a törvényjavaslat jelenlegi formájában a szervezetek közötti együttműködést monopolhelyzet megszerzésére tiltja. Ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy egyetlen szervezet monopolhelyzetre tehessen szert. Most csak az amerikai törvényekre szeretnék hivatkozni. Azt hiszem, hogy az amerikai piacgazdaságnak a liberális szerveződési és jogi rendszerére nem fölösleges hivatkozni. Ezek kifejezetten tiltják azt is, hogy egy szervezet tegyen szert monopolhelyzetre.
Ha erről ez a most tárgyalandó jogszabály nem rendelkezik, akkor ez egy féllábú óriás lesz. Mert a monopolhelyzet megszerzésére irányuló szervezkedést, tehát ha több vállalat tör erre, azt tiltja. De azt nem zárja ki, hogy egy vállalat monopolhelyzetre tegyen szert. És ez egy óriási hézag lenne ebben a jogszabályban.
Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom, mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot.
Én úgy értelmeztem a vitában elhangzottakat - kérem valamennyiök figyelmét, aki felszólalt -, hogy további módosítás nem hangzott el, két szövegpontosításra vonatkozó javaslatot érzékeltem. Az egyik Mécs Imréé, aki kifejezetten ennek minősítette, a másik pedig: Szalay Gábor első felszólalásában egy utalás igényét jelentette be.
Mégis fölteszem a kérdést az érdekelt bizottságoknak, így a gazdasági bizottságnak, a pénzügyi és költségvetési bizottságnak, illetve az alkotmányügyi bizottságnak, hogy vajon az elhangzottak kapcsán szükségesnek tartják-e a bizottságok összehívását.
Kérdezem tehát először Szabó Iván bizottsági elnök urat, indokoltnak tartja-e a bizottság összehívását az elhangzottak nyomán.
Felszólaló: Dr. Szabó Iván, a gazdasági bizottság elnöke
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elhangzottak alapján úgy érzem, ezt két okból sem kell szükségesnek tartanom. Egyrészt Szalay Gábor álláspontját a gazdasági bizottság vitájában igen részletesen meghallgattuk, és ennek megfelelően határoztunk. Mécs Imre szövegpontosítása azon a kompromisszumos javaslaton, amely részben az ő, részben pedig a saját módosító indítványomon alapszik, de ennek egy módosított változatát ajánlja elfogadásra, érdemben nem változtat. Köszönöm.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. A pénzügyi és költségvetési bizottság részéről Békesi László alelnök urat kérem.
Felszólaló: Dr. Békesi László, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke:
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! A módosításoknak pénzügyi konzekvenciájuk nincs, ezért nem tartom szükségesnek a bizottság összehívását.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Megkérdezem Salamon László bizottsági elnök urat!
Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Nem szükséges, Elnök Úr, a bizottság összehívása.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérem, formai okokból meg kell szavaztatnom a Házat.
Meghallgattuk a bizottsági elnökök véleményét. Megkérdezem ezek után a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottak nyomán szükségesnek tartja-e a bizottságok összeülését. Most kérem szavazni. (Megtörténik.)
Köszönöm. A Ház 203 szavazattal 21 ellenében és 11 tartózkodás mellett szükségtelennek tartja a bizottságok összeülését. Válaszadásra felkérem Balsai István igazságügy-miniszter urat.
Dr. Balsai István igazságügy-miniszter válasza
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó törvényjavaslatot a Parlament tényleg alaposan és szinte minden részletére kiterjedően megvitatta, ha ez itt a mai plenáris vitán talán nem is volt pontosan érzékelhető, ugyanis ezt mutatja egyrészt a beérkezett módosító indítványok nagy száma - mint azt Önök tudják, de nem árt hangsúlyozni, az általános vita lezárásáig 109 önálló módosító indítványt vettek nyilvántartásba -, másrészt a törvényjavaslatot több bizottság is, így elsősorban a gazdasági, a költségvetési, a jogi bizottság már megtárgyalta, de még a szociális és egészségügyi bizottság is önálló módosító indítványt terjesztett elő.
A törvényjavaslat egyes fejezeteihez érkezett módosító indítványokat sorra véve megállapítható, hogy a fogalmakat és az általános klauzulát tartalmazó szabályokhoz, valamint a tisztességtelen versenycselekményekről szóló fejezetekhez olyan indítványok érkeztek, amelyek a tervezet fogalmi rendszerét igyekeztek pontosítani. Ezek közül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tisztességtelen piaci magatartás tilalma mint kifejezés, a külföldi, sőt a korábbi hazai versenyjogban kialakult kifejezés, amelyet nem lehet felcserélni más, például általánosabb jellegű, mondjuk a jó erkölcsbe ütköző magatartás tilalmával, sem pedig szűkíteni a törvénysértés fogalmával. Ez utóbbi nyilvánvalóan szűkebb tartalmat takar, mint a tisztességtelenség jogi kategóriája, és ezért ennek alkalmazása nem tenné lehetővé, hogy az üzleti életben tapasztalható tisztességtelennek ítélhető, rendkívül változatos magatartásokkal szemben a verseny védelmében föl lehessen lépni.
A fogyasztók megtévesztésének tilalmát szabályozó rendelkezések csupán a verseny szempontú fogyasztóvédelmet testesítik meg, ezért nem is lehet elvárni a versenytörvénytől, hogy tartalmazza a nyugat-európai országokban már bevezetett és a széles körű fogyasztóvédelmi törvények valamennyi rendelkezését tartalmazó rendelkezések ide történő felvételét.
Az e fejezetben szereplő, a meg nem levő áru reklámozását tiltó rendelkezés elhagyására irányuló indítványt a Kormány nem tudja elfogadni, mivel az ilyen magatartás jelenleg tapasztalható kétségtelenül gazdasági életünkben, hatására a megtévesztett fogyasztók olyan árukból is vásárolnak, amely eredetileg szándékukban nem is állott. Ezért ezt a módosító indítványt sem a gazdasági, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatja.
A versenyjog három legfontosabb részét tartalmazó rendelkezésekhez, így a kartelltilalomhoz, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmához, valamint a fúziókontrollhoz érkezett a legtöbb módosító indítvány, s a bizottságok is ezeket tárgyalták meg a legrészletesebben, így ezzel szeretnénk egy picikét bővebben foglalkozni, előre is elnézést kérve a nagyszámú módosítás miatt. Ha csak a lényegre is térek ki, egy kis időt azért igénybe vesz ez a válaszadás.
A kartelltilalom a versenyjognak régi szabálya, ugyanakkor későbbi jogfejlődés eredménye az ezek alóli kivételek és a mentesülés szabályának a kialakulása. Az utóbbiakra azért van szükség, mivel a gazdasági erők koncentrálása pozitív hatásokkal is jár a műszaki és technikai fejlődésre, másrészt pedig a hazai vállalatoknak a külföldi piacon való megerősödésével járhat. Ezért a fejlett versenyjoggal rendelkező országok gyakorlatából átvéve, a törvény különböző kivételeket és mentesítő szabályokat tartalmaz. A csekély jelentőségű, úgynevezett bagatell kartell mértékére vonatkozó százalékos szabály módosítását javasolta Pál László képviselő úr, figyelemmel arra, hogy a 10% alatti kartellek érdemben még nem képesek a verseny korlátozására. A törvényjavaslat szerint 5%-os mérték került megfogalmazásra. Ennek a mértéknek a 10%-ra való felemelését, amelyet a gazdasági bizottság is támogatott, a Kormány elfogadja, mivel ez egyszerűbbé teszi a gazdálkodóknak törvényhez történő alkalmazkodását.
A mentesülési szabályokhoz általánosságban két ellentétes javaslat is érkezett. Egyfelől Kósa Lajos képviselő úré, amely lerövidítené a kivételekre vonatkozó példálózó jellegű szabályokat, és egy gyakorlatilag megfoghatatlan kategóriával, a nemzetgazdasági érdek számára való előnnyel kívánja azokat behelyettesíteni. Mivel ennek a tartalma nézetünk szerint most nem tisztázható, egyébként pedig a népgazdasági érdekre való régebbi hivatkozás nyilvánvaló utánérzése és ennek a tartalmatlansága is világossá teszi, hogy ezt a megfogalmazást a törvény nem kívánja átvenni, úgyhogy ezt nem támogatjuk.
Ezzel ellentétes indítvány volt Rott Nándor képviselő úré, aki kazuisztikus jellegű szabályozást kívánt volna adni a mentesülés eseteire. Ezt egyébként más versenyjogok sem tudták megoldani, és ehelyett általánosságban olyan keret jellegű szabályokat alkalmaztak, mint amelyet mi is ajánlunk Önöknek, mint például a kartellmegállapodással járó előnyök és hátrányok mérlegelése, amelyet a joggyakorlat meg tud tölteni tartalommal. Ezért fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy a törvényjavaslat szerinti iránymutató, nem taxatív, példálózó felsorolás, de mégis szabályozás maradjon ezekre a tényállásokra.
Hazai gazdasági viszonyaink között versenyjogunknak talán legfontosabb szabályai a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tilalmazó rendelkezések. A tilalom szabálya lényegében kétféle tényállási elemből áll össze, egyfelől a gazdasági erőfölényes helyzet megléte, másrészt az ezzel visszaélő üzleti magatartások tanúsítása ütközik ebbe a rendelkezésbe. Az erőfölény fogalmát meghatározó rendelkezést lényegében el kívánja vetni Kósa Lajos úr módosító indítványa, pedig ennek hiányában nincs megbízható támpont, és enélkül maradna az ítélkezési gyakorlat, másrészt a gazdasági erőfölény az a tényállási többlet, amely megkülönbözteti az e törvényben megállapított törvénybe ütköző magatartásokat a polgárjogi semmisség eseteitől. Ezért ezt a módosító indítványt sem a gazdasági, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatta, mi sem támogatjuk.
Megjegyzem, hogy Szájer József a kétfajta semmisségi jog egybecsúszására vonatkozó jogdogmatikai kifogását a részletes bizottsági megvitatást követően visszavonta.
Az erőfölény meghatározásának egyik szabályát, amely a vállalkozónak a piaci részesedésén alapul, nem kell mellőzni, mivel az a nyugati versenyjogokban is már bevált. A 30%-os mértékhez több módosító indítvány is érkezett, hiszen a dolog lényegéből fakadóan a mérték összegszerű meghatározásánál rendkívül sok szempontot kellett figyelembe venni. Mivel a fejlett versenyjogok ezt általában e mérték körül szokták megállapítani, a javaslat is ehhez igazodott, és a 30%-os határt ekként határozta meg.
Az azzal kapcsolatos aggályokat, hogy a hazai gazdasági életben az egyes piaci résztvevők részesedése milyen gyakran haladja meg ezt a mértéket, és ezért a résztvevők folyamatosan bele fognak ütközni e tiltó szabályba, azért nem tekinthetjük irányadónak, mivel a törvény a gazdasági erőfölényes helyzet meglétét önmagában nem tiltja, csupán az ezzel való visszaélést. A visszaélés jellemző eseteire vonatkozó szabályokat nem redukálhatjuk - Kósa Lajos indítványával ellentétben -, mivel azok segíteni fogják az ítélkezési gyakorlatot. Másrészről mind a fejlett piaccal rendelkező országokban, mind pedig a hazánkban is előforduló magatartástípusokat, így ez utóbbira jellemzően például a szerződésszegésből származó igények érvényesítéséről való lemondás kikényszerítését, tartalmazzák a szabályok.
Hagyományos eleme a külföldi jogoknak a fúziókontroll szabályára vonatkozó rendelkezések. A javaslat szabályai szerint a szervezeti egyesüléshez akkor kell engedélyt kérni, ha a résztvevők együttes piaci részesedése a 30%-ot vagy együttes árbevételük a 10 milliárd forintot meghaladja. Ha az engedélyt nem kérték meg, és arra mégis szükség lett volna, úgy a Hivatal a tudomására jutástól számított határidőn belül intézkedhet.
Ezzel a megoldással szemben Fekete Gyula indítványa bejelentési kötelezettséget írna elő, és a bejelentéstől számított határidőn belül engedne lehetőséget a Gazdasági Versenyhivatalnak a közbeavatkozásra. Ez az eljárási mód azonban teljesíthetetlen feladat elé állítaná a Hivatalt, hiszen így valamennyi szervezeti egyesülést meg kellene külön-külön vizsgálnia, hogy beleesik-e az említett esetkörbe, és így nyilvánvalóan kicsúszna a határidőkből.
Pál László módosító indítványa szerint a vállalkozóknak csupán az egyesülési szándékot kellene bejelenteniök a fúziókontrollra. Ez a megoldás azonban azért nem járható, mivel csak a teljes, kész szerződés ismeretében adhatja ki engedélyét a Versenyhivatal, látva annak minden kikötését.
Külön szeretném felhívni a figyelmet Horváth Béla módosító indítványának alkalmazhatatlanságára. A képviselői indítvány szerint ugyanis a szervezeti egyesülés cégbírósági bejegyeztetése során a vállalkozóknak mellékelniök kell a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét. Ezt azért nem lehet elfogadni, mert vagy a Gazdasági Versenyhivatal lesz ismét arra szorítva, hogy minden egyes szervezeti egyesülésről külön döntsön, vagy enélkül a cégbíróságnak kellene állást foglalnia arról, hogy a szervezeti egyesülés beleesik-e az említett két esetkörbe. Ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen a cégbíróság nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa valamelyik vállalkozó piaci részesedését, vagy akár együttes árbevételüket. Ezért bár a módosító indítványt ugyan a gazdasági bizottság támogatta, ennek elvetését javasolom, és így foglalt állást az eljárásjogi szakkérdésben az alkotmányügyi bizottság is.
A fúziókontroll feltételei között szereplő százalékos mértékre és forint-összegre vonatkozó módosító indítványokkal kapcsolatban a korábban kifejtett indokokra kívánok utalni, és ezek miatt a javaslatban szereplő mértékek megváltoztatását nem támogatja a Kormány. A javaslat szerinti szöveget egyébként azzal megegyezően fogadta el mind a gazdasági bizottság, mind a költségvetési bizottság.
Speciális szabályt kell alkalmazni a javaslat szerint a fúziókontrollnak arra az esetére, ha az egyesülést államigazgatási határozat hozta létre. Ebben az esetben ugyanis a verseny fenntartásának érdekét felülmúlhatják bizonyos kormányzati gazdaságpolitikai szempontok, amelyek érvényesülését nem gátolhatja meg a Versenyhivatal. Ezért ilyen esetben részére csupán észrevételezési jogkört biztosít a javaslat, nyilvánvaló azonban, hogy rendszeresen a kormányzat sem hozhat a Versenyhivatal véleményével ellentétes döntéseket.
Több módosító indítvány is érkezett a fúziókontroll részletszabályaihoz mind az engedély megadásának kizártságát, mind pedig a kivételeket megállapító szabályokat illetően. Az előbbi vonatkozásban Kósa Lajos képviselő módosító indítványát a Kormány elfogadja, mivel a szervezeti egyesülés általában piaci megerősödésre vezet, ennek folytán indokolatlan azt az engedély megadásának kizáró okaként megjelölni.
Nem fogadhatóak el azonban a fúziókontroll alóli kivételek csökkentésére irányuló módosító indítványok, mivel a tőkekoncentráció szükségszerű a gazdasági életben, hiszen a műszaki-technikai fejlődés vagy a megbízható minőség hatalmas anyagi összefogást igényel, és ezek az eredmények hasznosak a fogyasztók számára is.
A versenyfelügyeleti szerv eljárásának a szabályaihoz több szövegpontosítási javaslat érkezett, amelyek közül többet, mint helyes kiegészítést, így például Pál László képviselőnek az eljárásban megbízottként eljáró szakértő titoktartási kötelezettségére vonatkozó javaslatát, valamint Szájer Józsefnek a fogyasztók megtévesztésének ügyeiben való nyilvános tárgyalásra tett javaslatát a Kormány elfogadja.
Nem lehet azonban elfogadni ugyancsak Pál László képviselőnek az iratokba való betekintés ügyfél-jogának a korlátozását célzó indítványát, mivel ez garanciális elvet sértene. Ha pedig a hatóság csak az ügy megítéléséhez szükséges iratokat szerzi be, úgy az eljárás lefolytatásához fűződő érdeket az eljárás alá vont személy üzleti titkainak érdekei fölé helyezhetjük.
Nem tartjuk célszerűnek Szájer Józsefnek azt az indítványát, amely kötelezően előírná, hogy a Gazdasági Versenyhivatal minden egyes ügyben hozott határozatát közzé kelljen tennie, hiszen az egyes határozatok nevelő hatását a hivatal tudja felmérni, és a csekély jelentőségű ügyekben hozott határozatok közzététele ezt nyilvánvalóan nem szolgálhatná.
Elfogadható viszont az eljárás díjára vonatkozóan az alkotmányügyi bizottságnak az a javaslata, amely Szabó Iván ide vonatkozó módosító indítványát veszi alapul. A Kormány azért támogatja ezt a bizottsági javaslatot, mert az egyes természetes személyek által indított versenyfelügyeleti eljárás díját nyilván nem lehet 100 forintban megállapítani, hiszen az rendkívüli, sokszor teljesen indokolatlan ügymennyiséget alakítana ki, amelynek elintézését a Versenyhivatal nem vállalhatja, nem is győzné.
A versenyfelügyeleti eljárás általános határidejének lerövidítésére vonatkozóan több módosító indítvány is született. Ezek az általános államigazgatási ügyintézési határidőhöz kívánták igazítani a törvényjavaslat szerint is speciális határidőket. Ezért a javaslatok azért nem fogadhatók el, mivel a versenyfelügyeleti eljárás jóval bonyolultabb a szokásos államigazgatási ügyeknél, másfelől a külföldi versenyjogok is minden esetben gyakorlatilag sokkal hosszabb határidőket engedélyeznek nyilván tapasztalati tények alapján.
Fontos változtatás a javaslatom a versenyfelügyelet döntési jogosultságának módosítása, amelyre többen is terjesztettek elő indítványt. Ezek közül Szájer József és Horváth József képviselő urak javaslatait támogatja a Kormány, mivel a polgári jogi igényekkel kapcsolatban a restitúciós intézkedési jogkör megszüntetésével összhangba kerül a Versenyhivatal döntési jogköre a bíróságok hatáskörével.
Itt említeném meg Szájer József képviselő úrnak a bírósági és a versenyhivatali hatáskörök elkülönítésére vonatkozó további módosító indítványait, amelyek - miután a döntési jogkör megbízhatóan szétválasztásra kerül, másrészt a versenyjogi és a polgári jogi semmisségi tényállások szakszerű megkülönböztetését maga Szájer József is elismerte - tulajdonképpen szükségtelenné váltak.
A bírósági eljárási szabályok módosítására Horváth József fontos javaslatot terjesztett elő, amely biztosítja a versenyfelügyeleti eljáráson belül a bírósági és az államigazgatási eljárás összehangolását, elkerülve a versenyhivatali eljárás összehangolását, elkerülve a versenyhivatali eljárás felesleges megismétlését. Emellett az államigazgatási eljárásban eljáró érdekelt felet a peres eljárásban is felruházza a fél jogaival, ami az ügyfél számára garanciális jellegű. Mindezen szempontok miatt a módosító indítvány elfogadását a Kormány is támogatja.
Rendkívül vitatott kérdése volt és része volt a törvényjavaslatnak a Gazdasági Versenyhivatal jogállásának és felügyeletének a kérdése. A státus problémája tulajdonképpen abban áll, hogy a Gazdasági Versenyhivatal nem sorolható be egyértelműen a jelenlegi állami szervezeti rendszerbe, ugyanis kvázi igazságszolgáltatási funkciói miatt nem tekinthető tisztán államigazgatási szervnek, és ezért ezen feladatainak pártatlan elbírálása érdekében nem célszerű más szerv felügyelete alá helyezni. Itt tehát két nagyon fontos érdek, egyrészt a kormányzati gazdaságpolitika érvényre juttatása, másfelől az igazságszolgáltatási funkció függetlensége kerül egymással szembe.
Az alkotmányügyi bizottság Kutrucz Katalin képviselőnő kezdeményezésére olyan módosító indítványt terjesztett elő, amely várhatóan összhangba tudja hozni e fontos érdekeket, ezért a javaslatot a Kormány elfogadja. Eszerint a Gazdasági Versenyhivatal nem áll egyetlen szerv felügyelete alatt sem, viszont elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki meghatározott időtartamra.
A hivatalvezetők megbízatása csak szigorúan körülhatárolt esetekben szüntethető meg, és a hivatal működésének megítélése ebből a szempontból teljesen közömbös. A hivatalnak a Parlamenttel való kapcsolatát biztosítaná a viszonylag sűrű tájékoztatási kötelezettség mind a plenáris ülés, mind pedig az illetékes országgyűlési bizottság tekintetében. Természetesen ezek nem adhatnak lehetőséget az eseti ügyekben hozott döntések megvitatására, illetőleg felülbírálására.
A kifejtett indokok alapján tehát kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a Kormány által is elfogadott módosító indítványokkal együttesen fogadja el, a többi részletes és minden fenntartott módosító indítvánnyal kapcsolatos álláspontunkat a szavazás rendjében fogom közölni, amikor erre sor kerül. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Megköszönöm Balsai István igazságügy-miniszter úr válaszát, és közlöm a tisztelt Országgyűléssel, hogy a határozathozatalra a következő ülésünkön kerül sor.
Az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Szólásra elsőként jelentkezett Tóth Sándor képviselőtársunk, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.
Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor 608-as számon módosító javaslatomat benyújtottam, ahogy József Attila mondaná, "nem ellened, hanem érted tettem!" abból a meggondolásból - lehet, hogy nagyon emberi meggondolás -, hogy egy piacgazdálkodás előtt állunk, az ártelepítés általam javasolt módja számomra is - lehet, hogy többünk számára - megnyugtatóbb lett volna. Azonban tudomásul vettem a két bizottság negatív döntését, és ilyen módon a 608-as számú módosító javaslatomat ezennel visszavonom a törvénykezés meggyorsítása érdekében, azonban néhány gondolatot engedjenek meg.
Kétségkívül az ágazati minisztériumok tarifális kérdésekben precízebbek, több informáltsággal rendelkeznek, azonban a régi magyar közmondás talán itt is érvényesül, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ilyen formában talán utalnunk kell a legutóbbi benzináremelkedés históriájára is. Ha tehát a Pénzügyminisztériumról - úgy érzem - a költségvetés leválna, és azon belül egy szakemberekből álló bizottság foglalkozna a tarifális rendszerek kérdésével, az ármegállapításokkal, számomra - és lehet, hogy többünk számára - azért ez megnyugtató lenne. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Kálmán Attila a Magyar Demokrata Fórum részéről.
Felszólaló: Dr. Kálmán Attila (MDF)
KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF)
KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mi a különbség a magyar és az amerikai törvények között? A magyar törvényekkel a jó szándékú, tisztességes emberek elég jól elboldogulnak, fondorlattal azonban a legtöbb mellett lehet találni kiskapukat. Az amerikai törvények zömét olyan szabatosan, pontosan fogalmazzák, hogy szinte lehetetlen kijátszani őket.
A nehezebb kijátszhatóság érdekében kérem a 749-es számú beadványomban a törvény 6. §-ának (3) bekezdését kiegészíteni egy második mondattal: A felemelt árral tett szerződési ajánlat nem mondhat ellent a Gazdasági Versenyhivatal részbeni tilalmának sem. Erre ugyan van utalás a törvény indokolásában, de helyesnek tartanám, ha a törvény szövegébe is bekerülne ez.
A másik módosító javaslatom a 3. §-t érinti. Célja, hogy a túl általános megfogalmazást pontosítsa, melyek azok a vállalkozók, amelyek az érintett piacon gazdasági erőfölényben vannak. Félő, hogy a túl általános megfogalmazás bizonytalanná tehet minden vállalkozást, óvatosabbá teheti a külföldi tőkét. Először arra gondoltam, hogy az előzetes bejelentési kötelezettséget a közszükségleti termékekre, illetőleg a közszükségleti termékek áremelésére kellene bevezetni. Szakértők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a piacon erőfölényben elsősorban az alapanyagokat forgalmazók vannak. Ezért a 3. § végleges szövegére a következőt javaslom: A Kormány a hatósági ármegállapítás körébe nem tartozó termékek árának tervezett emelésére jogszabályban előzetes bejelentési kötelezettséget írhat elő, ha a terméket előállító vállalkozó a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben megfogalmazott kritériumok alapján az érintett piacon gazdasági erőfölényben van.
Kérem a képviselőtársakat, hogy szíveskedjenek támogatni módosító javaslataimat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szólásra következik Ungár Klára, a FIDESZ képviselője.
Felszólaló: Ungár Klára (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm szépen Elnök Úr! A tisztelt Ház türelmét szeretném kérni, hogy 20 percen belül másodszor szólásra jelentkezem. Két különböző törvényt tárgyalunk, amely két törvény nagyon összefügg.
Először kérdéseket szeretnék a Kormányhoz intézni. Szeretném megkérdezni azt, hogy mit jelent egy gazdasági törvényben az, amely a 2. szakaszban olvasható, hogy egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttműködve állapodnak meg az árban. Szeretném a Kormány méltányos érdekeit tiszteletben tartani és kölcsönösen együttműködni vele, és ezért nem adtunk be számos módosító indítványt, hanem csak a figyelmüket szeretném egy-két problémára felhívni.
Azt hiszem, hogy ez egy olyan passzus, amely teljesen értelmezhetetlen. De mondok egy másikat: Az emelt ár érvényesítéséhez ez esetben is a szerződő felek megállapodása szükséges - olvashatjuk a 6. szakaszban, annak (2) bekezdésében. Azt hiszem, alapvető joga is a szerződő feleknek, nem is kell leírni. Amikor ezt a mondatot olvastam, elgondolkodtam rajta, hogy talán valakinek eszébe jutott a szerződő feleket bármire is kényszeríteni? Miért kell leírni egy ilyen mondatot, hogy ez esetben is a szerződő feleknek kell megállapodni. Természetes, azért szerződő felek.
A probléma azt hiszem, leglátványosabban a legalacsonyabb hatósági árnál jelentkezik, amin elgondolkodtam, hogy hogyan lehet kikötni szabad vállalkozók számára egy legalacsonyabb árat, talán kötelezni lehet őket aztán arra, hogy ezen az áron vegyenek-adjanak? Miután nem tudjuk kötelezni őket, azt hiszem, olyan szabályokat nem kell hoznunk, amit nem tudunk szankcionálni. Teljesen értelmetlennek tartom és borzasztóan sajnálom, hogy Tóth úr visszavonta módosító indítványát, mert csatlakozni szerettem volna az ő módosító indítványához egy módosító indítvánnyal, amely ezt a problémát kiiktatta volna a törvény szövegéből, és csak a legmagasabb hatósági árat ismerte volna utána a törvény.
Tehát sajnálkozásomat most már félre kell tenni, és ezért csak figyelmeztetni szeretném az előterjesztőket, hogy teljesen hasznavehetetlen és értelmezhetetlen a legalacsonyabb hatósági ár fogalma. Gazdaságilag, a gyakorlati életben nem lehet használni ezt. Mégis, van egy módosító indítvány, amelyhez csatlakozni szeretnék, természetesen csak abban az esetben, ha a módosító indítványt beadó nem fogja visszavonni. Ez a 607-es módosító indítvány, amely a törvény 19. §-hoz kapcsolódik, amivel többen, többféleképpen foglalkoztak, maga az előterjesztő is többször módosította az indítványát. Itt arról van szó tulajdonképpen, hogy a Kormány kap egy jogosítványt az esetben, hogyha adózási, pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök változnak, egy olyan jogosítványt kap, hogy a nem hatósági árak körében is 6 hónapra az árakhoz hozzányúlhat, tehát stoppolhatja őket, blokkolhatja, felemelheti, leengedheti.
A módosító indítványokat beadók érezték, hogy valahogy az a része nincs rendben ennek a szakasznak - ez a 19. szakasz -, hogy adózási, pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök változása esetén kap a Kormány ilyen jogosítványt. Tudniillik nem tudjuk, hogy ez mit jelent. Adózási szabályok akkor változnak, lévén, hogy törvény szabályozza, hogyha mi, itt, változtatjuk őket. Pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök akkor változnak, ha egy minisztérium új rendeletet ad ki, új végrehajtási utasítást, ha a Kormány valamit csinál, tehát bármikor, teljesen puha és megfoghatatlan, ezért Szalay úr módosító indítványához csatlakozva a 19. § eltörlését javaslom. És Elnök Úr, most már gépelik ezt az indítványt, bízom benne, hogy szünet után rendelkezésükre tudom bocsátani.
Szeretnék a beadott módosító indítványok közül többhöz csatlakozni és támogatni.
Az egyik legfontosabb az 572-es számú módosító indítvány és annak a 3. pontja, amely a 8. szakasz eltörlését jelenti. A 8. szakasz arról szól, hogy a hatósági árnak olyan magasnak kell lenni, hogy nyereséget és hatékonyságot biztosítson a vállalatoknak. A magam részéről azt hiszem, nem kell áttérni arra, hogy a vállalatok direkt támogatása után az árakon keresztül próbáljuk meg vállalatainkat támogatni, még akkor sem, ha mindannyian nagyon félünk attól, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok tönkremennek, és munkanélküliség lesz országunkban. Azt hiszem, még ez esetben sem szabad egy másfajta támogatási logikát kiépíteni.
Tehát szeretném a függetlenek három képviselője által benyújtott módosító indítványt támogatni és figyelmükbe ajánlani, borzasztó fontos lenne, hogy úgy, ahogy van, ez a 8. szakasz kikerüljön a törvényből.
Van az eredeti törvénytervezetben egy szakasz, ami minden dicséretet megérdemel és ez a 22. szakasz, amely hatályon kívül helyez - nem számoltam össze - körülbelül 40-50 rendeletet vagy utasítást, és azt hiszem, hogy itt volt az ideje, hogy ne csak törvényt alkossunk, hanem a megkezdett, még az előző Kormány által megkezdett deregulációs folyamatra is odafigyeljünk. Azt hiszem, hogy ez minden törvényalkotásnál értelemszerű, amelyek helyett a törvény átveszi a szerepet, más törvények megszűnjenek. Itt, amit üdvözölni kell, az az alacsonyrendű jogszabályoknak a megszűnte és számossága. Amit nem üdvözlök, az az, hogy a törvény gyakorlatilag egységes szerkezetbe foglalta, összerakta ezeket a nagyon sok helyen, sokféle módon szabályozott árszabályokat, és a tartalmi részét nem változtatta, érdemi változás nem történt, az addig, a mai napig hatályban lévő számos rendelkezésnek a szellemét egy az egyben átvette. Azt hiszem, deregulációnak igazából sajnos nem azt nevezzük, hogyha törvényi szinten szabályozunk valamit, és hatályon kívül helyezzük a többi rendelkezéseket, ez csak egy része a deregulációnak. Deregulációnak azt nevezzük és az lenne kívánatos, hogyha a tartalmi mondanivalója is megváltozna az új törvényeknek.
Kérem Önöket, hogy ezt a méltányos és kölcsönös együttműködésre irányuló magatartásomat vegyék figyelembe, és a 8. szakasz eltörlését ajánló módosító indítványt, illetve az én módosító indítványomat támogassák, amely a 19. szakasz eltörlését jelenti. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm. Szólásra következik Szalay Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet általános vitájában már részletesebben szóltam többek között a 19. § módosításának szükségességéről, nevezetesen a Kormány nem hatósági árakba történő beavatkozási lehetőségeinek bizonyos korlátok közé szorításáról. Erre vonatkozóan módosító javaslatot adtam be, először egy radikálisabbat, ami nem nyerte el a bizottságok tetszését, ezt követően egy kicsit puhítottam ezen, és a gazdasági bizottság ülésén ezen a puhított változaton még egy további módosítást kellett végrehajtani, hogy az elfogadható legyen a gazdasági bizottság és így remélhetőleg a tisztelt Ház részére is majd a szavazás során.
Így Ungár Klárával nyilván majd a szünetben egyeztetnünk kell, hogy ilyen helyzetben mi is a teendő ezzel a 19. §-sal. Ezen túlmenően én a magam részéről egyetlen módosító indítványomra szeretném az Önök szíves figyelmét felhívni, s ez a hazai termelésű energiahordozók hatósági árának mikéntjével foglalkozó passzus megváltoztatására irányuló indítványom.
A hazai termelésű energiahordozók az ártörvénytervezet mellékletében a hatósági árak, termékek körében szerepelnek, mint a legmagasabb árkategóriába tartozó termékek. Az ismert események során a kőolaj és kőolajtermékek innen kikerültek, tehát tulajdonképpen a hatósági ár megállapításának mikéntje és módja leginkább a széntermékekre vonatkozik ezt követően, ezután.
A 8. § (2) bekezdése azt mondja tehát, hogy az egyes energiahordozók ára a külpiaci árak szintjéig meghatározható. Nos, én úgy gondolom, hogy a külpiaci árak, amelyeket néha világpiaci áraknak is szoktak nevezni, rendkívül félrevezetők ilyen megfogalmazásban, pontatlanok, mondhatni pongyolák, és sok zavar forrása lehet ez a következőkben.
Miről is van szó? Külpiaci ár pl. kőszén esetében a FOB rotterdami ár, vagyis a free on board, a szállítóeszközbe rakva ott a helyszínen. Nyilvánvaló, hogy amikor a belföldi termelésű energiahordozóink árát kell hogy viszonyitsuk, hasonlitsuk az import energiahordozók, vagyis ebben az esetben a kőszén árához, akkor minket nem az érdekel, nekünk nem abból kell kiindulnunk, hogy az adott termék, az adott kőszén mennyibe kerül - mondjuk - Hamburgban, hanem az érdekel minket, hogy mennyibe kerül az ide, Magyarországra szállítva. A kettő között ugyanis óriási különbség van, hiszen Hamburgban egy adott szén 40 dollárba kerül, és ugyanaz Magyarországra szállítva már a 80 dollárt is eléri.
Amikor tehát nekünk a belföldi termelésű széntermékünk árát kell beállítani, akkor nyilván, hogy nem a 40 dolláros külpiaci árhoz kell viszonyítanunk, hanem a 80 dolláros, azaz a szállítást, a külkereskedelmi illetéket, a vámkezelés vámtételeit is magában foglaló határparitásos piaci árhoz kell viszonyítanunk. Ha nem így teszünk, két dolog következhet be, vagy a szénbányászatunk azonnal összeomlik, vagy további állami szubvenciókra van szükség annak megtámogatásához. Nyilván a törvény szelleme nem ezt sugallja, egyiket sem sugallja. A törvény szelleme azt sugallja, hogy a belföldi előállítású, kitermelésű szenet a hazánkba importált szén árához kell viszonyítani. Ezt sugallja a törvény szelleme, csak éppen nem ezt mondja mindaz, ami a 8. § (2) pontjában leírásra került.
Amikor a 607-es számú módosító javaslatom (1) pontjában ennek a bekezdésnek a módosítását javasoltam, akkor összesen azt szerettem volna elérni, hogy ezt a félreérthetőséget, zavart kiküszöböljük. Ezen túlmenően még van egy további praktikus indítéka is az én módosító indítványomnak, az pedig nevezetesen az, hogy így állna összhangban az ártörvény többek között a Kormány energiapolitikai koncepciójában megfogalmazott elvekkel, a Kormány 3329/90. sz. alatt kiadott határozatának 3/a pontjával, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter úr rendeleteként a közeljövőben napvilágot látó szénárrendszer-rendelettel.
Kérem, hogy a szavazás során ezért a módosító indítványomat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps balról.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Dr. Szabó Iván képviselő úr következik, a Magyar Demokrata Fórumtól.
Felszólaló: Dr. Szabó Iván (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Nagyon röviden a gazdasági bizottság részéről az írásban Önöknek kiosztott jelentéshez szeretnék két ponton kommentárt fűzni, tekintettel arra, hogy itt a vitában ez már igen sokszor előfordult részben az előző, részben a jelenlegi ülésen.
Az egyik a 8. §-nak a kérdése, amit Ungár Klára és Szalay Gábor is exponált, annak 2. bekezdése tárgyában. A teljes cikkelynek a törlésére vonatkozóan a gazdasági bizottságnak egyhangú állásfoglalása volt, hogy ezzel nem lehet egyetérteni, egyetlen szavazat a törlés mellett nem volt, még az előterjesztő csoportból való képviselők sem tudták támogatni ezt a javaslatot, az elvetés teljesen egyhangú volt, erre a cikkelyre jelen körülményeink között - ha nem is örök időkre - még szükség van.
A 8. § tárgyában a gazdasági bizottság Lotz Károly ide vonatkozó javaslatát fogadta el, kérem, ezt ajánlom a tisztelt képviselőtársaknak a figyelmébe.
A 19. § valóban egy igen érdekes kérdést feszeget, azt, hogy bizonyos körülmények között mi az a terület, amelyikre a Kormánynak árbeavatkozási mandátumot ad. Eleve az előterjesztés csak 6 hónapra vonatkozó lehetőséget teremtett meg, s ezt eredetileg Szalay Gábor egy előzetes parlamenti jóváhagyáshoz kívánta kötni olyan árak tekintetében, amelyek egyébként nem esnek a jelenlegi törvénytervezet hatálya alá.
A bizottsági vitában igen részletes érvek szóltak amellett, hogy meghatározott körülmények között elképzelhető, hogy a parlamenti vita pontosan valamilyen olyan cikknek a területén olyan hiányt vagy inflációs nyomást okoz az országban - ha ebben gyorsan nem lép a Kormány -, amelyik lehetetlenné teszi ennek adott esetben, szükséghelyzetben azonnali beavatkozással történő megállítását.
Ebben a tekintetben Szalay Gábor visszavonta ezt az indítványát, a Parlamentet mindenképpen a döntések mögött felsorakozó vagy azt elvető szervként bevezetni kívánta, ezért a gazdasági bizottság egyetértett, s merjük remélni, hogy a Kormány is egyet fog érteni azzal, hogy itt a Parlamentben elfogadásra kerüljön az a módosítás, hogy ilyen szükséghelyzetben indokoltan bekövetkező intézkedésre utólagosan a Kormány a Parlament jóváhagyását kérje, ami azt jelenti, hogy a 6 hónapnál rövidebb időszak alatt is elképzelhető, hogyha ez az intézkedés nem volt megfelelően alátámasztható, a Parlament annullálja.
Ebből a szempontból tehát Szalay Gábornak a 713-as számú módosítását támogatja a gazdasági bizottság, amely annyiban talán szigorított az ő "puhító" javaslatán, hogy kivette azokat a meghatározásokat, amelyeket javasolt eredetileg - hogy ez csak alapvető élelmiszerek, nyersanyagok és energiahordozók tekintetében álljon fenn -, és valamennyi, nem a törvény hatálya alá tartozó termék vonatkozásában ezt az eljárást a gazdasági bizottság indokoltnak tartotta.
Még egyetlen kérdésre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Ez pedig az, hogy az árakról szóló törvény igen szoros összefüggésben áll a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénnyel. Nagyon komoly elmélyülést javaslok tisztelettel mindenki számára a módosító indítványok elfogadása, illetőleg el nem fogadása tekintetében, ugyanis a két törvénynek egymásra épülő törvényhelyei és cikkelyei vannak. Nehogy olyan ellentmondásba keveredjünk, hogy a tisztességtelen piaci magatartásnál esetlegesen elfogadott módosítás konzekvenciái nem jelennek meg az árban, vagy fordítva. Nagyon komoly erőfeszítést igényel mindnyájunktól, hogy a szavazás alkalmával ezt a két törvényt összefüggéseiben - méghozzá cikkelyenkénti összefüggéseiben - vizsgáljuk, mert számos módosító indítványt itt és ott egyszerre tárgyalva, a gazdasági bizottságban észleltük, hogy nem lehet az egyikhez hozzányúlni a másiknak a módosítása nélkül.
Ezt ajánlom tisztelettel a Ház figyelmébe. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni ehhez a javaslathoz. További hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Határozathozatalra a következő ülésen kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és ezzel kapcsolatos, más kérdésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása.
Elnézést kérek, korrigálom a nyilatkozatomat. Botos Katalin államtitkárnő, gondolom, kíván szólni, válaszolni az előző napirendi ponthoz.
Felszólaló: Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Én azt javaslom, hogy a határozathozatal előtt adjuk meg Rabár Ferenc pénzügyminiszter úrnak, a törvény konkrét előterjesztőjének a módot, hogy az általam továbbított észrevételek és a korábbi észrevételek alapján ő reagáljon majd, a határozathozatal előtt.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és ezzel kapcsolatos más kérdésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Akkor mégis következik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megvitatása. A Kormány előterjesztését a képviselő hölgyek és urak 569-es számon kapták meg.
Megkérem az államtitkárnőt, a napirendi pont előadóját, ismertesse a javaslatot.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank megalakítására tavaly Mitterrand francia köztársasági elnök tett javaslatot, amelyet az elmúlt év végén az Európai Közösség miniszteri tanácsa és az Európa Tanács határozottan támogatott. Az Európai Közösség kezdeményezése a közép- és kelet-európai országokban végbemenő politikai és gazdasági változások elősegítésére irányul.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás ünnepélyes aláírására már 1990 május végén sor került, negyven potenciális tagállam, továbbá az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Beruházási Bank részvételével. A tagság nem a nemzetközi megállapodás aláírásával, hanem azt követően egy elfogadási nyilatkozatnak a megállapodás letéteményeseként eljáró Francia Köztársaság Kormányának történő átadásával keletkezik. A bank célja, hogy azokban a közép- és kelet-európai országokban, amelyek elkötelezettek a többpárti demokrácia, a pluralizmus és piacgazdaság elvei mellett, és azokat alkalmazzák, támogassa a nyitott, piac-orientált gazdaságra történő áttérés folyamatát, előmozdítsa a magánszektor fejlődését és a vállalkozói kezdeményezést.
Az ezekben az országokban végbemenő strukturális és ágazati reformok megvalósítását részben infrastrukturális beruházásokkal, részben a magánszektor közvetlen finanszírozásával kívánja a bank elősegíteni. A bank a fejlesztési bankok tevékenységére jellemző hitelnyújtási, tőkejuttatási tevékenységen kívül érdekeltségi befektetésekkel, azaz tőkejuttatással és garancianyújtással is foglalkozhat. A banknak műveleteit elsősorban a magánszektorra kell összpontosítania, de tekintettel arra, hogy a kedvezményezett országokban jelenleg a magánszektor fejletlen vagy nem létező, a bank támogathatja az állami szektort is, amennyiben ez a támogatás éppen a demonopolizációt, a decentralizálást, a privatizációt és a versenyképes üzleti környezet kialakulását segíti elő. Kedvezményezett ország csak az a közép- és kelet-európai tagállam lehet, amely eleget tesz a bank célkitűzéseiben megfogalmazott elveknek.
Az eredeti, engedélyezett alaptőkenagyság 10 milliárd ECU, körülbelül 12,2 milliárd USA dollár. A bank pénzügyi eszközeinek 60 százalékát a magánvállalkozásnak nyújtja, 40 százalékával segítheti az említett állami szektor tulajdonában lévő vállalatok fejlesztését és az egyes infrastrukturális programokat.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az első, az OECD-országokat is tagként magába tömörítő, olyan államközi, multilaterális pénzügyi intézmény, amelynek egyedüli célja Közép- és Kelet-Európa pénzügyi támogatása. Még egyszer hangsúlyozom, kedves képviselőtársaim, hogy a "támogatás" szót megfelelőképpen értsük, mert ez nem segélyezése, hanem hitelekkel, garanciavállalással, tőkejuttatással való elősegítése.
Figyelemre méltó továbbá, hogy ez a pénzügyi intézmény, az Európa Ház szellemében elsőként foglalja magában az európai országok összességét. Az intézmény politikai, továbbá gazdasági jelentőségére való tekintettel célszerű, hogy Magyarország az elsők között nyilatkozzon csatlakozási szándékáról, amelyet az adott országgyűlési határozat alapján tehet meg Kormányunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen az államtitkárnő előterjesztését. Megkérdem Soós Károly Attila képviselő urat, a költségvetési bizottság elnökét, hogy kíván-e a bizottság előadót állítani.
Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk előadót állítani nem kíván az ügyben. A bizottság a határozati javaslatot megtárgyalta, azzal mindenben egyetért, és a képviselőháznak jóváhagyásra javasolja.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Kérdezem dr. Szabó Iván képviselő urat, a gazdasági bizottság elnökét, hogy kívánnak-e előadót állítani.
Dr. Szabó Iván, a gazdasági bizottság elnöke
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke:
SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Előadót a gazdasági bizottság nem állít, de jelzem, hogy 754-es számon a gazdasági bizottság szövegpontosító módosító indítványt tett az országgyűlési határozathoz, a 2. pont (1) illetőleg (2) bekezdésében foglaltakból egy szó, illetőleg egy alárendelt, két gondolatjel között megemlített szóhasználat elhagyására, amely szövegpontosítás egyértelműbbé teszi az egész határozati javaslatot, másrészt eloszlatja olyan kétségeinket, hogy a nem értelmezhető szöveg mögött esetleg van olyasmi, amit értelmezni nem tudunk.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Szíveskedjenek elővenni a Szabó Iván képviselő úr által már említett 754-es számú módosító javaslatot is, és megnyitom a javaslat vitáját.
Deme Zoltán képviselő úr kért szót a Demokrata Fórumtól, ő következik. (Közbeszólások.) Nincs itt, illetve téves. Köszönöm szépen.
Kíván-e valaki hozzászólni? Tisztelt Országgyűlés! Hozzászóló nem lévén, a vitát lezárom. Kérem dr. Botos Katalin államtitkárnőt, tegye meg észrevételét.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Észrevételem lényege csak annyi, hogy a gazdasági bizottság szövegpontosító javaslatát megfogalmazó vitaülésén részt vettem, a módosítással egyetértek, azt elfogadásra ajánlom. Köszönöm.
Határozathozatal
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Határozathozatal következik. A gazdasági bizottság 754-es számú módosító javaslata a határozati javaslat 2) pontjának (1) és (2) bekezdésére vonatkozik, arra nézve tartalmaz szövegpontosítást.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 216 szavazattal egyhangúan elfogadta a javaslatot.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a határozati javaslat egészét, mert csak a módosított szövegrészről szavaztunk. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot 218 szavazattal egyhangúan elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapunkon a vártnál gyorsabban sikerült megtárgyalni az előterjesztéseket. Ezért valószínű, hogy délután szabad tárgyalási időnk marad olyan javaslatokról, amelyek nem szerepelnek még a tárgysorozaton. A tárgysorozat esetleges kiegészítése tárgyában az ebédszünetben az Országgyűlés elnöke összehívta a házbizottságot. Az ülésre a delegációs teremben kerül sor.
Kérem egyúttal, hogy az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság a főemelet 37-38-as tanácsteremben az ebédszünet kezdetétől számított harminc percen belül üljön össze, hogy a házbizottság állásfoglalásától függően esetleg ülést tartson. Tehát azt kérjük, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjai most a szünet megkezdését követő harminc perc múlva szíveskedjenek megjelenni a 37-38-as teremben. (Mozgás és zaj.)
Megértésüket kérjük, de szükséges kihasználnunk minden rendelkezésünkre álló időt, annak érdekében, hogy a következő hetekben a sokkal fontosabb törvényjavaslatokat minél kisebb időveszteséggel és minél hasznosabb időfelhasználással tudjuk megtárgyalni.
Kérem, hogy a házbizottság ülésén szíveskedjék részt venni a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságnak, valamint az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottságnak az elnöke.
Még bejelentés fog következni. A bejelentés után az ebédszünetet megkezdjük azzal, hogy az ülést 14 órakor folytatjuk. Kérem, most a bejelentést hallgassák meg.
Bejelentések:
Bossányi Katalin jegyző
BOSSÁNYI KATALIN jegyző:
BOSSÁNYI KATALIN jegyző: A délutáni kisszünetben a szabad demokraták képviselőcsoportja az SZDSZ megalakulásának második évfordulóján rövid frakcióülést tart. (Mozgás.)
Kis figyelmüket kérem, van még egy bejelentés. Balás István képviselő úr az illetéktörvénnyel összefüggő kérdések és indítványok összehangolására, a minisztérium képviselőinek bevonásával, előzetes egyeztető megbeszélést kezdeményez holnap reggel 8 órától a képviselői irodaház 358-as számú szobájában, melyre elsősorban az ügyvéd foglalkozású képviselők megjelenésére számít. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Még egy bejelentés következik.
Tóth Sándor jegyző
TÓTH SÁNDOR jegyző:
TÓTH SÁNDOR jegyző: Most az ebédszünetben a politikai okból szabadságvesztést szenvedett országgyűlési képviselők ülést tartanak a földszint 6-os számú teremben.
És egy előzetes a délutánra vonatkozóan. A kisszünetben délután a főemelet 55-ös számú helyiségben az alábbi baráti tagozatok alakulnak meg: magyar-csehszlovák; magyar-kanadai; magyar-pakisztáni; magyar-portugál; magyar-svájci; magyar-török; magyar-új-zélandi; magyar-egyesült államokbeli; magyar-kínai és magyar-jugoszláv. Még délután a kisszünet előtt megismételjük.
ELNÖK: (Szabad György)
ELNÖK: (Szabad György) Köszönöm szépen. Jó étvágyat kívánok!
(Szünet: 11.55 órától 14.05 óráig. - Az elnöki széket Vörös Vince foglalja el.)
Interpellációk:
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Megkezdjük a délutáni munkánkat. A jegyzői teendők ellátásában Bárdos Balázs és Glattfelder Béla jegyző képviselőtársaim lesznek a segítségemre.
Az interpellációk következnek. Bossányi Katalin (MSZP) képviselőtársunk interpellálni kíván a belügyminiszterhez "A feleslegessé vált vagyonellenőrző bizottságok megszüntetése tárgyában" címmel. Bossányi Katalin képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Bossányi Katalin (MSZP) - a belügyminiszterhez - "A feleslegessé vált vagyonellenőrző bizottságok megszüntetése tárgyában" címmel
BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
BOSSÁNYI KATALIN (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációm kapcsolódik Eörsi Mátyás tegnapi indítványához, amit a tisztelt Ház nagy többséggel elfogadott. Úgy határoztunk, hogy a kérdéskört napirendre tűzzük. Mivel az Országgyűlés munkarendje az elkövetkező hetekben igen zsúfolt lesz, ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a tárgyalásra mikor kerül sor. A napirendre tűzésnél a Házszabályok szerint a Kormánynak nem kellett nyilatkoznia.
Úgy gondolom, hogy interpellációm egyben lehetőséget ad arra, hogy ebben az igen sokakat érintő kérdésben a Kormány tisztelt képviselője kifejthesse véleményét a tervezett intézkedésekről is, és ezzel is orientálja a majdani vitát. Éppen ezért szeretném Öntől megkérdezni: A Parlament május végén, részben a közvélemény nyomására a spontán privatizáció kiszűrése érdekében döntött a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről. Ezek szerint: az állam tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjogát, kezelői jogát átruházni vagy megterhelni, használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni csak a megyékben, fővárosban létrehozandó vagyonellenőrző bizottságok engedélyével lehet. A bizottságot a Kormány a belügyminiszter útján hozta létre a fővárosban és a megyékben.
Mivel a törvény az önkormányzati tulajdont védi, kérdéses: az új, legitim önkormányzatok létrejöttét követően mi a funkciója a különbizottságok fenntartásának. A bizottságok ugyanis óhatatlanul bürokratikusan működtek. Ez egy általános tapasztalat, de a kormányzati mértékadókat is megerősítették. Ez az általános tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a privatizációs folyamat az elmúlt hónapokban lelassult, a vállalkozói kedv csökkent.
Mivel a törvény is tartalmazza, hogy a bizottságok a jövőben lényegében vagyonátadó bizottságként működnek, nem volna-e időszerű formális ellenőrző funkcióiktól mentesíteni a szakértőket, és a helyi privatizációs döntéseket azokra bízni, akiket illet, az önkormányzati testületekre. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Morvay István belügyminisztériumi államtitkár úr válaszol.
Morvay István belügyminisztériumi államtitkár válasza
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőasszony! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény hatályba lépésével az önkormányzati tulajdonba került ingatlanokról a képviselő-testületek rendelkezhetnek mindenféle külső szerv beavatkozása nélkül. Azon ingatlanok esetében pedig, amelyek a vagyonátadó bizottságok közreműködésével kerülnek az önkormányzatok tulajdonába, az átadás lebonyolításáig e bizottságok jogosultak az elidegenítés engedélyezésére. A vagyonellenőrző bizottságok ügyét, további sorsát azonban csak az önkormányzati vagyon védelme tükrében kell mérlegelni. A vagyonellenőrző bizottságok tevékenysége ugyanis ezen a kereten jóval túlment a tisztelt Parlament döntése alapján.
Ismeretes, hogy a földtörvénybe olyan rendelkezés is beiktatásra került, amelynek alapján a bizottságok jóváhagyására szorul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában és használatában lévő ingatlanok forgalma is. Emellett a bizottságok hatáskörét a törvény úgy állapította meg, hogy az állami tulajdonú ingatlanok közül nem csak azok esnek vagyonellenőrzés alá, amelyek önkormányzati érdekeltségűek, hanem minden olyan jogügylet is, amely értékhatárok miatt nem tartozik a Vagyonügynökséghez.
A bizottságoknak tehát széles körben közre kell működniük a privatizáció, az állami ingatlanvagyont érintő jogügyletek ellenőrzésében, a központi költségvetési érdekek védelmében.
Amikor a vagyonellenőrző bizottságokról születik döntés, egyrészt azt kell mérlegelni, hogy ezekre az említett funkciókra szükség van-e, másrészt, hogyha a jelzett területeken indokolt az állami kontroll fenntartása, ezt a vagyonellenőrző bizottságok vagy más szervek végezzék-e.
Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek ingatlanai esetében a földtulajdont rendező törvény megalkotásáig a bizottságok működését célszerű volna fenntartanunk. Megjegyzem, hogy ez utóbbi ingatlanok esetében a földtörvény módosításának indoklása szerint a vagyonellenőrzés megszüntetéséről az új földtörvényben indokolt rendelkezni.
Az ingatlanforgalom vagyonellenőrző bizottságok általi felügyeletének kétségtelenül pozitív hatása, hogy legalábbis az érték és a forgalmi ár tekintetében a szerződő felek megfontoltabban járnak el. Ez különösen megfontolandó annak fényében, hogy alig több mint három hónap alatt a bizottságok mintegy tízezer jogügyletet bíráltak el.
A vagyonellenőrző bizottságok fenntartása vagy megszüntetése tehát többféle szempont figyelembevételét és mérlegelését igényeli. A Kormány a megoldásra egy hónapon belül döntési javaslatot dolgoz ki, figyelembe véve Eörsi Mátyás képviselő úr e tárgyban benyújtott törvényjavaslatát is.
Kérem az interpellációra adott válasz elfogadását.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem Bossányi Katalin képviselőtársamat, elfogadja-e az államtitkári választ.
BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
BOSSÁNYI KATALIN (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A választ elfogadom, de szeretnék hozzá nagyon röviden néhány megjegyzést tenni.
Az egyik, hogy úgy gondolom, hogy a kérdés jellege olyan, hogy ezzel az indítvánnyal a Kormánynak kellett volna előállnia, és nem az egyik képviselőtársunknak. De tisztában vagyok azzal, hogy a Kormány mi mértékben leterhelt, ezért tudomásul veszem, hogy Eörsi képviselőtársunk indítványát magukévá tették, és egy hónapon belül a Ház elé tárják.
Meg szeretném jegyezni viszont, hogy mivel a vagyonellenőrző bizottságok működése nyilvános, az én tapasztalataim némiképpen eltérnek attól, amit Ön mondott. Pusztán budapesti példákra szeretnék hivatkozni, ahol a budapesti vagyonellenőrző bizottság 99 százalékban formális ügyeket bírált el. Olyan ügyeket, amik arra vonatkoztak, amikor egy kisiparos vagy egy kiskereskedő az IKV-tól hosszabb ideje bérelt egy helyiséget, most, mivel a jogszabályok kedvezőbbek, kft-vé alakult, és ezt a procedúrát ellenőrizte a vagyonellenőrző bizottság, megítélésem szerint feleslegesen. Egyetlenegy igazán komoly döntése volt a budapesti vagyonellenőrző bizottságnak, ez pedig a Gresham-ügy lett. Ennek viszont az a szépséghibája, hogy itt gyakorlatilag a vagyonellenőrző bizottság csupán rábólintott a Kormány előzetes döntésére. Én ezért mondtam azt, hogy ezek a döntések javarészt formálisak.
Remélem, hogy azokban a témákban, amit államtitkár úr említett, ami a tsz vagyonához kapcsolódik, már nem formális lesz a vagyonellenőrző bizottságok működése.
Végül pedig szeretném megjegyezni, hogy jómagam, de a szocialista frakció valamennyi tagja is az ellenőrzött privatizáció híve. Ezért is támogattuk tavasszal a törvényjavaslat módosítását. Nem támogatjuk azonban a nem gazdasági indokok, hanem inkább politikai előítéletek miatt felállított művi vagyonellenőrző bizottságokat, mert ezek nem segítik a piacgazdaság kialakulását. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Bossányi Katalin képviselőnő az államtitkári választ elfogadta.
Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e az államtitkári válasszal. Kérem, szavazzanak.
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 198 "igen" szavazattal 17 ellenében, 40 tartózkodással az államtitkári választ elfogadta.
Dr. Fazekas Zoltán és Király Béla a Szabad Demokraták Szövetségétől együttes interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz Az oktatás ügyében címmel.
Megkérdezem képviselőtársaimat, melyikük kívánja elmondani az interpellációt. (Közbeszólás: Fazekas Zoltán.)
Dr. Fazekas Zoltánnak átadom a szót.
Interpelláció: Dr. Fazekas Zoltán és Király Béla (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Oktatás ügyében" címmel
FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr és Tisztelt Miniszter Úr! Tisztában vagyok azzal, hogy a Kormány igen nehéz feladat előtt áll, ha el akarja dönteni, hogy a programjában is elemzett gazdasági-társadalmi problémák megoldása közül melyekre kívánja helyezni a hangsúlyt. Számomra azonban kétségtelen, hogy minden területen egyszerre és egyforma erővel lépni hatástalan. Ezért a cselekvési preferenciák kijelölése elodázhatatlan.
Mélységesen egyetértek azzal, hogy - és idézem - "a hosszú távú kitörés kulcsterülete az oktatás, a kutatás". Az idézet "A nemzeti megújulás gazdasági programja összefoglalójá"-ból való.
Egy csőd szélén álló vállalat vagy az ország fejlesztések nélkül soha nem fog prosperálni. És mivel egy ország legfőbb értékteremtő ereje az emberi tudás, elsősorban annak fejlesztését kell előtérbe helyezni. Ezért az oktatásba fektetett tőke erőteljes gazdasági invesztíciónak is tekinthető.
Tudvalévő, hogy hazánk oktatási helyzete nagyon kedvezőtlen. Ezt ábrázolandó, engedjék meg, hogy néhány közismert vagy kevésbé ismert tényre hívjam fel a figyelmüket.
Az elmaradott területek támogatása, fejlesztése mindaddig hatástalan lesz, amíg a felhasználható munkaerő nagy része funkcionális analfabéta. Információm szerint a középfokú oktatás hatékony formáinak, például a 4+8-as szisztémának a kialakításához jelenleg nincs pénzügyi fedezet. A felsőoktatási intézmények bevételeinek nagy részét az úgynevezett szerződéses munkák adták. A magánvállalkozások térhódításával ezen bevételek radikálisan csökkennek. Így a költségvetési hozzájárulás szinten tartása esetén is a keretek effektív csökkenése tapasztalható, illetve még jobban várható.
Külön problémát jelent a nem művelődési tárcához tartozó intézmények anyagi ellátása. Például a Pannon Agrártudományi Egyetem három karánál jelenleg mintegy 50 millió forint hiányzik az idei költségvetésből, mert nem pótolta senki az inflációs kieséseket.
Sajnos a tények sora folytatható lenne, de a három perc nem ad többre lehetőséget.
Az oktatásban nemcsak strukturális bajok vannak, bár az sem lebecsülendő. Alapvető mennyiségi hiányosságokat tapasztalhatunk elsősorban a középfokú és a felsőoktatásban. Ezért a minőségi átalakítás fontos, de közel sem elégséges. Jelentős mennyiségi fejlesztésekre is szükség van. Cselekednünk az oktatás területén is azonnal kell.
Talán elég, ha érveim alátámasztására csak két indokot mondok. Egyrészt azonnal meg kellene állítani a szellemi lesüllyedést, mert ma a magas szintű tudásból közvetlenül megélni igen nehéz. Ennek következményeként igen nagy mértékben tapasztalható a belső és külső szellemi elvándorlás. Másrészt az újonnan beinduló képzések hatása eleve késleltetett. Tehát ha ma lépünk, sokszor már az is késő lesz. Már holnap szeretnénk elektronikai ipart, informatikai, infrastrukturális fejlesztéseket, és nem holnapután.
Ha egyetértünk a cselekvés szükségességével és sürgősségével, akkor érthetők az alábbi kérdéseim.
1. Szükségesnek vélik-e, hogy sürgősen feltérképezzék az oktatás-finanszírozás jelenlegi struktúráját azért, hogy ebből kiindulva gyors ütemben ki lehessen alakítani egy hatékony, decentralizált, de célirányossá tehető struktúrát? Ha igen, mikorra várható, hogy ezt a nyilvánosság elé tárják?
2. A költségvetés alapelveinek tárgyalása, az önkormányzati törvényeket kiegészítő törvények előkészítése, az adózás reformjának kidolgozása, a privatizáció végrehajtása, illetve előkészítése stb. során tervezi-e a Kormány az oktatásra fordítandó nemzeti jövedelmi hányad reálértékben számolva jelentős növelését 1991-re? Milyen mértékű sajáterős, tehát hazai forrású növekedés várható?
Tudom, hogy az oktatás kiemelt fejlesztése - legalábbis részben - csak más területek kárára valósítható meg. Mégis szükségesnek látom az ilyen irányú politikai és stratégiai döntést. Ezért is szólt a kérdésem a miniszterelnök úrhoz. Enélkül ugyanis legfeljebb fejlődő országként állhatunk sorba a fejlett országoknál segélyekért és kölcsönökért, amit ha netán meg is kapunk, fizikai és szellemi infrastruktúra híján is lefeljebb csak felélni tudunk. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy a felszólalási időt szíveskedjenek betartani.
Az interpellációra a Kormány nevében Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válaszol.
Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! A felvetett kérdés talán az ország legnehezebb átalakulási programját érinti. Most megítélni még megközelítő pontossággal sem lehet, hogy az oktatásra fordított összeg mennyi, és hányadrészét fogja képezni a költségvetésnek, hiszen most folynak az egyeztető tárgyalások a Kormány többi tárcájával, elsősorban a pénzügyminiszterrel és ezen túl a többi tárcával, hiszen az oktatás nemcsak ezt a tárcát érinti.
Anyagi lehetőségeink ismeretében nincsenek illúzióink, hogy a tárca költségigényét, amit benyújtott, teljes egészében elfogadhatja a Kormány, illetve ha a Kormány elfogadja, a Nemzetközi Valutaalap azt jóvá fogja hagyni. Az elfogadható tervezet sem lesz tehát végleges, amíg ezek a tárgyalások le nem folynak a hónap végén a Nemzetközi Valutaalappal.
Ugyanakkor a föltett kérdés igen sok törvényben megfogalmazható, de egyben elvi állásfoglalást is igényel. Éppen ezért arra kérem az Országgyűlést, hogy élhessek a Házszabály 59. §-ában biztosított lehetőséggel, hogy erre a rendkívül bonyolult kérdésre a tárgyalások lezárása után, már az elfogadott költségvetés ismeretében válaszolhassak meg 30 napon belül írásban, az Országgyűlés elnökének benyújtva. Kérem válaszom elfogadását. (Taps középről.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kósáné Kovács Magda (MSZP) képviselőtársunk interpellálni kíván a miniszterelnökhöz... (Zaj. Többen emlékeztetik az elnököt, hogy nem adta vissza a szót az interpelláló képviselőnek) ... A miniszter úr 30 napi határidőt kért a pontos válasz megadására! Ezért a következő interpellációra térünk át...
(Király Béla (SZDSZ) közbeszólása: Valami kimaradt! Én szeretnék egy percet kérni! - Többek: Mire? Király Béla: Közös interpellációnk volt, véleményem szerint ez nem volt eléggé kihangsúlyozva, és ez nem is a Művelődési Minisztériumra tartozik!)
Kérem, tessék írásban benyújtani, erre meg fogja kapni a 30 napos határidővel a választ! (Derültség és taps középről.)
(Király Béla: Ennek örülsz, Torgyán képviselő úr?)
Csendet kérnék, képviselőtársaim!
A következő interpelláló képviselőnk Kósáné Kovács Magda MSZP-s képviselőtársunk. Interpellálni kíván a miniszterelnökhöz "Az érdekképviseleti szervek bekapcsolódásáról a privatizációs program előkészítésébe, illetve az első privatizáció végrehajtása" címmel.
Kósáné Kovács Magda képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "Az érdekképviseleti szervek bekapcsolódásáról a privatizációs program elkészítésébe, illetve az előprivatizáció végrehajtásába" címmel
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) (a nem szűnő zaj közepette:) Elnök Úr! Köszönöm a szót! Mivel a kérdésem rövid, én szeretnék még néhány másodpercet várni, amíg a tisztelt Ház figyelmét el tudom nyerni!
(...)
Az interpellációs kérdésemet a miniszterelnök úrhoz intéztem, ezért hadd szólítsam meg őt!
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Parlament az 1990. évi LIII. törvénnyel módosította az Állami Vagyonügynökségről szóló ugyancsak ez évi VII. törvényt. A módosítás többek között a Vagyonügynökség igazgató- tanácsából kihagyta a szakszervezetek és a munkaadók érdekképviseleti szerveinek egy-egy képviselőjét.
Az igazgatótanácsi tagság természetesen nem egyetlen lehetséges módja a vélemények ütköztetésének. A privatizációt szolgáló eddigi lépések azonban azt bizonyítják, hogy sem a Kormány, sem a Vagyonügynökség nem volt eléggé kezdeményező az érdekegyeztetési rendszerek működtetésében, ezért olyan döntések körvonalazódnak, amelyek az érintettek körében bizonytalanságot, ellenkezést, sőt félő, hogy ellenérzést is kiválthatnak.
Éppen ezért a miniszterelnök úrnak mint az Állami Vagyonügynökséget irányító Kormány vezetőjének az alábbi kérdéseket szeretném feltenni:
1. Milyen gazdasági vagy politikai szempontok alapján választották ki a privatizációs programba elsőként bevont gazdálkodó szervezetek körét? Konzultáltak-e erről az érdekképviseletekkel, és ha igen, a kiválasztott körrel kapcsolatban mi volt a munkavállalók és a munkaadók képviseleti szerveinek a véleménye?
2. Hol tart az első privatizációs program végrehajtása? Hogyan mérte fel a Vagyonügynökség, illetve a Kormány azokat a konfliktusforrásokat, amelyekkel a végrehajtás során számolnia kell? Milyen eszközök állnak rendelkezésére a Kormánynak a konfliktusok kezelésére?
3. Végül milyen szerepet szán a Kormány a privatizációs folyamatban az Érdekegyeztető Tanácsnak? Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úr válaszol.
Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter válasza
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! A miniszterelnök úr mint a Kormány tagját és az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökét engem kért fel, hogy a választ előterjesszem. Tessék ezt nekem megengedni! (Elnök: Tessék!)
Tisztelt Ház! Tisztelt interpelláló Képviselő Asszony! A privatizáció általánosan vallottan országunk gazdasági fejlődésének záloga, ezért gazdaságpolitikánk döntő stratégiai eleme. Az e tétel elvi alapjául szolgáló megfontolás ismert. Az állami tulajdon túlsúlyán alapuló állami gazdálkodás történelmi csődje és a modern piacgazdaságú országok gazdasági fejlődésének történelmileg megvalósult hatákonysága világossá tette, hogy látszólag paradox módon, a szocializmus önmagában vonzó ígéretével szemben a dolgozó emberek anyagi felemelkedése is a döntően magántulajdonon és a gazdasági szabadságon alapuló szociális piacgazdaság útján valósítható meg.
Ez a történelmi lényege, és ezt szolgálja a privatizáció ma Magyarországon. Szerepe, fontossága akkor is objektív tendenciaértékű, ha tudjuk, hogy ez a folyamat, mint a kiépült piacgazdaság is - látható ez a fejlett tőkés országokban - ellentmondásokkal, társadalmi feszültségekkel is jár. A "szociális" jelzőnek ezért is kell különös hangsúlyt adni.
Nem vitás, olyan ügyről van szó, amely mindenkiért van, mindenkit érint, ezért mindenki szava fontos. Nemcsak az Országgyűlésé, nemcsak a Kormányé, nemcsak a minisztériumoké, nemcsak a vállalati tanácsoké, nemcsak az Állami Vagyonügynökségé, hanem az érdekképviseleti szerveké is. Látni kell azonban, hogy az értelmes cselekvés érdekében világos felelősségre és munkamegosztásra van szükség. Mert tartalmilag azt mondhatnám, a privatizációs stratégiánk lényegét az előbb felsorolt szervek és intézmények útján végül is az egész nép határozta és határozza meg. A Parlament, a törvényhozás az, amely döntő szerepében meghatározta és meghatározza nemcsak a privatizáció minden lényeges stratégiai elemét és eljárási elemét, hanem azt is, hogy ennek jegyében más szerveknek, a Kormánynak, a minisztériumoknak, a vállalatoknak, az Állami Vagyonügynökségnek és az érdekképviseleti és alkalmazotti szerveknek mi a jogköre és feladata a privatizáció mevalósításában.
Ami már most ebben az alkotmányos munkamegosztásban az érdekképviseleti szervek szerepét, lehetséges nagyobb szerepét illeti, különböztetni kell a mikroszféra és a makroszféra között. A makroszféra itt a privatizációra vonatkozó törvényhozást jelenti, a törvényhozás útján megjelölt kereteket. A Parlament szuverén szerepét természetesen e tekintetben senki és semmi sem veheti át. Ezzel viszont nincs ellentétben, sőt jó összhangban valósítható meg, hogy a jelentősebb törvénytervezeteket, illetőleg ezek koncepcióit a Kormány az érdekképviseleti szervekkel is konzultálva készítse elő, legyen figyelemmel szempontjaikra és javaslataikra, ahogy ezek a munkavállalói és a vállalati érdekképviselet legitim fórumain megfogalmazódnak. Erre már eddig is sor került.
Az Érdekegyeztető Tanács augusztus végén megkapta "A tulajdon és privatizáció" című kormány-előterjesztést. Megtárgyalására tudomásom szerint az Alkotmánybíróság ismert döntése után megfelelő módosításokkal ezután kerül azonban sor. Az Érdekegyeztető Tanács konzultálását tervezi a Kormány a privatizáció tárgykörében rövidesen napirendre kerülő törvénytervezetek és az új vagyonvédelmi irányelvek tervezete tekintetében is.
A privatizáció mikroszférája, ez a privatizáció végrehajtása, s ebben egyebek között - a kérdés is erre utal - a Kormány és az érdekképviseleti szervek viszonya. Amikor az Országgyűlés jóváhagyta az Állami Vagyonügynökségről szóló 1990. évi VII. törvény módosítását, a Kormány felelősségéről döntött. Egyértelművé tette, hogy a gazdaságpolitika sarkkövét képviselő privatizációs politika végrehajtása kormányzati feladat, aminek felelőse a Kormány.
Ennek jegyében az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsát a korábbi participációs megoldással szemben a kormányfő nevezi ki, egyértelmű felelősséget vállalva a privatizációs politika megvalósításáért. Ez a döntés kifejezésre juttatta, hogy a privatizációs folyamat egyértelmű, határozott, olykor súlyos következményekkel járó döntéseket követel, amelyeket felelős tulajdonos módjára akkor is meg kell hozni, amikor a döntés az érdekeltek, illetőleg az érdekeltek egy részének nemtetszését váltja ki.
Az Országgyűlés minden bizonnyal azért szavazott e megoldás mellett, mert világosan látta: a konfliktusok mindenáron való kerülése, a jogilag kötelező valamiféle kompromisszumpolitika általános elvárásként nem lehet alkalmas azon társadalmi és gazdasági hatások kiváltására, amelyet a privatizáció folyamatától olyannyira várunk. Könnyű belátni, hogy a vállalatvezetés nem mindig örül, ha vállalatát privatizálják, vagy a privatizációs eljárásban az Állami Vagyonügynökség az ország gazdasági érdekeit sértő elemet talál a privatizációs folyamatban, és ezért valamilyen intézkedést tesz, ad abszurdum vétót emel.
E megfontolások szellemében az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának tevékenységét alapvetően a vállalati és ezáltal a nemzetgazdasági hatékonyság növelésének célzata hatja át. Annak érdekében, hogy e célzat egységes érvényesülése biztosítható legyen, a Vagyonügynökség igazgatótanácsában külön állandó munkavállalói, illetőleg munkaadói képviselet nincs. Ilyet a törvények sem irányoztak elő. Elmondhatom azonban, hogy az igazgatótanács - a Kormány célja szerint - a politikai és szakmai nézetek országosan jellemző gazdagságának szintézisében igyekszik dolgozni, és megítélésem szerint eddig jól dolgozott.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem a miniszter urat...
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Két-három hónapos tevékenység alapján még nehéz megítélni. Erre mód lesz, amikor...
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem a miniszter urat, tessék rövidebbre fogni.
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Rövidre fogom, mindjárt a végén vagyok, elnézést kérek.
Ha nincs is az igazgatótanácsban érdekképviseleti részvétel, az igazgatótanács kötelezte a Vagyonügynökség apparátusát, hogy minden döntés előkészítésénél konzultáljon az érintett vállalatokkal, vállalatok vezetőivel, a vállalatok alkalmazottaival. Döntött arról is, hogy ha lényeges, a dolgozókat általánosságban, nagyobb területeket érintő kérdések megvitatására kerül sor, akkor a munkavállalói érdekképviselet legitimált képviselői is meghívást kapnak.
A privatizációs tevékenység eddigi tapasztalatai nézetem szerint nem támasztják alá az interpellációban körvonalazott aggodalmat. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a privatizáció az érintettek körében bizonytalanságot, ellenérzést nem váltott ki. A tapasztalat inkább az ellenkezője: hogy a munkavállalók az érdemi változás esélyét, a felesleges kötöttségek megszűnését, a jobb munka megszervezését és a magasabb munkabéreket várják.
Az első privatizációs program - mint ismeretes - 20 vállalatot fog át. E 20 vállalat azáltal került ebbe a programba, hogy a már említett általános gazdasági és stratégiai megfontolások mellett az igazgatótanács, illetőleg a Vagyonügynökség konzultált a megfelelő minisztériumokkal, a vállalatok vezetőivel, a vállalatok alkalmazottaival, és mindig akkor került sor valamely vállalatnak az első privatizációs programba való bevonására, amikor ezen szervek és személyek körében egység volt tapasztalható. (Az elnök csenget.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Újból kérem a miniszter urat, sűrítse a válaszadást. Dupla időt...
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Elnézést kérek, be is fejeztem a válaszomat. A lényeg az, hogy mi az első privatizációs programot az említett kérdések szempontjából sikeresnek tartjuk. Az első jelek azt mutatják, nagy az érdeklődés és nagy a konszenzus az érintett vállalatok említett szervei körében. Azért használtam sokáig e szót, és ezért elnézést kérek, mert azt gondoltam, az ügy súlya megérdemli. Köszönöm szépen, és kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm Megkérdezem Kósáné Kovács Magda képviselőnőt, elfogadja-e a miniszteri választ.
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Miniszter Úr! Ön igen nehéz helyzetbe hozott engem. Figyelemmel hallgattam válaszát, és ha írásban el fogom tudni olvasni, nyilván sok mindennel egyetértek abból, amit elmondott. Ha rövid akarnék lenni, meg kellene ismételnem kérdéseimet, s azt kellene mondanom, hogy a kérdéseimre várom a Kormány válaszát.
Ugyanis a feltett kérdéseim közül egyetlenegyre sem kaptam választ. Kérdéseim konkrétak voltak. Az érintett kör kiválasztásába - ha jól értettem - nem vonták be az érdekképviseleti szerveket, véleményüket nem kérdezték meg. Úgy érzem, amit Ön elmondott, nem volt elég érzékeny mindazon konfliktusok iránt, amelyek a privatizáció folyamatában a munkavállalókat fenyegetik, és ez részükről nem felesleges aggodalom.
Nyitott kérdések sora áll előttünk, hogy csak példa szerint soroljam:
A privatizáció folyamatában mi lesz a már megkötött kollektív szerződések sorsa? Mi lesz a művelődési és szociális intézményekkel? Mi lesz az ingyen végzett munka tárgyiasult eredményeivel? - nem merem azt a szót használni, hogy "társadalmi munka". Milyen eszközei vannak a Kormánynak ezeknek a feszültségeknek a kezelésére? Lehet-e működővé tenni azt az érdekegyeztetési rendszert, amelyik ma akadozik, és nehezen működik? Lehet-e erre jogi garanciákat teremteni? Van-e és benyújtásra kerül-e a Kormány koncepciója arra vonatkozóan, hogy a munkavállalókat, a dolgozókat tulajdonhoz segítse? És hogy ezek nem az én kérdéseim, engedje meg, hogy egy tegnap reggeli, a rádióban elhangzott kérdést megismételjek. Azt kérdezte Orbán János, a Volán TEFU budaörsi gyárának dolgozója Csepi Lajostól, hogy az üzemegység dolgozói beadtak egy vételi szándéknyilatkozatot, nem kaptak rá választ, de még jelzést sem, meddig kell várniuk. Csepi Lajos válasza: addig kell várniuk, amíg a tanácsadó személye kiválasztásra nem kerül, ez a tanácsadó meg fogja őket keresni, és amennyiben javaslatuk beleillik az általunk is jóváhagyott privatizációs koncepcióba, a vételnek nem lesz akadálya.
Azt hiszem, a most elhangzott válasz és az ilyen válaszok sem engem, sem a sok-sok Orbán Jánost megnyugtatni nem tudják, ezért bármennyire is sajnálom, válaszát elfogadni nincs módom. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kósáné Kovács Magda képviselőnő a miniszteri választ nem fogadja el.
Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 131 "igen" szavazattal 118 ellenében, 26 tartózkodással nem fogadta el. (Taps a bal oldalon.) Az interpellációt kiadjuk a gazdasági bizottságnak.
Németh Béla, a Független Kisgazdapárt képviselője interpellálni kíván a belügyminiszterhez a belügyi szervek sportrendezvényekkel összefüggő rendfenntartási feladatai tárgykörében.
Németh Béla képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Németh Béla (FKgP) - a belügyminiszterhez - a belügyi szervek sportrendezvényekkel összefüggő rendfenntartási feladatai tárgykörében
NÉMETH BÉLA (FKgP)
NÉMETH BÉLA (FKgP) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Interpellációm célja annak egyértelmű tisztázása, hogy a sportpályákon és azok környékén uralkodó huliganizmus megfékezése, illetőleg megszüntetése kinek a feladata. Megszüntetni szeretném annak a lehetőségét, hogy a belügyi szervek és a rendezőszervek évek óta egymásra hárítsák ennek a felelősségét, és ez alatt az idő alatt a huliganizmus folytatja "áldásos" tevékenységét a magyar sportpályákon. (Derültség.)
Jóérzésű nézők most már távol tartják magukat a sportrendezvényektől, mert a sajtó többször felszólította őket, hogy ők próbálják meg maguk közül kivetni azokat az embereket, akik nem odavalók. A nézőnek nem az a feladata, a néző nem ezért vásárolja meg a jegyet, az szórakozni megy a sportpályára, és nem belügyi feladatokat ellátni, tudomásom szerint ehhez nincs is jogosítványa.
Mi tudjuk, hogy Magyarországon a sport állami pénzzel működik. És mint ilyen egy igényt elégít ki, és ez az igény a szórakoztatás igénye. Lassan ez öncélúvá válik, mert nem lesz, aki ezeket a rendezvényeket megnézze, mert egyes csoportok távol tartják a jóérzésű embereket a sportpályáktól.
Kedves Miniszter Úr! Én mint nagyon sportszerető ember hosszan tudnám még dramatizálni a kialakult helyzetet, de sportszerűtlennek tartom az ilyen vonatkozású időhúzást. A magam részéről arra kérem a miniszter urat, hogy próbáljon meg nekem olyan konkrétan választ adni, amivel felvázolja annak lehetőségét, hogy ez az áldatlan állapot meg fog szűnni. És mint koalíciós képviselő, engedje meg, hogy elmondjam, hogy én csak olyan választ tudok elfogadni, ami konkrét lesz. Nem tudom elfogadni azt a választ, hogy továbbra is az egyesületre hárítja a felelősséget. Nem tudom elfogadni azt sem válasznak, hogy Nyugaton is van ilyen, és akkor jó, ha nálunk is van, mert legutóbb például Dániába mi már exportáltuk ezt a huliganizmust, láthatták a magyar tévénézők, hogy sorjában hogy vezették ki a pályáról a magyar szurkolókat. Nem tudom elfogadni azt sem, hogy 4-5 ezer ember közül, de sokszor még kevesebb közül, ezer ember közül nem lehet kiválasztani egy rendőri szervnek, egy belügyi szervnek azt a 30-40 embert, aki annak a másik ezernek a szórakozását meggátolja.
Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy próbáljon meg nekem erre a nehéz kérdésre határozott választ adni, olyant, amilyet a tisztelt Ház is el tud fogadni. Köszönöm szépen. Kérem a válaszát. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Morvay István államtitkár úr válaszol.
Morvay István belügyminisztériumi államtitkár válasza
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Németh Béla Képviselő Úr! A Heysel stadionban 1985-ben történt futballkatasztrófa óta megkülönböztetett figyelmet fordít a magyar rendőrség is a sportrendezvények, ezen belül a labdarúgó- mérkőzések biztosításának megszervezésére és a rend megőrzésének az ügyére. Ezen rendezvények biztosításának kötelezettségét írja elő az állam- és közbiztonságról szóló, 1974-ben hozott törvényerejű rendelet is.
Az Országos Rendőr-Főkapitányság kiemelt figyelmet fordít a kérdésre. A rendőri szervek képviselői részt vesznek az NB I-es ligaüléseken, ahol mindenkor külön napirendi pontban tárgyalják a labdarúgó-mérkőzések biztosításának kérdését, és közösen meghatározzák a szükséges tennivalókat. Az NB I-es labdarugócsapattal rendelkező klubok stadionjaira és a 3000 főnél nagyobb nézőszámot befogadó sportlétesítményekre külön rendőri biztosítási tervet kell készíteni.
Igazat kell adni a képviselő úrnak abban, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint az utóbbi időben a futballmérkőzések közönségének egy része azért jelenik meg a rendezvényeken, hogy kiélhesse agresszív ösztöneit, zavart kelthessen, botrányt okozzon, megbotránkoztassa a kulturáltan szórakozni vágyókat.
Itt és most kijelentem, hogy a rendőrség nem vonul ki a sportpályákról. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy amíg mi korábban 50-100 fővel képesek voltunk biztosítani a rendet, ez ma már nem elégséges. A rendőrség nem kíván a sportrendezvények főszereplőjévé válni, ezért az elégséges biztosítás elvét követi. A belső biztosításon kívül, mely magában foglalja a létesítmények bejáratait, nézőtéri szektorait, ellenőrizni kell az érkezési és elvonulási útvonalakat, közhasznú járműveken a rendet és a biztonságot.
Ezek a feladatok jelentős létszámot és technikai eszközöket kötnek le. Rendőri vezetőink érzik az ügy súlyát. Ennek szellemében született az országos rendőr-főkapitány általános szakmai helyettesének 1/1990. számú intézkedése, amely a konkrét biztosítási tervek ismételt átdolgozását határozta meg. Többek között a sportrendezvényre komplex, ezen belül külső és tartalék biztosító erőket kell létrehozni. A rendbontókról a lehetőséghez mérten videofelvételt készítenek.
Tartalmazza továbbá az intézkedés a csoportosan elkövetett garázdaság esetén a szektor vagy létesítmény kiürítésének rendjét és eszközeit is. Amennyiben a biztosítási feladatok végrehajtására a saját rendőri erők nem elegendőek, más rendőri szervtől kell erősítést igénybe venni.
Tisztelt Országgyűlés! A rendőrség mindent megtesz a rendelkezésre álló személyi állományával és technikai eszközeivel, hogy a sportrendezvények a szórakozást és a kikapcsolódást adják az embereknek. A rendbontók tevékenységét a jövőben is minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel meg fogjuk akadályozni, és gondoskodunk a jogsértők felelősségre vonásáról. Be kell azonban vallani, hogy a rendőrség anyagi lehetőségei ma nem teszik lehetővé, hogy a közbiztonság védelmének bármely területén látványos és tartós javulást produkáljon. Ehhez a költségvetés kialakításakor és egyéb döntéseiben a tisztelt Országgyűlés segítségét kell kérnem.
Kérem a tisztelt Házat és Németh Béla képviselő urat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem Németh Béla képviselőtársamat, elfogadja-e az államtitkári választ.
NÉMETH BÉLA (FKgP)
NÉMETH BÉLA (FKgP) Az államtitkári választ elfogadom, azonban egy megjegyzést kívánok hozzáfűzni, nagyon szép, hosszú indoklást hallottunk, amelyből én nagyon keveset látok a sportpályákon megvalósítani. Még egyet tudnék javasolni, az elégséges biztosítás helyett a szükséges biztosítást alkalmazzuk, mert az biztosítja a rendet, nem biztos, hogy az elégséges biztosítja azt, ami szükséges. (Szórványos taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Németh Béla képviselőtársunk az államtitkári választ elfogadta. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak. Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 166 "igen" szavazattal 30 ellenében, 64 tartózkodással az államtitkári választ elfogadta.
Cséfalvay Gyula képviselőtársunk, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője interpellálni kíván a földművelésügyi miniszterhez "A mezőgazdaság átalakítása" címmel.
Cséfalvay Gyula képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Cséfalvay Gyula (KDNP) - a földművelésügyi miniszterhez - "Mezőgazdaság átalakítása" címmel
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is az Elnök Úrhoz fordulok, mivel úgy néz ki, hogy az én interpellációm a három percbe nem fog beleférni, ezért kis türelmet kérek, nem tudtam jobban összesűríteni ezt az anyagot.
A közelmúltban több időm jutott arra, hogy bejárjam választókörzetem falvait, a Szigetköz és a Kisalföld néhány települését. Tájékozódtam a mezőgazdasági dolgozók, elsősorban az önállóságra törekvő gazdatársaim, a háztáji gazdálkodók, de a tsz-tagok soraiban is. Meg kell, hogy mondjam, sok újat nem tapasztaltam, magam is mezőgazdasági kistermelő lévén - aki sokáig egy kis állattenyésztő szakszövetkezetnek is elnöke voltam - saját tapasztalataimból ismerem a mezőgazdasági kistermelő mindennapi küzdelmeit. Mégis megdöbbentem azon, amit láttam és hallottam.
A helyzet sokkal súlyosabb, mint azt gondolnánk. Alapvető, mindennapos termelési és értékesítési gondokkal küszködnek, és ami legalább ilyen nyomasztó, nem látják, nem érzik, hogy ki és melyik kormányzati szerv vagy érdekvédelmi szervezet az, amelyik foglalkozna gondjaikkal. Azt sem érzik, hogy a földművelésügyi kormányzat távlatot nyitna előttük jövőjükre vonatkozóan. Hadd ismételjem meg: tapasztalataim vonatkoznak a mezőgazdasági termelők minden rétegére, s minden üzemformára is. A bizonytalanság, egyes rétegekben a kétségbeesés, általános.
Engedjenek meg néhány példát. Egyes falvakban a tejtermelők olyan súlyos értékesítési gondokkal küszködnek, hogy teheneik levágására gondolnak. A tej felvásárlási ára nem fedezi a termelési költségeket, több helyen a tejipar nem is veszi át termékeiket, ráfizetéssel gazdálkodnak. Így sorolhatnám a baromfihizlalók vagy tojástermelők, a zöldség- és gyümölcstermelők, egyes vidékeken a málnatermelők gondjait is.
Nem részletezem tovább, csupán érzékeltetni akartam, hogy a jelek szerint a mezőgazdasági termékek értékesítésének piaca, különösen a kistermelők esetében teljesen szétesőben van. Ugyanakkor teljes a bizonytalanság - s hadd tegyem hozzá a türelmetlenség is - a földtulajdon kérdésének megoldása, az egyszer már megindult folyamat megtorpanása következtében.
A meglátogatott falvakban az a benyomásom alakult ki - s feltételezem nemcsak országunknak ezen a vidékén jellemző ez -, hogy a földművelési kormányzat kezéből kicsúszott az irányítás, pontosabban fogalmazva a mezőgazdaságnak ebben a nehéz és válságos helyzetében nem tud elfogadható távlatot nyitni az ágazat számára tulajdonképpen egyetlen termelési forma előtt sem.
A Kereszténydemokrata Néppárt célja - amely nyilvánvalóan nem különbözik az Országgyűlésben jelen levő többi pártétól sem -, hogy minél előbb meg kellene nyitni az utat a falusi társadalom és elsősorban a mezőgazdasági vállalkozók azon rétegei előtt, amelyek érzik magukban a képességet, a bátorságot, hogy megkezdjék a munkát az őket jogosan megillető saját földjeiken vagy legalábbis bővíthessék házuk táján a kialakult gazdálkodási feltételeket.
De ugyanez vonatkozik az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezeteknek mondott kollektív gazdaságokra is, amelyeknek tagjai várják a demokratikus átalakulás lehetőségét, igazi tulajdonosi jogaik mielőbbi kialakítását.
Hogy mindezeken a területeken meginduljon a kibontakozás, annak azonban számos lényeges jogi, gazdasági s agrárpolitikai feltétele hiányzik. A mezőgazdaságban dolgozók különböző rétegei türelmetlenül várják a Kormány, illetve a földművelésügyi kormányzat határozott kezdeményezését és a jövőnkre vonatkozó tájékoztatását.
A jelek szerint jóformán egyszerre kellene a termőföld magántulajdonát megnyugtatóan szabályozó földtörvény, s egy igazi, demokratikus szövetkezeti törvény, s a kormánytól független önálló, a parasztság, illetve a mezőgazdaság érdekeit őszintén és szakszerűen felvállaló érdekvédelmi szervezet. A Magyar Parasztszövetség ugyan eddig is kínálkozott erre a szerepre, átütő erejű teljesítményt azonban mindeddig nem tudott felmutatni. Ez is és a többi érdekvédelmi szervezet működése is jelzi, hogy mielőbb szükség lenne egy átfogó szövetkezeti érdekképviseleti törvényre.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérem képviselőtársamat, hogy sűrítse a mondanivalóját.
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Megpróbálom értelemszerűen befejezni. Mindehhez azonban - már utaltam rá - szükséges lenne a meglevő szövetkezeti törvényt hatályon kívül helyezni, és helyette olyan törvényt alkotni, amely valóban megfelel a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége demokratikus előírásainak, s ugyanakkor alkalmazkodik a mi helyi adottságunkhoz, benne az egyéni, emberi és gazdasági szabadságfok követelményeihez.
Ilyen társulásokra meglenne a készség, s a társuló gazdák szakosodhatnának növénytermelésre, állattenyésztésre, illetve feldolgozó, szolgáltató, értékesítő szövetkezeti tevékenységre. Mi sürgeti a mezőgazdaság ilyen értelmű átalakítását? Azt hiszem, nem mondok újat ebben a házban, ha arról tájékoztatom a kormányzatot és képviselőtársaimat, hogy a mezőgazdasági üzemekben összeomlóban van a vagyonvédelem. Most már egészen nyiltan folyik a közös vagyon jogtalan elherdálása, sok esetben maguk a vezetők járnak elöl rossz példával. Nincs, aki megakadályozná őket jogtalan magatartásukban (közbeszólás: Pszt!) s ők is elnézik a tagság ilyen irányú magatartását.
Megfelelő jogi, gazdasági és agrárpolitikai feltételek nélkül, hatékony érdekképviselet nélkül mindez nem lehetséges. Ezért kérem a földművelési kormányzatot, de a Kormány minden illetékes tárcáját, hogy nyissa meg végre a mezőgazdaság minden szektora előtt a termelés, a jövedelmező gazdálkodás, s a biztos értékesítés távlatát.
Köszönöm a szíves türelmüket. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter úr válaszol.
Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter válasza
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Cséfalvay Gyula Képviselőtársam! A valóságnak megfelelő képet festett a magyar mezőgazdaság mai állapotáról, a felhalmozódott gondokról és a parasztság hangulatáról. Így a költségvetés hiányának mérséklésére tett jövedelemelvonó intézkedések, a KGST-piacok folyamatos összeomlása és az NDK-piac gyakorlati megszűnése, a belföldi élelmiszerkereslet visszaesése, valamint a mindezeket tetőző aszálykár súlyos jövedelmezőségi, termelési és felvásárlási zavarokat okozott és okoz napjainkban is.
A többségükben rajtunk kívül álló okok miatt megjelenő objektív nehézségek olyan időszakában érik nagyüzemeinket és a mezőgazdasági magántermelőket, amikor az agrárágazatban egyidejűleg vannak napirenden a rendszerváltás és a tulajdonreform végrehajtásának történelminek nevezhető feladatai.
Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal abban, hogy mindezek sürgős és sokirányú törvényalkotói, kormányzati és helyi teendőket is adnak. Biztosítani kívánom a tisztelt Országgyűlést arról: az agrár-kormányzat eltökélt szándéka, hogy kivezesse a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart a csődbe jutott, korábbi gazdasági rendszer okozta válságból, és a hároméves időszak végére megteremtse a magántulajdonra és vállalkozói szabadságra épülő agrárgazdaságot. Számunkra egyértelmű, hogy az átalakulás egy folyamat, amelynek lassan egymásba kapcsolódó lépései vannak, még akkor is, ha a negyven év alatt felhalmozódott gondjaink gyors és koncentrált megoldására törekszünk. A Kormánynak és a Földművelésügyi Minisztériumnak van stratégiája a válságból való kilábalásra.
Most is azt tudom mondani: agrárprogramunk kialakításánál és annak végrehajtása során is elsőrendű szempontnak tartjuk, hogy az agrárgazdaságra való áttérés a termelés folyamatosságának fenntartása mellett úgy történjen, hogy érvényesüljön az exportkészség és gazdaságosság javításának követelménye.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy a Kormány és a Parlament döntsön az ágazat jövőbeni nemzetgazdasági szerepéről, mivel nálunk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az ország gazdaságában meghatározó jelentőségű. Kívánatos, hogy a működést szabályozó pénzügyi feltételrendszer a felső szintű döntéseknek megfelelően kerüljön kialakításra. Amennyiben ezen a talajon állunk - és meggyőződésem, hogy csak ezen állhatunk -, vállalnunk kell, hogy a termelés mennyiségét a mezőgazdaságban is a piac határozza meg, és hogy olyan hatásokkal, mint ami a múlt heti interpellációban elhangzott, a tejtermelésben, a zöldség- és gyümölcstermelésben is számolni kell, és az adott esetben konkrétan kell megtalálni a megoldást - termelőknek, fogyasztóknak és az államnak -, a legmegfelelőbb módozatait.
A Földművelési Minisztérium nevében biztosíthatom Önöket arról is, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban felhalmozódott feszültségek levezetése és a gazdasági rendszerváltás a legkisebb zavarok mellett, a termelő és a fogyasztó közötti minél kevesebb konfrontációval menjen végbe. A legsürgősebb feladatnak tekintjük ezért az új földtulajdonjogi és szövetkezeti törvények megalkotását. A mai helyzetből való kibontakozás érdekében, a jogi szabályozáson túl, olyan gazdasági feltételrendszert tervezünk kialakítani, amely vállalkozásbarát, egyben minden versenyképes gazdálkodó fejlődését elősegíti. Ennek érdekében módosítjuk a mezőgazdaság adó- és támogatási rendszerét; kidolgoztuk és a közeljövőben a Kormány elé terjesztjük az új agrárpiaci rendtartást; dolgozunk egy agrár-érdekeltségű pénzintézet alapításán, kedvező kamat- és hitelpolitika és falusi biztosítóhálózat kiépítésén; liberalizáljuk a külkereskedelmet; exportjog megadásával, a monopóliumok megszüntetésével könnyítjük a termelők piacra jutásának feltételeit.
Ágazatainkban következetesen megvalósítjuk a privatizációt. Az a cél, hogy törvényi háttérrel a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban a jövő évtől már érzékelhető nagyságot érjen el a magántulajdonon alapuló gazdálkodók száma.
Hangsúlyozom viszont, hogy nem tudjuk, és nem is célunk változatlan szervezetben és szerkezetben megmenteni az alacsony hatékonysággal, nagy ráfordítás mellett dolgozó termelőszövetkezeteket. Nekik csak a mai helyzetből való kitörésre, átalakulásra tervezünk és tudunk segítséget adni.
Képviselőtársam szólt az agrár-érdekképviselet és a vagyonvédelem kérdéséről is. Véleményével egyetértek. A megoldatlan mai helyzetből adódó hátrányokat munkája során a Földművelési Minisztérium is érzékeli: a termelőszövetkezetek felett nincs államigazgtási felügyeleti joga.
Ami az érdekképviseleteket illeti, úgy gondolom, a termelőknek maguknak kell legitim és hatékony érdekvédelmi és érdekérvényesítő szervezeteiket kialakítani. A földművelésügyi tárca a maga részéről ezt úgy segítheti, hogy kidolgozza a magyar agrárkamaráról szóló szabályozás tervezetét.
Befejezésül, engedjék meg, hogy bejelentsem: az FM kidolgozta és a Kormány elé terjesztette az élelmiszer- és fagazdaság 1991. évi közgazdasági szabályozórendszerének továbbfejlesztéséről szóló előterjesztését. Tudjuk, a jövő év gazdasági és pénzügyi feltételeiben ma még sok a nyitott kérdés. Mégis, azt tervezzük - és ehhez kértük a Kormány egyetértését is -, hogy az érdekképviseletek közreműködésével minél előbb, akár a törvények véglegesítése előtt is, tájékoztathassuk a termelőket az 1991. évi közgazdasági feltételekről. Bízom benne, hogy a felhatalmazás birtokában a közeljövőben oszlatni tudjuk a mai bizonytalanságot, kételyeket, és elő tudjuk segíteni jövő évi gazdasági céljaink megvalósítását.
Kérem tisztelt Képviselő Urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Kérdezem Cséfalvay Gyula képvsielőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ.
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Miniszter Úr! Köszönöm a szavait. A válaszát elfogadom. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Cséfalvay képviselőtársunk a miniszteri választ elfogadta. Kérdezem az Országgyűlést, egyetért-e a miniszteri válasszal. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az Országgyűlés 145 "igen" szavazattal 40 ellenében, 78 tartózkodással elfogadta.
Horváth Vilmos, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője az állandó időpontú, rendszeres horvát nyelvű nemzetiségi műsor tárgyában interpellálni kíván a művelődési és közoktatási miniszterhez. Közlöm képviselőtársaimmal, hogy Horváth Vilmos horvát nyelven mondja el interpellációját, amelyet magyarra fordítanak. (Általános taps.)
Horváth Vilmos képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Horváth Vilmos (SZDSZ) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Állandó időpontú, rendszeres horvát nyelvű nemzetiségi műsor tárgyában" címmel (horvát nyelven hangzik el)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ) (horvátul beszél) Postovani Predsjednice! Postovana Skupstino! Postovani Gospodine Ministre! Danas u Madarskoj po razlicitoj procjeni zivi otprilike devedeset tisuca Hrvata. Nazalost ovi ljudi ne zive najbolje kao narodnost, kao sto mnogi misle. Prosli rezim, sto u danasnjici mozemo izraziti s jednim modernim izrazom "meka diktatura", za trecu osobu izvana je tako izgledala da vodi dobru narodnosnu politiku.
U stvari takozvana narodnosna politika je bila dobra samo za to, de se narodnosti (tu mislim na Hrvate) asimiliraju i da izgube svoj identitet. Evidentno: za cetiri mjeseca je tesko nadoknaditi ogromne propuste koje su pocinili za cetrdeset godina. Ja sam misljenja da prve korake svakako moramo uciniti!
Postovani Gospodine Ministre! Mislim, da bi najvazniji korak bio za moju narodnost - za Hrvate -, da se odsada redovito, za razliku od dosadasnje prakse, ustalnom terminu na ekranu emitiraju emisije na hrvatskom jeziku.
Ja sada iznosim zamisli svake hrvatske organizacije. Ustanovili smo, da zajednicka povijest Madara i Hrvata, i broj Hrvata u nasoj drzavi, daje nam pravo, da od vlade trazimo tjedno barem polusatnu emisiju na maternjem jeziku. Glede toga da ove narodnosne organizacije nemaju nikakvih novcanih izvora s postovanjem molim pomoc vlade za ostvarivanje nasih ciljeva!
Zato pitam Gospodina Ministra, da li Ministarstvo prosvjete namjerava potpomagati "drugorazredne" gradane ne samo rijecima, nego i djelima, i kako zua realizirati nase zahtjeve? Hvala na paznji!
(TOLMÁCS: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon különböző becslések szerint 90 ezer horvát nemzetiségű állampolgár él. Sajnos, e nemzetiségi állampolgárok helyzete egyáltalán nem olyan jó, mint ahogy azt sokan gondolják. Az elmúlt rendszer - amit divatos szóval puha diktatúrának neveznek - a kívülállók számára jónak látszó nemzetiségi politikát folytatott.
A valóságban ez a nemzetiségi politika csak arra volt jó, hogy a nemzetiségek - legalábbis a horvátok - asszimilálódjanak és elveszítsék identitásukat. Nyilvánvaló, négy hónap alatt nehéz pótolni azokat a hatalmas mulasztásokat, amelyeket 40 év alatt követtek el. Véleményem szerint azonban az első lépéseket feltétlenül meg kell tenni.
Tisztelt Miniszter Úr! Megítélésem szerint az első legfontosabb lépés nemzetiségem, a horvátok számára az lenne, ha ezentúl, az eddigi gyakorlattól eltérően, a televízió azonos időpontban rendszeresen sugározna heti félórás horvát nyelvű műsort. Én most valamennyi hazai horvát szervezet elképzelését tárom Önök elé. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a hazai horvátok lélekszámát, a magyarok és horvátok közös múltját figyelembe véve jogunk van arra, hogy a Kormánytól legalább heti félórás anyanyelvi műsor biztosítását kérjük. Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi szervezetek nem rendelkeznek erre a célra fordítható anyagi eszközökkel, tisztelettel kérem a Kormány segítségét céljaink megvalósítása érdekében.
Ezért kérdem a miniszter urat, hogy a Művelődési Minisztériumnak szándékában áll-e támogatni e sokáig másodosztályúnak számító állampolgárokat nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is, és hogyan tudja megvalósítani elképzeléseinket, kívánja-e anyagilag is támogatni kérésünket? Köszönöm a figyelmet.) (Nagy taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter úr válaszol.
Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Az írásban benyújtott interpellációban egyáltalában az adás szó szerepelt, és ezért tájékoztatásom kiterjed a rádióra is. Ugyanis heti félórás adást kért, s a pécsi rádió naponta egyórás horvát-szerb zenei műsort ad, napi negyvenöt perces krónikát, és ezenkívül a Budapest Bartók Rádió hetenként kétszer harminc perces horvát-szerb műsort ad kedden és vasárnap.
Megjegyzem, hogy ezek az adások a budapesti Bartók Rádió kivételével, tehát a pécsi rádió adásai a nyugati határszélen élő, a mintegy 90 vagy 100 ezerre tehető horvát nemzetiségből az ott élő gradiscsei horvátokat, vagyis körülbelül 20-25 ezer horvátot nem éri el tisztán. Ezért volt egy időben Győrből sugárzott gradiscsei horvát tájnyelvi műsor is, ami húsz-huszonöt perces volt hetenként, de ez az utóbbi években már elmaradt.
A televízió Pécsi Körzeti Stúdiója Nemzetiségi Szerkesztősége havi harminc percben, egyszeri ismétléssel a budapesti központi televízión sugárzó horvát nyelvű műsort is adott. Megjegyezzük, hogy 1988. július 1-jétől a nemzeti szövetségek felügyelete, és vele egy időben a nemzetiségi sajtó, rádió, és tévé ügye is a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalhoz került. Itt az adások bővítéséről csak másodlagos információink vannak, de tervezik, és ennek a kiterjesztése a jövőben várható.
Egyébként Horváth Vilmos képviselő úrnak a felszólalásában említett félórás horvát nyelvű tévéadásra vonatkozó igényét a Művelődési Minisztérium támogatja. És egyetért vele, hogy a nemzetiségek kultúrájának fenntartása az ország érdeke. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem Horváth Vilmos képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal.
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ) (horvátul beszél) Postovani Gospodina Ministre! Ne znam, postovani zastupnici, kolikoje vama poznato da su zastupnici prvi put na hrvatskom jeziku progovorili jos cetrdesetih godina prosloga stoljeca na pozunskom saboru ali je tada izbio veliki skandal.
Radujem se da moja sadasnja interpelacija nije dozivjela takvu sudbinu, stovise u odgovoru gospodina Ministra vidim garanciju, de je promjena sistema konacno stigla i do pripadnika narodnosti. Odgovor gospodina ministra smatram zadovoljavajucim, na moje konkretno pitanje dobio sam konretan odgovor, zato ga prihvacam.
(TOLMÁCS: Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, tisztelt képviselőtársaim közül hányan tudják, hogy a pozsonyi országgyűlésen az 1840-es években szólaltak meg először képviselők horvátul, amiből akkor nagy botrány kerekedett. Örülök, hogy mostani felszólalásomnak nem ez lett a sorsa, sőt miniszter úr válaszában garanciát látok arra, hogy a rendszerváltás a nemzetiségeket is eléri végre.
Miniszter úr válaszát kielégítőnek találom, konkrét kérdésemre konkrét választ kaptam, ezért a választ elfogadom.) (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Horváth Vilmos képviselőtársunk a miniszteri választ elfogadta. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)
Kimondom a határozatot, a miniszteri választ az Országgyűlés 247 "igen" szavazattal 3 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta.
Juhász Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője "Az 1990-ben folyósított 3 százalékos lakáskölcsönök fedezete tárgyában" címmel interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez. Juhász Péter képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Juhász Péter (KDNP) - a pénzügyminiszterhez - "Az 1990-ben folyósított 3 százalékos lakáskölcsönök fedezete tárgyában" címmel
JUHÁSZ PÉTER (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében a lakáshoz jutás szinte kilátástalan pénzügyi feltételei között az elmúlt évben megkezdődött, majd az 1990-es év során tömegessé vált, és a mai napig folytatódik az állami házingatlanok, közismertebb nevén a tanácsi bérlakások értékesítése. Miért baj ez? - kérdezhetnénk, hiszen évek óta a tömegtájékoztatás minden eszközén át bizonygatták, hogy a bérlakások fenntartására nincs fedezet, s hogy ezektől a veszteségektől meg kell szabadulni.
Ezen szemléletről is lehetne ugyan vitatkozni, de most nem ebben a tárgyban interpellálok. Ami miatt a pénzügyminiszter úrhoz fordulok, az a bérlakások értékesítésének szabályozásában biztosított aránytalan előnyök egyfelől, másfelől a lakásmegoldás kilátástalanságát okozó kamatterhek a lakosság mind szélesebb rétegénél.
Miről is van szó? A lakáshoz jutás feltételei a mai helyzetben ismertek. A gyermekek számától függően 300-500 ezer forint kedvezményes hitel változó kamatra, amely jelenleg 24,5 százalék, s amit bármikor felemelhetnek, mint ahogy ezt ebben az évben meg is tették. Igaz ugyan, hogy a kedvezményes hitel után időszakonként csökkentve törlesztési támogatást vehetnek igénybe az arra jogosultak, a törlesztési részletek azonban így is rendkívül magasak. A mai átlagos 30 ezer forint/négyzetméteres lakásárakat figyelembe véve - ami 50 négyzetméteres lakásoknál is másfél millió forint - ez az, idézőjelben, kedvezményes kölcsön a jelenlegi életszínvonal által lehetővé tett megtakarítások mellett az esetek legnagyobb részében további kölcsönök felvételét teszi szükségessé. Erre kizárólag az úgynevezett piaci kamatozású hitel áll rendelkezésre, ami 28-31 százalékos kamat vállalását kényszeríti ki, s ez után törlesztési támogatás sem jár. Az infláció növekedésével pedig a törlesztési terhek is növekednek.
A lakáshoz jutás eddigiekben vázolt általános feltételeivel szemben a tanácsi bérlakásokat forgalmi értékük 50-80 százalékáért értékesítik úgy, hogy az érvényes rendeletek szerint, a többször módosított 32/1969. számú kormányrendelet, és a 16/1969. számú ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet szerint a vevők a vételár 10 százalékát fizetik ki, a maradék 90 százalékára pedig maximum 35 évi 3, azaz 3 százalékos kamatozású kölcsönt kapnak.
Az alapvető gond, ami a társadalom nagy többségének igazságérzetét sérti, a bérlakásokkal való gazdálkodásban rejlik. A bérlakások jelentős részét ugyanis nem a szociális helyzetük miatt rászorulók kapták, hanem az elosztásban ideológiai, szakemberellátási szempontok kerültek be. Ezek a káderek az eddigiek során a költségvetés támogatását élvezve fizették a mindenki által közismerten alacsony lakbéreket, és átlag feletti fizetésükből emellett nyaralót, gyermekeiknek lakást építettek. A jelenleg érvényben lévő megvételi lehetőségek mellett az átlagoshoz képest összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek szerint megszabadulnak a növekvő terhektől - lásd lakbéremelés - és ismét a költségvetés terheit növelve félmillió, egymillió forint körüli 3%-os kamatozású kölcsön igénybevételével lakáshoz jutnak.
Példaként tudom mondani, hogy városunkban, ahol körülbelül ezer darab bérlakás van, és igen jelentős a lakásra várók száma, kb. 20 millió forint 3%-os kölcsön került kiadásra jórészt olyanok számára, akik szociális helyzetük alapján szociális bérlakásra jogosultak sem lennének. A bérlakások ilyen módon történő értékesítése az önkormányzatok gazdálkodásának feltételeire is igen kedvezőtlenül hat. A rendelet szerint az ebből származó bevételt a lakásállomány felújítására kell fordítani, de milyen összeget jelent ez? Az eladási ár - vegyük a forgalmi érték 80%-át, s akkor a nagyobbat vettük - 1%-a a forgalmazóé. Így az egy összegű befizetésből, ami 10%, mindössze 9% marad az önkormányzatok céljaira, ami nevetségesen alacsony, hiszen ilyen kamatláb és infláció mellett a tőkével rendelkezők sem fizetnek készpénzt. Az önkormányzatok így olyan helyzetbe kerültek, hogy sem lakás, amivel a rájuk szabott feladatokat megoldanák, sem bevétel nincs, hogy a régi lakásokat felújítsák, vagy újakat építsenek helyette. Ezzel a szabályozással a költségvetésen keresztül nemcsak általában a lakosság, hanem azok terheit is növeljük, akik 24%-os kedvezményes, és 31%-os piaci kamatozású hitellel, saját erőből lakást teremtenek.
Kérdezem a pénzügyminiszter urat, hogy 1989 óta milyen összegben nyújtottak 3%-os kölcsönt erre a célra, és hogy ez a költségvetés számára milyen terhet jelent évente a kamatkülönbözet átvállalásában? Továbbá: mi indokolja, hogy az állami költségvetés plusz terheket vállaljon magára, s ha ez elkerülhetetlen, akkor ezt miért nem a szociális rászorultság alapján a lakásállomány bővítésére fordítja?
A 3%-os lakáskölcsönök 1988. december 31-i hatállyal megszűntek. Az eltelt időszakban Ön miért nem indítványozta, hogy ezen intézkedés a tanácsi bérlakások értékesítésének feltételeire is vonatkozzon? Tisztelettel várom a pénzügyminiszter úr válaszát. (Gyér taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Ismételten felkérem képviselőtársaimat, tartsák be az interpelláció elmondási idejét, mert nagyon kicsúszunk az időből.
Az interpellációra Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr válaszol.
Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt egy kiigazítást szeretnék tenni: az állami tulajdonban álló házingatlanok megvásárlására kölcsönt nem nyújtottak, mert nem kölcsönt kaptak a vevők, hanem részletekben fizetnek az eladónak. Ez persze a rendszer igazságosságán vagy igazságtalanságán semmit nem változtat. Van azonban egy következménye. Ebből eredően ugyanis a költségvetés számára teher nem jelentkezik, így a költségvetési kiadások rászorultság alapján a lakásállomány bővítésére való fordításra nincs lehetőség, erre tehát nem tehettek indítványt. Ettől teljesen függetlenül egyetértek a képviselő úrral: az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének feltételei valóban megértek az alapos átalakításra. A Kormány programja erről azt tartalmazza: "Az önkormányzatok mint tulajdonosok, a bérlakások privatizációjának mértékét és feltételeit, az eladási árat is önállóan határozhatják meg célszerű közös irányelvek szem előtt tartásával." A bérlakásokban nem csak és nem elsősorban a régi rendszer káderei laknak. A bent lakó bérlő számára az eladási árat és a megfizetés feltételeit nem lehet meghatározni függetlenül az elmaradt felújítások költségeitől, a lakásbérleti jog tartalmától és a lakbértől. Ezért a lakástörvény megalkotása előtt nem célszerű a jelenlegi feltételek egy-egy elemének megváltoztatása. A helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő kiegészítő átmeneti szabályokról az elmúlt héten megalkotott törvény úgy rendelkezik, hogy a lakástörvény hatályba lépéséig a jelenlegi rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy kötelezi a Kormányt a törvényjavaslat április 30-ig történő beterjesztésére. A helyi önkormányzatok addig is tehetnek néhány dolgot. A jelenleg hatályos rendelkezések alapján ők dönthetnek arról, hogy mely ingatlanokat nem kívánják értékesíteni. Dönthetnek arról, hogy milyen áron értékesítik a lakásokat. Az ármegállapításra vonatkozó hatályos szabályt, amit a képviselő úr ismertetett, csak az esetben kell alkalmazni, ha az önkormányzat másként nem rendelkezik.
A jogszabály fölhatalmazza az önkormányzatot, hogy magasabb vagy alacsonyabb vételárat állapítson meg, és csak annyi korlátot állít, hogy az ingatlan helyi forgalmi értékét nem haladhatja meg. Úgy gondolom, hogy ezekkel az eszközökkel élve a helyi önkormányzatok elfogadható keretek között tarthatják az értékesítés folyamatát addig is, amíg a lakástörvény alapján a programban meghatározott módon az összes tulajdonost illető rendelkezési jogot megkapják.
Kérem a tisztelt Képviselő urat, az Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Megkérdezem Juhász Péter képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal.
JUHÁSZ PÉTER (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Köszönöm szépen én is a miniszter úr válaszát, azt elfogadom. Néhány kiegészítést szeretnék azonban még tenni az önkormányzatok vagyonára vonatkozóan.
Az elmúlt időszakban az volt jellemző, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő lakásokból azokat értékesítették, amelyek jó állapotban voltak, és viszonylag új épületek. Helyi viszonylatban szeretnék idézni adásvételi szerződésekből adatokat: 68 négyzetméteres alapterületű lakás, 2 szoba hallos, vételár: 145 ezer forint. Ennek 10%-át kellett csak befizetni egy összegben. Továbbá: 69 négyzetméteres 2 szobás lakás, vételár: 110 ezer forint. 73 négyzetméteres 2 szobás lakás, vételár: 82 ezer forint. 63 négyzetméteres egyszobás lakás 89 ezer forint. 69 négyzetméter + 10 négyzetméteres pince 109 ezer forint. 47 négyzetméteres lakás 78 ezer forint.
Felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a 10% egyösszegű befizetés után fennmaradó összeget, ha egy összegben befizette valaki, akkor annak még a 40%-át is elengedték.
Úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban az önkormányzatok jelentős vagyonát átjátszották magánkézre, és mindenféleképpen szeretném javasolni, hogy a lakástörvényt úgy alkossuk meg, hogy legyen lehetőség ezen adásvételi szerződések utólagos felülvizsgálatára is.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Juhász Péter képviselőtársunk a miniszteri válasszal egyetértett.
Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak.
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 164 "igen" szavazattal 11 ellenében, 64 tartózkodás mellett elfogadta.
Dr. Hatvani Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője a Vállalkozásélénkítő hitelkonstrukciók tárgyában címmel interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez.
Hatvani Zoltán képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) - a pénzügyminiszterhez - "Vállalkozásélénkítő hitelkonstrukciók tárgyában" címmel
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr, Országgyűlés, Pénzügyminiszter Úr! Október 16-án a miniszterelnök úrnál interpelláltam a Kormány területpolitikája tárgyában. A válaszadó belügyminiszter úr ugyan kijelentette, hogy a Kormány rendelkezik területpolitikával, válaszában azonban véleményem szerint ezt az állítását nem tudta alátámasztani. Az önkormányzati törvényt és bizonyos külföldi hitelkonstrukciókat, befektetéseket jelölt meg a kormányzati területpolitika bizonyságaiként.
Szakértők véleménye szerint az önkormányzati önállóság éppen hogy fokozza a régiók egyenlőtlen fejlődésének veszélyét, tehát még inkább sürgeti a kormányzati teendőket. Ennek legjobb módja lenne a hitelpolitikai program kidolgozása. A különböző hitelkonstrukciók nagyon hatékony eszközei lehetnek az elmaradott térségek fejlesztésének, ha azokat egy átgondolt területpolitika alapján célirányosan vetik be. Pazarlást és a hitelforrások kiapadását, további egyenlőtlenségeket okoznak azonban, ha - mint korábban, és tartok tőle, jelenleg is - azokat spontán módon, kijárásos alapon osztják szét.
A közvélemény tudomása szerint az ország jelentős nagyságrendű, olyan külföldi hitelkonstrukciókkal rendelkezik, amelyek eredeti célja kis- és középvállalkozások életre hívása, különös tekintettel az elmaradott térségek fejlesztésére és új munkahelyek teremtésére.
A gyakorlati megoldásokkal szemben választási körzetem polgárai is elégedetlenek. Mindenekelőtt hiányzik a hitelfelvételi lehetőségek nyilvánossága. Nem a felhasználási területek bankfiókjaiban, hanem a központi bankokban találhatók, amennyiben találhatók, ezek a pénzek. A pénzeket magas kamattal ajánlják a hazai hitelezők, így ha ismertek is, nagyon mérsékelt irántuk az érdeklődés. Nem tudjuk, hogy mi a sorsa az újsághírekből megismert olasz, német, finn, török és világbanki hiteleknek.
Ezenkívül megemlíteném még a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt is, amelyről úgy tudjuk, hogy jelentős hányada éppen területfejlesztési célokat szolgálna, és úgy tudjuk, ahhoz is bankokon keresztül, ugyanolyan feltételekkel lehet hozzájutni, miként más kölcsönökhöz.
Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy a tisztánlátás és a találgatások elkerülése érdekében válaszoljon a következő kérdéseimre.
1. Hogyan kezeli a Kormány és a pénzintézetek a célhiteleket, azaz milyen feltételekkel nyújtják, és hogyan hozzák nyilvánosságra azokat?
2. A Vállalkozásfejlesztési Alap területfejlesztésre fordítható hányadát hogyan kezelik? Köszönöm. (Kis taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr válaszol.
Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésre két részben adom meg a választ, két kérdésre két választ.
Az első kérdéshez: az elmúlt évben több hitelkeret-megállapodás kötésére került sor, mintegy 740-750 millió dollár értékben, Bajorország, Baden-Würtenberg, svéd, finn, olasz viszonylatokban. E hitelekből az elmúlt időszakban viszonylag nagyon keveset, mintegy 60 millió dollár értékű hitelt vettek az érdekeltek igénybe.
Ezeknek a megállapodásoknak azonban - hitelmegállapodásoknak - a közös jellemzője az, hogy igen sok feltételhez kötik a hitelek nyújtását. Limitálják a hitelek alsó határát, tehát nagyon kis összegben ezeket nem lehet igénybe venni, és például jellemző, hogy adott országból vagy tartományból származó import finanszírozására szolgálnak. A délnémet hitelek keretében például délnémet-magyar vegyesvállalatok fejlesztésének finanszírozására lehet igénybe venni összegeket.
E hitelkeretek alapvetően tehát nem a kisvállalkozások finanszírozását szolgálják, a hitelnyújtók szempontjai nagyon erősen képviselve vannak bennük. Természetes, hogy fölhasználhatók ilyen célra is, azonban nagyon nagy mértékben torzítottak a lehetőségek.
A hitelek továbbadása történhet devizában, ebben az esetben az árfolyamkockázatot a vállalat vállalja. Amennyiben az érdekeltek a hiteleket forintban veszik igénybe, úgy a jelenlegi viszonyokhoz képest kedvező kamatfeltételek mellett juthatnak hozzá, azonban a Nemzeti Bank bekalkulálja ezt az árfolyamkockázatot. A Nemzeti Bank 22 százalékos refinanszírozási kamatlábbal bocsátja a hiteleket a kereskedelmi bankok részére, amelyek további 2-3 százalékos kamatot számolnak.
A kisvállalkozások részére most van előkészület alatt egy hitelkeret a Budapest Bank szervezésében, ennek értéke mintegy 40 millió márka lesz.
A Nemzeti Bank a külföldi hitelekről és azok feltételeiről rendszeresen tájékoztatja a kereskedelmi bankokat, és a hitellehetőségeket a sajtón keresztül is megismerhetik az olvasók.
A kisvállalkozásokat élénkítő belföldi hitelek elsősorban a Vállalkozásfejlesztési Alapítványon keresztül kerülnek kihelyezésre. Ennek céljait nyilvános kihirdetések formájában, másrészt a kereskedelmi bankokon keresztül széles körben propagálják.
A képviselő úr második kérdéséhez: a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány területfejlesztésre fordítható hányadot nem különít el. Az utóbbi időben azonban olyan föltételt szabnak a kereskedelmi bankok részére, hogy az alapból nyújtott hiteleknél annak legalább 50 százalékát vidéken használják fel. Így mód van arra, hogy munkahelyteremtő, illetve területfejlesztő szempontok is érvényre jussanak.
A Világbankkal kötött harmadik ipari szerkezetátalakítási programban helyet kapott a munkahelyteremtő vállalatok finanszírozása is. Ebben sajátos területfejlesztési komponensként 15 millió dolláros hitelkeret áll rendelkezésre Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Nógrád és Baranya megyék ipari válságkörzeteiben a munkahelyteremtés, illetve kisvállalkozások beruházásainak hitelezésére. E hitelkeretre a pályázati felhívást a gazdasági lapokban - HVG, Figyelő - közzétevő tíz legnagyobb kereskedelmi banknál lehet pályázni. A hitel feltételei kedvezőbbek az általános hitelfeltételeknél. A hitelkeretet a kisvállalkozók ötéves lejárattal, kétéves türelmi idővel vehetik igénybe. Külön kedvezmény számukra, hogy a hiteleket nemcsak ipari, hanem építőipari, szolgáltató, idegenforgalmi beruházásokhoz is igénybe vehetik. Kérem válaszom elfogadását. (Kis taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Hatvani Zoltán képviselőtársaimat, egyetért-e a válasszal.
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! A kérdésemre adott válaszát el kell fogadnom. Miután úgy tettem fel a kérdést, hogy hogyan kezelik, választ kaptam rá. Hát valóban így kezelik ezeket a kölcsönöket. Nem ismerjük ezt; határozottan állítom: a kifogásaink, problémáink ebből adódnak. Ezekhez a kölcsönökhöz, amiket Ön itt ismertetett, nagyon örülök, hogy hallottam, nekem is van ezekről egy listám, nagyon nehéz, fáradságos úton jutottam hozzá. Ezeket a hiteleket sokkal inkább örülnénk, ha a körzetünk bankjaiban látnánk kifüggesztve, meghírdetve. Higgye el, az egyéni körzetek képviselői, járva a körzet falvait, községeit, nap mint nap találkoznak ezekkel a kérdésekkel, amikor vállalkozásokról beszélünk nekik: vállalkoznánk, de miből, hogyan? Köszönöm szépen. Tehát a válaszát elfogadom. (Taps.)
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Hatvani Zoltán képviselőtársam a miniszteri választ elfogadta. Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 199 "igen" szavazattal 8 ellenében és 24 tartózkodással elfogadta.
Szabó Lukács, a Magyar Demokrata Fórum képviselője Rendszerváltás a főügyészek körében is címmel interpellálni kíván a legfőbb ügyészhez. Szabó Lukács képviselőtársamat illeti a szó.
Interpelláció: Szabó Lukács (MDF) - a legfőbb ügyészhez - "Rendszerváltás a főügyészek körében is" címmel
SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Túl a parlamenti választásokon, túl az önkormányzati választásokon (zaj) , már a jogi kereteket, ami azt illeti, az őrségváltás, a rendszerváltás megtörtént.
Jelenleg a tisztelt Ház előtt van az őrségváltás, ami a rendőrséget illeti. Közvetlenül megszavazás előtt áll. Az igazságügy-miniszter úr tájékoztatott arra vonatkozóan, hogy már a legközelebbi jövőben a Ház elé hozza a bírósági elnökök újraválasztásának törvénytervezetét is.
Úgy tűnik, hogy a folyamatosan változó demokratizálódás során már csak néhány terület emelkedik ki őskövületként társadalmunk tengeréből, és ebből az egyik az ügyészek társadalma. Köztudott, hogy sok más területhez hasonló módon hogyan történt korábban a főügyészek megválasztása. Nem a szakmai felkészültség, nem az egyéni becsület volt a meghatározó tényező, hanem alapvetően a párthűség, egy meghatározott párthoz való hűség, hűség az MSZMP-hez.
Közben sok minden megváltozott, de sajnos az ügyészségen belül úgy tűnik, hogy minden változatlan. Nincs okunk feltételezni azt, hogy a már évekkel korábban megválasztásra került főügyészek nem bizonyultak jó választásnak. Nincs okunk továbbá azt sem feltételezni, hogy kaméleonoknak bizonyultak volna az említett főügyészek. Sőt ellenkezőleg, meg vagyunk győződve arról, hogy ezek a főügyészek változatlan hűséggel szolgálják a Magyar Népköztársaságot. Csakhogy közben a népköztársaságból köztársasággá vált, és a köztársaság már nem ugyanazt a felépítményrendszert, nem ugyanazokat az embereket kívánja, követeli meg, mint a népköztársaság!
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az egész ügyésztársadalmon belül Ön az egyetlen, aki az európai normáknak megfelelően került megválasztásra. (Tirts Tamás közbeszólása: Szobrot neki!) Ezért Önt kérdezem arra vonatkozóan, mivel meggyőződésem az, hogy az Ön asztalán már ott van a rendszerváltás kidolgozott koncepciója, ami az ügyésztársadalmat illeti. Önt kérdezem, hogy mikor és milyen módon kívánja ezt a lépést megtenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps középről.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Az interpellációra dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr válaszol.
Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész válasza
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az interpelláció 19 megyei főügyészt és a főváros főügyészét érinti, és persze engem, hogy mit tervezek velük annak érdekében, hogy a rendszerváltás az ügyészségen is megtörténhessen.
Két dolgot kell előre bocsátanom. Az egyik a magyar igazságszolgáltatás válságos helyzete. A helyzetet ismerik, tudják, hogy ma nehéz feladat az igazságszolgáltatás működőképességének biztosítása, az, hogy működjenek a bíróságok és az ügyészségek, a jó szakemberek ne hagyják el a bírói és az ügyészi pályát. De éppoly fontos, hogy morálisan kompromittált személy az igazságszolgáltatásban ne vegyen részt.
Az ügyészi pálya vonzereje, sőt megtartó ereje csökkent, az országban 159 az üres ügyészi állás, a nyomozó ügyészi állások közül pedig 30 a betöltetlen. Ennek fő oka az, hogy az ügyész jól képzett munkaerő, és más munkáltatók kedvezőbb ajánlatainak nem mindig tud ellenállni.
A Kormány ezt fölismerte, legutóbbi ülésén elfogadta a bírák és ügyészek előmeneteli és javadalmazási rendjéről szóló törvény tervezetét.
A másik: az ország demokratikus átalakulásával összefüggésben átalakításra szorul az egész igazságszolgáltatási szervezet és az eljárás szabályozása is. Ez átfogja a bírósági és ügyészségi szervezetet egyaránt. A bírósági szervezet reformján az Igazságügyi Minisztérium dolgozik, az ügyészi szervezet reformjának előkészítésére a Kormánytól a Legfőbb Ügyészség kapott felkérést.
Az ügyészségi reform alapvető célkitűzése az, hogy a fejlett nyugat-európai országok megoldásait szem előtt tartó és a magyar közjogi tradíciókkal is számot vető megoldás szülessen. A Legfőbb Ügyészség arra törekszik, hogy a külföldi szabályozási modellek tanulmányozása, a hazai tudomány állásfoglalásainak figyelembevétele és a gyakorlati tapasztalatok kiértékelése alapján olyan szabályozás szülessen, amely évtizedekre szólóan megalapozza az állami tevékenység eme irányának alkotmányos kereteit. A munka folyik, a koncepciók két hónapon belül a Kormány elé kerülnek.
Az ügyészségi reform tehát nem szűkíthető le személyi kérdésekre. Az elmúlt időszakban, sőt az előbbi percekben is szóba került az ügyészi szervezet legitimitásának kérdése. Amikor az elmúlt év október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, az ügyészek esküt tettek a Magyar Köztársaság Alkotmányára, és a köztársaság ezt az esküt elfogadta.
Én az ügyészek megítélésénél döntőnek azt tartom, hogy esküjüket megtartják-e, szakmai szempontból munkájukat jól végzik-e, és erkölcsi tekintetben is megfelelnek a munkakörükkel szemben támasztott követelményeknek.
A politikai tekinteteket maga az Alkotmány zárja ki, mert az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
Megvallom, annál a bátor elhatározásomnál, hogy a lefőbb ügyészi tisztségre vállalkozzam, ennek meghatározó jelentősége volt, mert az ügyészi esküben szereplő, elfogulatlanul és részrehajlás nélkül való eljárásnak ez fontos biztosítéka. Az ügyészségnek kívül kell maradnia a pártok vetélkedésén, erre minden erőmmel törekszem is.
Képviselő úr köztudottnak tekinti azt, hogy az elmúlt rendszerben a főügyészek kiválasztásánál nem a szakmai felkészültség, nem a becsületes munka volt a legfőbb szempont, hanem a párthűség. Nehéz húsz főügyész úrról egy lélegzetvétellel minősítést mondani, és természetesen annak a lehetőségét sem szeretném elhárítani.
Ha én döntöttem volna, más szempontok vezéreltek volna, mint elődeimet. Azt viszont visszautasítom, hogy a ma dolgozó főügyészeket legfőképpen párthűségük alapján választották volna ki, ami mellett szakmai felkészültségük és becsületes munkájuk alárendelt jelentőségű lett volna.
A fővárosi főügyész és a megyei főügyészek szakmai felkészültségét, becsületes munkáját eddigi tapasztalataim alapján megkérdőjelezni nincs okom. Ügyészségen egyébként 1982 óta pályázat alapján töltik be az állásokat, így a vezetői tisztségeket is. A főügyészek közül 16 főügyész-helyettesi tisztségből avanzsált főügyésszé, négyen korábban pártalkalmazottak voltak. Ezt megelőzően közülük hárman az ügyészségtől mentek a párthoz, egy pedig 25 év közigazgatási szolgálat után szerződött le 3 évre a párthoz.
Az viszont nyilvánvaló, hogy ha az igazságszolgáltatási szervezet tervezett reformja során mind a bírósági elnökök, mind a megyei főügyészek megbízásának, illetve kinevezésének új rendje kerül bevezetésre, ezzel összefüggésben mind a megyei bírósági elnökök, mind a megyei főügyészek tekintetében tisztújításra fog sor kerülni. Ez csak együtt lehetséges, egyik a másik nélkül nem!
A megyei főügyészek jelenleg határozatlan időre szóló munkaviszony keretében látják el feladataikat. E munkaviszony megváltoztatására törvényre van szükség. Az időpont megjelölése az Igazságügyi Minisztériummal egyeztetve lehetséges. Előreláthatólag az elkövetkező év első negyedében látszik ez megvalósíthatónak.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Megköszönöm dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr válaszát. Megkérdezem Szabó Lukács képviselőtársamat, egyetért-e a főügyészi válasszal.
SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Főügyész Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd pontosítsak egy gondolatot, mert azt hiszem, hogy a tisztelt legfőbb ügyész úr félreértette azt a kérésemet, amikor főügyészeknek a váltását hangsúlyoztam. Nemcsak a megyei főügyészekre, hanem általában a főügyészekre gondoltam, tehát a városiakra is, tehát itt már nemcsak 19 plusz 1-ről van szó, hanem az összesről. (Derültség.)
A másik pedig: meglehet, hogy pályázattal lett betöltve már 1982 óta a főügyészeknek a posztja, viszont a bírálók között meghatározó módon az MSZMP vett részt, ez viszont nem vitatható. Én azt nem állítottam, hogy az egyéni becsület és a szakmai felkészültség nem játszott szerepet a kiválasztásban. Én csak azt mondtam, hogy meghatározó módon a párthűség volt a döntő.
A harmadik pedig, ami már az interpellációmra adott válasznak az elfogadását illeti: ha úgy kell értelmeznem a válaszát, hogy azon a napon, amikor a bírósági elnökök pályázat útján való elfogadása bekövetkezik, ha azon a napon ugyanúgy meg lesz pályáztatva a főügyészeknek a posztja is, akkor természetesen elfogadom a válaszát. Én így értelmeztem. Ha ez az értelmezés helytálló, akkor elfogadom, és erre kérem Önöket is. Köszönöm szépen.
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Szabó Lukács kévpiselőtársam a főügyészi válasszal egyetértett. Megkérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a főügyész úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: a legfőbb ügyész úr válaszát az Országgyűlés 110 "igen" szavazattal, 60 ellenszavazattal és 82 tartózkodással nem fogadta el. Az interpellációt kiadjuk az alkotmányügyi bizottságnak.
Kérdések:
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) A mai napra bejegyzett interpellációknak a végére értünk. A kérdések elmondása következik. Pál László, a Magyar Szocialista Párt képviselője kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak "A Kormány radikális programja tárgyában" címmel. Pál László kévpiselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Pál László (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A Kormány radikális gazdasági programja tárgyában" címmel
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a miniszterelnök úrhoz címeztem a kérdést. Emögött az volt, hogy a magam részéről nem vagyok egészen tisztában azzal, hogy a Kormány többi tagja közül személy szerint kihez tartozik egy ilyen ügy, mint a Kormány radikális gazdasági programja. Nem is tudom, hogy melyik miniszter úr fog válaszolni. (Rabár Ferenc pénzügyminiszter jelentkezik.) Akkor Rabár miniszter úrhoz folytatnám a kérdés feltevését.
Az Országgyűlés május 22-i ülésén megismertük a Kormány vázlatos programját. Októberben a Kormány nyilvánosságra hozta a nemzeti megújhodás programjáról, valamint annak gazdaságpolitikai összefüggéseiről szóló kiadványait, amelyekkel az országgyűlési képviselők is megismerkedhettek. Mindkét alkalommal aláhúzta a Kormány: viszonylag gyors ütemben, de fokozatosan kívánja megvalósítani gazdaságunk átalakításának programját. Az utóbbi hetekben azonban a tömegkommunikáció különböző fórumain új típusú bejelentések hangzottak el a Kormány képviselői részéről a gazdasági program fokozatosságát illetően. Mindenekelőtt dr. Matolcsy György államtitkár úr adott tájékoztatást arról, hogy a nyugatnémet gazdasági delegációt, valamint a Nemzetközi Valutaalap delegációját tájékoztatta a gazdaság radikális átalakításának programjáról, mely delegációk ezt üdvözölték.
Kérem tehát a Kormány tájékoztatását arról, hogy létezik-e ilyen radikális gazdasági program.
Másodszor: ha igen, akkor milyen módon és mikor kívánja a Kormány az Országgyűlés elé terjeszteni ezt a radikális programot.
Harmadszor pedig: amennyiben ez a program nem kerül az Országgyűlés elé, hogyan képzeli a Kormány az Országgyűlés aktív és alkotó részvételét a radikális gazdasági program végrehajtását megalapozó törvényalkotásban. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre a Kormány nevében dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr válaszol.
Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Igen, ilyen radikális program létezik. A Pénzügyminisztérium szeptember hóban készítette el a Kormány részére "A hároméves gazdasági program mozgástere, a megvalósítást szolgáló kormányzati feladatok" című előterjesztését. Ez az előterjesztés részletes számításokra alapozva vizsgálta a magyar gazdaság 1991-93. közötti fejlődésének lehetséges sávjait, és felsorolta azokat az intézkedéseket és jogalkotási feladatokat, amelyek a program megvalósításához szükségesek.
Az előterjesztés alapján a Kormány határozatot fogadott el, és a határozat figyelembevételével és a számítások további pontosításával készül az előterjesztés végleges változata, amely "Gazdasági lehetőségek, kormányzati célok és feladatok az 1991-92-es időszakban" címmel a Kormány november 17-i ülésén kerül napirendre.
A Kormány a hároméves gazdasági programot részletesen bemutató anyagot ismertetni kívánja a Parlamenttel és az Érdekegyeztető Tanáccsal, és arról széles körű társadalmi vitát kezdeményez. A Kormány mindvégig hangsúlyozta, hogy célja a gazdasági rendszerváltás, a liberalizált, világpiacba integrálódó és a magántulajdonnak döntő szerepet szánó piacgazdaság kialakítása. Ezt a Kormány nem sokkterápiával, de nem is a népszerűtlen döntések halogatásával, hanem a radikális lépések átgondolt sorozatából álló programmal kívánja megvalósítani.
A szükséges lépések legnagyobb része 1990 végén, 1991 elején megtehető, ilyen az ár- és importliberalizálás kiterjesztése, számos támogatás leépítése, a decentralizált alapok szűkítése, a privatizáció felgyorsítása. Más lépések pedig, amilyen a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás reformja, az adórendszer átalakítása, hosszabb előkészítést igényelnek. 1991 első félévében azonban már e területeken is ki kell dolgozni az új rendszereket,és így 1992-ben ezek is bevezethetővé válnak. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Pál László, a Magyar Szocialista Párt képviselője "A KGST, illetve a kelet-európai regionális gazdasági együttműködés jövője" tárgyában címmel kérdést kíván feltenni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszteréhez. Pál László képviselőtársamat illeti a szó.
íKérdés: Pál László (MSZP) - a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszteréhez - "A KGST, illetve a kelet-európai regionális gazdasági együttműködés jövője tárgyában" címmel
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Legyen szíves megengedni, hogy megköszönhessem Rabár miniszter úr előbbi válaszát, a kérdés műfaja erre nem ad lehetőséget, és hadd jegyezzem meg, hogy azért örömmel megismerném, azt hiszem, a Parlament többi tagja is ezt a programot, hiszen enélkül nem tudunk részt venni a törvényhozási munkában.
Rátérve Kádár Béla miniszter úrhoz intézett kérdésemre: Tisztelt Miniszter Úr1 Köztudomású, hogy a KGST keretében eddig folytatott együttműködés nem folytatható a korábbi módon és a korábbi szervezeti keretekben. Tekintettel a kelet-európai országokhoz fűződő több évtizedes és változatlanul fontos piaci gazdasági kapcsolatainkra, ezen kapcsolatok jelentős átalakításának és egyben megújult keretek között való folytatásának szükségszerűségére, kérem miniszter úr szíves tájékoztatását a következőkről.
1. Milyen szakaszban vannak a kereskedelmi-gazdasági együttműködés radikális átalakítására irányuló tárgyalások?
2. Hogyan körvonalazódik a regionális gazdasági együttműködés jogi és szervezeti jövője?
3. A Magyar Köztársaság Kormánya milyen törekvéseket képvisel ezen nemzetközi tárgyalások során?
4. Vannak-e kidolgozott elgondolások, illetve előrehaladott tárgyalások a magyar érdekeknek megfelelő két- és sokoldalú kormányközi egyezmények további sorsáról, különös tekintettel az energetikai tárgyú egyezményeinkre.
Megjegyzem, hogy tekintettel a kérdésekre adott viszonylag rövid időkorlátokra, szükségesnek tartanám, hogyha az egyezményekről szóló tájékoztatást külön, írásban is megkaphatnám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre dr. Kádár Béla miniszter úr válaszol.
Dr. Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének válasza
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pál László Képviselő Úr! Köszönöm a kérdéseit, mert ez alkalmat ad nekem arra, hogy külgazdasági kapcsolataink egy igen fontos területéről tájékoztassam a tisztelt Házat.
A Kormány külgazdaság-politikájának cél- és eszközrendszerén belül igen fontos helyet foglal el a közép- és kelet-európai régió országaival folytatott gazdasági együttműködés. Határozott törekvésünk a kapcsolatrendszer újraépítése, piaci alapokon, a politikai meghatározottságú paternalista, államilag vezérelt együttműködés helyett a gazdálkodók érdekeltségére, kezdeményezésére és kockázatára alapuló széles körű üzleti kapcsolatok feltételeinek a megteremtése.
Megőrízzük a gazdasági racionalitáson alapuló szakosodásból, a nemzetközi együttműködésből származó, kölcsönös előnyökön nyugvó kereskedelmi-gazdasági szálakat, sőt ezeket fejlesztjük is, és így erről az oldalról is védjük nemzetgazdaságunk stabilitását.
Az új kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszer feltételeinek kialakításáról az érintett országokkal ez év tavaszától, a Szovjetunióval pedig már körülbelül egy éve indultak meg a tárgyalások. Ezeken mindvégig következetesen képviseltük az előbbiekben vázolt törekvéseket.
A piaci típusú kapcsolatrendszer megteremtésében partnereinkkel már egyetértés alakult ki. Az átállás időigényét, az alkalmazott megoldásokat azonban még nem sikerült tisztáznunk. Ez nemcsak tárgyalások vagy akár a felek szándékának a kérdése.
A partnerországok gazdasági gondjai, mozgástere, a piacgazdasági átalakulás üteme, érdekeltségük az 1991. január 1-jétől érvényesülő dollárelszámolás esetén is az eddigieknél jobban fogják differenciálni kapcsolatainkat, a kereskedelmi forgalom nagyságát, az együttműködés formáit. Különösen az átmeneti időszak kezdetén várható, hogy a tisztán piaci megoldások mellett a bartelkereskedelemnek, a különféle szintű kapcsolt ügyleteknek is magas lesz az arányuk. A nemzetgazdaságunk számára e régióból szükséges behozatalt és agrárgazdaságunk, feldolgozóiparunk kivitelének jelentős felvevő piacát ilyen körülmények között is védjük.
A tárgyalások előrehaladásában nem maradtunk el partnereink egymás közötti tárgyalásaitól. Csehszlovákiával aláírásra kész az áttérésről szóló kormányegyezmény. Befejező szakaszába léptek a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával is a megállapodást segítő egyeztetések. E tárgyalásokon mindenekelőtt az 1990-ről jövő évre áthúzódó magyar követeléseket kell még rendeznünk.
Törekvésünk és nem megalapozatlan reményünk, hogy e megállapodásokat a közeli hetekben létrehozzuk. Az áttérés piaci kapcsolatokra azonban e megállapodások aláírásával még nem fejeződik be. Az átmenet e régióban - amely inkább években, mint hónapokban mérhető - a kormányzat részéről továbbra is kiemelt figyelmet, gazdasági pozícióvédelmet igényel.
Harmadszor: e régióhoz tartozó partnereinkkel folytatott két- és sokoldalú tárgyalásokon egy új, regionális konzultatív gazdasági együttműködési szervezet iránti igény is kirajzolódik. Az új politikai-gazdasági feltételrendszerben e szervezet válthatná fel a KGST-t. Fő feladata lehetne a tagországok világgazdasági illeszkedésének elősegítése, valamint a kölcsönös információcsere fórumaként egyes közös érdekű problémák, így az energetika, a környezetvédelem, a közlekedés gondjainak megoldása. Természetesen teljesen nyitott szervezetként, amelyben bármely tagország, bármely más integrációs szervezethez is tartozhatnak.
Az új szervezetre vonatkozó elgondolások egyeztetését az érdekelt országok miniszterei várhatóan januárban véglegesítik, és ezek után terjesztik majd elő a kormányfők részére.
A külgazdasági kormányzat az 1990 utáni új feltételrendszert rögzítő megállapodásokon túlmenően konkrét javaslatokat tett egyes környező partnerországoknak az együttműködés szélesebb kereteit, hosszabb távú irányait magában foglaló megállapodásokra is. Kezdeményeztük a fejlett ipari országokkal meglévő megllapodásainkhoz hasonló gazdasági együttműködési egyezmények létrehozását Csehszlovákiával, megújítását Jugoszláviával. Folyik a meglévő két- és sokoldalú szerteágazó egyezményrendszer felülvizsgálata.
Minthogy a tisztelt képviselő úr rákérdezett a két- és sokoldalú kormányközi együttműködési egyezmények sorsára, különösen az energia-szektorban, ezzel kapcsolatosan szeretném megemlíteni, hogy magyar részről az érdekelt gazdálkodó szervek és a szükséges főhatóságok készen állnak az egyezmények felülvizsgálatára, ezek belső felmérése, mérlegelése a legtöbb esetben már megtörtént.
A partnerek felkészültségétől, érdekeltségétől függ e tárgyalások lefolytatásának időtartama. A munka több viszonylatban a sokoldalú egyezményeknél is megkezdődött.
Abból indulunk ki, hogy az egyezmények sorsa alapvetően a kölcsönös vállalati érdekeltség függvénye, ezzel partnereink is egyetértenek, a fennmaradó egyezmények zöme vállalatok közötti üzleti, illetve keretmegállapodásokban ölt majd testet. Nemzetgazdasági érdekeinkkel összhangban álló, hosszabb távú megállapodásokra lehetősége lesz a gazdálkodóknak, ezt a kormányzat részéről is támogatjuk.
Partnereink részéről sem várható azonban, hogy ilyen megállapodásokra a szokásos nemzetközi gyakorlatnál erősebb jogi vagy kormányzati garanciát vállaljunk. Kivételesen nagy horderejű egyezmények tárgyalását így kormányzati szinten folytatjuk. Az alapvető nyersanyagok, mindenekelőtt az energia és energiahordozók importjának biztonsága érdekében az érintett magyar vállalatok, a Szovjetunióban működő külkereskedelmi szerveink folyamatos, intenzív munkát végeznek.
A Szovjetunióban ez a munka a hatásköri átrendeződés nyomán kiterjed a köztársasági helyi szervekre és kitermelő vállalatokra is. Ezek eredményeként az év végéig különféle konstrukciókban elő tudjuk teremteni a szükséges kőolaj-behozatalt, és központi, köztársasági helyi szervekkel folytatunk tárgyalásokat az 1991. évi legfontosabb energiahordozó-import megalapozásáról.
Szeretném biztosítani a tisztelt képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy a külgazdasági kormányzat a jelenlegi helyzetben az adott lehetőségek keretei között mindent elkövet az ország külgazdasági érdekeinek érdekében. Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Tájékoztatom az országgyűlést, hogy még négy kérdés és felelet van hátra, ezért arra kérem a kérdésfeltevőket és a válaszadókat, hogy minél rövidebbre, tehát a megszabott 3-3 percre szabályozzák felszólalásukat, és utána ülésünket berekesztjük.
Horváth Béla, a Magyar Demokrta Fórum képviselője "A postai dolgozók munkakörülményeinek javítása tárgyában" címmel kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez.
Horváth Béla képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Horváth Béla (MDF) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszerhez - "A postai dolgozók munkakörülményeinek javítása tárgyában" címmel
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A postai dolgozók munkakörülményeinek javítása tárgyában kívánok kérdést intézni Önhöz.
A Magyar Posta átszervezésekor 1990. január 1-jén létrejött a Magyar Posta Vállalat. Az ott dolgozó több mint 45 ezer postai dolgozó munkakörülményein az új helyzet semmit sem változtatott. A dolgozók úgy érzik, hogy a vállalat magára maradt. A Magyar Posta Vállalat 3200 postahivatalának döntő többségénél jelentős hálózatfejlesztésre lenne szükség, ezek közül is elsősorban a vidéki postaigazgatóságoknál.
A posta belső, külső infrastruktúrája, a kezelésgépesítés, a számítástechnika, a járműpark teljesen elavult, korszerűtlen, például 20 éve történt az utolsó postavonat-beszerzés.
A felsorolást folytathatnám, de mint a postai dolgozóktól megtudtam, Siklós Csaba miniszter úr alaposan ismeri ezeket a problémákat. A kedvezőtlen munkakörülmények hatására igen nagy a fluktuáció a postánál. Budapesten 25-30 százalékos.A jelenlegi szakembergárda utánpótlása sem megoldott, mivel a postai szakközépiskolában végzetteknek csak 30 százaléka helyezkedik el a postánál a kedvezőtlen munkakörülmények miatt.
A meglévő és újonnan alakuló bankok és pénzintézetek is nagy elszívó hatást gyakorolnak a szakképzett postai munkaerőre. A Magyar Posta Vállalat helyzetét nehezíti az a tény is, hogy a cég kikerült a szolgáltatást végző vállalati körből, ennek ellenére alapellátási feladatot kell ellátnia. Megszűnt a 16 százalékos adómentes bérfejlesztési lehetőség, és a dolgozók elestek az utazási kedvezménytől.
Igaz ugyan, hogy a november 16-ára meghirdetett országos sztrájkot felfüggesztő egyezmény szerint egyes vállalati területek visszakerültek a szolgáltatási körbe. Budán az I., II. és a XII. kerületben a levélkézbesítők november 8-án (csütörtökön) reggel sztrájkba léptek, és ez részben azóta is tart. A munkásgyűléseken és a válságstáb hétvégi munkájában magam is részt vettem, s az ott elhangzottak alapján kérdezem az államtitkár urat, ismerve az ország gazdasági helyzetét, tudva, hogy a költségvetési törvénytervezet vitája csak a közeli napokban várható, mégis 1991-ben milyen költségvetési fejlesztési forrásokra számíthatnak a postai dolgozók. Várható-e a hatósági árak módosulása, és a szolgáltatási kör szélesítése, bővítése elképzelhető-e? Kérdezem az államtitkár urat, milyen bíztató választ tud adni ezekre a kérdésekre.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm, a kérdésre Rajkai Zsolt államtitkár úr válaszol.
Rajkai Zsolt közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár válasza
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Horváth Béla Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Postát egy 1989. évben hozott döntés alapján három részre bontotta a törvény. A megmaradó hagyományos postai tevékenységet elkerülő, elvégző ágazat került ezután - hogy úgy mondjam - válsághelyzetbe. Ez a válsághelyzet alakította és alakítja ma is azokat a kényszerlépéseket, és hozta felszínre azokat az anomáliákat, amelyek végül is a XII. kerület sztrájkjához, illetőleg munkabeszüntetéséhez vezettek.
A jogutódvállalatok működését a tárca fokozott figyelemmel kíséri, ez azonban nem sértheti a vállalati önállóságot. A figyelmünk csupán a törvényességi felügyelet, de nem jelentheti azt, hogy a vállalat bérgazdálkodásában és egyéb gazdálkodásában beavatkozási hatállyal bírhatnak.
Magam is úgy vélem, hogy az 1990. január 1-jétől önálló vállalatként működő Magyar Posta szervezeti, működési feltételeit, a vállalati gazdálkodás helyzetét, dolgozóinak munka körülményeit folyamatosan át kell tekinteni. Ez a munka folyamatban van, felelősségteljes, nagy munkáról van szó, hiszen a következtetések és az azok alapján meghozott döntések a postás dolgozókat, hozzátartozóikat, életkörülményeiket a jelentős állami vagyont és nem utolsósorban a szolgáltatás színvonalát érintik.
Való igaz, nagy lemaradás tapasztalható a belső infrastruktúrájában, de kérdem én, miért lenne ez az infrastrukturális lemaradás különb és jobb, mint az ország átlagát és állagát jelentő egyéb más területeken. A képviselő úr jogosan mutatott rá, hogy jelentős fejlesztési lemaradást kellene rövid idő alatt e területen is bepótolni. Ennek érdekében új fejlesztési stratégiára van szükség, melynek előkészítése és kidolgozása folyamatban van.
Súlyosan érintette a postai tevékenységet és nem utolsósorban a postai dolgozókat az, hogy a közszolgálati tevékenység, a postai közszolgálati tevékenység kikerült a közszolgálatnak nevezett kedvezményezettek köréből. Való igaz, így elveszett az adókedvezmény, ez súlyosan és hátrányosan érintette a postaszolgálatot.
Álláspontom szerint a Magyar Posta Vállalat jelentős mértékben ma is közszolgáltatást végez. Ezért kezdeményezzük a közszolgáltató jelleg elismerését, a kedvezmények visszaállítását, a legfontosabb lakossági szolgáltatások érdekében. Súlyos problémák mutatkoztak az elmúlt időszakban a bérezés tekintetében. Azt el szeretném mondani, hogy a 16 százalékos adómentes bérfejlesztés jogi lehetősége nem szűnt meg annak ellenére, hogy a Posta nem tudta saját gazdálkodási körében végrehajtani ezt a bérmelést. Az adómentes bérfejlesztés mellett a korábbi években felhalmozott 22 százalékos bérlemaradást viszont a tárca kezdeményezésére sikerült felszámolni. Így 1990-ben összességében már 32 százalékos bérfejlesztésre volt mód a Magyar Postánál. Itt viszont el szeretném mondani, hogy azokat a feszültségeket, amelyeket a 32 százalékos bérfejlesztés szétosztása teremtett, a szakszervezeteknek és a munkás-érdekvédelmi szervezeteknek kellett volna felügyelniük vagy jobban felügyelniük, mert tudomásom szerint a bér arányában történt a bérek szétosztása. Konkrétan: akinek 40 ezer forintos fizetése volt, arra még kapott tizenkettőt, és akinek négyezer, az ezerkétszázat. Itt a szakszervezettől és az érdekképviseleti szervezetektől a minisztérium is elvárja a jogos közbelépést.
A vasúti kedvezménnyel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy december 31-éig még érvényben van, viszont önálló vállalatokról van szó: önálló vállalat a Posta, önálló vállalat a MÁV. Miként adhatna a postai dolgozók részére a MÁV díjtalan vagy kedvezményezett vasúti jegyeket? Ez saját hatáskörében elvégezhető, a Posta ezt megteheti a MÁV-val kötött megegyezés alapján.
A vállalati gazdálkodás helyzetének és piaci pozíciójának vizsgálata alapján világosan látszik, hogy a fejlesztéshez költségvetési forrásokra is szükség lesz 1991-ben. Ennek mértékét a költségvetési törvénytervezet vitája fogja meghatározni.
Kérdés hangzott el a postai árakkal kapcsolatban. A postai árakat 1991 januárjától szolgáltatásonként ugyan nem egyenlő mértékű, átlagosan viszont mintegy 40 százalékos hatósági áremeléssel fogjuk emelni. Ez azt jelenti, hogy az extra-szolgáltatások tekintetében magasabb, míg a hagyományos szolgáltatások tekintetében mérsékeltebb emelésre kerül sor.
Szó volt a Postáról történő munkaerő-elvándorlásról. Valóban rendkívül nagy a fluktuáció. Komolyan érinti és sérti a Posta működését az, hogy a képzett szakemberek nem találnak megfelelő megélhetést a Postánál. Ezt központi intézkedésekkel kell megszüntetni, a postai munkaerőellátás feltételeit pedig ily módon javítani.
Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az üzleti alapon folytatandó szolgáltatások körét bővíteni kell. Ennek kereteit egy új postatörvény fogja meghatározni.
Összefoglalva: a Posta helyzete nem látszik kilátástalannak és nem is az. A minisztérium nem hagyta magára a Postát.
Köszönöm a meghallgatást, kérem válaszom elfogadását.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. Következő kérdésfeltevőnk, dr. Suchman Tamás képviselőtársunk, kérdést kíván föltenni a pénzügyminiszterhez az E-alap, valamint a privatizációs kölcsön megnyílása időpontjának tárgyában.
Suchman Tamás képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Dr. Suchmann Tamás (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - "Az E-alap, valamint a privatizációs kölcsön megnyitása időpontjának tárgyában" címmel
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nagyon rövid lenni, tekintettel arra, hogy kérdésem Hatvany képviselőtársam kérdéséhez is kapcsolódik.
Az ország közvéleménye, különösen a vállalkozók, valamint a vállalkozni szándékozók, hónapok óta várják az E-alap, valamint a privatizációs kölcsönkonstrukció bevezetésének időpontját, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentumok megjelenését. A gazdaság szerkezetváltása, a vállalkozói szféra erőteljesebb kibontakozása a jelzett, illetve hasonló konstrukció bevezetésének is függvénye. Az utóbbi időben több, de nem minden tekintetben kielégítő nyilatkozat jelent meg e tárgyban. Az ügyfelek szinte tömegesen keresik fel a bankokat egy-egy nyilatkozat után, információt kérve, tájékoztatást várva.
Kérdezem tehát a pénzügyminiszter urat, mi a pontos időpontja az E-Alap, illetve a privatizációs kölcsön bevezetésének, és ezzel összefüggésben, mikor szándékoznak a feltételekről konkrét és korrekt tájékoztatást adni. Köszönöm.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr válaszol.
Dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter válasza
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az egzisztencia-alap létrehozására és működtetésére vonatkozó előkészítő munka a befejezéséhez közeledik; várhatóan két héten belül készül el az a törvény, és meg fog jelenni minden hozzá kapcsolódó jogszabály. A Kormány a 78/1990. számú rendeletében, a Magyar Közlöny november 1-jén megjelent 108. számában, meghirdette az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda hatásköréről, szervezetéről és működéséről szóló rendeletét, és az iroda feladatai közé tartozik az egzisztenciális alap működtetése is. Az egzisztencia-alap létrehozásáról, működésének szabályairól már döntött a Kormány, de a konkrét jogszabályi előírások előkészítése még folyik. Amint mondottam, két héten belül befejeződnek az előkészítési munkák, és az ezt követő pár napon belül közzéteszi a Kormány a Közlönyben a rendeletet.
A privatizációs hitel ennél kidolgozottabb állapotban van. Az ehhez tartozó eljárási rendet a kereskedelmi bankok már ismerik. Tudjuk, hogy ez nem elég, hiszen a hitelfelvevőknek is ismerniük kell a szabályokat. Célszerűnek látszik azonban összekapcsolni a privatizációs hitelhez kapcsolódó szabályok ismeretét és ismertetését az egzisztencia-alapból fölvehető hitelnek a szabályaival.
Az egzisztencia-alapra vonatkozó rendelet megjelenését követően a Magyar Nemzeti Bank sajtótájékoztatót fog tartani, majd valamennyi országos és nagyobb helyi napilapban közzéteszi mind a két hitelkonstrukció feltételeit.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm a miniszter úr válaszát. Rácskay Jenő, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván föltenni a művelődési és közoktatási miniszterhez az óvodák 1991. évi költségvetési fedezetének biztosítása tárgykörében.
Rácskay Jenő képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Rácskay Jenő (SZDSZ) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - az óvodák 1991. évi költségvetési fedezetének biztosítása tárgykörében
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület számos megyei, helyi szevezete több képviselőtársamat is felkereste az elmúlt időben amiatt, hogy nem látják biztosítva az óvodák 1991. évi működési feltételeit. Aggodalmukat megalapozza az a tény, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény 8. §-ának (4) bekezdéséből hiányzik az óvoda, mint amelyről a települési önkormányzat köteles gondoskodni. Ez azt vonja maga után, hogy az Országgyűlés sem köteles biztosítani az óvodák működéséhez szükséges anyagi feltételeket.
Ez az állításom az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdésén alapul, amely előírja, hogy a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket; dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. Központi támogatás hiányában az óvodák puszta léte is veszélybe kerülhet.
A jelenlegi, nehéz gazdasági körülmények között a családok anyagi bázisát még minden bizonnyal nagyon hosszú ideig a két kereső szülő együttesen tudja csak megteremteni. Ennek következtében nem tartjuk valószínűnek, hogy a közeljövőben az óvodás korú népesség nagy részének ne lenne szüksége intézményes nevelésre. Ez különösen jelentős probléma a kistelepüléseken. Százezreket érinthet a napközi otthonos óvodai ellátás ellehetetlenülése. Az ugyanis nem kétséges, hogy az óvodák működési feltételeinek biztosításában az államnak szerepet kell vállalnia. Kérdésem a következő: mit kíván tenni a tisztelt miniszter úr, hogy a napjainkban még jól működő és szükséges intézmény továbbra is betölthesse pótolhatatlan oktatási, nevelési és nem utolsósorban szociális szerepét? (Szórványos taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter úr válaszol.
Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, az önkormányzati törvény pontatlan megfogalmazásából az következtethető ki, hogy az óvodai ellátás nem tartozik az alapellátásokhoz, melyeket központi forrásból kell a költségvetésnek biztosítani. Ezzel kapcsolatosan a tárca és a kormány, illetve a pénzügyminiszter között több mint három hete folynak megbeszélések és számítások, hogy ennek az óvodai ellátásnak a fedezetét biztosítsuk.
A kérdés, sajnos megalapozatlanul a sajtóba is kikerült, így most kell az Országgyűlés előtt tisztáznunk, hogy a Kormány alapellátásnak tekinti az oktatás ellátását; és ahogy a törvényben kötelezi a helyhatóságokat ennek az ellátásnak a biztosítására, úgy a Kormány központi forrásból fogja - ugyanúgy, ahogy az elemi oktatásnak, vagy a közoktatásnak, és majdan a felsőoktatásnak is - a tanulók, ebben az esetben az óvodások száma szerint, tehát úgynevezett fejkvóta vagy fejszám szerint biztosítani az ellátást. Ez 1990-ben 4100 forint volt az óvodásoknak és az általános iskolásoknak egyaránt.
A Kormányhoz benyújtott és a Kormány által valószínűleg rövidesen elfogadásra kerülő, és már a pénzügyminiszterrel történt egyeztetés szerint a közoktatásra a jövő esztendőben 30 ezer forint lesz, az óvodákra pedig 15 ezer forint lesz a fejkvóta. Ezzel a központi kormányzat biztosítja az óvodák fenntartásának az alapját; természetesen ehhez a helyhatóságoknak, az önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk.
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm miniszter úr válaszát. Utolsó kérdésfeltevő Solt Ottilia, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Kérdést kíván feltenni a népjóléti miniszterhez a munkanélküli biztosítási alap tárgykörében. Solt Ottilia képviselőtársamat illeti a szó.
Kérdés: Solt Ottilia (SZDSZ) - a népjóléti miniszterhez - a munkanélküli biztosítási alapról tárgykörében
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tistzelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Hírlap immár a második nagyvonalú koncepcióról tájékoztatott minden újságolvasót, így a parlamenti képviselőket is, melyek a társadalombiztosítás rendszerére vonatkoznak. November 12-én, tegnap, hétfőn megtudtuk, hogy a Kormány Munkanélküli Biztosítási Alapot kíván leválasztani a Társadalombiztosítási Alapról, ide irányítva a társadalombiztosítási járulékbevétel 3 százalékát.
Köztudott, hogy a munkanélküli segélyek jelenleg a költségvetést terhelik. A Kormánynak a segélyfizetésen túl további messzeható stratégiai tervei vannak ezzel az új, a TB-ről leválasztott pénzalappal. A Parlament többször hangot adott véleményének, hogy elsősorban a TB önkormányzatának felállítását tartja szükségesnek. Legutóbb Kovács Pál, az MSZP képviselője interpellált ez ügyben a népjóléti miniszterhez.
Kérdezem a népjóléti miniszter urat, illetve az államtitkár urat, mely tárcák dolgozták ki a Munkanélküli Biztosítási Alap tervét, amelyet az újsághír szerint már ebben az évben a Parlament elé kívánnak terjeszteni. A népjóléti miniszter mikor szerzett tudomást ezekről a tervekről, és hogyan látja a társadalombiztosítás átfogó szabályozásának ütemezését? Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. A kérdésre Kelemen András államtitkár úr válaszol.
Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: A lényegre szorítkozva hadd mondjam el a tisztelt Háznak és a kérdező képviselő asszonynak, hogy a Munkanélküli Biztosítási Alap tervét a Munkaügyi Minisztérium dolgozta ki, a tárcánkkal való egyeztetés azonban eddig nem történt meg. Csupán szakértői véleményezés szintjén foglalkoztunk eddig az anyaggal, így a magunk részéről ezt az újságban megjelent anyagot is szakmai előanyagnak tudom csak tekinteni.
Apparátus-szintű véleményként természetesen ismerjük az anyagot, sőt körülbelül szeptember óta ismeretesek a Munkaügyi Minisztériumnak az idevonatkozó elképzelései. A mi véleményünk szerint a Társadalombiztosítási Alap jövő évi várható helyzete miatt csak profiltisztítás után látnánk kedvezőnek a kérdésben történő döntést. Hiszen itt egyrészt abban kéne dönteni, hogy lehetséges egy járulékcsökkentési eljárás, és ez igen kedvező volna - gondolom - az ország lakossága jelentős részének. Lehetséges egy járulékcsökkentési eljárás, plusz ennek a járuléknak a beépítése. És végül lehetséges a társadalombiztosítás belső átcsoportosítása az egészségügyi ellátás és nyugdíjak vonalán e nélkül az új járulékforma nélkül. Tehát a kérdés - én úgy érzem, hogy - szakmailag nyitott. Véleményem szerint szakértői vitákra van még szükség.
A Kormány döntése nyilvánvalóan a továbbiakban egy érdekegyeztetés eredménye kell legyen. Erre a finoman megfogalmazott panaszára reagálva, ami szerint az újságból kell ezt megtudni, azt tudom mondani a Népjóléti Minisztérium részéről, hogy mivel nem a mi anyagunk, nyilvánvalóan nem is voltunk ezzel kapcsolatban olyan szinten, hogy a tisztelt képviselők elé tudtuk volna hozni a dolgot. De egyébként azt hiszem, érezhető már az egészségügyi, szociális és családpolitikai parlamenti bizottságban az a nyitás, amit a minisztériumunk már gyakorol a közösségi politizálás irányában. Hiszen nemcsak a tárcaközi egyeztetésen mennek át az anyagok, hanem a kormányegyeztetés előtt a hatpárti egyeztetés is megindult, mint bevett eljárási mód.
Viszont nem tudom döntésirányításnak tekinteni a lapokban vagy esetleg egy lapban megjelenő, ilyen előzetesnek tekinthető anyagot.
Ami a kérdése utolsó részét érinti, hadd emeljem ki, hogy a jelenlegi ütemezés szerint úgy látjuk, hogy a társadalombiztosítási rendszer kiépítésének az időpontja jövő év közepéig történik meg. Természetesen még az idén meg kell történjék az 1991-es évi társadalombiztosítási költségvetésnek a kialakítása, és a Parlament meg kell vitassa még az idén. A következő lépésnek hadd jelezzem már most, hogy a jövő héten megtörténik a hatpárti előzetes tárgyalás, amelyre meghívjuk az érdekelteket a társadalombiztosítás önkormányzati anyagának témájában. Köszönöm szépen.
Döntés törvényjavaslatok sürgős tárgyalásáról
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm államtitkár úr válaszát. A mai napra bejegyzett kérdések végére értünk. Ezek után bejelentem, hogy a Kormány sürgős tárgyalást kérve benyújtotta a köztársasági megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló törvényjavaslatot, valamint a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvényjavaslatot. Ez utóbbi indoklását a holnapi napon terjeszti be a Kormány úgy, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjai megkaphassák.
Határozathozatal
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a köztársasági megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalásával. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés 207 "igen" szavazattal ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodással a sürgősséget kimondta.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalásával. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés 146 "igen" szavazattal, 34 ellenszavazattal és 28 tartózkodás mellett a sürgősséget elfogadta. Felkérem az alkotmányügyi bizottságot a törvényjavaslat megtárgyalására és véleményezésére.
Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy dr. Demszky Gábor képviselőtársunk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről lemondott a nemzetbiztonsági bizottságban viselt elnöki tisztségéről és bizottsági tagságáról is.
A bejelentést az Országgyűlés határozathozatal nélkül tudomásul veszi. Bejelentem továbbá, hogy Haraszti Miklós képviselőtársunk ugyancsak lemondott az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottságban viselt tagságáról. E bejelentést is határozathozatal nélkül tudomásul vesszük.
Tisztelt Országgyűlés! Az ebédszünetben a házbizottság kereste a lehetőségét annak, hogy az előre nem tervezett előterjesztések közül valamelyik törvényjavaslatot előre hozva indítványt tehessen a tárgysorozat kiegészítésére. A házbizottságot követő alkotmányügyi bizottsági ülésen azonban kiderült, hogy az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat rendkívüli megtárgyalására, az esetleges határozathozatalra nincs esély. Ezért a mai ülésnapon újabb előterjesztés megvitatására nem kerül sor. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Parlament kétnapos ülésén a rendkívül hatékony, koncentrált munka eredményeként a vártnál korábban sikerült a tárgysorozat végére érni.
Tekintettel arra, hogy a holnapi napon frakció- és bizottsági ülésekre kerül sor, képviselőtársaimnak eredményes felkészülést kívánok, és ezzel a mai ülésnapot bezárom.
Bejelentés következik még, egy pillanat türelmet kérek.
Bejelentések: Balogh Gábor jegyző
BALOGH GÁBOR jegyző:
BALOGH GÁBOR jegyző: Az ülés befejeztével a környezetvédelmi bizottság a földszint 6. számú teremben rendkívüli ülést tart. Szintén az ülés után a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja ülést tart a képviselőházi teremben. A délutáni kisszünetre tervezett IPU-csoportok alakuló ülésére szintén a plenáris ülés után kerül sor a főemelet 55. számú teremben. Tekintettel arra, hogy ez viszonylag rövid időt vesz igénybe, az MDF frakcióvezetővel történt egyeztetés alapján kérjük, hogy az érintett MDF-tagok is vegyenek részt rajta. Holnap, 14-én a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja 9 órától az országgyűlési irodaházban tart frakcióülést. Köszönöm szépen.
Az ülésnap bezárása
ELNÖK: (Vörös Vince)
ELNÖK: (Vörös Vince) Köszönöm. További jó munkát és jó pihenést kívánok képviselőtársaimnak.