DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Sok adót fizetnek vagy nagyon sok adót fizetnek? Vajon mit válaszolunk azoknak az embereknek, akik ideküldtek bennünket? A kérdést ebből a szempontból nem lehet megnyugtatóan megválaszolni. Mire költjük, hogyan gazdálkodunk az adófizetők forintjaival? Mit nyújt az állam, mit kapnak az állampolgárok a befizetésekből, az elvonásokból? A kérdés így sokkal gyakorlatiasabb - a válasz lehangoló. A külső körülményektől függetlenül a költségvetés újraelosztása a nemzeti jövedelem kétharmadára, nemzetközileg is elfogadhatatlanul magas hányadára terjed ki. A hatékonysága botrányos. Az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala alacsony, pazarló, megalázó. A felhasználásban a hatékonyság, az ösztönzés, az érdekeltség, az ellenőrzés legelemibb jelei sem fedezhetők fel. Ezt a költségvetést, ezt az államháztartást, ezt a szent tehenet szolgálják a beterjesztett adótörvény-javaslatok. Kormány addig nem lehet a szabadság kormánya, amíg a felesleges terheket, a koloncot le nem veszi a nép nyakából! Teret nem biztosít az ambíció, a tehetség, az egyéni és a közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott és elnyomott energiájának! Ezek a törvényjavaslatok erre nem alkalmasak. A külső és a belső gazdasági folyamatoktól függetlenül a költségvetésnek biztosítanak abszolút elsőbbséget, holott az emberek azt követelik, hogy az ország gazdasági teljesítményével összhangban, és ne további eladósodásból éljünk! Ne engedjük tovább hatalmasodni azt a vízfejet, melyet úgy tűnik, nem lebontani, hanem elfoglalni törekedik a kormányzat! Az adók növelése ezt is jelenti! Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy dönthessünk, ezeket az adótörvényeket alapvető információk híján tárgyaljuk! A Kormány ugyanis ígéretei ellenére sem készítette el azokat a felméréseket, amelyek világos képet adnak az ország helyzetéről, és kiindulópontjai lehetnének minden további intézkedéscsoportnak. Nem tartotta be a Kormány azt az ígéretét sem, hogy a gazdasági fellendülés lehetőségét biztosító hároméves programját a legalaposabb vizsgálat céljából az Országgyűlés elé terjeszti, és amelynek alapján dönthetnénk az egymásra következő lépések sorozatának szükségességéről. A kormánypártok válságból kivezető tervei a választási ígéretek rózsaszín leányálmaiban elhaltak a mai napon. A közvélemény bizonytalanságban várja a beígért kormányátalakítást. Meg kell akadályoznunk, hogy ezen a címen a Kormány újabb hónapokra kérjen haladékot a hatásos intézkedések megtételére! Az ország nem is annyira katasztrofális gazdasági helyzetével volt összefüggésben az a beszéd, amelyben a miniszterelnök úr minden dolgokról az igazat, a tiszta igazat mondta el. Fontos ez számunkra, hogy a gazdaság következő évi szabályozásáról ezen ismeretek tudatában dönthessünk. Tisztelt Országgyűlés! Az adófilozófiai vita évek óta tart hazánkban arról, hogy az alacsonyabb adókulcsok ösztönzik-e a termelést, és végső fokon magasabb termelés, magasabb nemzeti jövedelem mellett kedvező, növelő hatással vannak az adóbevételekre is. A Kormány, sajnos, tovább növeli az adókat, a források centralizációját - úgy látszik, ezzel ellentétes véleményen van. Legnagyobb megdöbbenésemre a tájékoztatóban még ezt a megállapítását is rögzítette - idézem -, hogy "A gazdaság szereplőinek mozgásterét nem az adórendszer korlátozza.". A magyar gazdaság, a magyar gazdálkodók adóterhe másfélszerese, kétszerese a piaci versenytársakat sújtó központi elvonásoknak, döntő mértékben korlátozzák a lehetőségeket és az eredményes piaci szereplést. A beterjesztett javaslatokból megállapítható, hogy a hatalmon lévőknek nem sürgős a gazdasági rendszerváltás. Az 1990-es esztendőt teljes egészében a politikai átalakítással töltöttük el, és a tervezetek 1991-re sem mutatják a gyökeres átalakítás szándékát. Ez pedig tűrhetetlen, hiszen minden figyelmünket a termelésre kellene összpontosítanunk; a gazdaság, a gazdálkodás gondjai semmivel sem kisebbek, mint a politikaiak voltak! Nem engedhető meg még egy esztendő késedelem, hiszen a gazdaság már az idén is mérhetetlen károkat szenvedett el, és ma már veszélyezteti az ország működőképességét. A Kormány nem javasol rendszerszerű változásokat az adótörvényekben, nem lát lehetőséget az adómértékek, az adókulcsok érdemi módosítására, csökkentésére. Annyi pocskondiázás után ezzel tulajdonképpen szentesíti és magáévá teszi a Németh Miklós vezette kormány és pénzügyminisztere, dr. Békesi László adópolitikáját utólag. Erre nekem kell emlékeztetni, ha már - nyilván nem szemérmességből - elfelejtették ezt megtenni. (Taps a bal oldalról.) Szabó Iván képviselőtársam hasonlatához egy megjegyzést engedjenek meg: akinek gyémántja sincs, akinek szene sincs, az a másét csiszolgatja. (Derültség és szórványos taps.) Nem az a legnagyobb baj, hogy nem tudtak jobbat kidolgozni, hanem az, hogy sok helyen rontottak rajta. Az előző Kormány tagadhatatlan sikereit arra kívánják felhasználni a változatlanságra hivatkozva, hogy leplezzék azt a szándékot, hogy a bérből és fizetésből élőket nagymértékben megterhelik adókkal, míg másokat további előnyökhöz juttatnak a kedvezmények szélesítésével. A KGST széteséséből, a dollárelszámolásra történő átállás cserearány- veszteségeiből, az új kis- és középvállalatok kiépülésének költségeiből, az új tőkés réteg kialakulásainak terheiből keletkező, a továbbiakat még tovább növelő adókat a kormányzat szinte kizárólag a bérből és fizetésből élőkre kívánja hárítani. Én ezt nem fogadom el. Önök arányos teherviselést ígértek, valósítsák meg! (Bekiabálás balról: Úgy van!) Sajnos a Kormány javaslatai - a gazdasági program híján - csupán egy évre szólnak. Célszerű lenne pedig már most működtetni egy közép- és hosszabb távú adórendszer egyes elemeit, lehetővé kellene tenni azok kipróbálását, és a fokozatos átállással a nagyobb megrázkódtatások elkerülését. Az államtitkár asszony utalásával szemben erre vonatkozóan a tervezetben nincsenek beépítve javaslatok. Nagyon nagy hiba, hogy a kormánykoalíció államháztartás-reformjáról szóló elképzeléseit nem ismerhetjük; ez sajnos további súlyos késedelmet okoz a gazdasági rendszerváltásban. Helyes viszont, hogy nem javasolják az általános forgalmi adó gyökeres átalakítását, bár a jelen rendszer hibái ismertek. Magam is egyetértek ugyan a nulla és 25 százalékos adókulcs egymáshoz való közelítésével és a jelenlegihez képest a kedvezményes adókulcs alá tartozó fogyasztási javak körének szűkítésével, de ez a lépés ma az ország súlyos, válságos helyzetében nem léphető meg. Nem léphető meg, mert a nulla adókulcs az élelmiszerekre és olyan alapvető szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek árának az emelése elsősorban és elviselhetetlenül sújtaná az alacsony jövedelműeket, a sokgyermekes családokat és a kisnyugdíjasokat. Ezt nem helyeselhetjük. És nem fogadhatjuk el ezt a változtatást azért sem, mert nem akarunk további inflációt gerjeszteni. Hiszen ez a lépés a mi számításaink szerint mintegy 12 százalékos áremelkedést okozna. Az 1991. évi eddig közel 40 százalékost ezzel megtoldani már nem lehet, hiszen így az inflációs folyamatok könnyen ellenőrizhetetlenné válhatnak. Nehezen érthető, hogy a Kormány az Érdekegyeztető Tanáccsal kötött megállapodással ellentétben miért nyújtotta be a 16. § B-változatát, a benzin és az olajok ÁFÁ-jára vonatkozó javaslatát. Mi, szocialisták, a fix összegű fogyasztási adó mellett vagyunk, az A-változatot fogadjuk el. Részben azért, mert féltjük a költségvetést egy, az olajárcsökkenéssel bekövetkező adóvétel- csökkenéstől, részben pedig azért, mert az ÁFA bevezetése ezekre a termékekre, a visszaigénylés egy öngól lenne, hiszen nem lehetne elválasztani a jogosultak és a jogosulatlanok körét, főként pedig azért, mert ez az áremelkedéssel együtt ellenőrizhetetlenül növelné a költségvetés bevételeit, és egy ár- ,adóspirált indítana be, ami kész öngyilkosság. Örülök annak, hogy a korábbi adótörvényben meghagyták a beruházási ÁFA eredeti csökkentési ütemét. A beruházások további csökkenése ugyanis katasztrofális helyzetet teremtene, meglévő vagyonunk felélését eredményezné. Az ÁFA-törvénymódosítást a beterjesztendő módosításokkal elfogadjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.