DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Két törvényjavaslat tárgyalását kezdtük meg egy napirend keretében. Az egyik a Magyar Köztársaság Kormánya 978-as sorszámon benyújtott javaslata, a másik a miniszteri expozéban beterjesztett javaslat, amely formálisan megegyezik az előzővel, valójában teljesen új javaslat. Azért tekintem különbözőnek a két javaslatot, mert a Kormány írásos indoklásában az olvasható: a földművelésügyi hivatalok létrehozása első lépés egy korszerű agrárigazgatási intézményrendszer kialakításához. Az expozéban elhangzottak arra utalnak, hogy a törvényjavaslat beterjesztéséig nem sikerült egy új típusú szabályozás koncepcióját kialakítani, előterjeszthetővé tenni, ezért csupán a volt tanácsi szakigazgatási szervek fenntartásáról van szó más elnevezéssel, a szabályozás elkészítéséig. Mivel az expozé a korábbi javaslat visszavonását nem jelenti, a témát mind a két aspektusból kénytelen vagyok vizsgálni. A Kormány a földművelésügyi hivatalok létesítését azzal indokolja, hogy alapot kíván teremteni a földtulajdon-szerkezet változásához, a mezőgazdasági üzemszerkezet átalakításához, az agrárgazdaság új piaci feltételrendszerének felépítéséhez. Ezen célok megvalósítására a törvényjavaslatban meghatározott földművelésügyi hivatalok nem alkalmasak. A földtulajdont is - mint a többi tulajdont - alkotmányos védelemben kell részesíteni, amibe beleértendő a tulajdonváltozás védelme is, és ez nem lehet megyei hatásköri feladat. A hazánkban kialakult és mindannyiunk által vitatott földtulajdon-szerkezet változtatásához nem megyei szervezetek kellenek, hanem az alkotmányosság mellett átvitt értelemben a privatizációs, a kárpótlási törvények, egzisztencia- és egyéb tipusú hitelek, adózási és támogatási kedvezmények - és így tovább. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen alapvető jogosítványok érdemi szabályozása megyei hivatali keretbe kerülhessen. De a mezőgazdasági üzemszerkezet átalakítása sem oldható meg ilyen szervezésben. Ahhoz ugyanis, hogy a Kormány céljaként megjelölt, hatékonyan működő, hosszú távon is érdekelt agrárgazdasági egységek jöjjenek létre, olyan szabályozási rendszert kell kialakítani, amely az adózásban, a támogatásokban, a hitelezésben, a hatósági kötöttségekben valamennyi piaci szereplőre azonos feltételeket teremt - függetlenül attól, hogy a gazdálkodó szervezet kinek a tulajdonában van, milyen szervezeti keretekben, milyen érdekeltségi rendszerben tevékenykedik. Ha ettől eltérünk, és a hatékonyság helyett más szempontok érvényesülését engedjük meg vagy erőszakoljuk ki a legszükségesebbnél nagyobb mértékben, súlyos károkat okozhatunk. A megyei szervezésben ilyen szabályozás nem működhet. Az előző évtizedek gyakorlata igazolja állításaimat, hiszen a mamutszervezetek zöme megyei szervezetek túllihegésének eredményeként jött létre. Éppen ezért az üzemszerkezet szabályozását megyei rendelkezési hatáskör alól az előterjesztéssel éppen ellentétesen kivonni szükséges. Az agrárgazdaság piacgazdasági követelményekhez illeszkedő új működési feltételrendszerének felépítése sem képzelhető el így, hiszen országunk adottságai - elsősorban nagysága, illetve éppen kicsisége - semmiképpen sem indokolják a piaci feltételek megyénként különböző szabályozását, éppen ellenkezőleg: egységes agrárpiaci rendtartást kellene már legalább ez év elejétől működtetni. Számomra megdöbbentő, hogy sem a miniszter urat, sem a koalíció tagjait nem zavarja eddigi felszólalásuk szerint, hogy a mezőgazdasági termelés szakigazgatási feltételeit egy nem létező gazdaságpolitika szerves részét képező, nem létező agrárpolitika szellemében kívánjuk megváltoztatni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Csodálatos!) Igazolja állításaimat az is, hogy az általános indoklásban megjelölt célok és a 2. §-ban felsorolt feladatok különösen, még véletlenül sem hozhatók összefüggésbe egymással. Arról van tehát szó, tisztelt Országgyűlés, hogy a már jól ismert kampány pártszólamok puffogtatásával igyekeznek leplezni, hogy megkerülve és sértve a megyei önkormányzásról szóló parlamenti döntéseket, a földművelésügyi hivatalok létrehozása az első lépés csupán afféle megyei kis minisztériumok létrehozásában, amelyet azután követ a tisztiorvosi és a többi hivatalok sora. A megyei tanácsi, a főispáni rendszer átalakítására, a szakigazgatási rendszer felülvizsgálatára van szükség, nem csupán a volt tanácsi szakigazgatási feladatok lefedezésére. Nem fogadható el az indokolásban szereplő érvelés, hogy itt vitathatatlanul állami feladatokról van szó. A felsorolt feladatok közül az önkormányzatok döntési jogkörébe adhatók és adandók a csupán a régiót érintő felügyeleti szabályozási feladatok és a szolgáltatások jelentős része. Az előterjesztésben meg sem említett, Vona képviselőtársam által kiemelt érdekképviseleti szervezetek, szakmai szövetségek kezébe adhatók és adandók a növénytermelési, az állattenyésztési és netalán még a vadászati és az ehhez hasonló szakmai önszabályozási és érdekegyeztetéssel megoldható feladatok és a szolgáltatások további, jelentős része. A kizárólag állami kézben tartandó feladatokat a teljes átrendezésig az e törvényjavaslat által is megerősített, meglévő, önálló szakintézmények keretében és nem új hivatalokban kell megoldani. Az előterjesztéssel és Vona képviselőtársammal ellentétben ez a véleményem. Sokkal hatékonyabb lenne, mint a Kormány által beterjesztett rendszer, amit a következőkben lehet összefoglalni: Földművelésügyi Minisztérium, Földművelésügyi Költségvetési Iroda, földművelésügyi hivatalok, meglévő szakintézmények - megyénként hat -, megyei önkormányzatok, települési önkormányzatok. Hat szinten töméntelen ember, hogy hány, azt már hallották. Érzékelhető, hogy egy egyszerű termelő ebben a rendszerben képtelen lesz eligazodni. A Kormány tervezete szerint a földművelésügyi hivatalok létrehozása első lépés lenne egy korszerű agrárigazgatási intézményrendszer kialakításához. Természetesen, szívesen ismernénk meg ennek legfontosabb elemeit, de leginkább annak örülnénk, ha az új rendszer teljes részletességgel a Parlament elé került volna. A gazdasági térségekhez kötődő szabályozás igen nemes célkitűzés, de az én véleményem szerint a földművelésügyi hivatalok létrehozását nem lehet az ebben az irányban tett lépésként értékelni, hiszen általában a megyei szervezetek a legnagyobb ellenségei a régiók kialakításának, a dolog közvetlenül az ő bőrükre megy. Ezek miatt a törvényjavaslat elutasítását javaslom, tisztelt képviselőtársaim, a szocialisták nevében. Amennyiben viszont az expozéban elhangzottak érvényesek, szeretném tudni, hogy ez a földművelésügyi tárca vagy a Kormány véleménye; hogy miért nincs átfogó koncepció; tudja-e a kormányzat, hogy az új agrárszabályozás késedelme milyen súlyos károkat okoz; hogy nem lehet az új szabályozást megalkotni az alapok rendezése nélkül - márpedig nem történt meg a földtulajdon rendezése, nincs új földtörvény, nincs új szövetkezeti törvény, nincs agrárpiaci rendtartás. Ezek elfogadása előtt viszont az egész rendszer átalakítása nem oldható meg. Szükséges pedig az egész rendszer átalakítása, melynek keretében külön kell választani egyrészt a törvényalkotási, szabályozási, ellenőrzési és szolgáltatási feladatokat, másrészt a hatósági állami, az önkormányzati, a szakmai érdekképviseleti feladatokat, a párhuzamosan tárgyalt hatáskör-telepítési törvény vitájának szellemében. Ha a szóbeli javaslat a hivatalos, akkor ismerje be a Kormány, hogy ez az esztendő a földművelésügyben a minisztérium szervezésével és átszervezésével telt el; a Földművelésügyi Minisztériumot meglepte a megyei önkormányzatok megalakítása; nem átalakítani akarja a mezőgazdasági szakirányítást, hanem átmenteni, centralizálni a megyei tanácsi feladatokat; csupán átcimkézésre volt ereje, a kormányzást nem akarja hatékonyabbá tenni, különösen nem akarja az önkormányzatokkal, szakmai szövetségekkel megosztani. Összefoglalóan: az agrár-szakigazgatás működőképességét meg kell őrizni, de ez nem járhat a központi vízfej növekedésével. A földművelésügyi hivatalok létrehozását átmeneti jelleggel, pont a rendőrségi bizottság - elnézést hosszú nevének elhagyása miatt - szellemében legfeljebb ez év végéig tartó megbízatással lehet elfogadni, azzal a feltétellel, hogy csatlakozva a Kormány felajánlásához a Parlament kötelezi a kormányzatot arra, hogy az alaptörvények elfogadása után a földművelésügyi igazgatás integrált intézményrendszerére vonatkozó törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszti úgy, hogy az legkésőbb 1992. január 1-jén hatályba is léphessen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)