DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy közvetlenül Palotás János után szólhatok, és miközben a magam módosító indítványáról beszélek, gyakorlatilag mégsem a magam nevében, hanem a gazdasági bizottság előadójaként is szeretnék szólni a részletes vitában. Az a helyzet állt elő, hogy a különféle értelmezésű adókedvezmények a kis- és közepes vállalkozások körében két lényeges, egymástól azonban tartalmában megkülönböztethetően elváló módosító indítványt találtunk, amikor a VÁNYÁ-ról tárgyalt a bizottság. Az egyik az, amit Palotás János képviselőtársunk itt az imént ecsetelt, amelynek alapvető aspektusa az, hogy a magánvállalkozói szférát preferálja bizonyos adókedvezményekkel abban a körben, ahogyan azt ő előadta. A másik módosító indítvány, amelyik szintén kisvállalkozói körbe kívánja adni az adópreferenciát, Kuncze Gábor képviselőtársunktól származik, amelynek az a lényege, hogy 3 millióig lecsökkenti az adót 30%-ra a jelenlegi 35%-ról; a 3 és a 6 millió közötti zónában viszont fölviszi 50-re, hogy utolérje innentől egy átlagos 40-es kulccsal a magasabb haszontartalmú, nagyobb tevékenységeket folytató vállalatoknál. Ez a kedvezmény viszont egyértelműen a 3 millió alatti eredményt fölmutató gazdálkodó egységekre vonatkozik, hozzátéve azonban, hogy mindenkire, ebbe beleértve az állami kisvállalatokat, a sok kft-t, amely alakult az elmúlt időszakokban, tehát tulajdonképpen nem abban a zónában mutat előrehaladást, amelyben szeretnénk a magántulajdonlású kisvállalkozások, vállalkozások tekintetében. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gazdasági bizottság mindkét javaslatot leszavazta, sem Palotásét, sem Kuncze Gáborét nem támogatta. Így jutottam arra a következtetésre, hogy valahol mégis kell egy olyan kitörési pontot találnunk, amelyik mutat a vállalkozásoknak élénkítése tekintetében némi előrehaladást mindazok mellett a beépített és valóban a vállalkozásokat segítő bizonyos határok között, amelyek megengedhetőek voltak a Pénzügyminisztérium szempontjából is. Van ilyen késztetés, ezt én nem kívánom elvitatni, de hogy egy további markáns késztetést kifejezésre juttassunk, ennek érdekében egy olyan átmeneti és áthidaló megoldást próbáltam kidolgozni, amely végszükség esetén Palotás Jánosnak is elfogadható, végszükség esetén a Pénzügyminisztériumnak is - megítélésem szerint -, annál is inkább, mivel ez számottevő, érdembeli kiesést - ha egyáltalán okoz - a költségvetésnek nem jelent, de lehetséges, hogy ez az ügylet egyáltalán nem jelent semmiféle adóbevételi változást. A javaslat lényege az - és ez a megszorítás Palotás Jánoséhoz képest -, hogy kizárólag három esztendőre érvényes ez az átmeneti szabályozás, 1991-ben, 1992-ben és 1993-ban, amikor is ebben a három évben markánsan szeretnénk ezt a szférát meglökni. Ez kizárólag a természetes személyek, magánszemélyek és a természetes személyek társaságaira vonatkozik, amelyben a természetes személyek a tőke 100%-os birtokosai, tehát nincsen külföldi, sem belföldi nem természetes személy ebben a preferált rétegben, amelyet az én módosító javaslatom tartalmaz. Ebben a három esztendőben pedig az egyébként egységesen 40%-ra emelt VÁNYA 50%-a járna, ami azt jelenti, hogy ennek a rétegnek az eredetileg szerepelt 35%-a szerint gyakorlatilag 20%-os volna az adója. Abba az irányba mozdul el, amelybe Palotás János kívánta, egy olyan rendszerben, amely időhöz kötött. Hozzáteszem, Palotás Jánosét azért nem tudtam magam sem maradéktalanul elfogadni és támogatni, mert ő azt az első év utáni 50%-ot időhatár nélkül javasolta, és egyet nagyon jól tudunk ebben az országban: szerzett jogokat elvenni mindig sokkal fájdalmasabb, mint ha előre megmondjuk, hogy ez milyen időtartamú. Márpedig ha azt szavazzuk meg, nem vitás, ez az időhatár kétségtelen tény, élete végéig járna annak, aki ebben részesül. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ezt a javaslatot már a gazdasági bizottság akceptálta, és a tisztelt Háznak elfogadásra javasolja. Még egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni, ami eltér az - eredetileg kiadott - alkotmányügyi bizottság sillabuszától, tekintet nélkül arra, hogy ennél a törvényjavaslatnál nem jelenik meg sem módosító indítványként, sem utalásként. A 46. pontban a gazdasági bizottság 1145-ös javaslata tartalmazza azt, hogy figyelemmel kell lenni; és nem tudom, Elnök Úr, hogyan fogjuk megoldani, mert ennek a törvényjavaslatnak is van nagyon szoros összefüggése a külföldiek befektetéséről szóló törvényjavaslattal, amelynek 1093-as szám alatt Szájer József által beadott módosító indítványát a gazdasági bizottság támogatta, ha a Parlament is így dönt, akkor anélkül, hogy itt a VÁNYÁ-nál szerepelt volna bárki által is módosító indítvány, ha ott elfogadjuk Szájer József javaslatát, amit a gazdasági bizottság támogat, akkor itt a 7. §-ban az új 14. § (4) bekezdését is el kell hagynunk, mert a két törvény között teljes szövegazonosságnak kell fönnállnia ezekben a pontokban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Gyér taps.)