DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Nagy nap ez a mai - mondhatnánk -, hiszen a demokratikusan választott Parlament a demokratikus fordulat utáni első költségvetést tárgyalja meg. Márpedig a költségvetés, mint azt mindannyian tudjuk, minden parlamentarizmus alfája és omegája; a költségvetés teszi lehetővé a Parlament számára, hogy a végrehajtó hatalmat ellenőrizze. Mégis azt kell mondanom, hogy nem nagy ez a mai nap, inkább kicsiny és szürke, és lehet, hogy évek múlva majd úgy fogunk visszaemlékezni erre a mostani költségvetési vitára, hogy szeretnénk elfelejteni azt, ami ma vagy a következő napokban történik. Én nem is csak arra gondolok, amire itt már jó néhány utalás elhangzott, és a miniszterelnök úr múlt heti beszéde hangsúlyosan kívánt vele foglalkozni, hogy milyen sötét fellegek elébe nézünk, mármint a jövő évi gazdálkodással kapcsolatban. Nem is arra gondolok, hogy a múlt terhes öröksége miatt milyen nehézségekkel kell megküzdenünk, hanem arra gondolok, hogy a Parlament milyen állapotban kapta meg ezt a költségvetést, illetve milyen lehetősége nyílik a Parlamentnek arra, hogy ezt a költségvetést érdemben vitassa. Attól, hogy az ország gazdasági állapota olyan, mint amilyen - és ebben nincs túl nagy különbség a jelen lévő pártok véleménye között -, attól még érdemi költségvetési vita folyhatna ebben a Parlamentben. Azt gondolom, ha nem lesz igazán komoly vita a Parlamentben, az nem a gazdaság állapotának következménye, hanem más tényezőknek a következménye. Mindannyian tudjuk - legfeljebb az ellenzéki pártokat ez súlyosabban és érzékenyebben érinti -, hogy a jövő év gazdálkodását meghatározó törvénytervezeteket, a jövő évi gazdaság működési szabályait jelző törvénytervezeteket milyen késedelmesen terjesztette elénk a Kormány, és különösen áll ez a költségvetésre. A televíziónézők, rádióhallgatók talán nem tudják, én csak jelezni szeretném a nézők számára, hogy itt a Katona Tamás asztalán látható paksaméta nem a teljes költségvetési paksaméta. A képviselők ezt, illetve az ennél nagyobb paksamétát alig egy héttel ezelőtt kapták meg. Talán az átlagos tévénéző, aki nem jártas a költségvetési ügyekben, ő is föl tudja mérni, hogy egy ilyen csomagot mennyire alaposan lehet tanulmányozni egy hét alatt. Ennél azonban jóval nagyobb baj, hogy a költségvetés olyan állapotban került a Parlament elé, hogy nagyon nehéz lenne még a költségvetési ügyekben járatos képviselőknek is tájékozódniuk. Hát még a költségvetési ügyekben kevésbé járatos képviselőknek! Azt gondolom, a költségvetési tervezetnek az a rögzített formája, amit kézhez kaptunk, lehetetlenné teszi, hogy a parlamentarizmus szokásos követelményeinek megfelelően a Parlament ellenőrzést gyakoroljon a költségvetési törvény végrehajtása felett! Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a költségvetési tervezet állapotán túl a költségvetés megtárgyalására rendelkezésünkre álló idő, ami tulajdonképpen ez az év, hiszen mindannyian tudjuk, hogyha ebben az évben nincs költségvetés, annak komoly nemzetközi gazdasági következményei is lesznek, eleve - függetlenül a költségvetés előállításának színvonalától - lehetetlenné teszi azt, hogy itt érdemi költségvetési vita folyjon. Jó néhányszor elhangzott már az elmúlt napokban, hetekben, de újra meg kell említenem, más országokban a költségvetési vita ennél sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb gazdasági helyzetben is, hónapokig tartó vita, és ez nem véletlen! Bár együtt végighallgattuk a Számvevőszék elnökének szóbeli kiegészítését az írásos tájékoztatóhoz, és képviselőtársaim - ugyanúgy, mint én - megkapták a Számvevőszék írásos tájékoztatóját, mégis kénytelen vagyok néhány tézist kiemelni ebből a Parlamenten túli közönség számára. Arról van szó, hogy annak a látszatát elkerülendő, hogy itt valami ellenzéki elfogultságról lenne szó, inkább a Számvevőszék hideg és mondhatni, tárgyilagos jelentését idézem, vagy legalábbis ennek tartalmát kívánom jelezni annak illusztrálására, hogy milyen költségvetést kaptunk kézhez. A Számvevőszék jelentésének - legalábbis nemcsak én, hanem más képviselőtársaim is úgy ítélték meg - fő mondanivalója az, hogy a költségvetésnek rossz a megalapozottsága. Újólag visszatérő kijelentés a Számvevőszék írásos jelentésében, hogy a bevételek sok helyen bizonytalanok. A feladatok és a rendelkezésükre tervezett pénzek kapcsolata a költségvetésben nem követhető - írja a Számvevőszék. Ahogy Becker Pál képviselőtársam is idézte, a Számvevőszék véleménye szerint a költségvetés ellentétes az önkormányzati és a számvevőszéki törvénnyel. A mi szakértőink szerint a Számvevőszéknek ebben a megállapításában igaza van. Valóban nem itt kell ezt megvitatni, de tényként mégiscsak érdemes megemlíteni, ugyanúgy, ahogy Becker Pál megemlítette. Továbbá azt állítja a Számvevőszék, hogy a központi nagyberuházások irreális összeggel szerepelnek a költségvetésben. Továbbra is homályos, nem világos az elkülönített állami alapokra fordítandó összegek felhasználásának módja. Ez, mint tudjuk, nemcsak a most ellenzéki pártok részéről, hanem a kormánypártok részéről is sokszor kifogásolt része volt a korábbi költségvetéseknek. Zavaros a munkanélküliekre fordítandó járulék szerepeltetése a költségvetésben. Nem világos - írja a Számvevőszék -, hogy mennyire determinálja a jövő évi költségvetés a további esztendőket; mennyire kötelezzük el magunkat vagy kötelezi el magát a Kormány olyan ügyekben, amelyek - függetlenül a tervezett és itt jelzett változtatásoktól - már meghatározzák az utána következő éveket. És végül, ami talán a legközérthetőbb, igen-igen hiányos a ráfordítások szükségességének indoklása. A Számvevőszék jelentésében összesen 107 ágazati feladatot, címet sorolnak fel azzal a megjegyzéssel, hogy ebből 69 címnél nem kielégítő az indoklás. Ez csak a Számvevőszék jelentése. Képviselőtársaim a szabad demokrata parlamenti csoportból további észrevételeket is fűznek hozzá, mármint a költségvetéssel kapcsolatos problémákhoz. Én nem szeretném a szót ez ügyben szaporítani. Összefoglalva az eddig elmondottakat, a szabad demokrata képviselőcsoport úgy látja, hogy a hátralévő időben - a rendelkezésünkre álló költségvetési tervezetet ismerve - nincs remény arra, hogy ebből a költségvetésből egy parlamenti tárgyalásra, valóban érdemi tárgyalásra alkalmas költségvetést formáljunk módosító indítványokkal. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a napokban kézhez kapott hároméves gazdasági program - amire tényleg csak néhány nap állt a képviselők rendelkezésére, mármint a tanulmányozására - nemhogy segíti a költségvetés áttekintését, hanem inkább, ha nem is nehezíti a helyzetet, de inkább bonyolítja. Néhány elemet emelnék ki ebből a meglehetősen vaskos, de még egyszer mondom, a költségvetés áttekinthetőségét nem sokban segítő kötetből. A 7. oldalon egyebek között az áll: "a Kormány az erős parlamenti ellenőrzés, az érdekképviseleti szervekkel és önkormányzatokkal történő párbeszéd fenntartása mellett áll". Azt gondolom, hogy a parlamenti ellenőrzése ennek a költségvetésnek szinte megoldhatatlan. Az elmondott indokok, illetve a Számvevőszék észrevételei alapján én azt feltételezem, hogy a képviselők jelentős része, sőt a Képviselőház egésze nem tudja ezt a költségvetést valóban nyomon követni a következő évben. Áttekinthetetlen lesz, hogy a költségvetésen belül, számos tételen belül mi fog történni. Ami pedig az önkormányzatokat illeti, azt gondolom, hogy itt még egyértelműbb és még elfogadhatatlanabb a kialakult helyzet. Képviselőtársam az SZDSZ parlamenti csoportjából majd részletesen foglalkozik felszólalásában az önkormányzatok költségvetésével. Én csak szeretném megemlíteni, hogy a jelenlegi állapot fenntartása tragikus következményekhez vezetne, hiszen mindannyian emlékszünk rá, hogy az önkormányzati törvény vitája kapcsán ígéretet kaptunk az illetékes miniszter úrtól, hogy az önkormányzati törvényt mint kerettörvényt megfelelő tartalommal kitöltő részletes törvényeket az önkormányzatok megalakulása előtt már elfogadhatja a Ház. Erre eddig nem volt módunk. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok működését meghatározó törvények megtárgyalására ebben az évben már nem sok esély van. Egy-egy törvényt talán meg tudunk tárgyalni, de a szükséges törvények egészét nem tudjuk megtárgyalni. Tehát ebben sajnos ez a kormányprogram nem sokat segít. Egy másik tétel. A 20. oldalán áll a programnak az Egzisztencia Alap. Amennyire emlékezetem nem csal, először, amikor hírt kaptunk erről az alapról, olyan környezetben, olyan kísérőszöveggel tették közzé ennek az alapnak a tervezetét, hogy október végéig a részletes elképzeléseket megismerjük, gyakorlatilag működni kezd ez az alap. Nincs meg ez a részletes tervezet. Azt gondolom, nemcsak én, hanem mások sem ismerik az Egzisztencia Alap működésének mechanizmusát, működésének részleteit. Egy másik tétel. A 23. oldalon szerepel ebben a hároméves tervben egy olyan megfogalmazás, amely körülbelül azt mondja, hogy a bérnövekedés korlátja az érdekegyeztető tárgyalásokon fog kialakulni. Túl azon, hogy éppen most kaptuk a szünetben a kezünkbe az Érdekegyeztető Tanács jelentését, ami ez ügyben nem sok reménnyel kecsegtet; az Érdekegyeztető Tanács egyértelműen elfogadhatatlannak tartja a költségvetést. Függetlenül attól, hogy igazuk van- e abban, hogy átmeneti költségvetést javasolnak vagy nincs igazuk, egy olyan mechanizmus, amely ennek a tanácsnak, illetve a Kormánynak a tárgyalásaira bízná a bérnövekedés korlátjának megállapítását, én azt gondolom, hogy nem megnyugtató a Parlament számára. Nincsenek olyan garanciák, legalábbis a hároméves programon és a jövő évi költségvetésen belül, amelyek megnyugtatóan jeleznék, hogy milyen módon kívánja a Kormány a bér-ár-spirál elindulását, illetve felgyorsulását megállítani. Egy újabb tétel ebben a hároméves programban: talán a legsúlyosabb probléma, amivel mindannyiunknak számolnunk kell a költségvetés tárgyalása kapcsán. A hároméves programban szerepel egy cím: várható társadalmi következmények vagy társadalmi hatások. Ebben a meglehetősen vaskos programban összesen két oldal szerepel a várható társadalmi hatásokról szólva, és ez a két oldal sem igazán megnyugtató, meglehetősen kevés konkrétum van ebben. Nincs például olyan számítás, legalábbis próbálkozás egy olyan számításra, hogy egy átlagos magyar család számára mit fog jelenteni a jövő évi költségvetés, mivel számolhat egy átlagos magyar család a következő években. Magyarul és röviden összefoglalva, ez a hároméves gazdasági program, amelynek az lenne a feladata, hogy hosszabb távlatba beállítva tudjuk mérlegelni a jövő évi költségvetést, nem segít hozzá sem bennünket, sem mást ahhoz, hogy a jövő évi költségvetéshez szakszerűen szóljunk hozzá, nem tud eligazítást adni ez a program a költségvetés egyes tételeinek ügyében. A költségvetés tárgyalása ugyanakkor a jelen körülmények között is nagy lehetőséget teremthetett volna. Függetlenül attól, még egyszer mondom, hogy milyen a gazdasági helyzet, amiről jócskán esett itt szó. Nagy lehetőséget teremtett volna a Kormány számára és természetesen a Parlament számára. A felelősség, hogy ez a lehetőség elmulasztódott, nem a Parlamentet terheli, hanem - úgy vélem, úgy véljük, hogy - a Kormányt terheli. Az a szabad demokrata parlamenti csoport véleménye, hogy egy jól előkészített költségvetés az adott körülmények, mindazon körülmények ismeretében, amelyekről a Számvevőszék elnöke beszélt is, egy jobban előkészíthető költségvetés vitája segített volna abban, segíthetett volna abban, hogy a társadalom ne csak azt a kérést ismerje meg, hogy áldozatvállalásra van szükség - amit most már jó néhányszor hallottak -, hanem világosabban láthassa azt, hogy az áldozatok milyen reményben hozandók, milyen jövő vár a társadalomra viszonylag rövid távon. Egy jó és részletes, alapos költségvetési vita lehetőséget teremtett volna arra, hogy a kormánypártok és ellenzéki pártok saját mondanivalójukkal, saját álláspontjuk alapján kifejtett mondanivalójukkal meggyőzzék a lakosságot arról, hogy a teherviselés elkerülhetetlen, és hogy a teherviselés kialakuló formáira jobb megoldás nincs. A részletes költségvetési tárgyalás elmaradása, a költségvetés említett állapota egy ilyen vitát ma már lehetetlenné tesz. Egy másfajta költségvetés - amit, még egyszer mondom, az adott körülmények között el lehetett volna készíteni - feltehetően jobb lehetőséget teremtett volna arra, hogy az érdekegyeztetésre hosszabb idő maradjon, az érdekképviseleti szervekkel lefolytatott érdekegyeztető tárgyalások is jobb lehetőséget teremtettek volna arra, hogy a társadalom elhiggye, hogy a költségvetés elfogadása nyomán kialakult megoldásnál jobb megoldás az adott körülmények között nincs. Ezt a lehetőséget is elmulasztottuk, jobban mondva elmulasztotta a Kormány a költségvetés ezen formájának beterjesztésével, illetve a rendelkezésre álló idő hiányával. Attól tartok, és azt gondolom, nemcsak én egyedül, hogy a Parlament bármilyen vitát is folytat le a költségvetés kapcsán a következő napokban, már nem tudja meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy a rosszon belül, mármint a rossz lehetőségeken belül a lehető legjobb megoldást alakította ki. Egy ilyen részletes vitának a lefolytatására - ahogy már említettem - ez a költségvetés nem alkalmas, nem áttekinthető, és idő sincs egy ilyen vita lefolytatására. Úgy ítéljük meg, hogy ez a költségvetés ebben a pillanatban és feltehetően a vita nyomán is olyan állapotban marad, hogy senki, még a leglojálisabb képviselő sem tudhatja pontosan, hogy egy-egy tétel a költségvetésen belül vajon véletlen, mondhatni így közszóval: slamposság következménye-e, esetleg az időhiány következménye-e, esetleg az elnagyolt tervezés, kalkuláció következménye, a téves gazdaságpolitika következménye vagy esetleg a gazdasági krízis következménye. Ezeket a különbségeket már nincs módunk megállapítani. A költségvetés tárgyalásának másik előnye az lett volna, mármint érdemi tárgyalásának másik előnye az lehetett volna, hogy a költségvetés tárgyalása során kialakulhatott volna az ellenzék és a kormánypárt között az a viszony, ami a parlamenti demokráciákban szokásos. A jelenleginél nagyobb bizalom és nagyobb tolerancia teremtődhetett volna a költségvetés tárgyalása során. Azt gondolom és attól tartok, hogy ezt a lehetőséget is elmulasztottuk. A mi feltételezésünk szerint, a szabad demokraták feltételezése szerint egy ilyen, normális parlamenti mechanizmusok révén kialakuló ellenzéki és kormánypárti együttműködés, illetve normális viszony nem pótolható póteszközökkel, a szokásos parlamenti tárgyalásokat megkerülő pártközi tárgyalások mechanizmusával. Ez csak kényszereszközként képzelhető el. Úgy véljük, hogy a miniszterelnök úr múlt heti javaslata a pártközi tárgyalásokra ebből a problémából adódik, és túl azon, hogy a miniszterelnök úr javaslata éppen akkor hangzott el, amikor a költségvetés és az adótörvények pártközi tárgyalásairól kitűnt, hogy semmiféle segítséget nem tudnak adni a parlamenti tárgyalásokhoz, mert semmiféle plusz mechanizmust nem bocsátanak rendelkezésünkre a Parlamenten belüli mechanizmusokhoz képest, még egyszer mondom, aggódunk amiatt, hogy pótmegoldásokra kényszerülünk ahelyett, hogy a valódi megoldásokkal élni tudnánk. Ami a pártközi tárgyalásokat illeti, erről szeretnék még néhány szót szólni. A Szabad Demokraták Szövetségének véleménye szerint ameddig nincs kiforrott, egységes kormányzati álláspont, amíg nincs együttműködés a kormánykoalíció pártjai között, amíg a Kormányon belül vagy a legnagyobb kormánypárton belül egymást kizáró vélemények vannak jelen, addig a pártközi, a kormánypártok és az ellenzék közötti tárgyalások nagyon-nagyon kevés reménnyel kecsegtetnek. Én nem szeretném a példákkal untatni a képviselőtársakat, csak szeretném megemlíteni, hogy egy normálisan működő Parlamentben elképzelhetetlen az, ami itt ma reggel lejátszódott, hogy egy kormánypárti képviselő, nevezzük nevén a dolgot, hazugsággal illeti a Kormány képviselőjét, erre nem hangzik el a válasz, de már önmagában az állítás, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy nem, elképzelhetetlen egy szokásos parlamenti mechanizmusban. Elképzelhetetlen az is, ami tegnap az ülés kezdetén játszódott le, hogy két kormánypárti frakcióvezető vitatkozik egymással a plénumon. Ez olyan belső ellentéteket takar, amelyeket képtelenség ellenzék és kormánypárt közötti vitával áthidalni. (Zaj.) Nevezzük nevén a dolgot, az is képtelenség, és elképzelhetetlen az országok többségében, hogy a költségvetés tárgyalásakor nincs pénzügyminiszter, hiszen bármilyen alapos is volt a Pénzügyminisztérium képviseletében itt ülő államtitkár asszony előterjesztése, mégiscsak szokatlan egy parlamenti demokráciában, hogy nem a pénzügyminiszter, aki majd a költségvetés végrehajtásáért felelni fog, ő ül itt éppen az előttem lévő székben. (Zaj.) Még egyszer szeretném tehát kiemelni, hogy túl azon, hogy a költségvetési vita érdemi elmaradása egy olyan mechanizmust iktatott ki a Parlament működési rendjéből, amely nélkülözhetetlen lenne, azt gondolom, hogy a kormánypártokon belüli vagy a Kormányon belüli nézetkülönbségeket nem pótolhatja a pártközi tárgyalás. (Zaj.) Én csak egy példát szeretnék fölidézni: a kormánypártok egy része számára mintának tekintett Németországban elképzelhető, hogy a kormánypártok addig, míg közös nevezőre nem tudnak jutni egy kérdésben, nyilvánossághoz vagy a Parlamenthez fordulnának, addig, míg a kormánypártok között nem tisztázódik egy alapvető kérdésben a véleménykülönbség, addig nem lehet Németországban az ellenzékkel tárgyalni. Nem elképzelhető ott, hogy az ellenzék segítségét kell kérni, esetleg hallgatólagos segítségét valamilyen, kormányon belüli konfliktus eldöntésére. A miniszterelnök úr - és újabb türelmet kérek Önöktől, a miniszterelnök úr - a múlt heti beszédében azzal vigasztalta magát - mondhatom így talán -, és azzal keserítette el a beszédét hallgatókat, hogy a Kormány politikájának nincs alternatívája, nem áll rendelkezésre alternatív elképzelés. Túl azon, hogy azt gondolom, hogy a kormánypártokon belüli s a kormánypártok között és a Kormányon belüli ellentéteknek lehetséges alternatívája - ugyanezen pártok kormányzása idején is úgy -, hogy az ellentéteket fölszámolják fél éven belül. Föl lehetett volna számolni, ez egy alternatív lehetőség lenne. Van másfajta lehetőség is. A miniszterelnök úr beszéde - és a beszéd nyomán és a beszédtől függetlenül is a közvélemény egy része - azt fogalmazza meg többé-kevésbé, hogy az ellenzék sem tud válságkezelő programot fölmutatni. Sőt egyes ellenzéki pártok képviselői is azt mondják, hogy az ellenzék súlyosan hibázott, hogy ilyenfajta programot nem tudott kidolgozni. Túl azon, hogy az SZDSZ-nek a gazdaság általános irányait tekintve azért van egy olyan gazdaságpolitikai elképzelése, amelyen belül, az SZDSZ-en belül nincsenek véleménykülönbségek, nincs konfliktus, tehát egységesen tudjuk képviselni azt az alapvető irányt, amit mi elfogadhatónak tartunk, ami nem mondható el a kormánykoalícióról. Azt gondolom, hogyha mi egy válságkezelő programot kidolgoztunk volna, akkor először a kormánypártok vádoltak volna bennünket azzal, hogy kétségbe vonjuk a demokratikusan megválasztott kormánytöbbség, parlamenti többség hatalmát, hiszen válságkezelő programot és általában kormányprogram jellegű javaslatot olyanoknak érdemes és szabad csak kidolgozniuk, akik a végrehajtásáért is felelni tudnak. Egy ellenzéki párt nem teheti azt meg, hogy akkor, amikor elismeri a hatalomra kerültek legitimitását, elismeri a demokratikus választások demokratikus mivoltát, és nem számít arra, és nem kívánja azt, hogy az első demokratikus választások után megalakult Kormány rövid ideig működjön csak, nem teheti azt meg, hogy olyan látszatot teremt, mintha egy másik program végrehajtására is rövid időn belül esély lenne. Sajnos, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy válságkezelő program hiányában és a ránk háruló nyomás hatására el kell kezdenünk egy válságkezelő program kidolgozását, és az SZDSZ szándéka szerint egy ilyen program kidolgozásához, kialakításához hozzá kíván fogni. (Gyér taps.) Köszönöm. (Derültség.) Mit tehet egy ellenzéki párt, pontosabban mit tehet a Szabad Demokraták Szövetsége az elhangzottak után? Látom, érdeklődéssel várják a szemben ülők, igyekszem röviden elmondani. A Szabad Demokraták Szövetsége többek interpretációjával szemben nem konstruktív ellenzék kívánt lenni a választások után, hanem azt mondta magáról, hogy egy felelős ellenzék. Egy felelős ellenzéki párt véleménye a mai helyzetben csak úgy hangozhat, hogy a rossz és az általam jellemzett költségvetés is jobb az ország számára, mintha semmilyen költségvetés nem lenne. Tehát a Szabad Demokraták Szövetsége semmiféle akadályt nem kíván gördíteni a költségvetés idei elfogadásának útjában. Világos, többször elhangzott itt a Házban, és ezzel egyezik a mi véleményünk is, ha nem lesz idén költségvetés, ha a Parlament nem tud idén költségvetést elfogadni, akkor ennek a következményei, nemzetközi következményei, Magyarország fizetőképességét illető következményei kiszámíthatatlanok és feltehetően elviselhetetlenek lesznek. Tudomásul vesszük, ha nem is fogadjuk el, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy nincs lehetőség most a hátralévő időben a demokratikus társadalmak követelményei szerint költségvetési vitát lefolytatni, de értelme sincs, véljük mi, mert ebből a költségvetésből olyan költségvetést csinálni, amely a normáknak megfelelne, nem lehet. Marad az a lehetőség számunkra, hogy elmondjuk kifogásainkat, elmondjuk néhány alapvető javaslatunkat, amely nem változtatja meg a költségvetés fő összesítését, miközben - mármint a fő összegekre mondom ezt, miközben - nem lehetünk meggyőződve arról, hogy nem lehetett volna esetleg másfajta végösszeget kihozni, hiszen - még egyszer mondom - a költségvetésből rendelkezésünkre álló információk ezt nem teszik lehetővé. Megszavazni azonban ezt a költségvetést nem tudjuk, és a félreértések elkerülése végett szeretném elmondani, nem a szokásos ellenzéki dacból, hogy a parlamenti rituálé szerint az ellenzék nem fogadhatja el a Kormány költségvetését, hanem azért, mert a költségvetésért, ezért a költségvetésért, az ebben a formában elkészített költségvetésért nem vállalhatunk felelősséget. A parlamenti szokások szerint, nem a magyarországi, hanem a demokratikus országok parlamenti szokásai szerint a költségvetésért - éppen a költségvetés parlamenti demokráciában játszott alapvető szerepe miatt - a kormánypártoknak kell vállalniuk a felelősséget, tehát a kormánypártokon áll vagy bukik - ha tetszik - ennek a költségvetésnek az elfogadása, és ehhez az ellenzék, legalábbis a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud segítséget adni a kormánypártoknak. Ugyanakkor, ha mi olyan költségvetést szeretnénk ebből a költségvetésből csinálni, amit egyáltalán alkalmasnak tartunk arra, hogy költségvetésnek nevezzünk, akkor módosító indítványokkal feltehetően lehetetlenné tudnánk tenni ennek a költségvetésnek az idei tárgyalását. Tehát kérem, értsék meg azt, amit mondok, és amit korábban mondtam, hogy mi nem kívánjuk megakadályozni ennek a költségvetésnek az elfogadását. Végül egyetlen megjegyzés. Azt gondolom, ha a parlamenti többség, a kormánypárti többség elfogadja a költségvetést, akkor is tisztában kell lennünk azzal - a vélemények ugyan abban megoszlanak, hogy mit jelent az időhatár, de -, hogy ennek a költségvetésnek a tárgyalása ügyében a közeljövőben, a jövő év első félévében, de lehet, hogy első negyedévében még találkozunk a Képviselőházban, a Parlamentben. Azt szeretnénk, ha a következő hasonló tárgyalás előkészítettebb lenne, több idő állna rendelkezésünkre, és alaposabb vitát folytathatnánk a költségvetésről, hogy elérjük azokat a célokat, amelyekről az imént bevezetőben beszéltem. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)