DR. HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány a módosító javaslatok közül többel egyetért - ezekre részletesen ki fogok térni a részletes vitát követő szavazás során. Szeretném azonban megindokolni, melyek azok a pontok, amelyeknél a módosító javaslatokkal, mint a jogszabály logikáját támadókkal, nem tudunk egyetérteni. Azt hiszem, hogy az egyik legsarkalatosabb kérdésként merülhet fel a későbbiek során is - az eddig előadottakból ki is derült - az az előterjesztés, hogy a hivatalvezető kinezevéséhez a belügyminiszter hozzájárulása szükséges. A kormány álláspontja mindenki által közismert. Mik ennek az indokai? Egy humánpolitikai logikát szerettünk volna végigvinni, nevezetesen azt, hogy a főosztályvezetőt a minisztériumi szervezetben is és mindenhol a miniszter nevezi ki. A hivatalvezető osztályvezetői besorolású. Persze ez egy formális dolog csak, de tartalmi kérdés. Célszerűnek azt tartjuk, hogyha a köztársasági elnök működéséhez kötött köztársasági megbízott mellett a szakszerűséget és a kontinuitást, magyarul a folyamatosságot szolgáló hivatalvezető nincs hozzákötve sem érzelmileg, sem jogszabály útján csak és kizárólag a köztársasági megbízotthoz. Úgy gondoljuk, hogy a köztársasági megbízott, ha kizárólag és egyértelműen, a jogszabály által meghatározottan is kontroll nélkül kapna lehetőséget a hivatalvezető személyének a kiválasztásához, akkor előfordulhatna az a helyzet - ami elő is fog nagy valószínűséggel fordulni -, hogy olyan, a személyéhez közel álló és nem a szakmai szempontokat figyelembe véve, személyéhez közel álló embert nevez ki, akinek a személyében nem biztosított a hivatal szakszerű vezetése - és itt a szakszerűség az egyértelmű felvetésünk -, és a kérdés: nem biztosított a hivatal szakszerű vezetése, és az ő személyében ebben az esetben nincs garancia arra, hogy a hivatal folyamatos működtetése biztosítva lenne. Úgy érzem, hogy nagyobb garancia az, hogyha a közszolgálati védőernyőt is ráborítjuk a hivatalvezetőre, amit szeretnénk feltétlenül, erre a beterjesztett törvényjavaslat - a közigazgatási dolgozókra vonatkozó törvényjavaslat - már jelzést ad egyrészt, másrészt pedig a belügyminiszterhez oly módon kötnénk a hivatalvezetőt, hogy a belügyminiszter előzetes hozzájárulása kell. Ez nem a politikai szférába való áttolása a hivatalvezetőnek, hanem kizárólag egy magasabb szintű szakmai kontrollt jelent, gyakorlatilag az erősen politikai attitűdű köztársasági megbízott személyi kiválasztásával szemben egy kontroll. A magam részéről úgy érzem, hogy ez a központi irányítás ebben az esetben a Belügyminisztérium jogkörét és lehetőségeit semmilyen módon sem bővíti, ettől nem lesz lehetősége a Belügyminisztériumnak arra, hogy az önkormányzatok életébe belenyúljon, pontosan azért, mert a hivatalvezető az önkormányzatok életébe vajmi kevéssé tud az önkormányzati törvényt is ismerve és az ott biztosított lehetőségeket tudva belenyúlni. Ezért én nem látom jelentőségét annak, hogy csak a köztársasági megbízott dönthessen a hivatalvezető személyét illetően. Ebből értelemszerűen következik az is, hogy számomra egyszerűen értelmezhetetlen minden olyan megállapítás, amely azt mondja, hogy az önkormányzati törvénnyel ellentétes lenne. Az önkrományzati törvény a hivatal dolgozóiról és nem a hivatalvezetőről beszél, ez úgy gondolom, egy pontos jogértelmezés. Rendkívüli jelentősége lehet még a későbbi, a részletes vita során annak - és nagy valószínűséggel lesz is -, hogy a költségvetésben hol lesznek szabályozva a köztársasági megbízottak kiadásai. Hogy fejezetben-e - én nem értek hozzá, de nem tudok arról, hogy fejezetben, hogy a Belügyminisztérium költségvetésén belül önálló fejezetet kaphatna a köztársasági megbízott. Engem a szakemberek úgy tájékoztattak, hogy ez fogalmilag kizárt, önálló cím lehet, de fejezet nem. Ezt csak a szakszerűséggel kapcsolatban jegyzem meg, ezt én nem tudom, ezt a szakemberek el fogják dönteni, de nem ez a meghatározó ebben az esetben. Ebben az esetben a meghatározó az, hogy most a köztársasági megbízottakkal és egyéb feladatokkal, költségeket igénylő feladatokkal együtt van beállítva a költségvetésbe. Még nem tudjuk pontosan, hogy milyen összeg lesz az, amelyet a köztársasági megbízotti hivatalok működése igényel, nem tudjuk még azt, hogy hol tudjuk őket pontosan és milyen bérleti díj ellenében elhelyezni; nem tudjuk azt pontosan, hogy milyen nagyságrendű hivatali apparátussal működnek, és ezért külön, e vonatkozásban a Belügyminisztérium a külön címet illetően nyilatkozni még nem tud, hiszen be van terjesztve a költségvetésről szóló törvényjavaslat. Nyilvánvaló dolog, hogy a Belügyminisztériumnak létfontosságú érdeke az, hogy a köztársasági megbízotti hivatalok egészségesen működjenek és a működésükhöz feltétlenül szükséges összegeket biztosítani fogja. Én ennek politikai rációját nem látom, hogy külön címben lehessen szabályozni a köztársasági megbízotti hivatalok költségigényét a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül. Úgy gondolom, hogy a hivatalvezetők kinevezésével kapcsolatban fel kell hívnom az előterjesztők figyelmét arra, hogy akkor, amikor az indokolásban, de a bizottsági vita során is, arra hivatkoztunk, hogy az önkormányzatisággal és a nyugat-európai gyakorlattal fut szinkronban az, amit előadtunk, fel kell hívnom az Önök figyelmét arra, hogy Hollandiában a polgármestert, nem a polgármester hivatalát, hanem a polgármestert is a Kormány nevezi ki. Akkor, ha én elfogadom, mint ahogy elfogadtuk a politikai egyeztető tárgyalások során, akkor, amikor az önkormányzati törvény logikáját kidolgoztuk, ha elfogadjuk azt a példát, amelyet a szabad demokraták volt frakcióvezetője hozott - és amelyet a jegyzőkönyv tartalmaz -, hogy a francia prefektusi rendszerhez hasonlítható - nem az, mert nem így szólt a volt frakcióvezető előadása, hanem hasonlítható a köztársasági megbízott intézménye, akkor számomra értelmezhetetlen most ugyanezen szabad demokrata frakció részéről annak fenntartással fogadása, hogy a hivatalvezetőt a Kormány nevezi ki. Akkor, amikor azt a jogszabályt megszerkesztette a Belügyminisztérium, figyelembe vettük és átnéztük a hatpárti egyeztetés során született jegyzőkönyveket, azokat a jegyzőkönyveket, amelyek tartalmazták a szabad demokraták álláspontját a köztársasági megbízott jogállásával kapcsolatban, és megkíséreltük a működőképességet is figyelembe véve és szem előtt tartva annak szellemében ezt a jogszabályt megalkotni. Ilyen körülmények között ezen két elvi kérdéssel, fenntartással kapcsolatban ez a véleményem, ez a Belügyminisztérium véleménye és ezt az álláspontunkat tartjuk a továbbiak során is. Azzal kapcsolatban, hogy az egységes hivatalon belül legyen megyénként hivatal vagy ne legyen, az érvünk a következő. Csak és kizárólag racionális érveink vannak, nevezetesen az, hogy a polgárnak ne kelljen olyan rendkívül sokat és messze utaznia. Magától értetődő, hogyha a Parlament az önök indítványát elfogadva úgy dönt, hogy csak egyetlenegy helyen legyen hivatal, a régió székhelyén, akkor ezt a Belügyminisztérium elfogadja, legfeljebb a polgár nem 60 vagy 80 kilométert, hanem 200 kilométert fog utazni. Kizárólag azért döntött így a Belügyminisztérium, hogy ilyen tartalommal terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, hogy kíméljük a polgárt, az állampolgárt, minél kevesebbet kelljen utaznia. Azzal kapcsolatban, hogy lehetséges létrehozni - Gál képviselő úr, kénytelen vagyok a képviselő úr nevét mondani, elnézést kérek -, hogy kötelező legyen létrehozni ezt a hivatalt, vagy ne legyen kötelező létrehozni ezt a hivatalt, itt egy államigazgatási alapelvre hivatkoznék, hogy a hivatal szerkezetét illetően mi nem szeretnénk arra az útra tévedni, hogy akkor lehessen hivatalt létrehozni, amikor egy hivatalvezető akarja. A közigazgatás, a szerkezet legyen jogszabályokban pontosan rögzített és körülírt, és ha önök úgy döntenek, hogy az egységes hivatalnak legyenek-e - mindegy, hogy minek nevezzük - megyei kirendeltségei, akkor legyenek, de azt ne tegyük semmilyen módon sem, hogy lehetőségként adjuk csak meg ezt. Köszönöm.