DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Nem soron kívül, hanem sorban kértem szót, ha nincs előttem senki, akkor természetesen örömmel veszem, hogy megkaptam a szót. Igen Tisztelt Elnök Úr! Igen Tisztelt Ház! Lényegében abban a kérdésben kell a tisztelt Háznak állást foglalnia, hogy a rendszerváltást hogyan képzeli el. Rendszerváltás-e vajon az, ha a volt elnyomó réteg jut a privatizálás során egy olyan vagyonhoz, amely most már újabb évtizedekre fogja ugyanennek az elnyomó rétegnek a helyzetét konzerválni, és újabb hatalmi tényezőket fog a kezükbe adni, vagy pedig a rendszerváltáshoz az tartozna hozzá, hogy a tulajdoni változással az eddig elnyomott rétegek kapják meg azt a vagyont, amellyel a társadalom rendelkezik. Itt van a lényege a privatizáció és a reprivatizáció közti elméleti összeütközéseknek, tehát igenis egy rendkívül gyakorlati szempont áll a Független Kisgazdapártnak azon szilárd elvi álláspontja mögött, hogy mi a reprivatizáció hívei vagyunk, mert a privatizálással a minket évtizedeken keresztül elnyomó monolítikus államhatalom funkcionáriusainak és kedvezményezetteinek a helyzetét javítanánk, mert privatizálásra a volt elnyomott rétegeknek nincs lehetőségük, nincs pénzük. Hadd legyen szabad egy konkrét esetet felemlítenem. Valamennyien ismerik képviselőtársaim közül dr. Boros Imrének a nevét, aki az Ellenzéki Kerekasztalban hosszú hónapokon keresztül igen sikeresen képviselte a Független Kisgazdapártot. A közelmúltban felhívott engem, és anélkül, hogy kért volna arra, hogy az ő személyes helyzetéről szóljak, elmondotta nekem azt, hogy Szombathelyen az ő házukat most egy olyan személy veszi meg a privatizálás kapcsán, - miután a reprivatizálással kizárttá vált az, hogy ők visszakaphassák azt a házukat, amiből annak idején a másodperc tört része alatt elkergették őket - tehát most olyan személyek vásárolják meg a privatizálás kapcsán az ő házukat, akik annak idején mint ÁVH-s tisztek őket ebből a házból elűzték. Ugyanannak az ÁVH-s tisztnek az özvegye vásárolja meg a privatizáció során az ő ingatlanát. És lehetne ezeknek a valóságban előforduló eseteknek a tömkelegét a Parlament elé tárni, tehát amikor a tisztelt Ház dönt arról, hogy privatizáció vagy reprivatizáció, akkor egyrészt ezt vegye figyelembe. Vegye figyelembe azt, hogy privatizáció címszó alatt lényegében itt az elmúlt egy év alatt hatalomátmentés folyt. Olyan hatalomátmentés játszódott le a szemünk előtt, amit a magyar lakosság nem hajlandó tudomásul venni, nem hajlandó elfogadni. Lényegében az ország kirablása zajlott le előttünk, és ez a kirablás kivétel nélkül a volt elnyomók részéről jelentkezett. És ezért amikor én kimondom a leghatározottabban, hogy én semmilyen körülmények között ezt a vagyoni irányelvet, amelyet a Kormány benyújtott, megszavazni nem vagyok hajlandó, akkor felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ha ezt a vagyoni irányelvet elfogadja, akkor elfogadja a monolítikus államhatalmat is, elfogadja a monolítikus államhatalomnak mindazokat a következményeit, hogy azoknak a kezébe adja újabb évtizedekre a gazdasági hatalmat és azon keresztül a bármikor visszaváltható politikai hatalmat, amely ellen mi küzdöttünk, és amely ellen a többpárti Parlament lényegében létrejött, és végeredményben a mi többéves harcunk, a magyar nép 45 éves várakozása olyan fogalmakon fog elúszni, mint például - ha a tisztelt Ház nem figyel arra -, hogy micsoda óriási rendszerbeli különbség is van a reprivatizáció igénye és a privatizáció megvalósulása között! Köszönöm a türelmüket. (Taps.)