DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kilenc hónappal munkánk megkezdése után nagy fontosságú döntés előtt állunk. Sok törvényt alkottunk meg eddig, olyanokat, amelyekkel kiépítettük az ország demokratikus berendezkedésének a kereteit, például az önkormányzati törvényt vagy az alkotmánymódosítást, olyanokat, amelyek a gazdaság jobb működését segítik, például a tisztességtelen versenyről, az árakról, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvényt, illetve módosítást. Olyan törvényt is hoztunk már, amely része a történelmi igazságtételnek, mint például az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvény, de ez az első olyan törvényjavaslat, amely az egyes embereket ért sérelmeket akarja - legalábbis részben - orvosolni, amellett természetesen, hogy egy magántulajdonosi réteg kialakítása irányában is hat. Ezzel a törvénnyel a Kormány és az Országgyűlés magára vállalja olyan sebek gyógyítását, amelyeket nem ő okozott. Mindazt a jogtalanságot, igazságtalanságot, amely itt negyven esztendő alatt ellenünk történt, helyrehozni, az összes sérelmet orvosolni nem lehet. A szabadon választott Parlament, az új Magyarország mégsem háríthatja el magától azt a feladatot, hogy szembenézzen a múltjával, és megpróbálkozzék a lehetetlennel, hogy országunk kifosztott, lepusztult állapota dacára minden lehetséges energiát összpontosítva, a társadalom egészének az igazságérzetét figyelembe véve orvosolja azokat a sérelmeket, amelyeket a bukott rendszer azzal okozott, hogy megfosztotta jogos tulajdonától a polgárok jelentős részét. Ugyanakkor mindannyiunknak látnunk kell, hogy az elmúlt évtizedekben nemcsak azok szenvedtek Magyarországon hátrányt, akiktől elvették tulajdonukat, hanem azok is, akik bár becsülettel dolgoztak, a rendszer teremtette korlátok miatt képességüknek, szorgalmuknak megfelelő tulajdonhoz nem juthattak. Ezeknek a millióknak a kárát senki sem tudja sem felmérni, sem megtéríteni, mint ahogy valójában soha sem lehet anyagiakkal ellensúlyozni az ostromévekkel, az internálásokkal, a kitelepítésekkel járó meghurcoltatásokat és szenvedéseket sem. Senkit sem lehet kárpótolni a derékba tört sorsokért, az elveszített lehetőségekért. Az a keserű valóság azonban, hogy az igazságtalanságok legnagyobb részét nem lehet orvosolni, nem mentesíthet bennünket az alól, hogy megtegyük ezt legalább ott, ahol lehetséges. A most tárgyalandó törvénnyel ezt megtesszük. Az igazságtalanságokat kívánjuk orvosolni egy meghatározott területen, a jogtalan tulajdonelvétel területén. Azoknak a sérelmét kívánjuk orvosolni, akiket azzal ért igazságtalanság, hogy jogtalanul elvették a tulajdonukat. Nem szeretnék senkiben sem indokolatlan várakozást kelteni, hiszen a talpraállásért küzdő magyar társadalom képtelen akár megközelítőleg is megfelelő mértékű elégtételt szolgáltatni azoknak a tagjainak, akiket konkrét anyagi károk értek, de talán nem is ez a döntő, hanem az, hogy mindenki előtt világos és egyértelmű legyen, hogy az új Magyarország a polgárait elnyomó és kifosztó kommunista állammal ellentétben a kisemmizettek oldalán áll (taps), hogy a demokratikus magyar Parlament képes ugyanolyan erővel és határozottsággal fellépni polgárai mellett, mint ahogyan azt a diktatúra ellenükre tette, és hogy nem szándékunk a múltat szőnyeg alá söpörni, hanem a lehetőségek figyelembevételével, valamint a jogállam, az alkotmányosság és a törvényesség keretében, de igenis vállaljuk a történelmi igazságtételt. (Taps.) Nem osztjuk a legnagyobb ellenzéki pártnak, sem a Magyar Szocialista Pártnak az álláspontját, amely a most tárgyalandó törvény jogalapját azzal véli megtalálni, hogy az államosítások során elmaradt kártalanítást valamilyen formában és mértékben utólag rendeznie kell az államnak. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy itt nem államosítás történt és nem szövetkezetesítés, hanem a magyar népet sújtó történelmi igazságtalanság és jogtalanság. (Taps. - Úgy van, úgy van!) Jogtalanságot mondok annak ellenére, hogy minden normálisan, a jog keretei között, törvényesen zajlott le, de amikor a törvények lábbal tiporják az emberi jogokat, az nem jog, hanem maga a törvényesített jogtalanság. Törvényesített jogtalanság, amiért igazságot szolgáltatni a sérelmet szenvedőknek megkerülhetetlen történelmi kötelességünk. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, és ebben a döntő kérdésben úgy hiszem, hogy a koalíció mindhárom pártja egységes, a most megalkotandó törvény jogalapja nem egy hajdan volt államosítás törvényes következményeinek a levonása, hanem a magyar népet ért történelmi igazságtalanság és jogtalanság következtében kötelező történelmi igazságszolgáltatás. (Úgy van, úgy van! - Taps.) Hogyan lehetséges igazságszolgáltatás azoknak, akiktől elvették jogos tulajdonukat? A legkevesebb, amit megtehetünk (középről: Hogy visszaadjuk!), hogy elismerjük és kinyilatkoztatjuk a jogtalanság és az igazságtalanság tényét. Ez a legkevesebb. (Harsány nevetés középen.) A legtöbb pedig az, hogy az összes károsultnak visszaadjuk azt, amit tőle jogtalanul elvettek. Az első megoldás nem elégséges, a második pedig sajnos nem lehetséges. Nem lehetséges, mivel évtizedek múltak el a sérelem bekövetkezése óta. A legtöbb esetben jelentősen változott maga a vagyontárgy, amelyet jogtalanul elvettek, tehát egyszerűen fizikailag nem lehet visszaadni az elvett vagyontárgyakat. Gyakran pedig a jogtalan elvételt követően újabb és újabb jogos tulajdonosok váltották egymást, így jóhiszeműen szerzett jogokat sértene a reprivatizáció. A termőföld kétségkívül más, hiszen ott az állag, az érték alig változott, továbbá a termőföld esetében könnyen megoldható a hasonlóval történő helyettesítés. Ugyanakkor a termőföld új tulajdonosa leggyakrabban mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely maga is vitatható módon szerezte tulajdonát. A föld közvetlen és ellenérték nélkül történő visszaadása viszont méltánytalan lenne a termelőszövetkezeti tagokkal szemben, akiknek korábban nem volt tulajdonuk, és akik ellenérték nélkül lennének kénytelenek lemondani arról a földről, amely megélhetésük alapját képezi. Az Alkotmánybíróság ismeretes jogértelmezése mellett pedig jogszerűen egyáltalán nem lehetséges a föld közvetlen reprivatizácója, a téesz-tulajdon ellenérték nélkül történő kisajátítása. A jogtalanul elvett vagyon természetben történő visszaadása, a reprivatizáció tehát a vagyontárgyak teljes körét illetően nem lehetséges, a termőföld körére szorított reprivatizáció pedig alkotmányossági és méltányossági aggályokat vet fel, miközben a földbirtok szerkezet-átalakítása megoldandó feladat. Mindezt figyelembe véve, a jogtalan tulajdon-elvonásokkal okozott sérelmek orvoslása terén, ha nem akarunk megrekedni, a jogtalanság puszta deklarálása mellett, az elvileg lehetséges megoldás a teljes vagy részleges kártalanítás. Miután az ország helyzete a teljes kártalanítást nem teszi lehetővé, csak részleges kártalanításról lehet szó, amit az ország teherbíró képességének megfelelő mértékben és módon kell alkalmazni. Ezen belül a termőföldre, annak speciális helyzetére tekintettel, és a földtulajdon-viszonyok átalakítására vonatkozó társadalmi érdekre figyelemmel, természetesen külön szabályokat kell alkalmazni. A Kormány által előterjesztett törvényjavaslat úgynevezett kárpótlási jegy formájában kíván a károsultaknak degresszív kulcs alapján részleges kártalanítást nyújtani. A kárpótlási jegy nem készpénz, amit a tulajdonosa bármilyen vásárlásra felhasználhat, hanem olyan értékpapír, amelyen kizárólag állami értékpapírt lehet venni. Kivételt képez a földtulajdon elvételével okozott sérelmek orvoslására szánt kárpótlási jegy, amelynek fejében az elvett föld jelenlegi tulajdonosától, a termelőszövetkezettől, a károsultak meghatározott köre földtulajdont vásárolhat a termelőszövetkezetet kötelező vételi jog alapján. Megítélésünk szerint a kárpótlási jegy megfelelő technikát biztosít a jogtalan vagyonelvételekkel okozott sérelmek igazságos megoldására. Alkalmazásával a károsultak az elvett vagyonért vagyonhoz jutnak, a földre válthatóság biztosításával pedig érvényesülnek a földtulajdonra vonatkozó speciális szempontok is. Ez utóbbiról szólva, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a javaslathoz képest bővíteni kell azoknak a körét, akik vagyonjegyüket földre válthatják, és arra kell törekedni, hogy az ily módon visszajuttatott földek értéke az esetek minél szélesebb körében elérje vagy megközelítse az elvett földtulajdonok értékét. Magyarul: azok, akiktől elvették a földjeiket, a vagyonjegyen keresztül, illetőleg minél nagyobb arányban, gyakorlatilag kapják vissza azokat. Visszatérve most már az általános szabályokhoz, eldöntendő kérdés, hogy milyen legyen a részleges kárpótlás mértéke. Azoknak az igazsága, akiktől vagyonukat jogtalanul elvették, azt követelné, hogy a kárpótlási jeggyel megszerezhető érték minél inkább megközelítse azt az értéket, amelyet a károsulttól annak idején jogtalanul eltulajdonítottak. A károsultak igazságának azonban korlátokat szab az ország teherbíró képessége és mások igazsága. Hiszen mindenkinek, az egész társadalomnak kell megfizetnie azt, amit most a károsultak kapnak, hiszen a társadalom esik el a bevételektől, ha az állami tulajdont kárpótlási jegy ellenében értékesítik. Részleges kárpótlás esetén a nemzeti közteherviselés valósul meg a múltért való felelősség terén is, hiszen a károsult viseli a teher egy részét, azt a kárt, amelyet nem fedez a kárpótlási jegy. A társadalom többi tagja pedig viseli a kárnak - amit egyébként nem ő okozott - azt a részét, amelyre a kárpótlás vonatkozik. De a közteherviselésnek részesei a termelőszövetkezetek is, melyek a kárpótlási jegyekért kétségtelenül ár alatt kénytelenek földet adni a károsultaknak. A rájuk rótt terhet azonban némileg ellensúlyozza az a tény, hogy a termelőszövetkezetek eredetileg is áron alul, vagy éppenséggel ingyen jutottak földtulajdonukhoz. (Derültség a jobb oldalról.) A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, az ország teherbíró képességét figyelembe véve, a lehető legnagyobb mértékű kárpótlást kell nyújtani minden területen. Belátjuk azt, hogy az elszenvedett károk teljes megtérítésére nincs lehetőség, de a javaslatban szereplő mértéket mindenképpen növelni kell. Egy éve, programunk lényegeként azt írtuk plakátjainkra; "Szabadság, tulajdon." A szabadság azóta naponta megélt tapasztalatunk, a polgárok tulajdonhoz juttatásának első nagy lépése pedig e törvényjavaslat. Jövőképünk egy olyan magyar társadalom víziója, amelynek alapját a vállalkozások százezrei, a tulajdonos középpolgárság jellemzi. Nem vagyunk és nem leszünk radikális világmegváltók, akik úgy képzelik el, hogy egyik napról a másikra át lehet alakítani az országot. A nemzeti tulajdonos középpolgári lét feltételeinek kialakítása évekig tartó folyamat. A kárpótlási törvényjavaslatot e folyamatban is értelmeznünk kell. A kárpótlási törvény tehát amellett, hogy a múltra tekintve igazságot kíván szolgáltatni, a jövőbe is mutat, hiszen egy széles magántulajdonos-réteg tudatos kialakítását is célozza. E törvény meghozatalát hamarosan követni fogja a privatizációs törvény, benne az alkalmazotti részvényprogram megvalósításával, hiszen az állami tulajdonból nemcsak azokat a volt tulajdonosokat kívánjuk ingyenesen részesíteni, akiktől jogtalanul elvették tulajdonukat, hanem az állampolgárok lehető legszélesebb körét. Az egységes privatizációs törvényben törvényes garanciákat kell biztosítani arra vonatkozóan, hogy a privatizálandó állami vállalat dolgozói kedvezményes áron, sőt - bizonyos feltételek esetén - ingyenesen is megszerezhessék a részvények meghatározott hányadát. (Taps a jobb oldalról.) Tudjuk, hogy lehetetlen tökéletes, minden egyéni igényt kielégítő megoldást találni, de bízunk a Parlament összes frakciójában és valamennyi képviselőjében, hogy e kérdésben mindenki háttérbe szorítja majd pártpolitikai és személyes szempontjait. Bízunk abban, hogy közös erővel a lehető legjobb és legigazságosabb, a társadalom egésze számára a leghasznosabb megoldást sikerül majd kimunkálni. Bízunk a magyar nép mértéktartásában és bölcsességében, hogy a választott Parlamentje által meghozott döntést elfogadja majd annak ellenére - és ezt előre meg kell mondanunk, mert nem akarunk megalapozatlan reményeket kelteni -, hogy a törvény messze nem tud minden egyéni igényt kielégíteni. Végezetül bízunk abban, hogy az előttünk álló feladat megvalósítása, a törvény vitája, majd végrehajtása szerte az országban nem a múltbéli sérelmek felélesztését, hanem a sebek gyógyulását segíti majd elő; nem az irigységet, féltékenységet, az egymás ellen feszülő indulatokat fogja majd felszítani, hanem a megbékélést, a közmegegyezést és a nemzeti egységet segíti majd megteremteni, mert az ország felemelkedésének mindez elengedhetetlen feltétele. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen, szórványos taps a bal oldalról.)