BÁNFFY GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! 1823. január 22-én a Tiszaháton, Szatmárcsekén írta meg Kölcsey Ferenc "Himnusz a magyar nép zivataros századaiból" című költeményét. Azt a verset, amely a világirodalom klasszikusai közé soroltatott, amely fohász és erkölcsi szózat, történelmi önvizsgálat és senki számára sem sérelmes nemzeti remény. Idén másodszor emlékezünk meg ezen a napon, január 22-én az erre a napra helyezett Magyar Kultúra Napjáról. A Himnuszt évszázadon át a népakarat tette a nemzet imádságává, nem alkotmány, nem törvény! Szeretnénk, ha a Magyar Kultúra Napja sem előírt ünnep lenne, hanem a nép avatná azzá. Biztató, hogy erre máris több jelenség utal. Hazánkban minden táj, település adott valamit a magyar kultúrának, műveltségnek. Értékes prózát, verset, dalt, más maradandó értéket, amelyeknek ízei tükrözik azt a természeti környezetet, ahol megszülettek. Ezért olyan társadalmat szeretnénk, ahol minden állampolgár érzi, hogy a művelődés, a magyar nemzeti kultúra ápolása az egyén felelőssége is. A magyarság évszázadokon át teremtett szellemi értékeit mindannyiunk közkincsévé kell tennünk. Az iskolák falai között tehát kerüljön rangjához méltó helyére ez a gondolkodás, ami az erkölcsi nevelés egyik alapja. Olyan kultúrát akarunk, amit a valós értékek határoznak meg és nem elsősorban üzleti célok. Ne engedjünk szabad utat az erkölcsöt és ízlést romboló áramlatoknak sem a könyvkiadásban, sem más területen. A közéleti magatartás pedig legyen egyenlő a gondolatok kulturált közvetítésével. Tisztelt Képviselőtársaim! E napon gondoljunk arra, hogy felelősséget kell éreznünk az egyetemes magyarság anyanyelvi kultúrájáért is. Ennek értékes részei a világ bármely táján élő magyarok művelődési közösségei. Velük együtt küzdjünk tehát magyar anyanyelvünk ápolásáért, irodalmi-zenei törekvéseink érvényesítéséért, történelmi hagyományaink megőrzéséért. Ne feledjük: ahol élünk, magunk számára teremthetünk jó kedvre jó okot! Ehhez is legyen segítség a Magyar Kultúra Napja, mindennapi kenyerünk mellé teremtsük meg magunk számára mindennapi kultúránkat is! Befejező mondatom 1991. január 22-én is Kölcsey Ferencé legyen: "Nemzeti fény a cél, hogy elérd, forrj egybe, magyar nép!" Köszönöm a szót. (Taps.)