DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Siklós miniszter úr már megelőlegezte nekem, hogy nem fogom elfogadni. Természetesen nem fogadom el. (Derültség.) Igazából nem is tudom, hány percet kellene kérni a válaszra, mert én azt hiszem, hogy nem volt a Ház történetében olyan, hogy egy beadott interpellációra már akkor válaszolnak, amikor bejelenti az elnök úr, hogy kik fognak interpellálni. A tegnapi napon az államtitkár úr, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium államtitkára már válaszolt két kérdésre, mert bármennyire furcsa, a tényfeltáró bizottsághoz tartozik, benne van, és ezekről a kérdésekről beszélt. Ma is a miniszter urak nyilván a téma súlyára való tekintettel, hosszabban beszéltek. Én megpróbálok beférni abba az időbe, ami a viszont válaszra rendelkezésre áll. Ha nem sikerül, és a Ház megszavazza, akkor nyilván tovább tudom indokolni, ha nem, akkor ott befejezem. Először is, ami a kormánybiztos személyét illeti, én úgy gondolom, személyi kérdésről beszéltem, és nem személyeskedtem. A környezetvédelmi miniszter úrnak nagyon jól kellett volna tudnia, hogy Szántó György honnan jött és ki volt. Én úgy gondolom, lehetősége lett volna akkor eldönteni, hogy ki legyen a kormánybiztosi titkárság vezetője; illetve akkor nem ajánlja kormánybiztosnak. Én ugyanakkor Sámsondi Kiss Györgyre nem személyeskedtem, hanem személyi kérdést vetettem föl. Itt a tisztelt Ház előtt kijelentem, nekem Sámsondi Kiss György úrral semmi problémám nincs. Szeretnék felolvasni egy levélrészletet, amelyet Valki László írt az akkori kormánybiztosi titkárság vezetőjének, és amely így szól, és amely egyúttal válasz Siklós miniszter úrnak a felém megalapozatlan kijelentéseit illetően. Én megalapozottan tettem fel ezt a kérdést, tudniillik nálam egy dokumentált levél van, amelyből most felolvasom, hogy ő mit írt. Tehát itt a listáról és az iratokról van szó: "Azokat, amelyeket még nem adtunk át, semmi esetre sem lenne szabad átadni, mert csupán a magyar Kormány döntésének belső előkészítését szolgálták, azokra az ellenérdekű fél velünk szemben a mi hátrányunkra hivatkozhat. Ezt is kellene mondanunk - prágai kérdés esetén-: a lista annak bizonyítására készült, hogy a magyar fél folyamatosan nagyarányú előkészületi munkákat végzett a döntés- előkészítéshez." Úgy gondolom, ez alapján tettem fel a kérdést, semmiféle megalapozatlanság nem volt! Azt is elmondtam a tisztelt Ház előtt, hogy a kormánybiztosi titkárság vezetője akkor még ott volt, amikor az interpellációt beadtam. Minek hatására lett eltávolítva, milyen indokkal, én ezt nem firtattam; ekkor ez a levél még hivatalos volt. Én tehát a személyi kérdést ez alapján tettem föl. Úgy gondolom, teljesen megalapozott volt. Ezt még egy dologgal alá tudom támasztani, ez pedig a következő: Sámsondi Kiss György kormánybiztos úr előterjesztett az egyik bizottsági ülésen hét pontot, amely alapján tárgyalni fogunk a csehszlovák féllel. Ez a hét pont úgy nézett ki, hogy a hét pontból az utolsó az, ami a magyar félnek elfogadható, a másik hat csak az ellenérdekelt félnek elfogadható! Én úgy gondolom, ilyen partiba nem lehet belemenni. Ha csak a sportot vesszük, a két szélső értéket leválasztjuk, közte maradnak azok a variációk, az az öt variáció, amely nekünk, a kormányprogramban - nagyon helyesen, ahogy a miniszter úr mondta - meghatározott elveknek nem felel meg! Még egy dolgot szeretnék mondani: a költségvetési vita kapcsán előkerült, hogy a kormányprogramban nagyon szép elvek vannak. Ez így van; ez is benne van a kormányprogramban. Pontosan ezért interpelláltam, mert a kormányprogrammal nem fér össze az, amit ma teszünk. A kormányprogram nem egy országgyűlési határozat, nem a kormánynak kifejezett határozata! Ez mindeddig nem történt meg! Azonkívül az hangzott el, Nagymarosra kimondtuk azt, hogy helyreállítunk, Bősre pedig, hogy nem fogjuk megépíteni. Az én véleményem szerint a kettő ugyanazt jelenti. De itt azért egy hatalmas tévedés van, ez pedig a következő: azt hiszem, nem szabad nekünk abban ringatózni - ami itt elhangzott mind a két minisztertől, ha jól emlékszem, de az egyiktől biztosan -, hogy halogató taktikát folytat a csehszlovák fél. Kérem szépen, ez nem igaz; mi folytatunk halogató taktikát! Miért? Azért, mert ha mi Nagymarost elkezdtük volna helyreállítani, akkor nem nyilatkozta volna azt a csehszlovák miniszterelnök a kint lévő újságíróknak és szakembereknek, hogy Nagymarost nem fogja építeni a magyar fél - legföljebb ez a Kormány nem építi meg, hanem egy másik! Én azt hiszem, erre nem kellene játszani nekünk, hanem Nagymarost el kell kezdeni helyreállítani. (Taps a bal oldalon, közbekiáltások jobbról: idő) Tudniillik ha mi azt mondjuk, hogy a csehszlovák fél halogat, akkor ezt nagyon egyszerű dologgal meg lehet cáfolni, nekik van egy elképzelésük, ez pedig úgy szól, hogy megépítjük a bősi erőművet. És kérem szépen, ők ezt teszik. Építik! Mit mondunk mi? Helyreállítjuk Nagymarost. Ezzel szemben mit csinálunk? Évi 200-300 millió forintért szivattyúzzuk ki a vizet a munkagödörből, és vontatjuk a hajókat ezen a költségen. Ezen érdemes elgondolkodni, mert azt hiszem, a 700 millió forint, ami a költségvetésben pillanatnyilag is elő van irányozva Bős-Nagymaros karbantartására, azt gondolom, fordítható más, hasznos célra. És még egy dolgot a tisztelt Ház figyelmébe szeretnék ajánlani: nem 700 millió forintról van itt szó évente. Nagyon nagy előszeretettel megfeledkezünk...