DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a szóban forgó interpellációs kérdésnek és válasznak nincs köze a tisztelt Ház elé terjesztett 1020. számon nyilvántartott, és az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károkra vonatkozó kormányjavaslatnak ez a kárpótlási igény, és a kérdés, ami az interpellációban megfogalmazásra került, egy másik jogalkotási területet érint. A válaszomban erre igyekszem kitérni. Közismert és a Parlament plénuma előtt nem először szereplő kérdésről van szó. Napi levelezésünkben rendszeresen találkozunk az ilyen és ehhez hasonló ügyekkel, tehát amikor az 1945-1963 közötti törvénysértő elítélések miatti, igen gyakran alkalmazott teljes vagy részleges vagyonelkobzások kérdésében merül fel, hogy az állami tulajdonba került vagyontárgyak sorsa - az egyébként semmissé nyilvánított ítéletek kapcsán - hogyan rendeződik. A semmisségi törvény, mint ahogyan azt jól idézte a képviselő úr, az 1990. évi XXVI. törvény 6. §-a valóban utal arra, hogy egy külön törvény fogja rendezni a semmisségi törvénnyel érintett károsultak, joghátrányt szenvedettek kárpótlását, illetőleg vagyoni értékű kárukat illető jogviszonyokat. Tekintettel arra, hogy a márciusban megalkotott törvény még az új Kormányra ruházta az új törvény megalkotásának a kötelezettségét, természetesen az új Kormány hozzálátott ennek a törvénynek a kidolgozásához. Az előkészítés hónapok óta folyamatban van. Tájékoztatnám a képviselő urat, hogy dr. Kiss Gyula - korábban tárca nélküli, jelenleg munkaügyi - miniszter úr az új funkciójában is megtartotta ezt a reszortot, és közvetlen információval szolgálhat a képviselő úrnak a törvény kidolgozási állapotáról. Ettől függetlenül, helyette is elmondhatom, hogy a Kárpótlási Hivatalhoz a kérdéses vagyonelkobzásokkal kapcsolatban már eddig is több ezer reklamációs kérelem érkezett. Ezeknek a feldolgozása várhatóan a közeljövőben befejeződik. A Kormány nevében kijelenthetem, hogy körülbelül 1991 2. negyedévében az Országgyűlés elé kívánjuk terjeszteni azt a törvényjavaslatot, amelyik a törvénysértő elítélésekkel kapcsolatos, és ezzel összefüggésben alkalmazott vagyonjogi hátrányok orvoslásáról is rendelkezik. A jóvátétel formájáról és mértékéről ma még nagyon korai lenne nyilatkoznom. Az már jelenleg is világos a számomra - gondolom, a tisztelt Parlament számára is -, a jogi megoldásokra vonatkozó törekvéseinkből is leszűrhetően, hogy különböző körülményekre figyelemmel kell lennünk. Itt elsősorban a nemzet teherbíró képességére gondolok, de arra is gondolnom kell, hogy az orvoslás módjának kidolgozásánál kerülni kell az olyan megoldásokat, amelyek azt eredményezhetik, hogy a meghurcoltak egyes rétegei, rajtuk kívülálló okokból, más károsultakkal szemben igazságtalanul hátrányos helyzetbe kerülnének. Teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az egyedi ügy felülvizsgálatára vonatkozó rendkívüli eljárások és az ilyen rendezés aligha lehet a jóvátétel általános formája. Több oka is van annak, hogy miért vallom én is ezt az álláspontot. Egyrészt a bíróságok az ítélkezést egyéb ügyekben tulajdonképpen felfüggeszthetnék, hiszen tudjuk, hogy tízezres, sőt nagyobb nagyságrendű ügyekről van szó. Ezeknek az egyedi felülvizsgálata gyakorlatilag az igazságügyi apparátus, a bíróságok számára megoldhatatlan feladatot jelentene. Ettől függetlenül is a törvényességi óvás, illetve a perújítás kezdeményezése olyan feltételekhez van kötve, és a semmisségi törvényben érintettek olyan feltételeket kellene hogy teljesítsenek, amely eleve elzárná őket a jóvátétel lehetőségétől. Nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül a képviselő úr által is említett tény, ha ma már több évtizeddel az ügyek elbírálása után nagyon nehéz rendkívüli perorvoslatokat kezdeményezni, és ennek kapcsán azokat a feltételeket teljesíteni, amelyeket ehhez fűz a törvény. Így tehát az ügyek egyenkénti felülvizsgálata, sem a perújítás, sem a törvényességi óvás még sikere esetén sem minősülhet a jogsérelem általános orvoslásának általános eszközeként. Elképzelhető, hogy az eredeti állapot helyreállítását törvény mondja ki olyan ügyekben, amelyek a semmisségi törvény hatálya alá esnek. Mindezzel nem kívánnám megelőlegezni a még be sem terjesztett törvényjavaslat megoldási módozatait. Még egyszer kijelenteném, hogy a törvényjavaslat kidolgozása folyamatban van az említett kormányzati munkamegosztás kapcsán az említett tárca keretében. A válaszban rögzítetteket összefoglalva: nekem úgy tűnik, hogy a törvénysértő elítélésekkel alkalmazott vagyonelkobzásokat inkább megfelelő kárpótlással, és nem az eredeti állapot visszaállításával kell orvosolni. A kárpótlás mellett szól az a körülmény is, hogy a törvénysértő ítéletekkel elrendelt vagyonelkobzás, illetőleg annak végrehajtása nem minden esetben dokumentálható, ezért az eredeti állapot visszaállítása a sérelmet szenvedettek körében méltánytalan egyenlőtlenséget eredményezhet. Ugyanakkor természetszerűleg a törvényjavaslat elkészítése során vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy az interpellációban vázolt megoldás alkalmazható-e, tehát ügyek egyes csoportjainál a feltételek megléte esetén az eredeti állapot helyreállítására sor kerülhet-e. Végezetül, ami a képviselő úr egyedi üggyel kapcsolatos információit illeti, természetesen felajánlom mind a magam, mind a munkatársaim nevében, hogy az egyedi ügy kapcsán megkeresése esetén részletes választ adunk a választópolgárnak, illetőleg annak, akinek az érdekére az egyedi esetben a képviselő utal az interpellációban. Mindezek tükrében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az interpellációra adott választ szíveskedjék elfogadni. (Taps.)