DR. KŐRÖSI IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eleve elnézést kérek mindenkitől, mert nagyon nagy drukkban vagyok, nekem ez a szűzbeszédem. Én még soha nem nyilatkoztam ilyen plénum előtt. Ezért megpróbálom egyszerű parasztemberként a gondolataimat elmondani, ami egyébként talán nemcsak egyszerű parasztemberi megfogalmazás, talán valahol az egészséges gondolkozásmódot is ki fogja fejezni jól-rosszul. Tudom, nem népszerű dolog, amivel kezdeném, azzal, hogy elutasítottuk mi Torgyán József tisztelt képviselőtársunk indítványát, amely szerint ez a törvény horderejénél fogva megérdemelné a kétfordulós tárgyalást. Na most, érzésem szerint ezt elutasítottuk, de lassan ugyanott vagyunk, tudniillik a tisztelt alkotmányjogi bizottság elnöke nyilatkozott, hogy még a módosító indítványokkal gyakorlatilag nem is foglalkoztak, tehát akkor térjünk vissza az elvi kérdésekhez. Továbbá azt is szeretném hangsúlyozni, hogy először szeretnék egy olyan általános képet felfesteni a földtulajdonviszonyok kialakulásáról, amelyik után el tudjuk valahová helyezni ezt a - címében talán rosszul sikerült kárpótlásnak kiemelt címet, de azért nem a címben van a fontossága, hanem talán a tartalmában. Először is: olyan törvény vitáját kezdjük el és valóban érdemben, mert ez idáig politikai nyilatkozatok hangzottak csak el, amelyik valóban az a törvény, amelyet érdeksérelmek nélkül nem lehet megalkotni. Erre nagyon egyszerű a válasz, tudniillik időközben eltelt 40 év, a tulajdonviszonyok rendezése nélkül viszont semmilyen rendszerváltásról nem szabad beszélni, mert ez ideig, úgy érzem, ezek a szavak mérhetetlenül el lettek csépelve, és visszarendeződésről beszélünk, amikor még az égadta világon semmi nem rendeződött át. A történeti áttekintésről annyit, hogy induljunk ki 1945-ből, a sokak által szidott, de még többek által dicsért 600-asból. Ez volt az alapja a földtulajdon-viszonyoknak az alapvető megváltoztatásához. Ez jól-rosszul végre lett hajtva, de már 1947-től egy másmilyen jogalkotás indult meg, amelyiknek - ha azt mondanám - a célja az úgynevezett állami tulajdon felsőbbrendűsége, tehát az összes jogsérelem, az az állami tulajdon javára történt meg. 1951-től bizonyos jogszabályok - és nem akarok jogászkodni - már megjelentek, amelyek részleges tagosításban - és csodálatos címeket talált ki az akkori hatalom a tulajdonviszonyok átrendezésére, de mindig egy meghatározott cél irányában. Nyilvánvaló, hogy elsődlegesen a földtulajdon és az úgynevezett tulajdonosi körnek a megfosztása volt a cél. Egy idő alatt egyébként nagyon rövidesen bebizonyosodott, hogy milyen károkat lehet okozni bármilyen jól megfogalmazott törvényjavaslati címmel, tudniillik ezeknél +53- ban tökéletesen sikerült tönkretenni a magyar gazdaságot, és ennek eredményeként az ismert politikai események már mindannyiunk előtt tudottak. Ezután egy bizonyos föllendülő ágazat történt meg, majdnem azt mondanám, a spontán szétverődő termelőszövetkezetekkel, és tartott ez 1959-ig. Tudniillik az 1957. évi jogalkotás már lényegesen okosabb dolgokat mondott ki, de célja ugyanaz volt. Nem a tulajdonától fosztotta meg a termelőszövetkezetekbe bevitt földek tulajdonosait, hanem csak a használatától. Az ismételt csavar - és ide még nagyon rövidesen visszautalok - az 1967. évi IV-es törvénnyel és az azt megelőző III-as törvény, a szövetkezeti tulajdon több megalkotásával történt. Először elvontam a használat jogát, majd azt mondtam, hogy bizonyos megváltási árak ellenében elveszem a tulajdont. De ez két oldalról történt, mert akkor éppen azt találták ki, hogy a legfontosabb a szövetkezeti tulajdon megteremtése. Ezzel egyidőben az állami tulajdont 10 forint/aranykorona értékben váltották meg, majd folyamatában - és ez még 1990. évig tartott - megváltották a termelőszövetkezeti tagság alól mint nem tsz-tagnak, mint kívülállónak, 80-400-szoros szorzatáig a termelőszövetkezeti földeket, a bevitt földeket. Milyen eredményt hozott ez? Ez azt eredményezi termelőszövetkezeti tulajdon szempontjából, hogy mintegy 60a ma termelőszövetkezeti tulajdonban van, az idős tsz-tagok és a velük azonos jogállású személyeknek mintegy 34tulajdonuk van, a maradék pedig az állami tulajdon. Azt hiszem, ez kiindulási alap lehet, hogy mit is fogunk mi törvény formájában alkotni. Kissé gyorsabbra veszem. Először rendezni kell a tulajdonviszonyokat. A törvénytervezetről, ami be lett nyújtva, elsősorban az a véleményem+ (taps a Kisgazdapárt soraiból) +elsősorban az a véleményem, hogy ez egy öszvértörvény, tudniillik a tulajdonról, a földtulajdonról, a felülépítményről, amelyik teljesen más természetű, és egyszerre akar az ingóságokról és az eszközökről rendelkezni. Ebben az állapotban, amikor tudnunk kell azt, hogy a földtulajdonunkat, az össznemzeti kincset - vagy mindegy, milyen nagy szavakat használok - olyan állapotba sikerült juttatnunk, hogy még nyilvántartási értéke sincs, tehát forgalmi értéke sincs, akkor azt tudnám mondani, hogy heroikus feladatra vállalkozik a Parlament, amikor itt a legkisebb érdeksérelmet, kifejezetten azt mondanám, a legkisebb rossz megoldását próbálja megtalálni. Itt kellene viszont megtalálni azt a célt, hogy mely kört fogjuk mi preferálni. Ez nagyon magyartalan szó, de melyik kört kívánjuk előnybe helyezni. Tudniillik ha ezeknél a tulajdonviszonyoknál 1947-et idézzük, akkor 50 holdig - és ezt magyarra fordítva 30 hektárig - a tulajdonosok 98,5a valamilyen úton-módon kárt szenvedett. Hát ez a tulajdonrész - ami, úgy érzem, erősen megcélozható -, és miért kell a földre különös tekintetet fordítani, az pedig a következő miatt van. Véleményem szerint mintegy 1 millió 300 ezer ember - és ez tény, ez nem a véleményem -, és ismerve a magyar társadalom kötöttségét, földhöz kötöttségét, szinte valamennyi családon belül ez valamilyen mozgást meg fog indítani. Az nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság ítélete új helyzetet teremtett, azt nem tudom bírálni, de egyetlenegyet nem zár ki. Valóban hibátlan a termelőszövetkezeti tulajdon, de gazdasági érdekből vagy bármilyen előnybe helyezhető érdek miatt a pozitív diszkriminációt nem zárja ki, és érzésem szerint pontosan ennek a 98,5tulajdonosnak kell megtalálni az érdekegyezségét és pontosan őket kell preferálni. De mire kell alapulni egy kárpótlási törvénynek? Lehetne ezt kártérítési törvénynek nevezni, tulajdonrendezési törvénynek+ Minden jogelv azt mondja, hogy aki kárt szenvedett, azt először megpróbálom az eredeti állapotába visszaállítani. Ez az elv! (Taps a Kisgazdapárt soraiból.) Azt már mondanám, hogy ne tessenek tapsolni, mert még tart+ (Derültség.) Tehát ez egy olyan dolog, hogy megpróbálom ezt, de nyilvánvaló, hogy egy adott szituációban a gazdaság tűrőképességéhez képest lehetséges ezt megvalósítani. Hát akkor, a törvényjavaslat miután majdnem kétfordulós, hadd mondjam azt, hogy én mit csinálnék. Nyilvánvaló, hogy rendkívül látványos a legnagyobb ellenzéki párt hozzászólása - és mind a két hozzászólás valahogy ezt boncolgatta -, hogy végeredményben itt mindenki károsult, csináljunk egy nagy népi részvényt, és akkor ezt 20 ezer forintban vagy nem tudom, miben, megnevezhetem. Én itt egyetlenegy nagy problémát látok, hogy egy hajóba ülteti a károsultat meg a károsodott személyt vagy másképpen lehetne másképp is nevezni, de isten megbocsássa+ (Taps a jobb oldalon.) Rendkívül tetszik a FIDESZ racionális és korukból fakadóan rendkívül jó álláspontja, hogy ők aztán pláne nem felelnek semmiért - természetes, hogy ez igaz. Na, most azt tudnám mondani, hogyha nekem valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a vidék Magyarországának két kizárólagos képviselője vagy képviseletét fölvállaló párt vagy pártkezdeményezés pontosan az eltelt idő alatt kezet nyújt egymásnak és keblére borul egymásnak, akkor föltétlen orvosért kiáltok, tudniillik én úgy tudtam, hogy onnan a "zöld bárók", onnan pedig a tsz-mozgalom ellenségeiről van szó+ (moraj) + Tehát valahol azért azt kell megérteni, hogy még egy ilyen szélsőségben is+ hát, igaz az a mondás, hogy a párhuzamosok nem a végtelenben, a szélsőségesek pedig sokkal nagyon gyorsabban szoktak találkozni+ (taps a jobb oldalon, moraj a bal oldalról) + és erre azt mondanám. Mi legyen az MDF-nek és a felelős politikai erőt képviselő erőnek az álláspontja? Igenis, célozzuk meg a magukról tehetetlen, majdnem azt mondom, hogy nemcsak tehetetlen, hanem rossz körülmények között élő károsultakat, őket preferáljuk, és azt a módot találjuk meg, ami egyébként ennek a törvénynek, ha így sikerül megalkotni, a csodálatos végeredménye lesz, hogy ezen túl, miután a tulajdonjogot rendezzük, valóban elkezdődhet egy rendszerváltás, és a következőért, mert én ha külföldi vagy akármilyen tőkés lennék, eszem ágában sem lenne ide pénzt hozni, amíg a tulajdonviszonyokat nem rendezik, márpedig ezt a földtulajdonon keresztül kell rendezni. (Nagy taps a Kisgazdapárt soraiból.) Egyébként egyetlenegyet: meggyőződésem, hogy ma Magyarországon nincs olyan felelősen gondolkodó ember, aki ezt a kérdéskört meg kívánná kerülni. És itt én nem politikai pártokra gondolok, hanem egyszerűen felelősen gondolkodó emberekre. Azzal szeretném befejezni a mondókámat - ami kicsit bővebbre sikerült, épp ezért már eleve elnézést kérek Önöktől -, hogy vegyünk valamit tudomásul. bármilyen módon sulykoljuk, keserűség, ínség, bánat és akármilyen nyomorúsággal, szomorúsággal a magyar lakosságot, a magyar ember - és beleértve a magyar parasztembert - kristálytiszta gondolkodású. Azért nem lépett és azért nem lett földtulajdon-viszszavételi igény, mert a keretjogszabályok még egyszerűen nem készültek el. Tudniillik ez a törvény azért áll egy lábon, mert nincs szövetkezeti törvény, nem rendeztük a tb- járulékot, hogy egyáltalán mi van, ha kiviszem, és még azt sem rendeztük, hogyha valóban kivitték a földet, akkor mi történik utána. Elnézést kérek, akinek földje volt, sokkal nagyobb kárt szenved, mint akinek nem volt földje, mert a megmaradt vagyont fogom csak nevesíteni. (Közbeszólás: Hát ez az!) Azzal szeretném befejezni a mondókámat, hogy végeredményben az a törvény kétségkívül a legnehezebb, de igazán rendszerváltó törvénynek a kezdete. És az ilyen szavakat a jövőben talán ebben a Parlamentben sem volna érdemes használni. Köszönöm érdekfeszítő figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon.)