DR. BECKER PÁL (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immáron nagyon régi hagyomány, hogy az angol pénzügyminiszter költségvetését egy kopott bőröndben viszi a Parlamentbe, ezzel is jelezve, hogy a kincstár milyen üres, és ezért milyen megszorítást kell hozni. Ha a fejlett angol parlamenti demokrácia hagyományait ezen a téren is át akarnánk venni, akkor - figyelemmel az államkassza tragikus helyzetére - az 1991-es magyar költségvetést papírstanicliban kellett volna a tisztelt Ház elé hozni. Már az előkészítő munkálatok során nyilvánvaló volt, hogy népszerűtlen törvényjavaslat készül. Az Országgyűlés előtt fekvő javaslatnak ugyanis egyszerre kell gyógyírt találnia több olyan sebre, amelyből külön-külön is nehéz lenne felépülni. Gondolok itt a mindenki által ismert tényekre, a KGST váratlanul gyors összeroppanására, az Öböl-beli politikai-katonai feszültség gazdasági kihatásaira, az aszályra. Mindezek akkor sújtották és sújtják a magyar gazdaságot, amikor létező erejével a piacgazdaság kialakításának nagyon sok áldozatot kívánó feladataira kell koncentrálnia. Talán még ezek együtt sem jelentenének megoldhatatlan problémát, ha nem nyomna minket a múlt, a tegnap feleslegesen eltékozolt dollármilliók mai terhe. A nyugati kölcsönökből finanszírozott viszonylagos jólét árát ma kell megfizetnünk. Platón, a nagy görög filozófus, amikor egy hajdan jobb házból való embert látott kenyeret és vizet ebédelni, így szólt hozzá: "Óh, barátom, milyen fönnségesen és ízletesen ebédelhetnél most, ha oly fényesen nem reggeliztél volna!" A mi sorsunk annyiban különbözik ettől az emberétől, hogy még a reggelink sem volt túlzottan fényes. A felsorolt gondok megoldását kell magára vállalnia a gazdaságpolitikának, azon belül is a költségvetési politikának. Olyan közegben, amelyben a kipróbált közgazdasági iskolák tanításai nem vagy alig alkalmazhatók. Nincs kialakult elmélete a szocialista gazdaságból a piacgazdaságba való átmenetnek, ezt nekünk kell kidolgozni. Meglévő külső és belső elkötelezettségeink, az átalakulóban levő, de egyik napról a másikra megváltoztathatatlan struktúrák, mint például a nagy ellátó rendszerek, közigazgatás, az ipar- és bankrendszer mind-mind lassítják a vágyaink szerint gyors folyamatot. Szerkezetében és szemléletében új költségvetés fekszik a tisztelt képviselők előtt. Évtizedes tabuk dőltek le azáltal, hogy ma már mindenki megtudhatja, mire és mennyit költöttek az egyes minisztériumok. Nem titok többé a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium gazdálkodása sem. Mindezek alapján az egész költségvetés jobban áttekinthető, s ami még ennél is fontosabb, ellenőrizhető. Természetesen ez az átalakítás csak egy állomás lehet a további fejlesztések folyamatában. A még megalkotandó új államháztartási és számviteli törvény és a nemzetgazdaság információs rendszerének átalakítása után lehetőség nyílik egy valóban korszerű költségvetés kialakítására. A szerkezet átalakításának azonban már tartalmi következményei is vannak. Az Állami Fejlesztési Intézet ezidáig költségvetésen kívüli szervezetként működött, amelynek tartozásai most már a költségvetést terhelik. Ezzel a szükséges átalakítással a költségvetés már a tervezés pillanatában 20 milliárd forint hiánnyal indult. Ehhez járult még a KGST-piac összeomlása miatt jelentkező 60 milliárdos bevételi hiány és a Társadalombiztosítási Alaptól a családi pótlék emelése során átvállalt 17 milliárd forint. Az 1991-es fizetési kötelezettségeink mintegy 43 milliárd forinttal haladják meg a tavalyit, és ezt az összeget szintén a költségvetésnek kell kigazdálkodnia. A hosszú évek során begyakorolt mechanizmusok révén nagyon nagy igény jelent meg a költségvetéssel szemben. Az egyes minisztériumok indokolt és indokolatlan elvárásainak teljesítése messze meghaladná az ország teljesítőképességét. A támogatások egy részét feltétlenül fenn kell tartani, sőt növelni kell, másik részét viszont radikálisan meg kell szüntetni. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a bekövetkezett politikai-gazdasági változásokat az intézményi struktúra változása objektív okokból lassabban követi. Egymás mellett él még a régi és az új közigazgatási rendszer. Nem fejeződött be a költségvetési intézmények, minisztériumok teljes felülvizsgálata és a szükséges mértékű leépítése. Itt nemcsak a régi és új kormányintézményekről van szó, hanem például az önkormányzatok munkájáról is. Az újonnan megválasztott önkormányzati vezetők jövedelmei, illetve ezek közterhei országos szinten többletköltséget jelentenek, ugyanakkor ma még kevéssé érzékelhető a végrehajtó szervezetek költségeinek csökkenése. A megválasztott polgármesterek tevékenysége nyomán a szó igazi értelmében vett gazdálkodás hatásai azonban már a következő évben jelentkezni fognak. A korábbiaktól eltérő a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a normatív állami hozzájárulásokat, valamint a személyi jövedelemadóból származó bevételeket. Úgy véljük, ez - ha megkésve is, de - fontos segítséget nyújt a nehéz, 1991-es év megszervezéséhez. Mindezek azonban nem könnyítenek azon a gondon, amit az önkormányzatoknak nyújtandó támogatások reálértékének csökkenése jelent. Figyelembe véve a várható inflációt, a támogatások 32%-os növekedése egyértelműen csökkenést takar. Mindezt ellensúlyozhatja a volt tanácsi vállalatok privatizációjából származó 20%-os jövedelem, valamint az a lehetőség, hogy az önkormányzatok vállalkozásba kezdhetnek. Alapvetően pozitív tendenciának tekintjük, hogy a költségvetés csökkenti az állami támogatások mértékét, s fokozatosan kivonul a vállalati beruházásokból. Biztató jel az is, hogy a gazdálkodó szervezetek befizetései megközelítőleg 9%-kal csökkennek. Mindez azt jelenti, hogy az állam a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít a piaci viszonyok érvényesülésének. A számok azonban mást is megmutatnak. Az általános befizetési csökkenés mögött az is megjelenik, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, akkor a megszüntetett kedvezmények miatt a vállalati nyereségelvonás növekszik. Ez pedig növeli a jövedelemkoncentrációt, nehezítve ezzel az érdemi vállalati gazdálkodást. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Gyakorlatilag változatlan szerkezet mellett a volumen- és árváltozások eredőjeként nő a fogyasztási adó, s ugyan kisebb mértékben, de az általános forgalmi adó is. Az 1990-es kulcsokat feltételező személyi jövedelemadó rendszer jelentős mértékben növeli a befizetési kötelezettségeket, a társadalom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzetbe. A költségvetésben a GDP több mint 43%-a centralizálódik, ami relatíve magas érték. Az alapvető kérdés azonban a következő: vagy csökkentjük a feladatokat, s akkor csökkenthetők a költségvetés bevételi tételei is, vagy ellátjuk külső- belső kötelezettségeinket, s ezt valamilyen formában megfinanszírozzuk. Ehhez azonban csak belső erőforrások vehetők igénybe, hiszen a nemzetközi pénzvilág egyértelműen kifejezte, hogy ennél nagyobb költségvetési hiányt nem fogad el. Eladósodott gazdaságunknak viszont folyamatosan szüksége van külföldi kölcsönökre, ezért ezt a véleményt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig kitérjek az Állami Számvevőszék véleményére. Először is megköszönöm Hagelmayer elnök úr tanácsait. Úgy érzem, hogy ezek nagy részét a Kormánynak meg kell fogadnia. Írott jelentésükben az áll, hogy a költségvetési törvényjavaslat ellentmondásban van az Állami Számvevőszékről és az önkormányzatokról szóló törvénnyel. Jogászaink szerint nincs ellentmondás. Meggyőződésem, hogy ez jellegzetesen olyan ügy, amelyet szakértői tárgyalásokon és nem a plenáris ülésen kell megvitatni. Történetírók feljegyezték, hogy amikor az ókori Rómában álmában meghalt egy rendkívül eladósodott ember, Augustus császár elküldte szolgáit, hogy bármilyen áron, de vegyék meg a párnáját. döntését így indokolta: "Mert én rosszul alszom, s kell az a párna, amelyen ilyen jót lehet ekkora adósság mellett is aludni". Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nem párnára van szükségünk, hanem olyan költségvetésre, amely az elkerülhetetlen terheket megpróbálja az adott keretek között igazságosan elosztani. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak a következő feltételek egyidejű teljesítése esetén tudja elfogadni az előterjesztett költségvetést. Felkérjük a Kormányt, hogy még a költségvetés vitája során vizsgálja felül az egyes intézetek költségvetését, és az érdemi döntések után felszabaduló pénzből a lehetőségek szerint csökkentse a személyi jövedelemadó mértékét. Tudjuk, hogy a gazdasági élet azonnali átalakítása 1990-ben objektíve lehetetlen volt. Elvárjuk azonban, hogy a következő évben a Kormány előre ütemezetten tárgyalja meg és nyújtsa be a Parlamentnek mindazokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik a piacgazdaság maradéktalan bevezetését. Ugyanakkor felszólítjuk a Kormányt, hogy haladéktalanul kezdje meg és fejezze be az intézményrendszer teljes felülvizsgálatát. Ennek során minden esetben vizsgálja meg, hogy szükség van-e az adott intézmény szolgáltatásaira, illetve nem lehet-e azt vállalkozási formában működtetni. Kezdődjék meg minden minisztérium, intézet, főosztály, osztály null-bázisú költségtervezése, s a szükséges intézkedéseket a legrövidebb időn belül hajtsák végre! Az így felszabadult pénzt pedig ne a költségvetési hiány csökkentésére fordítsák, hanem a vállalkozók és a vállalkozások támogatására! Dolgozza ki a Kormány az új, igazságos adózási rendszert, amely minimálisra csökkenti az adócsalás lehetőségét! Erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ügyeskedők hasznát a tisztességes, becsületes embereknek kell megfizetniük, s ez a gazdaság fejlődését is gátolja. A megszigorított adómorál eredményeképpen jelentkező bevételekkel fel kell gyorsítani a privatizációt, hogy a kialakuló piaci feltételeket kihasználva beindulhasson a gazdasági fejlődés. Mindezek segíthetik azokat a reményteljes folyamatokat, amelyek már ebben az évben is jellemezték gazdaságunkat. Nagy eredmény, hogy a magánvállalkozások száma 30%-kal nőtt, a tervezettnél jóval nagyobb, körülbelül 1 milliárd dollár lesz a külkereskedelmi aktívumunk, s idén a külföldi befektetések értéke elérte az 1 milliárd dollárt. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ezeket a tendenciákat tovább erősítsük. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)