DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az interpelláció két kérdést, két szociális vonatkozású kérdést állít elénk. Az egyik a bányászok nyugellátásával kapcsolatos, a másik a szén fogyasztói árával és az ahhoz kapcsolódó szociális indítékú ártámogatással. A kormányzati struktúrában egyik sem az ipari és kereskedelmi miniszter kompetenciája, azonban a megelőző kérdésfelsorolásban volt néhány energiapolitikai dilemma is felvetve, nem kérdés formájában. Engedjék meg, hogy először röviden erre válaszoljak, már csak azért is, mert ha valóban, mint elhangzott, októberben az Országgyűlés elé terjesztettem a Kormány energiapolitikai koncepcióját az 549-es számon. És ugyancsak akkor a szénbányászat szerkezetátalakítási programját 556-os számon. Az ismeretes törvényhozási "csúcsforgalomban" ezekre az előterjesztésekre nem került sor, ami annál sajnálatosabb, miután az energiaellátás és energiagazdálkodás annak foglalkoztatási és egyéb vonatkozásaival együtt igen fontos és súlyos kérdése a magyar társadalomnak. Egyébként mi azt vállaltuk, amikor az emlékezetes szénbányászati megmozdulás volt, hogy a kormányzat szeptemberig megtárgyalja, és a Parlament év végéig elfogadja az idevonatkozó határozatokat. Értelemszerűen késésben vagyunk. Azt is vállaltuk - én személyesen, hiszen ott voltam a tárgyalásokon -, hogy a nyugdíjrendezés ügyében támogatjuk az érintettek javaslatát, valamint egy reális, értelemszerűen magasabb szénárat is igényeltek a bányászok. Ennek megfelelően most itt nincs idő, hogy itt erről beszéljek, de a két kérdés közül a másodikra szeretnék röviden válaszolni, bár - mondom - ez nem a tárcám kompetenciája, azonban januártól az lesz, és értelemszerűen dolgozunk azon, hogy milyen módon alakulhat ki a szénár, a fogyasztói szénár. Ami a szénárakat illeti - ismeretes, hogy ez év novemberétől a termelői szénárak megnőttek -, gyakorlatilag ezzel elértük a helyettesítő termékek által megszabott világpiaci árszintet. Tehát hacsak nem következik be drasztikus változás a külvilágban, akkor a jövő év során nem indokolt a termelői árnak a lényeges változása. A fogyasztói ár azonban valóban más kérdés, hiszen ez a fogyasztói szénár, amelyet a lakosság megfizet, igen jelentős támogatást tartalmaz. Most, decemberben körülbelül 40 százalékát fizeti a lakosság a szénárnak, és a termelői ár 60 százalékára rúg a költségvetésből hozzátett fogyasztói árkiegészítés. Ismeretes, hogy az ártámogatások mérséklése része a kormánypolitikának. Végső sorban majd Önökön, rajtunk, a Parlamenten fog múlni, hogy a költségvetés mekkora támogatást szavaz meg a fogyasztói árak és ezen belül az energiahordozók árának támogatására. A kormány-előterjesztés ismeretes módon 10 milliárdot irányoz elő, ez azonban nem csupán a szénre vonatkozik, hanem az összes többi energiahordozónak az ártámogatására is, tehát a szénen kívül például a távhőszolgáltatásra is. Ezért a Parlament végső döntésének függvényében kell majd meghatározni, hogy a fogyasztói ártámogatásokból mennyi jut a szénre és mennyi más energiahordozóra, és azon belül mennyi egy-egy fajta szénre, és végül azt is majd el kell döntenünk, hogy milyen módon lehet érvényesíteni a szociális szempontokat. Természetesen a szakemberek már most gondolkoznak, dolgoznak a különböző variációkon, és az is teljesen értelemszerű, ahogy a kérdés is tartalmazta, hogy az összes érintettel, a szakmai fórumokkal, az érdekvédelmi szervezetekkel és az érdekképviseleti intézményekkel szoros együttműködésben, véleményük kikérésével alakítjuk ki ezt a nagyon nehéz döntést; azt a döntést, amely arra ad választ, hogy mekkora lesz a fogasztói szenek ára, és milyen szociális támogatást lehet ehhez nyújtani. Ennyit tudok hozzátenni a kérdés második feléhez, és ezzel átadnám a szót minisztertársamnak, hogy a kérdés első felére ő válaszoljon.