DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar állami konzervipar kezdettől fogva exportorientált iparág volt és ma is az. A +80-as évek közepéig az exporton belül döntő volt - mintegy 70-75% - a KGST-országokba történő kivitel. A KGST kereskedelmét államközi szerződésekben rögzítették és ezen belül az áruválasztékot és az árakat is. A KGST széthullása megkérdőjelezte ezt a gyakorlatot, és ma teljes bizonytalanság jellemző az úgynevezett keleti kereskedelemben. Az export volumene, annak támogatása ez év során is drasztikusan csökkent, és az év első háromnegyedének adatai alapján a konzervipari vállalatok eredménye több mint 1 milliárd forinttal kevesebb lesz az előző év azonos időszakához viszonyítva. A 13 konzervipari vállalat közül mindössze négy tudott pozitív eredményt elérni ebben az időszakban. Az év végére ez az állapot várhatóan tovább romlik, nyilvánvaló tehát, hogy a konzervipar az agrárszektor egyik válságágazatává vált. Ez az ágazat azonban 1989-ben mintegy 120 millió USA- dollár konvertibilis exportot teljesített, és idei teljesítménye ezt az eredményt jóval meg fogja haladni, annak ellenére, hogy az 1990. évi szabályozás az infláció valamennyi terhét a vállalatokra hárította. Így a korábbi években nyereségesen exportáló vállalatokat is a veszteségesek közé taszította. Bár itt az év vége, nem ismert még a Szovjetunióba irányuló export jövő évi feltételrendszere. Az azonban már most is biztos, hogy 1991-től a dollárelszámolásra való áttéréssel a korábbiaktól jelentősen eltérő kereskedelemtechnikai megoldásokat kell alkalmazni a készletezés gyakorlatát illetően, továbbá a követelések behajtására vonatkozóan is. Ezek nélkül az intézkedések nélkül a Szovjetunióba irányuló export teljes mértékben ellehetetlenül. Ez az exportvolumen a jelenlegi termelésnek mintegy 40-45%-át jelenti. A konzervipar már említett 13 vállalata az elmúlt időszakban több mint 600 ezer tonna zöldséget és 300 ezer tonna gyümölcsöt dolgozott fel. Amennyiben a szakágazatot érintő kedvezőtlen tendenciák fennmaradnak, már rövid távon is akár a felére csökkentheti a feldolgozásra szánt mezőgazdasági termékek felvásárlását. E csökkenés, hangsúlyozom, egyaránt érinti a közös gazdaságokat és az egyéni gazdálkodókat, akik már eddig is jelentős partnerei voltak a konzervipari vállalatoknak. A Minisztérium elmúlt időszakban tett intézkedései, nyilatkozatai, amelyek főként a mezőgazdaságot és ennek egyes speciális területeit érintették, úgy gondolom, azok összefüggéseit, kölcsönhatásait figyelmen kívül hagyták. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy csak megfelelő feldolgozóipar mellett lehet korszerű, hatékony mezőgazdasági termék-exportot elképzelni. Mindezek alapján az alábbiakat kérdezem államtitkár úrtól: Milyen elképzelései vannak a tárcának a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés műszaki színvonalának megőrzésével kapcsolatban? Vajon számol-e a Minisztérium a konzervipari termelés csökkenésének a mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatásával? Mi az Önök elképzelése az így feleslegessé váló, ipari feldolgozásra alkalmas zöldség- és gyümölcsfélék elhelyezéséről, illetve az árbevétel-kiesés miatt nehéz helyzetbe kerülő mezőgazdasági termelők problémájáról? Végezetül: az államháztartásnak szüksége van-e a konzervipari exportból keletkező konvertibilis bevételre? És ha igen, melyek a tárca elképzelései az exportérdekeltség javítására vonatkozóan? Mindezen kérdések megválaszolása rendkívül fontos egy olyan ipar szempontjából, melynek hazai alapanyagbázisa van, termékei minden piacon értékesíthetők, s távlatilag is úgy gondolom, hogy szükség van rá. A konzervipar ennek ellenére egyre gyorsuló ütemben megy tönkre a külső gazdasági körülmények megváltozása okán. Úgy gondolom, sokkal egyszerűbb az élőt megóvni, mint később a holtat feltámasztani! Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát! Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)