DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a megyei, fővárosi, földművelésügyi hivatal létesítéséről és egyes hatáskört megállapító jogszabályrendelkezések módosításáról szól. Első látásra mondhatnánk azt is, hogy tessék, a kormányzat már megint egy új hivatalt hoz létre, éppen akkor, amikor a költségvetési kiadásokkal különösen e téren, nagyon is takarékoskodni kellene. A tények alaposabb ismerete nélkül, pusztán formállogikai szempontból mondhatnánk továbbá azt is, hogy teljesen fölösleges ennek az új hivatalnak a létrehozása, hiszen az általa ellátandó agrárigazgatási feladatokat elláthatnák a már régóta és jelenleg is funkcionáló agrár szakigazgatási intézmények vagy a helyi önkormányzatok szervei. Látszatra az is felhozható az új hivatal létesítésével szemben, hogy a kormányzat miért nem most valósítja meg az agrár szakigazgatási intézmények integrációját, beleértve ebbe a létesítendő földművelésügyi hivatalt is, egyúttal racionalizálva ezt az intézményrendszert, hiszen ebben az esetben nem lenne szükség egy új, elkülönült hivatal felállítására. Mindezen előrebocsátott kérdések és megállapítások látszólagos igazsága ellenére az az álláspontom, hogy a törvényjavaslatban nem egy felesleges hivatal létrehozásáról van szó, hanem éppen ellenkezőleg: a törvényjavaslat egyike azon reformjavaslatoknak, amelyek a tanácsrendszer megszűnését követően az igazgatási struktúra reformját célozzák. Miért nem lehet megvalósítani már most az egyébként kívánatos és később megvalósítandó agrár szakigazgatási integrációt? A miniszteri expozéban már jelzetteken túlmenően alapvetően azért, s ez objektív ok, mert a gazdaságban, sajnos, még nem történt meg a rendszerváltás. A politikai életben már lezajlott a rendszerváltás, lehetővé téve az új politikai intézményrendszer akadálytalan létrejöttét. A gazdasági életben, ezen belül a mezőgazdaságban azonban még nem alakult ki az új tulajdonszerkezet, még nem mondhatjuk, hogy az állami tulajdon, illetve a szocialista mezőgazdasági nagyüzem helyébe máris más üzemszervezet, vagy máris más, éspedig valódi szövetkezeti rendszer lépett. Tehát az ország gazdasági élete nem épül döntő mértékben magántulajdonra, ezért nyilvánvaló, hogy a gazdaságban még nem zajlott le a rendszerváltás. A gazdaság és az igazgatási intézményrendszer között szoros összefüggés van, a kettőnek szinkronban kellene lennie egymással. Az agrár szakigazgatás minisztériumi centrális irányítási intézményrendszere tehát az állategészségüggyel és élelmiszerellenőrzéssel, a növény- és talajvédelemmel foglalkozó állomások, a földhivatalok, az erdőfelügyelőségek, és a különböző intézetek a szervezetükben, működésükben, létszámukban és területi tagoltságukban évtizedek óta az ún. szocialista nagyüzemi mezőgazdaságokra voltak építve, s azt a paternalista államfilozófiának megfelelően igazgatták. Mindebből következik, hogy ezt az intézményrendszert csak akkor lehet igazán integrálni és ésszerűen racionalizálni, ha már létrejött az, amit igazgatnia kell, azaz, ha létrejött az alapvetően magántulajdonon alapuló mezőgazdaság, amelyben már sokkal kevesebb állami feladat lesz, ahol a feladatok jelentős része a privát szférába fog tartozni, ahol lehetővé fog válni a magánállatorvosi tevékenység, s ahol a különböző, jelenleg ezen intézmények által ellátott szolgáltatásokat igénybe vevők a privát szféra meg kell majd, hogy fizessen. Ekkor majd ez az integrálandó agrár szakigazgatási intézményrendszer valóban azokra a lényeges állami feladatokra tud majd koncentrálni, amelyek ellátásához az országnak rendkívül nyomós érdekei fűződnek. Ilyen feladatok például a hatékony állatjárvány védelem, az élelmiszerellenőrzés, hogy minél kevesebb növénybetegség legyen, hogy ilyen betegség ne kerüljön külföldről hozzánk. Említhetném a földügyi és az erdőigazgatáshoz fűződő nyomós állami érdekeket is. A földművelésügyi hivatalok által ellátandó feladatokat ugyanakkor nem lehet a jelenleg funkcionáló és már említett agrár szakigazgatási intézmények között sem szétosztani, mert a szakigazgatási intézmények mindegyike speciális feladatot lát el, és a földművelésügyi hivatal tervezett feladatai teljes mértékben profilidegenek tőlük. Nem véletlen, hogy a földművelésügyi hivatalok tervezett feladatait eddig sem az agrár szakigazgatási intézmények, hanem a megyei tanácsi szervek látták el. Példaként felhozhatom, hogy például a törvényjavaslat szerint a vadászati igazgatási feladatokat a földművelésügyi hivatal fogja ellátni. Első látásra úgy hihetnénk, hogy e feladatot az erdőfelügyelőségekhez is lehetne telepíteni. Azonban tény az, hogy Magyarországon vadászat nem csupán és nem is elsősorban az ország mintegy 17át borító erdőben van, hanem igen nagy mértékben az Alföldön is. Ugyanakkor a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályain eddig a vadászati feladatokat kapcsolt munkakörben egy fő látta el a halászati feladatokkal együtt. Most tehát a halászati feladatokat is tegyük az erdőfelügyelőségekhez? Úgy gondolom, hogy a példából nyilvánvaló a vadászati feladatok profilidegensége az erdőfelügyelőség speciális feladataihoz képest. Végül a földművelésügyi hivatalok által ellátni tervezett feladatokat nem lehet a helyi önkormányzati szervekhez sem telepíteni, részben a speciális szakismeret szükségessége, és legfőképpen amiatt, hogy a feladatok, mint például a melioráció, nagyobb térségi és azonos nézőpontot igényelnek. Vannak tehát olyan állami feladatok, amelyeket eddig a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai láttak el, s amely feladatokat nem lehet sem egy integrált, sem a nem integrált agrár szakigazgatási intézményrendszerhez, sem pedig a helyi önkormányzati szervekhez telepíteni. Ugyanakkor e feladatokat továbbra is el kell látni, hiszen e feladatok túlnyomó részben egyúttal információs jellegűek is, mint például az aszálykárral, a termésbecsléssel vagy az állattartással kapcsolatos információk, s ezek a minisztériumi munkához szolgáltattak adatokat, minisztériumi döntéseket alapoznak meg. A földművelésügyi hivatalok létrehozásának elmaradása lényeges információs bázistól fosztaná meg a minisztériumot, nem egy esetben a döntésképtelenségig. A törvényjavaslat indokolásából is kitetszően azonban a kormányzat is tudatában van annak, hogy minél előbb és még az idei évben meg kell teremteni a korszerű integrált agrár szakigazgatási intézményrendszert. Ezt a célt szolgálja az Országgyűlés önkormányzati bizottságának módosító indítványa is, amelyet a magam részéről támogatok, s amely szerint az idén november 1-jéig előterjesztést kell tenni az Országgyűlés részére egy korszerű agrár szakigazgatási intézményrendszer kialakítására. Ez az integráció természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamennyi agrárszakigazgatási intézményt egyetlen hivatalba gyúrnának össze. Végül említésre érdemes, amit már dr. Vona Ferenc képviselőtársam is kiemelt, hogy míg korábban a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai feladataikat összesen 345 fővel látták el, addig lényegében ugyanezeket a feladatokat a földművelésügyi hivatalok összesen 200 fővel tervezik ellátni. Ez azt jelenti, hogy egy-egy megyei földművelésügyi hivatal létszáma mintegy 10 fő lesz, akik részére új épület igénye sem merül fel, mert a volt megyei tanácsi épületben fognak székelni. Ez a létszámcsökkenés és a székházigény hiánya egyúttal válasz dr. Lakos László képviselőtársamnak is, aki a központi vízfej és bürokrácia növekedéséről beszélt. Összefoglalva: az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát a kormányzat szándéka szerint is csupán egy átmeneti törvény, egy közbenső reformlépés és egy a közeljövőben tett ígéret egy integrált igazgatási rendszer kialakítására. Mindezek alapján javaslom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)