DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A nagy és fontos vita után most egy jóval kisebb jelentőségű ügyről, a választójogi törvény módosításáról van szó. Már csak azért sem olyan óriási jelentőségű, mert csak néhány időközi választás eredményét befolyásolhatja. Én is azt hiszem, bölcs dolog, ha most, néhány hónappal az időközi választások előtt újragondoljuk az időközi választások törvényes szabályait. Sokan a vitában, az általános vitában úgy gondolták, és azt mondták, hogy az a választójogi törvény, amely ma hatályos jog Magyarországon, az egy sikeres alkotás, és hosszú ideig szolgálhatja a magyar választásokat, és ezen választási rendszer mellett lehet Magyarországon választásokat tartani. Én azt hiszem, ez nincs így. Ez a választási rendszer egy egyszeri választásra született, a rendszerváltás választására, egy nagyon egyértelmű és határozott politikai feltevés alapján. A politikai föltevés a következő volt: '89 nyarán minden közvéleménykutatás, minden politikai szándék azt mutatta, hogy létezik egy - még mindig jelentős súllyal rendelkező - párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, közvélemény-kutatások szerint 30%-kal, amely messze az ország legerősebb pártja, Grósz Károly és Pozsgay Imre pártja, és vannak kicsi, kevésbé ismert ellenzéki pártok: a legnagyobb ezek között a Magyar Demokrata Fórum, 8-12%-ot mutattak neki a közvélemény-kutatások, a többiek még kisebbek voltak, a szabad demokraták még 2-3%-on álltak. A politikai föltevés az volt, hogy hasonlatosan a Francia V. Köztársaság intézményeihez, De Gaulle találmányához, választójogi eszközökkel is tömöríteni kell az ellenzéket, és a tömörített ellenzék közül valamelyik, szinte mindegy, hogy melyik - MDF-es, SZDSZ-es, vagy FIDESZ-es -, de legyőzi majd ezt a monolit állampárti képviselőt. Ezért alkalmaztuk a kétfordulós választási rendszert. Még egyszer, tehát a feltevés az volt, hogy a legerősebb párt, az MSZMP, ő lesz az egyik partner, a másik pedig a legerősebb, legjobb ellenzéki, aki azért majd csak legyőzi az állampártit. Ezért volt szükség egy első fordulóra, hogy kiderüljön, ki ez az erősebb ellenzéki, akit aztán mindenki jó szívvel támogathat az állampárti jelölttel szemben. Nos, már a választás nem ezen feltevés szerint zajlott le. Közbejött az ősz, ahol az egykori állampárt saját magát egy kongresszuson mintegy felszámolta, és volt egy népszavazás, ahol sok-sok tekintetben ítéletet mondott fölötte a nép, és tavasszal a választás már egészen más tétek fölött zajlott ugyanebben a választási rendszerben. Akkor a szerencsét ez a választási rendszer a Magyar Demokrata Fórumnak hozta. Bizonyára vannak sokan a Magyar Demokrata Fórumban olyanok, akik úgy gondolják, hogy a kétfordulós választási rendszer garantált Magyar Demokrata Fórum-győzelmet hoz, és azért is ragaszkodnak ilyen szenvedélyesen ehhez a technikához. Nos, azt hiszem, ez egy téves feltevés, hiszen gondoljanak a helyi választásokra, ahol egy másfél fordulós rendszer volt, de az alacsony részvétel miatt szinte minden városban két fordulót kellett tartani, és - mit tesz Isten - ebben a második fordulóban szinte mindenütt szabad demokraták győztek (mozgás, zaj a FIDESZ soraiból; Trombitás Zoltán közbeszól: Na de Péter!), úgyhogy mi is képzelhetnénk azt (mozgás, zaj a FIDESZ padsoraiban), illetve a fiatal demokraták - bár meg kell mondanom, listán szerepeltek igazán jól a fiatal demokraták -, egyéni területekben a szabad demokraták (Rockenbauer Zoltán közbeszól: a függetlenek!), városokról volna szó - én azt szeretném mondani (közbeszólás: Katona Tamás államtitkár: Ne menj bele!) a tisztelt fideszes képviselőknek, hogy tízezer fő fölötti településeken nem volt kétfordulós választási rendszer, kislistás választás volt egészen más technikával. Tehát a városokban alapvetően pártjelöltek győztek, és a pártjelöltek között talán a legtöbb szabad demokrata volt, rögtön utána fiatal demokrata. A dolog lényege, hogy a kétfordulós rendszer önmagában nem fog szerencsét hozni a kormánypártoknak, ez egész egyszerűen csak egy technika. És a kérdés az, hogy szabad-e használnunk ezt a technikát, amelyet egyedül a Francia Köztársaságban és ezen túl néhány frankofon országban használnak és újabban Szerbiában. Szabad-e használni ezt a technikát Magyarországon? Én félek, hogy nem szabad, ugyanis nagyon ijesztő eredményt mutattak a helyi választások. Volt olyan magyar város, ahol a második fordulóban csak 17%-os volt a részvétel. Ha ez bekövetkezne az országgyűlési választások során, akkor lennének olyan választókerületek, amelyek képviselő nélkül maradnának a mostani törvény szerint. Szabad-e ezt nekünk megengednünk, hogy legyen olyan magyar választókerület, amelyiknek nem lesz képviselője? Én nem hiszem, hogy azokat kéne büntetni, akik elmennek a választásra, hiszen ők képviselő nélkül maradnának. Én azt hiszem, hogy bölcsebb, hogyha nem állítunk olyan magas korlátokat, melyek lehetetlenné teszik azt, hogy legyenek olyan választókerületek, ahol nincsen képviselő. Nem kell olyan messzire menni. A klasszikus választási szisztéma egyfordulós, relatív többséges rendszer, ez volt Magyarországon egészen 1939- ig. Valamennyi angolszász országban ma is ez a választási szisztéma működik, és ez a legklasszikusabb választási szisztéma: egyetlenegy forduló, egyetlenegy választás; részvételtől, mindentől függetlenül az a győztes, aki egy szavazattal többet kap, mint a másik. Én azt javasolnám, hogy érjük el, hogy minden magyar választókerületnek legyen képviselője, és ezért ezt a klasszikus szisztémát alkalmazzuk: egyetlenegy forduló legyen, és úgy, ahogy Hack Péter javasolja, csak egészen kivételes esetben kerülhessen sor második fordulóra. Aki győzött ebben a fordulóban, az legyen a képviselő, és képviselje azt a választókerületet, ahol megválasztották. Mint az általános vitában hallottuk, ez a javaslat elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Fórum számára, hivatkozván arra, hogy nagyon alacsony volna a legitimitása az ilyen képviselőnek. Ezért egy másik szabad demokrata javaslat egy kompromisszumként azt ajánlja, hogy legyenek bizonyos korlátok: az első fordulóban követeljük meg a 25%-os részvételt, a másodikban pedig a 10%-os részvételt. Mi készek volnánk arra, hogy ésszerű korlátokat hogyha fölvetnek a koalíciós pártok, azokat megfontoljuk. Ugyanakkor még egyszer azt szeretném leszögezni, hogy nem volna bölcs dolog, hogy ha eleve tudjuk, hogy jó esély van arra, hogy választókerületek maradjanak képviselő nélkül, akkor ne változtassunk a választási rendszeren. Óriási a felelősségünk, ez nagyon valószínű, hogy bekövetkezik, ezért döntsünk úgy ma, hogy ez ne következzék be, és fogadja el, kérem a tisztelt Házat, vagy Hack Péter eredeti javaslatát, vagy pedig Szigethy István-Hankó Faragó Miklósnak a módosító javaslatát, vagy esetleg valami más megoldást, amely kompromisszumként egy csatlakozó módosító indítvánnyal, esetleg némileg korrigálva ezt, de a kormánypártok számára elfogadható. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)