DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendhagyó törvényjavaslat vitájára készül a tisztelt Ház, amikor a helyi önkormányzatok és szerveik, a központi megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló törvény tárgyalását megkezdi. E törvényjavaslatban ugyanis negyven törvény, illetve törvényerejű rendelet módosítását, valamint számos önálló rendelkezést indítványoz a Kormány. Felszólalásom következtetése az lesz, hogy a törvényjavaslat alkalmatlan az általános vitára. Miután azonban mind az önkormányzati, mind az alkotmányügyi bizottság általános vitára alkalmasnak minősítette a javaslatot, azt indítványozom majd a tisztelt Háznak, hogy a tervezetet ne bocsássa részletes vitára, vagy ne ebben a formájában bocsássa részletes vitára. Elsősorban kodifikációs szempontból mondom azt, hogy a törvényjavaslat alkalmatlan az általános és részletes vitára, és ilyen értelemben is kívánom az érveimet összeszedni. Ezek jórészt tézisszerűek lesznek, illetve néhány kérdést fogalmaznak meg majd. Az általános kritika előtt azonban úgy gondolom, mindenképpen el kell mondani: a Kormány visszaélt azzal a bizalommal, amit az önkormányzati törvény elfogadásakor a Parlamenttől kapott. Tavaly nyáron úgy került sor egy - pusztán jogszabályi kereteket biztosító - önkormányzati törvény megalkotására, hogy a Kormány ígéretet tett arra: a választások napjáig az úgynevezett kapcsolódó törvényeket megalkotja. Ez a határidő többször módosult, majd amikor elkészült végre néhány törvényjavaslat, a Parlament a költségvetési vita miatt nem tudta azokat napirendjére tűzni. A Kormány azonban nemcsak a határidő be nem tartása miatt élt vissza a Parlament bizalmával, hanem most is, amikor ilyen törvényjavaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé - ilyen színvonalú törvényjavaslatot. Ha ugyanis a Parlament elfogadja a Kormány javaslatát, hogy egyszerre tárgyaljunk negyven törvény- és tvr-módosítást, akkor megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy súlyozzon fontos és kevésbé fontos kérdések között, és - talán ez a legfontosabb - lehetetlenné teszi, hogy az egyszerű megítélésű, ám az önkormányzatok tájékozódása, munkája szempontjából fontos ügyekben is gyors döntés szülessen. Melyek azok az általános kodifikációs kifogások, amelyek szerintem nehezítik a parlamenti döntés megszületését? Az első az áttekinthetetlenség. Egy törvénymódosítás keretében kellene rendelkezni az anyakönyvvezetés néhány kérdéséről, a tűzrendészetről, a választási eljárásról, néhány szabálysértési és államigazgatási eljárási kérdésről, a honvédelmi, a polgári és büntető eljárásról, a kisajátításról, az építésügyről, a környezet- és természetvédelmi kérdésekről és így tovább - a felsorolás csak példálózó jellegű, nem kívánom mind a negyven, illetőleg ennél lényegesen több témakört érinteni. Gondoljuk el, hogyan zajlik majd ennek a törvénynek az általános és a részletes vitája! Az egyik felszólaló az önkormányzatok kötelező egészségügyi, szociális alap- és többletfeladatairól beszél majd, a másik a közút kezelőinek feladatairól, a harmadik a polgári védelem szabályozási hiányosságairól, a negyedik pedig kifogásolja, hogy milyen szabályozási kérdések maradnak érintetlenek. Emellett nagyon is valószínű, hogy a módosító indítványok nem maradnak meg a Kormány által javasolt körben, s ezért a tárgyalásra kerülő kérdések száma csak tovább szaporodik. Gondoljuk el azt is, hogy hogyan zajlik a törvényjavaslat bizottsági vitája. Hiába készülnek el az egyes szakbizottságok a saját szakterületeiket érintő módosító indítványok tárgyalásával, döntés a Parlamentben nem születhet, hiszen a vitás kérdések a már konszenzusos részek törvényerőre emelkedését is megakadályozzák. Mi szolgálja az önkormányzatok érdekeit inkább? Ha folyamatosan készülnek a törvénymódosítások, vagy ha néhány vitás kérdés miatt hosszú hetekig kell várni valamennyire? Gondoljuk el azt is, miként történt a szavazási forgatókönyv elkészítése és a határozathozatal. Gondoljuk el továbbá azt is, hogyan tud a végrehajtó apparátus egy ilyen törvényből dolgozni. Ugyancsak komoly kodifikációs problémának tekintem, hogy ebben a törvényjavaslatban rendkívül sok szempont keveredik. Vannak itt deregulációs szabályok, csak néhány példát: vasutakról, hajózásról szóló jogszabályok egy- egy rendelkezésének hatályon kívül helyezése, de még számos más. Vannak törvényi értelmező és záró rendelkezésbe illők: a 109. § (1) bekezdése ilyen, és még nagyon sok; vannak, amelyek az önkormányzati törvény kiegészítésének tekinthetők: ilyenek például az önkormányzatok feladatait részletező számos rendelkezés; vannak önálló törvénymódosítások, vannak néhány mondatba sűrített, részleteiben ki nem munkált kormányzati koncepciót sejtető elemek, például ilyen a munkaügyi igazgatásról szóló rész. Vannak törvénycsírák, illetve olyan rendelkezések, amiknek önálló jogszabályban lenne a helyük. Végül vannak ide nem illő, a feladat- és hatáskörök problémáihoz nem tartozó szabályozási korrekciók, például a korlátozási kártalanítás, a hivatalból történő telekalakítás. Ugyancsak fontos kodifikációs problémának tekinthető, hogy nem különülnek el az egyszerű megítélésű, vélhetően sem módosító javaslatokat, sem vitát nem gerjesztő javaslatok a várhatóan nagyobb vitát kiváltóktól. Nem differenciált a Kormány aszerint sem, hogy melyek azok a kérdések, ahol a gyors jogszabály-módosítás az önkormányzat szempontjából életbevágók és melyek, ahol az sem baj, ha csak néhány hónap múlva születik meg a döntés, gondolok itt a honvédelmi igazgatás alakítására vagy a választójogi törvény néhány rendelkezése módosítására, ami szerintem nem olyan nagyon gyorsan szükséges. Ebben a javaslatban keverednek az elfogadás az 50 szavazatot igénylő törvények a kétharmados szavazati arányt igénylőkkel. Fel szeretném hívni arra a figyelmet, hogy ez milyen ügyrendi vitákat fog kiváltani. Nem világos az sem, miért vitatkozunk most olyan kérdésekről, amelyeket hamarosan újraszabályozunk - lásd rendőrség témaköre. A javaslat sok eleme még mindig keretjellegű szabályozást biztosít csak. Nem derül ki az sem, hogy milyen elv szerint tartja a Kormány az egyik kérdés további szabályozását törvényi szintűnek, míg hasonló fontosságú másikat miért utal kormányzati hatáskörbe. Szeretnénk arra a kérdésre is választ kapni, hogy miért nem külön kívánja szabályozni a Kormány az önkormányzatok, centrális alárendeltségű szervek és a köztársasági megbízottak feladat- és hatáskörét. És még néhány apróság, amik azért kodifikációs szempontból nem maradhatnak szó nélkül. Ilyen, hogy a törvényjavaslatnak például két IX. fejezete van, szeretném erre a Kormány figyelmét felhívni, nyilván ez egy elírás. Ugyancsak kodifikációs problémát jelent egy sajátos kettőzés, hogy ebben a törvényjavaslatban is olvashatunk lényegében megismételt rendelkezéseket a megyei Földművelésügyi Hivatalokról, amikor néhány óra múlva majd elkezdjük ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását. Nem látom értelmét annak, hogy miért ismételjük meg ezeket a rendelkezéseket egy másik jogszabályban. Ugyancsak kodifikációs problémának tekintem, hogy a 87. § használja a törvényerejű rendelet fogalmát és nem utalásszerűen, hanem, felolvasom, hogy ez miért okoz kodifikációs gondot, ugyanis itt egy módosító rendelkezésbe kerül ez be, az új törvényszöveg a következőképpen szólna - az új, nem az, amit módosít -: "A környezetvédelemmel kapcsolatos ágazati és hatósági feladatok ellátása, ha törvény vagy törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik, külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek hatáskörébe tartozik." Törvényerejű rendelet most már nem születhet, az utalás pedig ilyen szempontból szükségtelen. Ha korábbi törvényerejű rendeletre utalna ezzel a jogszabály, akkor pedig felesleges. Ugyancsak problémának látom, és talán egy anatómiai ló is lehetne, ami a munkaügyi igazgatásról szóló rész, ahol a rendelkező rész munkaerőpiaci szervezetről beszél, néhány mondattal lejjebb munkaügyi központ van, egynéhány mondattal lejjebb. Az indoklásból sikerült csak kideríteni azt, hogy mindennek a központi irányítása egy országos munkaügyi központnak a feladata, és az is az indoklásból derül ki, hogy ezen szervezeteknek a feladat- és hatáskörét majd egy külön törvény fogja szabályozni, minden más kérdésben vagy a kérdések többségében ez a rész nem az indoklásba került, hanem a rendelkező részbe - egyébként ott is a helye, de jó lenne, ha ilyen kodifikációs hibák megint csak nem történnének meg. Mi következik mindebből? Semmiképpen sem az - a beszédem elején is említettem -, hogy nem kívánjuk az önkormányzatok munkáját abból a szempontból nehezíteni, hogy ezek a törvények minél később szülessenek meg. Úgy gondoljuk, hogy egy hét alatt a Kormány át tudná dolgozni úgy a törvényjavaslatot, hogy az előbb említett szempontok alapján a Parlament számára egy gyorsabb tárgyalási menetet biztosító és vélhetően egy kezelhetőbb jogszabály elfogadására kerüljön sor. Az igazából vitát nem igénylő, vagy tulajdonképpen csak terminológiai változást jelentő, a korábbi jogszabály-változtatásból eredeztethető módosításokat, azt gondolom, különösebb vita nélkül is át lehetne vezetni a törvényjavaslatokon, de lesz néhány olyan kérdés, ez előre sejthető, és már a módosító indítványok, amelyek eddig beérkeztek is ezt sejtetik, ami körülbelül az önkormányzati törvénynek a vitáját vagy ahhoz hasonló vitát fognak gerjeszteni. Megítélésünk szerint a legszerencsésebb, ha mindezek a kérdések, amelyek láthatóan nem fognak különösebben komoly vitát kiváltani, ezekről hamar, viszonylag gyorsan születne döntés, és azon tényleges hatásköri problémákról, amikről inkább a törvény második részében olvashatunk, azokról pedig alaposabb vita történne. Ez mindenki számára áttekinthetőbb lenne, a képviselők számára, a végrehajtó apparátus számára is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)